Pesti Napló esti kiadás, 1892. május (43. évfolyam, 122-151. szám)

1892-05-02 / 122. szám

Budapest, 1892. Hétfő, május 2. 122. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Május elseje. Esett az eső — ez az örvendetes hir ér­kezik Európa legnagyobb részéből s ezzel meg van mondva, hogy a május elseje sze­rencsésen, nagyobb mozgalom nélkül folyt le mindenütt. Valóban a rendőrségnek teg­nap komolyabb dolga sehol sem akadt; az esős időjárás nem alkalmas az utczai zavar­gásokra s igy az eső végezte el a rendőrség dolgát, mert elejét vette minden veszélye­sebb csoportosulásnak. Egyébiránt ott sem történt baj, hol véletlenül nem esett. Az im­pozáns óvatossági előkészületekkel szemben a munkások vezetői czélszerüknek találták híveiket nyugalomra inteni s a tegnap Euró­pa minden részében tartott sok száz és száz munkásgyülést tulajdonképen inkább a nyu­galom melletti­­tüntetésnek kellett nevezni. A dinamit azonban teljesen tegnap sem hiányzott, de szerencsére nem okozott na­gyobb bajt. Sőt ellenkezőleg tegnap oly ese­mény történt, mely a merénylőket ezután kissé több óvatosságra fogja inteni. Tours­­ban ugyanis a­­ dinamitbomba robbanásakor éppen a merénylőt sebesítette meg sú­lyosan, ki még élve a rendőrség kezébe ke­rült. Ez azt bizonyítja, hogy a dinamit még sem mindig csak ártatlanokat öl, hanem a gonosztevőket magukat is megtalálhatja, mely tapasztalás bizonyára sokak kedvét el fogja venni a további merényletek rende­zésétől. A tegnapi és mai nap folyamán lefolyt munkászavargásokról a következő részletes tudósítást közölhetjük: A fővárosban. Alaposan elrontotta a kora reggeltől zuhogó eső a szocziáldemokrata munkások ünnepét, úgy délután tájban kissé kiderült az ég és csak ennek köszönhető, hogy vagy ötezer ember mégis össze­jött a találka helyének kitűzött nussdorfi parki ven­déglőben. A szocziáldemokrata vezérférfiak vagy ti­zenötezer emberre számítottak és ehez képest nagy előkészületeket tétettek a vendéglőssel a munká­soknak étellel és itallal való méltó fogadására. A fővárosi munkások tudvalevőleg harmincz­­két különböző helyen megtartandó gyűléseket je­lentettek be a rendőrségnek, a­melyeket azonban a főkapitány betiltott. Daczára ennek a munkások mégis összegyűltek a kitűzött helyeken és midőn a rendőrség kiküldöttei kijelentették, hogy a gyű­lések megtartását meg nem engedik, a közeli ven­déglőkbe vonultak, a­hol bevárták a délután egy órát, a­mikor is kisebb csoportokban kivonultak a Külső-váczi-úton fekvő nussdorfi parkba. A Nichol­­son-féle gyárban kiütött tűz miatt nagy kerü­lőt voltak kénytelenek tenni, hogy a meg­állapított vendéglőbe jussanak.­­ A park­ban fölötte mozgalmas élet uralkodott. Egy sváb zenekar húzta a nótákat és a későbbi dél­utáni órákban a munkások, a­kik többnyire fele­ségükkel és gyermekeikkel jöttek ki, kedélyesen tánczva perdültek. A bejáratnál jelvényeket árul­tak és röpiratokat osztogattak, a­melyek a májusi ünneplés czélját fejtegették. Délután két óra táj­ban érkeztek meg az asztalos munkások mintegy ezeren, utánuk jöttek a czipészek, szabók, ková­csok szintén nagyobb csoportokban. Rendőrség és katonaság a parkhoz vezető út hosszában volt fel­állítva, de magában a park helyiségében alig volt egy-két rendőr látható. A vidéken, Marosvásárhely, május 1. Május 1-je alkalmá­ból reggel öt órakor a tűzoltózenekar takaródóval bejárta a várost; délelőtt az egyházak, délután pe­dig a nyilvános mulatóhelyek voltak tömegesen látogatva, rendzavarás azonban sehol sem történt. Arad, május 1. Május elseje Aradon igen szép csendességben folyt