Pesti Napló, 1894. április (45. évfolyam, 90-119. szám)

1894-04-01 / 90. szám

Mat's Buttes: Ecésf. ivrt írt 14.— Félí0Tf*...«. ,­ 7.— Rejryent^vre „ S.50 Egry’hónapra 1—10 nappelK^I írtas Ultin: EITHRst évre írt 18.— Félévre ...«. ,, 9.— Negyedévre „ 4.50 Egyhónapi» ,, 1.60 Egyes «au­gra: Reggeli kiadás 4 kr. Esti kiadás...... S kr. Caá­iKistii, ff., fi rtry 90. sz. Negyvenötödik évfolyam. Budapest, vasárnap, április l ^féer. évre írt 14.— Negyedévre „ »X« Befesti U«eui»»i|)W: Egéss ewe írt le— Negyedévre „ 4-ós­taBosiiii Utmr bnU«: Egésv. évre írt *0.— Negyedévre „ fc" írífi szia itt: _ Reggelt felad*. re­ín BMlkieéée.­.. 4 „ SeerkeeBtöeégs «., fsissart-tue ! Mai Beámnak huszonkét oldal. Hol a temetkezés fölött Budapest, március 31. Amit a Szózat költője látnoki lélekkel előre látott, most ime másodszor következett be. Eljött — mert jönni kellett, — „a nagyszerű halál, hol a temetkezés fölött egy ország gyászban áll.­ Mikor ez a jóslat első ízben teljesedett be, akkor egy nemzet temetését gyászolta egy ország. A nemzet föltámadt, újra él. De mikor föltámadt, a koporsó fátyolát a síron hagyta. Mert betakarta azzal azt, aminek föltámadását az ország nem akarta többé. Most Kossuth Lajost temeti Magyarország. Temeti azzal a gyászszal, amelyet csak egy egész ország együtt érezve tud kifejezni. Kossuth Lajos is föl fog támadni és élni fog örökké a magyar nemzet szívében. De az ő koporsójának fá­tyoléból is ott fog maradni egy darab, eltakarni azt, amit a magyar nemzet nem akar soha föltámasztani többé. És valamint az egész magyar nemzet együtt érez a Kossuth fölötti gyászban: úgy fog föltámadni s örökké élni Kossuth Lajosban az, ami a magyar nemzetet egyesítette a szabadságban. Örökké fog élni, és Kossuth Lajos sírján sohasem fognak elhervadni a hála és a kegyelet virágai. Ott fog nyugodni Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Deák Ferenc közt. Az egyik vértanúja, a másik a kiengesztelője volt annak a szabadságharcnak, amely Kossuth Lajosnak örök dicsősége. Kossuth Lajos megtartotta esküjét, Isten pedig megtartotta Kossuth Lajosnak hazáját. Hogy a haza földje adhasson pihenést neki örökre. A szabadság és a béke angyala fogják őrizni Kossuth Lajos sírját. A tiszta, önzetlen hazaszeretet fog áradni az ő sírjának virágaiból. És soha a fátum démonai nem fognak erőt meríthetni e sírból, mert el fogja őket űzni e sírtól Batthyány és Deák. Attól a pillanattól kezdve, amelyben Kossuth Lajos emberi maradványait letették a haza földjébe, attól a pillanattól kezdve csak a történelem tiszta fényében fogjuk látni Kossuth Lajos halhatatlan szellemét, mely Batthyány és Deák szellemével egyesülve alkotandja meg a magyar szabadság szent háromságát. Három különböző ige, de egyik a másik nélkül nem egy. Kossuth Lajos: „Én adtam neked a szabadságot.“ Batthyány Lajos: „A szabadságért tudj meghalni.“ Deák Ferenc: „A szabadsággal tudj élni.“ Mig Kossuth Lajos nem jött haza, mig Kossuth Lajos teste nem egyesült a haza földjével, s lelke össze nem forrott itthon a nemzet szivével s lelkével, mindaddig a szabadság föltámadásának nagyszerű processzusa nem volt befejezve. Most itthon van. Örökre a mienk. A nagy misszió befejeztetett. Mint életében egyesítette a magyar nemzetet Kossuth Lajos, úgy egyesítette halálában. Valóságos földindulás kiséri a sírig, de mikor a sír bezárul, csend fog következni. Mert Kossuth Lajos itthon van! Kossuth Lajos pihenni akar! Nemcsak Magyarország, de talán az egész világ sem látott még olyan temetést, mint amilyen a Kossuth Lajosé. Legendák maradnak fenn ebből, és hősköltemények. Örök lelkesítői a magyar szívnek, és örök ifjúsága a késő századoknak. A hazatért Kossuthtal visszatért a hősök kora. A szabadságszeretet, a nemzeti önérzet. Csak Mirabeau temetése lehetett a Kossuth Lajoséhoz megközelítő. De Mirabeau hamvait később kiszórták a Pantheonból és szétszórták a szélnek. Ez Kossuth Lajos hamvaival sohasem fog megtörténni! Minden századdal szentebb lesz a hely, ahol az ő csontjai porlani fognak. Kísérjük sírjába a legnagyobb szabadsághőst, a magyar Prométheuszt ! Kísérjük sírjába a század csodá­ját, a magyarok büszkeségét. Csak testét viszszük a temetőbe, lelkét visszahozzuk onnan. Mert ez a temetés már Feltámadás. Csak az maradjon eltemetve, ami Kossuth Lajossal és Kossuth Lajosban örökre meghalt! A félreértés a magyar nemzet és Szent­ István koronája között. De ki félhet már ettől? mikor Kossuth Lajos itthon van, és néhány óra múlva mindörökre Magyar­­ország földjében fog megpihenni? Áldás volt élete, áldás lesz pihenése a haza földjében. A szabadság és a nemzeti önérzet igaz gyöngyeivé fognak válni a könnyek, melyek most az egész nem­zet szeméből hullanak. Re féljen a Kossuth Lajos sírjától senki, aki a szabadságot tiszteli és a magyar nemzetet szereti. De reszkessen mindenki e sírtól, aki a szabadsághoz áruló vagy kalmár kezekkel nyúl, s aki a saját önző érdekeit a haza érdekei fölé teszi! Fejünk meghajlik a gyásztól, de szivünk fölemelkedik a megdicsőültnek szellemével. Áldás, béke lebegjen a szent síron, melyben Kossuth Lajos aluszsza örök álmát ! És teljesedjék be álma, legyen a nemzet életében örök valóság ! Szabadság és Béke! ,4. K.

Next