Pesti Napló esti kiadás, 1892. július (43. évfolyam, 181-210. szám)

1892-07-01 / 181. szám

Budapest, 1892.Péntek, julius 1. 181. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, julius 1. Az elkeresztelések ügye. A herczegprimásnál tegnap tartott értekezletet vasárnap délután a végső püspöki konferenczia követi, melyre a püs­pöki kar lehetőleg teljes számban fog feljönni a fővárosba. A tegnapi konferenczián szó volt arról is: váljon a költségvetés általános vitájánál, vagy a kultusz-budget tárgyalásánál szólaljon-e fel Vaszary Kolos h­erczegprímás a főrendiházban, de ebben az irányban nem történt megállapodás. _Ezzel kapcsolatban egy kőnyomatos tudósító a következőket írja: A h­erczegprimás a nyilvános­ságra máig sem hozott modus vivendit a régi képviselőház ideje s tartamára ajánlotta a kor­mánynak, tekintettel arra, hogy a régi képviselő­­házzal, mely a Szivák-féle javaslatot elfogadta, nem lehetett opportunus az elkeresztelési kérdés megoldásának programmra vétele. Az új ország­gyűlés megalakulása után a herczegprimás többé nem foglalkozott ideiglenes megoldási móddal , s igy a tegnapi konferenczián jelzett s a kormány­nak már előterjesztett javaslata nem modus viven­di, hanem végleges megoldásra irányul. Ezt a már régebben beterjesztett javaslatát hozza most a her­­czeprimás nyilvánosságra, a­mit a kormány mind­eddig nem tett meg. Gladstone beszéde. Az angol ellenzék ügg­ve­zére tegnap ismét nagy beszédet tartott, még­pe­dig Skóczia szép fővárosában, Edinburgban, mely­ben nagy számmal mindig voltak lelkes hívei. Tegnap is zajos ovácziókkal fogadták s élénk tet­széssel kisérték beszédét, mely egyik részében éles polémia volt Salisbury ellen, másik részében a home-rule megalkotásának szükségét hangsúlyoz­ta. A­mi a választásokat illeti, ezek már a jövő hétfőn megkezdődnek s a városokban legkésőbben jul. 8-án, a vidéki kerü­letekben jul. 18-án bevégződnek. A képviselők hét évre kapják a mandátumot. Maga az angol alsóház 670 tagból áll, kik közül Angliára és Walesre 495 (magára Londonra és környékére 59), Skócziára 72, Írországra 103 esik. Minden kerület egy-egy képviselőt választ, csupán a londoni city s még egy pár városi kerület küld két képviselőt. A­mi a választói jogot illeti, az igen alacsony, főleg 1885 óta, midőn a czenzus any­­nyira leszállittatott, hogy alig van női munkás — a szavazati jog a lakbér­összeggel áll kapcso­latban — ki szavazati joggal nem bírna. Az ed­digi alsóház 304 konzervatív, 65 szabadelvű unionista (a kettő együtt a kormánypárt), 215 Gladstone párti és 86 ir tagból állt. 1886- ban a kormány többsége még 117 volt, de az utóbbi időben egész 67-re csökkent s éppen ez a körülmény, az időközi választások kedvező eredménye kelti Gladstoneban és híveiben a re­ményt, hogy most az ő pártja nyeri meg a többsé­get. Csakhogy e körülmény maga még nem sokat jelent s az általános választások eredménye még mindig teljesen bizonytalan. Sokan azt hiszik, hogy az új parlamenti többség, akár szabadelvű, akár konzervatív lesz is, csak igen csekély lesz , hogy a mostani választás tulajdonképen nem fog végle­ges döntést hozni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése július 1-én. A képviselőház mai ülésén folytatta az ital­­mérési jövedék módosításáról szóló javaslatot és az ellenzék mindhárom árnyalata élénk részt vett a vitában. A kormánypártról ellenben csak az italmérési jövedék módosításáról szóló javaslat folytatólagos tár­gyalása. Okolicsányi László teljes mértékben egyetért Horánszky Nándorral. Rosszalja, hogy a kormány a javaslatot ily időben, aratáskor minden ok nél­kül keresztülhajszolja. A javaslat nemcsak, a fo­gyasztási