Pesti Napló, 1903. július (54. évfolyam, 177-207. szám)

1903-07-01 / 177. szám

Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése június 30-án leju­r, hogy előfizetésüket az il­lető postahivatalnál szivesked­­jenek minél előbb megújítani? hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. ■ ' ' ~~ - --------- ~ .........................-----------| A bemutatkozás. Budapest, június 30. fan.) Jött a rendnek hírhedt mes­tere, akit azért küldtek ide, hogy ves­sen véget a züllésnek, hogy akadályozza meg minden szilárd alapnak fölfordu­lását. Jött a pacifikáló és fullajtárként az a hir előzte meg, hogy a békét hozza. Nem is csodaszert, hanem a legegy­szerűbb és a legtermészetesebb orvos­ságot. S hogy hozzálátott a zavar szét­osztásához, munkája nyomán káosz támad. A szabadelvű párt után a füg­getlenségi párt is széttöredezik. Parla­menti életünkben a párt helyét a frakció foglalja el. És vele kivész a felelősség a magyar politikából. Már nem felel senki semmiért. A szenvedély, a félté­kenység uralkodik ott, ahol a köteles­ségtudásnak a megfontolást kellene uralnia. Gróf Khuen-Héderváryval új rendszer honosodik meg alkotmányos életünkben. A fékezetten impresszioniz­mus lett úrrá a politikán. Khuen-Héder­­váryról tehát ne a mai képviselőházi szereplése után alkossunk képet. Mert ott ma tulajdonképpen csak az derült ki róla, hogy rossz szónok, már­pedig nem azért hagyta el a báni széket, hogy szónoki babérokat arasson. Az új miniszterelnök igazán még nem mu­tatkozott be ma, csak éppen beje­lentette, hogy itt van, s hogy hozzá akar fogni a mun­k­óhoz. Bemutat­kozni majd csak akkor fog, ha majd kimutatja a foga fehérjét. Ha majd azt igyekszik a törvényhozásnak megma­gyarázni, hogy mi is az, amit kormány energiájának, hatalom erejének hívnak. Jó lesz azt a közmondást, hogy az em­bert szaváról ítélik meg, megváltoz­tatni. Mert a kormányzást ezután nem a rétori emelvényen akarják végezni. Az az ember, akinek a kormányzását a végzet ránk mérte, nem áhítozik a hallgatói tapsára. De nem zavartatja magát a hallgatói nemtetszésétől sem. Ha nem tudja elmondani, hát elolvassa azt, amit ki akar jelenteni, és nem törő­dik sem a mások zavargásával, sem a maga zavarával. Ifin­ felel a közbeszó­lásokra, nem válaszol a provokálóknak, talán nem is tud nekik felelni, de nem is akarja ezt a mesterségét demon­strálni. Nem azt mondja, amit mások akarnak tőle hallani, hanem senkivel, semmivel sem törődve, elmondja azt, amit maga akart mondani. Tartunk tőle, hogy a parlament gróf Khuen-Héder­­váryt a mai szereplése után rosszul ítéli meg. Mert mai szereplése szánal­mas volt. A beszéde, a viselkedése ügye­­fogyott volt. Olyan nagyon az volt, hogy gyanakodva néztük az ügyetlen­ségét. Lehetetlen, hogy a hírhedten ener­gikus ember igazán ilyen szégyen­letesen tehetetlen legyen. Lehetetlen, hogy az ember ilyen viselkedéssel or­szágot leigázhasson, jogot, törvényt ti­porhasson. Lehetetlen, hogy a rettegett bűn, miniszterelnökké lévén, csak olyan figura legyen, amilyen az a bohózatbeli alak, aki, amikor kiderült róla, hogy nem márki, szepegve azt mondja, hogy: dobjatok ki, mert csak szabólegény vagyok. Jó lesz óvatosnak lenni: az az ember, akin ma tizedrangú parlamenti kapacitások szánakozva mosolyogtak, éppenséggel nem bohózatbeli hős, ha­nem olyan tudatos, célját tudó politi­kus, aki a körülötte folyó nagy komédia fölé akar kerekedni. Ha másképpen nem, hát úgy, hogy elgázolja azt, ami az útjába kerül. Talán sohasem fog tudni szónoklatot mondani, de félünk tőle, hogy majd nagyon sokat fognak Az ötödik pohárnál. Írta: Kóbor Tamás. (Utánnyomás tilos.) Az egyik: Azt mondom, hogy ostobaság. Nagy célok? Isten úgy alkotta a világot, ahogy én ezt a kenyérgalacsint meggyúrom és bele­­hajítom a levegőbe. A kenyérgalacsin leesik, de a világ nem eshetik le, mert nincs hova, így aztán tovább esik, esik, a világ végéig. A másik: Én pedig azt mondom, hogy istentelen szamár vagy, ha ilyeneket mersz beszélni. Isten nem játszik. Az egyik: Honnan tudod? Isten játszik. Teheti, mert mindenható. Sőt Isten egyebet se tehet, csak játszhatik. Istennek semmi sem komoly, mert komoly csak az, ami nálunknál több és erősebb. Ha egy macskával találkozol, azzal játszol. Ha oroszlánnal találkozol, az komoly dolog és elmegy a kedved a tréfál­kozástól. Az oroszlán befal téged és éppen­séggel nem vesz komolyan. De ha egy boa kon­struktőr csavarodik a derekára, akkor az már komoly dolog. Ha tehát istenfélő ember