Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-02 / 1. szám

Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése december vé­gén lejár, hogy előfizetésüket az illető­ postahivatalnál szívesked­jenek minél előbb megújítani, hogy a lap sz­étküldé­sben fennakadás ne legyen. A politikai újév, Budapest, január 1. Évtized­es hagyomány, hogy a po­litikai pártok az új esztendő napján üd­­vözlik vezéreiket és a vezérek ez alka­lommal politikai kijelentéseket tesznek. Ez a hagyomány ma ismét érdekes po­litikai beszédeket eredményezett, ame­lyeknek a válság sorsára kevés hatása lesz ugyan, de mint a hangulatok hű­séges fokmérője­, mindenesetre nagy jelentőséggel bírnak. A politikai köz­vélemény amúgy is nagy bizonytalan­ságban érzi magát és a sok egymással homlokegyenest ellenkező tünet, amely ez utóbbi hetekben a politika szemha­tárán felmerült, bizonyos mértékben ingerültté tette a közérdeklődést, amely pozitív kijelentések valóságában sze­rette volna már megismerni a helyzetet. Az újévi beszédek nem teljesítik ezt a várakozást. A pártvezérek maguk is a helyz­et bizonytalanságának hatása alatt állanak,­ Bánffy Dezső és ezért egészen őszintén kijelentette, hogy ez­úttal nem tud nyilatkozni. Kossuth és Andrássy pedig eshetőségeket vettek számba, és felállították a maguk állás­pontjának kereteit úgy a béke, mint a háború lehetőségével szemben. A békés kibontakozás lehetőségét figyelembe vette Kossuth is, Andrássy is. Minden szavukból kilátszik azonban, hogy a béke létrejöttében nem igen bíznak. Kossuth a küzdelem folytatásának szük­ségességét említ és arra készíti elő a közvéleményt, h­ogy a háború folyta­tódni fog. And­ássy pedig szokatlanul éles hangon as­ztrofálja a királyt: a dinasztia, a m­­­arehia tekintélyét, te­hát az udvar ,eme előtt lebegő érde­keket félti a­­­rály magatartásától és ezt leplezetlen őszinteséggel tárja­­fel. Annyira őszintén, hogy nem is igen le­het hinni, hogy a kulisszák mögött béketárgyaláso­­k folynak. Egyszóval mindenki a háborúra készülődik, de azért mindenki kívánja a békét. Azt, amely, mint Andrássy mondja, tartósan kielégítheti a nemze­tet és kielégí­tetlenül hagyott vágyait keserűségének fentartásával nem hagy olyan mérgezett anyagot a közéletben, amely a bajokat később ismét felidéz­heti. A táborszernagy, akit néhány tagú pártja ma szintén üdvözölt, azt mondja, hogy ő sem mond le a békés kibonta­kozás reményéről. De ennek a remény­ségnek az értékét kifejezi az a nyilat­kozat, amelyben a koalíciót okolja ter­mészetesen az összes bajok felidézésé­vel. Ez a kijelentés azt mondja, hogy a koalíciót semmi sem akadályozta, vagyis semmi sem akadályozza a status quo alapján átvállalni a k­ormán­yt. Azonban a koalíció megfeledkezett ar­ról, hogy a többségnek a kormányala­­kítás tulajdonképpen nem joga, hanem kötelessége és ahelyett, hogy nyomban kormányt alakított volna (természete­sen: a status quo alapján!) pártpoliti­kai nézeteinek megvalósítására töre­kedett. Az elzüllött régi rendszer tanítása ez. A programra, az elv mellékes. A fő a hatalom. A hatalmon a párt olyan programmot hirdet, amilyet tud és­­ szabad. A táborszernagy ezt a rendszert szeretné látni még ma is érvényben. Csakhogy a koalíció győzelme csak úgy lehet igazán győzelem, ha ez a kor­rupt, lehetetlen, minden politikai tisz­tességgel ellenkező rend igazán meg­bukott. És ha a koalíció megtenné azt a lehetetlenséget, amit odafönn a tábor­szernagy szájával kívánnak tőle, akkor csak annak a hazug parlamentarizmus­nak és erkölcstelen párturalomnak az életét hosszabbítaná meg, amely Bécs­­ből várta mindig a jóváhagyást elvei­nek hirdetésében és csak­ azt tartotta parlamentarizmusnak, ha a hatalom az ő birtokában volt. Ilyen megalkuvásról nem lehet be­­ nos szempont. Irta: Abonyi Árpád (Utánnyomás tilos.'’ — Azt parancsolja, hogy ezt az ezer fo­rintot New-Yorkba küldjem? — Kérem, ügyvéd úr . . . — Gyurkának, az ön volt férjének . . . a fogházba? — Igen. — Kétségkívül azért, hogy kieresszék a fogházból? — Igen, azért. — Észbontó nagylelkűség, nagyságos asszonyom, méltóztassék helyet foglalni . . . és engedje meg, hogy önt hódolattal üdvö­zölhessem! Könnyen nélkülözi ezt az ezer forintot? — Nem éppen . . . — Csak nem verte magát azért a ször­nyetegért adósságba? — Nem csináltam adósságot. A papá­tól kértem háromszáz forintot az alatt az ürügy alatt, hogy mindenféle kiadásaim vannak, a mama is adott százat, — a többit a zálogházban és az ékszerészeknél szereztem meg. — Eladta és elzálogosította az éksze­reit? — Igen, meg kellett tennem . . . Itt van Gyurka levele, melyet a fogházból hoz­zám intézett. Kérem, olvassa el. — Köszönöm, nem olvasom! Ha azon­ban ön akarja elolvasni Gyurka levelét, me­lyet a fogházból hozzám intézett és amelyben egyetlen barátjának, védő angyalának, re­ménységének, megmentő­jének és más ha­sonló becses teknikának nevez — szívesen átengedem. Mert én is kaptam ám érzelmes írást, nemcsak ön. Csakhogy én valamivel magasabbra vagyok taksálva, mint ön, mert tőlem 1200 forintot kér kölcsön, — kétszáz­zal többet, mint öntől. Ennek fejében én azonban szent fogadalmat is kaptam, hogy a pénz visszafizetését becsületbeli kötelességé­nek tartja és ki fogja kaparni a földből is, ha másképp nem megy, csakhogy legkésőbb egy év alatt visszafizethesse. Örök hálával persze . . . íme, nagyságos asszonyom, a levél. Az „örök hála“ meg a „szerencsétlen barátod“ vastagon alá van húzva, nehogy elkerülje figyelmemet. Ön persze tudni sze­retné, hogy mit feleltem erre a mélyen meg­indító levélre, mely ünnepélyes hangú ok­mánya egy régi barátságnak, amit az élet kritikus perceiben Gyurka természetesen épp oly zseniális könnyűséggel fricskázott föl, mint ahogy . . . minden egyebet fölfrics­­kázott, ami szeretetreméltóan könnyűvérű természetének útjában állt. Nos, asszonyom, én bizony azt feleltem neki, hogy a saját ér­dekében megtagadom a kölcsönt és nem kül­dök neki egy árva tityinget sem. — Ön megteheti . . . — Értem. Én igen — ön nem. Mert én csak jó barátja voltam, — ön azonban a fele­sége volt és nem akarja, hogy a szegény fiú szívtelenséggel vádolhassa. Lássa, asszonyom, ez az elhatározása fölér egy vallomással. — Kérem, ne keressen ebben a dolog­ban többet, mint amennyit én megengedek. Nem engedem meg, hogy más egyébbre is gondoljon, mint a legbanálisabb szánalomra. Ha csak a legtávolabbról is szó lehetne va­lami . . . olyasmiről . . . amire ön gondol, akkor semmi értelme sem lett volna, hogy alig három évi házasság után elváljak tőle. Ez, remélem, elég világos? — Kétségkívül! Főleg a felindulás, melyet arca és hangja képtelen eltitkolni... — Nem lehetek nyugodt, ha vissza kell utasítanom egy gyanúsítást. — Nem gyanúsítom, csak konstatálok. — Annál rosszabb! Ehhez nincs joga. — Igaza van, ehhez nincs jogom, s a dolog ügyetlenségnek is elsőrendű. Határo­zottan csacsi hírébe keveredem, s ez nem ép­pen hízelgő reám nézve . . . Főleg ön előtt, akinek véleményére, jó­indulatára és kegyel­mes hajlandóságára életem nagy katasztró­fája után is sokat adok. El kell ismernie, hogy semmiféle más melegvérű állathoz nem hasonlítottam, midőn a nagy katasztrófa ért, hogy ön ajánlatomat visszautasította és a Nádudvari Gyurka felesége lett. Nem tom­boltam, nem keseregtem, nem vonultam félre, nem mentem „utazni“, mint egy jól nevelt hajótörötthöz illik, hanem vitézül ki­állottam a vészt, s csak titokban kívántam, hogy ön minél hamarabb megismerje Gyur­kát és megállapítsa kettőnk között a különb­séget. Ennyit igenis, kívántam és — amint látta — be is értem ennyivel. Lejárattam az ön válóperét és nem kértem meg a kezét. Megelégedtem barátságával és jóindulatával. Mert erre — ismétlem — sokat adok. Arra is sokat adok, hogy ön meg legyen győződve ritka tökéletes barátságomról, mely szintén elsőrendű. Valóságos természeti csoda! A nemes baráti kör,­ melyben megfordulok, ter­mészetesen kiváltság . . . szándékosan hasz­nálom ezt a faragatlan kifejezést, de nem fogom megmagyarázni, hogy miért ... az ön szülei sem tekintenek rám a legjobb szem­mel, mert nem váltottam be a „tartalék­­csapat“ hivatását és nem jelentkeztem az első lineabeli könnyű lovasság letörése után: p1 57-dik évfolyam, 1. szám. Apró hirdetések Ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás­sal, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____23 kor. — film Félévre_______14 . — » Negyedévre — 7 . — . Egy hóra____2 m 40 , Egyes szám________8 fill. Vidéken_____________SO , Budapest, 1906. Szerkesztőség: V., Balllory-utcza 3, Kiadóhivatal: VSM Andrássy-ut 27, Kedd január 2. Mai számunk 16 oldal. T'ulip TTOKÉ,I ♦ srrm­i*

Next