Pesti Napló, 1902. december (53. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

* • A szakállas asszony. Irta : J. H. Bosny. Bantumnál, a szakállas asszony előtt­i Tenamine sokáig álldogált, aztán nagyot sóhaj­tott és a kiállítás másik végébe vont. — Ejnye.. — szóltam nevetve, — azt hi­hetné még az ember, hogy ez az asszony ön­ben melankolikus gondolatokat ébresztett. — Mélyen megindított — felelte Jean­­nine és kissé elpirult. — Első szerelmemre em­lékeztetett .. . első bohóságomra, ha úgy tet­szik, mert végtelenül naiv és tiszta érzés volt ez. — De Jeannine, — kiáltottam fel ször­­nyüködve, — csak nem szeretett egy szakál­las asszonyt! — Úgy van. Szerelmes voltam egy sza­kállas nőbe, aki feltűnően is hasonlított arra, akit most láttunk. Hogy nem volt csúnya, lát­hatta az imént. Szép, nagy fekete szeme, sely­mes arca volt ... Ne gondoljon semmi rosszra. Azt hiszem, hogy fehér, ártatlan lélek volt bennem és megmaradt belőle máig valami. Csak annyi igaz, hogy a szakállas asszony visz­­szaélt korlátlan bizalmunkkal, mert az apám nem sejtett róla semmi rosszat. Olyan könnyen­­hivők voltunk mindketten! Mikor megismerked­tünk C. kisasszonynyal, egy pillanatig sem élt bennünk a gyanú, hogy nem férfival van dol­gunk. A kisasszonynak nemcsak szép fekete selyem szakálla volt és sűrű szemöldöke, hanem bariton hangja, lapos melle és kisebb cipője volt, mint akármely férfinak. Mellényt, férfi ruhát, redingoteot viselt, még pedig elegán­san. A Borromé-szigetekre rándultunk ki egy­szer és ott ismerkedtünk meg a kisasszonynyal és az apám, aki vendégszerető ember volt, meghívta őt eburoni otthonunkba. Eljött és megtetszett neki a kis kedves fészek. Ott ma­radt hosszabb ideig és igy nem csoda, hogy a magányban feltámadt bennem a szimpátia iránta. Észrevette, mélyen meg volt hatva és meg volt zavarodva. Megkezdődött az idill, amely ártatlanabb és bohóbb volt, mint a me­sék tündérjátéka. Csillagok tették virágossá az idillt és a virágok, mint csillagok sugároz­ták be. Ő ismerte a poétákat és a szép alko­nyokon, meg a nyári forró éjjeleken lágy lírai verseket szavalt. Udvarolt nekem oly gyöngéden, kedvesen, fordulatosan, hogy fér­fit ilyesmire nem is tartok képesnek. Valami hat hétig tartott­ az idill és az apám, aki min­dent észrevett, napról-napra várta, hogy mi­kor nyilatkozik «Jacques.» Ezen a néven is­mertük. És Jacques csakugyan megkérte a kezemet. (Ez az egy dolog, ami miatt harag­szom rá.) Gyűrűt váltottunk, a hetedik menny­ben éltünk és mikor visszatértünk Parisba, oly szerelmes voltam, amennyire az ember csak lehet az én koromban. Palásban az idill eltartott még néhány ragyogó, bájos héten át. És egyszer egy este, mikor B ’B'.színházban voltunk és apám eltávo­zott a páholyunkból, hogy felkeresse egy ismerősét, — a «vőlegényem» egyszerre szo­morú lett és szeme megtelt könynyel. Pisz­két ve­szett hozzám: — Tudom, hogy sohasem fog megbocsá­tani . . . — Miért? — kérdeztem meglepve és nyugtalanul. Sápadt lett mint a fal és felelt: — Nem bírom tovább . . . Meg kell val­lanom mindent... És bocsánatot kell kérnem. . . * . Én nő vagyok! Először megborzongtam, de aztán tréfára gondoltam és nevetni kezdtem. De amint lát­tam nagy merev szemét, nevetésembe lassan­ként könyek szivárogtak és halkan perdültek le arcomról. Rög­tön láttam, hogy igazat mon­dott és félelemmel, borzalommal néztem rá. Ő felállt, csaknem elesett reszketésében, za­varos szókat susogott és elment . . . * Nem tudom mindazt szóval kifejezni, amit