Pesti Napló esti kiadás, 1891. július (42. évfolyam, 180-207. szám)
1891-07-03 / 180. szám
Budapest, 1891.Péntek, julius 3. * 7180 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, julius 3. Sándor szerb király, Szerbia gyermekkirálya ez évi tanulmányait, melyek a kormányzat gondjai helyett egyedül vették igénybe idejét, a napokban befejezte s vizsgáit letette, természetesen a legjobb sikerrel. Most következik nála is a vakácziós Risztics régens és az uralkodó radikális párt már gondoskodott róla, hogy ezt is lehetőleg vidám szórakozások közt töltse el. Utazni küldik a gyermekkirályt, még pedig Oroszországba. A fehér czárhoz fog ő is zarándokolni, kinél a Pasicsok, Vuicsok s Szerbia más hatalmasai már ismételve megjelentek, hogy hódolatukat bemutassák. Most a királylyal fogják az utat megtétetni. Hogy a czár hol fogja majd ifjú vendégét fogadni, még nem bizonyos. Fővárosában aligha, mert most sem időzik ott s különben sem szívesen mutatkozik Pétervárott, melyben folyton a nihilizmus kisértetei ijesztgetik. Érdekes a dologban az, minő kerülő utakon viszik Szerbia mostani hatalmasai a gyermekkirályt Oroszországba. A legrövidebb út Belgrádból Pétervárra Budapesten és Bécsen át vezet. De a szerb radikálisok nem szeretik ez utat, mely alatt az ifjú Sándor királynak okvetlenül tisztelegnie kellene felséges királyunknál is. Ők súlyt fektetnek reá, hogy a gyermekkirály először Sándor czárnak fejezze ki hódolatát s csak azután találkozzék bármelyik más nagyhatalom uralkodójával. Tekervényes utakon csempészik tehát a gyermeket Oroszországba, s ez az eljárás eléggé megvilágítja a titkos czélt, melyet a látogatással el akarnak érni. Csak visszajövet fogja a gyermekkirály Bécset érinteni, de ekkor sem azon határozott czélból, hogy a szomszéd monarchia uralkodójánál tisztelegjen. Ez is meg fog történni, mert ha az ifjú Sándor egyszer Bécsben van, a legmélyebb inkognitó mellett sem kerülheti ki az udvari körökkel való érintkezést. De hogy a radikálisok minden félreértésnek elejét vegyék, a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy Sándor király viszszautazása közben is legelöl csak azért érinti majd Bécset, hogy ott atyjával, Milán exkirálylyal találkozzék. Ez bécsi idézésének fő czélja, hogy e közben az udvari és hivatalos körökkel is érintkeznie kellene,azt a belgrádi offfcziózusok egészen mellékesnek tüntetik föl. És csakugyan így áll a dolog. Ausztria-Magyarországra végre is egészen mellékes, hogy a szerb radikálisok mit csinálnak gyermekkirályukkal, vihetik hódolati útra Oroszországba, vihetik Bécsbe vagy máshová, amintnekik tetszik. E tekintetben szabadságukat senki sem korlátolja.De ha elvakultságukban a szomszédmonarchia érdekeit mernék sérteni, ha az európai béke fenmaradását mernék veszélyeztetni, akkor meg fogják kapni azt a leckét, melyet megérdemelnek. Monarchiánk és Görögország. Azon időkben, midőn az athéni udvarnál a pánszláv befolyás szokott felülkerekedni, a kis görög állam is barátságtalan arczot mutat Ausztria-Magyarország iránt. Ellenben olyankor, mikor tisztán a görög érdekek szempontjából ítélik meg a nagyhatalmak keleti törekvéseit, a bécsi kabinet politikáját is elfogulatlanabbul méltatják. Most úgy látszik Athénben ezek a szempontok mérvadók, legalább a napi sajtó egy részénél. Egy athéni előkelő lap vezérczikke van előttünk, mely meglehetős higgadtan szól Ausztria-Magyarország keleti törekvéseiről s elismeri, hogy azok őszintén konzervatívok, hogy a Balkán politikai és ethnográfiai feladatai megoldásának