Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-01 / 181. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ... 14 fit — kr. Félévre____7 « — — Negyedévre... 3 « 50 * Egy hóra ... 1 c 20­0 -«£*­Egyes szám................4 kr. Vidéke_ _ _ — — 5 « Negyvennyolcadik évfolyam. III. sz. SZERKESZTŐSÉG: VI., Teréz-körút 31. SZ. Il-dik emelet. -K£P­KIADÓHIVATAL­­ VI., Teréz-körút 33. az -£363-Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után !» Budapest, 1897. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Csütörtök, julius 1. Tisztelt olvasóinkhoz! Julius elsejével uj előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓ-ra a régi előfizetési árakkal. Egész évre . . 14 frt —­kr.­­ Negyed évre 3 frt 50 kr Fél évre. ... 7 frt — kr.­­ Egy hónapra 1 frt 20 kr. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akik­nek előfizetése lejár, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani s az esetleges lakásváltozásokat a régi címszalaggal együtt lapunk kiadóhivata­lának beküldeni, nehogy a lap küldésében fenn­akadás legyen. A nyári évszak beálltával szíves tudomá­sára adjuk olvasóinknak, hogy a PESTI NAPLÓ-t minden nyári lakásváltozás esetén is utánuk küldjük bárhová, még akkor is, ha többször ismételve változik a lakóhely. Kérjük azonban, hogy minden lakásváltozást kiadóhivatalunknak pontosan bejelenteni szíveskedjenek, s minden ilyen bejelentéshez mellékeljék a legutóbb érkezett lapszám címszalagját. A PESTI NAPLÓ amaz előfizetői számára, akik hosszabb útra indulnának, külön turista­­előfizetési rendszert szervezett a kiadóhivatal, úgy hogy tetszés szerinti számú napokra, és akár naponkint váltakozó címmel is küldheti a lapot bárhová, Magyarország vagy a külföld bármely részébe. Egyébként olvasóink a PESTI NAPLÓ-t a bel- és külföldi fürdők olvasótermében és min­den előkelőbb kávéh­ázban vagy vendéglőben megtalálják. Egyes számok az összes h­irlap­­elárusító­ üzletekben a rendes áron kaphatók. A PESTI NaPLÓ kiadóhivatala. (VI. Teréz­ körút 23.) Aratáskor, Budapest, június 30. Örökre elmúlt az az idő, amikor még a népies költészet sugározta be a mező­­gazdaság legfontosabb ténykedését, az ara­tást. A folekszerával eltűnt a víg­szüret hegyeinkről, a nagy árdepresszió, a mező­gazdasági válság eltüntették az aratás köl­tészetét is rónáinkról. S ha itt-ott a régi varázsból még maradt volna valami a délibábos rónaságon,­­ véget vetett en­nek az agrárszocialisztikus mozgalom. A magyar társadalom­ gazdasági élet e mérges növénye nem a magyar talajon keletkezett, hanem behurcoltatott hozzánk, akár a szerb tövis, vagy más kártékony növény. A ma­gyarországi agrárszocializmus a német­országi ipari szocializmus magvából bur­jánzott föl. A behurcolt mag a ránézve ide­gen talajon nem vesztett kártékonyságá­ból. Ellenkezőleg, az a bizonyos szemernyi igazság, amely a szocializmusban is meg­van ott, ahol az a viszonyokból nőtt ki, teljesen elveszett, midőn ama tanokat a gyáripar talajáról az egészen más viszo­nyok közt dolgozó mezei ipar talajára ül­tették át. Ha a gyárimunkás nyolcórai munkaidőt követel, erről lehet beszélni, mert a gyárimunkás egész éven át, jó és rossz idő­ben, nyáron és télen ledolgozza azt a nyolc órát. Mikor a magyar aratómunkás be­szél nyolcórai munkaidőről, ez egyszerűen képtelenség, mert például az aratási mun­kát négy hét alatt kell elvégezni, külön­ben tönkre megy a termés. Veszett dolog, mikor a munkásokat olyan követelésekre bujtogatják fel, amelyek teljesítése m­ellett tönkre kellene menni a munkaadónak. A gyári munkás, ha azt követeli, hogy ő csak napibér mellett dolgozik, darabszám nem — ez a legtöbb esetben nem abszur­dum. Mert a gyárban nem csupán a mun­kás kezeli a gép.d­.