Pesti Napló esti kiadás, 1891. július (42. évfolyam, 180-207. szám)

1891-07-03 / 180. szám

Budapest, 1891.Péntek, julius 3. * 7­­180 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, julius 3. Sándor szerb király, Szerbia gyermekkirálya ez évi tanulmányait, melyek a kormányzat gond­jai helyett egyedül vették igénybe idejét, a napok­ban befejezte s vizsgáit letette, természetesen a legjobb sikerrel. Most következik nála is a vaká­­czió­s Risztics régens és az uralkodó radikális párt már gondoskodott róla, hogy ezt is lehetőleg vidám szórakozások közt töltse el. Utazni küldik a gyermekkirályt, még pedig Oroszországba. A fehér czárhoz fog ő is zarándokolni, kinél a Pasi­­csok, Vuicsok s Szerbia más hatalmasai már is­mételve megjelentek, hogy hódolatukat bemutas­sák. Most a királylyal fogják az utat megtétetni. Hogy a czár hol fogja majd ifjú vendégét fogadni, még nem bizonyos. Fővárosában aligha, mert most sem időzik ott s különben sem szíve­sen mutatkozik Pétervárott, melyben folyton a ni­hilizmus kisértetei ijesztgetik. Érdekes a dologban az, minő kerülő utakon viszik Szerbia mostani ha­talmasai a gyermekkirályt Oroszországba. A leg­rövidebb út Belgrádból Pétervárra Budapesten és Bécsen át vezet. De a szerb radikálisok nem szere­tik ez utat, mely alatt az ifjú Sándor királynak okvetlenül tisztelegnie kellene felséges királyunk­nál is. Ők súlyt fektetnek reá, hogy a gyermekki­rály először Sándor czárnak fejezze ki hódola­tát s csak azután találkozzék bármelyik más nagyhatalom uralkodójával. Tekervényes utakon csempészik tehát a gyermeket Oroszországba, s ez az eljárás eléggé megvilágítja a titkos czélt, melyet a látogatással el akarnak érni. Csak visszajövet fogja a gyermekkirály Bécset érinteni, de ekkor sem azon határozott czélból, hogy a szomszéd monarchia uralkodójánál tisztelegjen. Ez is meg fog történni, mert ha az ifjú Sándor egyszer Bécsben van, a legmélyebb inkognitó mellett sem ke­rülheti ki az udvari körökkel való érintke­zést. De hogy a radikálisok minden félreér­tésnek elejét vegyék, a leghatározottabban hangsúlyozzák, hogy Sándor király viszszauta­­zása közben is legelöl csak azért érinti majd Bécset, hogy ott atyjával, Milán exkirálylyal ta­lálkozzék. Ez bécsi idézésének fő czélja, hogy e közben az udvari és hivatalos körökkel is érintkeznie kellene,azt a belgrádi offfcziózusok egé­szen mellékesnek tüntetik föl. És csakugyan így áll a dolog. Ausztria-Magyarországra végre is egészen mellékes, hogy a szerb radikálisok mit csinálnak gyermekkirályukkal, vihetik hódolati útra Orosz­országba, vihetik Bécsbe vagy máshová, a­mint­­nekik tetszik. E tekintetben szabadságukat senki sem korlátolj­a.De ha elvakultságukban a szomszéd­monarchia érdekeit mernék sérteni, ha az európai béke fenmaradását mernék veszélyeztetni, akkor meg fogják kapni azt a lec­két, melyet megérde­melnek. Monarchiánk és Görögország. Azon időkben, midőn az athéni udvarnál a pánszláv befolyás szo­kott felülkerekedni, a kis görög állam is barátság­talan arczot mutat Ausztria-Magyarország iránt. Ellenben olyankor, mikor tisztán a görög érdekek szempontjából ítélik meg a nagyhatalmak keleti törekvéseit, a bécsi kabinet politikáját is elfogu­­latlanabbul méltatják. Most úgy látszik Athénben ezek a szempontok mérvadók, legalább a napi sajtó egy részénél. Egy athéni előkelő lap vezérczikke van előttünk, mely meglehetős higgadtan szól Ausztria-Magyarország keleti törekvéseiről s elis­meri, hogy azok őszintén konzervatívok, hogy a Balkán politikai és ethnográfiai feladatai megoldásának nem