le. Reggel a szoc­ialista párt tagjai és az iparos ifjak köre rendben vonultak ki a városi nagy erdőbe és a ligetbe, a­hol roppant nagy közönség gyűlt egybe. Egy pár dal elének­­lése után a munkások szép rendben szétoszottak. A nyomdászok tánczestélyt rendeztek, melyen volt ugyan demonstráczió készülőben, de a rendező bi­zottság tapintatos módon elhárította azt. Az egész vidéken a mai nap rendben folyt le. Hódmezővásárhely, máj. 1. Az a hir volt el­terjedve, hogy a város alatt elterülő szigeten ma délután munkásgyűlés lesz és hogy a központ 400 jelvényt küldött le. E hir azonban nem valósult meg. A legkisebb csoportosulás sem történt. Brassó, május 1. Semmi mozgalom nem történt. Szabadka, május 1. A munkások napja csend­ben, rendzavarás nélkül folyt le. A rendőrség be­avatkozására nem volt szükség. Szeged, május 1. Az itteni munkások a mai nap alkalmából a legkisebb rendzavarást sem csi­nálták. Makó, május 1. Az esetleges munkásmozgal­mak meggátlására egész Csanádmegyében kiter­jedt előzetes hatósági óvintézkedések tétettek, kü­lönösen a battonyai járásban. Zavargás azonban Csanádmegyében sehol sem fordult elő. Győr, május 1. Egész napon át szakadatlanul esett. — Munkásmozgalom még csak tervbe sem volt véve. Selmeczbánya, május 1. A bányamunkások május 1-jét nem ünnepelték meg. Zavargás sehol sem történt. Nyitra, május 1. Nyitra megyében a munkás­­mozgalmaknak hire sincs. — A megye több közsé­gében uralkodó nyomor enyhítésére az alispán 1600 frtot utalványozott. Nagyvárad, május 1. Az egész megyében a legkisebb mozgalom sem történt. Pécs, május 1. A mai napon itt, úgyszintén az egész megyében semmiféle zavargás nem for­dult elő. Ipolyság, május 1. A megyében semmiféle munkásmozgalom nem történt. Fiume, május 1. Semmi mozgalom nem tör­tént, miután a tavalyi idegen munkások, kik a múlt évben némi zavargást idéz­tek elő, teljesen hiányoznak. Pozsony, május 1. A mai nap mindennemű rendzavarás nélkül, teljes nyugalomban folyt le. A munkáselem minden gyülekezéstől tartózkodott Újvidék, május 1. A munkás­egyletnek teg­napra tervezett gyűlését és felolvasását, valamint a mára kitűzött majálist, dalestélyt és kivonulást eltiltották. Kolozsvár, május 1. A mai nap teljesen rend­ben és csendben folyt le. Nyilvános gyűlést sem Kolozsvárott sem a megye területén nem tar­tottak. Zágráb, május 1. Az itteni munkások ma dél­előtt 9 órakor nagy gyűlést tartottak a következő programmal: Május elseje és jelentősége. 2. A hor­­vát munkások helyzete. 3. A munkás sajtó haszna és szükségessége. 4. Az általános szavazati jog fon­tossága. A gyűlés csendesen folyt le. Délután 2 órakor a munkások közös kirándulást tettek a kör­nyékre zeneszó mellett. A kiránduláson 2000 em­ber vett részt. A külföldön. Bécs, május 1. A mai nap a legszebb rendben múlt el. Eleinte nem valami különösen szép volt az idő, de kevéssel 2 óra előtt kiderült. A »Prater«-be, mint vasárnap rendesen, óriási közönség tódult, de a munkások részéről egyetlen rendzavarás sem tör­tént. A munkás nép ellenzéki része különben Döb­ling felé tartott, a munkások zöme azonban dr. Adlertől vezetve a »Prater«-be ment, hol a Fekete medvé­hez czimzett vendéglőben volt a főhadi­szállás. Egyes vendéglőkben a munkások vígan daloltak, más helyeken a zenekarok víg dalokat játszottak. A Wurstelprater a rendesnél is jobban volt látogatva. A ló­verseny térről visszajövet, mely igen látogatott volt, hatalmas korrá fejlődött, minthogy az idő 5 óra felé teljesen kitisztult. A munkásdal eléneklése után a munkások legnagyobb rendben csoportokra osztva