Pesti Napló esti kiadás, 1891. szeptember (42. évfolyam, 239-268. szám)
1891-09-01 / 239. szám
Budapest, 1891. Kedd, szeptember 1. 239 szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, szeptember 1. A Dardanellák kérdése. Ha igaz az a jelentés, melyet egy angol lap Konstantinápolyból közöl, hogy ugyanis a porta és Oroszország közt a Dardanellákra nézve uj szerződés köttetett, akkor az orosz diplomácia a keleti kérdés egyik igen lényeges mozzanatát akarja napirendre hozni. Mert el nem képzelhető, hogy az ügyet a czár és a szultán szép csöndben egymás közt intézhetné el. A Dardanellákon való átkelés kérdése komoly nemzetközi ügy, melyhez joga van egész Európának hozzászólani. Eddig is nemzetközi, európai szerződések szabályozták a Dardanellákon való átkelést hadi hajók részére. Egy ilyen szerződés még 1841-ben kelt s kimondotta, hogy a Boszporus, s a Dardanellák tengerszorosa minden nemzet hadi hajói elöl egyaránt elzárassék. Csak kivételes esetekben adhatta meg a szultán külön-külön az engedélyt egy-egy hadihajónak az átkelésre. Ez engedély megadásának jogát a szultán már akkor sem a saját hatalomteljéből, hanem európai megbízás alapján gyakorolta. Az ügy azért volt fontos, mert 1856-ig Oroszországnak katonai flottája volt a Fekete-tengeren s ennek a flottának akarta Európa elzárni útját a Középtenger felé. A krími háború után, az 1856-diki párisi békében Európa tudvalevőleg megtiltotta Oroszországnak, hogy a Fekete-tenger partjain várakat emeljen s a tengeren hadihajórajt tartson ; csak néhány kisebb orosz hadihajó lehetett ott, hogy a közrendészet és biztonság érdekeinek szolgáljon. Minthogy ez az orosz fekete-tengeri flotta egészen jelentéktelen volt, a Dardanellák elzárásának kérdése nem birt nagyobb jelentőséggel; a szultán megtartotta ugyan régi jogát, de gyakorlása nem volt aktuális, mert a Fekete tengeren nem létezett orosz flotta, melytől a Konstantinápolyba és a Közép-tengerre vezető utat nagyon szorgosan őrizni kellett volna. Teljesen megváltozott a helyzet 1870 őszén, mikor Oroszország a párisi szerződésnek a Fekete tengerre vonatkozó részét egyszerűen széttépte, önkényesen felmondotta. A nehéz időkben, melyeket akkor földrészünk a német-franczia háború miatt átélt, a hatalmak belenyugodtak a dologba s az 1871-diki londoni konferenczia jogi szentesítést is adott az orosz erőszaknak. E konferenczián létesült szerződésben Európa viszszaadta a czárnak azt a jogot, hogy a Fekete-tenger partjain a kikötőket megerősíthesse s a Fekete-tengeren annyi hadihajót tartson, mennyi neki tetszik. De az 1871-ki szerződés is kimondja, hogy a tengerszorosok minden hadihajó elől zárva maradjanak s kivételesen csak a szultán adhasson engedélyt egy-egy hadihajónak az átkelésre. Ez a jog, melynek megtartására a czár szerződésszerű kötelességet vállalt, immár annál fontosabb, mert a Fekete-tengeren félelmes orosz hadiflotta van, mely ha a Boszporusba betör, a legkomolyabban fenyegetheti Konstantinápolyt, ha pedig a Dardanellákon át lejut az éges és Közép-tengerre, ott a hatalmak eddigi egyensúlyát könnyen halomra döntheti. Soha sem volt tehát oly fontos, mint most az, hogy a szultán szigorúan ragaszkodjék Európa által reá ruházott jogához s a legnagyobb óvatossággal gyakorolja. Annál meglepőbb tehát azon ma Londonból érkező hír, hogy a szultán a Dardanella-kérdésben önhatalmilag új szerződést kötött Oroszországgal s hogy a szerződésben lemondott eddigi jogai lényeges részéről. Itt tehát a két állam közt olyan új szerződés köttetett, mely igen közelről érdekli Európa több nagyhatalmát s mely Európa hozzájárulása nélkül jogérvényre nem is