prejudikálnak, hanem csak azt tartják szem előtt, hogy e megoldás békés után történjék s hogy a keleti mozgalmak meg ne za­varják a közép-európai békeliga törekvéseit. A czikk hangsúlyozza azt is, hogy a görög közvéle­mény immár több rokonszenvvel és bizalommal tekint Ausztria-Magyarországra, mint néhány év­vel ezelőtt. Az utóbbi években — folytatja — Gö­rögországnak semmi oka sem volt az osztrák-ma­gyar politika felett panaszkodni. A két állam gazdasági viszonyai helyes szabályozást nyer­tek. Osztrák-magyar katonatiszti bizottság ké­szíti el Görögország katonai térképét. György ki­rály gyakori vendég Bécsben s Erzsébet csá­szár-királyné sokat időzik Korfuban és Athén­ben.­­ A czikk azután kiemeli, hogy Ausztria- Magyarország minő fontos szolgálatokat tett a görögöknek, a többek közt akkor, midőn csakis a bécsi kabinet akadályozta meg a krétai zavargá­sok alkalmával tervezett közös diplomácziai inter­­vencziót. A monarchia az egész krétai ügyben mérséklőleg érvényesítette befolyását s egyedül ő volt az, mely nem küldött hadihajót a görög vizekre. Mindez a görög közvéleményre igen ked­vező benyomást tett s a két kabinet viszonyát ismét szívélyessé alakította. MHwwwBPg—i mmmmk mm ■ —————­ —— a pesti napló tárczája. A toweri apátság. Irta : Besaut Walter. 62 Angolból fordította: 1. Katona Clementin. Miután elvesztetted állásodat az admiralitás­­nál, meghánytam-vetettem, mi lenne a legjobb szá­modra. Nem látok jobbat, mintha az apátság köte­lékeiben maradsz, s az atyád állását veszed át, ha majd ő azt elhagyja. Nyugodalmas és tisztességes állás az. Itt visszavonultságban élhetsz. Ha bár­mely más állást foglalnál el, minél fogva kényte­len lennél gyakran megfordulni a világban, foly­tonosan bosszantanának Botany-Bayra s a királyi tengerészeti hadseregre vonatkozó kérdésekkel. A szívtelenek s kegyetlenek pedig gyakran eszedbe juttatnák porádét s a siralomházat. Az efféle kí­méletlenségek s boszantásoktól szeretnélek meg­óvni.« Nagylelkű pártfogóm jó tanácsok s exhortá­­cziókkal fejezé be levelét. Aztán a többi leveleket törtem fel s olvas­tam el. Legelőbb az atyámét, melyben bocsánatát küldi nekem a múltra s áldását a jövőre nézve. Egy ötven font sterlingre szóló utalvány is volt atyám leveléhez mellékelve s ő exczellencziája a kormányzó által volt fedezendő, a mire épp nagy szükségem is volt. A második levél a jó öreg marquistól volt s igy hangzott : »Kedves fiatal barátom! — irta a marquis. — Midőn e sorokat veszi, már értesült megkegyel­­meztetéséről. Örömmel nézünk tehát hazatérte elé, habár balsorsának osztályosát, fájdalom! ugyan­akkor még nem várhatjuk. Oly okok, melyeket ön bizonnyal méltá­nyolni fog, tartottak attól vissza, hogy önt a bör­tönben fölkeressem. Az én életkoromban s mint a »Dicső Snng Társulat« volt tagja, nem tehettem ki magamat a fölismertetés veszélyének. Hajh! mennyire kellett csalódnom az én Snngjaimban! Holott azt hittem, legalább is a Jakobinusokra bukkantam bennük! Pedig hát hol vannak ők most ? Legbuzgóbb tagjuk által demuo­­cziálva: szétugrasztva, szétszórva. Nem létezik többé Sing-társulat. A vendéglős, kivel a napok­ban beszéltem, új klubot alakított, melynek »Víg czimborák« nevet adott. Minden szombat este az eltávozott Singok emléke által fölszentelt szobá­ban találkoznak, ahol aztán isznak, beszélgetnek, dohányoznak, dalolnak, berúgnak, csakhogy, ked­ves barátom, mindazt zárt ajtók mellett cselekszik. Minthogy tehát nincs módomban az angol forradalom lefolyását megfigyelni, a­mint azt előre hittem, nem marad más hátra, mint a saját hazá­mat