nem prejudikálnak, hanem csak azt tartják szem előtt, hogy e megoldás békés után történjék s hogy a keleti mozgalmak meg ne zavarják a közép-európai békeliga törekvéseit. A czikk hangsúlyozza azt is, hogy a görög közvélemény immár több rokonszenvvel és bizalommal tekint Ausztria-Magyarországra, mint néhány évvel ezelőtt. Az utóbbi években — folytatja — Görögországnak semmi oka sem volt az osztrák-magyar politika felett panaszkodni. A két állam gazdasági viszonyai helyes szabályozást nyertek. Osztrák-magyar katonatiszti bizottság készíti el Görögország katonai térképét. György király gyakori vendég Bécsben s Erzsébet császár-királyné sokat időzik Korfuban és Athénben. A czikk azután kiemeli, hogy Ausztria- Magyarország minő fontos szolgálatokat tett a görögöknek, a többek közt akkor, midőn csakis a bécsi kabinet akadályozta meg a krétai zavargások alkalmával tervezett közös diplomácziai intervencziót. A monarchia az egész krétai ügyben mérséklőleg érvényesítette befolyását s egyedül ő volt az, mely nem küldött hadihajót a görög vizekre. Mindez a görög közvéleményre igen kedvező benyomást tett s a két kabinet viszonyát ismét szívélyessé alakította. MHwwwBPg—i mmmmk mm ■ ————— —— a pesti napló tárczája. A toweri apátság. Irta : Besaut Walter. 62 Angolból fordította: 1. Katona Clementin. Miután elvesztetted állásodat az admiralitásnál, meghánytam-vetettem, mi lenne a legjobb számodra. Nem látok jobbat, mintha az apátság kötelékeiben maradsz, s az atyád állását veszed át, ha majd ő azt elhagyja. Nyugodalmas és tisztességes állás az. Itt visszavonultságban élhetsz. Ha bármely más állást foglalnál el, minél fogva kénytelen lennél gyakran megfordulni a világban, folytonosan bosszantanának Botany-Bayra s a királyi tengerészeti hadseregre vonatkozó kérdésekkel. A szívtelenek s kegyetlenek pedig gyakran eszedbe juttatnák porádét s a siralomházat. Az efféle kíméletlenségek s boszantásoktól szeretnélek megóvni.« Nagylelkű pártfogóm jó tanácsok s exhortácziókkal fejezé be levelét. Aztán a többi leveleket törtem fel s olvastam el. Legelőbb az atyámét, melyben bocsánatát küldi nekem a múltra s áldását a jövőre nézve. Egy ötven font sterlingre szóló utalvány is volt atyám leveléhez mellékelve s ő exczellencziája a kormányzó által volt fedezendő, a mire épp nagy szükségem is volt. A második levél a jó öreg marquistól volt s igy hangzott : »Kedves fiatal barátom! — irta a marquis. — Midőn e sorokat veszi, már értesült megkegyelmeztetéséről. Örömmel nézünk tehát hazatérte elé, habár balsorsának osztályosát, fájdalom! ugyanakkor még nem várhatjuk. Oly okok, melyeket ön bizonnyal méltányolni fog, tartottak attól vissza, hogy önt a börtönben fölkeressem. Az én életkoromban s mint a »Dicső Snng Társulat« volt tagja, nem tehettem ki magamat a fölismertetés veszélyének. Hajh! mennyire kellett csalódnom az én Snngjaimban! Holott azt hittem, legalább is a Jakobinusokra bukkantam bennük! Pedig hát hol vannak ők most ? Legbuzgóbb tagjuk által demuocziálva: szétugrasztva, szétszórva. Nem létezik többé Sing-társulat. A vendéglős, kivel a napokban beszéltem, új klubot alakított, melynek »Víg czimborák« nevet adott. Minden szombat este az eltávozott Singok emléke által fölszentelt szobában találkoznak, ahol aztán isznak, beszélgetnek, dohányoznak, dalolnak, berúgnak, csakhogy, kedves barátom, mindazt zárt ajtók mellett cselekszik. Minthogy tehát nincs módomban az angol forradalom lefolyását megfigyelni, amint azt előre hittem, nem marad más hátra, mint a