visszatértek a városba Este 9 óráig a legkisebb rendzavarásról sem tör­tént jelentés. Bécs, máj. 1. A munkások ma délelőtt 33 he­lyen tartottak gyűlést, melyek közül eddig 31-nek és pedig a szocziáldemokraták 26 gyűlésének és a függetlenek öt gyűlésének a lefolyása ismeretes. A gyűlések mindenütt igen nyugodtan folytak le. Néhány gyűlésen állást foglaltak az anarchisták ellen. Két szocziáldemokrata gyűlést, melyek kö­zül az egyiket cseh munkások, a másikat német munkások tartották, hatóságilag feloszlattak. A szocziáldemokraták által tartott 26 gyűlésben a két ismert rezoluc­iót fogadták el. Az első a nyolcz órai maximális munkaidőt, a szövetkezések bizto­sítását, teljes szólási és sajtószabadságot, a má­sik pedig mindkét nemre nézve a 21-ik életévtől kezdődő általános közvetlen választási jogot kö­veteli. A függetlenek öt gyűlésében csak egy re­zolucziót fogadtak el és pedig a nyolcz órai mun­kaidőre vonatkozót. A gyűlések után a szocziál­demokraták a Práterbe vonultak, míg a függetle­nek Döblingben adtak egymásnak találkozót. A megjelent munkások számát 15.000-re teszik. Mindkét párthoz tartozó munkások nyugodtan vi­selték magukat. Az időjárás kétes. Az utczák, ki­­vévén azokat, melyeken a munkások keresztülvo­nultak, úgyszólván néptelenek. Bécs, május 1. A szocziáldemokraták által egybehívott mai munkásgyűlések bezárása alkal­mával elénekelték a munkásdalt és éltették a nem­zetközi szocziáldemokrác­iát. Többen hangsúlyoz­ták, hogy a szocziáldemokrác­ia követeléseit nyu­godt és törvényes uton, nem pedig dinamitme­­rényletekkel akarja érvényesíteni. A két feloszla­tott gyűlés közül a cseheket a kormány ellen in­tézett támadások miatt, a németekét pedig a rend­őri intézkedések heves rosszulása miatt oszlatták fel. Az ellenzékiek, vagy mint nevezik, a függetle­nek csak öt kevéssé látogatott gyűlést tartottak, melyek azonban szintén nyugodtan folytak le. A megjelentek csak kis részt felelt meg ama felhí­vásnak, hogy kék zubbonyban jelenjenek meg. E gyűlések semmiféle határozatot nem hoztak. A munkások kivonulása a Práterbe 2 és 3 óra között a teljes rendben ment végbe. A résztvevők száma kisebb volt mint a múlt évben. Az összes munká­sok békés hangulatban vannak és alávetik magu­kat a hivatalos intézkedéseknek. A hivatalos ada­tok szerint a szocziáldemokraták gyűléseiben 25 ezer, az ellenzékiek gyűléseiben 2000 ember vett részt. A kirándulásokról legnagyobbrészt lemon­dottak. Bécs, május 1. A A vidékről érkezett összes táviratok jelentése szerint a munkásgyűlések nyu­godtan folytak le, rendzavarás nem történt. A Práterből a munkások teljes rendben vonultak ki, az utczákon énekelni kezdtek és »Hoch« kiáltáso­kat hangoztattak, de a rendőrség intésének és azon felhívásnak, hogy oszoljanak szét, azonnal enge­delmeskedtek. Bécs, május 1. (1 óra délután.) Az eddig be­érkezett hírek szerint a badeni a Lajtha melletti brucki, bécs-ujhelyi, neunkircheni és Thaja mel­letti waidhofeni kerületekben teljes a nyugalom. Bécs, május 2. A munkáscsoportok — körül­belül 1000 munkás — éjjel tértek vissza külön­böző irányokban a Práterből és vörös zsebkendő­ket kötöttek botjaikra. Két csapat engedelmeske­dett a rendőrség figyelmeztetésének. A harmadik csapat némi renitencziát tanúsított és mikor a rendőrség több munkást letartóztatott, a többiek ki akarták szabadítani társaikat, miközben egy rendőrnek bottal a sisakjára vágtak. Egy iskolás­­fiút letartóztattak, mert egy lóvasúti konduktort kővel megdobott és kiütötte az egyik szemét. Bécs, május 1. Miután az idő kiderült, a Prá­terben impozáns