emelkedhetik. Kétségtelen, hogy az orosz kormány már évek óta azon fáradozik, hogy rávegye a portát a Dardanella-kérdés újabb szabályozására. Hogy a szultánra hassanak, a már gyakran kipróbált eszközt, a megfélemlítést alkalmazták. Tavaly és az idén mindegyre merültek föl összeütközések a két állam közt a Dardanellákon való átkelés miatt. Az orosz kormány kereskedelmi hajókon szállított katonaságot bizonyos gyarmatokba s kierőszakolta, hogy a porta az ily hajókat átbocsássa, noha a fennálló szerződés a Dardanellákon való katonaszállítást is világosan eltiltja. Még több viszályra adott okot az úgynevezett orosz önkénytes flotta. Ennek nyíltan bevallott czélja az, hogy háború esetén hadi flottává alakuljon át; békében is az ugyan, csakhogy kereskedelminek nevezi magát. Hajói egyszerű hadihajók, de kereskedelmi lobogót használnak s számukra Oroszország megkívánta a jogot, hogy a tengerszorosokon akadálytalanul átbocsáttassanak. A szultán sokáig vonakodott ez indokolatlan orosz igényt teljesíteni s ebből támadtak az utóbbi időben Oroszországgal az összeütközések, melyekben Nelidov nagykövet egész erőszakosan lépett föl s a legdurvább fenyegetésekkel illette a portát, mely végül is minden egyes esetben nemcsak meghátrált, hanem úgynevezett elégtételt is kénytelen volt adni; pénzt és erkölcsi elégtételt csikartak ki tőle. Fordult-e a szultán a nagyhatalmakhoz s ezek megvonták-e tőle támogatásukat, az még kétséges. De éppen nem valószínűtlen, hogy a porta, csakhogy véget vessen az örökös perpatvarnak, most Oroszországgal a Dardanellákra nézve új szerződést kötött. Oka talán lehetett reá, de joga bizonyára nincs hozzá. Európa jóváhagyása nélkül az 1871. londoni szerződés minden egyoldalú módosítása semmis és érvénytelen, ha csak maga Európa ragaszkodik jogához s nem választja inkább az egyszerű meghunyászkodást a befejezett tények előtt. Bármi zavarosak is a hatalmi viszonyok Európában,bajosan hihető,hogy ha az angol lap híre csakugyan valónak bizonyul, az ügy komolyabb diplomáciai eszmecserékre ne vezessen. Hogy összeütközéseket is fölidéz-e, az az adott körülmények közt kevésbbé valószínű. Összeütközésektől csak akkor lehetne tartani, ha Oroszország a Dardanella-ügyet egy további akció kiinduló pontjául fogná felhasználni. Máskülönben az orosz politikának ezen, valamint sok más erőszakosságáért Európa majd csak az általános leszámoláskor fog ott elégtételt venni. Iránynak s élete utolsó szakáig bátran és szellemesen folytatta a küzdelmet az orthologia szélsőségei ellen. Mint ember egyszerű és szeretetreméltó volt s igaz tisztelet környezte mindazok részéről, kik hosszú pályáján ismerték s mint tanárukra hálával emlékeznek vissza. Az irodalmat, egyházát és hazáját egyaránt becsülettel és odaadással szolgálta s halála a legszélesebb körökben fájdalmas részvétet fog kelteni. Halála ma reggel hat órakor a Kinizsi utcza 29. számú házban következett be. Az elhunyt életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze: Ballagi Mór 1815. márczius hó 17-én született Zemplén megyében, Inóczon. Tanulmányait a sárospataki kollégiumban kezdte meg s azután külföldön folytatta, majd Budapestre visszatérve itt a bölcsészet tudorává avatták. Ezután különféle intézeteknél mint tanár működött. Tanári elfoglaltsága mellett különösen a nyelvtudománynyal foglalkozott s megírta magyar s német szótárát, mely a biblia után a legelterjedtebb magyar könyv. A nyelvtudomány terén szerzett érdemeiért a magyar tudományos akadémia 1840-ben szeptember 5-én levelező, majd 1858 deczember 15-én rendes tagjává választotta. Tavaly szeptemberben ünnepelte Akadémiai