saját hazámat kisérnem figyelemmel. A legérdekesebb látvány tárulott most a világ szeme elé. A franczia nép, melyért egykor az ön nemes szíve vérzett, végre ama meggyőződésre jutott, hogy immár minden létező hatalom és szabadságnak a birtokában van. E hitben, miután túlestek amaz apró kihágásokon, melyekkel természetszerűen kezdték, most nagy dolgokat mivelnek. Nem tudom, miféle nagyobb dolgokat szándékoznak még elkövetni, s hogy mi lesz mindennek a vége ? Annyi azonban való, hogy a tömeg, mely hamar beleun a szabadságért való orditozásba, béketűréssel meghúzza magát új urainak kormánya alatt. Az emberi természetben rejlik az engedelmesség; a kivételeket azok képezik, kik parancsolásra termettek. Hogyha az ily kivételek a közlegénység soraiban merülnek fel, zendülő kutyának minősíttetik, kinek korbács, golyó, vagy akasztófa a bére. Térjen vissza nemes barátom, míg még életben talál, hogy együtt szemlélhessük a népek diadalát új úrnőjük, a szabadság istenasszonyának kormánya alatt. Tisztán látom, hogy e bájos istenasszony maholnap férfiarczot s férfiruhát fog ölteni , máris meztelen kardot hord. Akkor aztán koronát is tesz fejére (a régi koronák egyikét) s császárnak, diktátornak, vagy konzulnak (csak rexnek nem) hivatja majd magát. Abszolút uralkodó válik belőle. S a nép ? A nép gyönyörködhetik újonnan szerzett szabadságában. Ami engem illet, noha már öreg vagyok s nem sok időm van még hátra, gyönyörködtető látvány, valósulni látni annyi bölcs férfiú filozóf, független gondolkodású ember s a nagylelkű ifjúságnak az ábrándját. Térjen haza gyorsan, barátom. Mi itt busák vagyunk. A különben is ritkán élénk apátsági kerület most kimondhatatlanul melancholikus. Az uj oskolamester igen érdemes szerény fiatal ember. De én majdnem nélkülözöm elődjének heves háborgó lelkét s szikrázó szemeit (a »gonosz szemet«). Az ön atyja, a ki túltett a római atyákon (mert valóságos gallo-rómainak bizonyult) a fia iránt való bánásmódban, ki az állam ellen vétett, immár megbocsátott neki. A családi gyász korszaka lejárt. Ennélfogva újra megkezdtük a whistpartikat. A múlt este — önre nézve nyolcz hónapot jelent ez — újra találkoztam ama tüzesfejű úrral, ki oly sok kárt tett az ő ördöngős »gonosz szemével« s aki csak barátjai romlására proklamálta a brit respublikát, hogy aztán denuncziálja őket a kormánynak. Ez az ember aztán tud igazán gyűlölni. A St. James-street egyik játékbarlangjában találkoztam vele, ahová olykor, midőn egy pár aranynak vagyok birtokában, én is eljárok szerencsét próbálni. Kisült, hogy ez az Archer Richard egy nemes lordnak a fia — sőt némelyek állítása szerint törvényes fia és örököse. De ez nem bizonyos. Ez a tény fejtheti csak meg az ő nagyravágyását, gyűlöletét és részakaratát. Ez idő szerint már el van ismerve ama nagyúr fiának s nagy lábon él, noha az anyja visszatért az apátsági kerületbe, hol illendőképp megalázkodott a hölgyek előtt, kik újra felfogadták ruháik varrása s kijavítására. Ennélfogva én egy szót sem hiszek Richárd úr törvényesitését illetőleg. Archer előkelő ember módjára volt öltözve s nagy sikerrel játszott. Körülötte csoportosult ama szokott tömeg, melyet a szerencsés játékos vonz maga köré. Társalgásukból kivettem, hogy Archer valóban az. Vártam és figyeltem. Midőn elhagyta az asztalt, ezer fontnál is többet nyerhetett. Mellettem való elhaladtában ünnepiesen üdvözöltem. — Talán már el is felejtett, Archer úr ? Elhalványult s összerezzent, de csakhamar összeszedte magát s erőltetve nevetett. —■ Nem reméltem