Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ejísz évn ... 14 frt — kr. Félévre------ 7 „ — „ Negyedévre ... S „ 50 „ Egy tóra...... 1 „ 20 „ Egyes szám. Vidéken ... . , 4 la. Negyvennyolcadik évfolyam. 1. sz. , 5 kr.PESTI NAPLÓ Budapest, 1897. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Péntek, január 1. SZERKESZTŐSÉS: VI., Teréz-körut 31.Szá ndik emelet. KIADÓHIVATAL: VI.,Teréz-körut 23. sz Mcfftelenik minden nap, ünnep és vasárnap után 19. PESTI NAPLÓ. Tisztelettel fordulunk az új év küszöbén a Pesti Napló előfizetőihez, kérve hogy előfizetésüket minél előbb szíveskedjenek megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Figyelmeztetjük egyúttal tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamációhoz, lakóhelyváltozás bejelentéséhez és egyéb fölszólalásokhoz egy-egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. Előfizetési árak: Egész évre .. 14 frt — kr. I Negyed évre 3 frt 50 kr. Fél évre.... 7 frt — kr. I Egy hónapra 1 frt 20 kr. A Pesti Napló kiadóhivatala. (VI. Teréz körút 23.) Kiinaiiiiiiiianiiiiiiiiiiii Vezető szellemek. Budapest, december 31. Verőfényes utjának végére érve, méla alkonyi csendben hanyatlik alá az idők tengerébe a millennium nagy esztendejének napja. Bucsu sugarainak világánál még egy pillanatra megelevenül az átélt szép napok emléke s a nemzet még egyszer számba veszi azokat a kincseket, amelyekkel e nagy esztendő megajándékozta. Azt a fényes tanúságot, amelyet saját megifjult erejéről szolgáltatott neki; azt a dicsőséget, amelyet számára a műveit, világ előtt szerzett és az együttérzésnek azokat a fényes manifesztációit, amelyeket vele ünneplő királya ajkaira adott. És számba véve mind a kincseket, hálával fordul a nemzetek sorsát intéző Gondviseléshez, hogy a betelő ezer év annyi viszontagsága között mindig rendelt számára vezető szellemeket, akik kijelöljék útját egy jobb jövő ígéretföldje felé. Kijelöljék azoknak a nemzetfentartó eszméknek hirdetésével, amelyek történetének tanulságaiban, hivatásának szellemében rejlenek, s amelyek az immár elmúlt ünnepi év fölemelő tapasztalataiban mintegy diadalmas megdicsőülésüket érték. A magyar hazát erő szerezte, egy dicsőségtől fénylő szent korona tekintélye tartotta össze, a szabadság szeretete s a nyugati civilizáció szövetségéhez való csatlakozás biztosította fennállását Európa közepén. Ebből a három alkotó elemből fejlődik ki a magyar nemzeti politika hármas vezérmotívuma: a szabadsághoz, mint az állam alkotmányának alapjához való törhetetlen ragaszkodás; a szent koronának, mint a belső egység és szilárdság palládiumának kultusza, és a nyugattal való kapcsolat, mint a magyar állam európai helyzetének biztosítéka. E három vezérmotívum egységes érvényesülése teremtette meg a nemzeti nagyság korszakait s ha akár belső gyengeség, akár külső erőszak ezek valamelyikét háttérbe szorította a magyar politikában, a következmény rövidebb. Vagy hosszabb időre mindig a nemzeti visszaesés volt. Elég Lajos és Mátyás korára s az utánuk következő szomorú időkre mutatnunk. A két nagy király fején teljes fényében ragyog Szent István koronája s oltalma alatt a szabad nemzet a nyugati kultúra szárnyain Európa vezérnemzetei sorába emelkedik. S ime: Mátyás halála után a korona fényének elhomályosulása csakhamar felszabadítja a hatalomért versengő osztályérdekeket s a nemzet nagy királya sírjától harminchat év alatt eljut a mohácsi temetőhöz. Az ezután következő háromszáz év története nem egyéb, mint hányódás egyfelől nyugat és kelet, másfelől a koronához való ragaszkodás és a nemzeti jogok védelmére támadó forradalmak között. A hosszú hányadáában aztán lassankint maguk ezek az alkotó elemek is veszendőbe mennek: a jogokért való küzdelem helyébe a tétlen önmegadás lép, a korona tekintélyét a hatalom erőszaka pótolja s Magyarország megszűnik tényező lenni Európában, így találják a nemzetet az egyetemes megújhodás ifjitó hullámai s igy virrad rá a felvilágosodás nagy százada. Sorsa döntő fordulathoz ér s ha a pondviselés tartott még fenn számára hivatást ezen a földön, ujjátületése nem késhetik soká. &^j$Nem is késik. Megindul azoknak a időbe jutott alkotóelemeknek egyenlít való visszahelyezésével a magyar politka vezéreszméi közé s befejeződik akkori, amikor azok összhangzó érvényesülése a nemzet sorsának intézésében