Pesti Napló, 1908. február (59. évfolyam, 28–53. szám)

1908-02-07 / 34. szám

PESTI NAPLÓ 1908. február 7. 34. szám 13 Budapest, péntek t— Láftta ön az összes stÉmmefoet? Ugy-e, «täyan gyönyört««, tisztin írtam ki valamennyit? Aaért a pár krajcárért és éppen házbér fertálykor 1 Csönd. Hosszú, kínos csönd. A komponista myngoáöan azávja « cigarettáját, mert a jelenet a portás páholyában játaoódik 'lef, fiedvonásközban. Megszólal a csengő, kezxJödák a következő fel- !vonás. A kopista körülnéz, azután ©gy pillanatra le- horgasEtja a fejét, gondolkozik és végül — végső kétségbeesésében — megkapja a szerző kezét, me­legen megszorítja és felkiált: — Hát akkor, kedves mester, boldog újévet ki- bánok! . . . Erre aztán benyúlt a komp órást a a belső zsebébe. A Lipótvárosi Kaszinó választmánya leg­utóbb felvette a tagok soTába Piatnüc-ot, az is- jnerfcnevü kártya gyár őst. Fiatmik, akit személy esen csak nagyon beve­rem ismernek a kaszinóban, — a nevét annál töb­bem ismerik a festett lapokról — a minap jelent meg először a kaszinóban és egy jóbárátja kísére­tében végigjárta az elegáns termeket. A barátja egyik-másik klubtársának bemu­tatta az uj tagot. Amikor az egyik kártyaszobába beléptek és a jobarátja Piatnikot ebben egy kártyázó társaság felé vezette, egyszerre csak feléje hangzott attól az asztaltól egy dühös kiáltás: — Hogy az ördög vinné el ezt a Piaitniköt! Egy elvesztett rekontrát követett a kártyázok lőrében közkedvelt kiáltás, lannelyre Pdatnik moso­lyogva súgta oda a barátjának: — Megvárom, míg az az ur megnyer egy ne- kontrát. Majd csak akkor mutass be neki! színház és művészet. Zemplényi Tivadar kiállítása. Zemplénéi Tivadart a közönség is, a kintika is a legkomolyabb festők közé sorozza. Azok kösijl való, akiknek a művészetről való fölfogása az er­kölcsi komolyságot uralja. Soha hatást nem haj­szolt, érvényesülést nem erőszakolt. Küzdött, de önmagával küzdött. Azért, hogy a jobb megisme­rés erejével kiszabaduljon régibb megismerései közül. Sokszor tévedhetett, de mindenhová, ahová a kialakulás utján ért, a művészi meggyőződés vitte. Nem érkezett oda, ahol mások már diadal­masan érvényesítik a művészetnek azt a törekvé­sét, hogy a forma bevégzésével a matériát meg­semmisítse, de az előretörtetésre, az önönmaga legyőzésére mindig ez a törekvés unszolta. Schel- lingnek a művészetről vallott ez a tétele beszéde­sen megmagyarázza a festőknek a festés tökélete­sítésén való buzgólkodását és Zemplényi, a nagy filozófus e követelményének talán a hírét sem hallván, mindig a forma és matéria nagyszerű küzdelmének volt harcosa. Most a „Könyves Kálmán“ művészeti társulat kiállítási termeiben gyűjteményes tárlatot ren­dezett. Kilencvennégy kisebb és nagyobb kópét állította ki. Jórészüket már más kiállításban is láttuk, egy részük most kerül először a nyilvános­ság elé. Régibb és újabb képei egy olyan beszá­molónak részei, amely nemcsak eredményekről, ha­nem próbálkozásokról is vallomást akar tenni. A próbálkozás helyett talán inkább kutatást mond­hatnék. Zemplényi ugyanis kutatja a szín érvé­nyesítésének problémáját. Inkább elszántsággal, mint vakmerőséggel, már pedig a festőiségnesk a szia fölszabadítása által való érvényesítésében vakmerőknek kell lennünk. Ez a vakmerőség meg­győződéseket is jobban érlel, mint a töprengő ku­tatás. A szín tüze hamarabb föllobog, ha a vak­merőség gyújtogatja, mint hogy ha a múltak ered­ményéből leszűrt tapasztalat szitogatja, S ezen nem változtat az, ha akár a naturalizmus, akár pedig az impresszionizmus áhitozza a tűz lo'bogá- aát. Emez is, amaz is emlékezet képzeteket fest, bármennyire is hivalkodik vele az impresszionista íastö, hogy primer benyomásokat ábráaol. A vak­merőségre tehát mind a kettő egyformán ráter­mett, s az impresszionista szánt, annak a bonyo­dalmas képzetalkotásnak utján csakúgy megvakit- hatja, amint akár a naturalista. Zemplényi szen- vedelmeseu érzi annak a lángragyujtásnak, annak a szintüzesitésnek szükségét, de csakis elszántan kutató mer lenni. Nem tud vakmerőn gyujtogaitni. Valamikor a műterem világításában megtom­pult