tagságának félszázados évfordulóját. Ugyancsak tudományos érdemeiért a király a királyi tanácsosi czímmel tüntette ki. Ballagi tagja volt Budapest főváros közigazgatási, tanügyi és törvényhatósági bizottságának, a magyarországi ev. ref. egyetemes konventnek, ezenkívül a budapesti VI. kerületi állami tanítóképezde igazgató tanácsának elnöke, a dunamelléki ref. egyházkerület és a pesti ref. egyházmegye tanácsbirája. Ballagi Mór betegsége május hó 21-én kezdődött a mikor szélhüdés érte. Ez azután ágyfva döntötte, s azóta jóformán élőhalott volt. Betegsége ideje alatt legnagyobb részben magán kívül volt s családja tagjai és ismerősei alig beszélhettek vele. Orvosa dr. Székács Béla egyetemi tanár, amenynyire lehetett enyhítette a beteg szenvedéseit. A hosszas betegség és szenvedés lassankint kimerítette életerejét és ma reggel hat órakor csöndesen jobb létre szenderült. Halálát nagyszámú ismerősein és rokonságán kívül fiai: Ballagi Aladár egyetemi tanár, Ballagi Géza a sárospataki jogakadémia tanára és leánya Illés Károlyné, kúriai bíró felesége gyászolják. Temetése holnapután 3-án, délután fél 4 órakor lesz a Kinizsi utcza 29. sz. I. em. ajtó 6. alatti lakásáról. Halála hírére a református egyházra kitűzték a gyászlobogót, ezenkívül az Akadémiára és több középületre. Az Akadémia küldöttségileg képviselteti magát a temetésen és koszorút küld a ravatalra. Úgyszintén a különféle intézetek és társulatok is, melyeknek tagja volt. Holttestét ma délben helyezték el díszes ravatalra. A temetési szertartást Szász Károly püspök fogja végezni, ki ma délelőtt a családnál részvétlátogatást is tett. KÜLÖNFÉLÉK! — szeptember 1. A hiv. lapból. A minta-gimnázium új igazgatója. A király a közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Vof Györgyöt, a budapesti középiskolai tanárképzőintézeti gyakorló főgimnázium tanárát és helyettes igazgatóját, a nevezett főgimnázium igazgatójává a rendszeresített illetményekkel kinevezte. Kinevezések. Boga Imre okleveles középiskolai tanárt és a szegedi államilag segélyezett községi polgári iskolához rendelt tanítót a máramarosszigeti állami felsőbb leányiskolához rendes tanárrá, a kolozsvári unitárius főgimnázium állami segélyezése iránt kötött szerződésben gyökerező jogából kifolyólag Nagy Gyula polgári iskolai tanítót a nevezett középiskola rendes rajztanárává, Firás Nándor beszterczebányai kir. tankerületi főigazgatósági írnokot a szegedi kir. tankerületi főigazgatósághoz tollnokká nevezték ki, Szobissek József lőcsei állami felsőbb leányiskolái rendes tanárt és Gántz Zsófia máramaros-szigeti állami felsőbb leányiskolái segédtanítónőt szolgálattételre a kassai községi felsőbb leányiskolához rendelték és Zorkóczy Samu bányagyakornokot a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiához tanársegéddé nevezték ki. Alapszabály megerősítések. A liptószentmiklósi ipartestület kebelében alakult békéltető bizottság, a deési »Chevra Kadisa« egylet, a mácsai önkéntes tűzoltóegylet, a nyitrai »Machasike Hatorah« egylet és a sportkedvelő ifjak körének (Budapesten) alapszabályait a m. kir. belügyminiszter bemutatási záradékkal ellátta. Névmagyarosítások: Kiskorú Klein Izabella és Ilona (Újpest) »Kis«-re. Kiskorú Sznopko János (Brezna) »Adami«-ra, Rivárszki Dániel (Magyarlápos) »Ribinyi«re és Hirsch Henrik (Gyulafehérvár) »Rónai«ra változtatták nevüket. Személyi hírek: Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter és Szögyény-Marich László a király személye körüli miniszter ma reggel a fővárosba érkeztek. Szily Kálmán akadémiai főtitkár tegnap visszaérkezett a fővárosba Radegundból, ahol szabadságidejét