Pesti Napló, 1890. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1890-12-01 / 330. szám

330. szám. aijtWMSWlMIIIWIi—111—11 111 I III III IMMiMMHMnaMIMM—M■ Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal : Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, 1890. Hétfő, deczember 1.­41. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különkü­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr.­ évnegyedenként 1 forint felü­lfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap» Budapest, november 30. Az erdélyi birtokrendezés. Az erdélyrészi vá­lasztókerületek országgyűlési képviselőit báró H­u­­s­z­á­r Károly értekezletre hívta ma össze ama kér­dések előzetes megbeszélése czéljából, melyek az igazságügyminiszter által az erdélyi birtok­­rendezési ügyekben összehívott tanácskoz­­mányon tárgyalás alá fognak kerülni. Az értekezleten részt vettek: Bartha Miklós, Bokros Elek, felvinczi Gaál Jenő, gróf Haller Jenő, gróf Horváth-Tholdy Lajos, báró Huszár Károly, László Mihály, gr. Lázár Jenő, Mohay Sándor, Mol­nár Antal, Tholnay Gábor, Zeyk Dániel és Zeyk Károly. Beható tanácskozás után az értekezleti ta­gok többségének nézete a következőkben összponto­sult : Kívánatos, hogy a birtokrendezési ügyeknél a legjobb bírói erők alkalmaztassanak, s hogy szakava­tott birtokrendezési bírói szukkreszcienczia nevelése czéljából az illető bírák mellé joggyakornokok és tör­vényszéki jegyzők adassanak. Kívánatos, hogy a leg­kisebb törvényszékeknél is legalább két bíró foglal­kozzék ez ügyekkel, a­mennyiben szükséges, az illető törvényszékek bíráinak száma egygyel szaporíttatván. Székhelyhez nem kötött bírák alkalmazását nem tartja helyesnek az értekezlet, valamint azt sem pár­tolhatja már az adminisztratív ellenőrzés szempont­jából sem, hogy a birtokrendezési ügyekben csakis egy királyi tábla gyakorolja a másodfokú bírói ható­ságot. Az a felmerült nézet, hogy a tagosítási ügyek elvonatván a bíróságoktól, közigazgatási hatóságok által intéztessenek el, nem talált az értekezleten visszhangra. Azt, hogy az előmunkálatok folyama alatt külön jogorvoslatnak engedtessék hely, nem tartja javaslandónak az értekezlet többsége, egy fel­merült indítvány alkalmából azonban kívánatosnak tartaná, hogy a becslő­bizottságban való elnökölhetés­­ből a működő mérnök kizárassék. Azt, hogy a végre­hajtás foganatosítása után birtokon kívül felebbezés­­nek lehessen helye a kir. kúriához, már csak a jog­egység szempontjából is fentartandónak véli az érte­kezlet. A miniszter által kitűzött további kérdések megbeszélése czéljából csütörtökön délután 4 órakor ismét lesz értekezlet. Az országgyűlési függetlenségi 48-as párt de­c­ember 1-én este 6 órakor értekezletet tart. A házassági jog kodifikácziójára vonatkozólag a »Jogi Szemle« Szilágyi Dezső igazságügy minisz­ternek szerdai beszédéből azt következteti, hogy a kormány nem a kötelező polgári házas­ság elve alapján akarja a házassági jogot kodifikálni, hanem a következő meg­oldást tartja szem előtt: Az egy felekezethez tarto­zók a házasságot egyházuk papja előtt kötik meg, úgy mint eddig. Vegyes felekezetnek­­akár bevett, akár be nem vett vallásfelekezetnek tagjai, polgári hatóság előtt fogják megköthetni a házasságot, ha ennek elébe egyházi szempontból aka­dály gördülne. A házasság felbontása és az ezzel összefüggő minden kérdés kizáróan a polgári bíróság hatáskörébe fog tartozni. E lap erre a következő megjegyzéseket teszi: »Felesleges ismételnünk, hogy a kérdés ily megoldá­sa miért nem elégíthet ki bennünket. Nem is aka­runk most erre újból visszatérni. De kérdjük: ha a kormány maga is égetően sürgősnek tekinti a házas­ságkötés kérdésének megoldását és tisztában van az­zal, hogy milyen lesz a