Pesti Napló esti kiadás, 1892. október (43. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-01 / 271. szám

MMMaKaWtecrfasaM jammmmatmmm Budapest, 1892. »------. _—.— i''... 11. -i— A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. 271. szám. — Ara 8 kr. vidékan 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 krj jFfiB.ngiiT, JiiiTiii i fi fii SmSISSm SSfifi Szombat, október 1. Budapest, aki 1. Ausztria-Magyarország és Görögország. A mon­archiánk és Görögország közti viszonyra vonatko­zólag a »Times«-nek következőket jelentik: Gróf Kálnoky látogatást tett a görög királynál, mielőtt ez Bécsből elutazott. A látogatás egy óráig tartott, ezen idő alig volt elégséges arra, hogy Görögor­szág jelenlegi kényes helyzetét alaposan megbe­széljék. De az osztrák-magyar külügyminiszternek elég volt ez az idő arra, hogy meggyőzze a görög királyt a monarchia jóakaratáról és ar­ról, hogy ha a külügyi kormány nagy elő­zékenységgel viseltetik is Bulgária iránt, ez semmi tekintetben nem válik Görögország hát­rányára. A görögök érzékenységét különösen az a rokonszenv bántotta, melyet az európai nagyha­talmak közül néhány Ferdinánd fejedelem és népe iránt tanusított. A görögök abban a felfogásban látszanak lenni, hogy a­mit a fejedelemség nyer, azt Görögország elveszti s úgy viselkedik, mint az a békétlen gyermek, a­ki nagyon megharagszik, ha azt tapasztalja, hogy egy másik gyermeket na­gyobb kedvezésben részesítenek. A­mi azonban Ausztria-Magyarországot illeti, a görögöknek nincs panaszra okuk. A­midőn csak lehetséges volt, Ausztria-Magyarország támogatta a hellén érdeke­ket. Csakhogy a Balkán-félszigeten nem csu­pán görögök laknak és nincsenek is oly kö­zel Ausztria-Magyarországhoz, mint a bolgárok. Sőt azt lehet mondani, hogy Ausztria-Magyaror­szág gyakran behunyta szemeit, midőn az egymást felváltó görög miniszterek vele szemben oktalan­ságokat követtek el, a­melyek, ha a bécsi külügyi kormány kevésbbé türelmes lett volna, igen kelle­metlen következésekkel járhattak volna a kis ki­rályságra nézve. Mióta Kálnoky gr. vezeti a kül­ügyi hivatalt, Bécs és Athén között egyetlen egy kellemetlen diplomácziai inczidens sem merült fel, a­mit Kálnoky gróf jogosítva lehetett elég­tétellel kiemelni a görög királylyal folytatott beszélgetése alatt. Midőn a görög király néhány év­vel ezelőtt Bécsen átutazott, általános volt az a vélemény, hogy politikai kérdésekben igen j­ellem­­­zőleg tartózkodó magatartást követett. De mostani érintkezése Ausztria-Magyarország uralkodójával és gr. Kálnokyval a lehető legszívélyesebb volt. Kétségtelen ténynek lehet tekinteni, hogy az osz­trák-magyar külügyi kormány minden lehetőt el­követni hajlandó, hogy megkönnyítse György ki­rálynak azt a nehéz feladatot, mely hazaérkezte­­kor vár reá, mert a helyzet Görögországban nem ment veszedelmes tünetektől. Ha ezt az eljárást nem indokolná maga a görög király iránti szemé­lyes tekintet és a görög nép iránti rokonszenv, egyenesen követelné a dualisztikus monarchia ér­deke, mert Ausztria-Magyarország nem nyerhet semmit, de veszthet, ha Görögországban belzava­­rok törnek ki. Szóbeli megbeszélések, minők a gö­rög királylyal Bécsben folytak, sokkal alkalma­sabbak mellőzni a félreértésnek minden nyomát, mint bármely nagyterjedelmű jegyzékek váltása. Némely részről azzal biztatták a görögöket, hogy ha várakozó állást foglalnak el és nem zavarják meg a Balkán-félszigeten a békét, számíthatnak arra, hogy jól ismert aspiráczióik teljesülni fog­nak. Oly bátorítást a görögök Bécsben nem kap­tak. Mert mióta Görögország elérte legutóbbi te­rület­nagyobbodását, Bécsből folyton oly tanácso­kat kaptak, melyeknek jellemvonása az volt, hogy hiányzott belőlük a bátorítás a szomszédok kárá­val történő területszerzések