Pesti Napló, 1902. március (53. évfolyam, 59-88. szám)
1902-03-01 / 59. szám
Pénzözön, Budapest, február 28. (S. J.) Van-e olyan naiv ember az országban, aki ne akarna 100 forint adósság után négy és fél forint kamat helyett csak négy forintot fizetni. Még akkor is, ha a négy forint helyett nyolc koronára kötelezné magát? Bátran rámondhatjuk, hogy ezt a műveletet mindenikünk a maga részére elfogadná, és ebben meg van adva a konverzió kritikája. Ha mindenik egyednek jó, akkor a köznek is előnyös az olcsóbb kölcsön. Már van is négyszázalékos államadósságunk koronaértékre vagy 1074 millió. Ha már most a február 12-iki számunkban ismertetett papír-, ezüst- és aranyértékeket egységes négyszázalékos koronacímletekre cseréljük ki, nem új állapotot teremtünk, hanem egységesebbé teszszük és olcsóbbítjuk államadósságainkat. Ez 1100 millió koronás kölcsön révén bevonjuk az 1888. és 89. évekből származó négyféle adósságunkat és évente hatodfélmillió koronát takarítunk meg kamat fejében. Igaz azonban, hogy a jelenleg 971/sárban jegyzett négyszázalékos címletek második milliárdját csak vagy 95-ön fogja a bankcsoport átvenni. Ez tehet vagy huszonötmillió korona árkülönbözetet, de milyen csekély áldozat ez e konverzió számtalan egyéb előnyével szemben. Ebből az esetleges huszonötmilliós árkülömbözetből az ország részére a pénzügyminiszter haszonrészesedést is köt ki és azonfelül a konvertálandó kölcsönök törlesztésétől is megszabadul a budget, mert a régiek egy része eddig évente kisorsoltatott, holott az új címletek sohasem fizetendők vissza és mindenkor csakis kamatoztatandók. Tudja ezt a sort igen jól Lukács is, főhadsegéde, Popovics is. Nem kell őket kergetni ebbe a műveletbe, mert ha nagyon tüzesen csinálják, még meg találjuk adni az árát. Rothschildék nélkül még nem tudunk konvertálni és ha a bankcsoport látja, hogy a pénzügyminisztert a parlamentben a jóhiszemű Pichler és mögötte az egész közvélemény szorítja a gyors konzumálásra, nem 95-nél magasabb, hanem alacsonyabb árfolyamot fognak kínálni az új címletekért. Pedig itt minden tizedpercentnyi különbözet több egy milliónál. Kevesen beszéltek és írtak most a konverzióról, és azok sem sokat, de bátran mondhatjuk, hogy több volt ez is a kelleténél. Mert olvastuk azt is, hogy Lukácsnak cmn?-címeteket kellene most kibocsátania, mert jobb árfolyamot érne így el, mint egyszerű koronaértékkel. De szabadna-e kompromittálni annyi évnek becsületes munkája által révbe hozott valutarendszerünket ? Nem kriminális hiba volna-e ilyen módon dekretálni, hogy újkoronaértékünk» nem arany ?! egy-egy ilyen világító sugár. Az ízlése gyújtotta meg számára azt a világot; az ízlése óvta meg attól, hogy odatévedjen, ahol az életnek mélységei, rejtelmei vannak, ahol a sejtelem vergődik, ahol a művészet keresve keresi az ember helyét ebben a komplikált világban, az ízlése óvta meg attól is, hogy odatévedjen, ahol a szerepjátszó színészek a pózt tanulgatják és az érdekességet hajszolják. Igaz, hogy azok, akikre rámondják, hogy különcök, néha a legérdekesebb emberek, de igaz az is, hogy nem értékes emberek azok, akik arra pályáznak, hogy különcöknek mondják őket. Az igazi és az affektált különösségtől mindig távol állott Herczeg Ferenc. Amattól megóvta a rendkívülitől irtózó nyugodtsága, emettől megóvta finom ízlése. Ez az ízlés művészi energiává tud lenni ott, ahol a művészet az emberi indulaton innen és a fantázián túl alkot. Ott, ahol a költő nem érzi az emberiség szenvedéseit és ahol nem tud örülni az embernek azon a boldogságán, hogy naivitásával mindennapi elemekből rendkívülit alkothat. Ezek között a határok között mindenható az ízlés, és mester az, aki uralkodik rajta, de odakint, a határokon kívül, a művészi alkotásnak egyéb energiái vannak. Most ezekből a határokból kifelé vágyakozott Herczeg Ferenc. Elfogta a csatangolás vágya, mint Mátyás diákot. És elment a Balaton rejtelmes világába sellők és egyéb csodák közé. Várjon csak megpihenni-e a sok okos művészet után, vagy pedig uj hazát keresni a maga művészete számára ? Ezeket az uj hazákat a művészetnek csak úgy elfoglalnia nem lehet: gyökeret kell vernie bennük. Amit Herczeg Ferenc művészete a maga új terrénumán Hiszen csak egy tollhúzásba kerülne, hogy a fakultatív aranyfizetéseket véglegesítsük. Megvan az ércfedezetünk, és csak politikai rézen a kanktátoroskodás. Ha pedig úgy fordulnának, ments Isten, valamikor még a viszonyok, hogy váratlan viharok széthordanák a valuta aranyát, akkor meg