Pesti Napló, 1896. október (47. évfolyam, 270-300. szám)

1896-10-13 / 282. szám

98& szám. Budapest, kedd 189& pfetólver 13­­9 ———MMmMM • — N­ Ifi —M—I—magm­m Társaság ülésén való felolvasásra, szeptember utolsó napjáig, mint záros határidőig, a következő pályamun­kák érkeztek: 1. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Alszik a költő. (Moore.) 2. Petőfi. (Jelige: Mily édes az élet.) 3. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: A köl­tészet fája életem.) 4. Petőfi költészetének széptani méltatása. (Jelige: Szegény hazám. ..) 5. Petőfi Sándor költészete. (Jelige: Puszta, puszta, te nagy, a szabadság képe. ..). 6. Petőfi költészete. (Jelige: Én örömimet és fáj­­áám­iimat —­ Érezni akarom . . . kettősen érezem.. .) 7. Petőfi genreképei. (Jelige: A genrekép egyszerű­­ mezében egyéni vonásokkal típusokat fest.) 8. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Leg­nagyobbak a nagyok közt stb.) 9. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Behan­­tozottan áll hamvai felett a hely.) 10. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Ott­­ essem el én, a harc mezején. ..) Egyesületek.­ ­ A Jubiláló Földrajzi Társaság. A Magyar Földraj­zi Társaság huszonötéves fennállása alkalmából, e hónap 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Fülöp, Szász-koburg és gothai hercegnek, a társaság védnöké­nek elnöklete mellett diszülést tart. A diszülésen a társaság tisztikara s választmányi tagjai díszmagyarban vagy frakkban, más meghívottak legalább fekete öltö­zetben, hölgyek pedig utcai toalettben jelennek meg. Ülés után az István főherceg fogadóban ünnepi ebéd lesz. + Országos Gyermekvédő Egyesület. A vár­­megyeháza nagytermében ma tartotta meg az Országos Gyermekvédő­ Egyesület ezidei közgyűlését, amelyen Neuschloss Marcell elnökölt. Megnyitó beszédében rámu­tatott arra az üdvös tevékenységre, amelyet az egye­sület kifejt, de amelyre még mindig nincs meg az ele­gendő anyagi erő. Az egyesület évi jelentésében, ame­lyet Balogh Jenő miniszteri osztálytanácsos szerkesztett,­­ fel van említve, hogy az egyesületi menedékhelyben ez idő szerint huszonkét gyermek van elhelyezve. A tisztikar megalakításánál elnöknek nagy akklamációval Ra­­kovszky István számvevőszéki elnök, alelnöknek dr. Katona Béla királyi főügyész-helyettes, báró Mah­­­omes Jeromosáé, Neuschloss Marcell, és dr. Ba­konyi Kálmán igazgatóknak, dr. Gonda Dezső fő­titkárnak, Parlagi Ferenc pénztárnoknak, Gelléri Mór ellenőrnek, dr. Arkay Kálmán ügyésznek, Verő György gazdának, dr. Feuer Náthán és dr. Brück Miksa orvosoknak, dr. Lehoczky Antal, Kövesdy Béla és Kuncz Ferenc számvizsgálóknak választottak meg. Végül a választmányba választottak húsz tagot. A köz­gyűlés további folyamán elfogadták Fürst Imre indít­ványát, hogy az egyesület a vidéken is indítson akciót és Gonda Dezső indítványát, hogy a kormánytól és országgyűléstől kérjen anyagi támogatást. Közoktatás. (Gimnázium-avatás.) Tegnap avatták föl Ung­­várott nagy ünnepiességgel a város uj gimnáziumát. Mint levelezőnk írja, a diákság kora reggel a tanári kar vezetése mellett kivonult az uj gimnáziumból a kato­likus templomba, ahol összegyűltek az összes hatósá­gok, a városi egyesületek s a városban állomásozó ka­tonaság összes tisztjei. A templomban Meszlényi szat­mári püspök mondott misét, aki már tegnapelőtt érke­zett Ungvárra. Mise után a püspök beszentelte az ifjú­ság uj zászlóját s arcután az egész közönség élén kör­menetben indult az új gimnáziumhoz, ahol Klamarik miniszteri tanácsos, Szibert Ede tankerületi főigazgató és Hodolay László gimnáziumi igazgató mondottak al­kalmi beszédeket. Törvényszék.