Pesti Napló, 1893. július (44. évfolyam, 184-214. szám)
1893-07-01 / 184. szám
t előfizetési árak Budapesten. Egész évre — — 14 frt — kr. Félévre —-------7 „ — „ Negyedévre— — 3 „ 50 „ Egy hónapra 1 „ 20 ,, naponkint kétszer házhoz küld?«. Egész évre-------IS frt — kr. Félévre-- — — 9 „ Negyedévre — 4 „ 50 , Egy hónapra — 1 ,, 60 „ Egyes szám ára: Rreggeli kiadás — — 4 kr* Esti kiadás _ . — 8 „ Kiadóhivatal: IV., Foroccioli-tare, Farenciak-bazára. Befizetési Arak vidékre csak reggeli kiadásért: Egész évre ... 14 frt — kr. Negyedévre------ 3 „ 50 „ Reggeli és esti lap együtt köldve Egész évre... 13 frt — kr. Negyedévre--. — 4 50 ., Kaponkint kétszer pest fia küldve: Egész évre___20 frt — kr Negyedévre-- - „ — „ Egyes szia ára: Reggeli kiadás — 5kr. Esti kiadás —------4 ., Szerkesztései B, Ferenciek-tera 3. ultranatva-épület 184. sz. Budapest, szombat, julius 1. 1893. Klofik és szabadszó. Budapest, június 30. A szabadság, mint Magyarországban, az alkotmány, mint Angliában, hosszú időknek ez volt eszményképe. Az a büszke szabadság ugyan, csak a Werbőczy nemzetének, a magyar nemességnek volt tulajdona, mégis a sötét zsarnokságban századokon át fáklya volt a kontinensen és képes volt megtartani a magyar nemzetet és annak országát és alkotmányát két világbirodalom: a török és a német császárszág ellen! És erre a szabadságra épült fel 1848-ban a népszabadság és a haza önállósága. Azóta is a magyar szabadság Európa tiszteletének s a szomszédnépek irigységének tárgya, Magyarország éltető lelke. S mikor a népszabadságot behoztuk a nemesi szabadságok helyébe, behoztuk egyúttal az angol alkotmányt, azt ráoltottuk a régi magyar alkotmány gyökerére! Sokat dicsekedtünk vele, hogy minisztériumunk parlamentáris és képviselőházunk parlament, főrendiházunk pedig a lordok háza, úgy hasonlítanak egymáshoz elvükben és szerkezetükben. Az angol alkotmányos szokások példáira hivatkozunk szüntelen. Az alkotmány, mint Angliában, most is nagy cél, melyet egy nép sem tudott Európában utólérni. Erős, szilárd, hatalmas és független , s a nemzetben a politikai és törvényhozói tekintély forrása. Minisztériumok Londonban csak a parlamentből születnek és csak a parlamentben bukhatnak és senkinek eszébe nem juthat tagadni, hogy a parlament a nemzeti akaratnak törvényes kifejezése és szabad elhatározása. És mégis Anglia alkotmánya válságba esett. Az egész angol nemzet háborog és kevéssé érdekli őt a világon egyéb az ir-kérdésnél. Home-rule, vagy unió, efelett döntsön a parlament. Izland állami önállóságot nyerjen vagy sem. Az öreg Gladstone a miniszterelnöki székben makacs erőszakkal követeli a politikai önállóságot Izlandnak. Épp oly makacsul ellenzik az angol konzervatívok és mérsékelt szabadelvűek a radikálisok és írek szövetségéből eredeti törvényjavaslatokat. A vén Gladstone-nak nagy pártja van az országban és a törvényhozásban többsége. Ellenesei a főrendiházban bírnak többséggel ; a helyzet hasonlít ahhoz, mely az egyházpolitikában nálunk mutatkozik. Az alsóházban is a heves ellenzék makacs vitája olyanforma, mint nálunk lenni szokott. Hiszen az obstrukció is Angliából származott mi hozzánk.Ott találták fél Parnell és az irek Salisbury és a konzervatívok ellen, midőn a volt kormány többsége a kényszertörvényeket Izland számára behozta. Ekkor történt először a világ kezdete óta, hogy az irek agyonbeszélése ellen az angolok behozták a zárórát. A klotái Angliában a szólásszabadság korlátozására nem úgy alkalmaztatik, hogy a szótól bárki eltiltatik, avagy a Ház többsége elhatározza a vita berekesztését és csak a pártvezéreknek engednek zárszót, hanem enyhébben akként, hogy egy előre meghatározott napon a vitának be kell fejezve lenni, mert bizonyos érára kitüzetik a szavazás, de addig akárki akármit beszélhet. Ez a klotür mégis csak klotür. És mikor nálunk a véderővitában, vagy a közigazgatási reformnál az ellenzék egész erővel folytatta és nyújtotta a vitát, a