töltötte és átvette hivatalát. A király Kistapolcsányban. Mint Aranyos-Maróthról jelentik, a király szeptember 12-én meglátogatja öcscsét, Károly Lajos főherczeget a kistapolcsányi kastélyban. Minthogy a király inkognitóban akar maradni, Bars megye székhelyén nem készülődnek a király fogadására, csak Galgóczra érkezik egy 200 tagú küldöttség, mely a királyt az Erdődy-féle várkastélyig kiséri, ahol a király a hadgyakorlatok alatt lakni fog. Annál serényebben készülődnek a kistapolcsányi kastélyban. A földszint helyiségeit Mária Terézia főherczegnő számára, a félemelet szobáit a főherczeg számára rendezték be,a király az első emeleten fog lakni. Valamennyi termet a főherczegnő művészi ízlése szerint újból bebútorozzák. Szinte páratlan szépségű a konyha és abban a takaréktűzhely. A tapolcsányi park most igazán elragadóan szép; a gyümölcsös fák gazdag aratással kecsegtetnek. Az erdőkben sok vad tanyáz, mirel nemrég a braganzai herczeg is meggyőződött s azért nem lehetetlen, hogy királyunk tovább fog itt időzni, mint eleinte tervbe vette. A főherczegi pár, mint hírlik, két hónapon át marad Kistapolcsányban. Szögyény-Marich László miniszter tegnapelőtt meglátogatta Reusz herczeg német nagykövetet és hoszszabb ideig beszélgetett vele; a miniszter a király üdvözlése végett Galgóczra is elmegy. Az iparos tanoncziskolák rajztanitása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletet intézte valamennyi kir. tanfelügyelőséghez: — az iparos tanoncziskolák rajztanítása tárgyában . Az iparos-tanoncziskolákban a rajztanításnak gyakran nincs meg a kellő eredménye a tanulók nagy száma és a rajztanításra képesítéssel bíró elegendő tanerő hiánya miatt. Hogy tehát a rajztanulásra különösen ráutalt tanonczok sikeresebb oktatásban részesüljenek, a kereskedelemügyi magyar kir. miniszter úrral egyetértőleg a következő eljárást állapítom meg: A rajztanulás alól felmenthetők azon iparos tanonczok, kiknek az általuk tanult iparágban a rajzolásra nincs föltétlenül szükségük; ilyenek: a mészáros, hentes, szappanos, borbély, fodrász, fésűs, kefekötő, tímár, szalámikészítő, kéményseprő, molnár, sütő, pék, kötélverő, ruhatisztító, bocskorkészítő, kávés és korcsmáros-tanonczok, továbbá a kereskedő-tanonczok. Szükséges azonban, hogy a rajztanulás alól felmentendő ezen tanonczok a rajztanításra megállapított órák alatt az iparos-tanoncziskolában az általános ismeretek tantárgyaiban gyakoroltassanak. Egyszersmind elrendelem, hogy a polgári vagy középiskolák négy osztályát sikerrel elvégzett iparos (kereskedő) tanonczok, tekintettel nagyobb előképzettségükre, az iparos-tanoncziskolákban tanított általános ismeretek tantárgyainak tanulása alól a rajztanulás kötelezettségének fentartása mellett felmentendők. Az így felmentett tanonczok közül a rajztanulás alól is felmenthetők azok, kik a fent elősorolt iparágakat tanulják, vagyis kiknek az általuk tanult iparágban a rajzolásra nincs feltétlenül szükségük. A kérdéses felmentéseket a kir. tanfelügyelő adja meg az ipariskolai bizottság jelentése alapján. A süteményárak emelkedése. A budapesti sütők, czukrászok és mézeskalácsosok ipartestületének sütőosztálya elhatározta, hogy a lisztárak tetemes emelkedése következtében a mai naptól (szeptember 1-je) kezdve a péksütemények árát fölemeli. A »friss« süteményből egy darab 2 kr. (eddig is annyi volt), 2 drb 4 kr. (eddig 3 kr.), 3 drb 5 kr. (eddig 4 kr.), 6 drb 10 kr. (eddig 8—9 kr.) lesz. Tíz krajczárért eddig nyolcz darab süteményt lehetett kapni, az áremelés tehát aránytalanul nagyobb, mint amilyen a lisztárak emelkedése. A lóvasúti sípok. A főkapitány ma hosszabb átiratot