Pesti Napló, 1896. február (47. évfolyam, 31-59. szám)
1896-02-01 / 31. szám
A visszatérő káosz. Budapest, január 3-. (—) Az osztrák kormány vezértagjai Budapestre jönnek, hogy a gazdasági kiegyezésre vonatkozó alkudozásokat folytassák. Mi ezúttal csakis arról a kaotikus állapotról akarunk szólni, amely Ausztriában a gazdasági kiegyezés alkalmából támadt. A gonoszindulatú véletlen úgy akarta, hogy az osztrák tartományok Landtagjai éppen a kiegyezési tárgyalások megkezdésének idején nyíltak meg. Valamennyi tartománygyűlés szót emel, hogy hozzászóljon a reá nem tartozó dolgokhoz. Épp úgy mint a közjogi kiegyezés előestéjén nem kevesebb mint tizenhét Landtag mondta el a maga fölösleges megjegyzéseit a dualizmusról. Bernt akkor nagy carivarinak nevezte el a Landtagok össze-vissza kuszált bölcseségét s a dualizmus bizony keveset köszön ennek a bölcseségnek. Inkább a Landtagok ellenére létesült, mint az osztrák provincializmust követelménye folytán. Hasonlót mondhatunk a gazdasági kiegyezésről is. A Landtagok charivarija ismét fellép, zűrzavaros képet mutatva, mintha az osztrák-magyar monarkia abban a veszélyben forogna, hogy visszazökken régi kaotikus állapotába. Az egyik Landtag a közös vámterület okvetetlen felbontását követeli, a másik annak szükségképp való fentartását. Az egyik garanciákat követel Magyarország mezőgazdasági versenyével szemben; a másik Ausztria iparos érdekeit akarja biztosítani, sőt harmadik is akad, olyan, amelynek álláspontjából az következnék, hogy nemcsak a monarkia, hanem magának az osztrák államnak gazdasági egysége is veszélyben forog, amennyiben legideálisabb állapotnak azt tartaná, hogy Ausztria - Magyarország gazdasági trializmusba kerüljön. Természetesen ez a cseh álláspont. Alapgondolata a fundamentális artikulusokban gyökerezik. Csehország 1871-ben nemcsak külön állami egyéniséget követelt magának, hanem egyszersmind gazdasági önrendelkezési jogot. Az 1871-iki cseh deklaráció elismerte ugyan a Magyarországgal kötött gazdasági kiegyezést, de az elismerés tényével szembeállította a cseh államnak azt a jogát, hogy meghatározza azt a kvótát, amelylyel a közös terhekhez járul. A gazdasági viszony dolgában pedig Csehország ugyanarra az alapra akart helyezkedni az osztrák örökös tartományok irányában, amelyen Magyarország Ausztriával szemben áll. A fundamentális artikulusok e tekintetben, valamint általában a közös ügyekre nézve, a következő nyilatkozatot tartalmazták: «Ezekre a tárgyakra vonatkozólag Csehország országgyűlési képviselete hajlandó a magyar koronához nem tartozó országokkal és királyságokkal olyan egyezményre lépni, hogy az ezekre a tárgyakra vonatkozó törvényhozást Ausztria országainak és királyságainak országgyűlése által választandó kongresszus gyakorolja.» Hajlandónak mutatkozott továbbá Csehország arra, hogy ezeknek a tárgyaknak kezelése közös orgánumra bizassék. Ez pedig a szakminiszterekből, az udvari kancellárokból s az egyes országok minisztereiből állott volna. De természetes, hogy a döntés a megállapítani célzott számarány szerint történt volna. A csehek fülében a Hohenwart-féle Programm cseng. A gazdasági kiegyezés megújítását ennek az álláspontnak kihegyezésére akarják felhasználni. És hogy a gazdasági szeparatizmust annál inkább megokolhassák, egyszersmind élesen kidomborítják a politikai szeparatizmust. Csehország kétségkívül nagy gazdasági tényező Ausztriában. Az a három tartomány vagy ország, melyből régen az é-s most az ifjú-csehek a cseh királyságot szervezni akarják, Ausztria gazdasági nagyságának oszlopa. Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia nélkül Ausztria gazdaságilag gyenge állam volna. Az osztrák ipar legvirágzóbb régiói ezekben az országokban vannak. Az osztrák állam gazdasági fölényének gyökerei e három provinciában ágaznak szét. Még a birodalmi székvárosnak, Bécsnek fejlődését is leginkább ez a három tartomány mozdítja elő. A csehek és szlávok bevándorlása növeli a Nagy-Bécs lakosságát, amelynek szaporodását a természetes propagáció megközelítő arányokban sem tenné lehetővé. A cseh, morva és sziléziai ipar adja leginkább az osztrák metropolisnak a maga modern, iparos-kereskedelmi és nemzetközi jellegét. Bécsnek nem igen volna sokkal nagyobb mértékben modern élete, mint akár a lagúnák városának, ha az a hatalmas szellem nem lüktetne benne, mely Csehországot, Morvaországot és Sziléziát a műveit világ legelőrehaladottabb és legvirágzóbb országai közé emelte. A valódi német tartományok erejéből Bécs csak jelentéktelen, másodrangú tartományi főváros lehetne Legfeljebb mint az osztrák császárság székhelyének lenne politikai jelentősége. És az osztrák császárok jótékonysága adhatna neki, mint ahogy adott is, fényes koloritot. de gazdasági hatalmas tartalmát az északi szláv-német országoktól veszi. Ekképp tehát, noha igaz, hogy Ausztriának és metropolisának gazdasági nagysága nem tisztán szláv alkotás, mert TÁRCA. A hátulsó kis kapunál. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Ábrányi Emil. Több elegáns fiatal úr jött velem szembe a Váci utcán déli tizenkettő és egy óra közt, kifogástalan séták és előkelő csavargások idején. Alig lehetett mozogni a zsúfolásig megrakott aszfalton. Minden kirakat előtt embertömegek álldogáltak és a hangos társalgás valóságos zsivajjá olvadt össze a hideg, tiszta téli levegőben. Éppen ki akartam térni egy mellékutcába, amikor a fiatal urak szélső jobbszárnya közelembe ért és egyikőjük erősen belém ütődött. Pardon kiáltott föl distingvált francia kiejtéssel, nyilván nem azért, hogy engemet kiengeszteljen, hanem hogy a finom, urias kiejtését megcsodáljam. Szótlanul haladtam tovább, de az ismeretlen úr, aki erősen megnézett, amikor a pardont kimondta, utánam rohant és egyenesen az utamba állott. Ha ez a fickó most belém köt és megfért, úgy lököm félre az egész Váci utca szemeláttára. Nem volt időm befejezni a harcias gondolatot, mert az elegáns ismeretlen villámgyorsan megfogta mind a két kezemet és rázta, rázta sokáig, nagy, tüntető szeretettel. — Szervusz! szervusz! Hát csakugyan te vagy! — Szervusz! szervusz! mennyire örülök! Csak most néztem meg igazán. Csalódtam, mikor fiatalnak hittem. Ráncos, barázdás, sárgás-fehér arcán nyoma sem volt a fiatalság üdeségének. Csak a szemeiben villogott valami csodálatos, gyermekes könnyelműség. Semmi becsvágy, semmi tudomány, semmi komolyság, csak a vegetáló életösztön, csak a napról- napra való élet gyönyörűsége, csak a levegőhöz, a napfényhez, az emberi társasághoz való erős ragaszkodás, csak az az egyszerű, egészséges kívánság, hogy mindennap együnk, igyunk, fecsegjünk, mulassunk, elaludjunk és újra felébredjünk. Ez a bamba, állatias életkedv vigyorgott ki rám a nyugtalan, barnás, apró szemekből. Jól megnézve, a ruházata sem volt kifogástalan. Rikító sárga keztyűjét akármelyik dandy