megoldás, a­mi akadályozza abban, hogy egy megfelelő törvényjavaslatot terjesz­­szen az országgyűlés elé a legrövidebb időn belül ? A kérdés ilyen megoldása nincs összefüggésben a házas­sági vagy családi jog egyébb kérdéseivel, legalább nem annyira, hogy azoktól elkülönítve ne lehessen azt keresztülvinni, véget vetendő ama páratlan és gyakran embertelen igazságtalanságoknak, melyeket a házassági jog mai rendezetlensége szül. Miért vár­nánk ez orvosszerrel még legalább 4—5 évig — mert ki hinné, hogy a családi és öröklési jog együttes ter­vezete előbb kerülne az országgyűlés elé? És minek ezen kérdés megoldását is az egész kódex -­javaslat tárgyalásával egybekötött esélyek­nek tenni ki, midőn minden oldalról elisme­rik, hogy a mai állapot tarthatatlan, mert a jó­zan észszel és minden ember jogérzetével teljes ellen­tétben áll ? E kérdés megoldásának további elhalasz­tása annyi volna, mint kitérni a szabályozás elől és föntartani egy lehetetlen állapotot. És valamint a kódexet nem képzelhetjük el a kötelező polgári há­zasság intézménye nélkül, úgy nem tudjuk megér­teni, hogy egyelőre miért ne lehetne a szükséghez ké­pest segíteni ama számtalan szerencsétlen magyar állampolgár baján, a­kiknek családi boldogságát tör­vényhozásunk közönyössége tönkretette, vagy a­kiket vallásuk vagy állampolgárságuk feláldozására kény­­szerített. Az egész műveit Európában együttvéve nincs annyi, a legjobb hiszemmel törvényesnek vélt, de valósággal törvénytelen házasság és gyermek, mint Magyarországon egymagában. És a magyar kor­mány és a magyar törvényhozás, ennek tudása da­czára, még mindig nem látják magukat indíttatva arra, hogy véget vessenek ama kegyetlenségeknek, melyek ez állapotból származnak és melyeket — az igazságügyminisztérium véleményezése alapján — a vallásügyi minisztérium gyakorol. Azt hisszük, hogy e kérdés megoldása van olyan sürgős és legalább is olyan fontos, mint akármelyik kérdés, mely az or­szággyűlés legközelebbi munkarendjébe föl van véve. Bosznia és Herczegovina annexiója. Az európai sajtót a római »Fanfulla« közleménye alapján az a hír járja be, hogy monarchiánk komoly előkészületeket tesz diplomácziai utón arra, hogy Boszniát és Herczegovinát végleg annektálja. A »Fanfulla« ugyanis azt jelentette, hogy a római diplomácziai körökben elterjedt hír szerint az osz­trák-magyar külügyi hivatal az olasz kabinethez jegy­zéket intézett, melyben azt a kérdést veti fel, mit mondana ahhoz, ha Ausztria-Magyarország eset­sé­g b­e­k­e­b­e­r­e­z­n­é Boszniát és Hercze­govinát, melyet a berlini mandátum alapján csak okkupálva tart, s melyre nézve a török szultán név­leges szuverenitási joga fennáll. Anglia és Németor­szág külügyi hivatalai, e lap szerint, hasonló jegyzéket kaptak volna Bécsből.­­ Az olasz kormány a »Fanfulla« szerint azt válaszolta volna, hogy ő a bevégzett tényeket elismerhetné, ha semmi akadály se gördülne Ausztria elé ezen annexió végrehajtásában, d­e előzetesen nem vállal­hat s nem is akar vállalni semmi fele­lősséget. A »Fanfulla« e híte egyáltalán nem fe­lelhet meg a valóságnak, a­mint hogy több oldalról, így Londonból és Berlinből már jelentik is, hogy ott az osztrák-magyar külügyi kormánynak ily állítóla­gos jegyzékéről mit sem tudnak. A­ római lap valószínűleg oly forrásból vette e hírt, hol állandóan arra törekszenek, hogy egy vagy más után teljesen valótlan vagy elferdített hírek világgá bocsátása ál­tal izgalmat keltsenek a Balkánon. Az angol képviselőház legutóbbi ülésén jelentő­ségteljes esemény történt, mely hivatva lesz Anglia alkotmányos intézményeit a felekezeti jellegtől telje­sen megmenteni. A katholikusok politikai emanczipá­­cziójának ideje óta több kiváló államhivatalra nézve eltöröltetett a