Pesti Napló, 1895. július (46. évfolyam, 177-207. szám)

1895-07-01 / 177. szám

KÜLFÖLD. Az örmény kérdés. Az angol kormányválto­zás még nem érezteti hatását a külügyi politikában. A terry - kormány egyelőre folytatja Rosebergék örmény akcióját. A porta azonban bízik a változás bekövetkezésében, s ezért lehetőleg késedelmeskedik. Újabban azt telegrafálják Konstantinápolyból, hogy Franciaországnak, Angliának és Oroszországnak arra a sürgős követelésére, hogy a porta válaszjegyzéké­­ben foglalt több homályos pont felvilágosíttassék, amely homályosságot a porta a francia fordításnak rója fel, bizottság alakult Túriéban basa elnöklete alatt és az igazságügyi, belügyi és közoktatási mi­niszterek, valamint a nagyvezér és az államtitkár bevonásával. E bizottság a kérdéses pontok újabb szövegezését fogja tárgyalni. A felvilágosítások meg­adásának határidejét sem nem kívánták, sem meg nem ígérték. Az ifjucsehek és egy új koalíció, Bécsből távira­­tozzák. A Sonn- und Montagszeitung mai száma Graf Taaffe in Sicht cím alatt hosszabb cikket közöl, amely az ifjucsehek szerepével a jövőben foglalkozik és felemlíti, hogy az ifjucseh­ pártban szakadás áll be, mert egyik része a jelen viszonyok között a merev ellenzéki álláspont fel­adását ajánlja, míg a radikálisok erről hallani sem akar­nak. A prágai kivételes állapotok megszüntetése és egy új csehországi helytartó kinevezése biztos előjele a csehek részvételének az újonan alakítandó koalícióban és az ifjú­­cseh pártvezérek tárgyalásai a többi pártok vezéreivel, va­lamint az a tény, hogy a cseh nemesség több tagja kérte a királyt, hogy a prágai entnográfiai kiállítást tüntesse ki látogatásával, arra mutat, hogy a csehek a kormányban részt akarnak venni. Szóval a Taaffe-rendszer alatti álla­potok ismét meg fognak honosodni Ausztriában. Megyék és városok.­ ­ (A közigazgatási bizottság ülése.) Borsod­­megye közigazgatási bizottságának Mik­lós Gyula főispán elnöklete alatt a napokban volt a rendes havi ülése. A szakelőadások meghallgatása után elhatározták, hogy sür­gősen felhívják a kincstárt, hogy a mező­keresztesi hidat gyökeresen javíttassa meg. Az adók rendben folytak be. Egyenes adó címén a folyó év első öt hónapjában 39.000 forinttal több folyt be, mint a múlt év hasonló szakában. Végre a főispán indítványára a házasságkötések teljesíté­sére az anyakönyvvezetőket jelölték ki.­­ (Torda város közgyűlése.) Torda város kép­viselő -­testülete június 28-án tartotta közgyűlését Velits Ödön polgármester elnöklete alatt. A képviselőtestü­let elhatározta, hogy a törvényszéki épületet 16 szobával kibővítteti. A sósbányai fürdők építésére s a beruházási költségek fedezésére a nagy­szebeni banktól a város 8500 forintot vesz fel. A gyűlés elhatározta, hogy a kincstári bikatelep fekvőségeit megvásárolja. Ezzel kapcsolatban ki­mondotta elvileg azt is a közgyűlés, hogy a faraktár által eddig kirt 24 hold területet 32 holdra kiegészítve a kincs­tárnak 30,444 forintért eladja.­­ (Hunyadvármegye közgyűlése.) Hunyadvár­­megye törvényhatósági bizottságának tegnap volt a rendes tavaszi közgyűlése. Báró Szentkereszty György főispán az elnöki beszédben felemlítette, hogy József főherceg éppen aznap hagyta el Déva városát, miután a honvéd zászlóalj megvizsgálását befejezte. Ezután a nagyhalmágy-brádi vasútvonal kiépítésének segélyezésére 25 ezer forint szub­venciót szavaztak meg. A belügyminisztériumtól 35 ezer forint segélyt kaptak, hogy Algyógy és Gyalmár közt a Maros-hidat felépítsék. Jóváhagyták az 1894. évi várme­gyei zárszámadásokat. Végre elhatározták egy két hónappal ezelőtt leszavazott indítvány felújítása következtében, hogy a gyűlések programmját ezután oláhul is kiadják.