itt találkozhatni önnel, marquis ur. Sok szerencsét! — Hol is találkoztunk csak utolszor, Ar eher Ur ? — Oly részében a városnak, marquis, melyet szükségtelen említeni — viszontá arczátlan nevetéssel. Emlékeztethettem volna, hogy bizonyos köztársasági elveket valló klubban volt az, melynek tagjai ellen ő későbben tanúskodott. De hát nem tehettem. Először mert nem lett volna alkalomszerű ily társaságban bevallani, hogy magam is látogattam azt a klubot, habár filozóf minőségben. A filozofok cselekedeteit olykor félremagyarázzák. Továbbá azért sem emlékeztethettem őt erre, mert karom nem bír többé kardot forgatni. Oly ember pedig, ki nem tud megvívni, nem is inzultálhat másokat. Hetvenötödik évemmel elvesztettem a privilégiumot arczukba mondani a gazoknak az igazat. Az ártalmas férgek eltiprása a fiatalok feladata. Archer még várt egy pillanatig, de én nem feleltem. A társaság nevetett tehát, kétségkívül azt hive, hogy valamely fedér helyen találkoztunk, míg barátunk a gazember aranyait a zsebében csörtetve távozott. Megjelenése és modora olyan, mint a merész útonállóé, a pimasz vasgyúróé, az élősdié s a kávéházi czivakodó száj hősé. S mégis azt állítja, hogy törvényes fia és örököse egy nemes lordnak! Jelenleg ördögi szerencséje van, az afféle szerencse, mely egy ideig környékezi az embert, hogy aztán egyszerre megforduljon és cserben hagyja. Meg vagyok róla győződve, hogy rossz véget ér. Legvalószínűbb, hogy párbajban fog elesni. Siessen haza, Nevill, hacsak azért is, hogy leálcrázza ez embert s az egész jóravaló társaság előtt inzultálja, mint beárulót, barátjai ellen tanuskodót, kémet és összeesküvőt. Jöjjön haza. Inzultálja őt, vívjon meg vele s ölje meg. Ez az ön kötelessége. Alig várom, hogy vagy megölve, vagy a sárba és a piszkos csatornába visszakergetve lássam az embert: oda, ahová tartozik. Maradok, kedves fiatal barátom, az ön tisztelője : De Rosnay. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 3-án. A képviselőház mai ülésén egy váratlan incidens történt, mely csaknem két órát vett el a tárgyalás menetétől. A függetlenségi párt ma tette meg az első direkt sakkhúzást az obstrukcióra, felhasználván a kormánypárt csekély számát. Poonyi Géza a napirend előtt szót kért, hogy személyes kérdésben felelhessen Horvát Boldizsárnak. Eközben aztán rögtön rátért arra is, amire előleges engedélyt nem kért, hogy rosszulást indítványozzon báró Fejérváry ellen, aki az ő régebben beadott interpellácziójára még mindig nem felelt. E fölött hosszas vita támadt, s az lett a következménye, hogy a katalógus felolvastatott. A katalógus olvasásból kiderült, hogy 180 tagja volt jelen a képviselőháznak, a határozatképességhez szükséges szám tehát megvolt. Ekkor Polonyi visszavonta indítványát. Az elnök pedig holnap fogja kijelenteni, hogy a távollevő képviselők, ha nem tudják igazolni távolmaradásukat, nem fognak képviselői napidíjakban részesülni. A lefolyt események élénk megbeszélések tárgyát képezték az egész ülés alatt. Az ülés további folyamán folytatták a közigazgatási vitát, mely csak fél egy tájban kezdődött s mindössze két felszólalás volt: Udvary Ferencz és dr. Jeszenszky László beszéltek a javaslat ellen. A holnapi ülésen válaszol dr. Fejérváry honvédelmi miniszter Polonyi és Ugrón interpelláczióira. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Gr. Esterházy Kálmán, Varasdy Károly, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Gr. Szapáry Gyula, Wekerle Sándor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Napirend előtt Polonyi Géza személyes kérdésben védekezik Horvát Boldizsár ama vádja ellen, mintha ő a magyar bírói kart megtámadta volna. Ő csak konstatálta azt a tényt, hogy a kinevezési rendszer behozatala óta az igazságszolgáltatás sem olcsóbb, sem jobb nem lett, míg a tőzsdebíróság a maga választott bíráival olcsóbban és jobban működik. Ezután a következő határozati javaslatot terjeszti be: Határozati javaslat: Tekintettel arra, hogy báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr a hozzá folyó évi április hó 22-ik napján a honvédtörzstiszteknek a közös hadseregbe való áthelyezése tárgyában intézett interpellációra nemcsak a házszabályokban előírt 30 nap alatt, de a képviselőház nyílt ülésében hozzá intézett sürgetés daczára újabb 30 napon túl sem felelt, mondja ki a képviselőház, hogy a honvédelmi miniszter úrnak ezen eljárását, mint olyat, amely a képviselőház szabályai ellen tiszteletlenséget bizonyít, rosszalja, és utasítja a képviselőház elnökét, hogy a házszabályok rendelkezésének a honvédelmi miniszter úr által való betartása czéljából haladéktalanul intézkedjék, szükség esetén javaslatát, de mindenesetre jelentését, legkésőbb 8 nap alatt, a képviselőháznak előterjeszteni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök konstatálja, hogy a házszabályok értelmében napirend előtti felszólalások határozathozatal tárgyát nem képezhetik. A honvédelmi minisztert családi ügyek tartották vissza./ ígért válasz megadásától s az egymás iránti udvariasságból sem kellene ilyen javaslattal ily körülmények között előállani. Polonyi Géza: A végletekig elment az udvariasságban. Ha a miniszter nem válaszolhatott, kért volna legalább halasztást. Határozzon a ház belátása szerint javaslata fölött. Elnök kijelenti, hogy a miniszter akart már egyszer válaszolni, de akkor Ugron Gábor, ki hasonló interpellácziót intézett hozzá, nem volt jelen s válaszát ezért halasztotta el. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök utal arra, hogy csak a napokban történt oly eset, mikor egy képviselő javaslatát, mert az elnöknél előzetesen be nem jelentette, ideiglenesen visszavonta. Miután a szükséges formalitások ezúttal sem voltak betartva, kéri a házat, hogy térjen a dolog fölött napirendre- s Polonyi — ha a miniszter időközben sem adná meg a választ — a formalitások teljesítése után ismételheti javaslatát. Madarász József is hozzászól a kérdéshez. Elnök ajánlja, hogy bocsáttassák a kérdés szavazás alá. Dr. Tisza Lajos a házszabályok szigorú betartását kéri, miért is óhajtandó, hogy a beadvány tárgyalhatása fölött azonnal ejtessék meg a szavazás. Eötvös Károly szerint nem Polonyitól függ, hogy a miniszternek a válasz megadására halasztást adjon, mert ez a ház minden tagjától függ. A kérdést oly értelemben kéri feltételni, hogy teljesítette-e a honvédelmi miniszter kötelességét, vagy sem s megrovandó-e ezért, vagy sem. Gr. Tisza Lajos csak a Polonyi indítványának tárgyalhatása fölött kér szavazást. Elnök ily értelemben teszi fel a kérdést. (A függetlenségi párt soraiból számosan a folyosókra vonulnak. Gúnyos hangok jobbfelől: »Névsorolvasást kérünk.«) A ház töbsége az indítvány tárgyalhatása ellen nyilatkozott. Csanády Sándor konstatáltatni kéri a ház határozatképességének megállapítását. A jegyzők referálása alapján az elnök konstatálja, hogy csak 81-en vannak jelen s igy a ház nem határozatképes. Kérdi tehát, hogy kivánja-e a házanévsor felolvasását s ennek alapján a kávollevők neveinek jegyzőkönyvbe igtatását? (Igen! Igen! jobbfelöl. Kiáltások: »Be kell csukni az ajtókat!