Pesti Napló, 1890. október (41. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-01 / 270. szám
a?0. szám. Budapest, 1890. Szerda, október 1. 41. évi folyam. Szerkei axt Sgeit Ferencziek-tere, Athenäen m i p fi 1 • t A lap Szertami részét illető minden közlemény a S zerkesztőeégr ha* intézendő. Kéziratok nem adatnak tissz». Risdé hhalsi: IPerencziek-tere, Athenäen n)-é p 2 1 e t. , A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás VSziSlt panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr . (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap. Előfizetős feltételek: A reggeli éS esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«^ kétszer házhoz hordva : Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 frt 50 kr. — « hónapra 9 frv Ha » siti Hadi* postai kfiMnkaMépe kiTontatik.. posUhelyetre tü.Mik-ODt »6 kr.. avu«igyt«3v nk«ént 1 forint felöltiieiiniiä. rjtintugj taint tiäflx&t a »'Pesti jSTriple« kiadó-hivatalába. Budapest, Ferenczisch-tera, Athenaaum-épület, küldendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr . (esti lappal együtt 7 kr.) Az ülésszak megnyitása. A negyedik ülésszak, mely forma szerint már a tavaszszal megnyittatott, tulajdonképen csak október elsején veszi kezdetét. Nemcsak azért fontos és nevezetes ülésszak ez a magyar országgyűlések történetében, mivel a legelső azok közt, melye n egyedik«-nek neveztetik, hanem fontos azért is, mert Magyarországon új politikai korszak kezdetét jelenti. Csak felületes szemlélők állíthatják, hogy azok a forrongások, melyek a politikai pártok heléletében látható vagy nem látható alakban megindultak, bomlást, erőhanyatlást, disszolucziót jelentenek. Mindenki, aki elfogulva nincs, és akit nem személyes érdekek kötnek a politikai helyzetekhez, az tisztán látja a bomlás és személyes torzsalkodások jelei közt az uj eszmeáramlatokat,melyeknek forrása sokkal mélyebb és tartalma sokkal gazdagabb, hogy sem napról napra emelt torlaszok által feltartóztatni, vagy bányától elterelni lehetne. Ez uj szellemi áramlatban kell, hogy mindenütt átalakuljanak a régi sablonok s hogy a nemzetben lakó erők a gyakorlati politikában érvényesüljenek. Ez új szellemi áramlat ereje és hatása alól még azok sem vonhatják ki magukat, akik úgy jobbról, mint balról a régi állapotok fentartásában keresik az üdvöt. Maguk sem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a merev negácziók és kényelmes tétlenség politikájából mennyit elejtenek, s akarva nem akarva új irányok és eszmék felé közelednek. Még megvannak a régi taktika eszközei, mesterfogásai és összeköttetései; még nagy az ellenállás hatalma, de csak arra, hogy meggátolhassák formába öntését annak, aminek lényege már megvan. Ma csak recsegés-ropogás hallatszik, ami a bomlás képét mutatja, de ha ennek lármája lezajlik, csakhamar megkezdődik az új tervek kivitelének építő munkája. Ez az országgyűlés negyedik ülésszakának szignatúrája és azok a jelenségek, melyek már a tavaszon felmerültek, hogy az egyes tárczák költségvetései majd mind termékenyek voltak a gyakorlati eszméktől és nem egyszer tűntek el szemeink elől a létező pártok keretei s a szavazás nem a pártok, hanem a felmerült eszmék kommoditásai szerint történt meg, bizonyára még nagyobb arányokban fognak ismétlődni az őszi és téli tárgyalások alkalmával. Az, hogy a képviselőház bármilyen erőszakos jeleneteknek színhelye legyen, erős meggyőződésünk szerint ki van zárva. Lesznek igenis kemény harczok, különösen a