Pesti Napló, 1907. július (58. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése június elsején leléri, hogy előfizetésüket az illező postahivatalot szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Horvát nemzeti ellenállás. Budapest, július 1. A horvátok Budapesten obstruálnak és otthon ellentállni akarnak. A legutóbbi magyar nemzeti ellentállás mintájára „horvát nemzeti ellentállást‘‘ akarnak tanúsítani. A volt szabadelvűpártiak és haladópártiak közül sokan máris kárörvendve gúnyolódnak az „új rend“-en, amelynek, szerintük, most ugyanazt kell végigszenvednie, amit a régi rend és a darabont-rendszer a koalíciótól szenvedett. De a káröröm hiábavaló s a gúny csütörtököt mond, mert már maga az, hogy a horvátok az ellen rezisztálnak, amiben részt vesznek, azt bizonyítja, hogy az ő akciójuk nem hasonlítható a magyar nemzeti ellentálláshoz. Ellentállnak a magyar birodalmi akarat érvényesülése ellen, s még obstrukciójukkal is részt vesznek a magyar birodalmi akarat formálásában. A magyar nemzeti ellentállás az alkotmányellenes kormányzás ellen irányult, mig a tervezett horvát ellentállás az alkotmány érvényesülése ellen irányulna. Az uj rendet kialakító nemzeti ellentállás a törvényt és jogot védelmezte, mig a horvát ellentállás a törvényt, elsősorban az 1868: XXX. törvénycikket nemcsak értelméből kivetkőztetni, de érvényéből kisemmizni is akarja. A gúnyolódók tehát alaposan tévednek: a horvát ellentállás nem tragikus büntetése a koalíciónak; ellenkezőleg: a horvát ellentállás letörése egyenesen logikus folytatása annak a szellemnek, amely a magyar nemzetet a törvény eltiprói és meghamisító ellen ellentállásra késztette. Ugyancsak törvény ellenszegülök megbénítására törekszik. Nagyon jól tudják ezt a gúnyolódók, de nekik politikai érdekük az, hogy az új rend tragikus bűnhődését hajszolják. Lehetetlen, hogy Magyarországon olyan politikus-számba menő ember akadjon, aki a horvát nemzeti okvetetlenkedést a magyar nemzeti ellentállással komolyan összehasonlíthassa. Mert lehetetlen, hogy akadjon olyan politikus, aki az 1868: XXX. törvényt az 1867 :XII. törvénynyel szemben és horderő dolgában egybevágónak tarthassa. Ilyen tévedésbe csak olyan horvát politikusok eshetnek, akik vagy a logikától érintetlen hangulatokat uralják, vagy pedig annak a végzetes politikai mesterkedésnek ültek fel, amelyet Fiuméban — a rezolucionistákkal alkudozván — Polónyi Géza követett el. A horvát őszinte forradalmi politikusok nem Azt hiszem, — dehát én csak egyszerű asszony vagyok, — hogyha több lenne irodalmunkban a „Heimatskunst“, akkor könynyebben lehetne megoldani, megismerni a nemzetiségi kérdéseiket is. Dehát mindenki csak „pesti“ akar lenni, h isten éltesse a kivételeket! Mi, szegények, akik sohasem hallottunk szép magyar beszédet, akik Pesten születtünk, azt látjuk, hogy ők, a boldogok is a mi „császár keverék“ nyelvünkön beszélnek- Pedig egy jó, igazi, finom kávéfajta minden keveréknél többet ér és zamatosabb italt ad . . . . Valaki, aki ott született, mindent megérez és megért, ha faluról-falura utazna, de szép könyvet írhatna! És sokan olvasnák. Ment az erdélyiek szeretnek olvasni, igazán. Nemcsak dísznek tartják a műveltséget, mint erre mifelénk, hanem lelki szükségük van a tudásra, szívből szeretik . . . Kis korcsmába ha betértünk, ott volt az újság, világlap, könyv az asztalon. Pedig messze van a vasút. De azért ők „mindenről“ akarnak tudni . . . Mondom, gyönyörű délután volt és egy fürdőhely felé mentünk, melynek tán nincs párja messze földön- Ezer meg ezer ember találhatná ott fel egészségét, — dehát gazdag emberek a fürdő tulajdonosai, akik megvetik a reklámot és „nincs szükségük“ sok vendégre. Igen, igen, kérem. Hát nem csudaország ez a miénk? Arisztokratikus. Megveti a pénzt . . . Középulton lehettünk, valami kis faluban voltunk, mikor a szász gyerek leparancsolt a kocsiról. Ő most akarja megetetni a lovait, is keresik a két ellentállás egybevágóságát, hanem nyiltan kijelentik, hogy ők a törvény ellen fellázadnak, s hogy a törvénybe iktatott s a történelemben gyökerező állatközösség ellen törnek. A horvátok „El Magyarországtól!“ jelszava egy egységes államból való kiválást követel, míg a magyarok „El Ausztriától !