többség obstrukcióról panaszkodott, s Angliára hivatkozva klotürrel fenyegetett. Sokszor komolyan volt róla szó, hogy megkísértik, sőt a kormány hivatalos programmjába is bevette szabadelvű reformnak. De bár eleget tanácskoztak róla, behozni nem merték; az ellenzék a feltétlen és korlátlan szólásszabadságban, ennek hátrányai mellett, Magyarország önállóságának és alkotmányos szabadságának legfőbb biztosítékát látta, s körömszakadtáig védte volna, úgy, hogy e harctól a szabadelvű kormányok és többség visszariadtak. Rámutatunk most Angliára és Gladstonera. Gladstone alkalmazza a klotárt, hogy törvényjavaslatát Izland önkormányzatáról keresztül vihesse. Mert másként nem vihetné keresztül semmi módon, erről meggyőződött. Az ellenzék érvei és támadása mindinkább kétessé tették a kormánypolitika sikerét. S amint a partmentben vitatkoztak a pártok, úgy vitatkoznak „ berek a népgyűléseken és politikai tüntető"negdobálják a miniszterelnök kocsiját ” a jó sikertől. Gladstone elhatározta, hor vényjavaslatot sietteti és erőszakolja, ha aak kell lenn, ám jöjjön mentül előbb. Ő az alsóházi többségre épít, a válság a főrendiháztól és a királynétól jöhet. Mert ha az alsóház a homerület elfogadja és a főrendiház elveti, Angliában az alsóház feloszlatása következik, hogy a törvényhozás két tényezője között döntően a nemzet ítéljen. Gladstone nem akarja magát és programmját az alsóházban lejáratni, inkább megkísérti a szónak az ellenzéktől való elvonását. Nem fog használni az sem, a válság ki fog törni s a nemzet még egyszer meg fog kérdeztetni. De a mi legjellemzőbb a klotürben, az, hogy az angolok hozták be az írek ellen s a konzervativok a radikálisok ellen, most pedig az írek és radikálisok alkalmazzák a kényszert az angolok ellen. Mily kétélű ezen fegyver! Ha az angol toryk, a konzervatívok sejtették volna, hogy a szabadszó megvonása valamikor ellenük fog az angol parlamentben alkalmaztatni, dehogy hozták volna be a klotárt. Ami Angliában történik, ismétlődhetik Magyarországon, ha itt szájkosár vettetnék a kisebbségre, a kormánypárti szabadelvűség és a többség érdekében. Ki áll jól, hogy legközelebb nem jön oly kisebbségi kormány, mely a klotürt alkalmazná a magyarokra és a szabadelvűekre ? Mert valamint az irek elnyomására kifejtett klotür az angolokon boszulja meg magát, azonképpen a TÁRCA. Ortír János. «— A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Hook János. Az ember, mikor már féllábbal a sírban van, még akkor is a halhatatlanságról álmodozik. S ez olyan jól esik nekünk. Mert nincs szomorúbb és vigasztalanabb gondolat, mint az elmúlás, az elfeledtetés. A szívben megfagy minden érzés, midőn arra gondolunk, hogy lesz idő, mikor senki se tudja már többé rólunk, hogy nekünk is voltak egykor reményeink és álmaink. Hogy a mi szívünket is átmelegítette a napsugár, s mi is éreztük egykor az élet örömét és boldogságát. Nem a halál gondolata fáj nekem, hanem az elfeledtetés. Hát azért éltem és küzdöttem végig egy emberélet nehéz küzdelmeit, hogy nyomtalanul tűnjek el a múlandóságba, mint a víz színén szétpattanó buborék, amelyet elsodor az ár? Talán egy-két jó barát elkísér még síromig, s kényes szemekkel őrzi emlékemet. De ha ezek is egy arasznyi élet rövid pályafutása után oda fognak roskadni mellém a porba, ki emlékezik arra, hogy egykor én is boldogságra születtem ? Kivész és elmosódik emlékezetem s az idő minden nap leterül belőle egy részt, mint a sírkövemre vésett betűk kiemelkedéseiből. Oh az a temető az igazi egyenlőség földje, a melyen nivellálódik minden nagyság. Be nem léphet a sír alacsony bejáratán keresztül senki, a kinek fejéről sisakját vagy koronáját le ne sodorná a halál. S míg bennünk a természeti erők működni kezdenek visszafelé fordított rendben, hogy a szerves életet szétbontsák parányaira és alkotó elemeire, addig az élet habzása új örömöket nyújt és kínál egy új nemzedéknek, akik azt hiszik, hogy csak övék