kisérnem figyelemmel. A legérdekesebb látvány tárul­ott most a világ szeme elé. A franczia nép, melyért egykor az ön nemes szíve vérzett, végre ama meggyőződésre jutott, hogy immár minden létező hatalom és szabadság­nak a birtokában van. E hitben, miután túlestek amaz apró kihágásokon, melyekkel természetsze­rűen kezdték, most nagy dolgokat mivelnek. Nem tudom, miféle nagyobb dolgokat szándékoznak még elkövetni, s hogy mi lesz mindennek a vége ? Annyi azonban való, hogy a tömeg, mely hamar beleun a szabadságért való orditozásba, béketűréssel meg­húzza magát új urainak kormánya alatt. Az emberi természetben rejlik az engedelmesség; a kivételeket azok képezik, kik parancsolásra termettek. Hogy­ha az ily kivételek a közlegénység soraiban me­rülnek fel, zendülő kutyának minősíttetik, kinek korbács, golyó, vagy akasztófa a bére. Térjen vissza nemes barátom, míg még élet­ben talál, hogy együtt szemlélhessük a népek dia­dalát új úrnőjük, a szabadság istenasszonyának kormánya alatt. Tisztán látom, hogy e bájos istenasszony ma­holnap férfiarczot s férfiru­hát fog ölteni , máris meztelen kardot hord. Akkor aztán koronát is tesz fejére (a régi koronák egyikét) s császárnak, diktátornak, vagy konzul­nak (csak rexnek nem) hivatja majd magát. Ab­szolút uralkodó válik belőle. S a nép ? A nép gyö­nyörködhetik újonnan szerzett szabadságában. A­mi engem illet, noha már öreg vagyok s nem sok időm van még hátra, gyönyörködtető lát­vány, valósulni látni annyi bölcs férfiú filozóf, független gondolkodású ember s a nagylelkű ifjú­ságnak az ábrándját. Térjen haza gyorsan, barátom. Mi itt busák vagyunk. A különben is ritkán élénk apátsági ke­rület most kimondhatatlanul melancholikus. Az uj oskolamester igen érdemes szerény fiatal ember. De én majdnem nélkülözöm elődjének heves há­borgó lelkét s szikrázó szemeit (a »gonosz sze­met«). Az ön atyja, a ki túltett a római atyákon (mert valóságos gallo-rómainak bizonyult) a fia iránt való bánásmódban, ki az állam ellen vétett, immár megbocsátott neki. A családi gyász kor­szaka lejárt. Ennélfogva újra megkezdtük a whistpartikat. A múlt este — önre nézve nyolcz hónapot jelent ez — újra találkoztam ama tüzesfejű úrral, ki oly sok kárt tett az ő ördöngős »gonosz szemé­vel« s a­ki csak barátjai romlására proklamálta a brit respublikát, hogy aztán denuncziálja őket a kormánynak. Ez az ember aztán tud igazán gyű­lölni. A St. James-street egyik játékbarlangjában találkoztam vele, a­hová olykor, midőn egy pár aranynak vagyok birtokában, én is eljárok szeren­csét próbálni. Kisült, hogy ez az Archer Richard egy ne­mes lordnak a fia — sőt némelyek állítása szerint törvényes fia és örököse. De ez nem bizonyos. Ez a tény fejtheti csak meg az ő nagyravá­­gyását, gyűlöletét és részakaratát. Ez idő szerint már el van ismerve ama nagyúr fiának s nagy lábon él, noha az anyja visszatért az apátsági kerületbe, hol illendőképp megalázkodott a hölgyek előtt, kik újra felfogad­ták ruháik varrása s kijavítására. Ennélfogva én egy szót sem hiszek Richárd úr törvényesitését illetőleg. Archer előkelő ember módjára volt öltözve s nagy sikerrel játszott. Körülötte csoportosult ama szokott tömeg, melyet a szerencsés játékos vonz maga köré. Társalgásukból kivettem, hogy Archer valóban az. Vártam és figyeltem. Midőn elhagyta az asztalt, ezer fontnál is többet nyerhetett. Mellettem való elhaladtában ün­­nepiesen üdvözöltem. — Talán már el is felejtett, Archer úr ? Elhalványult s összerezzent, de csakhamar összeszedte magát s erőltetve nevetett. —■ Nem reméltem itt találkozhatni