Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)
1892-12-01 / 332. szám
Fertőtlen Kf* 1 332. szám, Budapest, 1892. Csütörtök, deczember 1. Beerkesztéséfel Terencziak-tere, Athenäen ta-épulst A lap aseflori részét illető minden közlemény a axerkest&éghe intézendő. Kéziratok nem adatnak haza. Eizdéhivatal: tarencziek-tere, Athenäenm-épfilet A hsgt anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai&napilap» 43. évi folyam: ...........................................................................runningm Elííflaeiessi fe**éteketes A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Buá&paastaSi kétszer házhoz hordva: Havonként 1 írt 50 kr. — S hónapra 4 frt 50 kr. — S hónapra 9 fee Ka aa ecu kiadta postai kultakiUdéM tdlvántatik, postabélyegre havaskánt tó te., Gynefcye.d.911 fánt laszint refixifizotenda. Hirdetések mint agy mint endfiastéask a »Festi KSTaplóc kiadóin va talátva Budapest, Ferenczisk-tsre, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Magyarország védője. Dr. Kronawetter Bécs belvárosának képviselője fogta pártját Magyarország jogának és szabadságának az osztrák reichsrathban herczeg Schwarzenberg elle. A herczeggel tartottak az ifjú csehek és a német antiszemiták s tiszteletére megjelent Taaffe miniszterelnök s végig hallgatta s nem volt egy szava, sem Magyarország alkotmányának védelmére, midőn az osztrák parlamentben a leghatalmasabb osztrák főur azon kijelentést tette, hogy Magyarországgal le kell számolni. Tetszett ez ellenséges beszéd az osztrák kormánynak és képviselőháznak, feudalistáknak és ultramontánoknak, abszolutistáknak és antiszemitáknak, czentralistáknak és föderalistáknak, nemzetünk sok mindenféle ellenségének, kik különböző nyelveken — szidnak bennünket. Egy férfiú volt, az öreg dr. Kronawetter, aki a magyaroknak pártját fogta. Egy régi demokrata, nem tagja semminemű pártnak, hanem a hamisitatlan bécsi szabadelvűség kifejezése, élő emléke az 1848-iki márcziusi napoknak. Ezt az igaz lelkű népbarátot gonosz sejtelem szállotta meg, midőn Schwarzenberg herczeget igy hallotta beszélni és mellette Massaryk és Lueger szidták Magyarországot s a konzervatív uraknak ez nagyon tetszett. Ekkor Kronawetter, kinek eszébe jutottak a régi idők és hogy fiatalságában látott ő már hasonló ligát arisztokraták és nemzetiségek között, — az udvar és a kormány jóváhagyásával, hadat üzenni Magyarországnak, hogy leigázhassák a szabadságot Ausztriában. Féltve népének csekély jogát és alkotmányát, Kronawetter óvást tenni felállott. Oly ritka dolog ez, hogy csodálkozva örvendünk neki. Az igazságnak nagy ereje van, tudjuk s Kronawetter nem hiába beszélt. Nagy feltűnést keltettek szavai, sokaknak szívébe hullottak, sokaknak ellenmondását ébresztették. Küzködve fejezhette be beszédét az izzó szenvedélyek miatt, nem mintha szavaira nem figyeltek volna. És olvassák beszédét Bécsben és mindenfelé egész Ausztriában, gondolkozván az emberek a mondottakról. Kossuth Lajost Bécsben, az osztrák reichsrathban, Bécs belvárosának képviselője magasztalni merészelte! Nálunk a szabadelvű párt kevesebb bátorsággal bir. Kossuthra hivatkozott az osztrák képviselő, hogy ő volt első, ki 1848. márczius elsején követelte Ausztriának az alkotmányt. Tehát az alkotmányos szabadság Ausztriába napkelet felől, Magyarországról jött és ismét — úgymond — Magyarország volt az, mely 1867-ben törvényébe iktatta, hogy alkotmányos szabadságnak kell Ausztriában uralkodni. Kell, és az osztrák szabadságnak ennél biztosabb garancziája nincs. Ha Ausztria szabadsága megdől, Magyarország maradhat szabad a perszonális unióban, mert soha lemondani szabadságáról nem fog, melyet fegyveresen is sokszor megvédett, de Ausztria szabadságának vége, hogyha a magyarok szabadsága elvétetett. Ez tehát oka a gyűlöletnek, melylyel az osztrák reakczió a magyarok iránt