és italmérési adókat egyesíti és a kizáró­lagos jogot illetőleg tartalmaz rendelkezéseket, de új terheket is ró a polgárokra. A javaslat indoko­lása is beismeri az adóalap kibővítését. Ez a javas­lat is csak oly ellenszenves fogadtatásban fog ré­szesülni, mint a korábbi italmérési törvények. Elégedetlen volt a regálebérlő-osztály, elé­gedetlen a fogyasztó, a termelő és az marad vala­mennyi az új javaslat életbelépése után is. A má­sodik szakasz, amely a mesterséges bort törvénye­síti, a javaslattal semminemű összefüggésben nincs. Hallgatagon megengedetté teszi a műborgyártást és azzal az anomáliával fog járni, hogy az olcsó kotyvalék, a mesterséges bor ugyanannyi adóval termeltetvén mint a drága, nagy költséggel ter­melt természetes bor, a verseny egyenlőtlenné válik az utóbbi és a magyar gazda rovására. Nem fogadja el a javaslatot, hanem Horánszky határo­zati javaslatát pártolja. (Helyeslés balról.) Deésy Zoltán, T. képviselőház! Mielőtt beszé­dem tulajdonképem­ tárgyára áttérnék, az igen t. pénzügyminiszter úrnak egy tegnap tett h­oly megjegyzésére kívánok reflektálni, mely tulajdon­képen a tárgygyal szorosan véve nem is függ össze. (Halljuk! Halljuk !) Horánszky Nándor t. képviselő úr ugyanis azt mondta tegnap, hogy 1875-től 1890- ig az egyenes adóknál 30 millió emelkedés történt. A t. pénzügyminiszter úr erre azt válaszolta: »Én úgy tudom, hogy 1875­ óta az általános jövedelmi pótadót kivéve, egyenes adóink tételeit nem emeltük.« Ezt nem fogadom el, mert Horánszky az 1875- iki zárszámadásokból vette adatait és ott az általá­nos jövedelmi pótadó még egyáltalán nem szerepelt, továbbá a nyereményadó és a hadmentességi adó, továbbá az 1883 : VII. t.-cz. által a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékre kivetett tőkekamatadó, ami ki­tesz 21.555.055 forintot. Hozzájárul ehhez még a va­súti és gőzhajózási vállalatoktól fizetett adóból kö­rülbelül 1.000.000 frt, mint adóemelés eredménye, tehát a 30 millióból körülbelül 22 millió frt új adó és adóemelés, marad tehát 8 millió­ért, amit termé­szetszerű növekedésnek lehet tartani. Erre csak azért kívántam reflektálni, mert azt hiszem, hogy a t. miniszter úr nem jól értette Horánszky képvi­selőtársam állítását. Most röviden rátérek magára a törvényja­vaslatra. (Halljuk !) Azok után, amiket Horánszky J. képviselőtársam mondott, nagyon kevés mondani­valóm van. Én kettőt különböztetek meg, egyik a törvényjavaslat c­élja, mely a bor- és sörtermelés előmozdításában áll. A­­törvényjavaslat ezt állító­lag, mint az indokolásból látjuk, a szabad­ keres­kedés által akarja elérni. Ez a szabad-kereskedés úgy, amint itt kon­­templálva van, furcsa szabadkereskedés. Én úgy képzeltem, hogy ha már éppen a fogyasztási adóra akart a miniszter úr átmenni, hogy egye­síti az italmérési adót a bornál és sörnél a fogyasz­tási adóval, esetleg még az italmérési illetékből arra eső jutalékot is hozzá veszi és akkor alkalmazva a fogyasztási adók biztosítására és beszedésére nézve fennálló szabályokat, teljesen szabaddá teszi a ke­reskedést, legfeljebb iparhatósági engedélytől téve függővé a bor és sörkereskedést. Ezzel szemben fentartjuk a kimérések és kismértékben való el­­árusításokra nézve az italmérési illetékeket, de fentartunk különösen egy más intézkedést. Az 5. §. szerint a bérlők —­ zárjel közt megjegyzem, hogy ez nézetem szerint nemcsak a szorosan vett bérlőkre vonatkozik, hanem egyáltalában az ital­­mérési adó szedésére jogosítottakra, de különben maradjunk csak a bérlőknél — mondom a bérlők egy vagy két, vagy három kimérésre nyernek en­gedélyt. A fogyasztási adó alá kerülő bornak kö­rülbelül 2/3 része harmadosztályú