protestáns felekezeti jelleg, de bár e tekintetben óriási haladás történt különösen e szá­zadban, máig is két oly magas hivatalos állás van Angliában, melyet katholikusok egyáltalában nem tölthetnek be. Ezek egyike a lord kanczellári méltóság, a másik pedig az izlandi helytartói állás. A lord kan­­czellár tudvalevőleg az angol felsőháznak hivatásánál fogva (az ország első bírája) elnöke s egyúttal a mi­nisztériumnak is tagja, a melylyel együtt változik. Angliában ez a legelső világi méltóság, de a lord­­kanczellárt az angol alkotmányjog, daczára annak, hogy a felsőház elnöki székét jelöli ki számára, elvileg a lordok háza körén kívül helyezi, a­mennyiben az el­nöki szék nem a ház tanácskozási területén állónak tekintetik. Ennek az a következése, hogy a­mint Ang­lia jogászai közül valaki let­t kanc­ellárnak, tehát egyúttal miniszternek kineveztetik, egyúttal peeri méltóságot is megkapja rövid idő múlva, mindennek daczára azonban a felsőházban tulajdonképeni elnöki ágokat nem gyakorol. Ez a magas méltóság eddig a katholikusok elől épp úgy el volt zárva, mint az iz­landi helytartói állás, úgy látszik, nem annyira a fe­lekezeti egyenlőség elve vezette Gladstonet, mint in­kább az, hogy az izlandi lord lieutenant állását az írek számára is legalább elvileg megnyissa, midőn e két állás eddigi felekezeti jellegének megszüntetése iránt jelentett be az angol képviselőház november 26-iki ülésén törvényjavaslatot. Az ellenzék padjain hosszas és zajos helyeslés hangzott fel, midőn az agg államférfi elvégezve rövid bejelentését, leült. Annyi bizonyos, hogy az angol alkotmányjogban nagy jelen­tőségű változtatás az,melyet Gladstone a vallási disz­­kualifikáczió e maradványainak eltüntetése czéljából indítványoz, bár érdekes az, hogy nem elvi indokok, hanem politikai tekintetek és érdekek azok, melyek Gladstonet ez elhatározásra vezették. Parnell pártvezérsége. Az a két ír képviselő, a­kik perük tár­gyalása közben elhagyták Angliát s jelenleg Ame­rikában gyűjtenek pénzt a politikai harcz tovább folytatására, a Parnell-ügyben ma táviratilag nyi­latkozott. Sokan azt hitték kezdetben, hogy nyi­latkozatuk Parnellel szemben nem lesz elég határo­zott, s meg fogja erősíteni az ő állását. így is volt addig míg el nem olvasták a Parnell kiáltványt. Tu­domást szerezvén Parnell manifesztumáról nyilatkoza­tuk azonban oly határozott, hogy határozottabb alig lehet. Egyenesen kijelentik, hogy fájdalom­mal olvasták Parnell kiáltványát és lehetetlen­nek tartják, hogy Parnell továbbra is pá­rtvez­é­r m­arad­j­on. Mindez azonban, úgy látszik, épen nem gyakorol hatást az írek eddigi ve­zére, Izland koronázatlan királyára. Legkülönösebb mindenesetre Gladstonenak helyzete, a­kivel a »Ti­mes« ez alkalomból véghetetlen iróniával foglalkozik. Csodáljuk, — így szól a City-lap — Gladstone fe­nyegetéseit. Parnell nem mutatkozik hajlandónak hogy pillanatra sem elfeledni azt, hogy nem ő kereste Gladstone szövetségét és támogatását, hanem épen megfordítva Gladstone volt kénytelen őt felkeresni s nála támaszt keresni. Annyi bizonyos, hogy Parnell nélkül Gladstone nem juthat hatalomra, de az az­után még épen nem bizonyos, hogy ha Gladstone kor­mányra jut, képes lesz-e oly politikát követni, mely Parnellnek tetszeni fog ? Gladstone visszavonulása nagy csapás volna az ő pártjára, mely az agg állam­férfin neve nélkül az ország előtt mit sem ér. De Parnell egész más helyzetben van s eddig nem árulta­d, hogy szövetséges társainak nézeteivel, vagy épen az ő érdekeikkel sokat törődnék.