fölhúzhatta volna és a lakkcipőjén is frissen ragyogott a máz, de a felöltőjén kopásnak indult a bársonygallér, a nyakkendőn meglátszott, hogy huzamosabb idő óta és egyfolytában viselik és a gondosan kefélt cilinder karimáján zsirfoltok ütögettek át. A nyájas, túlontúl meleg üdvözlés ellenére ezzel a hideg kérdéssel fordultam hozzá:— Kihez van szerencsém? — Kihez van szerencséd! No ez jó! Jeten ucscse nagyszerű! Kihez van szerencséd! Ne bolondozzál, pajtás! Hiszen én vagyok a . . . . De hiszen csak ismersz? — Mondom, hogy nincs szerencsém . . ! — Krisztus Jézus ucscse, nagyszerű! Ha te nem tudod, hogy ki vagyok én, akkor az apa bátran eltagadhatja a fiát, és a testvér a testvérét! Hát nem emlékezel, hogy tizenöthúsz évvel ezelőtt testi-lelki barátok voltunk? — Nem emlékezem arra, hogy . . . — Micsoda, hát nem emlékezel a szálkas agarászatokra ? Nem százszor kacsáztunk az ecsedi lápon Dsuha Ábrissal, Ilosvai Ferivel, meg a vörös Jeszenszki sógorral, akit később úgy összehúzott a köszvény, hogy három esztendeig kocsin tolták idestova, mint a pólyás gyereket? Hát Reszege Szaniszlón ki szerezte meg a cigányt? Ér-Mihályfalván ki lőtte meg a döglött nyulat ? Hahahahaha! Kik csinálták a nagy nemzeti skandalumot március tizenötödikén Nyíregyházán, amikor az egész garnizont kidobáltuk a színházból? Ha te nem emlékezel én rám, akkor nincs több emlékezőtehetség a világon... — Akárhogy erőlködöm, uram, nem tudok visszaemlékezni arra az időre ... — No de már ez igazán kolosszális! Hát a fenszterpromenádok Nagy-Kállóban a szép alispánná ablakai alatt? Hát az Uszubu félbajusza, amit a megyei közgyűlésen levágtunk, amíg Uszubu szundikált mellettünk . . . ? És az a rettentő kacagás, amikor Uszubu felállott és beszélni kezdett a hoszszú félbajuszával. . . ? És azután a kettős duellum életre-halálra ? összesen tizenkét pisztolydurranás és semmi sebesülés ? Barátom, milyen idők! Hát igazán nem emlékezel rám? — Igazán nem emlékezem. . . — Becsületemre mondom, megérdemelnéd, hogy többé ebben az életben ne álljak szóba veled. De én jó fiú vagyok. Akit én egyszer a szívembe zártam, azt én nem felejtem el soha! Csak egy kis büntetést szabok rád: itt az utcán nem mondom meg, ki és mi vagyok. De holnap elmegyek a lakásodra . . . igaz, hol is lakói, kedves barátom? — József-körút 26-ik szám ... földszint... — Nincs elegánsabb a földszinti lakásnál ... és mekkora kényelem ! Most egy kis asztmám van . . . köhögök . . . nehezen mászom az emeleteket és Budapest még akkora Kraehwinkel, hogy csak minden huszadik házban van lift! Köszönöm, pajtás, hogy a földszinten lakói! Holnap nálad leszek . . . nálad leszek! Majd bemutatom magamat! Pá! Most Negyvenhetedik évfolyam. A rregeli (• Mtf kisüli eS'iitt, egynfrre küldvű kunspeltet is s Titékon: Égési évre _ 14 frt — kr. Félévre ... 7 „ — „ Negyedévre ._ S „ 50 „ Egy hónapra... 1 „ 20 „ Egy szám ára Budapesten Reggeli kiadás ... ... 4 kr. Eső kiadás ... ._ ... 3 „ Szerkesztőség: VI., Teréz-körut SI. is.PESTI NAPLÓ A reggeli éacstl kiadás kB 15u* külöe házhoz v.postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre _ 18 frt — kx. Félévre.............9 „ — » Negyedévre ... 4 „ 50 „ Egy hónapra... 1860 „ Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás____5 k* Esti kiadás..................4 „ Kiadóhivatal: VI., Teréz-kurut 13. se. 31. sz. Budapest, szombat, február 1. 1896. Mai számunk tizenhat oldal.