községekben fo­­gyasztatik el, tehát az elfogyasztott bor 2/3 része oly községekben fogyasztik, ahol különben is nagy számban korcsmákat állítani nem lehet. Azonkívül a 8. §. azt mondja, hogy a szeszitalmérési adó le­hetőleg együttesen biztosítandó a bor és sörital­­mérési adóval. Mi következik ebből ? A bor és söritalmérési adó sokkal kisebb összeget képvisel, ha tehát együttesen lesz értéke­sítendő a szesz­italmérési adóval, nem a bor és sör­italmérási orló Vwárlm­t~ '' x *~x adót, hanem a szeszitalmérési adó bérlői fogják ki­­venni a bor és söritalmérési adót. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És miután a borfogyasztás nagyobb része harmadosztályú községekben történik, lesz belőle ha nem is teljes monopólium, de nagyon mérsé­kelt szabadkereskedés. (Úgy van! balfelől) a­mi­nek következménye az lesz, nem mondok egyebet, csak czitálom a megokolás 8-ik lapját, mely sze­rint, a­hol két-három bérlő van, a kincstárral szem­ben milyen erősek tudnak lenni, de éppen olyan erős tud majd lenni a közönséggel szemben is. (Úgy van! balfelől) és fenn lesz tartva a monopólium ezentúl is. (Úgy van! balfelől.) Nézzük, hogy az egész javaslatból, különösen a megokolásból az előadó úr és a pénzügyminisz­ter úr beszédéből hogy néz ki a dolog ? Úgy néz ki, hogy e törvénynyel a kincstár nagy áldozatot hoz a bor és sörtermelés érdekében és ezért szük­séges, a­mint mondja, az adóalap némi kibővítése. Tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtársam, úgy gondolom, egy-két millióra vette ezen adó­alap kibővítésének hatását és nagyon csekély az én tanúságom, de teljesen helyesnek, sőt még ke­vésnek tartom ezen összeget. Okaim erre nézve a következők : Mint előbb jeleztem, a borfogyasztás a harmadik osztályú községekben történik. Mindazok, a­kik ily közsé­gekben laknak, tudják, hogy ott a borfogyasztási adó beszedése nem az előírt szabályok szerint tör­ténik, részint az összeg kicsisége, részint az elöl­járóknak arra képtelen volta miatt, hanem egy­szerűen mint községi kiadás a községi jövede­lemből fedeztetik, és ha nincs fedezet, rovatai útján. Tehát a magánfogyasztás annál a 8,9 száz hektoliternél, melyet a pénzügyminiszter úr ismer, sokkal nagyobb. De beáll az új helyzet, midőn nemcsak a fo­gyasztási adó, hanem a majdnem háromszorosát tevő italadó is fogja sújtani a magánfogyasztást. A község kénytelen lesz utána járni, az adótörvé­nyek szerint vetni ki az adót és a pénzügyminisz­ter azon kedvező helyzetben lesz, hogy nemcsak a magánfogyasztást fogja italadóval sújtani, de fo­gyasztási adót fog kapni a magánfogyasztás azon részére, a­mely eddig a fogyasztási adót kikerülte. (Úgy van! ügy van­ balfelől.) Ez az egyik okom, a­mely miatt mondtam, hogy az alap kibővítése sokkal szélesebb, mint a­hogyan a miniszter úr állította. De fogadjuk el, hogy a miniszter úr eléri azt a czélt, a­melyet a javaslat által elérni akar, hogy t. i. a bor és sörtermelést előmozdítja. Mi ennek első hatása ? Az, hogy azok a szőllősgazdák, a­kik­nek az esetben, ha kiméréssel vagy kismértékben való eladással foglalkoznak, az adómentességet a törvényjavaslat nem adja meg, első­sorban lemon­danak a kisebb haszonról a nagyobb jövedelem kedvéért, kérni fogják az engedélyt a kimérésre és a kismértékben való elárusításra, és a magán­­fogyasztás adó alá kerül. De adótörvényeink körül van egy tapaszta­latom, a­melynél fogva nemcsak előrelátható, de bizonyosnak tartom, hogy ez a szőlősgazdák ré­szére biztosított kedvezmény nagyon ideiglenes. A dohányjövedéknél 1887-ben megszüntettetett a sa­ját termelésnél és a kincstár részére való termelés­nél élvezett engedmény; az 1875. XXVIII. tcz. megszüntette a szőlőczefrénél és a bornál a gazdá­nak adott kedvezményt és elismerem, hogy itt a kezelés nehézsége miatt szükséges lesz a kedvez­ményt megszüntetni, mert ennek ellenőrzése nem lehetséges. Az adóalap kibővítésébe többször, mint az indokolásban is mondja, belevonatik a szőlőezetre s a mesterséges bor is. Ezek volnának a javaslatban, a­melyek az adóalap kibővítésében a plust képezik. A minisz­ter úr hivatkozott arra, hogy van minus is a bor­mustnál. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy egyáltalában igen kevés bormust lesz eláru­sítva az országban. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Egy ti­zede a fogyasztásnak! Deésy Zoltán: Csak egyben téved a miniszter úr, mert hivatkozom az erdélyi viszonyokra is, a fó unyo­n. Di, vl'Agy ülő mértékben való elárusítás útján, hanem igen is ke­rül nagyban forgalomba, a­mikor fizet ugyan fo­gyasztási adót, de semminemű italmérési adó alá nem esik. Ha tehát most az italadó alá vetjük, a­mely megengedem ugyan, hogy csekélyebb lesz a borénál, de tekintve, hogy a must jelenleg sem­minemű italmérési adót nem fizet, jövőben pedig fizetni fog szüretkor, a miniszter úr tehát nem fizet rá, hanem nyer rajta.­­Úgy van ! Úgy van­­ balfelöl.) Beöthy Ákos: Nem akarja megérteni a mi­niszter ! Deésy Zoltán: A bormust eddig kimérések­ben nem árusittatott el, hanem csak nagyban, még pedig legtöbbször ama bizonyos 40 adón felül és igy a bormust egyszerűen fogyasztási adót fizet, a mikor a fogyasztási körzetre bevizetik, de vendéglősök adandó alkalommal megfizetik az italmérési adót, így van ez Erdély nagy részében. Tehát a plus és a minus ez alap kibővítésénél na­gyon aránytalan és azt hiszem, hogy az a két mil­lió, a­mi tegnap említve volt mint bevételi több­let, nagyon szerény összeg. De a t. miniszter úr aggodalmai tulajdonképen nem a bor és sör, ha­nem a szesz italmérési adójának biztosítására vonatkoznak. Erre nézve Horánszky Nándor t. képviselőtársam azt jegyezte meg tegnap, hogy tulajdonképpen sokkal nagyobb összeget kap a miniszter úr, illetőleg a kincstár, mint a­mennyi­t a szeszitalmérési adó után megilletné. A t. minisz­ter úr kifogásolta Horánszky J. képviselőtársam ez állítását, azt mondván, hogy nem helyes a 15 frtos számítás, mert a likőröket és egyéb finomabb ége­tett szeszeket nem veszik tekintetbe. Később azon­ban hivatkozott arra is, hogy czélja mentől na­gyobb bevételt csinálni. Itt tehát az a 12.000.000, a­mit a miniszter úr felállított, vagy megfelel az elárult szeszmennyiség­nek és az annak megfelelő adó közötti aránynak, vagy ha nem felel meg és erre nézve a t. minisz­ter úrnak biztos adatai lehetnek, mert a szeszadó­ból is meríthetett tapasztalatokat, akkor nagyon egyszerű dolog áll a t. miniszter úr előtt, ha az államháztartás egyensúlyát nem akarja veszélyez­tetni. Javaslatot terjeszt elő, hogy a szeszitalmé­rési adót ennyivel emeli és azután az országgyű­lésnek lesz hivatása eldönteni, vájjon szükség van-e ez emelésre. (Élénk helyeslés balfelől.) Horánszky Nándor: Kontingáljuk az egész összeget! Deésy Zoltán: Ennyi volt az, a­mit ezekre nézve röviden elő akartam adni. (Helyeslés bal­felől.) De van más tekintetben is megjegyzésem erre a mondhatnám szerencsétlen javaslatra. (Hall­juk ! Halljuk!) Többször volt eddig is említés tár­gya és tegnap Horánszky Nándor t. képviselőtár­sam is hivatkozott arra, hogy a legnagyobb baj adótörvényeink zavartsága és rendezetlenségében áll. E javaslat nézetem szerint e zavartságot és ren­dezetlenséget még nagyobb mértékben fokozni van hivatva. (Élénk helyeslés balfelől.) Az első §-t ugyanis kombinálva a 4-ikkel, megértjük belőle, hogy ebből az egyesítésből nem oly egyesítés sül ki, mint a­minől mi képzeltünk, hogy az italmérési adóra menjünk át. Azt mondja ugyanis az 1. §: »A bor (bormust) és gyümölcsbor után járó italmérési adó (1888: XXXV. t.