­­ (Polgármesterválasztás Liptó-Szent-Mikló­­son.) A május elején állásáról leköszönt Steiner Manó polgármester helyébe ma választottak új polgármestert Liptó-Szent-Miklóson. Mivel az utolsó napokig pályázó nem jelentkezett, a magyar érzelműek ismét Steiner Manót je­lölték, aki azonban felhívta Joób Gyula főszolgabírót, hogy csak ellenjelölt kijelölése esetén hajlandó a jelöltséget elfogadni. Ezalatt megalakult egy másik párt (antiszemita párt) is, amely Bohusi Péter tót ügy­védet kívánta polgármes­terül. Heves küzdelem után a következő eredménynyel zá­rult a választás: Steiner 91 szavazatot kapott, Bohus Pé­tert 95 szavazattal, azaz 4 szótöbbséggel a város polgár­mesterévé választották meg. Pénztárnokká Kovács Józsefet, közgyámmá pedig Petrovics Jánost választották meg. Negyvenhatodik évfolyam 1 reggeli és esti kiadás küB* kfuldn házhoz vagy postán küldi« Budapesten és a vidékent Egész évre — 18 frt—kr. Félévre —-------9 n ‡» Negyedévre— — 4 „ 50 „ Egy hónapra — 1 » 0® » Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás —-------&kr. Esti kiadás-----------— *­» Kiadóhivatal: 1 reggeli és esti kiadás együtt, egyszerre küldve Budapest»« és a vidékéé: Egész évre____14 frt — kr. Félévre —____7 „ — „ Negyedévre-------3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 „ Egy sztán ára Budapesten: Reggeli kiadás______ 4 kr. Siti kiadás____...__3 „ Szerkesztőség: B. fersutisi lira S. Itbimuo apsilit IV., Firendirt tire 4. tt, I. imiM. 177. sz. Budapest, hétfő, julius 1, 1895. ESTI KIADÁS.­­ KÜLÖNFÉLÉK Budapest, julius 1. — A király Ischlben, Bécsből telegrafálják, hogy a király ma délelőtt nyári tartózkodásra Iseidbe utazott. — A királyné Bárt­fán, Bártfára küldött munkatársunk a következőket írja: Bár a felséges asszony itteni tartózkodása teljesen magánjellegű és szigorúan zárkózott lesz, a fürdővendégek között természetesen élénk érdeklődés és társalgás tárgya a királyné küszöbön levő látogatása. A fürdőigaz­gatóság, mint már jelentettem, azt a hivatalos értesítést kapta, hogy a királyné kedvező időjárás esetén hétfőn délután fél hat órakor, különben pedig ugyanakkor délben érkezik meg. Az előbbi esetben ugyanis a királyné útközben Pop­­rád-Felkán is kiszáll és Tátra-Füredre rándul ki. Az ud­vari személyiségek közül többen már megérkeztek, kö­zöttük Singer császári királyi kormánytanácsos, aki Fenyves Károly fürdőigazgatóval együtt minden még hátralevő előkészületet megtétetett. A balzsamos fenyveseket keresztülszelő utak nagy distanciákra kitűnően helyre­­állítják, a sétatér illatos rózsadíszben pompázik és a Deák­­fogadó, különben is teljesen modern hotel, eleganciájával a gasteini vagy ostendei szállókra emlékeztet. A fürdő házait ugyan nem diszítették fel zászlókkal, de az udvar kifejezett kívánságára történt ez így, hogy a fogadtatás ne fosztas­­sék meg privát karakterétől. Singer kormánytanácsos már szombaton a királyné elébe utazott. A királyné és kísérete Bécs felől Marcher­ate-Cjiha—Aboson át érkezik, termé­szetesen udvari ki­vonattal. A magyar királyi vasúti és hajózási sífelü­gyelőség az eperjes—bártfai vicinális pályát­­megvizsgálta és az udvari vonat terhének elviselésére­ alkal­masnak találta, mozdonynak ellenben csupán a helyiérdekű vasutat lehet majd alkalmazni. A bártfa­fürdői posta-és táviró­­hivatalt kibővítették, személyzetét szaporították, folytonos (éjjel-nappal egyaránt működő) szolgálatot rendeztek be, azon­kívül egy új táviró­vezetéket