azután és egész éjjel éreztem. Sem fájdalom­nak, sem bánkódásnak nem lehet nevezni. Fáj­hatott-e nekem az, hogy elvesztettem vőlegé­nyemet, aki szakállas asszony volt? Mégis nagyon szomorú voltam, elhagyatottságot éreztem, sőt folytonosan sírtam is. Idők múl­tán csak melankolikus érzés maradt bennem vissza, amely tele volt­ nevetségességgel. Hara­gudtam C. kisasszonyra, cinikusnak, képmuta­tónak tartottam. Még három év múltán is meg­volt bennem ez a harag, sőt valami megvetést éreztem minden szerelem iránt. Egy reggel, mikor a kertben, a harmatos fűben jártam, apám egy levelet és egy dobozt hozott elém. Kinyitottam a dobozt és valami húsz rózsaszínű levelet, néhány száraz virágot, szalagot és egy gyűrűt találtam benne. Mily különös érzés!... Az én leveleim voltak, az én virágom, az én gyűrűm, szalagom, amiket «Jacquesnak» adtam. És ezek az emlékek meg­ Rákóczi emlékéért. Budapest, november 30. Országossá lett ma egy mozgalom, amely a magyar történelem legtisztább és legnobilisabb alakjának, II. Rákóczi Ferencnek emlékezetét akarja felújítani s ez a maga igaz mivoltában és vo­natkozásaiban az egész magyar nemzet elé állítani. Kassáról, Rákóczi egykori székhelyéről indult ki a mozgalom, s ma a fővárosban egy, a közélet előkelő­­ségeiből alakult gyülekezet elfogadta a­­kassaiak javaslatát, s biztosította az ország hozzájárulását a hazafias és jelentős vállalkozáshoz. Az emlékünnepek a Rá­kóczi szabadságharca kezdőnapjának két­­századik évfordulóján, 1903. június 14-én, a Rákóczi-kiállítás megnyitásával fog­nak kezdődni. Az­­ünnepekben bizo­nyára részt vesz az egész ország, mert mint a mai értekezleten is kifejezték, elt­últ az a vak idő, amikor Rákóczit rebellisnek nézték. Az ő hite, neve és dicsősége már sehol sem kelt féltékeny­séget. A értekezésről tudósításunk itt kö­vetkezik .­­ Az értekezletet vasárnap délután négy órakor ■jí Tudományos Akadémia heti üléstermében a Kas­sán rendezendő Rákóczi-kiállítás és az ő emlé­kezetére tervbe vett egyéb ünnepélyek tárgyában, Bubics Zsigmond püspök és gróf Zichy Jenő meghívására, a magyar társadalom legkiválóbb tagjai tartották meg. A megjelentek között voltak: Berzeviczy Albert k. t. t.,­ Péchy Zsigmond főispán, gróf Dessewffy Aurél, dr. Kamme­­r­e­r Ernő és R­a­d­i­s­i­c­s Jenő miniszteri tanácsosok, dr. Takács Menyhért prelátus, K­o­z­o­r­a Endre kanonok, Balázsovics József kúriai bíró, S­z­i­l­y Kálmán akadémiai főtitkár, T­h­a­l­y Kálmán kép­viselő, D­e­i­i Jenő, Sipos Gyula, E­n­d­r­ő­d­y Sán­dor, Jakab Árpád, Szemere Miklós, Benczúr Gyula, L­i­p­p­i­c­h Elek min. osztálytanácsos, L­o­t­z Károly, Székely Bertalan, Beöthy Zsolt, Szé­kely Géza, S­z­a­l­a­y László­­ képviselő, Rákosi Jenő, Nemes Mihály, Roditzky Jenő, Dietz Lajos stb. Dr. Bubics Zsigmond kassai püspök a kitűzött időben a gyűlést megnyitván, felkérte Zichy Jenő grófot, hogy az értekezlet célját adja elő, mire elmondta lelkes megnyitó beszédét. Vázolta az ország állapotát a Rákóczi sza­badságharcának kitörése idejében, azt a csodálatos lelkesedést, mely Rákóczit fogadta, a furor Rákócziá­­nust, amely hihetetlen hőstettekre ösztökélt nemest és pórt egyaránt. A Rákóczi nemes nagy egyéni­sége, idealizmusa keltette mindezt, úgy, hogy korá­nak egész képzeletvilágát az ő alakja tölti be. El­­fogódott lélekkel állunk meg két évszázad távlatán Rákóczi történelmi egyénisége előtt! Nemzete, sza­badságának zászlaja, pajzsa volt és itt hagyott rangot, fényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy milliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért! (Tetszés.) Hősiessége ihleti a mai nemzedéket, a mártír szenvedése szítja az önzetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik lelkünkbe! Érez­zük, hogy ilyen fejedelmek tisztelete nem lehet pár­tos érzés. .