« Nagy zaj. Néhány szélsőbali visszajön a terembe s ezeket a kormánypárt »Hoch«-okkal fogadja. Hangok. »Az öt forintért jönnek be.«) Elnök az ülést öt perczre felfüggeszti. Szünet után következik a névsor-olvasás. (A névsor-olvasás közben megérkezik báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter.) Elnök konstatálja, hogy a felolvasás szerint 131-en vannak jelen s így a ház határozatképes. A Polonyi-féle indítvány tárgyalhatása iránt tehát most már meg lehet ejteni a szavazást. Eötvös Károly azt hiszi, hogy miután a miniszter időközben megérkezett, talán ő nyilatkozhatnék előbb. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök kéri egyszerűen a szavazás megejtését. Elnök a kérdést úgy teszi fel, hogy akar-e a ház az indítvány érdeme fölött dönteni, igen, vagy nem. Horánszky Nándor a kérdés precízebb föltevését kéri, mert az indítvány érdeme fölött a ház nem határozhat. Eötvös Károly szerint a ház többsége, de az egész ház sem mentheti fel a minisztert azon kötelezettsége alól, hogy a házszabályoknak magát alávesse. A kérdés precziz föltevését kéri. Polonyi Géza határozati javaslatát ma visszavonja. (Nagy zaj.) _ Elnök: E szerint a kérdés tárgytalanná vált. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ismeri és magára nézve kötelezőnek tartja a házszabályokat. Midőn a házban egy fontos javaslat van tárgyalás alatt, nem akart a függetlenségi párt által várva-várt vitát provokálni. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Polonyival és Ugrámmal úgy állapodott meg, hogy a miniszterelnök pécsi erkézése alatt, midőn a kézi lőfegyverek megvizsgálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása lesz napirenden, válaszolni fog az interpellációkra. Miután, azonban az említett javaslat tárgyalás alá nem került, ő sem tartotta tanácsosnak válaszolni. Egyébként a holnapi ülésen az interpellációkra válaszolni fog. Polonyi Géza csak azt jegyzi meg, hogy a megállapodás úgy történt, hogy a választ jan. 22-én okvetlenül megadja. Elnök jelenti, hogy ugyancsak napirend előtt óhajt felszólalni. Csatár Zsigmond konstatálja, hogy miután Gulácsy Gyula tegnap azt állította, hogy a szélsőbaliak közül sokan szidják választáskor a tisztviselőket, ő kötelességének tartotta, hogy ez állítás bizonyítását követelje. S midőn Gulácsy csak általánosságban válaszolt, ő közbekiáltotta, hogy aki szidja így a tisztviselőket, az nem tisztességes ember. Az elnök tehát félreértésből rótta őt meg. Elnök szerint a parlamentben senkiről sem szabad így nyilatkozni s ezért kellett Csatárt rendreutasítani. Ezután az elnök jelenti a háznak, hogy a házszabályok értelmében holnap jelentést fog tenni a távollevő képviselőkről, kik jelentkezésükig napdíjat nem fognak kapni. A közigazgatás reformja. Következik a napirend: a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Udvary Ferencz hosszú beszédben fejti ki, hogy mért nem fogadhatja el a törvényjavaslatot. Pártolja Szederkényi Nándor határozati javaslatát. Dr. Jeszenszky László azt kutatja, mi lehetett czélja a kormánynak, midőn e javaslatot beterjesztette. Bizonyára nem az, hogy a »nagy reformátor« czímét kiérdemelje, hanem lehetett kettős czélja: vagy a közigazgatás javítása, vagy a kormány hatalmának növelése. Hosszabban bizonyítja ezután, hogy e javaslattal a közigazgatás javítása elérve nem lesz, de igenis el lesz érve a másik, az igazi czél, a kormány hatalmának növelése. Ilyen javaslatot nem fogadhat el s ezért pártolja