közigazgatási reform kérdésében és ezeknek előfutárjai jelentkezni fognak valószínűleg már a költségvetés tárgyalása alatt is, de ezek a harczok termékenyek és eredménydúsak lesznek és az elvek magaslatán fognak mozogni, úgy mint az mindig történni szokott, midőn valódi reformeszmék jelennek meg az alkotások mezején és a nemzet erőit provokálja, nem pedig a nemzet gyengeségeit kívánja a saját czéljaira kihasználni. A kormány javaslatait,melyeket a közigazgatási reformra nézve be fog terjeszteni, még nem ismerjük, azokkal szemben álláspontot nem foglalhatunk, jövendölésekbe nem bocsátkozhatunk De ha a jelekből ítélni lehet, a föltevés, mely ebből támadhat, inkább kedvező, mint kedvezőtlen. Mert az a félelem és idegesség, mely a kormánypártnak bizonyos részét fogva tartja és állandó dühöngésre készteti, aligha, vehetne ily nagy dimenziókat akkor, ha a kormánypártnak ez a bizonyos része biztos lenne abban, hogy a kormány reformjavaslatai nem lesznek olyanok, hogy azokat a mérsékelt ellenzék őszintén és múltjának minden megtagadása nélkül támogathatni fogná. De mert az idegesség igen nagy, tehát a kedvező feltevés valószínűbb, mint a kedvezőtlen, különben e kérdés csakhamar elválik és nemcsak előttünk, de mindenki előtt világos, hogy ez a kérdés fog dönteni a közjogi alapon álló pártok jövője felett. Ettől tette függővé a jövőnek alakulását gróf Apponyi Albert is, midőn a kormány programjával szemben állást foglalt a képviselőházban. Azóta a helyzet nem változott és Apponyi nem volt kényszeritve újabb nyilatkozatra. De mindenki csalódik, a ki azt hiszi, hogy a mérsékelt ellenzéknek még abban az esetben is a kormány közigazgatási reformjavaslatát kellene támogatnia, ha azt nem tartaná jónak és alkalmasnak a czélnak megvalósítására. De erről ma még korai beszélni. A függetlenségi párt belügyei pár nap alatt el fognak dőlni s ekkor azt reméljük, meg fognak szűnni azok a személyes viszálykodások is, melyeket oly mokian zsákmányolt ki a kormánypárti sajtó. Mi e viszálykodásokba soha bele nem elegyedtünk, mert azokat mindig úgy fogtuk föl, mint múló szimptómát, mely nélkül a régiből kibontakozó új eszmék különválása és elhelyezkedése nem történhetik meg. E személyeskedésekből ma mindkét félnek csak kára lehet, de ez a kár nem oly végzetes, hogy később a közéletnek haszna ne lehetne belőle, mert mindenesetre tisztultak az eszmék, s még inkább tisztulni fognak. S a harcz a nemzeti szellem ébresztésére, a nemzeti intelligencia felszabadítására, a közélet megtisztítására, az elvek tiszteletére újult erővel fog tovább folyni. Az egyeseknek és talán a pártoknak is kevesebb kézzelfogható hasznuk lehet mindebből, de a közügyek lankadó szelleme éledezni fog. A perspektíva, melyet a megnyíló képviselőház elénk tár, esemény gazdag képeket rajzol, s mindenesetre nagyon érdekesnek és élénknek ígérkezik. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. I. Pál, orosz czár. (1796 november 17-től 1801 márczius 24-ig.) (II.) Svájciban az első zürichi csata után Masséna az Albis magaslataira vonult vissza, azon vonal mögé, melyet a Linth, a Zürich-tó és a Limmat képez. Vele szemben állottak Károly főherczeg 25,000 emberrel, Korszakov 28,000 oroszszal, Hotze 27,000 osztrákkal. A főherczegnek oda kellett hagynia Svájczot, hogy Philippsburg ostromára siessen; helyét Szuvorov foglalta el 20,000 emberre). A szövetségesekre válságos pillanat volt az, midőn a főherczeg elhagyja Svájczot és Szuvorov még nem érkezik meg. Erre a