« Ez ügyben érkezett táviratainkat itt adjuk: Chicago, nov. 30. Dillon, O’Brien és más ír képviselők ide érkezvén, lelkes fogad­tatásban részesültek. A képviselők két, tiszte­letükre rendezett népgyűlésen beszédeket mondottak. A népgyűlések rezolucziókat fogadtak el, melyek a homerule iránt való rokonszenvnek adnak kifejezést és Parnell szolgálatairól elismeréssel emlé­keznek meg. Gladstone leveléről Dil­lon­s O’Brien egyáltalán nem nyilat­koztak. London, nov. 30. Az Amerikában időző í­r képviselők ma MacCarthyhoz a követke­ző táviratot intézték: Mély fájdalommal olvastuk Parnell kiáltványát; lehetetlen, hogy Par­nell pártvezér maradjon. Holnap kimerítően fogjuk nézeteinket táviró útján tudtul adni. A tüdővész gyógyítása. Ma már egy kissé megcsappant érdeklődés mel­lett mutatta be dr. M­ü­tt­e­r Kálmán, a Rókuskór­­ház igazgatója, a beoltott betegeket, kiknél a reak­­c­ió tegnap óta visszafejlődött. A betegeket ennél­fogva az igazgató részben újra beoltotta. Kivülök ma még két új beteg került beoltásra: Lebovszky Mihály, kinek tuberkulózus baja van és V­á­r­i Anna lupuszos beteg. A vidéken is igen érdeklődnek a be­oltások iránt s az orvosok közül többen utaznak Ber­linbe, így odautazott ma dr. T­a­b­á­n­y­i Ottó kun­­szent­mártoni gyakorló orvos is, hogy a Koch-féle eljárást elsajátítsa. * Az orsz. közegészségügyi egyesület deczember 4-én, csütörtökön, d. u. 6 órakor, az egyetemi élettani épület termében szakülést tart, melyen dr. Müller Kálmán fog értekezni .A Koch-féle tuberkulózis­ellenes oltásokról.­ Az előadáson az egyesületi tago­kon kívül, csak a tagok által bevezetett vendégek je­lenhetnek meg.* Az orvostanhallgatók segély- és önképző-egye­­sületében folyó évi deczember hó 3-án, délután 5 óra­kor, ifj. Siklósy Gyula felolvasást fog tartani a Koch­­féle oltásokról.* Dr. W­a­lt­o­n Gyula szatmármegyei gyakorló orvos, ki eddig az itteni Szent­ János-kórházban tett oltási kísérleteket, a Koch-féle gyógymód tanulmá­nyozá­sa végett Berlinbe utazott. * A horvát kormány által tanulmányozás czéljá­ból Berlinbe küldött orvostudort, Lobmayer A. tanárt és egészségügyi tanácsost Koch Róbert ta­nár tegnap a legszívesebben fogadta és megígérte neki, hogy mihelyest a már teljesen elfogyott oltó­anyagból új készlete lesz, a legszívesebben fogja ilyennel ellátni.* Dr. Weisz Jakab ismert fővárosi orvos holnap délután 4 órakor kezdi meg a tuberkulózis elleni be­oltásokat dr. Glück Ignácz szanatóriumában a város­ligeti fasorban (11. sz.)* Köln, nov. 30. Dr. Prior előadást tartott a dr. Koch-féle gyógymód szerint kezelt gümőkóros be­tegek felett, melyen számos angol és amerikai orvos volt jelen. A gyógyszernek dr. Prior által észlelt ha­tása megegyezik a másutt tett észleletekkel. «Wim—«mini»i m innninmiiM'iPiiMiiiMnmrTaifc'är.iiirTm»i—r-ir pr—mnr ■ i , | KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember I. A képviselőhöz ülése d. e. 10 órakor. — A miniszterek nem fogadnak. —A m. tud. akadémia I. osztályának ülése d. u. 5 órakor. — J­ó­­tékonyczélu előadás az operában a nemzeti színház nyugdíjalapja javára. — Nemzeti muzeum: Természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 9 órától d. u. 1-ig. A muzeum többi tárai megtekinthetők 60 krás belépti jegy mellett. — Nyilvános könyvtár: egye­temi d. e. 10—12-ig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — nov. 30. A hiv. lapból. Nemesség megerősítés és előnév adomá­nyozás. A király Hazslinszky Frigyesnek, az eperjesi ágos­tai hitvallású evangélikus kollégium igazgatójának, régi magyar nemességét megerősítette és neki, valamint tör­vényes utódainak a »hazsk­ai« előnevet adományozta. Kinevezések. Ádám Dén s székelyudvar­helyi tör­vényszéki birót, a marosvásárhelyi Ítélőtáblához bíróvá, a baranyavármegyei m. kir. államépítészeti hivatalhoz be­osztott Burgstaller Lajos kir. segédmérnököt, a fiumei m. kir. tengerészeti hatósághoz kir. mérnökké, Liebhardt Antal breznóbányai