Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-01 / 149. szám

Végre van-e hajtva a nem­zetiségi törvény? Irta: dr. Kalmár Antal. Budapest, május 31. A ki-kigyuladó nemzetiségi moz­galmak között örökösen, ott szerepel a magyar nemzet elleni vád, hogy a nem­zetiségi törvény nincsen végrehajtva. A vád az egyik nemzetiségi képviselő be­szédében most az­ országgyűlésen is el­hangzott. Minthogy a panaszt már any­­­yiszor hallottuk, ezt már szinte mi ma­gyarok is elhiszszük, nem is igen védeke­zünk ellene, hanem megelégszünk azzal, hogy a nemzetiségi törvényt egy idea­lista miniszter olyan elhibázott alkotá­sának tartjuk, amelynek végrehajtását tiltja a magyar nemzeti állam jól felfo­gott érdeke. Ebből a felfogásból­ azonban csak az előbbi tétel az igaz,­­ ellenben az, hogy a nemzetiségi törvény nem volna , végrehajtva: igrel-igre megcáfolható, tehát a végrehajtás igrel-igre bebizonyít­ható-A nemzetiségi törvény intézkedései ugyanis közoktatási, vallás- és közokta­tási, végül bírósági dolgokra vonatkoz­hatnak,­­ tehát ha a törvény nincsen végrehajtva,­­a nemzetiségi sérelmek is csak ezekben az ügyekben fordulhatnak elő. Lássuk tehát ezeket egyenként: 1. A közigazgatási ügyek a törvény­hatósági és a községi életet foglalják magukban. A törvényhatóságokra nézve a törvény aképpen intézkedik, hogy a törvényhatóságok jegyzőkönyvei az ál­lam hivatalos nyelvén vitetnek, de vitet­hetnek e mellett mindazon nyelven is, amelyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak leg­alább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. A törvényhatósági gyűlé­sekben pedig mindenki, aki ott szólás jogával bír, akár magyarul, akár saját anyanyelvén szólhat, ha az nem is a magyar. A törvény eme rendelkezése alap­ján mindama törvényhatóságoknál, ahol a nemzetiségek a törvényhatósági bizott­ságoknak legalább is egy ötödrészét megalkothatják, a törvényhatóságok jegyzőkönyvei a magyar mellett párhu­zamosan oláh, tót, szerb és német nyel­ven is vezettetnek. A nemzetiségeknek eziránt nyilvánított törvényes kívánsá­gait — a törvény meghozatala óta — még­ egyetlenegy törvényhatóság, vagy belügyminiszter sem akadályozta meg. A nemzetiségi nyelvű hasábos jegyző­könyvek használatban is vannak számos tör­vényhatóságnál, s a törvényhatósági gyűléseken a saját anyanyelvükön való felszólalásaikkal kivétel nélkül élnek is a nemzetiségek. A törvénynek ez a része tehát tökéletesen végre van hajtva, s nemzetiségi sérelemről e tekintetben még beszélni sem lehet. Sokkal fontosabb, de egyúttal a ma­gyar nemzeti államra nézve vesztesebb is ennél a törvény ama rendelkezése, hogy a községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük és ügyvitelük nyelvét, de a jegyzőkönyv azon a nyelven is viendő, amelyet a képviseleti közgyűlés­­egyötödrésze kíván. Azokban a közsé­gekben tehát, ahol a nemzetiségek szám­beli többségben vannak, s ahol azt a többségben lévők elhatározzák, a közsé­geknek közigazgatási ügyvitele a nemze­tiségek nyelvén folyik. A képviseleti gyű­lések tanácskozásai, az ezekről felvett jegyzőkönyvek, a községi bíráskodás, idézések, végzések és határozatok oláh, tót, szász és szerb nyelven történnek meg és csak ott, ahol egyötödrészben magyarok is laknak, alkalmaztatik egy lógós magyar jegyző is. Ez az állami ön­gyilkossági rendszer valósággal lázító anomáliává fejlődik ott, ahol (mint pél­dául B­ács szen­tfare­ás­on) a magyarság fejbeli többségben van ugyan, de ahol a virilizmus révén a képviseleti közgyűlé­sen mégis a szerbek vannak többségben, s ahol így a községi közigazgatásban a föld porától a községi torony tetejéig minden szerb nyelven folyik. Micsoda álnok állítás tehát az, hogy a nemzetiségi törvény a törvényható­sági és a községi életben nincsen végre­hajtva ! 