pillanatra várt Masséna, kinek ekkér 60,000 embere állt szemben 55,000-rel, mely az itáliai herczeg megérkeztével 75.000-re szaporodott volna. Szeptember 25-én tehát meglepte a Limmat átjáróját Dietikon mellett s kétfelé vágta az orosz hadsereget. Az orosz gránátosok, kik Dietikont védték, egész addig harczoltak, mig hadi készletük elfogyott; ekkor sem adták meg magukat, hanem csatasorban hullottak el. A többi hadcsapatok egymásután győzöttek le. Korszakov Zürichbe vetve vissza, ennek kapuit bezáratta. Éjjel Masséna parlamentaireket küldött hozzá, kiket vagy elfogtak, vagy puskalövéssel riasztottak vissza. Szeptember 26-dikán Korszakov óriás négyszöget alakított 15,000 emberéből s igy támadta meg a francziákat. »E súlyos és áthatolhatlan tömeg — mondja Masson őrnagy, — mindenütt visszavonulásra kényszerítette az ellenséget, a merre vonult.« Ám ez a taktika jó lehetett a lengyelek és oroszok, de nem a francziák ellen. Megtizedelve a lövészrajok és a könnyű tüzérség által, megrendítve a lovasság rohama és a gyalogság szuronyos támadása következtében, az oroszok visszavettettek Zürichbe, terítve hagyván a csatatért halottakkal és sebesültekkel, kik keblükön szorongatták a szent képeket és ereklyéket. Elvesztették itt 6000 emberüket, ágyúikat, a hadi kincstárt, irodájukat és kápolnájukat. Korszakov Egliau felé menekült. Most Masséna Oudinotval és a helvét légióval rohamot intéztetett Zürich ellen és hatalmába kerítette az oroszoknak összes raktárait és podgyászát. Ekkor öletett meg a híres Lavater, egy részeg svájczi katonától. Másrészről Soult átkelt a Linzen, megverte Hotzét, ki maga is elesett. A szövetségesek valamennyien teljes rendetlenségben vettettek vissza Schaffhausenre, 10,000 fogoly, 20 osztrák ágyú és csaknem az összes orosz tüzérség elvesztésével. Ez volt a zürichi győzelem. »Bonaparte — mondja Duruy, — nem vívott ennél dicsőbb csatát, mert azok a győzelmek, melyek a haza létét biztosítják, többet érnek, mint azok, melyek csak az ő hatalmának növelésére, vagy vezérei dicsőségének emelésére szolgálnak. Ez alatt Szuvorov gyors menetben Tavernóba érkezett Bellinzona közelében. Azonban az osztrák katonai igazgatás elmulasztotta, hogy a szükséges vonómarhát, melyekkel az Alpokon a hadi készlet átszállítását eszközölni kellett, idejekorán iderendelte, így Szuvorov négy becses napot vesztett el, mig azt a környéken összeszerezte s csak 21-dikén érkezett a Szt.-Gotthardhoz, melyen hallatlan nehézségek között kelt át, a hegységben elsánczolt franczia hadcsapatok élénk ellenállása daczára. Azután levergődött a Reuss szűk völgyébe, melyet annyira összeszorítanak a meredek hegyoldalak, hogy az út többször a rohamos patakokon keresztül vezet át, főleg az Ördög hídján át. »E rémítő országban — ha Szuvorov I. Pálhoz intézett jelentésében — minden lépésnél a tátongó mélységek nyíltak fel mellettünk, mint megannyi sír, mely reánk vár. A felhőktől elsötétített éjeket,a menydörgéseket, melyek soha sem hallgattak el, az esőt, küdöt, a vizesek zaját, a lavinák,a mélységbe zuhanó óriás kő- és jégtömegek dörgését, a hegyi zuhogókat, melyek sokszor embereket és állatokat sodortak magukkal a mélységbe, a Szt.Gotthardot, ez óriási, mely maga alatt látja úszni a felhőket, mind egytől-egyig legyőztük, s e hozzáférhetetlen helyeken az ellenség nem tudott előttünk megállani. Hiányzik a szó mindazon borzadalmak leírására, melyeket tapasztaltunk és melyek között a Gondviselés megtartott bennünket.