­­f: erre a gép is hajtja a munkást. Ott nem lehet szó henyélés­ről, különben is könnyű lévén az ellen­őrzés egy könnyen áttekinthető zárt helyi­ségben. A mezei munkában a napszámos­munka általánosítása állandó csábítás a henyélésre, az őgyelgésr­e. Mindkét részről becsületes szándékot feltételezve, vannak oly munkaágak, ahol a részes munka mel­lett mind a két fél legjobban megtalálja a maga előnyét. Ilyen az aratás is. Sajnálni lehet, hogy most már a részes munka, sőt a szakmánymunka is kezd háttérbe szorulni az aratási munkáknál. E változás káros hatását első­sorban a gazda érzi, de majd meg fogja érezni a munkás­nép is. Vagy sikerül ártalmatlanná tenni az arató­sztrájkot, vagy pedig idővel, talán nem is nagy idő múlva, a gazdák is fog­nak sztrájkolni a maguk módja szerint. Hogy milyen lesz majd ez a gazda­sztrájk ? Bizonyára nem olyan, hogy a gazda azt mondja, te munkás, nem akarsz dolgozni, én viszont nem fogok termelni. A gazdák sztrájkja abban fog állani, s hozzáteszszük, abban kell hogy álljon, hogy a­hány per­centtel a munkásizgatás a munkabért a természetes és jogosult színvonalnál ma­gasabbra emeli, ugyanannyi percenttel csökkenteni fogják a gazdaságok munkás­­szükségletét. Nincs a világon ország, amely a gazdasági gépek alkalmazására alkalma­sabb, mint a mi gyönyörű sík föl­dünk a maga szabályos tábláival. Külö­nösen az aratógépek jóval tökéletesebb munkát végeznek a kaszánál. Kevesebb magot hullatnak, tisztábban letakarítják a szalmát. Az aratógépek tömegesebb elter­jedése a két magyar Alföldön kimarad­­hatatlan. Egy-két aratógépet már az egé­szen kicsi középbirtok, sőt a derekasabb parasztgazdaság is megbír. Itt az­ ideje, hogy most már minden, magyar gazda komolyan kezébe vegye a­ plajbászt; az is, aki eddig azt hitte, hogy legjobb csak úgy fejből, régi módi szerint gazdálkodni. És ha egyszer minden gazda komolyan számítani kezd, akkor csakhamar rá fognak jönni, hogy igenis képzelhető, sőt ajánlatos gazdaságaink oly berendezése, amely mellett hasonló belterjességi fok feltartható s a kézinapszám-szükséglet mégis 10—20 percenttel is csökkenthető. T Á R_C A A kerékpár. *■«' A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Hock János. A fölfedezések és a találmányok korsza­kát éljük. A század rohamos haladásában gyor­san érik és fejlődik minden. S ami különös, minden újabb találmány az anyagi térnek és időnek korlátjait törekszik lerombolni, s igy bizonyos tekintetben centralizál. A vasutak a távolságokat rontották le. A villám az időt! Az emberi szellem, — ez a magas röptű sólyom — e században hirtelen nagyra nőtt és megizmosodott. Még csak tegnap gyámolta­lanul gubbasztott sziklafészkében. Szédítette a mélység, riasztotta a magasság. Egyszerre az­után megrázta fényes tollait, kibontotta szár­nyát, s az ismeretlen magasságokat, ahová csak az imént még föltekinteni is félt, most már biztosan uralja. Sőt belenéz mélységeibe is. Az örvény nem szédíti, a sziklacsúcs nem riasztja többé. Ahová eddig tekintete föl nem ért, azt most már egyetlen szárnycsapással könnyen elérheti. És e szédítő emelkedésnek még mindig nincs vége! A gőz, amely a találmányok terén u­ra­­dalmat idézett elő , új alapokra fektata az emberi életviszonyokat s vele az egész­ társa­­dalmi