viseltetik s ez a gyülölség beszélt Schwarzenbergből, ki elárulta, hogy terveket szőnek Magyarország alkotmányos önállósága ellen. Azért szövik ezeket, hogy leigázhassák még jobban a népszabadságot Ausztriában. A magas udvari körök töltik ily politikai kombinácziókkal idejöket. Magyarország leszorításával az európai politikát csinálják újra, álmodnak az orosz szövetségről s a franczia köztársaság bukásáról s az általános európai reakczióról. Mihelyt meg merik támadni Magyarországot, beköszöntött a nagy bonyodalom veszedelme : Bécsből az államcsíny, Magyarországon az ellenszegülés, mely forradalomra vezethet. Az öreg Kronawetter csitítva inti az osztrák államférfiakat, hogy Magyarország alkotmányos jogához nyúlni ne merészeljenek. Ennyi a beszéd foglalatja, melynek jelentőséget kölcsönöz, időszerűsége. A viszonyok nagyon kedvezőtlenek Ausztriában is, Magyarországon is. A parlamentek nem működnek rendesen, nem azért, mert sok, hanem mert kevés a szabadság, s mert felülről befolyásoltatnak s mert az alkotmányos gépezet rosszul dolgozik, az udvari államférfiak és a reakczionárius pártok és hírlapok szidják a szabadságot s felhívják a fejedelmet, hogy csináljon rendet s népeit boldogítsa felülről az erős és jóakaró kormánynyal, mely parancsol. Ha megtétetnék a kísérlet, szörnyű idők következnének újra. Magyarország barátjának Kronawetter dr. nak a magyar képviselőház számos tagja pártkülömbség nélkül köszönetet mondott. Vájjon jóvá van-e téve ezzel a szégyen, mely rajta és rajtunk megesett, mikor a pozsonyi főispán belügyminiszteri rendeletre a Taaffekormánynak kedveskedni akarván, dr. Kronawettert és párthiveit Dévénynél eltiltotta a szólástól és zsandárok között kisértette ki a határon? Az öreg bécsi népvezér ezt nekünk nagylelkűen visszafizette. Budapest, nov. 30. A franczia kormányválság. A franczia Parlamentarismus súlyos válsággal küzd. Egymásután buknak a kormányok, sokszor aránylag csekély jelentőségű kérdésekben, és legtöbbször az események által felkeltett nagymérvű izgalomnak hatása alatt. Nem lehet csodálni, hogy ahol ily tényezők kerekednek felül, ezzel együtt a mérsékelt irányú politika veszti el lábai alól fokozatosan a talajt, Így alakult át a kezdetben konzervatív alapon megindult köztársasági kormányforma mindinkább radikális jellegűvé. Néhány év előtt még a mérsékelt köztársasági elemek vitték a döntő szót a képviselőházban, de már meglátszott a radikális párt vezéreinek befolyása a kormány politikájában, mert a miniszterek kénytelenek voltak azért, hogy a kormányzatot ők vihessék tovább, engedni a radikálisok követeléseinek.Csakhamar erre, amint az az ily irányban megindult fejlődés mellett nem is történhetett másként, már radikális miniszterek is bejutottak a kabinetbe s ezzel karöltve mind élesebbekké lettek a szocziális kérdések, az egyház elleni harcz, sőt, hogy a bajból mi se hiányozzék, felütötte fejét az antiszemitizmus is. Az állandóságnak minden tényezői inogni kezdettek s ily körülmények között nem csoda, ha a képviselőtestület és a kormány hatalmukat kezdték gyakorolni oly téren is, a melynek úgy az exekutivától, mint a parlament befolyásától mentnek kellett maradnia. Legutóbb már a birói jogkör is a parlament befolyása alá került s a legutóbbi minisztérium, mely a judikatúrából ki akarta zárni a parlament beleszólását, ezen törekvése miatt bukott meg. Ma oda fejlődtek a viszonyok, hogy a parlament a Panama-ügyben bírói hatalmat arrogál magának, ami a legveszedelmesebb politikai despoéziának nyit tág teret. Hogy ily viszonyok között nehéz találni miniszterelnököt Francziaországban, az természetes. Tegnap és ma arról volt szó Parisban, hogy Brissont bízta meg a köztársaság elnöke a kabinet megalakításával ; egy másik távirat azt jelentette, hogy Brisson nem fogadta el Carnot-tól a megbízást. Van egy