« A benyomás, melyet a helvét Alpok borzasztó természeti jelensége gyakorolt az orosz síkság gyermekeire, érdekesen van elmondva azon emlékiratban, melyet egyik szemtanú és Szuvorov társa »Egy vén katona elbeszélései« czím alatt irt. A szívós Lecourbe, kit Masséna az oroszok föltartóztatására küldött, alig rendelkezett 11,000 emberrel, de azért ígérte, hogy »Szuvorovot oda fogja lapítani a hegyekhez.« Hospitálnál elállotta a Reuss átkelőhelyeit és addig ágyúzta az oroszokat, mig lőszere elfogyott; ekkor ágyúit a zuhatagba dobatta és ment tovább, hogy elzárja az Ördög hidját, melyet fölrobbantott; azután Seedorfhoz húzódott vissza s itt is elrontotta a hidat. Szuvorov átkelvén a schachenthali borzasztó hegyeken, Altorfba és a Muttenthalba csak 26-án érkezett meg, miután az útban 2000 emberét elvesztette. Itt vette hírét a zürichi vereségnek és Korszakov menekülésének, itt látta be kétségbeejtő helyzetét; itt, a hegyek rengetege közepén, elárulva szövetségeseinek előre nem látó könnyelműsége folytán, bezárva a Muttenthalba, mint egérfogóba , körülvéve mindenfelől egy győztes és nagyobb számú ellenséges hadseregtől. Mögötte Gudin elfoglalta a felső Reusset; a stanzi utón Lecourbe megszállta Seedorfot; a Schwitzbe vezető útón Masséna központosította Mortier hadtestét. Glarus felől állott Molitor, kinek támogatására Soult közeledett. Ez volt Szuvorov életében a legszebb pillanat; hősi visszavonulása bámulatra méltóbb, mint itáliai valamennyi győzelme, melyeket túlnyomó erővel vívott ki; egy hadvezér sem fejtett ki hasonló kétségbeejtő helyzetben annyi erélyt, mint ez a kicsiny, csaknem hetven éves aggastyán. Elhatározta, hogy átkel a Bragel hágón, hatvanöt centiméteres hóban, és utat nyit a Kleinthalon át Glarus felé. Hátvéde, melyet a Muttenthalban hagyott, három nap tartóztatta föl Masséna támadását, fedözvén a fősereg visszavonulását, mialatt az előhad elfoglalta Glarust és Molitort Näfelsig szorította vissza. Itt azonban Molitor elvágta az oroszok útját, és ezek kényszerülve voltak a Rindskopfon keresztül visszahúzódni, melynek jégmezőin több száz embert vesztettek el. Innen végre elérhették Illanzot, Churt és Beldkirchet. Szuvorov hős seregének maradványaival az Iller és Lech között foglalt téli szállást. I. Pál, Szuvorov és egész Oroszország árulással vádolták Ausztriát. Ferencz császár, Anglia tanácsára, alázatosan igyekezett kimagyarázni azt a félreértést, mely Korszakovot tönkre juttatta és Szuvorovot is csaknem elvesztette. A czár kissé megengesztelődvén, abbahagyatta az orosz seregek visszavonulását , de föltételül szabta Thugut elbocsátását és az olasz fejedelmeknek visszahódított államaikba leendő visszahelyezését. Ausztria sehogy sem tudott megbarátkozni ez érdektelen politikával s terveiről nem akart lemondani. Thugut fenyegetve lévén, igyekezett teljes szakadást idézni elő, minélfogva tudtára adták a czárnak, hogy az orosz seregek Csehországban időzése súlyos terhére van az örökös tartományoknak. Ehhez járult még, hogy az ingerlékeny czárnak tudtára jutott egy összeütközés, mely Ancona ostrománál adta magát elő. E tengeri erősséget osztrákok, törökök és oroszok ostromolták ; az osztrák tábornok titkon megadási egyezségre lépett a francziákkal, kikötvén, hogy egyedül az ő katonáit engedjék be a várba ; azután eltávolította azokat a török és orosz zászlókat a falakról, melyeket az övéi mellé kitűztek. Zászlójának ilyetén megsértése egész elkeseredésre ragadta I. Pált. Bergen ugyanazt a diplomácziai eredményt