Pesti Napló, 1902. szeptember (53. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-01 / 240. szám
A horvát király, Budapest, augusztus 31. Zágrábból ma arról ad hírt egy távirat, hogy a Kolo horvát dalosegyesület minap tartott jubileuma alkalmából a Zágrábban összegyűlt horvát és bosnyák dalosok Ferenc József császári és apostoli királyi felségének közös hódoló táviratot küldtek, amelyet a horvát királynak címeztek. Nem akarunk most arról beszélni, hogy a belgrádi «Dnevnik», a szerb félhivatalos emiatt erős támadást intézett a horvátok ellen, mert a horvát király címzésben Bosznia horvátosítását látta. Arról sem beszélünk, hogy a horvátok e támadásra a szerbek ellen való tüntetéssel feleltek. Hiszen Bosznia horvátosítása épp oly esztelenség, mint Bosznia szerbesítése. Nagy Szerbia ábrándja és Nagy Horvátország ábrándja Bosznia révén egyképpen fantasztikus képzelgés. Boszniát a berlini kongresszus megbízásából a monarkia a török fönhatóságnak névleges föntartásával okkupálta s Bosznia bekebelezése ez idő szerint a monarkia egyik legkényesebb kérdése. De szavunk van ahoz a távirathoz, amelyet a dalosegyesület a horvát királyhoz intézett. Mert a horvát dalosegyesület, mint Horvátország minden társadalmi intézménye, politikai jellegű egyesület, s így Horvátország egy tekintélyes részének mintegy a képviselete. A horvátok egy része ugyanis, akiknek fejébe szállt a hatvannyolcas horvátmagyar kiegyezés, ez a nagylelkű, lovagias magyar áldozatkészség, amelynek fejében Magyarország három évtized alatt számos millió forintot fizetett a remélt, de be nem következett hazafias horvát testvériségért, úgy érzik, hogy a magyar birodalom határaiból kinőttek, s azt hirdetik, és ebben horvát közjogi kapacitások is támogatják őket, hogy ők külön horvát király alatt élnek s az anyaországgal valamelyes personal unió kapcsolatában állanak. Ez az álláspontjuk, sajnos, a horvát bán közjogi járatlansága, illetve a magyar kormány, vagy jobban mondva, a mindenkori horvát miniszter energiátlansága folytán kifejezést nyert több autonóm horvát törvényben is, amelyet ő felsége, mivel szó ellene nem emelkedett, nyugodtan szentesített. Csak azt említjük, hogy több autonóm horvát törvény horvát főurakról és horvát állampolgárságról beszél. Ez alkotmánysértéseket azonban most nem tárgyaljuk. De ilyen eminens közjogi sérelemre, mint ez a horvát királyhoz címzett távirat, nem emlékezünk. Lábbal tiprása ez az egész magyar alkotmánynak, amely világosan kimondja, hogy a magyar birodalom, isértem, hogy miért csalta meg a felesége Mutti Diegoval. Ma azért kísértem el Diegot Forcelliékhez, mert azt hittem, hogy a jelenlétem nagyobb óvatosságra kényszeríti a rendesnél. . Alig léptem be a szalonba, rögtön észrevettem nagy szomorúságomra, hogy az aszszony nemcsak meggondolatlan, de valósággal vakmerő volt. Én az öreg Mirloszkival, a lengyel festővel behúzódtam a szoba sarkába,de beszélgetés közben is figyeltem, hogy Forcelline milyen ügyesen csalja Diegot az egyik ablakfülkébe. A szemem ösztönszerűen Forcellire tévedt. Ott állt a közelükben, mosolyogva nézett Diegora és a feleségére, a nélkül, hogy csak jele is mutatkozott volna rajta a gyanakvásnak. Az asszony egyszerre a vendégekhez fordult s igy szólt: — Itt az ideje, hogy megnézzük a karácsonyfát. Erre az ünnepi alkalomra nagyon sok vendég gyűlt össze a házban. Amint az ebédlő ajtaja kinyílt, a szalonba élénk fény ömlött be. Mi ketten Mirloszkival megállóttak az ajtóban. A jelenet gyönyörű volt. A vendégek kacagtak s tréfásan civódtak az ajándékokért, amelyeket a háziasszony szedett le a fáról s osztogatott gyermekes örömmel odatartott kezükbe. S ekkor a következőt láttam. Forcelliné az egyik ajándékot éppen odaakarta nyújtani Diegonak, mikor Forcelli tréfásan átnyúlva barátom feje felett, a hatalmába kerítette az ajándékot. Az asszony megkísérlette kirántani a kezéből, Diego nemkülönben, de a férj ügyesebb volt. Forcelletve a magyar szent korona országainak királya egy, a magyar király, akinek csak egyszer létetik a fejére a szent korona s aki a magyar szent