Pesti Napló esti kiadás, 1892. január (43. évfolyam, 2-30. szám)

1892-01-02 / 2. szám

Budapest, 1892. Szombat, január 2. Budapest, január Az európai uralkodók közül többen a tegnapi újévi tisztelgések alkalmával nem érdektelen nyi­latkozatokat tettek. Hogy Vilmos német császár is ezek közé tartozott-e, az még nem bizonyos. Mikor a diplomácziai testület tisztelgését fo­gadta, nem érintette a politikát. Ellenben ber­lini magánhírek szerint a katonatisztek előtt tett fontos nyilatkozatokat, melyek részleteiről azon­ban még semmit sem tudni, sőt hivatalosan azt is tagadják, hogy a császár a katonatisztekhez bármi beszédet intézett volna. Hosszasabban nyi­latkozott tegnap Umberto olasz király, de főleg az olasz belügyekkel foglalkozott s a külpolitikát csak röviden érintve, megjegyzi, hogy Európa poli­tikai helyzete jogosulttá teszi a hitet, hogy a békés reformok belső munkáját zavartalanul be lehet fe­jezni. Igen érdekesen beszélt II. Lipót belga ki­rály, de szintén csak a belügyekkel foglalkozott. Különösen a régóta sürgetett és előkészített al­­kotmányrevízióról beszélt, mely végre ez év folya­mán talán mégis csak meg fog valósulni. Sokkal fesztelenebbül nyilatkozott Carnot, franczia köztársasági elnök, ki igen kimerítően foglalko­zott a béke kilátásaival s valóságos dicshimnuszt zengett az 1892. évre, mint a béke esztendejére. Úgy üdvözölte az uj évet, mint a béke esztende­jét, mely lehetővé fogja tenni a franczia kormány­nak, hogy tevékenységét a szoc­iális kérdésnek és a gazdasági érdekeknek szentelje. Elmondotta, hogy Francziaország tudatában van ugyan jogai­nak és hagyományainak, de azért szilárdan a béke és a nemzetközi egyetértés politikáját akarja kö­vetni. Camot végül felkérte az idegen diplomatá­kat, közöljék ezen nézeteit kormányaikkal. Ezek mindenesetre igen szépen hangzó szavak, de igazi értékükről majd csak később lehet ítéletet mon­dani. Annyi azonban bizonyos, hogy a tegnapi újévi nyilatkozatok nagyon békések s főleg Fran­cziaország igyekszik elhitetni, hogy sem az orosz szövetség sem, az olyan meggondolatlanságok, mint a legutóbbi akc­ió Bulgária ellen, nem fog­ják a békés tevékenység mezejéről leterelni. Re­­méljük, hogy e szép biztatás valónak fog bizo­nyulni. Az olasz politikai életben a múlt év utolsó nap­ján több irányban figyelemre méltó események játszódtak le. Első­sorban kormányválság támadt, mert Ferraris igazságügyminiszter beadta lemon­dását. A válság nem váratlan s már napok óta ír­ták a római lapok, hogy Ferraris le fog köszönni, még­pedig azért, hogy tárczáját a Crispi-párti el­lenzék egyik előkelő tagjának engedje át. Grimal­­dit vagy egy már exminisztert emlegettek, kit Ru­dimi meg akart nyerni. Egyelőre azonban csak az történt, hogy Ferraris valóban leköszönt, de tár­czáját nem új ember, hanem a kabinet egy másik tagja. Chimb­ri földmivelési miniszter, míg a földmivelési tárczát Rudini maga vette át. Hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet, az termé­szetes, mert Rudini a miniszterelnökség és a külügyminiszterség mellett egy harmadik tár­czát állandóan csakugyan nem kezelhet. Valószínű tehát, hogy ez a harmadik tárcza nemsokára olyan egyéniségre ruháztatik, kivel az idevonatkozó tár­gyalások még nincsenek befejezve, ki tehát ez idő szerint kívül áll a mostani kormánypárton. Ugyan­csak tegnap más irányban, habár kisebb mérvű pártfúzió ment végbe. Az eddigi szélső- A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. —­­ Angolból fordította: Szigeth­yné Szalay Erzsi. I. A próba. »A főnemes leánya« czimü operának London összes zenekedvelőit a színházba vonzott utolsó felvonása után legördült a függöny s a színház