korzó képződött. — Bécs kör­nyékén a szocziáldemokrata gyűléseken a mán­­sok rendkívül nagy számban vettek részt; rend­zavarás nem történt. Prága, május 1. A májusi ünnep rendesen folyt le. A gyűléseken a beszédek általában mér­sékelt hangon tartottak. Általában kevesen jöttek el a gyűlésekre, melyek közül néhányat részvétel hiánya következtében meg sem tarthattak, így többi közt a nőmunkások egy gyűlését. Egész Csehországból eddig rendzavarást nem jelentettek. Berlin, május 1. A nap folyamában szaporo­dott a városi vasút forgalma a környék keleti és északkeleti részei felé. Intézkedve volt mindenről, a­mi csak szükséges volt arra, hogy a nagy forgal­mat lebonyolíthassák. A mára jelentett gyűléseket az illetők megtartották, a szónokok a május else­jének jelentőségét hangsúlyozták, óva intették társaikat a kihágásoktól s egyszersmind formuláz­­ták a szoczialista követeléseket. Berlin, május 1. A mára virradó éjszaka nyu­godtan múlt el s kevesebb letartóztatás történt, mint máskor. A rend fentartását a hideg eső is megkönnyíti a mára különösen nagy számmal ki­rendelt rendőrségnek. Vasúti forgalom a környék­kel gyenge. A járókelő férfiak vörös virágokat és vörös nyakkendőt viselnek, a nők rikító vörös sza­lagot tűztek a kalapjukra. (M. É.) Berlin, május 1. Délben még a szoczialisták májusi ünnepélye külsőleg alig jut kifejezésre. A város képe a hideg és esős időjárás következtében kevésbbé élénk mint máskor. A szoczialisták csa­ládjaikkal kirándultak a környékre. A férfiak gomblyukaikba piros tulipánt tűztek s az asszo­nyok és gyermekek vörös szalagokkal díszítették föl magukat. A kirándulók száma jelentékenyen csekélyebb mint a múlt évben. Gyülekezések nem történtek. Berlin, május 1. (Este 8 órakor.) A beérkezett jelentések szerint május 1-ét a birodalom minden vidéken teljes rendben ünnepelték meg. Berlin, május 1. (Este 7 órakor.) A májusi ün­nep idáig mindenütt csendesen folyt le. A hideg és borús idő meggátolta a szabadban levő gyüle­kezést. Az összes helyiségeket, hol gyűléseket tar­tottak, munkások ezrei töltötték meg, úgy hogy a rendőrségnek biztonsági okokból el kellett tiltania a betódulást. Estére számos tánczmulatságot ter­veznek és azonkívül sok gyűlést tartanak, melyek­ben a szocziál­demokrata képviselők beszédeket tartanak. Eddig rendzavarás nem történt. Frankfurt, május 1. A tegnap este tartott nyolcz gyűlés élénk részvétel mellett, rendzavarás nélkül folyt le. — A mára tervezett ünnepély az esős idő következtében elmaradt és csak társas­összejövetel volt. Hamburg, május 1. A májusi ünnepély rend­ben folyt le. Mintegy 33.000 ember, köztük 2000 nő vett részt a menetben. Frohme birodalmi gyű­lési képviselő mondotta az ünnepi beszédet. Az idén sokkal kevesebben vettek részt a menetben, köztük többnyire fiatal suhanczok. München, május 1. A májusi ünnepélyt a ked­vezőtlen időjárás következtében a jövő vasárnapra halasztották. Róma, május 1. Azt a temetőt, melyben a tavaly május 1-én golyóhalállal kimúlt Pisci­­t­e 11­­ kőműves hamvai nyugosznak, a rendőrség bezáratta. (M. É.) Róma, május 1. A fővárosban, valamint a vidék főbb helyein rend uralkodik, csak Milanó­ban tartanak zavargásoktól. A szoczialista gyűlé­sek egyébként programm szerint folytak le. A dinamit-készletekben hiány nincs. (M. E.) Róma, május 1. Tegnap este Forliban (Ro­­magnában) a fogház előtt egy petárda robbant fel. A fogház őrsége fegyverbe lépett és tüzelt. Senki sem sebesült meg. Róma, május 1. Bazzilai képviselő, mint a pékek szövetkezetének elnöke a szövetkezet he­lyiségeiben ma reggelre