Pesti Napló, 1901. december (52. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
Új nagykövet a Vatikánban. Budapest, november 30. Mikor Agliardi pápai nuncius Magyarországon járt, s itteni látogatásait — mert éppen akkor került volt a sor a már szentesített egyházpolitikai törvények végrehajtására — a szabadelvű magyar közvélemény úgy fogta fel, mint egy idegen nagyhatalom beavatkozását Magyarország belügyeibe , — emiatt az akkori magyar miniszterelnök, báró Bánffy Dezső s az akkori közös külügyminiszter, gróf Kálnoky Gusztáv közt konfliktus tört ki, melynek következménye grófKálnoky bukása lett. Közvetettemül a történtek után öszszehívattak a delegációk , és a magyar delegáció ama tagjai, köztük gróf Szapáry Gyula is, akik az egyházpolitikai törvények közül a kötelező polgári házasságról és a felekezetnélküliségről szólókat nem szavazták meg, szóvá akarták tenni a delegációban az Agliardi-ügyet, és abból a szempontól tárgyalni, hogy Agliardinak, mint kardinálisnak nem lehetett megtiltani, hogy a magyar katolikus egyház főpapjainál, kik a pápában egyházi fejüket tisztelik, látogatásokat ne tehessen. De ez ellen a felfogás ellen gróf Széchen Antal, aki mig élt, mindig tagja volt a delegációnak, egy bizalmas értekezleten József és Potifárné. — APesti Napló eredeti tárcája. —írta : Szomaházy István. Több mint tizenkétéves távollét után Lauters Willy, a világhírű hegedűs egy téli estén megérkezett Budapestre. Azóta, hogy két világrész aranyaiban és babérerdejében dúslakodott, csak álmaiban gondolt néha a piszkos terézvárosi lakásra, melynek küszöbéről egykor világhódító körútjára indult. Gondolta-e akkor, szurkos gyerekkorában, hogy valaha így tér vissza a szőke Duna partjára ? Mikor vékony kabátjában, vacogó fogakkal gyalogolt haza a délutáni leckéjéről, s forró levesnél meg egy darab kemény kenyérnél egyebet talán hétszám sem kapott a szegény szülői házában, ugyancsak nem hitte volna,hogy valamikor királyok paroláznak vele s Európa minden nagy városában uralkodó fejedelemként fogadják. Most, hogy ismét befelé hajtatott a széles Kerepesi-úton, eszébe jutott anyomorúságos szülői ház, az édesapja húszesztendős selmeci pipája, a szegény anyja, aki reggelenként maga ment el a piacra, hogy a pár krajcár ára zöldséget megvásárolja, a hajadon bugái, kik reggeltől estig dolgoztak egy belvárosi fehérnemű-üzlet számára. Azóta a jó Isten mindnyájuknak fölvitte a dolgát: az öreg Samek, ez volt a Sauters Willy családi neve — bolyhos téli kabátban dominózott naphosszat a kávéházban, az édesanyja selyemruhában járt az ismerőseihez, a leányok pedig tisztes férjek karján vándorolták végig az élet útját. A világhírű művész, amikor a hirdetési oszlopokról, a narancssárga plakátokról a saját neve öles betűkkel eléje ragyogott, elégedetten így szólott magában : élénken tiltakozott. Mert ez a felfogás — úgymond — meghomályosítaná azt, hogy a pápa még most is világi szuverén, és tehát az ő nunciusa nem más, mint egy nagyhatalomnak akkreditált nagykövete. Gróf Széchen Antal tehát, — aki mindenben antagonistája volt a kálvinista Bánffynak, — mégis inkább a Bánffy álláspontjára állott, semhogy a pápai világuralom egyetlen maradványát, a pápai nunciaturának politikai jellegét elhomályosítani hagyja. Eként az Agliardi-eset nem is jött szóba az akkori delegációban , s a Bánffy elleni támadások azért maradtak el, mert a Bánffy álláspontja, mely az Agliardi utazásában egy idegen nagyhatalomnak beavatkozását látta, fedezte a gróf Széchen Antal és általában az udvari ultrakatolikusok álláspontját. Ami azt jelenti, hogy azokban a körökben a pápa világi uralmának visszaállítása még ma sincs elejtve. Ez a reminiszcencia eszünkbe jut ma, midőn gróf Bevertem helyére, aki monarkiánk vatikáni nagykövete volt eddig, gróf Széchen Miklóst, a néhai gróf Széchen Antal fiát nevezték ki nagykövetté. Az aránylag fiatal ember, aki osztályfőnök volt a külügyminisztériumban, e pozíció elfoglalása által nagy karriert csinált. És különösen fontos missziót vállalt magára most, midőn egyfelől az — Azt hiszem, most már a kedves földijeim is elismerik, hogy a piszkos kis Samek Vilmosból lett valami . . . A Sauters Willy művészi önérzete tökéletesen ki lehetett elégítve az első este benyomámásával : a Hungária érti érmében dekollerált szép asszonyok kacérkodtak vele, s néhány smokingos fiatal ember — feléje mutatva — hangosan így szólott szomszédaihoz : — Ni csak ... ott a sarokban . .. Sauters Willy. . . Ennek ugyan fölvitte