iránti nők, melyek fontos érdekek teljesebb kielé­gítését teszik lehetővé, ha a kormányzati politika is oly egészségessé válhatnék, a­mi­lyen tiszta, átgondolt és tervszerű a pénz­ügyminiszter gazdálkodása. Behatóan vissza fogunk térni a budget­­tervezetben feltárt új eredményekre s az ezek nyomán nyíló kilátásokra. Egyelőre konstatáljuk azt az elismerésre méltó ri­­gorozitást, a­mely a pénzügyminiszter elő­irányzati tételeiben nyilvánul. Az előirányzat nemcsak a vérmességnek van hijján, de mö­götte marad az 1891-iki zárszámadások ál­tal már tényleg igazolt eredményeknek, úgy hogy a budget realitásához semminemű ké­tely nem fér. A képviselőház Wekerlét már exposéje megkezdése előtt éljenzéssel üdvözölte. Ez az éljenzés ismétlődött a beszéd befejezésekor és a ház tetszése gyakorta szakította félbe a pénzügyminiszter beszédét, különösen a jövő kilátásokat illető fejtegetései során. A legközelebbi idő pénzügyi programm­jának legfőbb feladatát a valutarendezési ak­­c­ió folytatása fogja képezni. A pénzügymi­niszter reméli, hogy a konverzió érdekeink teljes megóvásával mihamarább folyamatba lesz tehető. A pénzügyi kormány feladata az új pénzek technikai kivezetése a már meg­levő fémkészletekből, azután az aranybeszer­zés folytatása, a készfizetés és az új érték kötelező felvétele és az új bankegyezmény megkötése. A pénzügyminiszter valósítan­dó feladatának vallja a pénzügyi admi­­nisztrác­ió teljes rendezését és részleges intézkedésekkel való rendezését addig is, míg az egész ma az általános közigaz­gatási reformmal betetőzhető lesz. Az egész pénzügyi politikát átható akc­ió lesz az egyenes adók reformja, a­melyre a pénz­ügyminiszter a közvéleményt már most elő akarja készíteni az ez irányban gyűjtött sta­tisztikai adatok és tett munkálatok közzé­tételével. A pénzügyminiszter a képviselőház elismerésében ma esztendők sikeres munká­jának eredményét látta. Az expozé: Wekerle Sándor pénzügyminiszter ma, a ház nagy érdeklődése közepette, másfél óráig tartó beszéd kíséretében terjesztette elő az 1893. évi költségvetés előirányzatát. Az elő­irányzat eredménye a következő: 378.005.231 forint rendes kiadással 402.278.985 frtnyi ren­des bevétel áll szemben, úgy, hogy 24.273.754 forint a rendes kezelés többlete. Az át­meneti kiadások, beruházások és a rendkí­vüli közösügyi kiadásokkal azonban, az ösz­­szes kiadás : 485.265.596 forint és az ösz­­szes bevétel: 485.279.643 forint,­­ tehát végeredményben az 1893-dik évi előirány­zat 14,047 forint fölösleggel zárul. A bud­get külső képe tehát e befejező adatban ke­véssé módosul a tavalyihoz képest és az egész különbség az, hogy a többletegyenleg 678 írttal kisebb az előző évinél. Maga a költségvetés azonban lényege­sen eltér a tavalyitól. A rendes kiadások ösz­­szege 7.706,199 írttal nagyobb, a rendes be­vételeké pedig 10.554,804 írttal emelkedett. Igen nagy az eltérés az átmeneti kiadások sorában, a­melyek 79.2769,586 forinttal na­gyobb összegben irányoztattak elő, mint tavaly. Ez az átalakulás a valutareform­mal függ össze, amennyiben a jelzett átmeneti kiadási többletből 77,279.545 frt esik a pénzverési kiadásokra, a­mely té­tel az átmeneti bevételek sorában ugyancsak a pénzverési bevételek 77,348.121 frtos ösz­­szegében fedezetét leli. Az előirányzat egész karakterét abban foglalhatni össze, hogy az államháztartásban vége felé közeledik az az idő, a­mikor az egyensúly helyreállítására törő pénzügyi po­litika egyetlen mentő eszméje a bevételekben az adófokozás és a kiadásokban a koplaltatás volt. A budgettervezetből az tűnik ki, hogy különböző beligazgatási, igazságügyi, közoktatásügyi, mezőgazdasági, kereskedel­mi és ipari czélok oly dotácziókban részesül­ Az 1893-diki költségvetés. Az 1849. évtől az 1867. évig tényleg fennállott Sommázat. Előirányzat 1893. évre . . . , . . . , . 