Pesti Napló, 1901. július (52. évfolyam, 178-208. szám)

1901-07-01 / 178. szám

Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket kiknek előfizetése június 30-án le­járt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb meg­újítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Politika az automobilon. Budapest, június 30. A franciák már nemcsak hivatalosan mondtak le a revanche eszméjéről, ha­nem úgy látszik, mintha már az érzüle­tükből is kiveszne a velejáró szenvedély. Hiszen e napokban, hogy Páris utcáin újra felhangzott az a jelszó, hogy: «a Berlin», más volt a hang, mint harminc évvel ezelőtt. Várjon igazán a feledésbe kezd-e merülni Szedán, és az Elzász- Lotharingia elvesztésén Való kesergést váj­jon végképpen abbahagyja-e a grande na­tion ? Csak alig néhány hete, hogy a német császár vendégül látta Bonnal francia tábornokot, alig néhány hete, hogy a német császár asztalánál a francia­német barátságot köszöntötték s ma olyan újabb esemény előtt állunk, a­mely Párist és Berlint mintha megint közelebb hozná egymáshoz. Nemcsak a német és francia lapok, hanem az egyéb európai újságok is nagy fontossággal írnak arról az auto­mobil-versenyről, amely most Páris és Berlin között folyik le. Ötvenöt előkelő francia kelt útra automobilján Berlin felé. Útjukat a német császár is figye­lemmel kiséri, parancsára hidat vertek részükre a Mosel folyón Coblenznél. Az utasok nem kerülhették ki Elzász-Lotha­­ringiát és nem kerülhetik ki a Mosel folyót sem, amely felé szorította volt 1870-ben a németek egyik hadteste Mac- Mahon hadát. A vert had utján sietnek céljaik felé­­ma, 30 év múltán a francia automobilo­­zők, javarészt a francia arisztokrácia tagjai. A vert had utján Berlinbe men­nek, hol a német császár és porosz ki­rály is vendégül fogadja őket. Rendes körülmények között egy ilyen automobil-verseny iránt csakis a sport­körök érdeklődnének, ma azonban ez a verseny valóságos politikai esemény. Olyan, mintha a hallgatag kötött béké­nek újabb megpecsételése volna. Azok, akik a dolgokat csak annak veszik, aminek látszanak, a páris-berlini versenyről csak azt tudják, hogy az első, nagyobb távolságú verseny, amelyen a minden iránt érdeklődő franciák az auto­mobil gyorsaságát, közlekedésre való rátermettségét ki akarják próbálni. Csak azt, hogy a versenyő kiinduló pontja Pa­ris, indítók franciák, végcélja Berlin. Ta­lán észre se veszik, hogy ezen az útán franciák és németek nemcsak kölcsönö­sen meglátják egymást, hanem megtud­ják azt is, hogy tulajdonképpen igen rövid az út Paristól Berlinig, ha béké­sen haladnak rajta. Pedig fel kell, hogy tűnjön nekik az útnak ez a rövidsége, sima­sága. És kell, hogy az út rövidségén való megelégedés egész Franciaországban ter­jedjen. Mert ez a megelégedés egyúttal megelégedés azzal, hogy a lidércnyomás megszűnik s hogy a rövid úton gyors lehet a megértésnek haladása. A politika, ha nagy célok ösztökélik, ha erős akarat vezérli, mélyrelátó okos­sággal megragadja a legkisebb eseményt, hogy céljára kihasználja. Ha más alkal­mat nem talál, felkapaszkodik az auto­mobilra s a politikától távol álló nyugo­dalmas sportembereket is szolgálatába szerződteti. A német császár bölcs következetes­séggel feledtetni igyekszik Szedán szo­morú emlékét s még az ártatlan sport­ünnepet se szalasztja el, hogy kereté­ben mosolygásra változtassa a gyors impresszióju franciák haragját. Az ártat­lan játék mögött feltűnik a komoly háttér. A bölcs uralkodó feledtetni igyekszik a múltak keserves járóutját és rámutat a jövendő útjára, amelyen ma francia automobilon robognak s amelyen a belső reformokon dolgozó két nagy nemzet berobog abba a békébe, amelyet nem­csak a politika őriz, hanem az érzületek biztosítanak. A fizikai, nyers erők küzdelmét fel­váltja a szellemi, a gazdasági, a kultu­rális versengés, amelynek nyomában se vér, se könyv, se gyűlölség nem fakad. Ebben a versengésben a versenyzők nem ellenfelek, hanem a munkában társak. Zenei élet. —­ A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Id. Ábrányi Kornél. Egypár nap múlva már az összes zené­szes berkekre is ráborul a némaság csöndje, hogy egypár havi üdülésben részesüljenek, akik egész éven keresztül szellemi mártírjai voltak a hangnak, pedagógiának, vizsgahangverse­nyeknek, magán-­s nyilvános intézetek bemu­tatkozásainak. S ez így megy már