Pesti Napló, 1896. október (47. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-13 / 282. szám
98& szám. Budapest, kedd 189& pfetólver 139 ———MMmMM • — N Ifi —M—I—magmm Társaság ülésén való felolvasásra, szeptember utolsó napjáig, mint záros határidőig, a következő pályamunkák érkeztek: 1. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Alszik a költő. (Moore.) 2. Petőfi. (Jelige: Mily édes az élet.) 3. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: A költészet fája életem.) 4. Petőfi költészetének széptani méltatása. (Jelige: Szegény hazám. ..) 5. Petőfi Sándor költészete. (Jelige: Puszta, puszta, te nagy, a szabadság képe. ..). 6. Petőfi költészete. (Jelige: Én örömimet és fájáámiimat — Érezni akarom . . . kettősen érezem.. .) 7. Petőfi genreképei. (Jelige: A genrekép egyszerű mezében egyéni vonásokkal típusokat fest.) 8. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Legnagyobbak a nagyok közt stb.) 9. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Behantozottan áll hamvai felett a hely.) 10. Petőfi költészetének jellemzése. (Jelige: Ott essem el én, a harc mezején. ..) Egyesületek. A Jubiláló Földrajzi Társaság. A Magyar Földrajzi Társaság huszonötéves fennállása alkalmából, e hónap 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Fülöp, Szász-koburg és gothai hercegnek, a társaság védnökének elnöklete mellett diszülést tart. A diszülésen a társaság tisztikara s választmányi tagjai díszmagyarban vagy frakkban, más meghívottak legalább fekete öltözetben, hölgyek pedig utcai toalettben jelennek meg. Ülés után az István főherceg fogadóban ünnepi ebéd lesz. + Országos Gyermekvédő Egyesület. A vármegyeháza nagytermében ma tartotta meg az Országos Gyermekvédő Egyesület ezidei közgyűlését, amelyen Neuschloss Marcell elnökölt. Megnyitó beszédében rámutatott arra az üdvös tevékenységre, amelyet az egyesület kifejt, de amelyre még mindig nincs meg az elegendő anyagi erő. Az egyesület évi jelentésében, amelyet Balogh Jenő miniszteri osztálytanácsos szerkesztett, fel van említve, hogy az egyesületi menedékhelyben ez idő szerint huszonkét gyermek van elhelyezve. A tisztikar megalakításánál elnöknek nagy akklamációval Rakovszky István számvevőszéki elnök, alelnöknek dr. Katona Béla királyi főügyész-helyettes, báró Mahomes Jeromosáé, Neuschloss Marcell, és dr. Bakonyi Kálmán igazgatóknak, dr. Gonda Dezső főtitkárnak, Parlagi Ferenc pénztárnoknak, Gelléri Mór ellenőrnek, dr. Arkay Kálmán ügyésznek, Verő György gazdának, dr. Feuer Náthán és dr. Brück Miksa orvosoknak, dr. Lehoczky Antal, Kövesdy Béla és Kuncz Ferenc számvizsgálóknak választottak meg. Végül a választmányba választottak húsz tagot. A közgyűlés további folyamán elfogadták Fürst Imre indítványát, hogy az egyesület a vidéken is indítson akciót és Gonda Dezső indítványát, hogy a kormánytól és országgyűléstől kérjen anyagi támogatást. Közoktatás. (Gimnázium-avatás.) Tegnap avatták föl Ungvárott nagy ünnepiességgel a város uj gimnáziumát. Mint levelezőnk írja, a diákság kora reggel a tanári kar vezetése mellett kivonult az uj gimnáziumból a katolikus templomba, ahol összegyűltek az összes hatóságok, a városi egyesületek s a városban állomásozó katonaság összes tisztjei. A templomban Meszlényi szatmári püspök mondott misét, aki már tegnapelőtt érkezett Ungvárra. Mise után a püspök beszentelte az ifjúság uj zászlóját s arcután az egész közönség élén körmenetben indult az új gimnáziumhoz, ahol Klamarik miniszteri tanácsos, Szibert Ede tankerületi főigazgató és Hodolay László gimnáziumi igazgató mondottak alkalmi