1893. 1892. több kevesebb. A­ Rendes kiadások. forint. Királyi udvartartás ................................................ 4,650.000 4,650.000 — — Kabineti iroda ........................................................ 72.723 73.097 - 374 Országgyűlés ........................................................ 1,299.600 1,246.931 52.669 — Közösügyi kiadások................................................ 25,247.160 24,956.725 290.435 — Központi kormány közegeinek nyugdijai ......... 41.985 46.132 — 4.147 Nyugdijak................................................................ 7,440.461 7,095.799 344.662 — Állami adósságok..................................................... 118,770.507 118,630.663 139 844 — Kamatbiztosítást élvezett és más vasutak átvétele folytán elvállalt adósságok................................. 21,319.298 20,683.710 635.588 — Előlegezések a vasúti kamatbiztositási alapján... 753.408 1,029.976 — 276.568 Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete 7,106.947 6,923.116 183.831 — Állami számvevőszék ............................................. 110.900 110.900 — — Miniszterelnökség.................................................... 337.680 337.580 — O cs. és apost. kir. Felsége személye körüli minisz­térium ................................................................ 58.540 58.990 — 450 Horvát-szlavon-dalmát miniszter és személyzete... 36.080 36.080 — — Belügyminisztérium................................................ 12,283.460 12,074.528 208.932 — Pénzügyminisztérium ............................................ 64.785.248 64,374.352 410.896 — Kereskedelemügyi minisztérium ......................... 65,526.635 61,373.740 4,152.895 — Földmivelésügyi minisztérium ............................. 14,470.165 13,832.395 637.770 — Vallás- és közoktatásügyi minisztérium ............. 7,888.381 7,605.674 282.707 — Igazságügyi minisztérium ..................................... 13,585.907 13,167.933 417.974 — Honvédelmi minisztérium ..................................... 12,220.246 11,990.711 229.535 7,987.738 281.539 Összesen 378,005.231 370,299.032 7,706.199*~ E) Átmeneti kiadások és beruházások. I. Átmeneti kiadások. Miniszterelnökség ......................... ...................... 5,000 8,000 - 3,000­­ Felsége személye körüli minisztérium ............. 10,000 900 9,100 Belügyminisztérium................................................. 71,816 81,195 7 9,379 Pénzügyminisztérium ............................................. 80.939,746 2,326,200 78,613,546­­ Kereskedelemügyi minisztérium ......................... 764,000 742,000 12,000 Földmivelésügyi minisztérium ............................. 379,650 290,100 89,550 Vallás- és közoktatásügyi minisztérium ............. 80,575 88,510 — 7,935 Igazságügyi minisztérium ..................................... 5,000 55,400 — 50,400 Honvédelmi minisztérium ..................................... 2.837,561 3.698,423 — 860,862 78.724,196 931,576 Összesen 85.083,348 7.290,728 77.792,620 — II. Beruházások. Állandó országház építésére ................................. 1,150.000 1,150.00 — — Belügyminisztérium ............................................. 26.750 39.680 — 12.930 Pénzügyminisztérium ............................................. 1,094.100 1,550.968 — 456.868 Kereskedelemügyi minisztérium ......................... 8,008.900 6,385.295 1,623.605 Földmivelésügyi minisztérium ............................. 3,065.038 3,106.640 — 41.602 Vallás- és közoktatásügyi minisztérium ............. 1,604.206 739.445 864.761 Igazságügyi minisztérium ................................. 