harmadik verzió, mely szerint Brisson késznek nyilatkozott ugyan elfogadni a kabinetalakításra vonatkozó megbízást, de amint megalakította a kabinetet, Bourgeoist óhajtja az elnökségre ajánlani. Bármiként álljon is a dolog, a helyzet kritikus voltát eléggé mutatja az, hogy Brisson és Bourgeois jönnek szóba, mint miniszterelnökök. Mind a kettő radikális politikus s ami különösen Brissont illeti, ez azok közé a képviselők közé tartozik, akik több ízben kijelentették, hogy nekik a birói függetlenség nem kell, mert a bíró az állampénztárból hozza fizetetését, a kormány szolgája s úgy kell ítélnie, amint azt a politika érdeke szabja meg. Akármelyik alakítsa meg e két férfiú közül a kormányt, annyi bizonyos, hogy ily minisztérium Francziaország politikai életében az újabb válságok szakadatlan sorát fogja megteremteni. A főrendiház deczember 3-án d. e. 11 órakor ülést tart. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott s a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről s a telekkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta s ezt, valamint ugyancsak a főrendiháznak pénzügyi bizottsága déli 12 órakor tartott ülésében az indemnity törvényjavaslatot elfogadta. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt deczember 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. József főherczeg mint »szakács.« Irta: Thewrewk István. A magyar főherczeg, ahogy József főherczeget odaadó szeretettel nevezzük, állásának ragyogó volta mellett oly fényes tulajdonságokkal bir, melyek egymagukban is nagyon elegendők arra, hogy a főherczegi előkelőség nélkül is par excellence kiváló férfiúvá tegyék. Uralkodóházunk tagjainál különben örömmel észlelhetjük, hogy a születési előjogok egyáltalán nem látszanak privilegizálni a tisztán egyéni érdemek negligálását, mert hiszen az irodalom, a tudományok és művészetek iránt nemcsak a nagy érdeklődést, de ennél sokkal többet, azoknak általuk való lelkes és hivatott művelését is láthatjuk. S elsősorban ez okozója annak, hogy előkelőségük fénye nem hideg, de igenis az általános emberi nemes érzelmek melege hatol ki belőle, ezzel közelebb hozva minket hozzájuk és őket mihozzánk. E czikkely keretében nem szólok József főherczegről mint nyelvtudósról, katonáról, tűzoltóról, természetbúvárról, kertészről, gazdászról, de írok egy olyan jelességéről, amiről csak igen kevesen tudnak : József főherczegről mint szakácsról. Tudvalevő, hogy József főherczeg évenkint legalább egyszer, rendesen pünkösd táján, néhány napot aradmegyei, kisjenői uradalmán tölt. Tavaly (1891) őszszel is Kisjenöre rándult, ott volt egy Léinél tovább s miután már nehány napot ott időzött, Kisjenőre érkezett erdélyi vadászatáról idősebbik fia is: József Ágost főherczeg, hogy itt is vadászszék. József Ágost főherczeg szenvedélyes és kitűnő vadász. Délben érkezett Kisjenőre. József főherczeg kíséretével és az uradalmi tisztviselők a kastély előtt várták a fiatal fenség érkezését. József főherczeg egy ideig a kastély előtti fasort bekeritő karfán ült tornászi ügyességgel s kedélyesen beszélgetett. Később fölállott és több ízben nézte az óráját: itt van-e már az ideje, hogy jöjjön a Józsi?... Már hosszabb idő óta nem látta fiát s jóságos szeméből kisugárzik az a tekintet, mely áhitja a viszontlátást. Végre hallatszik robogása a fogatnak, mely József Ágost főherczeget a vasúti állomástól hozza. József főherczeg előre siet, a gyorsan érkező fogat hirtelen megáll s József Ágost főherczeg (közös hadseregbeli hadnagyi egyenruhában, mellén az aranygyapjasrend jelvényével) kiugrik, atyjához siet, kezét csókolja s azután atya és fiú az igaz szeretet csókját váltják. Ebéd alatt József főherczeg sokat és gyakran tréfásan beszélt fiával. Tudakozódott a fenséges család után, mert József Ágost főherczeg, mielőtt Erdélybe utazott, édesanyja: Klotild főherczegné, nővérei: Mária Dorottya, Erzsébet és Klotild főherczegnek és fivére, László főherczeggel Tátrafüreden időzött. S mikor József főherczeg megtudta, hogy családja mikor érkezik Tátrafüredről Alcsuthra s említve, hogy ő és József Ágost főherczeg mikor érkeznek szintén Alcsuthra, igy szólt: — így tehát akkor a tisztelt család megint együtt lesz. És milyen szeretettel mondotta tréfásan: »tisztelt család !