szülte, mint Zürich. A szakítás Angliával, mely államot hasonlóképen árulással vádolták az oroszok, csakhamar bekövetkezett az Ausztriával való meghasonlás után. Bonaparte, ki később Marengonál megsemmisítette Szuvorov győzelmeinek minden gyümölcsét és a ki az oroszok előtt majdnem úgy tűnt föl, mint az osztrák hitszegés megbosszulja. Bonaparte, kinek önkényes elvei megnyugtatták s dicsősége teljesen elszédíté a czárt, ügyesen föl tudta használni I. Pál e vonzalmát. Azzal kezdette, hogy minden kölcsönös kicserélés nélkül, Francziaország költségén újonnan felöltöztetve és felfegyverezve ígérte haza küldeni az orosz foglyokat. Pált annál inkább meghatotta e figyelem, mivel Ausztria és Angolország nem akarták az orosz katonákat kiváltani a kezeik közt levő franczia foglyokért. Berlin közbenjárására meg is kezdődtek a tárgyalások az orosz és franczia megbízottak között Hamburgban. Bonaparte gyönge oldaláról igyekezett megnyerni a czárt, komor méltóságának és lovagias önzetlenségének fitogtatásával. Ajánlatot tett, hogy kártalanítja a szardíniai királyt, hogy a pápát Rómába visszahelyezi, s hogy I. Pált a máltai rend nagymesterének és e sziget urának ismeri el. Máltát éppen ekkor az angolok ostromzár alatt tartották és 1800. szeptember havában hatalmukba is kerítették, s miután vonakodtak a fontos pontot I. Pálnak átengedni, ezzel rendkívül magukra haragították Oroszország császárját. Ezenkívül fölháborodva amiatt is, hogy Anglia Francziaországnak és szövetségeseinek partjait ostromzár alatt levőknek nyilvánította és megkezdette a semleges hajók zaklatását, Pál megújította a híres fegyveres semlegességi aktát s Porosz-, Svéd- és Dánországot csatlakozásra szólította föl. Bonaparte rögtön kész volt Oroszország elveit aláírni. Ugyanekkor Sprengtporten tábornok, azon ürügy alatt, hogy átveszi az orosz foglyok parancsnokságát, titkos utasítással jött Párisba, nemsokára pedig követte őt Kolücsev, kinek még határozottabb utasításai voltak. Kolücsevnek ugyanis feladata volt rábírni Bonapartét a királyi czím fölvételére, családjának örökösödési jogával, minthogy »ez az egyedüli mód a forradalmi elvek megváltoztatására, melyek egész Európát Francziaország ellen fegyverezték.« E tekintetben az első konzul nagyon is hajlandó volt a czár kívánságának eleget tenni. A két állam között a tárgyalások a következő alapokon nyíltak meg: Francziaország tisztelni fogja Nápoly és Würtemberg sértetlenségét, a szardíniai királynak némi területi kárpótlást fog adni, megtartja a Rajna balpartját, de Oroszországgal egyetértőleg kártalanítni fogja a birtokaiktól megfosztott fejedelmeket. Tehát franczia-orosz közvetítés folytán kezdődött meg Németországban a szekularizáczió. Pál szokásos hevülékenységével napról-napra szenvedélyesebben ragaszkodott Bonapartéhoz; arczképeivel aggatta tele szobáit, nyilvánosan ivott egészségére és nyers modorban tudtára adatta XVIII. Lajosnak, hogy hagyja el Mittaut. A két államfő már azt forgatta fejében, hogy alapostul fölforgatják az az angolok uralmát Indiában, Francziaország foglalja el Egyiptomot s fölhatalmazást nyer, hogy őrséget tartson a nápolyi királyság déli kikötőiben; ügynökei bejárták Arábiát s az indiai államokat.Másrészről Pál,hogy a hadműveleteknek alapot szerezzen, seregeivel megszállotta a Kaukázust és Heraclius fiának kívánságára kimondotta Georgiának a birodalommal való egyesítését. Az angol India ellen intézendő hadjáratnak két után kellett volna előnyomulnia : Knorringra