értekezletet hívott egybe, melynek megtartását azonban a hatóság megtil­totta. A »Folchetto« szerint Bazzilai ezért a kép­viselőház elnökéhez interpellácziót jelentett be. Róma, május 1. Eddig a mai nap egész Olasz­országban különös inczidens nélkül folyt le. Az idő mindenütt kétes Róma teljesen csendes. Mun­­kásgyűléseket tartottak a nélkül, hogy rendzavarás történt volna. Délután erős zivatar volt. A város csendesebb mint rendesen. A király szokott séta­­kocsizását nyitott kocsiban tette meg. Livorus, Milano, Turin, Nápoly, Genua és Como városok rendes vasárnapi képüket nyújtják. Ravennában egy kis csoportosulást nehézség nélkül szétoszlat­tak. Verona, Catania, Velencze, Palermo, Aorli és Rimini városokból táviratilag jelentik, hogy ott nyugalom, van Bolognában néhány ember összetört egy pár utezai lámpást és kirakat ablakot. 8 le­tartóztatás történt. Rómában ma este a munkás­ünnep miatt nem jelennek meg lapok. A Vatikán­ban is teljes nyugalom uralkodik. A pápa ma mint rendesen misét mondott. Róma, május 1. (9 óra 20 percz este.) Eddig itt és a vidéken teljes nyugalom uralkodik. Este eső esett. A királyt hosszú sétakocsizása közben élénken üdvözölték, ép úgy a királynét is, ki szin­tén kikocsizott. Róma, május 2. (Éjfélkor.) A májusi ünnep itt és az ide érkezett táviratok szerint a vidéken is teljesen nyugodtan folyt le. Milanóban a munká­sok délelőtt kirándulásokat tettek, melyekről este különböző kapukon tértek vissza. Róma, május 2. Sinigagliában (Ancona) teg­nap 8/411 órakor este a kaszinóépület fa­lára bombát vetettek, mely az ablakokban és egyes berendezési tárgyakban kárt tett. Senki sem sérült meg. Több egyént letartóztattak, kikre a gyanú, hogy ők a tettesek. Bologna, május 1. A munkások közös mulato­zásra gyűltek egybe s azután a Viktor Emánuel­­térre vonultak, hol a törvényes felszólítások után a lovasság szétoszlatta őket. Brüsszel, május 1. Itt valamint Gent, és Antwerpenben városokban látogatott szo­­czialista gyűléseket tartottak, melyek a legna­gyobb rendben folytak le. Charlesroiban ma a gyűlések kevéssé voltak látogatottak, mint a múlt évben. A Lüttichben tartott gyűlések teljes rend­ben folytak le. Couvin mellett, a polgármester előtt egy dinamittöltény robbant fel, a­mely csekély anyagi kárt okozott. Brüsszel, május 1. A szoc­ialisták, szám szerint mintegy 4000-en, a város legnépesebb utczáin vo­nultak végig, a körmenet rendben, minden közbe­jött esemény nélkül ment végbe. A zenekarok for­radalmi dalokat játszottak. Sok szoczialista vörös zászlóval jelent meg. A tüntetőkhöz hét emel­vényről intéztek beszédeket. A meeting rend­zavarás nélkül folyt le. Azonkívül, hogy a rend fentartására nagyszámú rendőrség rendeltetett ki, egyéb óvintézkedés nem történt. Este nagy szo­czialista ünnepélyt rendeznek. Brüsszel, május 1. A népgyűléseket követő munkástüntetések Belgiumban mindenütt teljes nyugalomban folytak le. Páris, május 1. A város rendes vasárnapi ké­pét nyújtotta. Az utczákat a társaskocsi- és bér­kocsi-forgalom élénkíti úgy mint rendesen. A pá­­risiak, mint minden vasárnap, kirándulnak a vi­dékre. Semmiféle rendőri vagy katonai intézkedés nem vehető észre. Floquet képviselőházi elnök, a parlamenti szünidők daczára, visszatért Párisba, hogy a Bourbon palotában fogadja az esetleg je­­letkező munkásküldöttségeket. Páris, május 1. Hat órakor reggel a város a rendes képet nyújtja. A lapok tovább is azon né­zeteknek adnak kifejezést, hogy a mai nap komoly inczidens nélkül fog lefolyni s csak a város azon pontjain, a melyeken a testületek esetleg