önnel, marquis ur. Sok szerencsét! — Hol is találkoztunk csak utolszor, Ar eher Ur ? — Oly részében a városnak, marquis, melyet szükségtelen említeni — viszontá arczátlan neve­téssel. Emlékeztethettem volna, hogy bizonyos köz­­társasági elveket valló klubban volt az, melynek tagjai ellen ő későbben tanúskodott. De hát nem tehettem. Először mert nem lett volna alkalom­szerű ily társaságban bevallani, hogy magam is látogattam azt a klubot, habár filozóf minőségben. A filozofok cselekedeteit olykor félremagyarázzák. Továbbá azért sem emlékeztethettem őt erre, mert karom nem bír többé kardot forgatni. Oly ember pedig, ki nem tud megvívni, nem is inzultálhat másokat. Hetvenötödik évemmel elvesztettem a privilégiumot arczukba mondani a gazoknak az igazat. Az ártalmas férgek eltiprása a fiatalok fel­adata. Archer még várt egy pillanatig, de én nem feleltem. A társaság nevetett tehát, kétségkívül azt hive, hogy valamely fedér helyen találkoz­tunk, míg barátunk a gazember aranyait a zsebé­ben csörtetve távozott. Megjelenése és modora olyan, mint a merész útonállóé, a pimasz vasgyúróé, az élősdié s a kávé­házi czivakodó száj hősé. S mégis azt állítja, hogy törvényes fia és örököse egy nemes lordnak! Jelenleg ördögi szerencséje van, az afféle szerencse, mely egy ideig környékezi az embert, hogy aztán egyszerre megforduljon és cserben hagyja. Meg vagyok róla győződve, hogy rossz vé­get ér. Legvalószínűbb, hogy párbajban fog elesni. Siessen haza, Nevill, hacsak azért is, hogy leálcrázza ez embert s az egész jóravaló társaság előtt inzultálja, mint beárulót, barátjai ellen ta­­nuskodót, kémet és összeesküvőt. Jöjjön haza. In­zultálja őt, vívjon meg vele s ölje meg. Ez az ön kötelessége. Alig várom, hogy vagy megölve, vagy a sárba és a piszkos csatornába visszakergetve lás­sam az embert: oda, a­hová tartozik. Maradok, kedves fiatal barátom, az ön tisz­telője : De Rosnay. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 3-án. A képviselőház mai ülésén egy váratlan in­­c­idens történt, mely csaknem két órát vett el a tárgyalás menetétől. A függetlenségi párt ma tette meg az első direkt sakkhúzást az obstrukc­ióra, felhasználván a kormánypárt csekély számát. P­o­­­o­n­y­i Géza a napirend előtt szót kért, hogy személyes kérdésben felelhessen Horvát Boldi­zsárnak. Eközben aztán rögtön rátért arra is, amire előleges engedélyt nem kért, hogy rosszu­­lást indítványozzon báró Fejérváry ellen, aki az ő régebben beadott interpellácziójára még mindig nem felelt. E fölött hosszas vita támadt, s az lett a következménye, hogy a katalógus felolvas­tatott. A katalógus olvasásból kiderült, hogy 180 tagja volt jelen a képviselőháznak, a határozatké­pességhez szükséges szám tehát megvolt. Ekkor Polonyi visszavonta indítványát. Az elnök pedig holnap fogja kijelenteni, hogy a távollevő képvise­lők, ha nem tudják igazolni távolmaradásukat, nem fognak képviselői napidíjakban részesülni. A lefolyt események élénk megbeszélések tárgyát képezték az egész ülés alatt. Az ülés további folyamán folytatták a közigazgatási vitát, mely csak fél egy tájban kez­dődött s mindössze két felszólalás volt: U­d­v­a­r­y Ferencz és dr. Jeszenszky László beszéltek a javaslat ellen. A holnapi ülésen válaszol dr. Fejérváry hon­védelmi miniszter Polonyi és Ugrón interpellá­­czióira. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Gr. Esterházy Kálmán, Varasdy Károly, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Gr. Sza­­páry Gyula, Wekerle Sándor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Napirend előtt Polonyi Géza személyes kérdésben védekezik Horvát Boldizsár ama vádja ellen, mintha ő a magyar bírói kart megtámadta volna. Ő csak kon­statálta azt a tényt, hogy a kinevezési rendszer behozatala óta az igazságszolgáltatás sem olcsóbb, sem jobb nem lett, míg a tőzsdebíróság a maga vá­lasztott bíráival olcsóbban és jobban működik. Ezután a következő határozati javaslatot ter­jeszti be: Határozati javaslat: Tekintettel arra, hogy báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úr a hozzá folyó évi április hó 22-ik napján a honvédtörzstiszteknek a közös hadseregbe való áthelyezése tárgyában intézett interpellác­ióra nemcsak a házszabályokban előírt 30 nap alatt, de a képviselőház nyílt ülésében hoz­zá intézett sürgetés daczára újabb 30 napon túl sem felelt, mondja ki a képviselőház, hogy a hon­védelmi miniszter úrnak ezen eljárását, mint olyat, a­mely a képviselőház szabályai ellen tisz­teletlenséget bizonyít, rosszalja, és utasítja a kép­­viselőház elnökét, hogy a házszabályok rendelke­zésének a honvédelmi miniszter úr által való be­tartása czéljából haladéktalanul intézkedjék, szük­ség esetén javaslatát, de minden­esetre jelentését, legkésőbb 8 nap alatt, a képviselőháznak előter­jeszteni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) Elnök konstatálja, hogy a házszabályok értel­mében napirend előtti felszólalások határozat­ho­zatal tárgyát nem képezhetik. A honvédelmi mi­nisztert családi ügyek tartották vissza­­./ ígért vá­lasz megadásától s az egymás iránti udvariasság­ból sem kellene ilyen javaslattal ily körülmények között előállani. Polonyi Géza: A végletekig elment az udva­riasságban. Ha a miniszter nem válaszolhatott, kért volna legalább halasztást. Határozzon a ház belátása szerint javaslata fölött. Elnök kijelenti, hogy a miniszter akart már egyszer válaszolni, de akkor Ugron Gábor, ki ha­sonló interpellácziót intézett hozzá, nem volt jelen s válaszát ezért halasztotta el. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök utal arra, hogy csak a napokban történt oly eset, mikor egy képviselő javaslatát, mert az elnöknél előzetesen be nem jelentette, ideiglenesen visszavonta. Mi­után a szükséges formalitások ezúttal sem voltak betartva, kéri a házat, hogy térjen a dolog fölött napirendre- s Polonyi — ha a miniszter időközben sem adná meg a választ — a formalitások teljesí­tése után ismételheti javaslatát. Madarász József is hozzászól a kérdéshez. Elnök ajánlja, hogy bocsáttassák a kérdés szavazás alá. Dr. Tisza Lajos a házszabályok szigorú be­tartását kéri, miért is óhajtandó, hogy a beadvány tárgyalhatása fölött azonnal ejtessék meg a sza­vazás. Eötvös Károly szerint nem Polonyitól függ, hogy a miniszternek a válasz megadására halasz­tást adjon, mert ez a ház minden tagjától függ. A kérdést oly értelemben kéri feltételni, hogy teljesítette-e a honvédelmi miniszter kötelességét, vagy sem s megrovandó-e ezért, vagy sem. Gr. Tisza Lajos csak a Polonyi indítványá­nak tárgyalhatása fölött kér szavazást. Elnök ily értelemben teszi fel a kérdést. (A függetlenségi párt soraiból számosan a folyosókra vonulnak. Gúnyos hangok jobbfelől: »Névsor­­olvasást kérünk.«) A ház töbsége az indítvány tárgyalhatása ellen nyilatkozott. Csanády Sándor konstatáltatni kéri a ház ha­tározatképességének megállapítását. A jegyzők referálása alapján az elnök konsta­tálja, hogy csak 81-en vannak jelen s igy a ház nem határozatképes. Kérdi tehát, hogy kivánja-e a házanévsor felolvasását s ennek alap­ján a k­ávollevők neveinek jegyző­könyvbe igtatását? (Igen! Igen! jobbfelöl. Kiáltások: »Be kell csukni az ajtókat!