az Isten a dolgát . . . Még aranyakért se lehet belépőjegyet kapni a holnapi hangversenyre. . . A művész egy darabig vígan sütkérzett a a népszerűség napsugaraiban, de tíz óra után a lakosztályába vonult, hogy az utazás fáradalmait kipihenje. Mikor másnap, tíz óra felé fölébredt, a pincér egy kicsike levelet adott át neki, egy női levelet, a következő sorokkal : «Emlékszik-e még a szalmahajú Haller Terkára, aki naphosszat a tükör előtt illegette magát, amíg i maga a kis öcscsét hegedülni tanította ? Emlékszik-e még arra a szép versre, amit a hiú, neveletlen lány Marlittregényébe csempészet ? Kedves barátom, a kis Haller Terka nem boldog, — és nagyon sokat sír, amikor azok a régi farsangi esték az eszébe jutnak. Akarja-e viszontlátni az egykori barátnőjét ? Ha igen, szaladjon föl egy pillanatra az Andrássy-úti Molnár-palotába, — remélem tudja, hogy öt év óta a szalmahajú Terkából Molnár Ernőnék méltósága lett ? (Az uram ugyanis megkapta az udvari tanácsosságot.) Délután 3 és 5 óra között egyedül leszek,— és alig várom, hogy a maga világhírű jobbkezét megszoríthassam.» A művész hangosan elfüttyentette magát, egyházpolitikai reformok következtében Magyarország még mindig disgráciában áll a római, kúria előtt, s midőn másfelől a hármas szövetség ellenségei hangosabbanés merészebben lépnek föl, mint valaha. Kétségtelennek tartjuk, hogy gróf Széchen Miklós nemcsak fia gróf Széchen Antalnak, hanem tanítványa is , és erős katolicizmusa mellett elég érzéke van Magyarország közjogi helyzete iránt. S ez az utóbbi az, melyet nemcsak mint nagykövettől, hanem mint magyar embertől is meg lehet várni tőle. Óhajtandó tehát, hogy a hozzá fűződő remények beváljanak. Mert, hogy egyéniségének megnyerő modora és neve, valamint családi tradíciója kedveltté fogják őt tenni a vatikáni körök előtt, az nagyon valószínű. Ámbár hogy a pápa világi uralmának visszaállítására ő sem fog sokkal többet tehetni, mint néhai atyja, gróf Széchen Antal tehetett. De a vatikáni körök előtt nem is kell több, mint hogy erre nézve valakiben plátói érzelmek lakozzanak. A többit — úgy gondolják — el fogják végezni a világesemények. És álláspontnak ez nem is egészen abszurd. Akármerre nézünk, a világeseményeket mindenütt a reakció irányában látjuk hömpölyögni. S minden országban — a furcsa levél meglepte és fölvillanyozta Csak most érezte igazán, hogy mily sokra vitte amikor Haller Terka, a gőgös milliomos-kisasszony ezen a bizalmas hangon irt neki. Mily mérhetetlen távolság választotta el valamikor a selymeshajú növendéke testvérnénjétől! Még jól emlékezett a hideg téli alkonyatokra, mikor lyukas cipőben ment föl a Haller-palota szőnyeges lépcsőin, hogy egy órahosszat a vagyon és a jólét káprázatos milienjét érezze maga körül. A szárnyas ajtók, melyek fölött mosolygó amorettek lebegtek, az ablakokról leomló selyemfüggönyök, a szobalány bóbitája, az inas hófehér keztyűje, a fejedelmi alakú Hallerné, aki olykor benézett a gyerekszobába, hogy a fia haladásáról meggyőződjék, Haller úr, aki elsején nyájas arccal nyújtotta át neki tíz forintnyi havi fizetését, mindez elszédítette és boldoggá tette. Hát még a tizenhétéves Haller Terka, akit egy hercegnő kényelmével vett körül minden élőlény az egész házban ! Mikor a lecke után megint remegő idegekkel gyalogolt kifelé a külvárosba, a gyermek fantáziája előtt a tarka képek egész sokasága jelent meg, csábító képek, melyeknek kivétel nélkül ő volt a hősük s lefekvés előtt, a szülői hideg szobájában nem egyszer így szólott magában álmodozva : — Istenem, ha a szőke Terkát feleségül vehetném! Most eszébe jutott a végzetes februári este is, mikor lángoló szerelmi verset csempészett a kis leány regényébe, s a következő nap délelőttje, amikor a Haller úr üzletvezetője néhány kurta sorban értesítette, hogy a leckeadás alól fölmentik. Azóta — tizenöt éve — még hírt se hallott az egykori növendéke családja felől. Mi lett a selymeshaju Oszkárból és Terka várjon most is az a csodálatos szépsége, akinek akkor, a gyermek álmában, látta? 52-dik évfolyam. 33L szám ELŐFIZETÉSI fCrjia Egész évre _ 28 tor. — fitt. Félévre __ 14 9 — Negyedévre „ 7 „ — „ £gy héra^. _ 3 „ 40 0 Egyes szám ^ 6 R CiL .Vidéken__ ,,4 .. . XO * apróhirdetések ára; Egyr szó 4 fillér, vastagabb betűvel S fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Me^jelen minden nap, lnnep és vasárnap után is. Budapest, 1901. Főszerkesztő. Főmunkatárs: Ifj. Ábrányi Kornél. Surányi József. Vasárnap, december 1. Mai számunk 21 oldal.