­ ­ A Kassics-Podraaniozlisz-ügy. Megírtuk nem­régiben, hogy közvetettenül a képviselőház feloszlatása után Kassics Péter sürgős beadványt intézett a buda­pesti büntetőbírósághoz, hogy báró Podmaniczky ellen, aki most már nem képviselő, végtárgyalási napot tűz­zön ki. Az ügyben a büntető járásbíróság e hónap 17-ére tűzte ki a tárgyalási napot. A tárgyalást Gajzágó Manó királyi táblabíró fogja vezetni.­­ Szocialisták panamája. A szociáldemokra­ták pártjában tavaly kitört válság immár odáig jutott, hogy az ellenzék sikkasztás miatt felje­lentette a párt napilapjának, a megszűnt Nép­szavának vezetőit. Mikor a szocialisták elhatározták, hogy lapot indítanak, e célból részvénytársaságot léte­sítettek és körülbelül 1000 darab tízforintos részvényt bocsátottak ki. A szegény munkásemberek bíztak apos­tolaikban s nemcsak mind jegyezték a részvényt, de be is fizettek azonnal közel 3000 forintot. A lap azután, dacára kelendőségének s ezen a réven szép jövedelmé­nek, hamarosan megszűnt. A feljelentők szerint ez azért történt, mert a lap élén állók úgy a befizetett részvénytőke, mint a jövedelmek jórészét elsikasztották. A törvényszék megindította a vizsgálatot s a lap köny­veit, amelyekkel a munkások bizonyítani kívánják a sikkasztást, lefoglalta. Meggyűlik a lap-gründolók baja amiatt is, hogy a megalakított részvénytársaságot a kereskedelmi törvényszéknél be sem jelentették.­­ A csődök esztendőbe. A főváros kereskedő­­világát rég sújtotta annyi bukás, mint ebben az esz­­tén­dőben. Különösen az utóbbi hónapokban egymást érik a csődök, amiket a tavaszszal beütött nagy börze­­krach, másrészt pedig a kiállítás szezonjába ve­tett vérmes remények meghiúsulta okozott. A bün­tető törvényszék is szinte túl van halmozva csőd­­ügyekkel, mert az idén nem kevesebb, mint hetven ■csődöt rendeltek el az arra iletékes törvényszékek. A vizsgálóbírák nap-nap után csődügyekkel foglalkoz­nak. Ma nyert befejezést a vizsgálat a Baumann és Kälber­ cég bűnpörében is. Az építő­ cégnek egyik tagja, Baumann öngyilkossá lett néhány hónap előtt s így a fenyitő törvényszék csakis a társát, Kötbér Lajost von­,­hatja felelősségre. A vád ellene az, hogy az aktívákból 20KXX­ forintot egyszerűen eltüntetett s a könyveket is rendetlenül vezette, amiért a királyi ügyészség csa­lárd bukás bűntettével vádolja.­­ A részletügyletek kérdése. A Magyar Jogálzegyesület teljes ülésében tegnap a részletügyletek kérdését tárgyalta dr. Barna Ignác jogtanár és ügyvéd­­­előadása mellett. Az érdekes tárgy körül kifejlődött élénk vitában Schv­arcz Gusztáv egyetemi tanár, Vavrik Béla kúriai tanácselnök és Lázár Pál műegyetemi tanár vettek részt. A vitát folytatni fogják a jövő szombaton ártandó ülésben is.­­ Apagyilkos fiuk, Madjer István és Gergely parasztokat, kik 14 év előtt apjukat meggyilkolták, mert a vagyonát elpazarolta, a zágrábi törvényszék, mint nekünk írják, kötél által való halálra ítélte. INNEN-ONNAN. § A fakir orra. Szabad-e egy alvó fakir orrával kísérletezni ? Ebben a fura jogi kérdésben kellett mi­napában döntenie a manchesteri rendőrkapitánynak. Az ősbudavári felsült kóklerek egy angol kollegája ugyanis valami alsóbbrendű színházban egy hétre elaltatta ma­gát. A közönség persze a ködös Albionban sem ke­­vésbbé hiszékeny, mint nálunk, tehát csak úgy tódult a «tudomány legújabb vívmányának» megcsodálására. A lelkiismeretes impreszárió, hogy mindenkit meggyőz­zön a csodálatos mutatványok makulátlan igazságáról, felszólította a közönséget, alakítson ellenőrző bizottsá­got. Akadt is néhány balek, aki ráállott, hogy virrasz­­tani fog a sakk­ mellett. Fölfegyverkeztek öt üveg sör­rel, tíz palack borral és és húsz palack pezsgővel. Esti nyolctól éjfél után két óráig a legnagyobb lelki nyu­galommal kártyáztak, míg valamelyiküknek véletlenül az eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni, vájjon a fakir valóban az igazak álmát alussza-e? Erre az urak egy álló óráig csipdesték, püfölték, meg csiklandozták a kényüknek kiszolgáltatott áldozatot. — Nini, hisz’ meg se moccan, szólt az egyik és szivarjának égő végével ki akarta próbálni, vájjon a fakkr orra tüzet nem fogó aszbesztből való-e ? De az a jól kifejlett orr bizony megpörkölődött, bár abban a percben a vakmerő kísérletező szeme is feldagadt a hatalmas «reakció» következtében. Mert a fakir felugrott és mintha óra volna­­ ütött. A kelle­metlen incidensnek a rendőrkapitány előtt szakadt vége. Ez ugyanis hivatkozással az 1802. évi 1127-ik precen­­densre, kijelentette, hogy «az alvó fakirnak püfölést, csiklandozást és pofont el kell tűrnie, de nem tartozik orrát fizikai kísérletekre átengedni.» * ) Dante-emlék Trentóban. Tegnap délelőtt tiz órakor leplezték le a Dante-emléket szakadó záporban s a városi lakosság nagy részvétele mellett. A papság csak igen gyéren képviseltette magát. Miután a pom­pás emlékszoborról lehullott a lepel, a bizottság elnöke, dr. Ranzi ünnepi beszédet mondott, amelyben köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a mű létrehozásán fáradoztak. Hangsúlyozta az emlékszobor nemzeti jelentőségét s azután átadta az emléket Trentó városának. Tambosi pol­gármester átvette a szobrot, megköszönte s aztán ígé­retet tett aziránt, hogy meg fogja őrizni. Az átvételi okmányt nyomban alá is írták. A szobor tövébe 120 koszorút helyeztek el, amelyek közül különösen kivált Trieszt város koszorúja. Az ünnep különben példás rendben folyt le. Délben a város díszebédet adott. Este diszelődás volt a színházban, a milánói Skála zenekara pedig hangversenyt rendezett.­­ Lerombolt remények. Párját ritkító ügyes­séggel segített magán egy hitelezőktől ostromolt ame­rikai színigazgató. A furfangos úriembernek hosszú port kellett vinnie egy részvénytársasággal, amely ma­gának követelte a rendkívül nagy költségen emelt színházi palotát. Végre is megnyerte a port és neki ítélték oda a ház tulajdonjogát. De nem örvendhetett diadalának, mert rögtön a kedvező ítélet közzététele után annyi hitelező kért ellene végrehajtást, hogy a szegény igazgató majd oda lett boszúságában. De gondolt merészet és nagyot! Felfogadott vagy ötszáz munkást és egy jól sikerült előadás után hajnalig összeromboltatta a házat. Másnap reggel az ámuló hite­lezők reményeiknek (a szó szoros értelmében vett) romjain sírhattak elúszott pénzecskéjük után. § A mai napról. M. bankárnál nagy zsarolás van. (A Lipótváros ferdítő szelleme ime mivé gyúrta át a jourokat!) Persze a megjelent jeunesse daré nagy része képviselőjelölt. A bájos, szellemes házikis­asszony egy kis tea-asztalnál ül. Körülötte — mint rózsabimbó körül a dongó-sereg — a sok frakkos dandi. A házikisasszony: Most visszaadhatjuk önöknek a kölcsönt . . . A bankár-papa (figyelmes lesz): A kölcsönt? Kisasszony: Nem úgy értem, papa. Dr. Fény­ei (képviselőjelölt): Hát, hogy tetszik érteni ? Kisasszony: Most mi kérdezhetjük önöktől, amit önök tudakoltak felőlünk: Milyen­­ párti? Levél az alsó-bodóhalmi mozgalmakról. (A rendes tudósítótól.) Tekintetes szerkesztő uram! Én is kaptam egy nyomtatott körlevelet, hogy a képviselőválasztás mozgalmai felől becses lapját részle­tesen informáljam. Eddig nem igen tehettem eleget a szíves kérésnek, mert a jelölt urak csak a tegnapi szép