Pesti Napló, 1902. szeptember (53. évfolyam, 240-268. szám)

1902-09-01 / 240. szám

A horvát király, Budapest, augusztus 31. Zágrábból ma arról ad hírt egy táv­irat, hogy a Kolo horvát dalosegyesület mi­nap tartott jubileuma alkalmából a Zág­rábban összegyűlt horvát és bosnyák da­losok Ferenc József­­ császári és apos­toli királyi felségének közös hódoló táv­iratot küldtek, amelyet a horvát ki­rálynak címeztek. Nem akarunk most arról beszélni, hogy a belgrádi «Dnevnik», a szerb fél­­hivatalos emiatt erős támadást intézett a horvátok ellen, mert a horvát ki­rály címzésben Bosznia horvátosítását látta. Arról sem beszélünk, hogy a hor­­vátok e támadásra a szerbek ellen való tüntetéssel feleltek. Hiszen Bosznia hor­­vátosítása épp oly esztelenség, mint Bosz­nia szerbesítése. Nagy Szerbia ábrándja és Nagy Horvátország ábrándja Bosz­nia révén egyképpen fantasztikus kép­zelgés. Boszniát a berlini kongresszus megbízásából a monarkia a török fönha­­tóságnak névleges föntartásával okku­­pálta s Bosznia bekebelezése ez idő sze­rint a monarkia egyik legkényesebb kérdése. De szavunk van ahoz a távirathoz, amelyet a dalosegyesület a horvát királyhoz intézett. Mert a horvát dalosegyesület, mint Horvátország min­den társadalmi intézménye, politikai jel­legű egyesület, s így Horvátország egy tekintélyes részének mintegy a képvi­selete. A horvátok egy része ugyanis, akik­nek fejébe szállt a hatvannyolcas horvát­­magyar kiegyezés, ez a nagylelkű, lova­gi­as magyar áldozatkészség, amelynek fejében Magyarország három évtized alatt számos millió forintot fizetett a remélt, de be nem következett hazafias horvát testvériségért,­­ úgy érzik, hogy a ma­gyar birodalom határaiból kinőttek, s azt hirdetik, és ebben horvát közjogi kapaci­tások is támogatják őket, hogy ők külön horvát király alatt élnek s az anya­országgal valamelyes personal unió kap­csolatában állanak. Ez az álláspontjuk, sajnos, a horvát bán közjogi járatlansága, illetve a magyar kormány, vagy jobban mondva, a min­denkori horvát miniszter energiátlansága folytán kifejezést nyert több autonóm hor­vát törvényben is, amelyet ő felsége, mivel szó ellene nem emelkedett, nyu­godtan szentesített. Csak azt említjük, hogy több autonóm horvát törvény hor­vát főurakról és horvát állampolgárságról beszél. Ez alkotmánysértéseket azonban most nem tárgyaljuk. De ilyen eminens közjogi sérelemre, mint ez a horvát királyhoz cím­zett távirat, nem emlékezünk. Láb­bal tiprása ez az egész magyar alkotmánynak, amely világosan ki­mondja, hogy a magyar birodalom, is­értem­, hogy miért csalta meg a felesége Mutti Diegoval. Ma azért kísértem el Diegot Forcelliék­­hez, mert azt hittem, hogy a jelenlétem na­gyobb óvatosságra kényszeríti a rendesnél. . Alig léptem be a szalonba, rögtön ész­revettem nagy szomorúságomra, hogy az asz­­szony nemcsak meggondolatlan, de valóság­gal vakmerő volt. Én az öreg Mirloszkival, a lengyel festővel behúzódtam a szoba sar­kába,­­de beszélgetés közben is figyeltem, hogy Forcelline milyen ügyesen csalja Diegot az egyik ablakfülkébe. A szemem ösztönszerűen Forcellire tévedt. Ott állt a közelükben, mo­solyogva nézett Diegora és a feleségére, a nélkül, hogy csak jele is mutatkozott volna rajta a gyanakvásnak. Az asszony egyszerre a vendégekhez for­dult s igy szólt: — Itt az ideje, hogy megnézzük a ka­rácsonyfát. Erre az ünnepi alkalomra nagyon sok vendég gyűlt össze a házban. Amint az ebédlő ajtaja kinyílt, a szalonba élénk fény ömlött be. Mi ketten Mirloszkival megállóttak az ajtóban. A jelenet gyönyörű volt. A vendé­gek kacagtak s tréfásan civódtak az ajándé­kokért, amelyeket a háziasszony szedett le a fáról s osztogatott gyermekes örömmel oda­tartott kezükbe. S ekkor a következőt lát­tam. Forcelliné az egyik ajándékot éppen oda­akarta nyújtani Diegonak, mikor Forcelli tré­fásan átnyúlva barátom feje felett, a hatal­mába kerítette az ajándékot. Az asszony megkísérlette kirántani a kezéből, Diego nem­különben, de a férj ügyesebb volt. Forcel­letve a magyar szent korona országainak királya egy, a magyar király, aki­nek csak egyszer létetik a fejére a szent korona s aki a magyar szent koronával