egyik páholyában elegáns, magas, fiatal angol hölgy és annak még magasabb testvérbátyja kel­tek fel helyükről, hogy elhagyják a páholyt; a férfi éppen felsegíti a hölgyre hosszú vöröses ró­zsaszín peluche köpenyét, midőn egy szolga be­lépett. Mr. Moor tiszteletét küldi méltóságodnak és kéreti, szíveskedjék megengedni, hogy kive­zessem. —­ Az említett páholy közvetlen a szín­pad szomszédságában volt. Lady Cunyngham Adél bátyjával lord Rockmin­sterrel vezetőjüket egy szűk kis ajtócskán át követték, mely ajtón ki­lépve egyszerre a lámpagyújtogatók, jelenés rende­zők, öltöztetők és több efféle személyzetből álló vegyes társaság közepette találták magukat a szín­falak mögött. A szereplők még mindig a lámpák előtt állottak, mert az átalános taps és tetszés mo­raj folytán többször egymásután újra felhúzták a függönyt, és a két idegen előtt ugyancsak furcsá­nak tűnhetett fel a zajos kihívások rövid perczei alatt, hogy a színpadról látott mosolygó arczok he­lyett a szereplők fejeinek csakis hátsó részét láthat­ták. Végre mégiscsak legördült végleg a függöny, s nagy teremben összegyűlt nász kíséretből egyszer­re prózai emberekké lettek a szereplők, kiki más felé igyekezve elszéledni, mintha már többé semmi közük se lenne egymáshoz; azonban maga a főne­mes leánya, egy pikáns kis alak ott maradt a szí­nen fehér virágokkal gazdagon ékített pompás fehér atlasz ruhájában, keleti gyöngyökkel és gyé­mánt ékszerrel felpiperézett hajporos hajékével, őt egy hátrakötött fehér parókás, csipke bdoros kabátba, atlasz térdnadrágba, csillogó selyem ha­risnyába és ezüst csattos czipőbe öltözött szép fiatal gentleman kézen fogva vezetette előre. — Lady Adela, — szólalt meg a fiatal em­ber, — engedje, hogy bemutassam önnek Miss Burgoynest. Miss Burgoyne szíves volt szobáját fel­ajánlani, melyet elfoglalhat arra a rövid időre, míg én levetem jelmezemet. Nem fogom pár percznél to­vább megvárakoztatni. — Ez nagyon szép öntől, — mondá a piros köpenyes magas fiatal hölgy a díszes öltözékü ki­csiny menyasszonynak, kinek szép ajkai pirosra voltak kifestve, derült kifejezésü szemeit pedig ha­talmas szemöldök ivezték. — Ah, szót sem érdemel, — felelé a művész­nő s azzal megindult, hogy megmutassa az utat öltözőjéhez, mely a hosszú folyosóból nyílott. Tar­tok tőle, — mondá azután — hogy teával már nem szolgálhatok, de majd a helyett megkínálom önt saját kezűleg elkészített czitromvízzel, mely olyan kedveltté lett már a színháznál, hogy el se képzeli, hány vendégem van rá esteként. Ez idő alatt Moore Lionel, ki a színház láto­gató idegeneket bemutatta sietve ment fel a saját öltözőszobájába öltözéket változtatni, a két hölgy pedig elérkezett egy félig nyitott ajtó elé, hol a primadonna komornája várakozott úrnőjére, de lord Rockminster természetesen hátra maradva kint akart maradni. Miss Burgoyne azonban szívé­lyességgel fordult hozzá e szavakkal: — Oh, önnek is velünk kell ám tartani! A lord némi tartózkodással követte a hölgye­ket egy csinosan bútorozott kicsiny salonba, hol előbb üléssel, majd czitromvízzel kínálták meg; azután pedig miss Burgoyne félre húzta a belső szoba kárpitfüggönyét és ezzel szólíttá fel hölgy vendégét: — Szíveskedjék belépni ide. Mr. Moore emlí­tette, hogy érdeklődik a színfalak titkai iránt, szí­vesen megismertetem tehát önt a rejtélyes dolgok­kal... Jane!