húztak. A fürdő igazgató­sága körlevélben kéri fel a háztulajdonosokat és vendége­ket, hogy a királynét ott léte alatt jártában-keltében ne zavarják, ne kisérgessék s általában ne legyenek terhére, különben magukat rendes életmódjukban ne zavartassák. A felséges asszony megérkezését délutánra, esetleg, ha útjában valahol megállapodnék, estére várják. Az udvari különvonat a vágvölgyi vonalon át a Kárpátok alatt a kassa-oderbergi pályán lő Abosig, onnan Eperjesen át Bártfára. A fürdőben még nagyon kevés a vendég, a la­kások üresek, úgy látszik, megrémült a fürdőt járó közön­ség attól az álhírtől és feltevéstől, hogy nagy drágaság lesz, amitől lehetett is tartani, de nem következett be. Minden a régi kulcs szerint van, így tehát a bártfai fürdő, bár igen diszkréten, de teljesen elkészülve várja a királyné látogatását, amelyet mindenki, még az egyszerű tót nép is, nagy megtiszteltetésnek néz és örömmel fogad. — Mint egy legújabban érkezett táviratunk jelenti, a ki­rályné ma délután 5x/1 órakor érkezik Bártfa városába s ott azonnal kocsira ül s kihajtat Bártfa fürdőbe. — Körutazó főhercegi pár. Károly Lajos főher­ceg és a felesége mint Bécsből jelentik, ma a legszigorúbb inkognitóban több heti útra indultak. A főhercegi pár először Londonba megy hat napi tartózkodásra. Ott időzé­sük alatt az angol királynőt Windsorban meglátogatják. — Bajor aggharcosok ünnepe. A győzelmes na­pok huszonötödik évfordulója alkalmából, mint müncheni tudósítónk táviratozza, a régensherceg a bajor veteránok és aggharcosok szövetségének pompás szövetkezeti zászlót adományozott. A zászlószenteléshez ma 400 egyesület zászlókkal és zenekarokkal vonult a városon át a Lajos­­templomhoz, ahol Lipót és Arunolf hercegek, Creilsheim miniszterelnök, Feilitzsch és Asch miniszterek is megjelen­tek. A zászlószentelést Thomba érsek végezte. Ezután Li­pót herceg átadta a zászlót a szövetségnek. Az ünnep után a díszmenet a Miksa­ József-térre vonult, ahol ováció­­kat rendeztek a régenshercegnek. — Tengerésznövendékek tanulmányútja. Fiumé­ból írják, hogy a Saida nevű hadihajó, amely a haditen­gerészeti akadémia első évet végzett növendékeit viszi a gyakorlati útra, Gebhard fregattkapitány vezénylete alatt oda érkezett. A Dalosok ünnepe. Győrből telegrafálják, hogy a Dunántúli Dalosok Szövetsége tegnap tartotta dalversenyét és közgyűlését. Heggel katonazenével ébresztő volt, 11 órakor volt a közgyűlés, amely után a dalosok, körülbelül 400-an, a Vigadó termében társasebédre gyűltek össze, ahol gróf Laszberg főispán üdvözölte őket. Délután 5 órakor a sétatéren sétahangverseny, 7 órakor pedig dalverseny volt. Este fényes táncmulatságot rendeztek. — Ki mennyit takarított meg. Érdekes olyan­kor bepillantani, kivált a mostani panamás világban, a szereplő államférfiak magán­gazdálkodásába, hogy megítél­hessük, miként takarékoskodtak vagy pazaroltak azok, akiknek nemzetek sorsa és vagyona volt a kezükre bízva. Egy magyar képviselő odakiáltotta egyszer egy miniszter­nek, hogy a miniszteri székben meggazdagodni nem sza­bad. De kérdés, hogy köteles-e hát valaki feltétlenül elköl­teni — akár van szüksége rá és kedve hozzá, akár nincs — az állampénztárból húzott fizetését, és vét-e a közmorál ellen az olyan főtisztviselő, aki roppant fizetését — kivált ha magánvagyona is van — részben vagy egészben félrerakja. Nem akarjuk ezúttal a kérdést tovább feszegetni, s ebben a rovatban nincs is helye, de érdekesnek találjuk közölni a párisi Figaro nyomán a francia köztársasági el­nökökről szóló adatokat. S itt első tekintetre szinte mon­­struózusnak