(Tetszés.) Érezzük, hogy a Rákóczi-kul­­tusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet Isten­nek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szí­tani és ápolni kell. (Élénk éljenzés.) Elkövetett nagy tettek emléke és az újabb nagy tettekre való akarat: ez a nemzetek elpusztítha­tatlan összetartó ereje. Elkövetett nagy tettek em­léke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét an­nak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle, mert ma tespedt egész közéletünk és min­den tevékenységünk. Ma nem az uralja közéletün­ket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furor Ra­­koczianus, az az átöröklött igaz magyar érzület,­­mely kétszáz év előtt a csatatéren hőstettekkel tün­dökölt, talán ha ez költöznék bele politikánkba, mű­vészetünkbe, gazdasági és társadalmi életünkbe: az átalakult energia ma kulturális tevékenységben hős­tettekre képesítene. (Élénk tetszés.) A franciák né­hány év előtt nagy fénynyel ünnepelték meg Na­póleon dicsőségének százéves emlékezetét. Nekünk, magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczi idealizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a fran­ciáknak Napóleon katonai dicsősége. (Tetszés.) A nemzetnek nagy impulzusok kellenek és azok­tól, akik erre vállalkoznak, nagy áldozatokat kí­ván. De ha mi Rákóczi idealizmusát a mai nemze­dékbe át tudjuk ültetni, olyan jótéteményt cselek­szünk, amelyért a király és nemzet egyformán há­lás lesz. (Élénk éljenzés.) Gerlóczy Géza, a kassai előkészítő bizott­ság elnöke utalva arra, hogy a kurucvilág bővel­kedik a hazafias és művészeti szempontokból egy­aránt hálásan kiaknázható epizódokban, elmond egy szép epizódot 1706. április havának második felé­ből, amikor folyt az alku Rákóczi és a bécsi ud­var között. Ekkor Wratislaw kancellár azt taná­csolja a császárnak, hogy Rákócziék megnyerésére használják fel magát a kuruc oroszlánnak élete­­párját, a bécsi fogságban levő hessen Charlotte Amália hercegnőt. Wratislaw indítványát elfogad­ják, Rákóczinét a két császárné, I. Lipót özvegye és az uralkodó I. József felesége kihallgatáson fo­gadják és tudtára adják, hogy hazaküldik urához. Az udvar nemcsak azt engedi meg, hogy Rákócziné a rangját megillető kísérettel utazzék el, hanem bizalmas felhívás megy a bécsi és pozsonyi arisz­tokráciához, hogy az udvar igen jó néven venné, ha Rákóczinét Pozsonyban minél nagyobb fénynyel fogadnák. Az udvar felhívásának természetesen fo­ganatja lett és mire Rákócziné 1706. április utolsó napján Pozsonyba érkezik, útja valóságos diadalul. Pozsony alatt Rákóczi 800 daliás lovas kuruca veszi át Rákóczinét az osztrák kísérettől. Maga, a di­csősége és szerencséje tetőpontján álló Ocskay 53-dik évfolyam. 330. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ 28 kor. — 611, Félévre — ... 14 „ Negyedévre ... 7 „ — » Egy hóra... — 0 * 40 „ Egyes szám . VidékenTM ... . 3 fill. 10 „PESTI NAPLÓ Apró hirdetések Ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések pettt számításiér, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1902. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL Andrássy-út 27. Htff.m­. dfií*Amber 1. Mai számunk 8 oldal.

Next