— szóltta a művésznő komornáját, azután azzal együtt mindhárman eltűntek a füg­göny mögött, lord Rockminstert magára hagyván. De a lord szívesen is maradt egyedül. Ő mélyen gondolkozó ember volt, ki ritkán árulta el eszméit s inkább csak elmélkedni szere­tett. Képes volt órákig elülni valamely klub abla­kánál és némán kibámulni az utczára, az ilyen foglalkozás mellett igen jól érezve magát. Igaz, hogy halvány barna szép arcza a szabadban töltött életre vallott. Régóta szakított azonban már a fárasztó sportok nyűgével. Mint társadalmi osztályából annyi más, ő is korán megérezte a szolgaságot. Alighogy felserdült, már­is halászok és csol­­nakosok vették körül, kik vele a lazaczos tavak­ban, a tizenkét fogú halászgereblyét duzgáltatták, mig csak a háta bele nem görnyedt; majd ismét cserkésző erdészek s erdőőrök foglalták le, kény­szerítve őt nedves talajokon, tőzegtelepeken mért­­földnyi távolságokra keresztül vergődni, puskát adva kezébe, hogy valamely a távolban mutatkozó rémes tárgyat czélba vegyen, mikor szíve a félelem­től és izgatottságtól hevesen dobogott. De a fiatal­ember jellemében sok erő és szi­lárdság nyilvánult. Fellázadt, ellenszegült, nem akart tovább is eszköz maradni; szabadság után áhítozott, mit el is ért. Sokat utazott; mi­dőn azonban visszatért s már mindent látott, tapasztalt, midőn már semmi látni vagy át­élni valója nem maradt, akkor ura lett ön­magának, és önállóan viselte magát minden­ben. Szivarozás melletti elmélkedések képez­ték legfőbb élvezetét. Hogy mi felett elmélkedett olyan sokat, azt senki se tudta, mivel egészen ma­gába zárkózott. Légvárakba merengett el ? Déli­bábot kergetett talán ? Tény az, hogy a folytonos gondolkozásba élte bele magát. Volt azonban egy fő tulajdonsága Rock­minster lordnak; átalánosan ismeretes volt arról, hogy rendkívül ragaszkodó testvér. Soha se un­tatta három szép nővérének társasága, s a legsze­retetreméltóbb odaadással gondoskodott róluk minden tekintetben. Rocknak nevezték a test­vérek. Legfiatalabbik húga, lady Bourne Ro­­samunda szenvedélyesen festett olaj és vízfes­­tékkel, sőt nem egy művét állították ki a Suffolk Streeten. Lady Sybil a zenének szen­telte magát és jól ismert szereplője lett a jótékony czélú hangversenyeknek, míg a legidősebb testvér pártfogására legméltóbbnak ítélte az irodalmat és a színházat; a szép művészetek és az irodalom iránti érdeklődése akkor se szűnt meg, midőn nőül ment Sir Hugh Cunynghamhoz, a híres marha­­tenyésztő földes­úrhoz. Ezen különféle hajlamoknak természetes kö­vetkezménye az lett, hogy lord Rockminster hűséges látogatójává lön a hangversenyeknek, színházaknak, műkiállításoknak, szóval minden nyilvános összejöveteleknek, melyeken rende­sen mint egyik szép, sugár termetű nővéré­nek kísérője jelent meg; míg végre egy alka­lommal (mert suttogták, hogy lady Cunyngham Adela valami regény írásán dolgozik) a szeretetre­méltó bátya egy kiadót is meghívott ebédre klubjába. A jelen alkalommal is csak azért ült egyedül egy színésznő öltöző szobájában, hogy testvére az­alatt a festék dobozok tartalmát, mosdó vizeket és hamis ékszereket tanulmányozhassa; sőt mi több, hogy egy színészt magukkal haza vihessenek vacsorára. Hogy minő véleményben volt ő mind­ezekről, azt soha se nyilvánította. Csendesen ült helyén, kicsiny sárgás bajuszát pödörgetve; szemei elmerengtek; szép, csaknem görögös arczvonásain pedig a rendíthetlen nyugodtság kifejezése tükrö­ződött vissza. Egyszerre felnyílt az ajtó, megjelent a csinos külsejű bariton, ki London hölgyei nagy részének szívét elrabolta. Az énekes körülbelül huszon­­nyolc­ éves, kellemes, megnyerő, de halvány arczú fiatal ember, kinek szürke szemeit sötét pillák árnyékolták s fekete szemöldök körítették. Alakja inkább könnyed, hajlékony, izmos; az erőt csakis domború melle, fejhordása és vállai árulták el. Hozzátehetjük még, hogy ritka szép formájú láb­ikrákkal és kicsiny keskeny lábakkal is rendelke­zett , melyeknek előnyei azonban most, miután a sze­repéhez