« Nagy zaj. Néhány szélsőbali visszajön a terembe s ezeket a kormánypárt »Hoch«-okkal fogadja. Hangok. »Az öt forintért jönnek be.«) Elnök az ülést öt perczre felfüggeszti. Szünet után következik a n­é­v­s­or-o­l­­v­a­s­á­s. (A névsor-olvasás közben megér­kezik báró Fejérváry Géza honvédel­mi miniszter.) Elnök konstatálja, hogy a felolvasás szerint 131-en vannak jelen s így a ház határozatképes. A Polonyi-féle indítvány tárgyalhatása iránt tehát most már meg lehet ejteni a szavazást. Eötvös Károly azt hiszi, hogy miután a mi­niszter időközben megérkezett, talán ő nyilatkoz­hatnék előbb. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök kéri egy­szerűen a szavazás megejtését. Elnök a kérdést úgy teszi fel, hogy akar-e a ház az indítvány érdeme fölött dönteni, igen, vagy nem. Horánszky Nándor a kérdés prec­ízebb fölte­vését kéri, mert az indítvány érdeme fölött a ház nem határozhat. Eötvös Károly szerint a ház többsége, de az egész ház sem mentheti fel a minisztert azon kö­telezettsége alól, hogy a házszabályoknak magát alávesse. A kérdés precziz föltevését kéri. Polonyi Géza határozati javaslatát ma vissza­vonja. (Nagy zaj.) _ Elnök: E szerint a kérdés tárgytalanná vált. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter is­meri és magára nézve kötelezőnek tartja a házsza­bályokat. Midőn a házban egy fontos javaslat van tárgyalás alatt, nem akart a függetlenségi párt által várva-várt vitát provokálni. (Nagy zaj a szél­sőbalon.) Polonyival és Ugrámmal úgy állapodott meg, hogy a miniszterelnök pécsi erkézése alatt, midőn a kézi lőfegyverek megvizsgálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása lesz napirenden, vála­szolni fog az interpellác­iókra. Miután, azonban az említett javaslat tárgyalás alá nem került, ő sem tartotta tanácsosnak válaszolni. Egyébként a hol­napi ülésen az interpellác­iókra válaszolni fog. Polonyi Géza csak azt jegyzi meg, hogy a megállapodás úgy történt, hogy a választ jan. 22-én okvetlenül megadja. Elnök jelenti, hogy ugyancsak napirend előtt óhajt felszólalni. Csatár Zsigmond konstatálja, hogy miután Gulácsy Gyula tegnap azt állította, hogy a szélsőbaliak közül sokan szidják választáskor a tisztviselőket, ő kötelességének tartotta, hogy ez állítás bizonyítását követelje. S midőn Gulácsy csak általánosságban válaszolt, ő közbekiáltotta, hogy a­ki szidja így a tisztviselőket, az nem tisz­tességes ember. Az­ elnök tehát félreértésből rótta őt meg. Elnök szerint a parlamentben senkiről sem szabad így nyilatkozni s ezért kellett Csatárt rendreutasítani. Ezután az elnök jelenti a háznak, hogy a házszabályok értelmében holnap jelentést fog ten­ni a távollevő képviselőkről, kik jelentkezésükig napdíjat nem fognak kapni. A közigazgatás reformja. Következik a napirend: a közigazgatás re­formjáról szóló törvényjavaslat általános tárgya­lásának folytatása. Udvary Ferencz hosszú beszédben fejti ki, hogy mért nem fogadhatja el a törvényjavaslatot. Pártolja Szederkényi Nándor határozati javaslatát. Dr. Jeszenszky László azt kutatja, mi lehetett czélja a kormánynak, midőn e javaslatot beterjesz­tette. Bizonyára nem az, hogy a »nagy reformá­tor« czímét kiérdemelje, hanem lehetett ket­tős czélja: vagy a közigazgatás javítása, vagy a kormány hatalmának növelése. Hosszabban bizonyítja ezután, hogy e javaslattal a köz­­igazgatás javítása elérve nem lesz, de igenis el lesz érve a másik, az igazi czél, a kormány ha­talmának növelése. Ilyen javaslatot nem fogadhat el s ezért pártolja Szederkényi Nándor határozati