rendet, hova-tovább háttérbe vonul. Jön a villám! Még a durva anyagból is a szellemi tör elő. Ez a korszak már a fénynyel rajzol és a napsugárral fest! Nemcsak gondo­latát, hanem előszavát is reábízza a villámra, amely a térhez kötött hangot kiragadja szűk határaiból és a végtelenbe röpíti. Ez a villám mostanság csak egyes része­ket visz az emberből. Ki tudja, rövid idő múlva nem viszi-e magával az egész embert? Ki tudja, hogy a jövő század gyermeke nem fog-e mosolyogva visszatekinteni a gőz kor­szakára?! Naiv ősöknek gyermekjátékaira. Hiszen amióta az ember az állati erő helyett a gépeket tette közlekedésének eszkö­zévé, azóta a távolságról is teljesen megváltoz­tak a fogalmaink. Nagyobb arányokban moz­gunk! A gép rendesen egy évtized alatt töb­bet tett a közlekedés érdekében, mint amit az emberi invenció ezredévek óta az állati erő kihasználásával felmutathatott. Talán egyetlen téren sem fejlődtünk oly lassan, mint közlekedési eszközeinkben. Év­ezredek alatt alig tettünk egy-két lépést előbbre. A legelső szekér-féle alkotás belevesz a történelem őskorszakának a homályába. Ez a járómű két idomtalan kerék volt, egy durva fatengellyel összekötve. A hagyomány szerint görög találmány. Triptolemnek, az athéniek ki­rályának invenciója. A trójai hadjáratban már használták s Achilles e szekérhez kötve hur­colta meg Hektor holttestét Trója körül. Használata együtt terjedt a görög civili­zációval. A bibliában legelőször Salamonnál van fölemlítve, akinek a szentírás szerint sok szekere volt. Később átvették az egyiptomiak, Phrigiában pedig átidomították négy kerékre. A seytha szekér hatkerekü volt s egyúttal a költözködő, nomád családnak lakóhelyül szolgált. A rómaiak már többféle szekeret ismer­tek. Az egylovas taligát; a carrus-t. A kétlovas szekeret; a bigá-t. A négylovasat; a quadrigé-t. De a népvándorlás után e téren is visszaesés történt, s a merovingi királyok hosszú, lebegő hajukkal ökör szekerekben tartották diadalmas bevonulásukat Parisba. E taligák és szekerek személyi közleke­désre egyáltalán nem voltak alkalmasak, azért később a férfiaknál a ló, a nőknél pedig a hordószék használata teljesen háttérbe szorí­totta azokat. Csak a XV. században készítették a leg­első használható kocsit, az úgynevezett szijjas hintót, amelyet újdonsága és kényelme miatt általánosan megbámultak. Még­pedig, ha hinni lehet a történelmi hagyományoknak, az első ilynemű kocsi magyar találmány, amelyet 1515-ben a komárommegyei Kocs községben készített volna valami flabermayer nevezetű kovács. Íme! N­osszú évezredek kellettek ahhoz, hogy az állati erő kihasználását kényelmessé és elfogadhatóvá tegyük közlekedésünkben. Hiába törte az ember a fejét, hogy kiszaba­duljon az anyaghoz való lekötöttségéből, sem Dedalusz és Ikarusznak viaszkos szárnyai, sem Roger­ Bacon kutatása felmutatható sikert nem eredményezett. Pedig Bacon már a XIII. század elején megérezte lángelméjének ösztönével, hogy az emberiségnek ily irányban is tökél­etesülni kell, mihelyt az anyag helyett az erőben fogja keresni mozgásának okát és eszközét. Ez a francis párial barát irt a XIII. szá­zadban egy munkát: «De mirabili potestate artis et naturae.» — A művészetnek és a ter­mészetnek csodálatos hatalmáról. Az igy cím­zett könyvében szószerint kimondja: " Idővel oly gépeket is állíthatnak össze, amelyekkel a legnagyobb hajókat egy ember kormányzásával a legnagyobb gyorsasággal szállíthatják, mintha evezősökkel volnának Mai számunk tizenhat oldal.

Next