az élet. S még az emlékezet szála is elszakad, a mi mások által bennünket az élethez s az emberi örömök közösségéhez kapcsolt. Porrá vált test és elmosódott emlék, — ez lenne tehát a végcél ?! Értem Heine kanyeit a Louvre nagytermében. A jövőt, a jövőt adjátok nekem! Nem akarok nem lenni. Lelkem teljes ösztönével kapaszkodik a halhatatlanság gondolatába, s még az örök pokol is vigasztalóbb nekem, mint az elmúlás, a megsemmisülés. Az élet folytonosságát hiába keresem a tömeg emlékezetében, epedő vágygyal fordulok azért érte az Istenhez! Hogy mily nagyon könnyen feled a világ, itt a példa rá a mai lapok egy rövid újdonságában. ..Lipcséből jelentik, hogy a hamburgi főtörvényszék Orth János elveszett hajójáért 230.000 márkát ítélt meg.“ Alig két éve történt meg a katasztrófa, mely kényekre indította a romantikus szíveket egy szerető pár szomorú sorsa fölött s most már ki beszél a viharban összetört hajó boldogtalan népeiről ? A hamburgi törvényszék még egyszer emlékezetünkbe idézi a szerelem vértanúit s azután eltűnnek a feledésbe, mint hajójuk összetört roncsai az Óceán hullámaiba. Fűit! Őrzi egy ideig még emléküket a krónikás bus regéje s az a bus rege is elmosódik már holnap talán. A jövő nemzedék már nem fogja tudni, hogy volt egy ember, a kinek szive nagyobb volt, mint dicsőségvágya és büszkesége. A ki bíborban született és bölcsőjét bearanyozta a fény. A ki fenn állott a csodás magasságban, a hova a nagy tömeg zaja csak a hódolat, vagy a szolgahizelkedés szavában juthat el. A ki urat és szolgát ismert csupán ! Királyi vér lüktetett ereiben s belenevelték Madách rabszolgájának gondolatát: Milliók egyért! Oh, de sem a fény, sem a büszkeség nem tölthette be lelkében azt az űrt, amit az ember érzett. Mert a boldogságot sohase a külső helyzet előnyei nyújtják, hanem az a bennünk élő hangulat, mely vágyainkat összhangzásba hozza az élet viszonyaival. Benne is egy erő forrongott, a munka vágya és a boldogság ösztöne. Meghasonlott sorsával, amely csak élvezni és ragyogni tanította meg, mikor ő dolgozni és szeretni akart. De az a munka, amelybe a közönséges ember lelkének erejét öntheti, hogy kiemelje vele nevét a homályból, ő nála reávetette árnyékát a trónra, amelynek fényében ő is osztozott. Az erő önérzete, ami nálunk erény, az nála bűn volt, s ő megbünhődött érte. Ez a bünhődés tette őt szabad emberré, mert a trónok fojtó légkörét felválthatta a tenger friss levegőáramlatával. A szertartások bágyadt szolgahódolatát és tömjénezését az óceán sós illatával cserélte fel. Odadobta a hatalmat a szabadságért, a ragyogást a szerelemért! Mert csak a szabadság és a szerelem szülhet vértanukat. Lemondani mindarról, a mi szokásainkhoz hozzánőtt, kiszakítani magunkat emlékeinkből; odadobni dicsőséget, befolyást, oda az egész világot azért az egy asszonyért, akit imádsz, ez a szerelem! Ezt tette ő! Kereste a boldogságot, ami ritkább a trónok fényében, mint a gunyhók nyugalmában. Mert hiába vonja fénybe a bércek ormait a kelő nap, csak a völgyben terem fagytól és vihartól elrejtve az életet adó buba. Egy világ tapsolt ii hősnek, aki szétzúzta a korlátokat, amelyek mint születési akadályok megbénították benne a férfi-energiát. Lelkünk elszakadt felének tekintettük, mert az ő lelke is szomjúhozta a szerelmet és a szabadságot. A szolgalelkek megbotránkozása, a Tartuffeszemek silány szánakozása lelkében nem ingathatta meg az elhatározást, s ha szive szerelmét nem emelhette föl magához, volt ereje leszabni hozzá. A jó szivek imádsága kisérte Útjukban s mikor a felvont vitorlákat dagasztotta a szél, s a tarajos hullámok csapkodták a hajó oldalát, lenn a szűkhajószobácskában nyugodtan hajtotta pihenésre fejét a boldog szerelem. Király volt ő itt és királya egy napfényes örök birodalomnak, ahol nem koronákról és trónusokról álmodoznak, hanem bölcsőkről és gyermekmosolygásról. A királyi főherceg sohasem volt olyan boldog. Mai számunk tizenhat oldal.