vasárnapon ismertettek meg bennünket pártállásukkal és politikai nézeteikkel. Most azonban pótolhatom, amit elmulasztottam, hiszen tegnap végre nyakig lubickol­tunk a politika szent hullámaiban. Az alsó-bodóhalmi kerület mandátumáért eddig elé öt jelölt vetélkedik: Klenóczy Miklós főszolgabíró, mint a kormány hivatalos jelöltje, Papp Gyurka földbirtokos, mint Ugronista, dr. Kemenes Pál helybeli ügyvéd, mint Kossuth-párti, Seewald nyugalmazott járásbíró, mint nemzeti párti és végre az öreg gróf Kürthy Sá­muel, mint revizionista és elkeseredett néppárti. A fő­szolgabíró, aki valószínűleg meglesz (mert akkor, Istennek hála, megszabadul tőle a kerület), még csak a jövő­­ vasárnap mondja el beszédét, de az öreg gróf Kürthy és a három másik jelölt már tegnap élénken szónokolt a helység különböző részeiben. Papp Gyurka, aki állítólag az Ugron-párt elveit vallja, a vásártéri Rosner-féle ház erkélyéről világította meg politikai pártállását. Mikor Papp a meggyőződés remegő baritonhangján jelentette ki, hogy az indemnityt nem fogja megszavazni, a zsilvölgyi parasztok oly tomboló tetszésben törtek ki, hogy a szónok nem folytathatta beszédét. A tetszészaj valóságos orkánná növekedett, amikor a jelölt hasonló lelkes szellemben kelt ki az appropriáció ellen, amely — szerinte — az összes bajok kutforrása. A parasztok lelkesedve intettek feléje kokárdás kalapjukkal, a vén Varga István pedig, aki 67. óta minden választáson a legfőbb kapacitás, mámo­rosan kiáltotta: — Ez a mi emberünk, atyafiak! Zsil­völgyön tehát az indemnity nem tartozik a rokonszenves jelenségek közé, — de e tagadhatatlanul érdekes politikai ténynél bizonyára fontosabb a sze­gény hazára, hogy Seewald nyugalmazott járásbiró úr, a nemzeti párt jelöltje, a leghatározottabban ellene nyilatkozott­ a hármas­ szövetségnek s a monarkia balkáni politikájának. Seewald, aki mindeddig csak a kisebb sommás ügyek és a Paskievics-játék terén örvendett osztatlan köztiszteletnek, e kijelentése által mintegy varázsütésre az aktív államférfiak sorába emelkedett. Bizonyos, hogy az alsó-bodóhalmi kerület járásbírói irodájából nézve, a hármas-szövetség nem ugyan­annak a kötésnek látszik, mint a pallplatzi hí­res palotából, s hogy Seewald tekintetes­er eddig csak annyit gondolt a hármas-szövetségre, mint a dalai láma ünnepi reverendájára. De elvégre miért ne nyilat­kozhatnék az alsó-bodóhalmi járásbíró is annyi joggal, mint a von friedrichsruhei német, akinek — mint a járásbirósági iktató oly találóan mondja — szintén csak kettő lyuka van az orrának? Frenetikus tetszést keltett, mikor Seewald határozottan kijelentette, hogy a Balkán Európa lőporos­ kamrája, s hogy Törökország Vul­kán fölött táncol. E mondásnál különösen Rózsa Agenor tánc- és illemmester kiáltott közbe har­sány éljent s ez a helyeslés, mint szakértő férfiútól származó vélemény, csak annál jobban megerősítette a jelölt találó axomáját. A függetlenségi párt másik árnyalatának képvi­selője, dr. Kemenes Pál köz- és váltó-ügyvéd úr me­leg ajánlólevelet mutatott be Kossuth Ferenc úrtól, mint a párt fejétől és pápájától. Bizonyos, hogy dr. Kemenes Pált, aki gyermekkora óta közöttünk lakik, mi sokkal jobban ismerjük, mint Kossuth Fe­renc úr, de azért az ajánlat — mi tagadás — fölöttébb emelte a fiatal jelölt d­ancsait. Dr. Kemenes főképp az államháztartást bírálta, ügye­sen, találóan, elmeéllel, s így bizonyára csak szánal­mas mosolyt kelt az ellenpártnak az az irigy megjegy­zése, hogy Kemenes úr inkább a saját háztartásával gondolna, mert akkor bizonyára nem árverelnék nála annyiszor ama bizonyos fényezett diófaszekrényeket és

Next