gyüle­kezni fognak, hogy a »Salle de Favre«-ban tartandó meetingben résztvegyenek, lesznek alkalmasint je­lentéktelen verekedések, miután a rendőrség azt a­­ parancsot kapta, hogy ne engedje meg, hogy me- A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. .i-r-r'-,. - — ~ ■ ■ .. ■ - -» ■ ■ ...........va »Nóra« a városligeti színkörben. (Az olasz társaság föllépte.) Ibsen »Nórá«-ját kár volt előadni a római társaságnak; felfogásuk szegénységét, tehetségük korlátoltságát egy drámai mű sem leplezhette vol­na le élesebb világítással, mint a norvég reformer­költőnek e sajátszerű darabja, mely alapjában a modern házasság ellen irányul. Messze vezetne, ha azt akarnók fejtegetni, hogy a tegnapi előadáson az »olasz géniusz« szen­vedett hajótörést egy ránézve megoldhatatlan fel­adattal szemben; ha a tegnapi kudarc­ból azt a következtetést akarnók levonni, hogy az olasz ál­talában képtelen behatolni az északi népek kedély­világába, mely az övétől mindenben különbözik; hogy az érzésnek azt a mélységét, mely tele van humorral és naivitással, mely erélyes ki­töréseiben is inkább szilárd és méltóságos, mint ideges és kiabáló, az olasz temperamentum izga­tottsága, szenvedélyessége nem tükrözheti vissza meggyőző hűséggel. Minderről nem beszélünk, csak rámutatunk a tegnapi előadás szegényes ered­ményére; s rámutatunk arra, hogy a római társaság tegnap nem Ibsen Nóráját adta elő, hanem annak egy gyarló kivonatát olasz átdolgozásban, oda nem illő hatásvadászattal egészen a visszatetszésig föleresztve. Valóban nehéz megőrizni komolyságunkat, ha arra gondolunk, hogy ez a tökéletesnek mon­dott ensemble mily semmitmondó, lapos, üres alakokat mutatott be oly szerepekben, mint Rank orvos és Günther, a­kinek nevét az olaszok (bajos eltalálni, mi okból) Krogstad-tá változtatták. S ne vegye senki kárörömnek, ha most már két­szeres büszkeséggel emlegetjük a mi Nóra-előadá­­sunkat, melyben Ibsen műve a maga hamisí­tatlan nagyságában domborodik ki, — melyben a szerző minden gondolata élethiven és a művészet legnagyobb igazságával van megtestesítve. Ilyen darabok, mint a Nóra, igazi próbakö­vek. Itt, a­hol a fősúly a lélektani rajzon, a benső- If. JIÍ 310UÍ4 ffiK. ír:Vi It? I-, o*'1-• . n ségen, a gesztusokkal és egyéb külső fogásokkal nem pótolható lelki tartalmasságon nyugszik, csak olyan színész állhatja meg helyét, a­ki belső gaz­dagságával, szíve-lelke fényével tudja megragadni a nézőt. Itt a konvenc­ionális színszerűség nem kínálja magától a hatásokat, hanem a színésznek kell megteremteni a sikert a jellemzés erejével és igazságával. Itt vált volna el, hogy a római társa­ság összjátéka több-e mint közönséges stagione­­összjáték, több-e mint körutazó szereptudás, több-e mint közönséges színpadi rutinnal dolgozó színé­szek alkalmi összeverődése féléves cziklusokra ? A próba nem jól ütött ki, mert szegénységet, közön­séges felfogást, inspirált művészet helyett nap­számban dolgozó mesterséget árult el. Mi volt ez a dottor Rank, a­kit tegnap Or­­landinitól láttunk ? A tudós rezignácziója, mely keserű humorral néz a küszöbön álló halál sze­mébe,­­ a beteg ember sajátszerű mozgása, mely fölött állandó gyász és enyészet látszik lebegni, — a titkolt és hosszú évek múltán egy pillanatra ki­törő szerelem, mely csalódva repül vissza bánatos rejtekébe, — a végső búcsú néhány szava, szivaro­zás közben és látszólag könnyedén odavetve, — mindebből semmi, éppen semmi. Ez a Ránk jött­­ment közönséges arc­c­al, közönséges beszéddel, lelkiállapotát még csak nem is jelezve, nem hogy megpróbált volna jellemezni