beszédeket. Törvényszék. A Kassics-Podraaniozlisz-ügy. Megírtuk nemrégiben, hogy közvetettenül a képviselőház feloszlatása után Kassics Péter sürgős beadványt intézett a budapesti büntetőbírósághoz, hogy báró Podmaniczky ellen, aki most már nem képviselő, végtárgyalási napot tűzzön ki. Az ügyben a büntető járásbíróság e hónap 17-ére tűzte ki a tárgyalási napot. A tárgyalást Gajzágó Manó királyi táblabíró fogja vezetni. Szocialisták panamája. A szociáldemokraták pártjában tavaly kitört válság immár odáig jutott, hogy az ellenzék sikkasztás miatt feljelentette a párt napilapjának, a megszűnt Népszavának vezetőit. Mikor a szocialisták elhatározták, hogy lapot indítanak, e célból részvénytársaságot létesítettek és körülbelül 1000 darab tízforintos részvényt bocsátottak ki. A szegény munkásemberek bíztak apostolaikban s nemcsak mind jegyezték a részvényt, de be is fizettek azonnal közel 3000 forintot. A lap azután, dacára kelendőségének s ezen a réven szép jövedelmének, hamarosan megszűnt. A feljelentők szerint ez azért történt, mert a lap élén állók úgy a befizetett részvénytőke, mint a jövedelmek jórészét elsikasztották. A törvényszék megindította a vizsgálatot s a lap könyveit, amelyekkel a munkások bizonyítani kívánják a sikkasztást, lefoglalta. Meggyűlik a lap-gründolók baja amiatt is, hogy a megalakított részvénytársaságot a kereskedelmi törvényszéknél be sem jelentették. A csődök esztendőbe. A főváros kereskedővilágát rég sújtotta annyi bukás, mint ebben az eszténdőben. Különösen az utóbbi hónapokban egymást érik a csődök, amiket a tavaszszal beütött nagy börzekrach, másrészt pedig a kiállítás szezonjába vetett vérmes remények meghiúsulta okozott. A büntető törvényszék is szinte túl van halmozva csődügyekkel, mert az idén nem kevesebb, mint hetven ■csődöt rendeltek el az arra iletékes törvényszékek. A vizsgálóbírák nap-nap után csődügyekkel foglalkoznak. Ma nyert befejezést a vizsgálat a Baumann és Kälber cég bűnpörében is. Az építő cégnek egyik tagja, Baumann öngyilkossá lett néhány hónap előtt s így a fenyitő törvényszék csakis a társát, Kötbér Lajost von,hatja felelősségre. A vád ellene az, hogy az aktívákból 20KXX forintot egyszerűen eltüntetett s a könyveket is rendetlenül vezette, amiért a királyi ügyészség csalárd bukás bűntettével vádolja. A részletügyletek kérdése. A Magyar Jogálzegyesület teljes ülésében tegnap a részletügyletek kérdését tárgyalta dr. Barna Ignác jogtanár és ügyvédelőadása mellett. Az érdekes tárgy körül kifejlődött élénk vitában Schvarcz Gusztáv egyetemi tanár, Vavrik Béla kúriai tanácselnök és Lázár Pál műegyetemi tanár vettek részt. A vitát folytatni fogják a jövő szombaton ártandó ülésben is. Apagyilkos fiuk, Madjer István és Gergely parasztokat, kik 14 év előtt apjukat meggyilkolták, mert a vagyonát elpazarolta, a zágrábi törvényszék, mint nekünk írják, kötél által való halálra ítélte. INNEN-ONNAN. § A fakir orra. Szabad-e egy alvó fakir orrával kísérletezni ? Ebben a fura jogi kérdésben kellett minapában döntenie a manchesteri rendőrkapitánynak. Az ősbudavári felsült kóklerek egy angol kollegája ugyanis valami alsóbbrendű színházban egy hétre elaltatta magát. A közönség persze a ködös Albionban sem kevésbbé hiszékeny, mint nálunk, tehát csak úgy tódult a «tudomány legújabb vívmányának» megcsodálására. A lelkiismeretes impreszárió, hogy mindenkit meggyőzzön a csodálatos mutatványok makulátlan igazságáról, felszólította a közönséget, alakítson ellenőrző bizottságot. Akadt is néhány balek, aki ráállott, hogy virrasztani fog a sakk mellett. Fölfegyverkeztek