intézett a budapesti közúti vasúti társaság igazgatóságához, melyben elrendeli, hogy a lóvasúti kocsisoknál most alkalmazásban levő sípokat huszonnégy óra alatt vonja ki a forgalomból s helyette a sípok előtt használatban volt tülköket alkalmazza ismét a jelzési czélokra. Kézre került lókötők. Német-Bogsánról írják lapunknak: Szerencsés fogást csinált a napokban a német-bogsáni csendőrség. Kézrekerítette ugyanis Délmagyarország leghirhedtebb lókötőit, kik különböző nevek alatt évek óta számtalan lopást és rablást követtek el és elhullott lovakról maradt, vagy egészen hamisított lólevelekkel valóságos kereskedést űztek. Jelenleg a bűntársakkal és orgazdákkal együtt összesen harmincnégy súlyosan kompromittált egyén van a bogsáni járásbíróságnál vizsgálati fogságba helyezve s köztük a kis-zsámi községi biró és az utvini kisbiró is, még két más községi közeggel együtt. E monstre-bűnper vizsgálatával Mihalovitz Gábor kir. aljárásbirót bízták meg. Némi megütközést kelt, hogy a bonyolódott bünpert nem a központba helyezték át, hanem a bogsáni járásbíróságra bízták, holott ennek különben is csekély bírói személyzete a restancziákkal nagyon el van árasztva. Központi kávéház a Ferencziek terén. A belváros egyik dísze és a fővárosi előkelő közönségnek kedvencz találkozási helye. Gyönyörű berendezés, kitűnő kávéházi italok, figyelmes szolgálat. A tulajdonos Frankel Bertalan úr a kávéházat most újból díszítette. A fővárosi és külföldi sajtó tekintélyesebb orgánumai és az összes magyar vidéki lapok képviselve vannak. A közönség figyelmébe ajánltatik e díszes helyiség. Szerencsétlenül járt léghajós. Mint egy kábelsürgöny jelenti, Logan léghajós, ki Detroitban mintegy 80,000 ember előtt produkálta magát esernyőjével, mintegy 6000 lábnyi magasságból lezuhant és szörnyet halt. A szerencsétlenség oka az, hogy az esernyő a léghajós minden erőlködése daczára sem működött. »Cyclon« a neve Brenner Géza mérnök szabadalmazott forgótornyú hirdetőkocsijának, melynek bemutatója a hatósági kiküldöttek és a sajtó meghívott vendégei jelenlétében ma volt. Amily egyszerű a szerkezete ezen csinos kiállítású kocsinak, épp oly czélszerű is az : az egész alkotmány egy 2 méter magas és 120 cméter átmérőjű üvegtorony, melynek belső tengelye a kocsi tengelyével láncz áttal összekötve, a kerekek forgásával egyidejűleg forgásba hozatik. Mint értesülünk, hazánkfia e szabadalmazott találmányát már Párisban, Brüsszelben és Berlinben is értékesítette. Nagyreményű csemeti?. Gergely Albert Ferencz 17 éves gimnáziumi tanuló e hó 25-én atyjának szekrényét felfeszítette, onnét kilopta az 1370 írtról szóló takarékpénztári könyvet, melynek segélyével a takarékpénztárból 1200 forintot felvett s a pénzzel megszökött. Apja ma a nagyreményű fiú cselekményéről a rendőrségnek tett jelentést, kérve fia köröztetését. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Voisphinx. Irta : Achard Amedée. (10) Francziába fordította: Kovásznál Kovách Andrée. Ez egyszerűen azt jelenti , minek: A hirtelen támadt szenvedélyes hév magával ragadta Sándor grófot. Megragadta de Nailhacné kezét és egy tisztásra vonszolta őt, hol a hold fénye egészen megvilágitá a fiatal nő szép halvány arczát. — Ah! ne vétkezzék! — kiáltott fel. Ön, aszszonyom, ily mély és szelíd szemekkel, melyek egy napon telték égőlánggal, másnap pedig mélabús kifejezésük oly igaz meghatottságot árul el; ön ezzel a büszke arczéllel és a sokat ígérő szép szájjal, ön ne szeretne! ne szeretne soha? ! Az lehetetlen ; az ön kezei most az enyémben vannak s érzem ereinek lüktetését. Látom szép arczát, mely halványabb, fehérebb a hónál; ajkai