Pesti Napló, 1903. április (54. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-01 / 90. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eséu éne _ 38 köt. — till. Félévre ... _ 14 . — Negyedévre — Egy hóval .­­_ 8 54-dik évfolyam. 90. szám. Egyes szám ... — _ 8 611. Vidéken____________10 .PEST­I NAPLÓ Apró hirdetések i­ar Egy szó 4 fillér, vastagall­ betűvel 8 fillér. Hirdetések nonpireille számítás*­sei, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 21., Andrássy-út 21. Szerda, április 1. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-én lejárt, hogy előfizetésüket az il­­lető postahivatalnál szíves­ked­­jenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Készfizetés nehézségekkel. Budapest, március 31. (S. J.) Ha azt akarjuk tudni, hogy valamely új törvényjavaslat előnyös-e országunkra, vagy nem, még a higgadt és hazafias mérlegelés megejtése előtt tisztába jöhetünk vele. Elegendő egy szempillantás osztrák testvéreink vi­selkedésére. A közös államadósságnak iménti rohamos­ letárgyalása az osztrák birodalmi tanácsban, minden egyéb egyenetlenség és viszályok mellőzésé­vel, flagráns jelét adta annak, hogy ami­­gazdaságilag Magyarországnak árt, amellett, hogy­­Ausztriának használ, mindig m­unkárakész parlamentet talál Bécsben. Joggal vagyunk tehát kíváncsiak, hogy a készfizetések tárgyában ma be­nyújtott törvényjavaslat milyen fogad­tatásra fog találni Ausztriában. Mert,­hogy nekünk, magyaroknak is igen ked­vező a készfizetések felvétele, már elég ok arra, hogy Ausztria nehézsége­ket támasszon, és a mai ülésen dr. Baxa cseh-a­ntiszemita képviselő által előidézett botrány­ valószínűleg nem vé­­­etlenül esett össze a fent említett tör­vényjavaslat benyújtásával. Egy kis padütögetés és lárma kellemesen tüzeli fel újra a lappangó és elcsitult furor austriacus-t, s így sima áteresztését a készfizetési javaslatnak remélni Ausz­triában nem lehet. Előkészítő akkordjait e valutaellenes hangulatnak már hallot­tuk a bécsi kereskedelmi kamarában, a feudálisok, a lengyelek és az ifjú­ cse­­hek különböző ankétjein, hülye argu­mentumok kíséretében. És az­ elodázási diplomatizálásban csak Kaftán ifjú­­cseh barátunktól hallottunk egy igaz szót, aki elég nyíltan kijelentette, hogy: «Magyarország sürgeti a készfizetések felvételét, hogy olcsóbb kölcsönöket kapjon, iparát megerősítse­­és a mi ipar­termékeinket, — melyek Magyarorszá­gon rosszabbul fogadtatnak, mint a né­metekét, — lassankint piacáról leszo­ríthassa. Továbbá külföldön elhelye­zett és arányban kamatozó magyar ér­tékeinek kamatfizetését, valamint a magyar biok konverzióját megköny­­nyítse.» Aki tehát nem volt eddig tisztában azzal, hogy mi jót jelent nekünk a kész­fizetések törvénybe­ iktatása, azt Kaftán úr tárgyilagosan felvilágosította. Hogy ezek után miként fordul sorsa Bécsben e javaslatnak, azt nem tudhatjuk, de viszont azt sem tudjuk, hogy mit fog tenni e javaslattal a mi parlamentünk ? Nagyjában bizony üdvös és kívá­natos, hogy a kormánynak e javaslata minél előbb törvényerőre emelkedjék.­­Mert élvezetében vagyunk ugyan csak­nem mindamaz előnyöknek, melyekkel a teljesen kész valutareform kecsegte­­­tett: olcsó kamatláb, bőséges pénzfor­rások, állampapírjaink konszolidált ár­folyama és elhelyezése. A külföld elő-­­legezte nekünk hitelét és bizalmát, mi­ként a lakást kereső a fejpénzt a még­ be nem tetőzött ház tulajdonosának. Fel is rakjuk mi, kétséget sem szenvedő­­leg, e reform tetejét. Ám, ha elismerjük­ is e művelet befejezésének hasznos és sürgős voltát, nem tehetjük meg be­hunyt szemmel és a kritika kizárásával. Az a körülmény, hogy a magyar kormány terminus kikötése nélkül nyújtja be a készfizetési javaslatot, min­den kertelés kizárásával csak egy iga£ indokkal bír: hogy féltek Ausztriától, így még csak elvállalta Körber e javas­latot, mint a kiegyezés egy toldalékét, de az életbeléptetés időpontjának meg­kötését — megtagadta. Gyengesége ez a magyar kormány­nak, mert csak úgy volna igazában kész a valutareform, ha a készfizetések fel­vételének napja is kitüzetik.