a jövőszámára biztosítva ivan. Megindítja Széchenyi a nyugati kultúrával való kapcsolat helyreállítására célzó társadalmi reformokkal, folytatja Kossuth a nemzeti szabadság védelmében való titáni küzdelem szervezésével és befejezi Deák a nemzet és a korona közti összhang helyreállításával, amely nemcsak a nyugattal való szoros összetartozást, hanem a nemzet erőinek szabad kifejtését is belátható időkre biztosítja. A nemzetre várt most a feladat, a kijelölt utón haladva, rég szunnyadó erőit a maga boldogulására felhasználni. És a nemzet megértette ezt a feladatot; egyre növekvő bizalommal haladt a kijelölt utón előre és fölfelé. Érezte és érzi a rögöket, amelyekre lép és érzi a verejtéket, amely a fölfelé való haladás fáradalmai közben ellepi; de érzi egyszersmind azt is, hogy a tespedés posványából lépésről-lépésre üdébb, szabadabb levegőbe jut, látóhatára mind felségesebb arányokban bontakozik ki s maga fölött mind közelebbről hallja azt a biztató szózatot, amelylyel a műveit nemzetek a civilizáció nagy versenymunkájában való részvételre hívják. Érzi és tapasztalja, hogy ezen az útón van tere kifejteni mindazt a nemesebb őserőt, ami századok harcai alatt felhasználatlanul szunnyadt ereiben. Jól érzi magát a mindennapi küzdelemben, amelynek eredményeit mintegy a földből látja kinőni s biztosabb útnak tekinti azt a nemzeti nagyság eszménye felé minden hiú ábrándnál, meddő sóvárgásnál és tétlen kesergésnél. És nem hagyja magát erről az útról, amelyet legjobbjai jelöltek ki számára, eltéríttetni. A nemzet, ha egyes rétegeiben meg is téveszthető, a maga nagy egészében fel tudja ismerni a különbséget a Gondviseléstől kijelölt vezérszellemek és azok között, akik a vezéri hivatást maguknak követelik. És összehasonlítást téve amazok és ezek közt, látja, hogy Széchenyi, Kossuth ésDecik egy küzdelmekben kifáradt, erőtlen nemzethez szólottak a remény és bizalom hangján, hogy új erőt öntsenek belé — ezek egy megerősödött nemzetet akarnak a kétségbeesés jajkiáltásaival bizalmatlanná tenni önmaga iránt. Széchenyi a beteg nemzetnek, amely már csak múltja emlékein tengődik, új, fényesebb jövőt igér, — ezek a tettvágytól és reménységtől duzzadó nemzetet hirdetik betegnek és katasztrófát jósolnak neki. Kossuth, mielőtt a nemzet élére akarna állani, leborul annak nagysága előtt s fennen hirdeti, hogy Magyarországot a poklok kapui se döntik meg, s ezek fölébe helyezik magukat a nemzetnek s ereje előtt szemet hunyva, kicsinyléssel mutatnak gyarlóságaira. Deáknak van ereje, oly időben, midőn a méltatlan szenvedések özöne minden hazafias szivet fellázított, mérsékletet hirdetni, hogy a hazát uj szenvedésektől megkímélje, — ezek minden kínálkozó alkalmat megragadnak arra, hogy régi ellentéteket felújítsanak s tápot adjanak szunynyadó gyülölségeknek, amelyekből áldás nem fakadt még soha. Azok a nemzet erejére támaszkodva, a próféta-lelkek rendíthetetlen hitével és meggyőződésével várják az események folyamát, amely eszméiket a történelmi kényszerűség ellenállhatatlan árjával viszi diadalra, — ezek ingadozó meggyőződésekkel fordulnak a nemzeti szenvedélyekhez, hogy az azokból időnkint kiinduló áramlatok zavaros hullámain vezessék a nemzet hajóját bizonytalan célok felé. Ahol az összehasonlítás ilyen különbségekre vezet, ott valóban nem nehéz a választás s a politikai érettség alantabb fokán álló nemzetnek se volna mit haboznia, ha egyik oldalon a tényekben nyilvánuló siker, másikon a minden aggodalomra jogosító bizonytalanság állana előtte. A nemzet régen választott. Döntött a hivatott vezérek mellett a politikai religiójává tette azokat az eszméket, amelyekben múltja tanulságait és jövője biztosítékait ismerte föl. És az ünnepi pihenő után, amelyet pályája e nagy mérföldmutatójánál tartott, újult erővel indul tovább a kijelölt után a második ezer évbe: a véres harcok mezejéről arra a verejtékes küzdőtérre, amelyen a nemzetek az emberi előhaladás műveiben mérik össze fegyvereiket. Tudja, hogy az ítélet, amelyet a világtörténelem egykor róla mondani fog, attól függ, menynyire lesz képes ezen a küzdőtéren is megállani helyét. És e tudattal szívében, bízva kéri további útjára Isten áldását, amelyet erős hittel és mindennapi buzgó imádsággal akar kiérdemelni: a szabadelvűség hitével és a munka imádságával. Mai számunk busz oldal»