«...— Mikor József Ágost főherczeggel a kastélyba ment, igy szólt József főherczeg : — Józsi, ismered-e a közvéleményt? S a fiatal főherczegnek bemutatta e sorok íróját. József Ágost főherczeg az ebéd vége felé már láthatólag türelmetlenkedett. Az az igazi vadászvér mind élénkebben kezdett bizseregni ereiben, már vágyódott kihajtatni az erdőbe lesre. Az utolsó fogás után bocsánatot is kért, hogy távozhassák és sietett vadászöltönyt ölteni magára s aztán a főherczegi uradalmak igazgatójával, Libits Adolffal elhajtatott. Nap napután kora reggeltől estig vadászott a fiatal főherczeg, s József főherczeg atyai szeretetének szép jele volt az az elhatározása, nehogy József Ágost főherczegnek ebédre mindig bejönnie kelljen Kisjenőre, több ízben találkát mondott fiának a vadászat helyéhez közelebb levő egyik erdőben, hogy ott fogja várni ebéddel. És az ebédet maga a főherczeg főzte. József főherczeg, mint szakács. Az ifjú főherczeg már reggel négy óra tájban indult vadászatra. József főherczeg pedig kíséretével nyolc óra után hajtatott ki a találkozó helyre. Kíséretét képezték: Jekelfalussy Lajos ezredes, a főherczeg első segédtisztje ; Ormós Péter királyi tanácsos, nyugalmazott aradmegyei alispán, egy 74 esztendős kedélyes, szellemes öreg úr, ki a fenség nagy rokonszenvével már régtől dicsekedhetik. Ulrich Antal uradalmi tiszttartó és a »közvélemény«. Külön kocsi hozta a főzéshez s ebédhez valót. Erdőövezte tisztáson telepedtünk le. Rögtön tüzet raktunk s maga József főherczeg legjobban látott a tűz élesztéséhez. Napsugaras, meleg idő volt. Ő fensége leveti egyenruhás kabátját és szakácskötényt köt maga elé. Ugyanígy kellett cselekednie szeretetreméltó kényszer folytán a kiséretnek is. A hatalmasan lángoló tűzre a legények elhelyezték bográcsokat s a főzés megkezdődött. Távolabb ettől az érdekes látványosságtól környékbeli parasztság leste a történendöket. Legtöbbje lefeküdt a fűe s könyökölve bámult állhatatos kitartással. A főherczeg intéztedett. Ki húst puhított, ki szalonnát vagdalt vagy zöldséget, ki burgonyát hámozott és maga József főherczeg mindent csinált. A czigánypecsenyét Jekelfalussy ezredes forgatta a nyárson. József főherczeg leginkább a »czakkumpakk« és a »Gresindiermarsch«, e két katonai eledel elkészítésére volt elfoglalva. Ormós Pétert kinevezte kuktának A »kukta« . Péter bácsi kedélyesen ült egy széken és csibakozott. A »közvélemény«-ek burgonyát kellett hámoznia és darabokra aprítani. Jószót nevetett a főherczeg, mikor a burgonya- és zöldségtisztításnál segítő parasztmenyeesiék (Ormós titkos intrigálása folytán) a »közvélemény«-t egészen nekibátorodva korholták, hogy förtelmesen vagdalja a burgonyát. Mint mondtam , Josef főherczeg volt a legtevékenyebb. Hol a czigypecsenyét vizsgálta, hol pedig a »Grenadiernarseh«-ot s a »czakkumpakk«-ot készítette. Katona ember ismeri ezeket az ételeket. A czakkumpakk (Sack und Pack) rántás, burgonya, hagyma, nyers paprika,rizs és paszuly keverékéből áll. József főherczeg főzés közben meséli, hogy a königgrätzi csata előtt is czakkumpakkot főzött. A Grenadiermarsch: lisztes tészta, krumpli és paprikával. Milyen ízletesen készítette el ezeket az ételeseket József főherczeg! Délfelé az erdőben, fák árnyékában a szolgák terítettek. Hoztak ők mindent a kastélyból: asztalt, széket, edényeket, ezüst evőeszközt s boros üvegek tarkították az asztalt s nehogy valahogy éhesek