remegnek. Mindez világosan mutatja, hogy az, ami önben kering, nem csak a fiatalság és az élet, de ennél még több is! Váljon a természet ennyire csalhat-e; felruháznád önt minden báj és kecsesei és megvonná öntől a fenséges szikrát? Nem! nem! Ön szép, ön fiatal, keblét ismeretlen érzés dagasztja. Egy nap jönni fog, amelyen ön érezni fogja, hogy ereiben az a szikra lángot vetett. Ezen a napon ön szeretni fog! . . . Mit bánom én a szenvedéseket ? mit törődöm oly órák kínjaival, amelyeken kételkedünk ? Magam körül láttam setrengeni a halált és élve jöttem el a harczmezőről. Egy újabb megpróbáltatás áll előttem, örömmel ragadom azt meg. Hadd vérezzék szivem, várni fogok, hadd tépje azt ezer fájdalom, várni fogok, hadd legyen sorsom hónapokon át, éveken át a kétségbeesés, szeretem önt, várni fogok! — Akkor hát a holnapi viszontlátásra! — mondá de Nailhac-né. VH. Rövid időre ezek után, egy reggelen Odette az erdő szélén találkozott Sándor gróffal. A fiatal ember lóháton ült.— Ön kaczagni fog, asszonyom, mondá megállítva lovát; de hiába, az ember egy nap alatt nem vetkőzhetik ki összes hibáiból. Mi több, kegyeskedjék el nem felejteni, hogy huszár voltam: ez oly mentőkörülmény, mely megengedi, hogy ne igen gondoljam meg mindig a mit teszek. — Mi lehet az ? — felelt de Nailhac-né, ki némi zavart vett észre a fiatalember mosolylyal előadott szavaiban. — Egy fogadást tettem, — folytatá a gróf, — azaz jobban mondva elveszítettem egy discrétion -t, Sidney Márkinó pedig arra ítélt, hogy megkerüljem háromszor a nagy rétet, melyben bikák legelnek. Mindig azt hallottam mondani, — mondá nekem a márkinó, — hogy a spanyol bikák nem tűrik meg a muleta — bíbor-vörös szint, melyet a matadorok szemük előtt lebegtetnek; kiváncsi volnék tehát látni, ha várjon a normandiai bikák hasonló ellenszenvvel birnak-e ? — Most is nevethetnék, mily gyermekes örömmel fogadtam el a rám szabott büntetést. Azt fogom hinni, ellenséggel állok szemben. íme, most megyek, — a hazámban viselt vörös auillámba öltözve, — a háromszoros körlovaglást teljesíteni. De Nailhac-né vissza akarta tartani a fiatal embert. — De hisz ez őrültség! — mondá neki ijedten. — Ah mit! — kiáltott fel Sándor vállat vonva s gyorsan elszáguldott, De Nailhacné követe őt. A rét elejéhez érve, ott találta már Sidrey márkinét, ki nyitott fogatában várakozott a grófra. A két fiatal nő köszönte egymást. Előttük óriási rét terült el, melyen egy csorda bika legelt. A csorda megpillantásakor Sidrey márkiné szemei a lovagot keresték, félni kezdett s meg akarta azt akadályozni az őrült tett elkövetésében, de késő volt, mert a gróf már a réten lovagolt. Atilláját meglebegtette a légáram s az a napfény által megvilágítva lángként vöröslött. Az egyik bika felemelte fejét s megpillanta a lovast. Eleinte csodálkozással nézte a bíborba öltözött közeledőt, de csakhamar bömbölés ütötte meg a két fiatal nő füleit, az egész csorda észrevette Sándort. A gróf olyan magyar fajú lovon ült, melynek tulajdonsága, hogy oly könnyű, mint a széló kecses, mint a fecske; a nemes állat a türelmetlenség által űzetve, egy pillanat alatt a bikák közt termett. Az egyik bika lábaival kaparva a földet neki akart rohanni, de a nyilsebes ló Sándor ügyes keze által vezetve, kikerülte az összeütközést s folytató útját. A csorda kergetni kezdő a lovast. A vörös atilla, mint a szél által folyton tova fújt szikra forgolódott a réten. — Nézze! — mondá de Nailhac-né, aki rémülten ragadta meg a márkiné karját. — Ah Istenem! mit tettem ? — kiáltott fel de Sidrey-né. Azonban Sándor keresztül hatolt veszedelmes ellenségein, melyek közül kettő még mindig