Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-01 / 121. szám
/ 55-dik évfolyam. 121. szám. ^--"nilT u , , „ , , .. . ....____________________________________ 1C 1 1 " Ul 1 - ■ ■■ " "■ ■■■ 1 ^ TM' *L 5FIZETÉSI ÁRAK; erre _ SS kor. — au. Félén« _ _ W . *■ »1 Híretlen«___1 . "" M SfT bort_ _ a . 40 « Km» aim _____ e su. Vidéken_ ___mm mm xo „ Apró hirdetések ill egy nó 4 Ulfe, ratigiale betűről 8 fülés. Hirdetések seppareille izimitt* ul, dijaubéa szerült. Megjelenik minden up. ünnep di Tuárnsp itin is. ludapest, 1904. Liertatöség és kiadófoniatal: 21., Andrissy-ul 21. Vasíírnap, május 1. Május elseje. Budapest, április 30. Ez a Holnapi nap Magyarországon olyan vörös, mint sehol másutt a világon. Csudálatos, sőt ennél is több: természetes, hogy nálunk, ahol a hatalom és tekintély feudális nagyurak, főpapok és úgynevezett történelmi osztályok kezében van, ahol minden életérdek átalakul közjogi kérdéssé és minden egyetemes törekvés belevész a pártpolitikába; ahol nincs munkás, mert nincs munka és nincs munka, mert nincs munkás, s ahol a jogrendszer szinte világos skála szerint annyi jogot ad az embernek, amennyi pénze van, mindenütt a szocialista eszmék uralkodnak s mennél elnyomottabbak a tömegek, annál félelmetesebb az uralmuk. Tessék csak körültekinteni: a magyar históriában a legnagyobb mozgalom a most letört vasúti sztrájk volt. A polgári társadalomba tartozók csinálták. Tessék végignézni a polgári társadalom tömegegységeit, mind szociális tömörülések, a szocialista propaganda recipéje szerint. Tessék végighallgatni a kívánságokat és követeléseket, mind, szinte szószerinti fogalmazásban, átvették a munkásoktól. S tessék megnézni magukat a munkásokat. Tele jajszóval és gyűlölködő panaszszal, mégis ők rendelkeznek, urmátumoznak, diktálnak és megtorolnak, és kitapossák ennek a kezdetében is már végvonagló magyar közgazdaságnak a lelkét. Sztrájk itt, sztrájk ott; egy helyütt nem dolgoznak, mert nincs munka; más helyütt azzal fojtják meg az ipart, hogy volna munka, de nem engedik elvégezni. Nem kicsinylendő jelenségek ezek. A szocializmusról elágazhatnak a vélemények, egy azonban bizonyos: a szocializmus, mint gazdasági rendfölfogás a fejlődésnek bizonyos fokán bukkant föl, s ha van jogosultsága, akkor a fejlettségnek ez a bizonyos foka adja meg a magyarázattal együtt a jogosultságát. Nálunk fölütötte fejét a gazdasági kultúrának olyan fokán, amelyen más nemzeteknél a munkaadó még pátriárkája volt a legényének. Ha mindenütt a világon szocialista államok támadnának, nálunk még várni kellene, míg a fejlődés hozza meg azokat az elfajulásokat, melyeket a szocializmus kiirtani akar. S íme, a szocialista technika nálunk uralkodik a gazdasági életen, holott az még a gyermekcipőjét viseli. Honnan ez a jelenség és hova fog vezetni? Semmi jóra. A g remek nem bírja el ama terheket, amelyeket a férfi is csak kénytelenítve vállal; s a magyar ipar, melyet éppen öt esztendeje kívánunk pártolni, elesett minden pártolástól, de csőstül hullottak a nyakába azok a szociális és emberséges terhek, amelyek ellen a nagy iparállamok is addig védekeznek, amíg csak lehetséges. Ennek a természetellenes jelenségnek okvetetlenül van oka és ezt az okot nem találhatjuk meg másban, mint szintén valamely természetellenességben. Ez pedig nyilvánvaló. A konszolidált és politikailag berendezett magyar állam sohasem táplálta a tehenét, mindig csak fejte. Politikánk ugyan liberális volt, de átkozottul ideális. A polgárt az érdekével a liberalizmus az egyéni szabadság tág terére utasította, a terheivel pedig megrakta honpolgári kötelesség címén. Politikailag expanzív volt a jogfejlődés, mindig több és több jogot kívántunk az államnak, társadalmilag azonban szinte az elzárkózás politikája folyt az .'Ham részéről a polgárai irányában. A munka privátügy volt és az maradt máig is. Mikor jött a látszólagos fordulat s a kormány kezdett az iparral, mint politikai feladattal foglalkozni, akkor az úgynevezett visszaélések ellen való akcióban merítette ki összes erejét. A polgárság munkát, keresetet és forgalmat várt, a politika megrendszabályozta a cégéreket, megszabta