színekkel küzdött. Majd kint a szabadban, a modellek nyugalmától nagy messzeségben, a nagy, egybefoglaló, egyszerre, egységesen ható benyo­mások világában kereste a szint. Kell, hogy meg­találta őket, de a kifejezésük dolgában meggyőző­dést akart érlelni magában. Uj meggyőződést a régi helyébe. És csakis közelebb jutott a matéria megsemmisítéséhez, a forma bevégzéséhez, de nem érte el. Festése világosabb, színei mélyebbek let­tek. Azt a tündöklést a világítási hatások festésé­ben vélte elérhetni. És megfestette nevezetes nagy képeit, amelyekben a fény kifejezetten, szinte nő­ve Liszt ikusan, programra szerűen küzdött a sötété seggel. Világítási reflexek a képeinek tárgyaivá lettek. Érdekes tárgyak voltak, s szinte fölértek a tartalmassággal. Most a naturalizmusból át-átkalandozik az impresszionizmusba. Újabb tájképeiben az im- presszionisztikus foltfestés jelentkezik. De csak mint sziget a naturalisztikus valószeTÜség tenge­rében. A tengernek pedig nem a sziget, hanem a viz tükre ád jellegzetességet. Zemplényinek a részletekről és a struktúráról való nagyszerű tu­datossága ezeknek az impresszionisztikus képek­nek közvebetlenségét megzavarja. S az elszánt folt­festésben még inkább megnyilvánul az, hogy a forma bevégzése felé törtetésében a matériával nem tudott végezni. Lépten-nyomon jelentkezik, okvetetlenkedik. A festék, a tömény, az anyag minden sajátosságával jelentkező festék. Jelent­kezik bent a foltban és jelentkezik lent a színek alatt. Mindenütt érezteti a maga jelenvoltát. Szinte látom, hogy ez a 6zenzibilis festő ugyan­olyanképpen lázong a matéria ellen, mint ahogy Vischer híres „Auch Einer“-jének hőse a konok objektum ellen lázadozott. Hiszen még a szin- és foltértékekben való hires felsőséget is meg-meg­zavar ja ez a matériával való hol impresszionisz­tikus, hol naturalisztikus viaskodás. Hanem azért, vagy talán éppen ezért, Zem­plényi Tivadar uj tájképei érdekesek, s mint egy igazi művész dokumentumai, értékesek is. Sokkal inkább azok, mint újabb, nagyobb figurális képei. Az egyik, a „Tehenet fejő asszony“ annak a vias­kodás közben megzavarodottságnak vallomása. A „Szomjas a csárda“ című nagy képben Zemplényt valamennyi festői megismerései, a leküzdötték is, az újak is, s a máris sejtelmesen jelentkezők is, együttesen jelentkeznek. Naturalisztikus dekorá­ciófestés, valószerüséghez ragaszkodó impresszio­nizmus, tónusfinomság és foltenergia, tüzmámor és színtől való fázékonyság, a rajz szabatossága, plasztikus beszédesség és szinértékekben való za­var: hol izgalmasan, hol ellágyultan érzelgősen kexgetőznek benne. Ellentéteknek együttese. Két­ségkívül igen érdekes kép. És az, mint már mon­dottam, a gyűjteményes kiállítás többi képének jórésze is. Gerő Ödön. (*) „Robespierre“ a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színházban holnap, pénteken este kerül bemutatóra Molnár Gyula „Hazug törvény“ cimü drámája. A rákövetkező ujdpnság, értesülésünk sze­rint, Sardou Victor „Robespierre“ cimü drámája lesz, melyet az agg francia drámaíró nyolc év­vel ezelőtt Sir Henry Irving számára irt és velő került bemutatóra a londoni „Lyceum-Tiieatre“- ben. Robespierro szerepét a budapesti bemutatón Iláiifi, Jenő fogja játszani. (*) Després Susanne a Vígszínházban. Després Susanne, a világhírű francia művésznő, aki már ismételten nagy sikerrel vendégszerepeit nálunk, az idén ismét fellép a Vígszínházban. Társulatá­val, amelyhez ezúttal Lugne Poe, az „Oeuvre-szin- ház“ igazgatója is csat.akozik, február 20-án, csü­törtökön a „Rafale“-t (Baccarat), Bernstein Henri 6zinmüvét játsza el, pénteken, február 21-én pedig &[avoir és Noéiéra .színmüvét, a „Kreutzer-szouá- tá“-t mutatja be. (*) Joachim-ünnep Londonban. Az angol tnü- pártoló közönség január vége felé nagyszabású hangversenyt rendezett Joachim, a magyar szár­mazású világhírű hegedűművész, emlékezetébe. A hatalmas Queens Hall-t teljesen megtöltötte a leg­előkelőbb közönség, mely igazán művészi program- root élvezett végig. A tiszta jövedelem körülbelül tizenkétezer márka, mely összeget kiegészítik any- nyira, hogy