Pesti Napló, 1894. április (45. évfolyam, 90-119. szám)
1894-04-01 / 90. szám
Mat's Buttes: Ecésf. ivrt írt 14.— Félí0Tf*...«. , 7.— Rejryent^vre „ S.50 Egry’hónapra 1—10 nappelK^I írtas Ultin: EITHRst évre írt 18.— Félévre ...«. ,, 9.— Negyedévre „ 4.50 Egyhónapi» ,, 1.60 Egyes «augra: Reggeli kiadás 4 kr. Esti kiadás...... S kr. CaáiKistii, ff., fi rtry 90. sz. Negyvenötödik évfolyam. Budapest, vasárnap, április l ^féer. évre írt 14.— Negyedévre „ »X« Befesti U«eui»»i|)W: Egéss ewe írt le— Negyedévre „ 4-óstaBosiiii Utmr bnU«: Egésv. évre írt *0.— Negyedévre „ fc" írífi szia itt: _ Reggelt felad*. reín BMlkieéée... 4 „ SeerkeeBtöeégs «., fsissart-tue ! Mai Beámnak huszonkét oldal. Hol a temetkezés fölött Budapest, március 31. Amit a Szózat költője látnoki lélekkel előre látott, most ime másodszor következett be. Eljött — mert jönni kellett, — „a nagyszerű halál, hol a temetkezés fölött egy ország gyászban áll. Mikor ez a jóslat első ízben teljesedett be, akkor egy nemzet temetését gyászolta egy ország. A nemzet föltámadt, újra él. De mikor föltámadt, a koporsó fátyolát a síron hagyta. Mert betakarta azzal azt, aminek föltámadását az ország nem akarta többé. Most Kossuth Lajost temeti Magyarország. Temeti azzal a gyászszal, amelyet csak egy egész ország együtt érezve tud kifejezni. Kossuth Lajos is föl fog támadni és élni fog örökké a magyar nemzet szívében. De az ő koporsójának fátyoléból is ott fog maradni egy darab, eltakarni azt, amit a magyar nemzet nem akar soha föltámasztani többé. És valamint az egész magyar nemzet együtt érez a Kossuth fölötti gyászban: úgy fog föltámadni s örökké élni Kossuth Lajosban az, ami a magyar nemzetet egyesítette a szabadságban. Örökké fog élni, és Kossuth Lajos sírján sohasem fognak elhervadni a hála és a kegyelet virágai. Ott fog nyugodni Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Deák Ferenc közt. Az egyik vértanúja, a másik a kiengesztelője volt annak a szabadságharcnak, amely Kossuth Lajosnak örök dicsősége. Kossuth Lajos megtartotta esküjét, Isten pedig megtartotta Kossuth Lajosnak hazáját. Hogy a haza földje adhasson pihenést neki örökre. A szabadság és a béke angyala fogják őrizni Kossuth Lajos sírját. A tiszta, önzetlen hazaszeretet fog áradni az ő sírjának virágaiból. És soha a fátum démonai nem fognak erőt meríthetni e sírból, mert el fogja őket űzni e sírtól Batthyány és Deák. Attól a pillanattól kezdve, amelyben Kossuth Lajos emberi maradványait letették a haza földjébe, attól a pillanattól kezdve csak a történelem tiszta fényében fogjuk látni Kossuth Lajos halhatatlan szellemét, mely Batthyány és Deák szellemével egyesülve alkotandja meg a magyar szabadság szent háromságát. Három különböző ige, de egyik a másik nélkül nem egy. Kossuth Lajos: „Én adtam neked a szabadságot.“ Batthyány Lajos: „A szabadságért tudj meghalni.“ Deák Ferenc: „A szabadsággal tudj élni.“ Mig Kossuth Lajos nem jött haza, mig Kossuth Lajos teste nem egyesült a haza földjével, s lelke össze nem forrott itthon a nemzet szivével s lelkével, mindaddig a szabadság föltámadásának nagyszerű processzusa nem volt befejezve. Most itthon van. Örökre a mienk. A nagy misszió befejeztetett. Mint életében egyesítette a magyar nemzetet Kossuth Lajos, úgy egyesítette halálában. Valóságos földindulás kiséri a sírig, de mikor a sír bezárul, csend fog következni. Mert Kossuth Lajos itthon van! Kossuth Lajos pihenni akar! Nemcsak Magyarország, de talán az egész világ sem látott még olyan temetést, mint amilyen a Kossuth Lajosé. Legendák maradnak fenn ebből, és hősköltemények. Örök lelkesítői a magyar szívnek, és örök ifjúsága a késő századoknak. A hazatért Kossuthtal visszatért a hősök kora. A szabadságszeretet, a nemzeti önérzet. Csak Mirabeau temetése lehetett a Kossuth Lajoséhoz megközelítő. De Mirabeau hamvait később kiszórták a Pantheonból és szétszórták a szélnek. Ez Kossuth Lajos hamvaival sohasem fog megtörténni! Minden századdal szentebb lesz a hely, ahol az ő csontjai porlani fognak. Kísérjük sírjába a legnagyobb szabadsághőst, a magyar Prométheuszt ! Kísérjük sírjába a század csodáját, a magyarok büszkeségét. Csak testét viszszük a temetőbe, lelkét visszahozzuk onnan. Mert ez a temetés már Feltámadás. Csak az maradjon eltemetve, ami Kossuth Lajossal és Kossuth Lajosban örökre meghalt! A félreértés a magyar nemzet és Szent István koronája között. De ki félhet már ettől? mikor Kossuth Lajos itthon van, és néhány óra múlva mindörökre Magyarország földjében fog megpihenni? Áldás volt élete, áldás lesz pihenése a haza földjében. A szabadság és a nemzeti önérzet igaz gyöngyeivé fognak válni a könnyek, melyek most az egész nemzet szeméből hullanak. Re féljen a Kossuth Lajos sírjától senki, aki a szabadságot tiszteli és a magyar nemzetet szereti. De reszkessen mindenki e sírtól, aki a szabadsághoz áruló vagy kalmár kezekkel nyúl, s aki a saját önző érdekeit a haza érdekei fölé teszi! Fejünk meghajlik a gyásztól, de szivünk fölemelkedik a megdicsőültnek szellemével. Áldás, béke lebegjen a szent síron, melyben Kossuth Lajos aluszsza örök álmát ! És teljesedjék be álma, legyen a nemzet életében örök valóság ! Szabadság és Béke! ,4. K.