bizatott volna egy orosz sereg vezénylete, mely Khiván és Bokharán át vonulandott a felső Indushoz. A doni kozákok atamánja, Orlov- Deniszov parancsot kapott Páltól, hogy induljon Orenburg felé; jutalmul ígérték neki .India összes gazdagságát« , de egyúttal azt a meghagyást is kapta, hogy mindenfelé, a merre megy, hirdesse a benszülött uralkodóknak,hogy Oroszországnak egyedül csak Angliával van dolga s békében marad minden más néppel, a mely nem nyújt ellenfelének segélyt. Khivában ki kellett szabadítania az orosz foglyokat, s Bokharában biztosítani azt, hogy a benszülöttek ne csatlakozzanak a kínaiakhoz; végre az Industól a Ganges felé vonulás volt feladata (januáriusi és februáriusi levelek, 1801). A második hadseregnek 35,000 francziából és ugyanannyi oroszból kellett volna állania, mely hadseregnek vezetése Pál czár kívánsága folytán Massénára, a zürichi győzőre bizatott. A 35.000 franczia a Rajna vidékéről indulva ki, a Dunán az osztrák kormány által adandó hajókon szállíttatnék; a Duna torkolataitól pedig orosz hajók vinnék Tagani’Ogig; azután fölmennének a Donon Piati Izbianszkajáig; átkelnének a Volgán Czariczyinnél, ezen lemennének Asztrakhánig; onnan orosz hajókon átkelvén a Kaspitón, megállanának Aszterabadban a persa parton, hol a 35.000 orosz várna rájuk. Innen az egyesült hadsereg Herat, Ferah és Kandaháron keresztül menne a felső Indushoz és megkezdené az angolok ellen a háborút. E terv, melynek szélén Bonaparte ellenvetései vannak, melyeket azután az orosz czár megcáfolt, a legkisebb részletekig teljesen ki van dolgozva. Húsz napot szánt a Dunán való lemenetelre. 55 napot Aszterabad elérésére, 45 öt, hogy az Indust elérjék; az egész út tehát a Dunától az Indusig 120 napot vett volna igénybe. Légtüneményeket megfigyelők, művészek és tudósok kísérték volna, mint korábban az egyiptomi hadjáratot. A franczia kormánynak értékes tárgyakat, a nemzeti ipar termékeit kellett volna küldenie,hogy azokat alkalmilag kioszszák a közbeeső vidékek fejedelmeinek, azzal a szeretetraméltósággal 63 kellemmel, mely a francziáknak anynyira sajátja, folytatja az orosz jegyzék, mely ajándékok arra szolgálandnak, hogy e népeknek méltó fogalmat nyújtsanak a franczia nemzet hatalmáról, ipv Budapest, szept. 30. Minisztertanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt holnap, október hó elsején értekezletet tart. A pártkör tagjait szíves megjelenésre kéri az elnökség. Az Ugrón párt, Ugrón Gábor lakásán ma este összejöttek mindazok a függetlenségi párt tagjai közül, kik az ő programmjához csatlakoztak. Az értekezleten, melyen Ugrón Gábor, Bartha Miklós, Györffy Gyula, Hoitsy Pál, Komjáthy Béla, Unger Alajos, Lits Gyula, Molnár József, Reviczky Károly, Markovits Tivadar, Szecsődi Kálmán, Holló Lajos, Zboray Béla és Mudrony Soma vettek részt, megbeszélték a 48-as álláspontot és megállapították azt a határozati javaslatot, amelyet a pártklub holnap tartandó konferencziáján fog Ugrón híveinek egyike előterjeszteni. Ha úgy állapodtak meg, hogy az esetre, ha ez a határozati javaslat megegyez Iványi Dániel kibékítési javaslatával, melyet ő szintén a párt holnapi konferencziáján fog beterjeszteni, úgy azt nem terjesztik elő. Ha azonban meg nem egyezik, akkor az előterjesztés megtörténik s egyúttal az új párt megalakítását is proklamálják. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, szerdán délután 11/27 órakor értekezletet tart. A párt holnapután csütörtökön este 7 órakor szintén tart értekezletet, melyen a választásokra való kijelöléseket fogja megejteni. Nihilista orosz katonatisztek. Szó volt róla újabban, hogy különböző jelek után ítélve, az orosz katonatisztek közt nihilista összeesküvésnek kell fennállania. E mozgalom ismeretéhez érdekes adalékot szolgáltat egy közlemény, melyet a »Neuste Münchener Nachrichten« tudósítója egy a rovnói gyakorlatokon résztvett orosz katonatiszt elbeszéléséből mentett. E közlemény szerint ugyanis Rovnonál Gurko hadának négy tisztjét letartóztatták, mert egy forradalmi ropiratnak több példányát találták náluk. E röpirat czime »Az orosz hadsereg tisztjeihez« (Kosiceram russkich vojsk) czimet visel és nemrég Genfben jelent meg. A röpirat, mely a lengyel forradalmi és szoczialista párttól ered, kifejti, hogy az orosz és lengyel forradalmároknak közösen kell munkálkodniok. Azután így szólítja meg a röpirat az orosz katonatiszteket: »Jöjjetek a jövendő háború színterére mint Oroszország szabad polgárai, az összes népek szabadsága, egyenlősége, igazságossága és testvérisége zászlajával, és mi mindnyájan kezet nyújtunk nektek, hogy veletek közösen küzdjünk a szláv népek szabad szövetkezete mellett.« A háború színtere alatt Lengyelország van értve. Azután kifejti a röpirat, hogy miként Oroszország belsejében minden alá van rendelve az abszolutizmusnak, úgy a külpolitika sem Oroszország, hanem a Romanov-dinasztia érdekeit szolgálja. Végül felhivatnak az orosz tisztek, hogy mielőtt a közelgő háború kitörne, kövessék a dekabristák példáját , mint a Dubrovinok, Luchanovok, Rogacsevek, Strombergek és mások, legyenek egy szabad Oroszország harczosai. Baccarini volt miniszter, mint a legújabban érvezett olasz lapok jelentik, halálos ágyán fekszik. Még megbetegedése előtt buzgón működött az új ellenzéki párt alakítása érdekében, amely párt Tajani, Nicotera és Magliani vezérsége alatt Crispi ellen fog harczolni, de már keletkezésénél többféle balsiker érte. Az a kísérlet, hogy a jobbpárt elégedetlen töredékével választási szövetkezetet kössenek, épp úgy meghiúsult, mint Branca ama törekvése, hogy a milánói ellenzékieket a déliekkel való közös akczióra bírja. Ennek daczára az »Opinione« ma czikket közöl, mely a kormányt jóakarólag inti attól, hogy erejét ne becsülje túl. Bármily rendezetlen és zilált is az ellenzék, mégsem szabad felelni, hogy a többféle ínséget szenvedő lakosság általános elégedetlenségéből új erőt meríthetne. Seismit-Doda legutóbbi rendszabályai igen ártottak a kormánynak, s sürgősen szükséges volna, hogy Crispi Flórenczben a nehéz pénzügyi helyzetről is megnyugtató felvilágosításokat adjon. Vilmos császár Bécsiben. Ferencz József király ő Felsége holnap, szerdán fogadja székvárosában barátjának és szövetségesének, II. Vilmos német császárnak látogatását. Csak két héttel ezelőtt találkozott a két uralkodó Rohnstockban , ezúttal tehát nem a politika, hanem a személyes vonzalom hozza őket össze. Rohnstockban mindketten vezérlő álomférfiaik kíséretében jelentek meg s amennyiben ennek szüksége fenforgott, a politikai természetű ügyeket már akkor alaposan megbeszélhették és rendezhették. Vilmos császár mostani útját tehát nem a politikai aktualitás sugalta. A hatalmas szomszéd állam feje ma azért jön el királyunkhoz, hogy a rohnstocki látogatást viszonozza, hogy szórakozzék s néhány napot töltsön amaz uralkodó társaságában, ki vele együtt egyik őre és oszlopa az európai békének. Az igaz tisztelet és rokonszenv legnagyszerűbb nyilvánulásai fogadják a