szükségelt selyemharisnyákat levetette és rendes estélyi öltözéket öltött, kevésbbé tűntek ki. Alig kezdett pár szót szólani lord Rock­­minsterrel, midőn hangja előszól­ta a szomszéd szobából lady Adelát, ki köszönetnyilvánítások közt kívánt jóéjszakát a primadonnának, azután a fiatal baritonistához fordult. — Nővéreim ma este Melfordéknál vannak, — mondá az énekesnek, mialatt az végig vezette a már teljesen kiürült folyosón. Ott ebédeltek, mi pedig megígértük nekik, hogy a színházból haza­térve felmegyünk értük. Remélem kellemes társa­ság lesz ott együtt, nem volna kedve pár perczre velünk tartani, Mr. Moore ? — Nincs szerencsém Mrs. Mellordot ismerni, — szólt a kérdezett szerényen. — De hiszen önt mindenki ismeri és ez a fődolog, — felelé a bájos szép magas angol hölgy, kinek értelmes, nyílt kifejezésü szürkés kék sze­meiben nyájas mosoly tündökölt, midőn kísérő­jéhez fordult következő biztató szavaival. — Oh, igen, önnek velünk kell jönnie. London egyik legvendégszeretőbb házába vezetjük. Mrs. Mel­­ford maga a szeretetreméltóság. Különben, mi­helyt lehet elhozzuk onnan Sybilt és Rózát, bár nem lepne meg, ha Lestrange Georgiet és bátyját is ott találnánk. Oh, ez csaknem bizonyos. Akkor pedig valamennyiüket elvisszük magunkhoz va­csorára, vacsora után Pastora aztán elénekelheti majd duettjét Damonnal. Mi azonban Melfordékat illeti, Mr. Moore — mondá a fiatal hölgy, mialatt kísérője a színház kapuja előtt várakozó hintóba besegítő. — én teljesen oltalmam alá veszem önt és gondom lesz rá, hogy senki ne zaklassa s ne kérjék önt fel­énekelni. — De hiszen ön jól tudja azt, Lady Adela, hogy én mindenkor szívesen éneklek az ön bará­tainak, sietett mondani Mrs. Moore, azután lord Rockminsterrel együtt beszállott a kocsiba, az inas pedig becsapta az ajtót, felpattant a bakra s elhajtottak. Az út nem tartott sokáig az új színháztól a hírneves akadémikus házáig, mely előtt a késői idő daczára is nagy tömeg­bámuló népet ta­láltak még összecsoportosulva. A meleg májusi estén szinte jól esett belépni a hűvös fehér-fekete már­vány falu nagy csarnokba, melynek közepén a virágokkal körülültetett mesterséges kis tó­ban alabástrom hattyú úszkált , és midőn lady Adela levetette magáról hosszú peluche kö­penyét, meglátszott, hogy már előre készült a tár­saság fogadására, mielőtt a színházba ment, mert díszes hosszú uszályú ezüst szürke atlasz ruhát viselt, világos barna hajában pedig gyémánt csil­lagok ragyogtak, míg keblén sötét piros rózsacso­kor ékeskedett. Az elitek jövő mrs. Mellord fel­tűnő szívességgel fogadta a fiatal baritonistát, ki előtt nagy része ismerős volt a díszes társaságnak, mely összedült az aranyozástól és selyemtől csil­logó termekben; azok pedig, kik személyesen nem érintkeztek még vele, szintén könnyen felismerték őt, mert hiszen fényképét látni lehetett London­nak csaknem valamennyi kirakatában. Sybilt és Bourn Rosamundát a hírneves akadémikus társa­ságában találták az egyik társalgó teremben. A két fiatal hölgy magasabb és jóval sző­kébb is volt férjnél levő nővérüknél, sőt mi több, haczára leányos tartózkodásuknak, viseletükkel is több tekintélyt vívtak ki a társadalomban nővé­rüknél. Mindazonáltal mikor mr. Melford bemu­tatta a királyi akadémiában a három testvért áb­rázoló sokat emlegetett képét, igen sokan voltak abban a véleményben, hogy noha talán a két fiata­labb hölgy aratta a szépség pálmáját halvány, szabályos arczvonásaikkal és nyugodt, értel­mes kifejezésű szemeikkel, volt valami saját­ságos kifejezés a legidősebb testvérnek de­rült, nyílt tekintetében, mi felülmúlta ama­zok előnyeit, mert társaságban, de főleg ott­hon, mint a ház úrnője oly kedves