maradjunk: volt vegyes felvágott, czukros sütemény, sajt és gyümölcs is. József főherczeg nézi az óráját és újból serénykedik, hogy idejekorán készen legyen az ebéd. S mikor már minden rendben volt, mindent megizlelt s mindent jónak lelt, önelégülten hevert pihenésre a tűbe és szívta az elmaradhatatlan szivart. — Most már jöhet a Józsi. Halljuk a fiatal főherczeg fogatának közeledését, s mire József Ágost ő fensége megérkezett s lelkesedéssel kezdett beszélni vadászszerencséjéről , már ott párologtak a tálak az asztalon s megkezdődött a szó szoros értelmében József főherczegnek ebédje, mely a szabadban kitűnő volta mellett csak annál jobban ízlett. — Délután szarvasra szeretnék lőni, édes atyám ! E sorok írója megkérdezi József Ágost főherczeget, föl szokta-e jegyezni vadászatainak eredményeit, s a fenség igenlőleg válaszolt. A társaság egyik tagja tréfásan megjegyzé: — A »közvélemény« már Interwievol. Ebéd után József Ágost főherczeg újra vadászatra indult Libits igazgatóval, mig József főherczeg csak jóval később kocsizott vissza a kísérettel Kisjenőre. Este a fiatal főherczeg nagy örömmel újságolta : — Lelőttem a szarvast, S vacsora alatt nyugtalankodott: mikor hozzák már ?!... Több izben is kérdezte a szolgákat: nem hozták-e már el az elejtett nemes vadat?... Végre! Az egyik szolga jelenti, hogy a szarvas megérkezett. Mindannyian felugrunk az asztal mellől és gyertyákkal sietünk az udvarra. Tm Szekéren fekszik élettelenül a szarvas. Teste még meleg, s ahol a halálos sebet kapta, párolog. Ragyogó arczczal mutatja József Ágost főherczeg : — Itt lőttem meg. Egy lövés és összeroskadt. Nem is szenvedett. S látszott rajta az igazi vadász büszkesége. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva. A kibontakozás. Az egész magyar közvélemény még most is az alatt a rendkívüli hatás alatt áll, melyet Apponyi Albert múltkor beszéde mindenkire ellenállhatatlanul gyakorolt. És ennek a hatásnak mi nem pártszempontból örülünk. Az egyházpolitikai kérdések minden államban, főleg ott, ahol több felekezet él együtt, lehetőleg közmegnyugvással történő rendezést igényelnek s a történelem megtanított bennünket arra, hogy a legválságosabb bajok akkor keletkeztek e téren, midőn önző hatalmi érdek, vagy intranzigens párturalom, mely mindig tehetetlennek bizonyult e bajokkal szemben, arrogálta magának azt, hogy rideg kényszerrel vigye keresztül czéljait. Nem pártszempontból örülünk, ismételjük, annak az óriási sikernek, melyet a nemzeti párt vezére elért. Bár senki nem zárkózhatik el annak felismerése elől, hogy Apponyi Albert beszéde az új kormány egyházpolitikai programmjának teljes bukását s egy egészen új iránynak diadalra jutását jelenti, előttünk még ennél is nagyobb fontossággal és súlylyal bír az, hogy ezen iránynak követése mellett kilátás van arra, hogy az az áldástalan izgalom, mely a felekezetek körében az eddig követett kormánypolitika nyomában megszületett és folyton növekedett, nyugodt mederbe tér, mert az üldözés tudata helyett az igazságos és békés kiegyenlítésnek reménye költözik a keblekbe. És éppen ezért nem a hatalomvágy, hanem tisztán és kizárólag az ezután követendő valláspolitika sikerének erkölcsi biztosítékaira való tekintet az, mely azt mondatja velünk és azt a jogosult aggodalmat kelti fel lelkünkben, hogy az a kormány és tüzetesebben szólva, azok a férfiak, akik eddigi politikájuk és annak balsikere után is e politikához való makacs ragaszkodásuk által felidézték mind a bajokat s kik most a legszerencsétlenebb eszközökkel, félrendszabályok■FTkkal, vagy elvek helyett meggondolatlanul odadobott puszta jelszavakkal akarnak tovább dolgozni, nem alkalmasak arra, hogy a velük szemben többé helyre nem állható közmegnyugvással oldják meg e kényes kérdéseket. Ennek a közmegnyugvásnak és az annak alapját képező bizalomnak