valamit. Éppen úgy lehetett volna dandy mint mesterlegény. Emlékez­zünk csak Ujházyra , mily mesterileg ábrázolja e szerepet és mily megrázó hatást tesz a búcsújelenet néhány szavával, néhány mozdulatával. Günther, az elzüllött zugprókátor, a­ki durva kitartással, félelmes elszántsággal akarja magát bukása után felküzdeni a tisztességes társadalom­ba és mint fenyegető rém jelenik meg Nóra előtt; ez az elkeseredett ember, a kinek zord nyersesége alatt mégis jó szív lappang és a kiből a szeretet­nek egy sugara nemes indulatot csal ki, — elvesz­tette minden súlyát és értékét M a z z a n t i Krog­­stadjában. Se az erély, se az elkeseredés, se a lappangó jóság nem volt meg benne; szerepének sava-borsa elveszett. Állandóan azt a gondolatot keltette bennünk, hogy egy világvárosi szálloda elegáns főpinczérével van dolgunk, a­ki bizonyos pezsgő­számlák kiegyenlítése végett fáradozik, kellő diskréczióval. Elhibázta szerepét maga An­dó is, a­ki »Fedorá«-ban és a »Kaméliás hölgy«-ben mint szalon-szerelmes bámulatos mozzanatokat produ­kált. — Helmer alakját annyira eldurvította, hogy nem ismertünk rá. Száraz, mogorva, majdnem ki­­állhatatlan volt, míg az Ibsen ügyvédje kedves és nyájas, noha erkölcsi elveiben szigorú; csak akkor, ha ezeket megtámadva érzi, válik kíméletlenné. Ha jellemében a nyájasság nem dominálna, akkor nem kényeztethetné Nórát 8 éven keresztül és nem szólhatna hozzá folyvást az édes enyelgés hangján; nem nevezhetne folyvást »kis pacsirtám­nak«, »kis madaramnak«. Ily durván és szárazon játszva, ez a szerep sem elégíthetett ki. Még az utolsó felvonás nagy jelenete sem sikerült Andó­­nak, mert itt a szemrehányásoknak sokkal heve­sebbeknek, szakadatlanul egy tónusból folyóknak kellett volna lenniök. Ehelyett Andó sajátszerű kreserendókat és dekresezendókat használt, mintha mókázni akart volna. Ez mesterkedés volt, nem élet és igazság. Itt a felháborodást egyszerűen kell adni a maga kitörő, heves hangján; ebbe a hely­zetbe raffinement-t bevinni nem szabad, mert a mi Sardou-féle darabokban a hatás előmozdítója, az itt kirívó és visszatetsző. Ninc­senne — most kellene áttérnünk a leg­erősebbre, ha ez a legerősebb is nem árulta volna el,hogy felfogásának és színjátszó művészetének ha­tárai korlátoltabbak, mint hittük volna. Duse Leo­nóra Nórája mélyen alatta állott Gauthier Margi­jának és Fedórájának és e nem előnyös különbség azt látszott bizonyítani, hogy tehetsége nem emel­kedik a szalon-dráma színvonalán felül; hogy na­gyobb benne a virtuozitás, mint az alakító erő, több benne a számító bravúr, mint a teremtő fan­tázia, mint a poétát megértő szellem. Duse nem olvad föl az Ibsen Nórájában, hanem arra kény­szeríti e félig gyermekes, félig magasztos nőt, hogy produkc­iós mutatványokat végezzen a Duse javára,­­ hogy keretül szolgáljon speczifikus kéz­mozdulatoknak és speczifikus természetességnek, melyből sokszor éppen a természetesség hiányzik. Ibsen e bájos teremtését Duse Leonóra csak félig értette meg és még félig sem aknázta ki a jellem­nek azt a gazdagságát, mely ellentétes ragyogás­sal kellemet, vidámságot, szerelmet, bánatot, két­ségbeesést és végül erkölcsi fenséget sugároz. De ha kétkedve és aggódva nézzük e Nórát két felvo­náson át, a harmadik felvonás vége — ez a nagy fordulat —■ csaknem a komikum érzését költötte föl bennünk. Egy földrengésben gyorsan tönkre­ment világ nem lehet szomorúbb a Nóra rombadőlt illúzióinál és az a párbeszéd, melyben Nóra búcsút vesz férjétől, e fenséges szomorúság hangulatával van tele. A nemzeti színpadon ezt a hangulatot fejtik