öt üveg sörrel, tíz palack borral és és húsz palack pezsgővel. Esti nyolctól éjfél után két óráig a legnagyobb lelki nyugalommal kártyáztak, míg valamelyiküknek véletlenül az eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni, vájjon a fakir valóban az igazak álmát alussza-e? Erre az urak egy álló óráig csipdesték, püfölték, meg csiklandozták a kényüknek kiszolgáltatott áldozatot. — Nini, hisz’ meg se moccan, szólt az egyik és szivarjának égő végével ki akarta próbálni, vájjon a fakkr orra tüzet nem fogó aszbesztből való-e ? De az a jól kifejlett orr bizony megpörkölődött, bár abban a percben a vakmerő kísérletező szeme is feldagadt a hatalmas «reakció» következtében. Mert a fakir felugrott és mintha óra volna ütött. A kellemetlen incidensnek a rendőrkapitány előtt szakadt vége. Ez ugyanis hivatkozással az 1802. évi 1127-ik precendensre, kijelentette, hogy «az alvó fakirnak püfölést, csiklandozást és pofont el kell tűrnie, de nem tartozik orrát fizikai kísérletekre átengedni.» * ) Dante-emlék Trentóban. Tegnap délelőtt tiz órakor leplezték le a Dante-emléket szakadó záporban s a városi lakosság nagy részvétele mellett. A papság csak igen gyéren képviseltette magát. Miután a pompás emlékszoborról lehullott a lepel, a bizottság elnöke, dr. Ranzi ünnepi beszédet mondott, amelyben köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a mű létrehozásán fáradoztak. Hangsúlyozta az emlékszobor nemzeti jelentőségét s azután átadta az emléket Trentó városának. Tambosi polgármester átvette a szobrot, megköszönte s aztán ígéretet tett aziránt, hogy meg fogja őrizni. Az átvételi okmányt nyomban alá is írták. A szobor tövébe 120 koszorút helyeztek el, amelyek közül különösen kivált Trieszt város koszorúja. Az ünnep különben példás rendben folyt le. Délben a város díszebédet adott. Este diszelődás volt a színházban, a milánói Skála zenekara pedig hangversenyt rendezett. Lerombolt remények. Párját ritkító ügyességgel segített magán egy hitelezőktől ostromolt amerikai színigazgató. A furfangos úriembernek hosszú port kellett vinnie egy részvénytársasággal, amely magának követelte a rendkívül nagy költségen emelt színházi palotát. Végre is megnyerte a port és neki ítélték oda a ház tulajdonjogát. De nem örvendhetett diadalának, mert rögtön a kedvező ítélet közzététele után annyi hitelező kért ellene végrehajtást, hogy a szegény igazgató majd oda lett boszúságában. De gondolt merészet és nagyot! Felfogadott vagy ötszáz munkást és egy jól sikerült előadás után hajnalig összeromboltatta a házat. Másnap reggel az ámuló hitelezők reményeiknek (a szó szoros értelmében vett) romjain sírhattak elúszott pénzecskéjük után. § A mai napról. M. bankárnál nagy zsarolás van. (A Lipótváros ferdítő szelleme ime mivé gyúrta át a jourokat!) Persze a megjelent jeunesse daré nagy része képviselőjelölt. A bájos, szellemes házikisasszony egy kis tea-asztalnál ül. Körülötte — mint rózsabimbó körül a dongó-sereg — a sok frakkos dandi. A házikisasszony: Most visszaadhatjuk önöknek a kölcsönt . . . A bankár-papa (figyelmes lesz): A kölcsönt? Kisasszony: Nem úgy értem, papa. Dr. Fényei (képviselőjelölt): Hát, hogy tetszik érteni ? Kisasszony: Most mi kérdezhetjük önöktől, amit önök tudakoltak felőlünk: Milyen párti? Levél az alsó-bodóhalmi mozgalmakról. (A rendes tudósítótól.) Tekintetes szerkesztő uram! Én is kaptam egy nyomtatott körlevelet, hogy a képviselőválasztás mozgalmai felől becses lapját részletesen informáljam. Eddig nem igen tehettem eleget a szíves kérésnek, mert a jelölt urak csak a tegnapi szép vasárnapon