Pesti Napló, 1911. június (62. évfolyam, 128–153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

Összeférhetlenség, Budapest, május 31. A képviselőház ma határnapot tű­zött ki Rakovszky Istvánnak az össze­férhetetlenség szigorítása érdekében be­adott indítványára. Ezt az indítványt mi is helyeseljük és bár Rakovszky István­nal nem igen szeretünk egy véleményen lenni, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a törvény szigorítására, illetve szi­gorúbb alkalmazására igenis szükség van. Az utóbbi évek tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy a politikai érdek felülkerekedik a tárgyilagos igaz­ságon és sem a zsűrizés, sem a tör­vény világos rendelkezése nem elég biztosíték arra, hogy az összeférhetet­lenség nálunk még szükséges elve a valóságban is érvényesüljön. Elismerjük, hogy az az egészsége­sebb és helyesebb állapot, hogy az or­szág közgazdasági szakemberei helyet foglaljanak a parlamentben. Elvégre ki legyen hivatva hozzászólni pénzügyi, hitelügyi, kereskedelmi és más hasonló szakkérdésekhez, ha nem azok a fér­fiak, akik életüket ezeknek a kérdések­nek szentelik? Igaza van Tisza István­nak, hogy kultúránk nívótlansága jut kifejezésre abban a törvényben, amely kizárja a szakembereket a törvényho­zásból. Csakhogy saját pártjára és a mindenkori többségre vessen Tisza Ist­ván, hogy ebbe a szomorú kulturálat­lanságba kellett beletaszítani az országot, mert éppen a szabadelvű párt volt az, amely a képviselőséget a legképtelenebb magáncélokra aknázta ki és mert a többségek ,úgyszólván kivétel nélkül úgy magyarázták a képviselői befolyás érté­kesítéséhez való jogot, amely valósággal kihívta a bírálatot. Mi nem követhetjük a nyugati ál­lamok példáját és nekünk, sajnos, alkalmazkodnunk kell a magunk nyo­morúságához. Nálunk visszaélnek a mandátummal, tehát gondoskodnunk kell a védekezésről. És minthogy a tapasz­talat azt bizonyítja, hogy a védekezés meglevő törvényes eszközeivel sem le­het a visszaéléseket megszüntetni, tehát igenis szükség van újabb és még szi­gorúbb intézkedésekre. Elvégre, ha Lévay Lajos báró, vagy Széchenyi Emil gróf nincs összeférhetetlen helyzetben, akkor senki sincs és ha a többség embereiből kisorsolt zsűrinek ez a fel­fogása a törvény céljairól, úgy lehetet­len, hogy a közvéleménynek az a része, és kiemeljük, nagyobb része, amely az összeférhetetlenségi törvényről másként gondolkodik, ne sürgesse egy új és szigorúbb törvény alkotását. Mindenekfelett pedig a törvény al­kalmazásának szigorúbb garanciáját. Mert mit ér majd a még szigorúbb törvény, ha mindig akad zsűri, amely a törvényt céljai ellenére fogja alkalmazni és ha mindig akad többség, amely egyes embereinek érdekét a közérdek fölé képes helyezni. Más garanciákról kell tehát gondoskodni, nemcsak arról, hogy a törvénynek még szigorúbb paragrafusai legyenek. Mikor báró Lévai Lajos ügyében a többség kimondotta, hogy állása nem összeférhetetlen a képviselőséggel, akkor kifejtettük, hogy az ilyen bíráskodás előbb-utóbb szük­ségessé fogja tenni, hogy az összefér­hetetlenségi ügyekben való ítélkezést épp úgy kivegyék a képviselőház hatás­köréből, mint ahogy kivették annak idején a képviselőválasztások érvényes­sége felett való bíráskodást is. A választások érvényessége felet való ítélkezés elvételét is a sok meg­döbbentő határozat tette szükségessé é­ mert a letett eskü dacára is a pártér­dek és a politikai szempont diadalmas­kodott az igazság fölött. A