­­ Hanem ezt egy későbbi «rendeleti úton» való intézkedésnek tartották fenn) Széll és Körber, a parlamenti nehézsé­gek elkerülése céljából. És ha a két megalkuvó megmaradhat a helyén­­ előbb-utóbb, az­az inkább utóbb, mint előbb, el is fogják majd rendelni. Ugyan-* ez várható esetleges utódaik részéről A megujrázott élet. , — Fantasztikus történet. — ' Irta: Sas üde. (Utánnyomás tilos.) I. ■ E­­ Haldoklottam. A kuvik ott huhogott a házam fedelén. A lámpám pislákolva, mindig homályosabban égett, mintha hozzá akarna szoktatni a rám következő örökös, vak sötétséghez. Hadd jöjjön hát az a sötétség. El voltam készülve reá. Nem hánykolódtam az ágyamon, hogy a halál rám boruló takaróját lerázzam magam­ról. Csöndesen vártam, hogy betakarjon az el­­nyűhetetlen, sötét lepel. Hiszen az a szem, amely a múltban csupa meddő pusztaságot látott, könnyebben csukó­dik le mindörökre; az, akinek homlokáról az utolsó óra kínos verítékét le nem törli egy meleg, puha kéz: nem taszítja vissza a halál hideg csontkezét. Akinek boldog volt az élete, nehéz a ha­lála. Akinek keservesen folytak a napjai, köny­­nyebben esik az elválása. De hát az én szemem mindig csak pusz­taságot látott? Bűbájos szőnyeg gördült elém: múltam­nak szőnyege. S mennél tovább gördült, annál kevesebb volt benne a virág és annál több a kopott feketeség. Elevenzöld fák zizegő koszorúja közt ál­lott a kis házikó, melynek küszöbén át a nagy­világba mentem. A kapufélfájához támasz­kodva, ott áll­t az édesanyám, akinek a só­haja utánam szállott a távolba. De az én sóhajtásom nem ő hozzá szál­lott vissza. Hanem egy szőke, édes gyermek­hez, akitől távozásom előestéjén búcsúztam el a kertben. Azok a könyben úszó csillagok, amelyek akkor este rám ragyogtak, sarkaltak aztán a munkára. S mikor az élet nagy munkájában diadalt arattam: ezek a csillagok vonzottak hazafelé. De ekkor a végzet két más csillagot ho­zott az utamba. Elmentem egy bálba, ahol ő is ott volt: az az asszony, akinek szeme erővel túl akarta ragyogni az én kis­lányom szemét, amelynek csillogása persze sokkal félénkebb volt, mint az övé. Azokból a szemekből kérés reszketett, az övéből parancsolat lövelt reám. Azokból azt olvastam ki, hogy képesek boldogítani, ezek­ből, hogy képesek semmivé tenni. Azok imád­tak, ezek gúnyoltak. Férfi voltam, hogyne von­zódtam volna hát inkább­­ az utóbbiakhoz? Mintha izzó vason járnék: olyan volt, mi­kor odamentem hozzá és fölkértem egy for­dulóra. Átöleltem és testem-lelkem egygyé forrt vele a tánc tűzáradatában, melynek muzsikája az elvakult szenvedély diadal-himnuszát har­sogta. A véletlen, vagy a nő szeszélye, egy mel­lékterembe sodrott bennünket, ahol senki sem volt s ahol ő, a rohanó tánc égő lázától resz­ketve, leomlott a pamlagb­a, a bókoló pálmák alatt. Megfogtam a kezét,­­ pedig ezer hang suttogta a fülembe: ne tedd! Az aszony néma volt, még a szemét is­ lehunyta, hogy azok se beszéljenek. S ez a némaság mégis győzött.­­ Lassan térdre bocsátkoztam előtte és li­hegve súgtam. ., . . . Szeretlek.... II. A szép asszony lett a bálványom. És e bálványimádásért elfordult tőlem az Isten. Amit eddig elértem, mindazt elvesztet­tem. A szép asszony szeme nem sarkalt nagy­ célok felé. Delejhatalmuknak nem ösztönző, de bénító hatásuk volt. Elraboltak célomtól és elraboltak önmagamtól. S aztán elfordultak tőlem. S mikor már, elfordultak, hiába kerestem az én régi csilla­gaimat. Azok bánatukban kihunytak már örökre . . . S akkor, amidőn ott feküdtem a halál árnyékában, gyötrelmet önvád fogott el és felsírt a lelkemben egy csodálatos vágy epedő zokogása. Ha én még egyszer tisztán látnám azt a két szelíd csillagot! Ha én még egyszer útnak indulhatnék ab­­ból a kis házikóból! Ha még egyszer megtehet­ném az utat a bölcsőtől a sírig! . . . Hasznomra fordítanék minden tapasztala­tot, amit első életemben szereztem. Tudnám Mai számunk 20 oldal.

Next