-cz. 11. §-a és 17. §-ának 1. és 2. pontjai) a borfogyasztási adóval, a sör után járó italmérési adó (1888: XXXV. t.-cz. 11. §-a és 17. §-ának 3-ik pontja) pedig a sörfogyasztási adóval egyesíttetik.« Az egyesített adók »bor-, illetve sör-ital­­adó« elnevezése alatt a jelen törvény kiegészítő részét képező árszabás szerint szedetnek be. A 4. §: »A bor- és sör-italadók fizetése iránti kötelezettségre, ezen adóknak biztosítására és be­szedésére, valamint a jövedéki kihágások meg­büntetésére nézve az 1875: XXVIII. t.-cz., to­vábbá az 1881: IV., 1883: V., 1887: XLVII és az 1889: XXVIII. t.-czikkeknek, a bor-, illetőleg a sör­fogyasztási adóra vonatkozó, még érvényben lévő határozmányai nyernek megfelelő alkalmazást.« E paragrafusok bizonyítják leginkább azt, a­mit mi mondtunk, hogy t. i. adótörvényeink ren­dezetlenek el annyira, hogy laikus ember előtt szinte egyfitt megmondani a mélyen t. minisz­ter úr, hogy micsoda határozmányai vannak a 87. XLVII. tcz.-nek ide vonatkozólag ? Horánszky Nándor: Semmi sem ! Deésy Zoltán: Hát akkor mit keres itt, tud­ták, hogy a fogyasztási adóra vonatkozik, hát ide írták. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélő­­baloldalon.) De ha adótörvényhozási szempontból aka­runk eljárni, t­alán szükséges lett volna az adó­alap, az adótárgy meghatározása is. De mondjuk, hogy ez mellékes. Van még egy lényegesebb kifo­gásom és ez az, hogy a­mikor a két fogyasztási adó egyesíttetik, miért nem egyesíttetnek egyszer­smind az erre vonatkozó szabályok, a­mit nagyon kis fáradsággal meg lehetne tenni, mikor az 1875. XXVIII. t.-cz. által fentartott, bor és hus-fogyasz­­tási adóra vonatkozó adószabályok, és az 1881. IV. és 1883. V. t.-cz 35. §-a által fentartott sörfogyasz­tási adószabályok határozatai között lényeges el­térések fordulnak elő. Én, a­ki nagyon kevéssé is­merem e dolgokat, magam is ismerek lényeges el­téréseket e tekintetben. Ha egyszerre adja ki a miniszter úr a bor és A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 75 Angolból fordította: Szigetyné Szalay Erzsi. — Lám lám — gondolá magában Mangan, mialatt a látogatók elfogadására ment,­­ a közön­ségben mégis csak van egy kis elismerés s az is­merősök nem olyan nagyon feledékenyek, pedig hát ez is ér valamit. De ki tudja, mi lenne akkor, ha valaki letűnne a társas élet felszínéről,­­ vagyis csökkenne a diadala, nem szerepelne többé, vagy éppen semmivé lesz ? Ha valaki bármiben is ki­tünteti magát, legyen az az irodalom, művészet, vagy a tudomány, a hírlapok rendesen szentelnek egy-egy czikket a felemlítésre méltó érdőmnek ; vagy ha valamely hírhedt gonosztevő, szédelgő vagy iparlovag tűnik fel, még azt is figyelemre méltatják, de a letűnt csillagra az immár jelenték­telen emberre gondolni, kinek volna ideje ? Lehet­séges, hogy itt-ott, hébe-hóba, valamely mélyebben érző szív megdobban érte ... de a nagy tömeg, a sok nagyvilági ismerős... az nem szokott ráérni ilyes­mire. »Jónapot, barátom... de nagyon sietek! — ez az, mit legfeljebb várhatunk tőlük. Hanem azért Móricz örült, hogy beszélhetett Lionelnek a sok látogatóról, a küldött virágokról és névjegyekről stb. Aznap, vagyis kedden délután miss Bur­­goyne is megjelent kérdezősködni, de értesülvén, hogy rokonok érkeztek, nem akart felmenni. Mó­ricz lement tehát, hogy vele beszéljen. — Mi idézhette elő azt a lázat ? — kérdezé a szokott­­faggatások után. — Én úgy hiszem, számos különféle ok, — válaszolá Mangan. — A legközvetlenebb