nem szűnt meg őt kergetni. A grófot felvillanyozta az a láz, mely a veszélyek alatt támad az emberben, szerette volna, ha még több szörnyeteg környezné. Lován örült rémület vett erőt, eszeveszetten száguldott a réten, melyen minden oldalról vészes bömbölés hallatszott; egyszerre csak mintegy tiz bika veszi üldözőbe a lovast s már-már alig választja el azokat tőle egy lépés, midőn útja épp a két fiatal nő közelébe hozza a grófot, ha harmadszori körlovaglását tette meg. — Hagyja el a rétet! — kiáltott fel de Nailhac-né. Távozzék, ha mindjárt irántami szeretetből is! Sándor meghaltá a kedves hangot s engedelmeskedett, csakhamar eltűnni látta őt a két fiatal asszony az erdő sűrűjében. De Nailhacné hazatért, Odette oly kimerültnek, fáradtnak érezé magát, mintha óriási gyalogsétát tett volne. Szivének erős dobogása csodálkozásba ejte őt; ily erővel dobogott-e az abban az időben, midőn Gaston jöttét várta? És most hol volt de Bois d'Arci ?... Odette a saját belsejébe szeretett volna látni, de ott minden sötét és bizonytalan volt. Szép arczát köny borította el; ő folyni engedő azokat. — Boldogabb voltam, úgy hiszem, akkor, amidőn nyugodtnak éreztem magamat, — gondolá el fájón. Egy-két napra ez után az inas jelentette de Nailhacnónak, hogy látogató várakozik reá az elfogadó teremben. Odette türelmetlen mozdulatot tett, de mindazáltal gyorsan lement a szalonba, ahol de La Roquene ölelő karjai fogadták. — Mennyire megfeledkeztem róla — rebegő magának Odette. — Hát így gondolsz barátaidra — kiáltott fel Jeanne az első ölelgetés után. Odette felkaczagott és nem keresett mentséget. A párisi élet oly zsarnokokkal van tele, melyeknek uralmát szó nélkül és minden magyarázat nélkül tűri el az ember. Ő is meghajolt volt annak törvényei előtt. — Eh! mindez csak beszéd! — folytatá de La Roquene, — s azt csak azon feltétel alatt bocsátom meg, ha boldog vagy. De Nailhacné vállat vont. — Boldog! Megelégszem, ha szórakozom, mulatok, és ez sikerült.— Ah! szegény drágám, mint szánlak tégedet ! Én nem mulatok többé és a boldogság majd megfojt. Jeanne azok közé tartozott, kiknek szépségét arczuk kifejezése adja meg. Ha hévvel beszélt, elragadóvá lett; jelenleg átszellemültnek látszott. — Ah! édesem, mily bohó is vagyok, — folytatá Odette, — és de Varanges úr hogy mint van ? hol van ? — Magad előtt látsz engemet s még kérded ? Ő itt van... Nyolcz nap múlva házastársak vagyunk ... Mily nagy dolog is az esküvő, ha már nem bírunk szülőkkel, kik azzal elbibelődnek. Minduntalan kell egy-egy kis papir-darabka, melyre a közjegyzőknek szükségük van. No de hála Istennek, már kétszer vagyunk kihirdetve. Tehát mi sem hiányzik boldogságodhoz ? — Semmi, hacsak az nem, hogy bár már drága nevét viselném, de tudta azt, hogy ő az enyém . .. valahogy csak türtőztetem magamat. Sőt majdnem kaczérságot fejtettem ki, hogy kissé késleltessem azt a pillanatot, midőn már nem lesz több kívánni valóm. Van abban a tudatban, hogy közel állunk ahhoz a boldogító perezhez, melyben minden álmunkat teljesedve látjuk, melyben nem marad más hátra, mint térdre esni az istenség szeme előtt és megköszönni neki mindezt, valami bűbájos varázs, melynek időtartamát akaratunk ellenére meghosszabbítani kívánjuk. Olyanok vagyunk mint amaz utasok, kiket már csak egy darabka pázsit választ el a magas hegytől, mely felé tartanak. Mielőtt az első lépést megtenné s elfoglalná birodalmát, meglassítja lépteit, visszatekint; mélyebben kívánja emlékébe vésni az eltűnendő táj képét. Bizonyos mélabússág rejlik abban a tudatban, megválni ama helyektől, melyeken hosszú útjában megpihent s melyek végczéljához hozták őt