szeretetre­méltó tudott lenni, hogy rokonszenves nándora átalános kedvenezévé tette a társaságnak. És ha valami által okot adott a csodálkozásra, úgy az csakis az lehetett, hogy oly szellemes, élénk hölgy minő ő, ki annyira ismerte a világot s mindig kész volt a dolgok nevetséges oldalát kitüntetni, nem tudta felfogni, mily sajnálatra méltó alakot vett fel műkedvelő írónői szerepében. De hát lady Sybil kevésbbé volt-e ily megjegyzésekre méltó ze­nei hajlamaival, mikor a legnagyobb művészekkel közreműködött és hegedű játékát azok kísérték zongorajátékukkal. (Folyt. köv.) 2 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Joldal józanabb elemei, a többek közt Ca­­valetti, Canzio, Ferrari s még más kilencz képviselő a Crispi-Zanardelli-féle mérsékelt el­lenzékhez csatlakoztak, még pedig azon indo­kolással, hogy belátják a közjogi harcz meddő voltát, mert a gazda­sági válsággal szemben a kormányformára vo­natkozó kérdések mind jelentéktelenek s a ha­zafiaknak kötelességük a szükséges reformokban közreműködni. Ez a fúzió Rómában élénk figyel­met kelt s a lapok kiemelik, hogy az elhatározás nagyon helyes, mert a szélsőbal eddig csak üres szavakkal biztatta a közönséget. Ha tehát most legalább egy része a pozitív alkotás terére lép s a kormányképes ellenzék programmját fogadja el, ez csak javára válhatik a közügynek. Mozgalmak Oroszországban. Mint Londonból távirják. A »Daily Telegraph« jelenti Szent-Péter­­várról. Karkovból érkezett további jelentések sze­rint ott több mint húsz — az úri osztályhoz tartozó embert tartóztattak le ama gyanú alatt, hogy a pa­rasztok közt pénzen kívül lázító röpiratokat osz­tottak szét. A lefoglalt papírok közt egy terveze­tet is találtak, mely szerint az összes elégedetlen parasztságot szervezték volna. A letartóztattak közt van egy katonatiszt és egy hírlapíró is. A kormányzó táviratilag kért instrukc­­iókat. Az országgyűlés berekesztése. A magyar országgyűlés első öt évi cziklusát e hó 5-én délelőtt 11 órakor fogják ünnepélyesen berekeszteni. Az ünnepélyes berekesztés szertartá­sa — a nekünk beküldött hivatalos értesítés sze­rint — a következő lesz: Az ezen ünnepélyre meghatározott napon, a kitűzött óra előtt a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a budai királyi palota nagy ter­mében, ellenben az ő császári és Apostoli királyi Felsége kíséretéhez tartozó udvari főméltóságok, a testőrkapitányok, a magyar királyi miniszterek, a herczegprímás, az ország zászlósai és a püspök az apostoli kereszttel a kihallgatási teremben (a várnégyszög felső végén) gyűlnek össze. Mihelyt minden rendben van, az első főud­varmester jelentést tesz ő Felségének, mire ő Felsége a belső termekből következő kísérettel a nagy terembe vonul. Egy kamara-írnok, a zászlós urak (párosan), a herczeg-primás, a magyar királyi miniszterek, az első főudvarmester a pálczával, a magyar királyi főlovászmester, mint a csá­szári és királyi főudvarnagy képviselője, egyene­sen feltartva a meztelen királyi kardot s jobbról mellette a püspök a kereszttel. Ő Felségét oldalt s mögötte kísérik a csá­szári és királyi főkamarás, a magyar királyi testőrkapitány, a császári és királyi darabant-tes­­tőrség­ kapitánya és a császári és királyi lovas­testőrök­ kapitánya s ő Felsége főhadsegéde. A terembe érve, ő császári és apostoli királyi Felsége a trónra lép, leül s felteszi kalpagját, kí­sérete pedig az alábbi helyrajzban kijelölt álláso­kat foglalja el a trón oldalán. Erre ő császári és apostoli királyi Felsége az egybegyült országgyűléshez beszédet intéz, mely­nek végeztével fölkel a trónról, leveszi kalpagját és a fentebbi rendben belső termeibe vonul vissza. Erre a magyar országgyűlés mindkét házá­nak tagjai a várkápolnában gyülekeznek össze. A püspök az apostoli kereszttel állást foglal az ora­tórium alatt, melybe ő császári és apostoli királyi Felsége nyilvános kiséret nélkül vonul, hogy a Te- Deumnál jelen legyen. 