ismertettek meg bennünket pártállásukkal és politikai nézeteikkel. Most azonban pótolhatom, amit elmulasztottam, hiszen tegnap végre nyakig lubickoltunk a politika szent hullámaiban. Az alsó-bodóhalmi kerület mandátumáért eddig elé öt jelölt vetélkedik: Klenóczy Miklós főszolgabíró, mint a kormány hivatalos jelöltje, Papp Gyurka földbirtokos, mint Ugronista, dr. Kemenes Pál helybeli ügyvéd, mint Kossuth-párti, Seewald nyugalmazott járásbíró, mint nemzeti párti és végre az öreg gróf Kürthy Sámuel, mint revizionista és elkeseredett néppárti. A főszolgabíró, aki valószínűleg meglesz (mert akkor, Istennek hála, megszabadul tőle a kerület), még csak a jövő vasárnap mondja el beszédét, de az öreg gróf Kürthy és a három másik jelölt már tegnap élénken szónokolt a helység különböző részeiben. Papp Gyurka, aki állítólag az Ugron-párt elveit vallja, a vásártéri Rosner-féle ház erkélyéről világította meg politikai pártállását. Mikor Papp a meggyőződés remegő baritonhangján jelentette ki, hogy az indemnityt nem fogja megszavazni, a zsilvölgyi parasztok oly tomboló tetszésben törtek ki, hogy a szónok nem folytathatta beszédét. A tetszészaj valóságos orkánná növekedett, amikor a jelölt hasonló lelkes szellemben kelt ki az appropriáció ellen, amely — szerinte — az összes bajok kutforrása. A parasztok lelkesedve intettek feléje kokárdás kalapjukkal, a vén Varga István pedig, aki 67. óta minden választáson a legfőbb kapacitás, mámorosan kiáltotta: — Ez a mi emberünk, atyafiak! Zsilvölgyön tehát az indemnity nem tartozik a rokonszenves jelenségek közé, — de e tagadhatatlanul érdekes politikai ténynél bizonyára fontosabb a szegény hazára, hogy Seewald nyugalmazott járásbiró úr, a nemzeti párt jelöltje, a leghatározottabban ellene nyilatkozott a hármas szövetségnek s a monarkia balkáni politikájának. Seewald, aki mindeddig csak a kisebb sommás ügyek és a Paskievics-játék terén örvendett osztatlan köztiszteletnek, e kijelentése által mintegy varázsütésre az aktív államférfiak sorába emelkedett. Bizonyos, hogy az alsó-bodóhalmi kerület járásbírói irodájából nézve, a hármas-szövetség nem ugyanannak a kötésnek látszik, mint a pallplatzi híres palotából, s hogy Seewald tekinteteser eddig csak annyit gondolt a hármas-szövetségre, mint a dalai láma ünnepi reverendájára. De elvégre miért ne nyilatkozhatnék az alsó-bodóhalmi járásbíró is annyi joggal, mint a von friedrichsruhei német, akinek — mint a járásbirósági iktató oly találóan mondja — szintén csak kettő lyuka van az orrának? Frenetikus tetszést keltett, mikor Seewald határozottan kijelentette, hogy a Balkán Európa lőporos kamrája, s hogy Törökország Vulkán fölött táncol. E mondásnál különösen Rózsa Agenor tánc- és illemmester kiáltott közbe harsány éljent s ez a helyeslés, mint szakértő férfiútól származó vélemény, csak annál jobban megerősítette a jelölt találó axomáját. A függetlenségi párt másik árnyalatának képviselője, dr. Kemenes Pál köz- és váltó-ügyvéd úr meleg ajánlólevelet mutatott be Kossuth Ferenc úrtól, mint a párt fejétől és pápájától. Bizonyos, hogy dr. Kemenes Pált, aki gyermekkora óta közöttünk lakik, mi sokkal jobban ismerjük, mint Kossuth Ferenc úr, de azért az ajánlat — mi tagadás — fölöttébb emelte a fiatal jelölt dancsait. Dr. Kemenes főképp az államháztartást bírálta, ügyesen, találóan, elmeéllel, s így bizonyára csak szánalmas mosolyt kelt az ellenpártnak az az irigy megjegyzése, hogy Kemenes úr inkább a saját háztartásával gondolna, mert akkor bizonyára nem árverelnék nála annyiszor ama bizonyos fényezett diófaszekrényeket és