adóhivatali gyakornok-jelöltet, díjta­lan adóhivatali gyakornokká és Tubják Imre székesfe­hérvári m. kir. pénzügyigazgatósági díjtalan számgyakor­nokot, díjas számgyakornokká nevezték ki. Megerősítések. Csekély Adolf trsztenai kir. kath. gimnáziumi rendes tanárt és Balogh Fanni nagyselyki ál­lami elemi iskolai rendes tanítónőt, jelen állásában végleg megerősítették. Miniszteri elismerés. A közoktatásügyi miniszter dr. Róth Samu volt lőcsei állami főreáliskolai igazgató özve­gyének, a­ki elhunyt férjének közel 600 kötet és füzetből álló könyvtárát a lőcsei állami főreáliskolának ajándé­kozta, elismerő köszönetét nyilvánította. Névmagyarosítások.Kiskorú Koch Nándor (Budapest) »Szakáts«-ra, Bukta József (Tiszafüred) »Szigetidre, kis­korú Quaiszer Nándor (Csákvár) »B.év«-re, kiskorú Fuchs Sándor Kecskemét) »Fodor«-ra, Oberländer Gusztáv (Deb­­reczen) »Irsak­-ra, Fleischner Adolf (Pápa) »Faludi«-ra, Schefcsik Antal Gödöllő) »Sasvári«-ra, Austerlitz Bert­­hold (Alsó-Kismartonhegy) »Adorjánéra magyarosították nevüket. A király ö­felsége, mint egy táviratunk jelenti, ma este negyed hét órakor Bécsből Miramareba utazott. Gr. Szapáry István arczképe. Pestvármegye ama küldöttsége, mely megbízást kapott, hogy gr. Sza­páry István volt főispán és Földvár­y Gábor volt alispán és később főispáni helytartó életnagyságú arczképét festesse le, e napokban gr. Tisza Lajos elnöklete alatt elhatározta, hogy gr. Szapáry arczké­pét Komlóssy Edénél, Földváry arczképét pedig Ud­­vardy Gyula festőművésznél rendeli meg. Püspöki beiktatás. Sárkány Sámuelnek, az újonan választott bányai ág. hitv. evang. püspöknek deczember 17-én lesz az ünnepélyes beiktatása. Ez alkalomból a bányai ág. ev. hitv. kerület rendkívüli közgyűlést tart. Az ünnepélyes alkalomra megjelen­nek az összes kerületi egyházak és a főgimnázium ki­küldöttei. A közgyűlést megelőzőleg dec­ember 16-án este 6 órakor a főgimnázium dísztermében értekezle­tet tartanak. A honvéd főruharaktárban felsőbb rendelet kö­vetkeztében a honvédtisztek csákójának és szolgálati övének uj mintára való alakítását tervezik. A csákó­minta kétféle: sötétkék és fekete posztóból a vörös helyett. A szolgálati övre nézve pedig három minta is van. Ezek közül a legszebb és legolcsóbb a cs. és kir. hadsereg mintája, mely magyar koronával van ellátva. Felsőbb helyen alkalmasint ezt a mintát fo­gadják el. A kir. telekkönyvi tisztviselők kebeléből a ké­szülő szolgálati pragmatikával szemben elfoglalandó álláspont meghatározására kiküldött bizottság tegnap értekezletet tartott, melyen E­ö­r­d­ö­g­h Dániel kir. telekkönyvvezető előadása alapján megállapította a memorandum irányelveit, s elhatározta, hogy az ügy érdekében erős mozgalmat indít. A bizottság felkéri a vidéki kartársakat, hogy a dec­ember ha­t­dikára egybehívott országos értekezletre minél számosabban jelenjenek meg. Heves jelenetek Nógrádmegye közgyűlésén. Egy kőnyomatos laptudósítóhoz érkezett távirat nyomán már megemlékeztünk Nógrádmegye közgyűléséről, melyről most balassa-gyermati levelezőn ezeket írja: Tegnap tartotta meg Nógrádvármegye novemberi közgyűlését gr. Dégenfeld Lajos főispán elnöklete alatt s bár ez alkalommal a székhely ügye nem került tárgyalásra, a kedélyek izgatottsága mégis ki­tűnt, mert aránylag nem nagy jelentőségű kérdések­nél igen heves jelenetek fejlődtek, melyekben a szék­hely­pártok álltak egymással szemben. A gyűlés legfontosabb tárgyát a b.