ki. Ellenben az a párbeszéd, melyben tegnap részesültünk, közönséges családi perpatvarhoz volt hasonló, pöröléshez, mely után az asszony néhány napra hazamegy a mamához, de van rá kilátás, hogy vissza fog térni, ha majd a férj elmegy érte. Ibsen teljes félreértése volt ez, mely az egész da­rabot koronájától fosztotta meg. Ha mindehhez hozzáadjuk még, hogy a da­rabot rosszul rövidítették, a legszebb részletek ki­hagyásával, nem túlzás azt állítani, hogy az olasz társaság tegnapi föllépése bátran elmaradhatott volna, mert nem előnyeiket, hanem hiányaikat mutogatták. Pedig azt, hogy budapesti szereplé­sük anyagi és erkölcsi sikerben mennél teljesebbé váljék, mi is a legőszintébben óhajtjuk. —x. Az új Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 57 Angolból fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. Azzal kidugta fejét az ablakon s rákiáltott a bérkocsisra: — Kocsis! hol vagyunk mi most ? — Akár mi legyek, ha tudom, Sir! — volt a furcsa felelet, mely egy magas köpönyeg-gallér alól hangzott ki. — Fiuk! —kiáltott ki Lionel újra a fáklyás­gyerekeknek, — hol vagyunk? Nem az Oxford­­c­irkusz ez itt ? — Nem, nem, Sir, — felelé a londoni gamin sivitó hangja. — Még fele utján se vagyunk a Regent-streetnek! Lionel becsapta az ablakot. — Ilyen módon m és tudja mikor érkezünk mi haza, — mondá Miss Burgoynehoz fordulva. — Jobb lett volna a színházban maradnia. — Oh, én nem bánom, — szólt a művésznő csintalanul. — Érdekes kaland ez. Olyas­valami, amiről beszélni lehet még később is. Nem cso­dálnám, ha a színházi lapok egy egész czikket írnának arról, hogy Thornhill Harry és Main­­waring Gráczia eltévedtek együtt a sűrü ködben. Nem én, nem sajnálom. Én kitűnően érzem maga­mat. De képzelje csak, mi lesz azokkal a szegény leányokkal a színháznál, kiknek gyalog kell haza­­menniök. ők nem hozathatnak maguknak bérkocsit, se szellemes kísérőjük nem akad, ki bátorítsa a veszélyben. Soha se fogom elfelejteni szívességét, mr. Moore. Lionel tényleg sokkal jobban aggódott mint miss Burgoyne. Ő szívesen el is engedte vol­na azt a kilátásba helyezett hírlapi czikket. Idegei mind fel voltak már zaklatva a kényes helyzet és sötétség miatti izgatottságtól. Miss Burgoyne el­lenben nagyon elégültnek látszott, sőt még mu­lattatta a kis kaland. Ő nagyon szerette nevét az újságból olvasni. És elgondolta, milyen pompás, ér­dekes czikk megírására adna alkalmat az a körül­mény, ha a reggelizés ideje előtt haza nem ér­keznének. Hanem a két világító fiú ugyancsak kiérde­melte a Lionel által bőkezűen ígért jutalmat, mert jó idő múltán ugyan, mi a végtelenségig nyúló időnek tetszett, de sok akadály, kérdezősködés és tapogatódzás után az igazán egyiptomi sötétség­ben a kocsi végre is megállapodott egy helyen, hol miss Burgoyne kiszállva és átmenve a járdán a saját kapujára vélt ismerni. Csakugyan az is volt, mert rögtön kinyílott és gyertyával jöttek ki a megérkező művésznő elé. — Nem, Mr. Moore, azt nem engedem, — mondá miss Burgoyne, midőn Lionel a kocsist ki­fizetvén, búcsúzni akart, — így el nem eresztem önt semmi esetre. Hiszen borzasztóan éhes lehet, — fel kell jönnie hozzám valamit enni és inni velem. — Jim — szólt bátyjához fordulva, ki gyer­tyával kezében állott ott — hagytál-e nekünk egy kis vacsorát ? — Még hozzá se nyúltam semmihez — fe­lelt a fivér. — Magam se tudom, mióta várok már reád. —­ Ez aztán az önfeláldozó hű testvér! —* kiáltott fel a fiatal hölgy, mi­közben bekényszeríté Lionelt a kicsiny előcsarnokba és becsukatta az ajtót. — Jöjjön csak, jöjjön, mr, Moore, és miután*

Next