Joachimnak Londonban méltó emlék legyen állítható. (*) Az „Eliána“ szereposztása. Mihalovich Ödön „Eliána“ cimü dalművének premierjét a jövő hét végére tűzte ki az Operaliáz igazgatósága. A dalműnek, melynek szövegét Tennyson utá* Herrig H. irta és Ábrányi Emil fordította, ez a szereposztása: Artus — Takács Mihály; Giruevra — Szamosi Elza; Lancelot — Anth.es György; Eliána — Vasquez Italia; Lavinius — Pichler; Kyot — Várady; Remete — Erdős; aggastyánok — Kárpáth, Ney B., Juhász, Déry. Az „Eliána“ előadását Kerner István karnagy fogja vezé­nyelni. (*) Egy érdemes vidéki színésznő halála. Aradról jelentik, hogy ott tegnap elhunyt Bócsné Maár Julia, aki a vidéki színtársulatoknál egyike volt a Legkedveltebb anyaszinésznöknek- Legutóbb az aradi sainházban játszott és egy évvel ezelőtt, betegsége miatt, nyugalomba vonult. B. Maár Ju­lia negyvenhárom évig működött a vidéki színé­szetnél és hatvanegyéves volt. Néhány évvel ez­előtt férje: Bács Károly, aki szintén kedvelt vi­déki színész volt, öukezével vetett véget életének. Az elhunyt színésznőt 'holnap temetik cl az aradi temetőben. (*) Népszinház-Vigopera. Holnap, pénteken „A cigánybáró“ kerül színre Ney Leonéval és Kör- nyei Bélával és ezt az előadást vasárnap este is megismétlik. Szombaton este Blaha Lujza lép fel, ez idén tizedszer, „A piros bugyelláris“-ban, vasár­nap délután pedig Kiiry Klára „A bálkirályuő“- beoi. A jövő héten lesz Blahónával a címszerepben „A nagymama“ premierje, melyre már minden pá­holy elfogyott. (*) „Az ördög“ bécsi szereplői. Hirül adtuk már, hogy „Az ördög“, Molnár Ferenc vigjátéka, a jövő szombaton, február tizenötödikén kerül be­mutatóra a bécsi „Deutsches Vohks theater“-ben, mely Weisse igazgatása alatt áll ás a „Burgszinhaz“ mellett az osztrák császárváros legelőkelőbb drá­mai színháza. „Az örödög“ szereposztása; mint nekünk Becsből jelentik, a következő: Az ördög — Kramer Leopold; A férj —• Legrer; Jolán — Mar- berg Lili; A festő — Klitsch; Elza — Müller Paula; A modell — Kaethe Hanne man; A szolga — Czasta. Molnár Ferenc darabját Herzka Gyula főrendező rendezi. (*) Alvarez Berlinben. Alvarez, a párisi nagy opera világhírű tenoristája kedden este ven­dégszereplést kezdett a berlini „Komische Opel­ben. Alvarez Don Jósét énekelte első estén a „Car- men“-ben és éppen olyan komoly művészi, mint a milyen zajos' külső sikert aratott. (*) „Két iskola.“ A Magyar Szinház legköze­lebbi újdonsága, mint értesülünk, Capus Alíréd- nak, a nagyhírű francia színpadi Írónak, „Los deux écoles“ cimü vigjátéka lesz, mely „Két is­kola“ címmel február húszadika tájén kerül be­mutatóra. A főszerepeit T. Halmi Margit, Mészá­ros Gizella és Csortos Gyula fogják kreálni. (*) A Thália a vidéken. A Thália-társaság legutóbbi, Nyíregyháza és Eger városokban, elért sikerei után folytatja vidéki előadásainak soroza­tát és e hét szombatján indul el második vidéki vendégszereplésére. Ez alkalommal Nagy becskerek, Panosova és Szeged városokat keresik fel és a három városban tizenkét előadást tartanak. Hóvcr- mann „Remény“-ét, Ibsen „Nórá“-ját, „Vad­kacsé“-] át és Hebbel „Mária Magdolna“ cimü drámáját fogják eljátszani, valamint a következő egyfelvouásos darabokat: „A rendőrfőnök jó fiú“, „Csendes otthon“, „Családi körben“, „Irodalom“. A vidéki vendégszereplések alatt a társaság rendes tagjai játszák a szerepeket. (*) Növendékeiőadás. Rákosi Szidi színész- iskolájának növendékei szombaton délután három órakor „A vig özvegy“-et adják elő a> Király- szinház színpadán. Az előadást rendkívül mérsé­kelt koronás helyárak mellett tartják meg. (*) Straus Oszkár nj operettje. Straus Oszkár, a „Varázskeringő“ komponistája, most uj operettet komponál, melynek „Hősök“ a címe. A librettót a ! „Berliner Theater“ uj igazgatója: Bernauer Ru­dolf irta, Straus régi szerzőtársával: Jacobson I Lipóttal. A . szövegkönyv Shaw Bernard Budapes­ten is bemutatott „Hősök“ cdmü komédiájából ké­szült, természetesen az angol drámairó beleegyezé­sével. Hogy hol kerül bemutatóra Straus uj ope­rettje, az még nines megállapítva.

Next

/
Thumbnails
Contents