-gyarmat­­aszód-szécsény-losoncz-verőczei vasút ügye képezte. Egyhangúlag határozatba ment, hogy a megye 500,000 frtnyi kölcsönt vesz fel a köz­munkaadó terhére, melyet a vasút törzsrészvényeibe fog fektetni. Az első törlesztési összeg már az 1891-ki költségvetésbe is fel van véve. Ezután hevesebb jele­netek következtek. Nagy zajt és lármát idézett elő Török Zoltán losonczi polgármester felszólalása. A virilisták névlajstromát kifogásolta, mert 25 általa ismert egyén kimaradt a lajstromból. Nem gyanúsít ugyan — úgy mond — senkit, de különösnek tetszik előtte, hogy ez a huszonöt ember losonczvidéki. Fe­gyelmi eljárás megindítását kéri. Az erre keletkezett izgatottság még inkább fokozódott, midőn Mayer Károly bizottsági tag felszólalt s kijelentette, hogy ő Török szavaiból következtetve, azt hiszi, hogy a névlajstrom meg van hamisítva. De to­vább nem folytathatta, mert falrengető »le vele, le vele« kiáltások hangzottak fel s ő nem tudott többé szóhoz jutni. A kedélyeket némileg lecsil­lapította az alispán és a főispán közbelépése, mi­nek következtében Török Zoltán indítványa lekerült a napirendről. Nem kevésbbé heves vitát keltett a Madách-emlékügyi bizottság által be­adott kérvény, melyben a losonczi főgimnáziumi tan­testület ellen a fegyelmi vizsgálat elrendelését indít­ványozza, feliratilag kérelmezni a minisztertől, mivel tanári kar az emlékügyi bizottságot megsértette. A tanári kart a losoncziak vették védelmükbe, de siker­telenül, mert a felizgatott kedélyek még az alispán ama módosítását sem fogadták el, hogy a miniszter­hez küldendő felirat az esetre, ha a losonczi tantes­tület a megyétől bocsánatot kér,­­ visszatartassék, hanem szavazás útján elhatározták, hogy a felirat haladéktalanul elküldendő a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszterhez. Érdekesebb vitát ezután már csak Hont vármegye átirata keltett, melyben a közigaz­gatási reform kérdésében a képviselőházhoz in­tézendő felirata támogatását kéri. B­e­n­i­c­z­k­y Ár­pád képviselő a kérvény támogatását ajánlja, mert az államosítást a megyei autonómia ellen intézett merényletnek tartja. Dr. Andreánszky Gábor az államosítás híve, és kéri a felirat félretételét. Mi­után még Szczitovszky J­ános alispán is kifejtette álláspontját, mely szerint ő is hive a megyei auto­nómiának, melyet azonban összeegyeztethetőnek tart az államosítással, Hontmegye feliratát mellőzték. Egy jutaszövő gyár égése. Mint Lajta-Ujfaluból távirják, az első magyar jutaszövő gyár raktárában tűz ütött ki, minek következtében az ott elhelyezett összes készáruk elhamvadtak. Maga a gyár és mel­lékhelyiségei sértetlenül maradtak. A kár jelenté­keny, azonban az elégett készletek a »Riunione Adriatica«-nál biztosítva voltak. A gyár már holnap folytatja működését. Elásott kincsek. Egy müncheni táviratunk je­lentette tegnap, hogy egy Ekelmann nevű gross­­bauchlitzi kereskedő hamis bukás és váltóhamisítás miatt letartóztattak Münchenben. Ekelmann Edvin bauchlitzi (Szászország) kereskedő ez év október ha­vában szülővárosából csalárd bukás és váltóhamisítás után mintegy 180­00 márkával megszökött. A keres­kedő letartóztatása után vonakodott az értékpapírok hollétéről felvilágosításáról adni és a müncheni rend­őrség ennélfogva azok kinyomozása végett a bécsi rendőrséghez is fordult, minthogy megtudta, hogy Ekelmann rövid ideig Bécsben is tartózkodott. A bécsi rendőrség csakhamar kiderítette, hogy Ekel­­mann november elején a Bécs melletti Hietzingben lakott, a­hol Eckart József néven két szobás lakást bírt, melyet azonban néhány nappal odaköltözése után elhagyott, hogy nejét titkos uton Bécsbe hozza. E tervét meghiúsította letartóztatása. A bécsi rend­őrség lakásán házkutatást rendelt el és ott egy kis kézi táskára bukkantak, melyben 23 drb bolgár köt­vény (egyenkint 500 frank értékben), további két kis kulcs volt. Még fontosabb felfedezés volt azon­ban egy ásó feltalálása, mely vörös föld nyo­mait mutatta. A rendőrség erre tisztában volt azzal, hogy itt pénzelásással van dolga, de