ok azon­ban erős meghűlés volt. — Beszélik, hogy összes pénzét elvesztette volna s egészen eladósodott, — jegyzé meg miss Burgoyne. — Ki mond ilyesmit? — kérdezé Mangan kissé élesen, mert nem szerette azt a nőt. — Ah, hát hallottam, e­ffelelé. — Nos tehát nem igaz. Én nem tudok sem­mit eladósodásáról, és ha van adóssága, vannak jó barátai is, kik rajta lesznek, hogy minél előbb újra tisztázva legyen. — Óh, úgy jól van, — mondá miss Burgoyne feltűnően megkönnyebbülve, — különben az mind mellékes, ha hangja megmarad. Hangjával köny­­nyen rendezheti ügyeit. De annyi mindenféle mendemonda kering. Köszönöm mr. Mangan, Is­ten önnel! — Isten önnel, — volt a felesleges, hideg fe­lelet, mert hát minek törődik Marcus Aurelius követője ilyen kicsinyes emberi gyarlóságokkal? Miss Burgoyne az ajtóból még egyszer visz­­szafordult. — Említse meg kérem, hogy itt voltam, és hogy kettőnk arczképe meg fog jelenni együtt a színházi hetilap legközelebbi számában. — Nagyon jól van. — Jó napot ! Midőn este Ballardyce orvos megjelent szo­kásos rendes látogatására, azt az észrevételt téve, hogy a láz ugyan még folyton tart és gyötri a meggyengült szervezetet, de a beteg elméje sokkal nyugodtabb. — Valóban azt mondhatnám, — szólt az or­vos Móriczhoz, midőn az lekisérte, hogy a deli­rium csaknem teljesen megszűnt, bár sokat nem akartam még a beteggel beszélni, mert most leg­szükségesebb neki a nyugalom. Ekkor Móricz elbeszélte a nap eseményeit, megkérdezvén egyszersmind, várjon feltéve, hogy Lionel teljesen visszanyeri helyes érzékét s elméje épségét, tanácsos lesz-e tudatni vele, mi­szerint Miss Ross a házban van vagy nem kellene-e a fiatal hölgyet felkérni, hogy a beteget meglá­togassa. — Véleményem szerint nem, legalább is nem addig, míg aggodalma újra nem nyilvánuland. Je­lenlegi nyugodt lelki állapota a legnagyobb sze­rencse ; nem szeretném hát azt valami újabb kí­sérlettel koc­káztatni. Alkalmasint már azt sem fogja tudni, hogy látta őt. Az ilyen beteg néha lesz valami homályos visszaemlékezéssel, de a legtöbb esetben mindent elfelejt. Várjuk be a láz lefolyá­sát , majd talán, ha lábbadozó lesz. De Móricz az orvos távozása után a saját felelősségére bement a beteg szobájába, de lábujj­hegyen, nehogy Lionelt felébreszsze, hanem az nem aludt s egész nyugodtan nézett Manganra. — Móricz, jöjj ide hozzám, — mondá kime­rült hangon. — Nem szabad beszélned, Linn, — felelé a jó barát az odavetett gondatlanság ügyes szenvel­gésével. — Csupán azért jöttem be, hogy meg­tudjam, nincsen-e valamire szükséged. Újság semmi sincs. A politikában minden a régiben van. Egy második lyrikus színházról beszélnek , kímélned kell hát a hangodat, Lionel... mert most ugyancsak kapni fognak rajtad édes barátom. Egybet alig tudok. Említést tesznek még a lapok egy tűzvészből megmentett gyermekről is. Olyan üresek a lapok, hogy szinte örülök, hogy nem va­gyok fő ember az újságírók között. Mangan felállott, megöntözött néhány szál fehér liliomot, s egyátalán rendezgetni kezdett, mintha valami asszony lenne. — Móricz! — Mondom Linn, hogy nem szabad be­szélned ! — Csak egy szóra volna hozzád, — mondá Lionel . Móricz kénytelen volt rá figyelni. — Mi az orvos véleménye felőlem? — Felőled? Állapotod javulni kezd, hanem nyugton kell lenned, és nem szabad izgatni maga­dat semmivel. — Miféle nap a mai ? — Kedd. Lionel elgondolkozott egy keveset. — Szombati napon betegedtem meg ? Olyan sok mindent elfelejtettem. De édes Móricz, ha mé­gis valami baj érne, ha meghalnék, a zongorámat adjátok oda Franciénak nászajándékul. Szerettem volna őt valami értékesebbel meglepni, de tudod, hogy nem lehet. Ha pedig Ross Nináról hallanál valamit, keresd fel és kérd meg nevemben, fogadja el tőlem emlékül tartalmát annak a doboznak, mely ott áll a zongorán, hisz úgy is az ő jogos tulajdo­na az. El kell fogadnia. Ha már nem leszek, talán be fogja látni, hogy nem voltam én annyira mél­tatlan barátságára, mint azt ő képzelte. Lionel kimerülten hanyatlott vissza ágyába. — Ah, milyen esztelenség ez, édes Linn! — kiáltott fel haragosan Mangan.