300.000 300.000 — 2,488.366 511.400 Összesen 15,248.994 13,272.028 1,976.966 — C) Rendkívüli közösügyi kiadás 6,928.023 6,647.123 280.900 — A) Rendes bevételek. Állami adósságok..................................................... 3,690.282 3,811.673 — 121.291 Állami számvevőszék ............................................. 1.900 1.895 5­0 cs. és apostoli kir. Felsége személye körüli mi­nisztérium ......... 800 700 100 — Belügyminisztérium................................................. 1,189.329 1,145.970 43,359 Pénzügyminisztérium .................... 282,924.258 279,065.468 3,858.790 — Kereskedelemügyi minisztérium ......................... 97,878.292 91,872.417 6,005.875 Földmivelésügyi minisztérium ............................. 14,240.913 13,835.125 405.788 — Vallás- és közoktatásügyi minisztérium ............. 1,264.461 1,074.014 190.447 — Igazságügyi minisztérium ..................................... 729.761 579.558 150.203 — Honvédelmi minisztérium ..................................... 358.989 337.461 21.528 10.676.095 121.291 Összesen 402,278,985 391,724.181 10,554,804 — B) Átmeneti bevételek: Pénzügyminisztérium ............................................. 81,481.521 4,869.000 76,612.521 — Kereskedelemügyi minisztérium ......................... 27.000 4.000 23.000 — Földmivelésügyi minisztérium ............................. 21.000 16.000 5.000 — Vallás- és közoktatásügyi minisztérium ............. 1,471.137 635.455 835.682 — Honvédelmi minisztérium ..................................... — 275.000 — 275.000 77.476.204 275.000 Összesen 83,000.658 5,199.455 77,201.203 — Mérleg. Rendes kiadások ..................................................... 378,005.231 370,299.032 7,706.199 Átmeneti kiadások ........ 85,083.348 7,290.728 77,792.620 — Beruházások .................................... ...................... 15,248.994 13,272.028 1,976.966 — Rendkívüli közösügyi kiadás................................. 6,928.023 6,647.123_____280,900 — Összesen 485.265,596 397,508.911 87,756.685 — Rendes bevételek ................................... 402,278.985 391,724.181 10,554.804 _ Átmeneti bevételek ................................................. 83,000.658 5,799.455 77,201.203 -összesen 485,279.643 397,523.636 87,756.007" — Összes kiadás 486,265.596 397,508.911 87,756.685 Összes bevétel 485,279,643 397,523,636 87,756,007­­Fölösleg 14,047 14,725 , 678 A rendes kezelés mérlege a következő: rendes kiadás ............................................. 378,005.231 frt, rendes bevétel............................................. 402,278,985 »____ rendes kezelés fölöslege................. ...... 24.273.754 frt. Kelt Budapesten, 1892. évi szeptember havában. Dr. Wekerle Sándor, m. kir. pénzügyminiszter. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése október 1-én. A képviselőház mai ülésén Wekerle Sándor megtartotta pénzügyi expozéját, a­melyet lapunk más helyén méltatunk. A zajos éljenzéssel fogadott beszé­det öt perc­nyi szünet követte. A szünet után szavazás következett egy jegy­zőre a horvát képviselők közül s a horvát bizottsági tagokra. Jegyzőül 152 szavazat közül 150 szavazat­tal J o­s­i­p­o­v­i­c­h Gézát választották meg. Ezután az állami számvevőszéki elnökjelöltek megválasztása következett. Beadatott összesen 176 szavazat, ebből kapott Hieronimy Károly 165-öt, M­i­k­s­i­c­s Kálmán 98-at, Hosszú József 91-et s minthogy az absolut többség 89, mindhárman kije­löltetnek. Ezután dr. Szapáry Gyula miniszterelnök indítványozza, hogy október 17-ig érdemleges ülés ne tartassék. Ez időre hatalmazza fel a ház az elnököt, hogy a­mennyiben szükséges, ülést összehívhasson a kormány előterjesztéseinek és a főrendiház intézkedé­seinek átvételére stb. A ház ily értelemben határoz. Végül a jegyzőkönyvek hitelesíttettek. Elnök: Báró Bánff­y Dezső. Jegyzők : Molnár Antal, Lits Gyula, Lázár Antal. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, gróf Csáky Al­bin, Josipovich Imre, Lukács Béla, Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitele­­síttetik. Az elnök felhatalmazást kér arra, hogy ő Felsége névnapja alkalmából a ház hódolatának kifejezését a trón elé juttathassa. Bemutatja az­után az időközben beérkezett kérvényeket, a­me­lyek az illető bizottságokhoz utasittatnak. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök beter­jeszti az 1891-ik évi zárszámadást és a Vaskapu­szabályozás 1891-ik évi költségeiről szóló je­lentést. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk ! Mozgás és élénk éljenzés jobb­felől.) Az 1893-ik évi állami költségvetésnek elő­irányzatát és ezzel kapcsolatosan a Vaskapu sza­bályozási költségeknek 1893-ik évi előirányzatát bátor vagyok a t. háznak bemutatni. Kérem a t. ház szives türelmét, hogy ismertethessem az álla­mi költségvetésnek főbb változatait és eltéréseit. (Halljuk! Halljuk!) Habár a dolog természeténél fogva számadatokkal leszek kénytelen foglalkoz­ni, lehetőleg tartózkodni fogok a számadatoknak egyszerű rideg felsorolásától, hanem oly indoko­lás kíséretében leszek bátor azokat bemutatni, a­melyek világlatot nyújtanak a kormány te­vékenységéről s politikájának nemcsak irányá­ról, hanem ezen politikának gyakorlati meg­­valósításáról is, és mindenek felett hű és valósá­gos képét kívánom szolgáltatni pénzügyi helyze­tünknek. (Helyeslés jobbfelől.) Állami rendes kiadásaink 378,005,000 forint­tal irányoztatnak elő, vagyis 77,600,000 frttal töb­bet tesznek ki, mint az 1892-ik évre engedélyezett rendes kiadások. Ezen 7,600,000 frtnyi többletből — kerek összegekben szólva, — 4,600,000 oly üze­mi természetű kiadásokra esik, a­melyek nemcsak nagyobb, hanem a kiadásokat messze meghaladó több jövedelemmel vannak ellensúlyozva. Ellenben 3.000.000 frt esik a szoros értelemben vett admi­nisztratív és kormányzati kiadásokra,amelyekre vo­natkozólag azonban szintén bátor vagyok megje­gyezni, hogy azok nemcsak megfelelő adminisztra­­tív bevételekkel, hanem a közszolgáltatások növe­kedésével az ezekből eredő nagyobb jövedelemmel szintén teljesen ellensúlyozva vannak. Hogy a részletekre térjek át, 52 000 forinttal magasabb összegben irányoztuk elő az országgyű­lés rendes szükségletét; egyrészt azért, mert 1893-ban a delegácziók valószínűleg Bécsben tar­tatván, ezek magasabb költségeit kellett föl­venni ; másrészt, mert daczára annak, hogy a mindkét házban előforduló nagyobb dologi ki­adásoknak megajánlása, valamint a két ház tiszt­viselői illetményeinek szabályozásával járó több ki­adások a t. ház határozatairól vannak feltételezve, mégis a költségvetés realitása érdekében ezeket is az előirányzatba fel kellett venni. De nem vettük fel, t. ház, az előirányzatba azon előálló többletet, a­melyet a képviselők napi­díjainak általányozása fog eredményezni; nem pe­dig azért, mert hiszen általányozásról lévén szó, ez a költségvetés mérlegét alteráló lényegesebb többlettel alig járhat, másrészt azért, mert ez nem a ház határozatától, hanem külön törvénytől van feltételezve, a­melyre vonatkozó törvényjavaslatot a miniszterelnök úr közelebb fogja a t. háznak elő­terjeszteni. (Helyeslések.) 290 ezer forint többlet mutatkozik a kö­zösügyi rendes kiadásoknál. De hogy ezen ki­adásoknak hű képet nyújtsam, már itt fel kell említenem, hogy ezen 290 ezer forinton túl még 280 ezer forint többlet van a rendkí­vüli kiadásokban, úgy­hogy a közösügyi kiadások többlete együttvéve, amint az a mi költségveté­sünkben nyilvánul, kerek összegben 571 ezer fo­rintot teszen. A tulajdonképent rendes és rendkívüli ki­adások az okkupác­ionális kiadásokkal együtt 3 millió 947 ezer forintot tesznek, úgy­hogy ebből a megállapított arány szerint a magyar korona országaira 1 millió 239 ezer forint esik.