Szederkényi Nándor határozati javaslatát. Kossa Dezső beszédét az előrehaladott idő következtében csak holnap tartja meg. Elnök jelenti, hogy dr. Fejérváry honvédelmi miniszter holnap fog felelni Polonyi Géza és Ugron Gábor interpellációira. Ülés vége 2 órakor. Fővárosi ügyek. A vasúti albizottság mai ülésében folytatták a villamos vasutakra vonatkozó szerződés szövegének megállapítását. Ma főleg a beváltás módozatait tárgyalták. Ennek lényege abban áll, hogy a villamos vasútvonalak 1917-től kezdve, 5 évi fölmondás alapján beválthatók, vagy beváltathatók a főváros részéről. A főváros átveszi a vállalatnak még ki nem sorsolt részvényeit névértékben s az elsőbbségi kötvényekre fölvett kölcsöneit és azok kamatait fizeti. A fővárosnak joga lesz a felmondást követő években a társaságot az iránt ellenőrizni, hogy kötelezettségeit pontosan teljesítse. A készletben találandó anyagokat készpénzben váltja be a főváros. A személyzet nyugdíjáról s egyéb ilyen kötelezettségekről a vállalat tartozik gondoskodni. Az Újpestre tervezett vonalra nézve a bizottság nem hajlandó azt az engedményt tenni, hogy más vállalatnak ily vonalat nem engedélyez. Végre kiköti a bizottság, hogy KÜLÖNFÉLÉK. — julius 3. A hiv. lapból. Kinevezések. A király Rutska Tivadar föerdőfelügyelet föerdőtanácsossá és Horváth Sándor erdőfelügyelet erdőigazgatóvá nevezte ki._ Továbbá Petz Samu nyilvános rendes tanárt, az építőmesteri képzettség megvizsgálására Budapesten szervezett bizottság tagjává, Fejér József seprösi birtokost, Seprős, Talpas, Cserinc, Somoskesz, Apáti és Barakony községek Stéger Vendel nagyhalmágyi körjegyzőt pedig Acsuva, Csúcs, Vidra, Magulicza és Lazur községek részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatókká, Hermann Gyula és Kállay Miklós ügyvédjelölteket a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszékhez díjas joggyakornokokká nevezte ki. Névmagyarosítások: Perlroth Márkus (Békés Csaba) »Szentgyörgyi«-re, Kohn Sándor (Győr) i Györtyire, kiskorú Schlesinger József (Tolna) »Székely«-re, kiskorú Wolf Lázár (Tab) »Farkas«-ra, Rosenfeld Jakab (Verbó) »Réti«-re, Schwarcz Mendel (Homonna) »Fekete«-re és Rosenwasser Mihály (Aba) »Rez sö«re magyarosították nevüket. Személyi hírek. Ferdinand bolgár fejedelem e hó 14-én Karlsbadból Gasteinba utazik három heti fürdőzésre. — Bogisich Lajos, budapesti kir. törvényszék elnöke, kir. tanácsos holnap kezdi meg hat hétre terjedő szabadságidejét s ez időre külföldre utazik. Távolléte alatt Zsitvay Leo alelnök fogja helyettesíteni. Haynald bibornokérsek állapotában, — mint Kalocsáról távirják, — a tegnapi javulás után ma nagyfokú gyengeség állott be. Uj kamarások A király kenesei Kenessey István 9. sz. huszárezredbeli főhadnagynak, valamint gróf Dunin-Borkowski Micziszláv Ignácznak, a birodalmi tanács és a galicziai tartománygyűlés tagjának — a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. A hőség, mely tegnap türhetlenné tette a fővárosban való időzést, ma még fokozottabb mértékben keserítette el Budapest lakosságát. A roppant hőségtől egészen meglágyult az aszfalt, az emberek, kik kénytelenek rajta járni, a szó szoros értelmében csak úgy dülöngnek a roppant melegben. Emellett az utczák öntözése nagyon sok kívánni valót hagy hátra s vannak élénk forgalmú utczák, melyeket naphosszat alig öntöznek egyszer. Az építkezések pedig javában tartanak s képzelhető, mily levegő lehet az oly öntözetlen utczákon, hol az óriási hőség mellett még hatalmas porfelhők veszik körül a járókat. — Ma a