tűnik fel az a tény, hogy Jules Grévy, akinek mielőtt köztársasági elnök lett, évi húszezer frank jöve­delme volt, ezen a vagyonán és mont-sous-vaudreyi birto­kán kívül hat milliót hagyott maga után, mikor meghalt, két milliót párisi házakban és négy milliót értékpapírokban. Ezt a hat milliót kilenc évi elnökösködése alatt szerezte. Önkén­telenül is vejének, a hírhedt Wilsonnak az üzelmei jutnak eszébe az embernek, ha ezt a horribilis adatot olvassa. De ha közelebbről nézzük a dolgot, sokkal ártatlanabb színben fog feltűnni. Grévy már hetven éves volt, amikor elnök lett, sem reprezentálni nem szeretett, sem költekezni nem tudott s az utazgatásban sem telt kedve, hiszen annyira nyárspolgár volt az öreg úr, hogy kevéssel azelőtt, hogy a francia állam feje lett, külvárosi törzskávéházában ing­ujjban biliárdozgatott. Ilyen ember nem költhetett hát el havonkint százezer frankot, pedig annyi az el­nöki fizetés: egy millió kétszázezer frank! Kilenc év alatt ez 10.800.000 frankot tesz ki kamat nélkül. Grévy­­nek tehát csak a fizetése felét kellett félretennie, hogy hat milliót takarítson meg. A másik felét az elnöki háztartásra és családjára költötte. A másik polgár­elnök, Thiers sem­mit sem takarított meg huszonhét havi elnökösködése alatt. 1883-ban vette volt nőül Dosne kisasszonyt s mikor negy­vennégy évvel utóbb meghalt, nejének jelentékeny va­gyona azokkal az összegekkel együtt, melyeket Thiersnek A konzulság és a császárság címü történelmi műve még egy munkában eltelt hosszú élet jövedelmezett, nem tett ki többet három milliónyi értéknél, beleértve a saint­­georges-téri palotát és igen nagy értékű műgyűjteményét. A katonaelnök, Mac-Mahon (1873—1879.) szegényekből távozott az elnökségből, semmint beleült, annyira, hogy elnökösködése után főjövedelme csak a tábornagy­ fizetése volt. Carnot sem szegényebb, sem gazdagabb nem lett. Özvegyének és négy gyermekének nem egészen ötvenezer frank évi jövedelme maradt, s az özvegy, mint ismeretes, nem fogadta el a fényes nyugdíjat, amelyet neki a parla­menttel meg akartak szavaztatni. Az elnökökön kí­vül még mások is vannak, akik mint miniszterek és parlamenti elnökök, busás fizetést húztak az ál­lamtól. Említsük fel azok közül is a kiválóbbakat. Gam­­betta, akiről életében azt mondták, hogy ezüstkádban fürdik, és aki valamikor igen keresett ügyvéd volt, körülbelül évi nyolcezer frankot, meg egy csomó csekély értékű hírlap­­részvényt hagyott maga után. A nemrég meghalt Burdeau, aki pénzügyminiszter volt, szegényül halt meg, Jules Ferry pedig majdnem teljesen elfogyasztotta magánvagyonát, amikorára meghalt. íme hét elsőrangú ember, akik közül csak egy gazdagodott meg az államszolgálatban, az is csak azért, mert elég­­ burzsoá volt ahhoz, hogy fizetésének csak a felét költse el. — Egy természetbúvár halála. Egy londoni táv­iratunk jelenti, hogy Huxley Henrik Tamás tanár és ter­mészetbúvár az éjjel meghalt. Az elhunyt 1825-ben, egy London melletti községben, Ealingban született. Az orvosi pályára készült és 1846-ban Stanleynak kísérője volt Ausztráliába. 1855-ben a természetrajz tanárává lett London­ban és a filozófiát tanította a Royal­ Institutban. Ké­sőbb az összehasonlító anatómia és fiziológia tanára lett. Ez időtől kezdve leginkább az anatómiával és főleg a ge­rinces állatokkal foglalkozott és egész könyvtárt írt össze ezekről a tudományokról. Főműve az „Evidence as to man’s place in nature,“ amelyben­ azt bizonyítja, hogy az embernek rokonsága az antropomorf majommal sokkal nagyobb, mint ezé más majmokkal szemben. Négy oldal.

Next