­­— Mire való beszéd ez részedről! Eléggé kimerített már ez a betegség, ne izgasd hát magad, hisz neked minél előbb meg kell gyógyulnod! Figyelj most egy kicsit és ma­radj nyugodtan. Először is Rockminster lord meg­kapta a 300 fontot... — Arra emlékszem, Móricz,... ez igazán na­gyon szép volt te tőled. — Nyugodj meg. Itt van még aztán az az ördöngös 1100 font. Itt semmiféle fohászkodás vagy hiábavaló gond nem segít. Látod-e ezt a papirost ? ez itt egy általam aláírt utalvány 1100 fontra. Még ma el akartam vinni annak a fiatal­embernek Brut­ton streetbeli lakására, hogy elismerőt vegyek át tőle a pénz átvételéről, az talán jobban meg fog téged nyugtatni. De arról értesültem, misze­rint Párisban van. De se baj. Itt van az utalvány, azonnal postára adom úgyis, hogy megérkezése után haladéktalanul megkapja... — Móricz, előbb meg kell kérdezned Fran­ciétól. — Azt nem teszem, — sietett válaszolni barát­ja. — Franciénak csak a saját ügyeire lehet gondja mindaddig, míg törvényes jogot nem nyer az én tetteimnek ellenőrzésére. — Aztán nem is kell ilyen nagy dolgot csinálnod Limm olyan csekélységből. A­mint egy mai távsürgöny értesít, egész nyugod­tan fedezhetem azt a néhány fontot éretted. El is beszélem neked mindjárt az egész történetet. Alig tíz nappal ezelőtt kaptam az északvi­­dékről egy felszólítást, írnék számukra hetenként egy-egy politikán kívül eső czikket, politika ki legyen zárva, miután sokszorosítani akarják azt a czikket hatvan vagy nyolc­van más vidéki hírlap­ba is. Ismered lustaságomat az írásban, mostanáig halogattam a dolgot, míg végre tegnap leültem és megsürgönyöztem, hogy ha eddig még mást nem találtak, én vállalkozom a kívánt heti czikkek meg­írására, ha munkámat jól megfizetik. Íme ma dél­után megérkezett távsürgönyi válaszuk, melyben kérdést intéznek hozzám, megelégszem-e évi 400 font díjazással? — Móricz, te én miattam vállalkoztál arra a terhes munkára, — szól Lionel tiltakozó hangon. — Elfogadtam azért, hogy restségemből ki­­gyógyítsam magamat. Aztán vedd csak figyelem­be, mennyit fogok én ezzel tanulni. Át kell olvas­nom minden nevezetes új művet, mert hát ki kell böngésznem a lehető legmodernebb tárgyakat. Vé­gül pedig képzeld csak, milyen tekintély leszek én egyszerre, és hogyan fognak utánam járni. Aztán meg milyen pompás kis jövedelmet biztosít az a 400 font is, kivált mikor nősülési szándékot forgat az ember a fejében. Láthatod most már kedves Linn, milyen jól megy minden, s milyen kecsegtető jövő áll előttem. Most pedig jó éjszakát kí­vánok neked barátom, habár azért a házat nem hagyom el s bármikor értem küldheted az ápolónét. Aludjál jól! A beteg mormolt valamit magában, aztán el­csendesült, Mangan Móricz restségét emlegette, pedig reggeltől estig dolgozott. Már magában véve a sok levelezés is nagyon elfoglalta. Aztán fogadnia kel­lett a számos látogatót s orvosokat, utána kellett nézni az ápolónénak is, majd meg megnyugtatni, megvigasztalni az aggódó édes­anyát. Az öreg úrnő hallván, miszerint fia az­nap magánál van, kérte, engedjék bemenni hozzá, hogy beszélhessen vele; de erről úgy férje, mint Móricz is, iparkodtak lebeszélni. — Lássa, — szólt Móricz, — azt már meg­szokta, hogy önök valamennyien bejöttek Win­­steadból, nagyon