mint­hogy ez irányban tett kutatásai eredmény nél­kül maradtak, értesítette a müncheni rendőrséget a talált bűnjelekről és megkereste, hogy a letartózta­tott kereskedőt fogják vallatóra. Ekelmann látva, hogy ügye veszve van, mindent bevallott, mire két szász rendőrhivatalnok kíséretében Bécsbe vitték, a­honnét aztán Ekelmann elvezette őket arra a helyre, hol az értékpapírokat elásta. A rendőrségnek csak­ugyan sikerült a jelzett helyen alig négy hüvelynyire a föld alatt előbb a bajor vasúti kötvényeket és az olasz államadóssági kötvényeket feltalálni. A szek­rénykéket a tettessel együtt átszolgáltatták azután a szász rendőrség képviselőinek. Gimnazisták párbaja. Nagyváradi levelezőnk írja, hogy tegnap ott két gimnazista, egy negyedik és egy második osztályú a tánczkolonban egy hölgy miatt, — a­ki legfeljebb tizenhárom éves lehet — összeszólalkozott. Az összeveszésből először kis fojtogás, azután pedig valóságos párbaj keletke­zett. A gimnázium egyik tantermében állottak egy­mással szemben töltött revolverrel és még valami kárt tettek volna egymásban, ha az iskolai hatóság, mely neszét vette a dolognak, meg nem aka­­dályozza őket a­­ párbajozásban. A modern szoczialisztikus theória­ egyik megala­pítója, Engels Frigyes tegnap ünnepelte hetvenéves születésnapját Londonban. Bebel, Liebknecht és Singer Londonba utaztak, hogy Engelst a német szocziáldemokráczia nevében üdvözöljék. A szoczia­lisztikus sajtó emlékeztet arra, hogy egykor Miguel miniszter egy véleményen volt Engelssel és mind a ketten a kommunista szövetkezethez tartoztak. A Rieger-Vasaty-ügy. Dr. Rieger veje, Czervinka egy nagybirtokost és a cseh klub egy tagját küldte el segédekül Vasatyhoz, hogy elégtételt kérjenek tőle »Bitang áruló« kifejezéséért, melyekkel dr. Riegert az országos kulturtanácsról szóló javaslat tárgyalása alkalmával a tartománygyűlésben illette. A megbí­zott segédek provokálták Vasatyt, ki erre Tilscher tanár és dr. Podlipny képviselőket nevezte meg sze­­kundánsai gyanánt. Ezek azonban kijelentették, hogy dr. Yasaty csak a sértett félnek ad elégté­telt. S bár Czervinka segédei kimutatták, hogy egy hölgy vagy aggastyán megsértéséért ezek hozzátarto­zói is követelhetik az elégtétel megadásait, Yasay segédei felük nevében azt válaszolták, hogy az meg­marad előbbeni kijelentése mellett. Erre Czervinka segédei jegyzőkönyvet vettek fel, melyben kinyilatkoz­tatják, hogy dr. Vasary elégtételadásra képtelen. A dunakeszi rablási merénylet ügyében is a csendőrség erélyesen folytatja a nyomozatot. Lip­­t­á­k János, a­kit a merénylet elkövetésével gyanúsí­tanak, a kritikus nap óta eltűnt Rákospalotáról s a legszorgosabb kutatás daczára sem találják fel. S­­i­me­g­i főthi csendőrőrmester, a­ki ez ügyben a nyo­mozatot vezeti, tegnap azonban oly bizonyítékok bir­tokába jutott, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a tettes tényleg L­i­p­t­á­k. Sümegi most már egészen más irányban vezeti a nyomozatot és reméli, hogy az eltűnt Liptákot pár nap múlva letartóz­tathatja. Budapesti honvédegylet. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes szerkesztőség! E hó 25-én meg­jelent 324-ik számának »Különfélék« rovatában Budapesti »1848/9 ho­n­védegylet« czimén fel­szólalás olvasható, melynek ellenében a tisztelettel alulírott elnökség kötelezve érzi magát kijelenteni, hogy ez a felszólaló egylet össze nem tévesztendő a »budapesti honvédegylettel«, mely 1867 tavaszán alakult és szerzője, forrása volt az ország­ban 186­7/8-ban alakult összes honvédegyletnek s a mai napig szakadatlanul 63 változatlanul e czimen áll fenn, hanem ezen felszólalás szerzőjének amaz egylet tekintendő, mely néhány év előtt Boócz Lajos 1848/9. honvédhadnagy és miniszteri számtiszt alatt Budapesti 1848/9-es egy­esült (azaz rendbontó) hon­védegylet czimen alakult és nevezettnek pár év előtti halála után most Krivácsy József ezredes ur az al­­elnöke. Budapest, 1890. november 28. D­e­g­r­ó Ala­jos áléin.