évről-évre, mind gyorsítottabb tempóban. Ki a megmond­hatója, hol következik be egy kissé majd a moderato, a piu, ritartando tempóváltozás? Én úgy látom, hogy csupa önámítás, csupa hamis dinamika ebben a folyó új században a mi zenei életünk, mely még a hivatalos pihenő idényben sem pihen, hanem folyton izeg­­mozog minden irányban, szítva az ambíció, a kenyérkereset s az egymásbarohanás zsarátnok­­tüzét. A pihenés csak látszólagos, mert a való­ságban még lüktetőbb az élet, mint rendes hétköznapokon. A közel­jövőben annyi érde­kesnél érdekesebb mozzanat van kilátásban, hogy igazán alig győzöm regisztrálni. De meg­kísérlem mégis a sorrendet. * Az Orsz. Magyar Daláregyesület e hónap 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén szerencsé­sen , vagy kevésbbé szerencsésen, akinek hogy tetszik — letárgyalta a kassai ünnepélyre érvényes házi ügyrendet és zsűri­szabályzatot ; az első zenészes kongresszusra szóló meghí­vók és tájékoztatók is már szét lettek küldve s az intéző­bizottság e hónap 30-án tartja leg­utolsó gyűlését. Az orsz. jeligepályázat dia­dalmasan meg lett oldva ; a sokféle szinti és irányú zenei intézetek befejezték munkálatai­kat s pihenhetnek babérjaikon. Mindezek oly mozzanatok, melyekről illő is, kell is szá­mot­ adni. Az Orsz. m. kir. Zeneakadémia vizsgája s diploma kiosztásai arról tesznek tanúságot, hogy ott a széna minden irányban renden van. A Nemzeti Zenede több napos vizsgái is nagy eredményekkel folytak le, valamint a Zeneked­velők egyesülete, a Siposs, a Major Gyula, a Krausz Gusztáv stb. zeneakadémiájáé is. Ad vocem Krausz Gusztáv igazgató s karnagy egyesülete s zeneiskolája ! Kevésbé múlt, hogy engemet távol nem tartott a kassai ünnepélyen való megjelenéstől, amit őszintén sajnáltam volna. A 16-dik közgyűlés ugyanis azt a ha­tározatot hozta, hogy zsűritagnak nem választ­ható az, akitől valamely dalegyesület­ verseny­darabot ad elő. Közel állottam tehát a kiakol­­bólitáshoz majdnem 40 éves ilyirányu szerep­lésem után. A t. egyesület azonban fron­tot változtatott s más darabra esett a vá­lasztása. Hogy az orsz. .jeligepályázat diadalmasan emelkedett ki az urnából, ezen csak minden magyar dalár szívből örvendhet. Erney Jó­zsef neve tűnt ki a jeligés levélkéből, ezé a sokoldalú s érdemdús tanáré és zeneíróé, aki már annyi maradandó becsű munkával gazda­gította a magyar zeneirodalmat. 1500 magyar dalár fogja Kassán bemutatni legelőször a sikerült pályaművet. A rendkívüli közgyűlés 9-re emelte a zsűritagok számát, melynek hivatal­ból tagjai: az egyesület elnöke és a két or­szágos karnagy. Az a fentebbi közgyűlési ha­tározat, mely engemet is kizárással fenyegetett, több neves és szakértő zenek­ar is ki fog zárni e tisztségből, mit én abszolúte nem tudok he­lyeselni. Mert a dalegyesületeknek legfőbb jogát a szabad választásban tartom gyökerezni, mint ez 10—12 orsz. ünnepélyen előzőleg mindig divatban is volt. A következés külömben maj­dan Kassán meg fogja mutatni, hogy helye­sen, vagy egyoldalulag fogta-e fel a többség e sarkalatos jogot ? Én azt hiszem, erős ellen­zékre fog találni a többség határozata. A Nemzeti Zenede évzáró vizsgáinak az összes tanári kar a legnagyobb lelkiismeretes­séggel felelt meg, ez idén is mint minden év­ben. A legerősebb s legkihatóbb rekordot azonban még­is Gobbi Alajos karnagy s az ő hegedű­­osztálya érte el; ő, ki valóságos százkezü bű­vésze az intézetnek, mint zenekari igazgató, mint dirigens, mint kitűnő pedagógus s mint a hazai tehetségek buzgó támogatója. — Archi­medesi forgópontja az évi vizsgálóiak, melyek­ből a legfőbb elismerés méltán őt illeti. A mi zenei életünk kétségkívül két fő mo­mentumban csúcsosodik ki, úgymint az általá­nos f első zenészeti kongresszusban és az augusztusi kassai országos dalversenyben. Fontos és általános közérdekű lesz ott az a 52-dik évfolyam. 178. szám. Apr­óh­írd­eté tot írj' Egy ázó 4 SUlíl, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Hegjelen minden nap, ünnep át vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz én«— 28 kor. — tül. Féléne — 14 r 0 Negyedévre— 7 J» © Egy hóra_— 2 .40 » Egyes szám _ eEtt Vidéken—— —­10 „ Szerkesztőség: II., Teréz-körut 21. fő Kiadóhivatal: VI., Teréz-körut 22. Budapest, 1901. Főszerkesztő: If­j. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Hétfő, julius 1. Mai számunk 8 oldal.

Next