való megkoronáztatással elnyeri a magyar állam összes felség­jogainak birtokát és gyakorlását. A hor­vát király címe ugyan mint cím benne van a magyar birodalom apostoli királyá­nak címei sorában,­de benne van épp úgy, mint a hajdankori magyar hűbéres tartományok címei, mint benne van az erdélyi nagyfejedelem­ címe is; e címnek azonban csak történeti jelentősége van, s csak annyit jelent, hogy a magyar ál­lam valamikor fegyverrel elfoglalta Hor­vátországot és bekebelezte Szent István koronájának országai közé. Ez a távirat tehát, amely a horvát királyhoz van intézve, a magyar köz­jognak nyilvánvaló sérelme. Ezt a táviratot I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya nem fogadhatja el, mert ez az alkotmányos uralkodó nem adhat tápot semmiféle horvát szeperatisztikus törekvés­nek sem. Ezt a táviratot — mint rosszul címzettet — vissza kell utasítani, hogy a horvát nagyzolók a legilletékesebb helyről is a megérdemelt lecké­ben rész­es­üljenek és alaposan r­e h­ü­lj­e­n­e­k. Ezt a táviratot a magyar kormány sem tűrheti el békén. Kötelessége meg­liné hirtelen elsáppadt. Diego olyan lett, mint a halott... Rögtön beláttam, hogy valami végzetes baj történt. Odasiettem a barátom­hoz. — Meg­akdályozni mindenáron, — súgta, — hogy Forcelli kinyissa azt a csomagot. S tettetett jókedvvel rohant Forcelli után, de látszott a vidámságán, hogy mi­lyen erőltetett. Utána mentem. — Ez az ajándék az enyém, nem adom oda neked, — mondta Diego s ki akarta csa­varni kezéből a csomagot. — Jó lesz ez nekem, — felelte a férj s zsebredugta a zsákmányát. Látszott, hogy Diego zavara felkeltette a gyanúját. Odanéztem a háziasszonyra. Abba­hagyta az­­ajándékok osztogatását, engedte, hogy a vendégek maguk szedjék le a töb­bit s gyorsan eltűnt az ebédlőből. A ven­dégek közül senki sem vett észre semmit. Reszkettem. Csaknem mindnyájan visszatértünk a sza­lonba. A két gyermek ajándékokkal megra­kodva, boldogan állt az apja mellett. For­celli szórakozottan simogatta a fejüket. Az­tán eltolta őket magától, körülnézett, mintha keresne valamit s az ajtó felé indult. Diego félig eszméletlenül állt egy asztalsarokhoz tá­maszkodva. Forcelli, mikor elment előtte, mondott neki valamit. Diego égre emelte a szemét s utána ment a másik szobába. Ma­gára hagytam Mirloszkit, aki a neki kijutott tréfás ajándékon kacagott s mentem utá­nuk. A folyosó másik végén azon az ajtón léptek be, amely Forcelli dolgozószobájába Titkos dráma.­ ­ Irta: Luigi Capuana. — Mikor Forcelliék házának a lépcsőjén felfelé haladtun­k, — beszélte Romiti, — meg­fogtam Diegonak a karját s azt mondtam neki: » — Vigyázz, nehogy eláruld magadat. Hi­szen a szemedből lehet kiolvasni a boldogsá­got. — Annál jobb, — felelte Diego a kezét dörzsölve s összeborzongva a boldogságtól. Pár óra óta valami szomorú sejtés gyö­tört. Mióta a véletlen engem is tudójává tett Mutti Diego titkának, azóta a barátom nem titkolt el előlem semmit. Eljött hozzám a Via Marguttán­­ levő szobrászműtermembe, kizárta előttem szenvedélytől túláradó szivét s jóta­nácsokat kért tőlem. Én intettem: — Légy óvatos! Ha magad miatt nem félsz, félj az asszony miatt! Nemcsak férje, gyermeke is van. Ha egy évig nem vesz is észre semmit a férje, egy pillanat alatt is kinyithatik a szeme. Vigyázz! Légy óvatos! Diego biztosított róla, hogy mindig na­gyon óvatos volt. Csak ritkán találkoztak, ak­kor is a városon kívül egy kis villában. S a férj viselkedése sem ad okot az aggoda­lomra. . Nem tudom miért, de éppen ez ütött szeget a­ fejembe. Ismertem a férjet. Szép, szeretetreméltó ember volt, aki nagyon szer,­rette a feleségét s valóságos bolondja volt a két kis gyermekének, a szőke leánykának s a barna fiúcskának. Sohasem tudtam meg­ 53-dik évfolyam. 240. szám. Apró hirdetések in Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 38 kor. — GH. Félévre ... 14 . — „ Negyedévre­­. 7 . — „ Egy hóra... _ 3,4«. Egyes szám _ _ 6 fill. Vidéken_ — ----------- 10 „ Budapest, 1902. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27. Hétfő, szeptember 1. Mai számunk 8 oldal, "T'—' ' ----­-------------------------------------------—-------­

Next