13. 13. 13. 9. 11. 10. 10. 13. 13. 13. 12.12.12. 12.12.12. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. Magyarázat. 1. Ő császári és apostoli királyi Felsége. 2. A magyar királyi főlovászmes­­ter. 3. A császári és apostoli királyi Felsége első főudvarmestere. 4. A császári és apostoli királyi Felsége főkamarása. 5. A magyar királyi testőrség kapitánya. 6. A császári és királyi darabant testőr­ség kapitánya. 7. A császári és királyi lovastestőr­­század kapitánya. 8. A Felsége főhadsegéde. 9. Az apostoli keresztet vivő püspök. 10. A magyar ki­rályi miniszterek. 11. A herczegprimás. 12. Az or­szág­zászlósok. 13. A magyar országgyűlés mind­két házának tagjai. 14. A magyar királyi testőrök. Hely­r­aj­z. 14. 14. 14.­­ 14. 14. 14. 7. 5. 3. 2. 1. 4. 6. 8. 13. 13. 13. ________ 10. 10. 13. 13. 13. 10. 10. 13. 13. 10 10 13. 13. Választási mozgalmak. A »Nemzet« megczáfolja azt a hirt, hogy B­a­r­c­s­a­y Kálmán Hunyadmegye alispánja Szász­városon lépne föl nemzetipárti programmal. Ki­emeli továbbá, hogy Barcsay Kálmán a szabadel­vű párt híve. A »Nemzetinek e hírét mi is meg­erősítjük. Tudomásunk szerint Barcsay Kálmán Déván fog föllépni szabadelvűpárti programmal. Déván a nemzeti párt szervezkedő közgyűlését e hó 10-én d. e. 11 órakor tartja a re­dout nagytermében. A közgyűlésre szóló meg­hívót többek között aláírták : Báró Borne­misza Tivadar, Barcsay Lajos, Brády Lipót, ifjabb Buda Géza, Benedikty Lajos, Bauholczer Károly, Cseh László, Dobay Ferencz, Dáné Károly, Hol­­laki Imre, Issekutz Gergely, báró Jósika Lajos, gr. Kuun Kocsárd, gróf Kuun Géza, Lázár Árpád, Lá­zár László, id. Lázár Farkas, Lengyel Gergely, Naláczi Ákos, Sándor József, Szentiványi Gábor, Szilvássy Aladár, gróf Teleky Árpád. Az ó­becsei kerület a napokban érte­kezletet tartott, melyen Popovics Vazul eddigi képviselői a jövő országgyűlésre egyhangúlag je­löltnek kiáltották ki. Nyitrán a nemzeti párt és a független­ségi párt vezérlő tagjai felhívást intéztek a me­gye választóihoz, hogy az e hó 10-én tartandó közös ellenzéki értekezleten jelenjenek meg. Ezen az értekezleten fognak a jelöltek iránt is határoz­ni. A felhívást aláírták: Benkeő László függ. p., ifj. Fabriczius Endre függ. p., Gáffor Elek nem­zeti p., Mérey Lajos függ. p., ifj. Ocskay Rezső nemzeti p., Rudnyánszky György nemzeti p. V á g u­j h e l­y r­e ! Írják lapunknak: Az or­szágszerte megindult választási mozgalom kerüle­tünkben is kezd már hullámokat verni. Eddig két jelölt van, mindkettő szabadelvű programmal: Vietorisz Miklós mostani képviselő és Mor­­­e­c­z Dani pozsonyi ügyvéd, ki öt évvel ezelőtt Pozsonyban a jelenlegi igazságügyminiszterrel szemben majdnem győzött. Mint levelezőnk írja, a kerületben nem tudják felfogni, hogy miért nem lép föl gr. P­o­n­g­r­á­c­z Adolf prépost, ki ezelőtt négy országgyűlésen át képviselte a kerületet, a­minő a hangulat, megválasztatása egyhangúlag történnék és a két szabadelvű pártbeli jelölt még a jelöltséget is abban hagyná. Zemplénben Molnár főispán az öcscsét, dr. Molnár Bélát, Móricz Pál vejét óhajtaná mindenképen képviselővé megválasztatni, vagy a m­á­d­i kerületben B­e­r­n­á­t­h Béla, eddigi nem­zeti párti képviselővel szemben, vagy ha ott nem lehet, akkor másutt. E czélból a tokaji nagy tűz­vész után oda kormánybiztosnak neveztette ki, de nem sikerült a mádiak rokonszenvét megnyernie. A kerület túlnyomóan ellenzéki szellemű és így a mostani