a firmatáblák szövegét és a becsület szent nevében irgalmatlanul tönkretette a borkereskedelmet és megbénította a malomipart. Az ország életmentőül reklamálta azt a természetes jogát, hogy ipari cikkeivel önmaga lássa el magát: a politika közjogi, államrezonbeli, dualisztikus és hármas szövetségbeli tekintetekből köti magát ahhoz, hogy másoktól vegyük mindazt, aminek a magunk által való elő- * A láposi csodarabbi bámulatos csodatétele. Irta: Nagy Endre. (Utánnyomás tilos.) Élt Láposon egy kis zsidó boltos, akit Icignek hívott mindenki, önnyi magas ember volt, tehát óriás is kitelt volna belőle. De azért mégis apró emberkének látszott ránézésre. Mert vékonycsontú, hitvány ember volt, aki mindig úgy összegörnyedt, mintha nem bírná el vékony dereka a sok tudományát. Olyan volt az egész ember, mint a nádszál, amely hajladozva viseli bóbitáját. Egész élettörténete nem is érdemes a szóra, csak azért mondom el, mert belefér egy lélegzetvételbe, úgy vetődött ő is valahonnan Galíciából Láposra, mint a többi talmud-tanuló. Aztán ott ragadt, megházasodott és a hozományból berendezte kicsi boltját. Itt töltötte ő egész napját egy lisztes zsákon ülve és szörnyű nagy könyvekből tanulgatott egyre. A többi emberek azt mondták róla, hogy szörnyen szegény ember és rengeteg nélkülözésben él. Dehát ő erről nem vett tudomást. ő úgy élt, mintha ama nagy könyveken kívül semmi más se volna a világon. Ha vevő jött néha a boltba, azt kiszolgálta, ha elébe tették az ebédet, azt megette, sőt ha újabb gyermeket szült neki a felesége, azt megáldotta, — de egyébként mindez olyan hiúságos dolog volt neki, mint az álom. ő csak tanult, egyre tanult. . Ennélfogva az emberek között szent hite támadt. Azt mondták, hogy ritka istenfélő, becsületes és bölcs férfin. Ha a templomba ment — ez volt az egyetlen útja, — mindenki mély tisztelettel köszöntötte. Még a keresztények is. De ő ezzel sem törődött, hanem fejét lehorgasztva, magába mélyedve lépdelt tovább lassú, megfontolt lépteivel. Egyszer egy környékbeli szegény korcsmáros kereste föl és siránkozva mondta: — Már két esztendő óta fáj a derekam és nem tudom, mitől. Mái’ egyszer orvosnál is voltam és az sem használt... Erre azt tanácsolták, hogy jöjjek el ide. Maga egy szent, egy tanult ember, hátha segíteni fog rajtam. A szent férfiú szelíden válaszolta: — Én nem tudok semmit, mert én egy tudatlan féreg vagyok. De talán isten segíteni fog. Megáldotta a páciensét és aztán így szólott: — Adjon holnap kétszáz forintot a rabbinak, hogy oszsza szét a szegények között és akkor meg fog gyógyulni. A beteg megijedt és siránkozva mondta: — Kétszáz forint? Hát honnan vegyek én kétszáz forintot? Haljak meg mindjárt, ha van kétszáz forintom. — Nem baj. Akkor csak menjen haza és jöjjön be három nap múlva. Addig talán segíteni fog a jó Isten. A beteg elment és a szent férfiú ez estei olyasmit cselekedett, amit igazán senki sem várt volna ilyen szent férfiútól. Váltót hozatott, azt aláírta ő is, a felesége is és kétszáz forintot fölvett vele a takarékpénztárból. Ezt a pénzt aztán borítékba tette és elküldte a falusi korcsmárosnak. A felesége sopánkodott is miatta, de ő türelmesen válaszolta: — Csak hagyd! Mindennek megvan a maga oka, még annak is, aminek látszólag nincsen! A falusi korcsmáros ragyogó arccal hozta be a pénzt a rabbihoz és egészen átszellemülve beszélte el a csodálatos történetet. És esküdözött, hogy most már sokkal könnyebben érzi a derekát. Még fáj ugyan egy kicsit, de az is elmúlik nemsokára. A csodás esetnek hite terjedt az egész vidéken és az istenfélő emberek most már látták, hogy Icig valóban istenáldotta, csodatévő ember, aki rengeteg tudományával behatolt mindennemű bajok orvoslásának titkaiba. Tehát, aki nyavalyás volt a környéken, az mind őt kereste föl és nem múlt el nap, hogy ne kelt volna hite valamely újabb csodatételének. Még a keresztények is elmentek hozzá, mert amióta az emberek nem bíznak a saját vallásukban, annál nagyobb hittel vannak a másik vallás iránt. Hátha abban mégis van valami. Minden csodatételét csak úgy Isten nevében tette, de azért szemmel látható volt Mai számunk 34 oldal.