megijedve. Jobb lenne bevárni, míg a krízis elmúlik, akkor aztán felválthatja az ápolónőt, a­mikor tetszik. Kevéssel azután az öregek Franciéval együtt elmentek szállodájukba, Móricznak pedig Niná­­hoz kellett visszatérni, kit fenthagytak az­­eme­letben. — Mindent megteszek, a­mit kivánnak — mondá Nina — ha bármiben segítségükre lehetek, szívesen itt maradok éjjelre is; megelégszem én egy székkel is. Sőt nagyon örülnék, ha meg­engednék. . . — Nem, nem — sietett felelni Mangan — most e pillanatban még nincs arra szükség, — ki kell magát pihennie otthon a fárasztó utazás után. Az ápolónő azonnal itt lesz. Ha kívánja, hozatok bérkocsit számára, vagy ha tetszik, gyalog mehe­tünk együtt, míg útközben találunk bérkocsit. Nina az egész nap folyama alatt nem árult el nagy aggodalmat, csupán figyelmesen hallgatott minden szót, leste az arczok kifejezését s a távozó orvosok magatartását. Mangánt csak most kérdezte részletesebben, miután betették az ajtót maguk után, a láz lefolyásáról. De Móricz egy bár igen ké­nyes, de elkerülhetlen kérdést akart mindenekelőtt a fiatal hölgyhöz intézni. — Miss Ross — kezdő — remélem, nem fog engemet tolakodónak tartani. De nem sza­bad felednie, hogy én jelenleg Lionelt képvise­lem. Ő pedig bizonyosan megkérdezné, hogy ily hirtelen lévén kénytelen Londonba jönni, el van-e látva a szükséges költséggel.... láthatja, milyen őszintén és bizalmasan beszélek. Én tudom, hogy Lionel megkérdezné ezt öntől s én nem haragud­nék meg érte, vegye úgy tehát, mintha én volnék most az ő helyében. (Folyt. köv.) egyetlen felszólalás történt: L­á­n­g Lajos állam­titkáré. A vitát Okolicsányi László nyitotta meg szakértelemmel és felette rokonszenves elő­adással. Utána Deésy Zoltán mondott az ellen­zék által élénk tetszéssel fogadott beszédet, a­melyben bőséges adatokat szolgáltatott annak bizonyítására, hogy a javaslat igen lényeges terhet ró a fogyasztásra. Meglepő volt a fiatal szónok jártassága és biztonsága, a­mely­ért beszéde végén a nemzeti párt részéről gra­­tulácziók is jutalmazták. Nagyon figyelemre méltó és alapos volt Issekutz Győző beszéde is, a­mely különösen a kizárólagos jog kérdését helyezte élénk világításba. Issekutz alkotmányjogi szempontból is bírálta a javaslatot és sürgette az ármaximum törvénybe foglalását. Holló Lajos beszélt ezután élénk hatással, kiterjeszkedve a regálikártalanítás körül tapasztalt visszaélések­re, a mostani javaslatból eredő új terhekre és az adóreformra. Mindenekelőtt e tárgy­ban tett észrevételeire reflektált Láng La­jos államtitkár. Majd Horánszky Nándor be­szédével foglalkozott. — Láng Lajos ma két irányban foglalt állást Horánszkyval szemben. Nagy elismeréssel adózott kiváló képességeinek és szónoki tehetségének, de elitélte tegnapi beszé­dét, a­melyben előnyt lát a javaslatra. Ezt azon­ban sehogysem tudta bebizonyítani. Az államtit­kár beszéde után G­a­á­l Jenő csoportosította azo­kat az érveket, a­melyek miatt az ellenzék Láng Lajos felszólalása daczára sem fogadhatja el a ja­vaslatot. Ezt a tartalmas és a kérdést alaposan megvilágító beszédet holnap reggel közöljük. A vitát holnap folytatják. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Széll Ákos, gr. Esterházy Kálmán, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Josipovich Imre. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitele­síttetik. Ürményi Bernát bemutatja a könyvtári bizottság­nak egy könyvkötővel kötött szerződését. Neményi Ambrus a közlekedési bizottság nevében több helyiérdekű vasútról tesz jelentést. Ezután a ház többsége harmadszori felolvasásban is elfogadja a boszniai vasutakról szóló ja­vaslatot. Következik a napirend.

Next