kár volna az államot, egy aránylag csekély árfolyamkülönbözet kedvéért, bizonytalan ércfedezeti zavaroknak kitenni. Attól a megrovástól, hogy megkéstünk a konverzióval — bárha a fináncot védni hazánkban nem népszerű —felmentik Lukács Lászlót a — tények, mert a tökebőség napról-napra ijesztőbb mérveket ölt és a kamatláb, mondhatnék rohanvást hanyatlik. Berlinben a Reichsbank e hónap 11-én 32-ről 3 százalékra szállította le a kamatlábat és a napokban már 2 5 százalékra fogják redukálni. Már Budapesten is kapható háromszázalékos váltókölcsön és az Osztrák-Magyar Bankot csakhogy föl nem veti a soha nem látott mérveket öltő készpénz-fölösleg özöne. úgy vagyunk bár a pénzbőséggel, mint az egyszeri ember az operai akusztikával : az ipse körülszimatolt az orrával ,és nem érzett belőle semmit.» Te sem érzed, szegény magyarom, hogy ilyen gazdag vagy. De azért ne féltsük a konverziót. Ügyes emberek csinálják, megvannak a precedensek, s ma már nagy a rákészültség nem kísérlett meg. A látása sem formálódott át, a sejtése sem változott meg. A fantázia világában is csak életképet lát. Sellők és nimfák életképét. Az a lámpás most is csak a felületet világítja meg, és nem küld egyetlen sugárt sem abba a mélységbe, amelyben a naivitás testet öltet a titokzatossággal. Csak kiszólítja a színpadra az ismert misztikus alakokat, és rájuk veti a maga nagy világosságát. Ha matematikai nyelven szólhatnék, azt mondanám, hogy az egyenletnek mások által megfejtett ismeretlenjeivel aritmetikai gyakorlatokat végez. Azok a sellők és nimfák csak egy újabb társadalmi osztály, amelynek a szokásairól, mesterkedéseiről, hibáiról és erényeiről életképet fest. Míg azonban a múlt idők, tehát ugyancsak messze, idegen világ életképét meg tudja festeni az intuícióval, ennek az idegen világnak életképét a fantáziájával kellene megfestetnie. Hanem a fantázia, még ha szertelen is, primitív energia a megismeréshez és az intuícióhoz képest. Herczeg Ferencben pedig nincs semmi primitivitás. A világosság az ő főelementuma, a világosság az ő művészete. De a sellők és a nimfák világának megalkotásához mégis csak az kell, hogy az író lelkülete az a híres világot átfiltráló szűrő legyen, ne pedig az a lámpás, amely csak világosságot vet a dolgokra. úgy lehet, hogy az író maga is megérezte ezt, s hogy ez a tudat nyomasztotta is. Még ott is, ahol olyan sokszor szuverénnek mutatkozott. Még a fantáziától messze eső világ életképének megfestésénél is. A kiváló milienfestő az új témától nem tudta meglátni a régit. A képe alakjáit és staffageát nem két premier. — A Festi Napló eredeti tárcája. — Balatoni rege. (Herczeg Ferenc regényes szinjátékának bemutatása a Vígszínházban.) A múzsa csak egy kincset adott Herczeg Ferencnek, de az író már nem őrzi híven birtokát. Elkalandozik messzire, nem is a szomszédba, hanem idegenek közé. Talán kicsinynek érzi azt a territóriumot, amely az emberi indulat és az írói ügyesség között fekszik. Valamikor amabba nem kívánkozott, emezt pedig a maga magasságából nagyon alacsonynak tartotta. Valamikor úgy érezte, hogy az emberi indulattal nem bir meg, a puszta írói ügyességre pedig nem kívánkozik. Óvakodott tehát az egyiktől és tartózkodott a másiktól. Megelégedett a maga országával, amelyben minden élet életkép. A mai élet is, a tegnapi, a múltaké is. Volt szeme, hogy a mai képet meglássa, volt intuíciója, hogy a múltak képét megfejtse, és volt művészete, hogy mind a kettőt megfesse. Művészetének alkotó eleme az Ízlés, a jó, a finom, az előkelő ízlés. Ez az Ízlése kalauzolta a világosság felé. Csak arról ír, ami világos neki, és világos minden, amit ír. És világosság az is, ahogyan ir. Az 5 világában nincs semmi, ami rejtélyes volna ég és föld között, az őlelkülete nem amolyan művészi szűrő, amelyen egy darab világ átfiltrálódik, az ő lelkülete lámpás, amely rávilágít az életre és teljesen megvilágítja a felületét. Minden mondata 53-dik évfolyam. 59. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész éne _ 38 kor. — áll. Féléne____1* , — ,, Negyedéire — 7 , — Egy hóra— _ 1 , 40 „ Egyes szám _ — — S Vidéken_ _ _ _ _ 10 EH.PESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Andrássy út 27. Ap róhi r de t i ek itt Egy esd 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítása a díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, és vasárnap után is. Budapest, 1902. Főszerkesztő: Ifj. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Szombat, március 1. A mai számunk 18 oldal.