megteremtése nélkül pedig lehetetlennek tartjuk a sikert, mert hasztalanul fogjuk hirdetni a parlamentben és hasztalanul hirdetjük, amint folyton tettük, e lap hasábjain a nyugalmat és az izgatástól való hazafias tartózkodást, ebben az irányban az igazi jó eredményt soha sem fogjuk elérni, ha a kabinet politikájában megmarad az az erjesztő és örökös forrásra tápot nyújtó elem, mely tudatosan vagy öntudatlanul, de folyton előkészíti a veszélyeket. A gyógyítás egyik legelső előfeltétele a mi meggyőződésünk szerint az, hogy az az egyházpolitikai programra, mely az új kabinet programmjában foglaltatik, egyik részében a gyakorlati kivitel terén is egészen új tartalmat nyerjen, másik részében pedig a politika halva született koncepczióinak sírjába vándoroljon. Ami az elsőt illeti, mi a magunk részéről is egységesen és az ország minden polgárára nézve felekezeti különbség nélkül egyformán kötelezőleg kívánjuk a törvényhozás által megállapíttatni a házassági jogot. De a leghatározottabban repudeáljuk az igazságügyminiszter által ismételt felszólalásaiban fejtegetett azt a theóriát, mely egy abstrakt házassági jognak fogalmát állítja fel, mégpedig úgy, mintha az tisztán magánjogi intézmény volna és semmi egyéb. Ez a német természetjogi iskolának régi, de Magyarországon nagyon elterjedt és még ma is nagyon használt kézikönyvekben olvasható theoriája, körülbelül ugyanaz, mely Francziaországban a Code Civil behozatala előtt 1792-től 1804 ig volt érvényben. Ez a theória abból indult ki, hogy a házassági kötés semmi egyéb, mint a felek dispozíciójától függő szerződés, melyben a felek akaratát tisztán állami uralmi tekintetekből, az észjog parancsai szerint, kell korlátozni. De ez a tan rég elavult. A mai államjog azt tanítja, hogy az egyes ember a hatalom által is elismerendő méltósággal van felruházva és ezt a méltóságot az ész és az erkölcs együtt alkotja meg. Épen azért a házasság több, mint magánjogi kötés; több, mint az észjog birodalmába bezárt társadalmi tényező, mert az erkölcsi világrendnek is egyik intézménye s lényeges, sőt legbecsesebb tartalmát a kizárólagosan ál l é vér. — Regény. — 15 Irta: Prém József. — Nagyon szép. — Közelebb is lépett és egyre mosolygott. Legyezőjével szemeit a fény ellen óva, elragadtatással szólt: — Valóban gyönyörű ! Most éljenzésbe törtek ki az összes vendégek. Adél a rettentőn megzavarodott művészhez sietett, ki a szobor hátterébe vonult. Kezét nyújta neki. — Hát a hosszú is adhat ihletet? S engem választott a megtorlás eszközéül. Jaj de örülök. — Vegye, mintha e szobor az ön eszköze volna, hogy Péteryt bosszantsa. — Oh,ha bosszantani bírnám! Most már le kellett ülnie Czeczilnek. A terem túlsó felére húzódott vissza, hol némi árnyék volt. Hantos melléje ült a dívánon. Oly arczot vágott, mintha teljes részvéttel volna a csalódott aszszony iránt. A bárónőnek nem kellett több, mint hogy ebbe a gonoszkodó arczba nézzen, hogy azonnal elnevesse magát. — Hát még mindig a művészi bosszú ? Igazán mulatságos! Ez a lázas munka csak az én megtréfálásomra... Aztán fagyos közöny és reszkető hang, és ez a tettetett boldogság, álmos szemekkel, sápadt arczcal... Szegény György, drága tréfa ez számára! — Tréfa? — Jeles tanítványa lett önnek. György és közönyös!.. György és csapodár... György és hűtlen!... Hát hihetek-e ennek ? És lássa mégis fáj. Sért ez a játék! Szégyenlem Adél előtt, mert lássa, megszégyenít. Ugye bár barátom? Elvégre is Adél nénje vagyok. S ha már György elkészítette az ő szobrát is, mert nem állította melléje az enyémet, hisz jóformán készen volt... Hol van ? — Amott áll. — De hisz az Adélé! — Ugyanaz. — Nem értem. — Hát nem hallotta, bárónő ? György az ön estélyéről elszökve, leküszdhetlen fölindulással rontott ide, a műterembe. Kétségbe volt esve. Az ön kaczérsága és szívtelensége felbőszítette és első