Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése viccember végén lejár, hogy előfizetésüket az fizető postahivataabai szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében lemaradás ne legyen. Küzdelmes új év. Irta: Ifj. Ábrányi Kornél. Budapest, december 31. Elvetett kockákra veti első sugarát a ránk virradó új év. Alighogy elhangzanak a szokásos újévi üdvözletek, ellenséges táborokba fog vonulni az ország, s fölriad az ádáz csatazaj. Ex- ex-választások télen. Abban a hónapban, mikor legrövidebb a nap, és leghosszabb az éjszaka. Amikor mindazok, akik a világosságot keresik, hátrányban vannak azokkal szemben, akik a sötétség cimborái. Hány olyan választókerület van Magyarországon, amelyben a választás már a januári nappalon elvégződhetik? — Elenyészően kevés. — A legtöbb választókerülete olyan, hogy a harcok döntő stádiumaicsak akkor kezdődnek, mikor a kora délutáni órákban már beállott az est. A sötét est télen. Jöhet hóvihar, jöhet ólmos eső, jöhet dermesztő fagy, vagy feneketlen sár, egyforma megpróbáltatás azokra, akik még le nem szavaztak. A soron levő községeknek órákig kell államok a szabad ég alatt, hogy az első szavazástól el ne maradjanak, mert máskülönben csak a pótló szavazáskor kerülhet rájuk a sor. Sötétben, hidegben, dideregve várni, ez a legkevesebb, aminek ki vannak téve. — De hát ezeken kívül még mennyi kisértésnek! Az éj sötétében az ellenzéki táborok ellenőrzése ha nem is lehetetlen, de tízszeresen fárasztó, s nehéz. Szabadon garázdálkodhatik a lélekvásárlás, s vakmerőn dolgozhatnak az agent provokatőrök. Ahol az ellenzéki többséget semmiféle furfanggal, semmiféle vesztegetéssel nem lehet megtenni, ott még mindig nyitva áll a lehetőség, agent provokatőrök által öszszeütközést rendeztetni a katonasággal. Mert katonaság minden választókerületben bőven lesz. Gondoskodni fognak erről, a választási rend fentartásának címe alatt, a választási elnökök. Akármilyen rendetlenség, lárma, — amit az agent provokatőrök idézhetnek elő, — elegendő ok arra, hogy a katonaság közbelépjen. S a katonaság közbelépésének vége az éles töltés lehet. Hogyan állapítható meg, hogy a koromsötétben kik voltak az összeütközések okozói ? — A rágalom és a ráfogás szabad. — A halottak pedig némák. Egy sortűz elég, hogy ezrek szétfussanak és a választási bódét mértföldre elkerüljék. — Petíció esetén első a hivatalos vizsgálat. — «Hivatalos!» Ezzel minden meg van mondva. S miről lesz szó? Miről kell dönteni a nemzetnek az ex-lex-választáson ? — Nem arról, hogy mi a nemzetnek evidens joga a gazdasági kiegyezés kérdésében, sem arról, hogy mi a nemzet evidens joga az új véderő reform megállapításában. Ezekre nézve a nemzetet nem kérdezi meg a kormány. A kérdés, mely a nemzet elé állíttatik, csak az, hogy végrehajtassék-e a lex- Daniel? A lex-Daniel, melynek célja a teknikai obstrukció kizárása. Lelkesül-e a nemzet többsége a teknikai obstrukcióért? — Nem lelkesül. Magának az ellenzéknek túlnyomó része is elitéli. De az ellenzéknek erre a túlnyomó részére is ráfogják ma, hogy a teknikai obstrukció fenntartásáért küzd; ráfogják, hogy az, amit védelmez, nem a törvényes jogfolytonosság, hanem a teknikai obstrukció. — S ennek a hitnek elterjesztésére szolgálnak az összes hatalmi eszközök. — Aki ebben hisz az üdvözöl, aki ebben nem hisífkfHH^ kárhozik. — A hívőké a menn^Binek’ országa: a kormánykegy, a pénz, a hivatalos részrehajlás, a jutalom, a kitüntetés. A kételkedők büntetése a po- 56-dik évfolyam. 1. szám. ELŐFIZETÉS! ÍRÁSI Égé*i évre _ 18 kor. — EH. Félé*» _ _ 14 , — „ Nefrederro _ 7 , — „ Erré»— — a . 4» „ Erre* **éjn —------Vidéken— — — — — Spré brrelé»ekét*E Egy izé 4 fillér, izztagabb betűvel 8 filér, Hircetének ««parenie «rémíti*» Ml. iljsubis szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és rutinspatin is. Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal, II., Andrássy-út 27. Vasárnap, január 1. Iilai számunk 36 oldal. » Az éjszaka fia; írte: Molnár Ferenc. (Utánnyomás tilos.) Volt egyszer egy fiatal ember, aki lassankint belesápadt és belebetegedett abba, hogy mindennap reggel feküdt le. A fiatal ember tulajdonképpen nem volt lump, ha a lamping fogalmát a női elemtől és az elfogyasztott italok alkoholtartalmától tesdik függővé. Az egyre halványabb és álmatagabb ifjú az éjszakának kóbor ebe volt, aki gyöngébb akaraterejű pajtásait kávézról-kávéházra vonszolta, s mikor már nagyon sok volt a torkában a nikotin, kisétált az Andrássy-uton a liget felé, ahol a szép kertes utcák kezdődnek és ahol az emberiség villákban lakik. Ilyenkor az ifjú lakást keresett. Az ifjúnak az volt a legfájdalmasabb bolondsága, hogy nyolc esztendő óta egyebet se tett, mint a rendes élethez készülődött. De ennek a készülődésnek minden fázisában megbukott. Egyszer már eljutott odáig, hogy szépen berendezte a lakását, de akkor ruházat és koszt dolgában oly nagy rendetlenségben élt, hogy nem lehetett tudni, rongyosabb-e, mint amilyen éhes, vagy éhesebb-e, mint amilyen rongyos. Majd az öltözködési ügyeit hozta rendbe, jó szabóval dolgoztatott, de akkor már egy harmademeleti lyukban lakott, langyos kávét ebédelt és igen sokszor vacsoráit szivart. Egy szóval, az általános és győzelmes rend sohasem lett úrrá a fiatal ember életében és mindez nem volt egyéb, mint az éjszakának hozott áldozat. De még az éjszakázásban sem volt rendes. Mikor néha föltette magában, hogy ő is úgy fog élni, mint a többi milliók, reggeltől-estig, akkor egyáltalán nem feküdt le aludni, csak azért hogy másnap este korán tudjon lefeküdni. De nem sikerült nekiez se. Ilyenkor már délután elálmosodott, lefeküdt a szerkesztőségi kanapéra és húsz órát aludt egyfolytában. Ezzel az ifjúval történt aztán meg egyszer az, ami az előrebocsátottakból majdnem önként következik, hogy meg akart nősülni. Egyszerű, bájos polgári leánykát nézett ki magának, akinek nem volt pénze, de aki ebből a világból semmit nem ismert. Se zsurokra nem járt,se a művész-kolóniával nem volt ismeretségben. Mindattól, ami az ifjúnak megszokott környezete volt, igen távol állott. A dolog nagyon egyszerűen ment. Egy napon a fiú, mikor este hat órakor fölkelt, meg fürdött és megborotválkozott, friss erőben érezte magát, megivott egy langyos kávét, rágyújtott és elment a kedves leányhoz. A leány egyedül volt otthon. — Azért jöttem, — mondta az ifjú, — hogy megkérjem a kezét. Szeretem. A leány nem szólt semmit, csak nézte. A fiú folytatta: ' — Engem egyetlen dolog menthet meg az élet számára, s ez az, ha megnősülök. Most találtam valakit, akivel szívesen tölteném el az életemet. Mentsen meg— legyen az enyém, csináljon belőlem embert. Ennek a tizenhétéves leánynak a szíve mélyéig szaladt ez a beszéd. Valami fájdalmas boldogság áradt el benne arra a gondolatra, hogy ő most meg fogja menteni azt akit szeret. Végignézett a sápadt, nagyszerűd, halk beszédű finn, és szerette volna egészséges leánymelléhez szorítani azt a bűnös fejét, szeretett volna a maga piros, friss véréből inni adni neki, akinek Isten tudja, hol folydogált a vére, mert sem az ajkán, sem az arcán nem látszott meg, hogy vér is van benne. Ápolni, jól etetni, szabad levegőre vinni reggel... Nem felelt, csak a mellére borult. És a fiú sírni szeretett volna, mert könnyű sírásó legény volt, amolyan kis kezdődő neuraszténia kergette a könyeit a szemébe és a halálos elérzékenyülést a szívébe. — Igen — mondta elfuladt hangon a fiú — és én is megemberelem magam. Ma este már korán fekszem le. Meg fogom szokni a rendes életet. Mindennap pont egy órakor fogok ebédelni és pont nyolckor vacsorázom. Reggeli után sétálni fogok sokat. Higgye el, csak ez hrányzik nekem. És az írásaim is jobbakká válnak. Drámát fogok írni. Tudja, rájöttem, hogy aki éjszakázik, az nem tud konstruálni. A részleteket jobban írják meg a lumpirok, de szerkeszteni, építeni csak az tud, aki este fekszik és reggel kel. És a jelzőknek se jó az éjszakázás. Aki bágyadt, az nem tud új jelzőket találni. Belenyugszik a régiekbe. Igen. Új élet következik! És ezzel az elhatározással ment haza. Boldog volt. Szerelmes volt és érezte, hogy most már a rendes, nyugodt élet következik, amikor ő majd délelőtt is látható lesz az utcán, s amikor estefelé szépen elfárad, mint a többi ember, mint a gyárból hazasiető munkás, mint a hivatalából megtérő hivatalnok. És korán fog kelni és sétálni fog a napfényben, a napon, amelynek sugarát lelke minden porcikájával imádta... És el is kezdte. De már az első éjszakán nem tudott aludni. Hiányzott neki az az ablakon át csöndesen beszűrődő utcai moraj, amely nyolc esztendőn keresztül ringatta álomba minden reggel. Ez a városi muzsika, az ébredő utcák szerény sáz