képviselő, B­e­r­n­á­t­h Béla megválaszta­tása csaknem bizonyos. — Nagy-Mihá­l­yon Ferenczy Eleknek, a kormánypárti képviselő­jelöltnek kevés kilátása van és Balogh mos­tani képviselővel aligha küzd meg sikerrel. — S­z­e­m­e­r­e György gálszécsi szolgabirót az ellen­zék a megyében képviselőjének kívánja megvá­lasztani. Az iránt még nem történt megállapodás, hogy mely kerületben léptetik fel. Szombathelyen, mivel eddigi képvise­lője Varasdy Károly, hír szerint táblai bíróvá ne­veztetik ki, több jelöltet emlegetnek; így Szabó Ernő polgármestert, Horvát István esperes-plébá­nost, mindkettő kormánypárti programmal; az el­lenzék eddig nem jelölt senkit. Kőszegen Ma­­dary Gábort függ, és 48 as programmal léptetik fel, az eddigi képviselő Széll Kálmán nem lép fel. — Sárváron eddig az egyedüli jelölt Tulok Benő függetlenségi és 48-as képviselő, hír szerint a nemzeti párt Förster Ottó földbirtokost lép­teti fel ellene. — Ki s-C 7 e 11 b e n Ugrón Ákos az egyedüli nyilvánosan kandidált, de a független­ségi és 48-as párt mindenesetre állít fel ellen­jelöltet, hír szerint Nagy János ostfi-asszony­­fai földbirtokost, míg a kormánypárt jelöltje Maróthy László kis-czelli szolgabíró. — F­el­ső - E­ő­r­ö­n Szájbély Gyula kormánypárti kép­viselő nem is veszi fel a harczot a függet­lenségi és 48-as párt jelöltje, Záborszky Gyula ügyvéd ellen, kinek nagy pártja van. —­— Muraszombatban Széchenyi Tivadar gr. eddigi kormánypárti képviselő egyhangú meg­választása bizonyos. Más jelölt ellen azonban az ellenzék küzdeni fog.—­ S­z­ent-Go­tthá­r­don a függetlenségi és 48-as párt Udvary Ferencz eddigi képviselővel valószínűleg újra győz, ellenje­lölt ezideig nincs. — A vasvári kerületben I­s­t­ó­c­z­y Győző alighanem kibukik, bár még el­lenjelöltjei nincsenek. — Körmenden Sze­­c­s­ő­d­y Kálmán eddigi képviselő nem lép fel, je­löltül a függ­ és 48-as párt Pázmándy Dénest lépteti fel. — Német-Újváron Szegedy Béla kormánypártinak ezideig nincs ellenjelöltje. A temes megyei szabadelvű párt mozgalmairól a következőket írják: A kisbecs­­k­e­r­e­k­i választókerület szabadelvű pártja a jövő hónap elején Temesvárott értekezletet tart, mely­ben a kerület eddigi képviselőjét, Bessenyei Feren­­czet kiáltják ki képviselőjelöltnek. — Temes- Rékáson a szabadelvű párt ismét Janicsáry Sándort óhajtja képviselőjének. — Csákován és D­e­u1 á­n a szabadelvű párt legközelebb értekez­letet tart, melyben a kerület képviselőjét, Wodiáner Bélát kiáltják ki képviselőjelöltnek. — A lippai választókerületben báró Ambrózy Béla képviselő a hivatalos jelölt, vele szemben Lázár Ernő áll, szintén kormánypárti programmal. — A ritt­­bergi kerületben a szabadelvű párt Vargics Imre országgyűlési képviselő körül tömörül. V­á­r­a­d­y Gábor, a tecsői kerület or­szággyűlési képviselője, mint lapunknak Tecső­­ről távírják, a városháza nagy termében ma délután tartotta meg beszámoló beszédét nagy­számú díszes közönség előtt. Nagy Endre hosszú­­mezői ref. lelkész üdvözölte a képviselőt, mely után V­á­r­a­d­y visszapillantott harminczegy éves képviselői pályájára, kiemelte a lefolyt országgyű­lés fontosabb mozzanatait, indokolta a szabadelvű párt és a kormány politikáját s végül a királyt él­tette lelkes szavakban. Beszédét a függetlenségi és 48-as párt jelen volt tagjai is tetszéssel fogad­ták. — Iszákovics Milán az uzdini választóke­rület orsz. képviselője ma tartotta meg Tamasevá­­czon beszámoló beszédét. Iszakovicsot újra kikiál­tották jelöltnek. KÜLÖNFÉLÉK. — január 2. A hiv. lapból. Miniszteri elismerések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter: Dessewffy Sán­dor Csanádi megyés püspöknek, a ki kopánczi pusztai birtokán