Pesti Napló, 1902. április (53. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
A húsvéti ünnepek egybeesése az új előfizetési évnegyeddel nagy munkatorlódást okozott kiadóhivatalunkban. Ezért külön is kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-kén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lan szétküldésében fennakadás ne legyen. Szocialisták, Budapest, március 31. Az idei húsvét nem volt verőfényes ünnepe az országnak. Fönn az égen jeges felhők kergetőztek, hogy elriaszszák azokat, akik az ünnepi szabadsággal szabad ég alatt akartak élni, lenn a földön pedig komor arcú munkások terítgették a nyilvánosság elé ínséges helyzetük megdöbbentő rongyait. Egyszerre két helyen is országos összejövetelt tartottak a szocialisták húsvét szent vasárnapján. A fővárosban az ipar robotosai, Mezőtúron a föld verejtékes rabszolgái. Mindkét alkalom egy-egy szomorú paradoxonnak a szülőanyja: iparunk alig van, de a munkáskérdés máris lángra lobbanóban van, és földben gazdag, dúsan termő ország vagyunk, de a föld mivelői mégis éheznek emlői körül. Mindkét kongresszus a saját pártjának meglepő szaporodásáról tett jelenti. A hívek tömegesen özönlenek a vörös zászló alá, és a pénzek ezernyi vékony érből patakzanak a pártkasszába. Nagyon jól tudjuk, hogy nem a pénzbőség a forrása e gyarapodásnak. Ha a nép megtanulja a szocializmust, az ínség a tanítómestere, és ahol a nép végrehajtó nélkül, önként adja oda filléreit, ott már nagy az ő nyomorúsága. A szocializmus doktrinér barátait kell, hogy elszomorítsa az elvek e szélesterű hódítása — ha nem a következmények miatt, hát az előzmények miatt, amelyek e diadalt szülték. Mindkét helyen mutatta a gyűlések békés lefolyása, komoly, becsületreméltó hangja, hogy ez a szocializmus nem forradalmi pártvallás, hanem keserves kényszerűség, amelyen okvetetlenül változtatniuk kell e nemzet igaz barátainak. A tanácskozásokról részletes tudósításunk alább következik. * A budapesti gyűlés. A magyarországi nemzetközi szociáldemokrata párt a városligeti Hermina-vendéglőben tartotta ez idei országos gyűlését. Hosszú, fehér asztalok körül foglaltak helyet az ország nyolcvanhárom községéből összesereglett szocialista vezéremberek. Ezekhez járultak a budapesti negyvenöt szervezetnek küldöttei. Lehettek vagy százötvenen a kongresszusnak meghívott tagjai. Valamennyi értelmes, komoly embernek látszott. Nem láttuk sehol a vörösnyakravalós, vörösvirágos népbolondítókat. Jelvényük vékony, fehér szalag a gomblyukban. Ruhájuk a rendes ünneplő ruha, néhány szalonkabátos fővárosi elvtárs, és tizenöthúsz kékmandlis, csíkostarisnyájú atyafi is akadt köztük. Szinte példás volt az a fegyelmezettség és nyugalom, ami a két napig tartó ülést jellemezte. Tóth Lajos ügyeletes rendőrkapitánynak semmi dolga sem akadt. Egy-egy pohár sör mellett, czeruzával kezükben, hosszú kutyanyelvekre jegyezték szorgalmasan a kongreszszus menetét A közbeszólók az elnök egyetlen intésére elhallgattak. A gyűlés menetét első nap dr. Goldner Adolf elnök vezette. A délelőtt a küldöttségek igazolásával és más formaságokkal telt el. A délutáni tanácskozás alatt a felszólalásokkal foglalkozott a kongreszszus. Szóvá tették a kivándorlás ügyét. Jaszkab Bertalan ("Budafok) a vasárnapi munkaszünetnek a munkaadók által való gyakori megszegését panaszolta. Lakatos József felhívta a kongresszus figyelmét a nemzetiségi munkásszervezetekre. Az első napi tanácskozást este nyolc órakor nagy pártmulatság fejezte be. Húsvét hétfőjén Groszmann Miksa (Budapest) foglalta el az elnöki széket. A hatóságot Peregriny Sándor kapitány képviselte. Sok vidéki és külföldi társszervezet táviratilag üdvözölte a kongresszust. Az üdvözleteket nagy tetszéssel fogadták. A szervezkedés és a sajtó kérdése volt a napirendre kitűzve. Garlai Sándor kőmives arra kérte beszédében elvtársait, hogy a pártsajtót, mely legnagyobb erősségük, tőlük telhetően támogassák. Ugyanezt fejtegette német nyelven Malasitz Géza is. A pártsajtó támogatása határozattá vált. Délután vita indult meg : mily állást foglaljon a szociáldemokrata párt az ország gazdasági politikájának kérdésében. Dr. Goldner Adolf kifejti, hogy a pártvezetőség nem foglal határozott állást, hanem két irány híveinek engedett szabad vitát e kérdésben. Goldner az önálló vámterület híve. Szerinte csak így fejlődhetik ki iparunk, s a fejlett iparral kulturális életünk is haladni fog, miáltal a munkásviszonyok is javulni fognak. D’Eon lovag. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta : Tábori Róbert. (Utánnyomás tilos.) T. Abban az időben — igy beszéli Créquis márkiné emlékirataiban — Lajos király divatba hozta a féltékenykedést. • Puszta szeszély volt-e a felségtől, vagy pedig az aggsággal együtt járó gyöngeség, szegény Du Barynak nagyon kellett vigyáznia, hogy rajta ne kapják holmi csintalanságon. A király szeszélye valóságos divatot csinált. ■Reülbelül ötven esztendeje, hogy Franciaország nem látott féltékeny férfiút és most egyszerre ezrivel jelentkeztek. Tán még többen is lettek volna, ha Colloredo grófné egy ügyes ötletével gátat nem vet a szenvedélyek átadásának. A férje bizalmas kettesben találta D’Eon lovaggal és szörnyen felfortyant. Hűtlenséget emlegetett, párbajt és halált — de meg is látszott, hogy feszélyezi ez a szokatlan nekihevülés. A grófné nagyot nézett és mikor a férje elhallgatott, meglehetősen éles hangon azt mondta neki: — Nem szabad túlhajtani semmiféle divatot, gróf úr! Ő felsége, a mi szeretett királyunk, az igaz, hogy pártolja egy idő óta a féltékenykedést — de csak spint imádó, nem pedig mint férj . . . Vagy hallotta ők talán, hogy valaha féltékeny lett volna a saját feleségére ? Colloredo gróf erre azt mondhatta volna ugyan: «Könnyű a királynak ! Az ő felesége 56 éves, az enyém 24 , az ő felesége meglehetősen csúnya, az enyém ennivaló szép !» De mint jólnevelt férj nem mondott semmit, hanem bocsánatot kért feleségétől és D'Eon lovagtól illetéktelen beavatkozásáért, aztán visszavonult. Ezt a történetet maga D’Eon lovag mondta el Lieven bárónénak, aki híres volt arról, hogy nála ügyesebb vívó alig akadt egész Franciaországban. Olyan szép és erős volt, mint maga Diana, a vadászat istennője, csupa izom és csupa hatalmas lendület. Az aprókezű, finom termetű és majdnem nőies külsejű D’Eon úgy vette ki magát mellette, mint egy karcsú gazella a hatalmas szarvasünő mellett. S hogy szerette az asszony az ő kicsiny imádóját! Mint a haragos oroszlán a párját. Vad haragra tudott lobbanni, mikor eljutott hozzá szerelmi kalandjainak híte, de egyúttal büszke volt az ő «cseppségére», hogy bomlott utána minden asszony. Gondját viselte, mint egy anya, oktatta, mint egy második bölcs Mentor és leckéket adott neki a diplomáciában, melyben ő maga mester volt. Most is, hogy ellátogatott hozzá, ezekkel a szavakkal fogadta : — Kedves barátom, jó hirt mondok önnek ! Abban állapodtunk meg Du Bary grófnővel, ki nekem hálával tartozik, hogy önt küldjük majd el nagykövetnek Londonba. Az itteni élet, a sok asszony megárt az egészségének, ellenben jó lesz majd a londoni köd pihenő kúrának. — De hát ön? ■— kérdezte udvariasan remegő hangon a lovag. — Szépen köszönöm, hogy rám is gondolt, — mondta bús mosolylyal a báróné, — de én majd csak megleszek valahogy. A fődolog, hogy maga csináljon karriert. S erre nézve egypár útmutatást akarok önnek adni, hogyan kell bánni az angol udvari hölgyekkel. Mert azok még egy kicsit hátra vannak a szerelem dolgában. Térdeljen ide elém, majd elkezdem a leckét. D’Eon szívesen követte a felszólítást és a báróné a nyaka köré fonta két erős karját. De mielőtt megkezdhette volna az elmélettel fűszerezett gyakorlati oktatást, hirtelen feltárult a locuaoir ajtaja és belépett Colloredo grófné. II. A két asszony egymásba mélyesztette szenvedélyes haragtól villogó tekintetét. A Lieven báróné tekintete azt kérdezte csodálkozva : — Hogyan? Te be mersz lépni az én barlangomba? Colloredo grófné pedig visszavágott: — A zsákmányomat senkinek sem engedem ! A ház úrnője volt az első, ki a szemek beszédét abbahagyta és mézédes hangon azt kérdezte: — Colloredo grófné egészen váratlanul tisztelt meg a látogatásával. Vájjon minek köszönhetem ezt a szerencsét ? 53-dik évfolyam. 89. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ 38 kor. — fill. Félésre_____ 14 . —• „ Negyedévre _ 7 , — „ Egy Lóra „ _ 3 , 40 „ Egyes szám —------- 8 fill. Vidéken« — — — — 10 „PESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: TI., Andrássy út 27. Apróhirdetések ára Egry axd 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1902. Főszerkesztő: Főmunkatárs: Ifj. Ábrányi Kornél. Burányi József. Kedd, április 1. Mai számunk 10 oldal.