2. Iskoláikban — az országos isko­lai törvények korlátai között — az okta­tás, nemkülönben egyházközségeikben egyházi ügyeik intézésének nyelvét tét­. S2SS SZCTlll­ TVbOn* Q ■nOvv^'rrv Jegyesek. Irta: Szász Zoltán. •Uttin­rornis tllM­ V A Dunán, melyre már ráterült az alko­nyat, a hajó kényelmes mérséklettel pöfögött Budapest felé. Egy-egy magányos világosság a partokon, a víz közepén formátlan sötétség­csomóknak látszó szigetecskék, felül a felhős égbolton csak itt-ott áttetsző csillagfények —■ különben mindenütt az a mélabús kékes­szürkeség, mely az alkonyi világ alapszíne. Fenn a fedélzeten, rovaroktól körülzsibon­gott üveggömbü lámpafény­­ mellett ültek Artur és Irén s vacsoráltak. A férfi nagyon szomorú volt s nem is evett. A leány ellenben vidám, derűs volt, egy hosszú kirándulás alatt elfogyasztott temérdek friss erdei leve­gőtől szinte megmámorosodott. Mihelyt azon­ban észrevette Artúr nym­ottságát, maga is aggodalmas arcúvá lett. A vacsora meg­szakadt ... Irén. Mi baja, Artúr? Az egész délután alatt sem volt az igazi, most azonban már éppen ellenkezője annak a jókedvű, édes, el­ragadó embernek, amilyen rendesen. Csak nem beteg? Artur. Nem. Ellenkezőleg: egészséges. Irén. Nem értemi. Artúr. Nem is vártam, hogy megértse. Inkább saját m­agamnak mondtam fele­letül a maga kérdésére, hogy beteg vagyok-e,­­azt hogy: egészséges vagyok. E két fogalom közt folyt le ugyanis mintegy az életem legutóbbi szakasza s fog lefolyni az is, am­it, magának el kell mondanom. Izen, De most meg mindig nem értem. Legfeljebb valami rosszat sejtek. Artur. Tehát ért már valamit. Egyálta­lában ez az előzetes néhány szó nem is volt egyéb, mint az előkészítés a rosszra. Irén. De hát mi az a rossz. Artur. Az a rossz? Az­­ tulajdonkép­pen jó. A mi javunk. Ami persze most még rossznak fog feltűnni, különösen maga előtt. Irén. De most már igazán beszéljen vi­lágosan. Mit akar mondani? Artur. Tehát, megmondom. Irén, édes Irén, drága, egyetlen nő, mi nem lehetünk egymáséi, nem lehetünk férj és feleség. Irén. De hát az Istenért, miért? Hisz jegyesek vagyunk. Maga megkért. Azt mondta, hogy szeret. Én pedig imádom magát. Artur. Ez mind igaz. De azért mégse lehet a vágyainkból semmi. Amelyek külön­ben is ma már csak a maga vágyai. Irén. Az Istenért, már nem szeret? Artur. Nem szeretem? Édesem, ahogy veszszük. Talán épp azért, mert magát szere­tem, nem lehet a házasságunkból semmi. S ezt mindjárt meg is fogja érteni, ha ahelyett, hogy folyton félbeszakítana, engedné, hogy beszéljek. Irén. Jó. Artur. Az egész délután, ami alatt egyedül csatangoltunk, el akartam mondani azt, amivel most végre, mielőtt Budapestre érkezünk, végezni akarok. Nem vehetem magát feleségül, Irén, mert meggyőződésem, hogy ez a házasság szerencsétlen volna. Igaz, hogy látszólag csupa­ kedvező feltétel alatt történik meg. Magának, azaz az apjának van pénze, sőt igen sok pénze, mi pedig — egyelőre még úgy mondom — szeretjük egy­mást. Mit kell még? Igen, én is így gondolkoz­tam ezelőtt hat hónappal, amikor megkértem a kezét s megkezdődött a mi raámorkorsza­­kunk, a jegyességünk, ami most véget ér. Irén. De hát... hogyan egyszerre most! Artur. Ne szakítson félbe. A jegyessé­günknek vége kell hogy szakadjon, mivel nem vagyunk egymáshoz valók. Tudom, csodál­kozni fog azon, hogy ezt mondom, mivel ép­pen én szavaltam magának folyton, hogy mi így, meg úgy, egymásnak születtünk, egy­más kiegészítői vagyunk, egész életünkön át egymásra vártunk, satöbbi. Irén. Én így is érzem. Artur. Hiszen én is még most így érzem. S egy bizonyos szempontból nézve mi valóban egymáshoz valók vagyunk, abból, amelyből nézve az iszákos és a pálinkáspalack a játékos és kártya együvé valók. A romlás szempontjából. Mert bizony, drágám, mi nem arra valók vagyunk, hogy egymást boldoggá tegyük, h­anem­ arra, hogy egymás életét megrontsuk. Irén. De hát akkor miért szeretjük egy­mást. Igazán, mélyen. Én legalább... Artur. Édes fiam, nem bánom mondja, hogy szeretjük egymást. Én azt mondom egyszerűbben, hogy kívánjuk egymást. Hol azonban a­­biztosíték, hogy a múló érzéki vágy, legalább néhány évig tartó vonzalom lesz s főleg, hogy belőle egy békés, nyugodt­­együttélés fog kism­undzni. Irén: Én magamban biztos vagyok. 57-dik évfolyam. 149. szám. Apró hirdetések éra: Egy eze­r fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter m­ámítás­­sal, díjszabás szerint. Hegyel esik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: E­fer tm____28 v.ol. — fil. Félévre-----------14 . — » negyedévre — 7 . — » Egy bére____2 , 40 a Egyes Mim___________8 fill. Vidéken ____________10 . Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-ut 27. Péntek, junius 1. Mai számunk 24 oldal.

Next