javaslatát. Kossa Dezső beszédét az előrehaladott idő következtében csak holnap tartja meg. Elnök jelenti, hogy dr. Fejérváry honvédelmi miniszter holnap fog felelni Polonyi Géza és Ug­ron Gábor interpellác­ióira. Ülés vége 2 órakor. Fővárosi ügyek. A vasúti albizottság mai ülésében folytatták a villamos vasutakra vonatkozó szerződés szövegé­nek megállapítását. Ma főleg a beváltás módoza­tait tárgyalták. Ennek lényege abban áll, hogy a villamos vasútvonalak 1917-től kezdve, 5 évi föl­mondás alapján beválthatók, vagy beváltathatók a főváros részéről. A főváros átveszi a vállalatnak még ki nem sorsolt részvényeit névértékben s az elsőbbségi kötvényekre fölvett kölcsöneit és azok kamatait fizeti. A fővárosnak joga lesz a felmon­dást követő években a társaságot az iránt ellen­őrizni, hogy kötelezettségeit pontosan teljesítse. A készletben találandó anyagokat készpénzben váltja be a főváros. A személyzet nyugdíjáról s egyéb ilyen kötelezettségekről a vállalat tartozik gondos­kodni. Az Újpestre tervezett vonalra nézve a bi­zottság nem hajlandó azt az enged­ményt tenni, hogy más vállalatnak ily vona­lat nem engedélyez. Végre kiköti a bizottság, hogy KÜLÖNFÉLÉK. — julius 3. A hiv. lapból. Kinevezések. A király Rut­­ska Ti­vadar föerdőfelügyelet föerdőtanácsossá és Horváth Sándor erdőfelügyelet erdőigazgatóvá nevezte ki._ To­vábbá Petz Samu nyilvános rendes tanárt, az építő­­mesteri képzettség megvizsgálására Budapesten szerve­zett bizottság tagjává, Fejér József seprösi birtokost, Seprős, Talpas, Cserinc, Somoskesz, Apáti és Barakony községek S­t­é­g­e­r Vendel nagyhalmágyi körjegyzőt pe­dig Acsuva, Csúcs, Vidra, Magulicza és Lazur községek részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatókká, Her­mann Gyula és K­á­ll­a­y Miklós ügyvédjelölteket a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszékh­ez díjas jog­gyakornokokká nevezte ki. Névmagyarosítások: Perlroth Márkus (Békés­ Csaba) »Szentgyörgy­i«-re, Kohn Sándor (Győr) i Györt­yi­re, kiskorú Schlesinger József (Tolna) »S­z­é­k­e­l­y«-re, kiskorú Wolf Lázár (Tab) »Farkas«-ra, Rosenfeld Ja­kab (Verbó) »R­é­t­i«-re, Schwarcz Mendel (Homonna) »Feket­e«-re és Rosenwasser Mihály (Aba) »R­e­z s­ö«­­re magyarosították nevüket. Személyi hírek. Ferdinand bolgár fejedelem e hó 14-én Karlsbadból Gasteinba u­tazik három heti fürdőzésre. — Bogisich Lajos,­­ budapesti kir. törvényszék elnöke, kir. tanácsos holnap kezdi meg hat hétre terjedő szabadságidejét s ez időre­­ külföldre utazik. Távolléte alatt Zsitvay Leo al­­elnök fogja helyettesíteni. Haynald bibornokérsek állapotában, — mint Kalocsáról távirják, — a tegnapi javulás után ma nagyfokú gyengeség állott be. Uj kamarások A király kenesei Kenessey István 9. sz. huszárezredbeli főhadnagynak, vala­mint gróf Dunin-Borkowski Micziszláv Ignácznak, a birodalmi tanács és a galicziai tartománygyűlés tagjának — a kamarási méltóságot díjmentesen adományozta. A hőség, mely tegnap türhetlenné tette a fő­városban való időzést, ma még fokozottabb mér­tékben keserítette el Budapest lakosságát. A rop­pant hőségtől egészen meglágyult az aszfalt,­­ az emberek, kik kénytelenek rajta járni, a szó szoros értelmében csak úgy dülöngnek a roppant meleg­ben. Emellett az utczák öntözése nagyon sok kívánni valót hagy hátra s vannak élénk forgalmú utczák, melyeket naphosszat alig öntöznek egyszer. Az építkezések pedig javában tartanak s képzelhető, mily levegő lehet az oly öntözetlen utczákon, hol az óriási hőség mellett még hatalmas porfelhők veszik körül a járókat. — Ma a napszúrásnak