napszúrásnak ismét áldozata van. Délelőtt 10 órakor a Deák-szobor melletti padokon egy 60—70 év körüli szegénysorsunak látszó férfi hirtelen rosszul lett s összeesett s a rögtön értesített mentők már csak a halált konstatálhatták. Zsebeiben egy forintot s pár hatost találtak, kilétéről eddig semmi bizonyos adat nincs. Az elhunytat, ki napszúrásnak esett áldozatul, a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Vádak egy távirati iroda ellen, Berlinből jelentik . A szocziáldemokrata párt közlönye, a »Vorwärts« feltűnést keltő czikket közöl. Vonatkozik pedig ez a czikk a Wolff-irodának azon jelentéseire, melyeket a Tardy és Benedi savonai aczélöntő-gyár válságáról tett közzé. Azon két körülmény, hogy a Wolff-iroda pénteken és szombaton történt eseményekről csak hétfőn adott jelentést és hogy a bochumi aczélöntő-gyár részvényeiben szombaton Kaisse állott be: a »Vorwärts« azt a következtetést vonja ki, hogy a nevezett távirati iroda tőzsdei manővert idézett elő. A lap utal azokra az ellenmondásokra is, melyek a Wolff-irodának a Tardy és Benediczégről tett további jelentéseiben vannak. Föld alatti vasút építését tervezik New-Yorkban. A vasút a helyi közlekedés gyorsítására lesz hivatva és a város déli végpontjától kiindulva, egy alaguton át az öböl alatt Broocklin-ig és Jersey City-ig vezettetnék s az egész városon keresztül menve, két ággal Harlem folyóhoz érne; a villamos vasutak vonalainak meghosszabbítása, vagy kiágazása 1 */a kilométernél hosszabb nem lehet. A vállalatnak egyéb kérelmeit a bizottság nem hajlandó teljesíteni. A mai tárgyalásról reggeli lapunkban részletes értesítést hozunk. IRODALOM. Lónyai Jánosné emlékiratai. Már említettük, hogy Lónyai Jánosné emlékirataiból a második kötet is megjelent »Töredékek« czímen. S míg az első kötet érdekes viszszaemlékezéseivel tűnt ki, addig ez szép elmélkedéseivel és reflexióival kelt figyelmet. A kötetből mutatóul közöljük a következőket: Életem jelmondatairól. Többször létezett életemben oly időszak, hol a türelmet és béketürést választottam vezércsillagomnak, miután nehéz sorsom nagy béketürést kívánt és ezen erények támasza nélkül összeroskadtam volna a tehernek súlya alatt ! De később beláttam azt, hogy a nyugalmas időkben ezen erény könnyen gyenge engedékenységgé fajul és ártalomra szolgál. Nem jó, ha környezetünket túlságos elnézéssel és türelmes engedékenységgel igen elszoktatjuk, soha magunk javát, magunk érdekét tekintetbe nem vesszük; ez csak önzésüket fejleszti, növeli, nekik is ártalmukra szolgál és saját életünket is igen megnehezíti. A túlságos elnézés és félénk engedékenység bennünket gyakran igen kellemetlen helyzetbe sodor, holott kis küzdelemmel, szelíd ellentállással, sok életnehézséget és bajt el lehet kerülni. A túlságos elnézés, félénk engedékenység távol áll a türelmes, vallásos megadástól és béketűréstől, melynek az élet bármely körülményei közt is kárát nem vallhatod! Létezett egy időszak életemben, hol éreztem, hogy erőmegfeszítés-, erős ellentállás- és küzdelemre volt szükségem, ezt kívánta saját magam, de főleg kedveseimnek a jóléte. Ekkor Bem tábornok jelmondatát választottam : Aide toi et Dieu t’aidera! Folytonosan e szavakkal biztattam magamat : Segíts magadon és Isten is megsegít. Ezt egy szomorú, igen szomorú életszak követte, midőn reményvesztetten beláttam, hogy haszontalan minden küzdelem és ellentállás; beláttam, hogy sem az emberek segedelmére, sem magam erejére nem támaszkodhaton, és évek hoszszú soráig ez volt jelmondatom . Nyugodt meg