*. Mikár Zsigmond jegyző. Helyreigazítás. Herman Ottó orsz. képviselő úr a következő sorokat intézi lapunk felelős szerkesztő­jéhez : Tisztelt barátom! Becses lapod szombat esti kiadásában beszédem kivonata úgy van tartva, mintha én a múzeumi segédőrök részére 900 forintnyi fize­tésminimumot követeltem volna. Én semmiféle minimumról, hanem arról beszéltem, hogy ezek az érdemes férfiak most húznak 900 frtnyi törzsfize­tést s hogy én ezt — tekintve szolgálatuk fontossá­gára — nemcsak kevésnek, hanem szégyenletesnek is találom. Herman Ottó: Helyi hírek. Megzavart előadás. A népszínházban ma, »A veteránok« előadásának vége felé zavar támadt. A földszinti nézőtér egyik hátulsó padsorából oly erős női sikoltozás hallatszott hirtelen, hogy nemcsak a közönséget, hanem a színpadon levő szereplőket is zavarba hozta néhány perczig. Egy hölgy lett rosszul és ez sikoltozott, míg segítségére siettek és kivezet­ték az öltözőbe. A színházi orvos itt mindjárt enyhí­tett a hölgy haján és ez előadást az izgalom csilla­pultával nyugodtan folyt tovább. Diadalkapu az Andrássy-út végén. A főváros képzőművészeti bizottsága már régóta foglalkozik azzal az eszmével, hogy az Andrássy-út városligeti torkolatánál diadalkapuszerű építmény létesítessék. E végből felkérte Lechner Lajos középítési igazgatót, hogy terjeszszen elő erre vonatkozólag javaslatot, és mutassa be az építmény pályázati feltételeit. A köz­építési igazgató e felhívásnak most megfelelt és utal arra, hogy az Andrássy-út torkolatát a szabadság­szobor újabban az Andrássy-szobor helyéül is kijelöl­ték. Ez a pont azonban egyszerű szobor elhelye­zésére nem alkalmas, mert a környezet nem szolgál megfelelő hátterül, ezenkívül az Andrássy-út 21/s kilométer hosszú és külső vége a belsőnél csak 30 cm-rel magasabb. A hatalmas útvonal végén tehát oly építmény emelendő, mely úgy arányaiban, mint megfelelő architektúrában kellőleg érvényesüljön.­­ A középítési igazgató ennélfogva elkészítette a pá­lyázati feltételek tervezetét, melynek főbb pontjai a következők: kívántatnak az Andrássy-útnak város­ligeti torkolatán egy diadalkapuszerű építmény terv­rajzai, mely ma egyrészről a nevezett útnak minden tekintetben megfelelő és méltó befejezését képezze, másrészről az ott mindinkább fokozódó forgalomnak akadályul ne szolgáljon. Az építmény esetleg szobor­ral is összekapcsolható. A pályázatban csak magyar honpolgárok vehetnek részt s a pályaművek névalá­írással nyújtandók be. Kívántatik egy alaprajz, egy első és egy hátsó homlokrajz, egy oldalnézet és egy metszet, mindannyi 1 : 200 (félcentiméter , egy mé­ter) arányban rajzolva. Az építmény stílje és anyaga dolgában a tervezőnek szabad keze van, csak a fő­város éghajlati viszonyaira és a monumentális jellegre legyen figyelemmel. Három pályadij lenne, egyenkint 100 db körmöczi aranynyal, melyek a három legjobb, abszolút becsű műnek adatnak ki. A bíráló bizottság 9 tagból állana. Elnöke : a főv. képzőművészeti bi­zottság elnöke, tagjait a képzőművészeti bizottság, az orsz. képzőművészeti tanács, a közmunkák tanácsa, a magyar mérnök- és épitészegyesület és a pályázó művészek választanák. Gyújtogató betörök. Tegnap éjjel Kőbányán dr. Virava József fővárosi ügyvéd irodájába ismeretlen tettesek betörtek s az ott levő Wertheim-kasszát pró­bálták feltörni, hogy a bent levő több ezer forint készpénzt elsajátítsák. A betörők, midőn belátták, hogy a kassza vasoldalai ellentállanak minden betö­rési kísérletnek, összehordták az iroda közepére az

Next