“ jelszava két külön, önálló, de közös uralkodó által együttesen birtokolt államnak olyan rendezkedését követeli, amelyből minél kevesebb olyan ügyük volna, amely őket „közösen érdekli.“ A horvát jelszó forradalmi pros gramm, a magyar jelszó ellenben szerződésnek megváltoztatására irányuló törekvést fejez ki.. A magyar nemzeti ellentállás nem is azt a jelszót akarta megvalósítani, hanem csak egy olyan hatalmi akarat érvényesülését akarta lehetetlenné tenni, amely még az alkotmány feláldozása árán is, szerződésben biztosított jogunktól meg akart fosztani. Nem is „El Ausztriától!“ volt a nemzeti ellentállás programmja, hanem „tisztelet az alkotmánynak!“ A horvát ellentállás ellenben az alkotmány nevezetes rendelkezései, az 1868: XXX. törvény megállapodásai ellen szegül. Nem szerződéses jog biztosítása, nem alkotmányos követelmény megvédése a célja, hanem szerződéses jogok és kötelességek feldúlása és alkotmányos rendelkezések megostromlása. Ez az el-Hát jó. Mentünk, megnéztük a kis falut. A gyönyörű cifra kapukat, melyről szegényebb emberek sem mondanak le. A nagyot, cifrát, melyet csak akkor nyitnak ki, ha lakodalmat, keresztelőst csapnak, meg a kicsi, mindennapi kaput. Addig, addig járnak ki-be a kis kapun, mígnem a nagy kaput nyitják ki tiszteletteljesen — a koporsójuk számára . • Nálunk mindig csak az ember nevét írják házára nyaralójára. Erdélyben ott szerepel mindig az asszony neve is a férjéé mellett. Be van vésve a neve a fába, ott marad. — Vándor, e kis kapu neoe akar kizárni. — Csak azt mutatja merre kell bejárni. Kedves, naiv dolgok. A magunkfajta ember csak bámul és azt hiszi, ez a friss hangulat csak staffage valami népszinműhöz. Vásárolni akarunk. Hát amint látják, hogy megtetszik valami régi korsó vagy csángó szőttes rögtön olyan summa pénzt kérnek érte, amekkora csak eszükbe jut. „Amint az ember zsebét érzik“, úgy szabják meg a portékájuk árát, akár kocsiéljról, paprikáscsirkéről vagy a nagyanyjuk menyasszonyi ruhájáról van szó. És rögtön körülveszi az embert az egész falu. Egy pár oláh legény minden ok nélkül csillogtatja szemét, egy sárga, himlőhelyes arcú örmény ravaszul mosolyog, hosszú, sovány szászok könynyelműségünkön botránkoznak, székely aszszonyok pedig hívogatnak: jöjjünk el hozzájuk. Van nekik szebb hímzésük, cifrább is, mn is Pestről való kötényük is van, szebb, mint az a régi rongyos . . . Bolondgombát evett, aki pénzt ad azért . . . Cselédek. Irta: Ego. (Ctinnyomis tube.) Pest, csak Pest. Jól emlékszem: gyönyörű hűvös, aranyos, nyári délután volt. Kicsi, erős, erdélyi lovak húzták kocsinkat és kocsisunk fiatal, szász gyerek volt, aki állítólag nem értett magyarul. Dehogy nem értett . . . Csakhogy bölcs volt már most is az ifjú és jól tudta, hogy jobb, ha tudatlamnak és ostobának vél bennünket a többi ember, mintha előre védekeznék okosságunk ellen. Átkeltünk a Bucsinon és néztük csudálkozó szemmel, fel nem értük észszel Erdély csodáit. Micsoda kaleidoszkópszerűképet nyújtott vándorlásunk alatt! Mennyiféle vidék, ember, hányféle jellem és szépség! Mennyi őseredetiség, amelyet még le nem festettek, meg nem írtak; ismeretlen ösztönök, bájos finomságok, az észnek, léleknek sajátságos megvillanásai . . . Minduntalan új, eredeti, váratlan impressziók, aztán valami attavisztikus, tompa, szinte érthetetlen, — majd meg egy ráragadt, olvasott idegen kultúrából való vonás . . . Azok, akik egész Európát beutazzák, „valami újat“ keresve, igazán idejöhetnének; de istenem, nem lehet, hiszen erről a vidékről nem irt Gregorovics . . . Hogy Erdélynek még nem akadt Heinéje! Hiszen saját, boldog gyerekei, akik minden „magyarországinál“ jobban megértenék, — saját gyerekei is pesti alakokról imák. 58-dik évfolyam, 156. szám. Apróhirdetések ere: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számító»» ■ól, díjszabás szériát. Megjelenik hétfő UrételéTil naponkint, önnél után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész éne____28 kor. — füL Feréne________14 M — m Kegyedékre — 7 . — , Egy Lóra____2 , 40 , Egyes szám_________10 fill. Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 21, Kedd, julius 2. agg Mai számunk 28 oldal.