vagy, ne gyalázd a mindenhatóságot azzal, hogy va­lamit komolyan venne. A másik: Te utálatos materialista vagy, azért beszélsz így. Neked csak a nyers anyag, meg a nyers erő számít. Hát a lélek ? Az anyag az istenség teremtménye, a lélek az istenség része. S abban van jó és rossz fölött ítélet és érzés, önmagát pedig az istenség csak ko­molyan veheti! Az egyik: Prozit, pajtás, azért, hogy üres a fejed, nem érdemes betörni. A lélek az istenség része? Ugyanaz a gyerekség, mint mikor Istent hosszú, fehér szakállal ábrázol- . jak a ponyván. Épp úgy Isten része a lélek, ! ? ■ ' ■ 1 11 ' i ■ ■■■' ■ amilyen igaz, hogy az ő képe az, amelyet mi­­ viselünk. Ugyan hagyd el, nem érdemes ve­­­­led józanul vitatkozni. A másik: Hehehe, te józannak tartod magad? Az egyik: Mint a meggyújtott lámpát. Az is tele van spirituszszal, vagy mivel s csak akkor világít, ha itatják. Lehet, hogy fél óra múlva épp oly részeg leszek már, mint voltam az első pohárnál. Az emberek szamarak. A hegedűt hangolják, a szobájukat bizonyos fokig melegítik, ha fáznak, bundába bújnak s ha izzadnak, lehányják magukról a ruhát. És nem veszik észre, hogy mindezzel voltaképpen folyton alkalmazkodnak a viszonyokhoz, be­állítják magukat az adott pillanatra, hogy normálisak legyenek. Éppen csak az eszükről hiszik azt, hogy akkor normális, ha bitangul hagy­ják. Aki nem ivott, amikor az állapota és a környezete szerint szüksége volna arra, hogy igyék, az részegebb, mint aki leszopta magát. Ahogy a messzelátót be kell állítani bizonyos fokra, azonképpen az ember eszét is szeszszel, dohánynyal, vagy kávéval regu­­lázni kell. És látod: most be vagyok állítva. Minden egészen világos, tiszta előttem; belá­tok mindenbe, amiről tudok; kristályos előt­tem minden fogalom, melyet ismerek, s ami­kor most Istenről és a világról, meg az­ em­berről diskurálunk, oly tisztán látom az igaz­­ságot, mintha a bibliából olvasnám. A másik: Minek látod az isteni gala­­csint? Az egyik: Isten szempontjából isteni já­téknak, ember szempontjából könyörtelenség­nek. A nagy galacsinra teremtett apró fér­geket, akik a galacsin titkát meg akarják fej­teni. Néztél-e már friss plasmodiumot a gór­cső alatt? Egy icipici vörös vérsejt például­­ szétterül egy nagy, fehér lapon, melyen há­rom-négy nagy, kerek zsirfolt úszik. Aztán fekete pontokat fedezel föl és egyszerre meg­indul a nagy harc, vagy szerelem, vagy mi­csoda; a fekete pontok szaporodnak, a régiek eltűnnek, újak keletkeznek, a zsírfoltok hol megnőnek, hol összezsugorodnak; óriási kava­rodás támad és elfelejted, hogy a górcső alatt éppen csak egy pontnak a huszadrésze fek­szik. Nem isteni mulatság ez embernek? Nos, ennek a nagy mindenségnek a gyönyörűséges figyelemmel kísérésére Isten is górcsövet hasz­nál, mert szabad szemmel észre sem venné a fekete pontokat, az emberiséget.­ A másik: Látod, magad is beismered, hogy a legérdekesebb, ami a górcső alatt lát­ható, a fekete pont, az ember. Az egyik: Hogyne, pláne, ha a néző beleláthat annak a nevetséges pontnak a ne­vetséges nagyzolásába. Buta kis agyacskájában motoszkál valami s akkor gondolja: mit szól hozzá az, aki a magasban, az üvegen keresz­tül néz engem? Két pontocska összekerül s azt hiszi, hogy annak az üvegfölötti szemlé­lőnek a dolga, hogy áldást hintsen rájuk. Mi ketten itt ülünk és kipakoljuk az ostobaságain­kat, roppant komoly képpel beszélünk valami­ről, amiről sejtelmünk sincs, és te imádsz valakit, akinek sejtelme sincs te rólad. Pontok vagyunk, egyik olyan, mint a másik és Isten számba vesz bennünket számunk szerint, de nem egyéniségünk szerint. Egészségedre! A másik: Szervusz! Most már a hete­diket iszod és már vadakat beszélsz. Istennek jobb szeme van, mint a te hitvány nagyitóüve­­ged. Azért, hogy te a plasmodiumban az egyik pontot olyannak látod, mint a másikat, neon következés, hogy Isten nem veszi észre a külömbségeket. Mert külömbség csak van? Hát mi ketten egyformák volnánk? Akkor hogyan vitatkozhatnánk egymással? Hogyan volna le- 5á-dik évfolyam. 177. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egén K­r« _ 2. koz. — EU. Filén. _ __ 14 . — „ Merédén. _ 7 . — , Est hira_ _ 2 , 40 „ B­TM szám_____ • fin. Vidéken_ ... ___16 „PESTI NAPLÓ Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-út 21 Szerda, julius 1. Apró hirdetések irat Egy azó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések nonparenle számítás­sal, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. M­ai számunk 22 oldal.

Next