közel. Ez az én történetem is, és habár még egy-két nap elválasztom a peroztől, melyben de Varangesné leszek, nem siettetem annak lefolyását és gyönyörrel élvezem ezt a tudatot. Odette e beszéd alatt igen komolylyá vált. Az ablakon át hallgatagon szemlélte a tengert, melynek hullámai a parthoz verődtek. Az a nagy boldogság, melynek élő képét Jeanne fellebbentette előtte, az az élet, a mely a Házas asszonyban honolt, az a reményteljes várása, a boldog jövőnek, melyet semmiféle árny sem fenyegetett, megzavarta Odette-et. Nagynénjének valóban igaza lett volna ? vagy téves volt tana ? A bizonytalanság újabb erőt vett a fiatal nőn. — Ha könyörtelen gúnynyal telt nóném, ki engem felnevelt, visszatérne a holtak birodalmából — gondola Odette — meg lenne velem most is elégedve; de én várjon meg lennék-e vele ? Jeanne távozása után de Nailhac né lement a kertbe, melynek élő zöld kerítésén át a háborgó tengert lehetett látni. Odette szívében láthatatlan hullám csapkodott ide s tova. Sétája közben egy százszorszép virágot pillantott meg a fűben, melyet leszakasztott. A virággal játszadozva, ujjai önkénytelenül is egyenkint foszták azt meg fehér leveleitől, még zsenge gyermek korában hallott szavakat mormolva hozzá... Egyszerre csak hevesen eldobta magától a félig megkoppasztott virágszálat. — Ugyan mire gondolok ? — mormolá boszosan, — ily gyermekes dolgok vettek volna erőt rajtam ? E pillanatban Sándor állott előtte.• Láttam eldobni a virágot, láttam a mozdulatot, melylyel azt téve. Ne kérdje a virágot, mert bármit feleljen az önnek, mégis oly távol lesz az az igazságtól, mint amily távol van amott a kerítésnél repkedő madár a felhőktől... Reggel óta őrültként éltem. Folyton szemeim előtt lebegett az ön kétségbeesett képe, szüntelenül hallottam az ön remegő hangját. Mily tekintete voltama pillanatban! Ah! ha Sivrey márkiné nem lett volna ott, lábaihoz borultam volna önnek!... Odette, az a nap nincs messze, melyen ön szeretni fog! — Ah! — mondá de Nailhacné mosolyogva, ön egy szál ibolyát csokornak tekint! (Folyt. köv.) BALLAGI MÓR. Közéletünk egy nagyérdemű férfia, a magyar tudomány egyik Nesztora, Ballagi Mór ma reggel hetvenhat éves korában meghalt. Csaknem hatvan éven át szolgálta Ballagi szakadatlanul buzgalommal és sikerrel a magyar nyelvet és irodalmat s ez utóbbinak félszázados fényes fejlődését minden egyes fázisában végig kisérte. A szabadságharczban a csatatéren, máskor a tanári, szerkesztői és irói pályán egyaránt nemes lelkesedéssel szolgálta a hazát s a magyar nemzetiség ügyét és müveinek hosszú sorával legtermékenyebb íróink között foglal helyet. E müvek nemcsak belső becsük miatt érdemelnek figyelmet ; szokatlan gyakorlati értékük és hatásuk is volt s a magyarság terjesztésének lettek kiváló tényezői. Ballagi Mór sokoldalú tevékenységében különösen a magyar nyelv és nyelvtudomány körül szerzett fényes érdemeket. E téren egyik vezére volt a neológ Törvényszéki csarnok. A Kúria a lejárt nyári szünidő után — mint lapunkat értesítik — ma tartotta teljes ülését, melyen a kúriai bírák, azokat kivéve, kik a szünidei tanácsokban vettek részt, s most fogják kezdeni a jól megérdemelt pihenés idejét, mind megjelentek. Daruváry Alajos kur. másodelnök barátságosan üdvözölte a megjelent tagokat, s reményét fejezte ki, hogy a pihenés által erőben gyarapodva, szokott feláldozó szorgalommal fogják az időközben felhalmozódott munkatömeget legyőzni igyekezni. A szünetidő természetes és a tapasztalás által igazolt következése, hogy a hátralékok felszaporodtak. A 395 polgári szüneti darabból elintéztetett 300, elintézetlen maradt 95. A büntető tanács