díszes iskolát építtetett, s mintegy 520 forint javadalmazással ellátott tanítói állomást rendszeresített, továbbá Weidenfeld Lajos kunágotai birtokosnak, a ki kunágotai pusztai birtokán állandó és rendszeres iskolát létesített, s a tanítói állomást 450 írttal egyen­­tekü javadalmazással rendszeresítette s végül a deve­­cseri izr. nőegyesületnek, az ottani izr. iskola fölszere­lésére juttatott 150 frtnyi adományáért, elismerő köszö­netét nyilvánította. Uj regényünk. Mai esti lapunkban érdekfeszítő uj regény fordítását kezdjük meg: Bl­a­c­k Willian »Az uj Fortunatus herczeg« czimű regényét, a­mely a modern regényirodalom legérdekesebb, megjele­nésekor valódi nagy szenzácziót keltett termékei közé tartozik. A művet a Szigethy-Szalai Erzsi szabatos szép fordításában közöljük. Személyi hir. Id. Ábrányi Kornél, zenei éle­tünk e kitűnősége, influenzában megbetegedett s több nap óta az ágyat őrzi. A pápa egészségi állapotára vonatkozólag ír­ják Rómából, hogy az semmiben sem változott s hogy tekintve a pápa szívós fizikumát, semmi ok aggodalomra nincs. Legutóbb is délután három órakor, a vatikáni kertekben sétált rövid ideig. A pápa 83 éves, de daczára ennek, a szellem valódi üde fiatalságát őrizte meg, a­mi­g ily korban az egészség egyik főkelléke. Különben a pápa család­jának legtöbb tagja késő aggkort ért. Apja 89 évet élt, fivére 91 éves korában halt meg. Tanácsnok-választás Szent-Endrén. Szent-End­­rén C­s­o­p­p­o­r Gábor városi tanácsnok elhalálo­zása következtében a napokban tartották meg a a választást az új tanácsnokot illetőleg. Az állásra szavazattöbbséggel P­­­a­c­s­e­k Kamillót választot­ták meg, miről a szentendrei polgármester az al­ispánt átiratilag értesítette. Az aranysarkantyús vitézek. Annak a korrajz­nak egy különben mellékes jelentőségű adatára vonatkozólag, melyet a kir. tábla 1861-iki megala­kulásáról átvettünk, »egy aranysarkantyús vitéz« azt közli velünk, hogy Merczer István csak az 1867-ik évi koronázáskor lett aranysarkantyús vitézzé avatva s igy 1861-ben aranysarkantyús vitéz még nem volt, mentése ekként az aranysar­kantyús vitézek jelvényével díszítve annál ke­­vésbbé lehetett, mert ily jelvény nem létezik. Újévi tisztelgések. Pest vármegye főis­pánjánál a megyei tisztikar 11 -­e­y Sándor jegyző vezetése alatt tegnap déli 12 órakor tisztelgett, hogy az évforduló alkalmából sze­rencse kivánatait kifejezze. A főispán lelke­sült éljenzéssel fogadtatván, köszönetet mon­dott a jó kivánatokért és kifejtette, hogy a me­gyei tisztikarnak tapasztalt buzgó közremű­ködése mellett a vármegye boldog jövőjét biz­tosítva hiszi. Beniczky főispán azután a megje­lentekkel kezet fogva szívélyesen búcsút vett. Földváry Mihály alispán betegsége miatt nem je­lenhetett meg a tisztelgésen.­­ A fővárosi tűzoltóság Sczerbowszky Szaniszló főparancsnokot újév alkalmával testületileg fel­kereste hivatalában. A főparancsnokot a tisztek nevében Janicsek Andor tűzfelügyelő, a le­génység nevében pedig Pataky őrparancsnok üdvözölte. Ünnepnapok 1892-ben. Ez uj esztendőben, a mely tudvalevőleg szökőév, egy ünneppel több, mint máskor. 1892-ben, a vasárnapok kivételével„éppen tizenöt ünnep­napot ünneplünk, míg az elmúlt évben csak 14 ünnep volt, miután mindenszentek és Lipót napja vasárnapra estek. Az idén csak karácsony első ünnepe jutott va­sárnapra s egygyel több az ünnepnapok száma, mint ta­valy. A­ Larsang sokkal hosszabb ideig tart az idén, mint az elmúlt esztendőben. Tavaly tartott a farsang 25 napig, az idén 55 napig rúghatják a csárdást nyugodt lelkiisme­rettel. A húsvét azonban ilyeténképen április második felébe esik, 17. és 18-ára. Pünkösd csak 5-én lesz. Álta­

Next