is­mét áldozata van. Délelőtt 10 órakor a Deák-szo­bor melletti padokon egy 60—70 év körüli sze­­génysorsunak látszó férfi hirtelen rosszul lett s összeesett s a rögtön értesített mentők már csak a halált konstatálhatták. Zsebeiben egy forintot s pár hatost találtak, kilétéről eddig semmi bizo­nyos adat nincs. Az elhunytat, ki napszúrásnak esett áldozatul, a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Vádak egy távirati iroda ellen, Berlinből je­lentik . A szocziáldemokrata párt közlönye, a »Vorwärts« feltűnést keltő czikket közöl. Vo­natkozik pedig ez a czikk a Wolff-ir­odának azon jelentéseire, melyeket a Tardy és Benedi sa­­vonai aczélöntő-gyár válságáról tett közzé. Azon két körülmény, hogy a Wolff-iroda pénteken és szombaton történt eseményekről csak hét­főn adott jelentést és hogy a bochumi aczél­­öntő-gyár részvényeiben szombaton Kaisse állott be: a »Vorwärts« azt a következtetést vonja ki, hogy a nevezett távirati iroda tőzsdei manővert idézett elő. A lap utal azokra az ellenmondásokra is, melyek a Wolff-ir­odának a Tardy és Benedi­­czégről tett további jelentéseiben vannak. Föld alatti vasút építését tervezik New-York­­ban. A vasút a helyi közlekedés gyorsítására lesz hivatva és a város déli végpontjától kiindulva, egy alaguton át az öböl alatt Broocklin-ig és Jersey City-ig vezettetnék s az egész városon ke­resztül menve, két ággal Harlem folyóhoz érne; a villamos vasutak vonalainak meghossza­bbítása, vagy kiágazása 1 */a kilométernél hosszabb nem lehet. A vállalatnak egyéb kérelmeit a bizott­ság nem hajlandó teljesíteni. A mai tárgyalásról reggeli lapunkban részletes értesítést hozunk. IRODALOM. Lónyai Jánosné emlékiratai. Már említettük, hogy Lónyai Jánosné em­­lékirataiból a második kötet is megjelent »Töre­dékek« czímen. S míg az első kötet érdekes visz­­szaemlékezéseivel tűnt ki, addig ez szép elmélke­déseivel és reflexióival kelt figyelmet. A kötetből mutatóul közöljük a következőket: Életem jelmondatairól. Többször lé­tezett életemben oly időszak, hol a türelmet és béketürést választottam vezércsillagomnak, mi­után nehéz sorsom nagy béketürést kívánt és ezen erények támasza nélkül összeroskadtam volna a tehernek súlya alatt ! De később beláttam azt, hogy a nyugalmas időkben ezen erény könnyen gyenge engedékeny­séggé fajul és ártalomra szolgál. Nem jó, ha környezetünket túlságos elnézés­sel és türelmes engedékenységgel igen elszoktat­juk, soha magunk javát, magunk érdekét tekin­tetbe nem vesszük; ez csak önzésüket fejleszti, nö­veli, nekik is ártalmukra szolgál és saját életünket is igen megnehezíti. A túlságos elnézés és félénk engedékenység bennünket gyakran igen kellemetlen helyzetbe sodor, holott kis küzdelemmel, szelíd ellentállással, sok életnehézséget és bajt el lehet kerülni. A túlságos elnézés, félénk engedékenység távol áll a türelmes, vallásos megadástól és béke­­tűréstől, melynek az élet bármely körülményei közt is kárát nem vallhatod! Létezett egy időszak életemben, hol éreztem, hogy erőmegfeszítés-, erős ellentállás- és küzde­lemre volt szükségem, ezt kívánta saját magam, de főleg kedveseimnek a jóléte. Ekkor Bem tábornok jelmondatát választot­tam : Aide toi et Dieu t’aidera! Folytonosan e szavakkal biztattam maga­mat : Segíts magadon és Isten is megsegít. Ezt egy szomorú, igen szomorú életszak kö­vette, midőn reményvesztetten beláttam, hogy haszontalan minden küzdelem és ellentállás; be­láttam, hogy sem az emberek segedelmére, sem magam erejére nem támaszkodhaton, és évek hosz­­szú soráig ez volt jelmondatom . Nyugodt meg­

Next