­­ Hogy ezzel szemben mégis 571 ezer frtot kellett elő­irányoznunk a költségvetésben, ennek oka az, hogy a tényleges eredmények alapján magasabban irányozhattuk elő a vámbevételeket, magasabban különösen azért, mert tudva van a t. ház előtt, hogy az ezüstben vagy papírban teljesítendő vámfizeté­seknél az arany fejpénzt a f.évi költségvetésben, mint általában minden felpénzt a bevételeknél 16°/0-kal irányoztuk elő, holott most a valuta szabályozá­sával megállapított reláczió értelmében 19°/0-kal kellett ezt a költséget előirányozni. Nyugdíjaink szükséglete újólag növekedő irányzatot mutat. — 344 ezer frtot tesz ki azon többlet, amelyet e czímen a rendes kiadások kere­tében elő kellett irányoznunk.­­ Ezen előirány­zatnál a pénzügyi bizottságban, a t. házban is nyilvánult kívánalomnak, sőt a pénzügyi bizott­ságban hozott határozatnak megfelelőleg nemcsak a mai tényleges szükségletekre voltunk tekintettel, hanem azon növekedő szükségletre is, a­mely a nyugdíjaknál valószínűleg a jövő év folyamán is elő fog állani,­­ mert mennél inkább szaporítják a hivatalokat, minél inkább államosítunk foko­zatosan egyes intézményeket, a nyugdíjak ter­mészetszerű növekedésétől eltekintve, ez maga is mindinkább fokozódó befolyással van a nyug­díjak szükségleteire.­­ Ámbár meg kell je­gyeznem te­hát, hogy vannak egyes intéz­mények, mint például az igazságügyi tárc­ának nyugdíjai, a­melyekre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy azok a kulminácziót ma elérték és hogy talán egy mérsékelt rendes bövelkedésen túl további rohamos emelkedéstől tartanunk nem kell. 775 ezer frnyi többletet irányoztam elő az ál­lamadósságoknál. Ennek oka abban rejlik, hogy elő­ször is 200 ezer frttal emeltem a földtehermentesí­­tési örökválságok megváltási szükségleteit, úgy­hogy ezen a c­ímen 230 ezer forint van költségve­tésünkben előirányozva. Ezen 230 ezer forintra a legközelebbi esz­tendőben, minthogy a megváltások nagyobb mértékben foganatosíttatnak, szükség van, de nem lesz szükség a későbbi esztendőkben. Hogy ezt mégis a rendes kiadások közé vettem fel, annak oka az, mert az eddigi előirányzási mó­d is ez volt, másik oka pedig az, mert ezt leg­alább hasonló összegben jövőre is a rendes kiadá­sok közt vélem fentartandónak azért, hogy ez az erdélyi részekben esetleg engedélyezendő utó­lagos kárpótlások egyik fedezeti alapját képez­hesse. (Helyeslés jobbfelől.) Az állami adósságoknál egy tovább 285.000 frtnyi többletet okoz az, hogy az időközben álla­mosított arad—temesvári vasút szükségletei a ka­matbiztosítást élvező vasutak közül ide, az állam­­adósságok és az államosított vasutak átvállalt adósságainak szükségletei közé voltak átteendők. A harmadik többletet az okozza, hogy vala­mint a bevételeknél a valutaszabályozásnál meg­állapított relácziónak megfelelőleg 19°/0-kal kellett a fejpénzt előirányoznunk, úgy a szükégle­­teknél is, jelesül az államadósságoknál ezen száza­lékkal volt a fejpénz előirányzandó. Az államadósságokról szólva, még egy lé­­nyeges változást kell megemlítenem, mely ezek körében előfordult, jelesül azt, hogy azon elsőbb­ségi kölcsönt, mely a lánczhidat terhelte s melynek évi törlesztési és kamatozási szükséglete közel 100.000 frtot tett, a törvényhozás utólagos jóvá­hagyása reményében, miután az igen magas ka­matozású kölcsön volt, az állami pénzkészletekből bevontam és törlesztettem. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt az összeget én egy előlegnek kívánom tekinteni s az állami pénzkészleteket annak idején akként kívánom kiegészíteni, hogyha majd a híd­építésekről lesz szó, a­melyeknek fedezeti alapjául a hidakkal kapcsolatos kölcsönöknél felhalmozó­dott alapokat szándékozom felhasználni, ezekből, valamint a többjövedelmekből ezen összeg is refundálandó lesz. (Helyeslés.) Erre a kérdésre vo­natkozólag azonban a fővárosi hídépítési költségek­kel együttesen, mihelyt — és remélem, ez már a legközelebbi jövőben meg fog történni — az ille­tékes tényezők meghallgatása után végleges ál­láspontot foglalhatunk el, külön törvényjavaslat­ban leszek bátor a törvényhozás jóváhagyását ki­kérni. (Helyeslés jobbfelől.) Az államadósságoknál még két körülményt kell a t. ház előtt felemlítenem. Az első az, hogy ámbár egyes államkölcsönöket állami pénzkészle­tekből törlesztettem, — így az északkeleti vasút­nak 17 és félmilliót meghaladó részvénytőkéje az állami pénzkészletekből vonatott be és fog még ez év folyamán bevonatni, — mégis változatlanul, teljes összegében vettem fel azt a szükségletet, mely a konverzió alá vont adósságoknál eddig is szerepelt a költségvetésben. Tettem ezt azért, mert hiszen a konverzioná­­lis törvénynek s az egész aranybeszerzési akc­ió­­nak alapgondolata az, hogy az eddigi szükséglet­nek kamataiban megtakarított, összegek szolgálja­nak az új emisszió fedezetéül, így tehát, ha ezen, talán átmenetileg előálló kisebb kiadást, mely maradandólag nem lesz fen­­tartható, nem akartam a költségvetésben igény­be venni, hanem maradandó tényezőkkel kí­vánok dolgozni, a­minthogy ez princ­ipiumom, na­gyon természetesen a szükségletet változatlanul, kevés eltéréssel, mely a kezelésnél fordul elő, oly összegben kellett fölvennem, mint melyben az az eddigi költségvetésekben is szerepel. Ezen összegben vettem fel másodszor azért is, mert teljes reményem van arra, hogy a konver­­zionális művelet érdekeinknek teljesen megfelelő módon, már legközelebb folyamatba lesz tehető, úgy­hogy ezen összegekre a közelebbi év folya­mán minden valószínűség szerint, bár nem ugyan­azon a c­ímen, a­mint előirányozva vannak, de az aranybeszerzési akc­ió­val kapcsolatosan, tény­leg szükség is leend. A másik, a­mit az államadósságoknál még meg kívánok jegyezni, a következő: Az­által, hogy a bírói letéteket és az egyénileg kezelt árvaletéte­ket kamatozás végett az állam veszi át, függő adósságaink évről-évre jelentékeny összegekkel szaporodnak. A rigorózus pénzügyi kezelés törvé­nyeit ezen a téren is érvényesíteni kell. Nem nézhetjük közönyösen függő állam­­adósságaink folytonos növekedését. Ha adminisz­tratív igények követelik azt, hogy egyes pén­zeket kamatozás végett az állam vegyen át, úgy másrészt módot kell találni arra, hogy ezen pendens terhek ne növekedjenek és bizony­talan esélyeknek a rendes pénzügyi kezelést ki ne tegyék. Azért azt a megkezdett lépést, a­melyet a függő államadósságok törlesztésével eddig is tet­tünk, hogy t. i. a pénztári jegyek 21 millióval meg­állapított összegét 14 millióra szállítottuk le s tényleg most, ha jól tudom, 12 x­ 2 millió van forga­lomban, tovább is folytatandónak és a pénztári jegyek átlagát még inkább apasztandónak tartom. Másrészt fontolóra veendőnek vélem azt is, hogy mégis mérsékeltebb kamatozási viszonyok mellett gazdasági s egyéni sérelmek nélkül nem-e lehetne a bírói letétek és külön árva­letétek után fizetett kamatokat mérsékelt redukc­iónak alá-­ vetni ? Ha azonban ez történni fog is, különösen az árvaletéteknél egy más körülménynyel kíván­nám ezt kapcsolatba hozni, hogy t. i. a kezelés egyszerűsíttessék és azon nehezen elszámolható adó, mely az árvaletétek után szedetik, megszűn­jék, úgy hogy az adószolgáltatás, már a mérsé­keltebb kamatszolgáltatás által tudassék be. Mindezekre való tekintettel te­hát a függő államadósságoknak teljesen kimutatott szükségle­téből általány­ összegképpen 200,000 frttal keve­sebbet irányoztam elő.

Next