császári vendéget a monarchia területén. És a manifesztácziókhoz a legtisztább szívvel és őszinteséggel csatlakozik a magyar nemzet minden rétege. A szövetség, mely monarchiánkat a német császári birodalommal immár csaknem tizenkét éve összefűzi, valóban a magyar nemzeti politika egyik hagyományos vezéreszméje, mely a századok folyamán változott alakban és külsőségek között gyakran nyilvánult s melyet napjainkban is egy magyar államférfin valósított meg. Andrássy Gyula gróf hagyta örökül utódaira és nemzetére e nagybecsű politikai alkotást, melynek legtörhetetlenebb támasza, őre és fentartója a magyar nemzet volt azóta mindenkor. Örömmel és lelkesedéssel üdvözli tehát a közös monarchia területén a szövetségi eszme hatalmas vivőjét, II. Vilmos császárt, ki harmadfél évi uralkodása alatt egyrészt azzal a nagyszerű reformtevékenységgel, melyet alattvalói boldogítására megindított, másrészt azzal a hűséggel, melylyel a szerződési megállapodásokhoz ragaszkodik, a legmélyebb tiszteletet és rokonszenvet vívta ki magának a magyarság körében. Valóban Vilmos császár gyorsan és teljesen meghódította magának a szíveket. Mikor a gondviselés a trónra ültette, ott olyan uralkodók helyét foglalta el, kiknek egyike magas aggkoránál, másika betegségénél fogva kezességet, nyújtott az iránt, hogy nem vágyik többé harczi babérokra, hogy csak védelmi czélokból fogja a kezébe letett óriási hatalmat használni, hogy tehát kormányzata idején a közép-európai szövetség is csakugyan és teljesen békeszövetség marad. II. Vilmos császárral egy új tényező lépett a politikai színpadra s akadtak hangok, melyek azt hirdették róla, hogy dicsvágyó szándékok hevítik, hogy nem helyesli a közép-európai egyezséget s uj politikai rendszerét Oroszországra támaszkodva készül valósítani. E híresztelések teljesedése földrészünket a háború és rombolás sötét korszakába sodorta volna. Valami harmadfél év telt el, mióta e híresztelések forgalomba kerültek s ma már tudjuk, mennyire alaptalanok, milyen éles ellentétben állanak a császár igazi törekvéseivel. A vérontás és háború helyett az ifjú császár a legnemesebb szellemtől sugalt nagy reformtevékenység fáradhatatlan apostola lett s ezzel oly kezességet adott őszintén békés szándékairól, melynek értékét még ellenségei sem csorbíthatják. II. Vilmos császár személyes hajlamaival és törekvéseivel is teljesen azon az alapon áll, mint felséges szövetségesei Ferencz József és Umberto királyok, kiknek őszinte békés szándékaiban senki sem kételkedhetik. A hármas szövetség mindegyik uralkodója egyaránt a haladás és a szocziális reform, nem pedig a hadak eszményeiért lelkesül s ekképen egyénileg is egyetért abban, hogy a kezükben levő kardot csak az önvédelem érdekében lehet kivonniuk. Éppen ebben rejlik a hármas szövetség békés természetének legkiválóbb jelentősége. A belső reformok és az európai béke bátor és öntudatos előharczosát, monarchiánk kipróbált barátját és szövetségesét üdvözli most a magyar nép II. Vilmos császárban s habár sajnos, hogy tisztelete és hódolata érzelmeit még nem volt alkalma itthon, a saját területén kifejezni, a közös monarchia másik felében tett császári látogatás is örvendetes visszhangot kelt szivében. Ebben is valósulva látja legbensőbb óhajait s különösen azt, hogy az írásbeli szerződés, mely a két szomszédos monarchiát összefűzi, nem maradt a papiroson, hanem valamint az érdekelt nemzetek, akképen az uralkodók szivébe is áthatott s igy megnyerte azt a szilárdságot, mely a