koronával való megkoronáztatással elnyeri a magyar állam összes felségjogainak birtokát és gyakorlását. A horvát király címe ugyan mint cím benne van a magyar birodalom apostoli királyának címei sorában,de benne van épp úgy, mint a hajdankori magyar hűbéres tartományok címei, mint benne van az erdélyi nagyfejedelem címe is; e címnek azonban csak történeti jelentősége van, s csak annyit jelent, hogy a magyar állam valamikor fegyverrel elfoglalta Horvátországot és bekebelezte Szent István koronájának országai közé. Ez a távirat tehát, amely a horvát királyhoz van intézve, a magyar közjognak nyilvánvaló sérelme. Ezt a táviratot I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya nem fogadhatja el, mert ez az alkotmányos uralkodó nem adhat tápot semmiféle horvát szeperatisztikus törekvésnek sem. Ezt a táviratot — mint rosszul címzettet — vissza kell utasítani, hogy a horvát nagyzolók a legilletékesebb helyről is a megérdemelt leckében részesüljenek és alaposan re hüljenek. Ezt a táviratot a magyar kormány sem tűrheti el békén. Kötelessége megliné hirtelen elsáppadt. Diego olyan lett, mint a halott... Rögtön beláttam, hogy valami végzetes baj történt. Odasiettem a barátomhoz. — Megakdályozni mindenáron, — súgta, — hogy Forcelli kinyissa azt a csomagot. S tettetett jókedvvel rohant Forcelli után, de látszott a vidámságán, hogy milyen erőltetett. Utána mentem. — Ez az ajándék az enyém, nem adom oda neked, — mondta Diego s ki akarta csavarni kezéből a csomagot. — Jó lesz ez nekem, — felelte a férj s zsebredugta a zsákmányát. Látszott, hogy Diego zavara felkeltette a gyanúját. Odanéztem a háziasszonyra. Abbahagyta azajándékok osztogatását, engedte, hogy a vendégek maguk szedjék le a többit s gyorsan eltűnt az ebédlőből. A vendégek közül senki sem vett észre semmit. Reszkettem. Csaknem mindnyájan visszatértünk a szalonba. A két gyermek ajándékokkal megrakodva, boldogan állt az apja mellett. Forcelli szórakozottan simogatta a fejüket. Aztán eltolta őket magától, körülnézett, mintha keresne valamit s az ajtó felé indult. Diego félig eszméletlenül állt egy asztalsarokhoz támaszkodva. Forcelli, mikor elment előtte, mondott neki valamit. Diego égre emelte a szemét s utána ment a másik szobába. Magára hagytam Mirloszkit, aki a neki kijutott tréfás ajándékon kacagott s mentem utánuk. A folyosó másik végén azon az ajtón léptek be, amely Forcelli dolgozószobájába Titkos dráma. Irta: Luigi Capuana. — Mikor Forcelliék házának a lépcsőjén felfelé haladtunk, — beszélte Romiti, — megfogtam Diegonak a karját s azt mondtam neki: » — Vigyázz, nehogy eláruld magadat. Hiszen a szemedből lehet kiolvasni a boldogságot. — Annál jobb, — felelte Diego a kezét dörzsölve s összeborzongva a boldogságtól. Pár óra óta valami szomorú sejtés gyötört. Mióta a véletlen engem is tudójává tett Mutti Diego titkának, azóta a barátom nem titkolt el előlem semmit. Eljött hozzám a Via Marguttán levő szobrászműtermembe, kizárta előttem szenvedélytől túláradó szivét s jótanácsokat kért tőlem. Én intettem: — Légy óvatos! Ha magad miatt nem félsz, félj az asszony miatt! Nemcsak férje, gyermeke is van. Ha egy évig nem vesz is észre semmit a férje, egy pillanat alatt is kinyithatik a szeme. Vigyázz! Légy óvatos! Diego biztosított róla, hogy mindig nagyon óvatos volt. Csak ritkán találkoztak, akkor is a városon kívül egy kis villában. S a férj viselkedése sem ad okot az aggodalomra. . Nem tudom miért, de éppen ez ütött szeget a fejembe. Ismertem a férjet. Szép, szeretetreméltó ember volt, aki nagyon szer,rette a feleségét s valóságos bolondja volt a két kis gyermekének, a szőke leánykának s a barna fiúcskának. Sohasem tudtam meg 53-dik évfolyam. 240. szám. Apró hirdetések in Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 38 kor. — GH. Félévre ... 14 . — „ Negyedévre. 7 . — „ Egy hóra... _ 3,4«. Egyes szám _ _ 6 fill. Vidéken_ — ----------- 10 „ Budapest, 1902. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27. Hétfő, szeptember 1. Mai számunk 8 oldal, "T'—' ' -----------------------------------------------—-------