pártérdek győz az összeférhetetlenségi ügyekkel­ is és ezért az ezen ügyekben való bí­ráskodást is meg kell szüntetni és pár­tatlan bírói fórumra kell bízni. Néze­tünk szerint ez sokkal fontosabb, mint a törvény szigorítása, mert a független bíróság a szelídebb szavú törvény in­tencióját is nagyon szigorúan alkal­mazhatja, m­íg a politikai bíróság a legszigorúbb törvényen is túlteszi ma­gát. Igenis szigorítsuk az összeférhe­tetlenségi ügyek kezelését, de az a nézetünk, hogy az ítélkezésnek pártatlan bíróságra való átruházása lesz egyedül képes véget vetni azoknak a botrá­nyoknak, amelyek az összeférhetetlen­ségi törvény mai alkalmazásánál egy­másután felmerülnek. A nadrág. írta: Zsoldos László. (Utánnyomás tilos.) Igaz, hogy Korponay Jenő még csupán számfeletti, díjtalan fogalmazógyakornok­a volt a belügyek hatalmas minisztériumában, hanem azért hazulról, Apanagyházáról éppen elég anyagi támogatást kapott a szüleitől arra, hogy igazi jó családból való fiatalember gyanánt sze­repelhessen a budapesti társaságban. Ennek a feladatának Jenő derekasan meg is felelt. Méltóságos urak és vagyonos magán­zók lányai körül forgolódott, végigtáncolta — rendezői jegygyel — a farsangot, késő ősztől kora tavaszig napjában négy-öt zsuron teázott és tömte teli magát kaviáros zsemlyével s vé­gül, amikor kiragyogott az első, igazi tavaszi nap és az utolsó zsur mögött is bezárta a suga­rával a szalonok ajtait, akkor megakadt, mint halacska a horgon, Járdás udvari tanácsos csúf kis eladó leányának a szoknyája ráncán. A méltóságos kisasszony a Teca névre hallgatott, vagyis inkább ettől eredt meg a nyelve, miként a negyvennapi eső Noé idejében. Csak szólni kellett hozzá s az már elegendő ok­a volt Tecának arra, hogy, mintha csak felhúzták Volna (és anélkül, hogy bárkinek ideje lehetett­­volna közbeszólni) tíz percig szakadatlanul pör­gesse a nyelvét: — Hahaha, hihihi, rémjó! Tudja, szakasz­­lőtt ilyen eset történt a barátommal, ámbár az egészen más volt (következik az eset és még három másik, szintén szakasztott ilyen, ámbár egészen más eset.) — Szóval, némelyik okos ember világéletében, nem beszél­­annyit, mint amennyit ez a csitri egyetlen zsurévadban ösz­­szehadart. De Korponay Jenő hőshöz méltó önfeláldo­zással állta ezt a szóáradatot. Kétfelé terjesz­tette ültében a lábát, a térdén gondosan felhúzta kicsit a kivasalt nadrágot s aztán a tenyerét elhelyezvén a combján, figyelmesen, vagy akár azt is mondhatnék: élvezettel hallgatta, hogy őröl a csúf kis vízimalom. Teca barátnői ugyan, különösen a sárgahajú s ugyanilyen szín irigy­­ségű Marinek Bóca hamarosan megállapodtak maguk közt, — sőt lehetőleg mások között is — abban, hogy a gyakornok a könnyebb előmene­telre irányuló aljas haszonlesésből akarja elcsa­varni az udvari tanácsos lányának a fejét, ha­nem ennek a pletykának­­az értéke nem hiteles. Tény az, hogy Jenő meg Teca pompásan meg­értették egymást és talán már réges-régen bol­dog házaspár módjára ásítoznának versenyt egymással (amikor pl. valami ostoba eső miatt kénytelenek kettesben agyonütni otthon a dél­utánt), ha egy különös véletlen útját nem állja ennek a kecsegtető boldogságuknak. Egy­­májusi reggel ugyanis a hivatalban Korponaynak egyi kartársa valami nem éppen hízelgő megjegyzést talált tenni Járdai Teca táv­beszélő képességére . Jenő emiatt úgy össze­­s különbözött az alakkal, hogy másnap reggel kardpárbajra került a dolog. Az ellenfél nem tu­dott vívni s ijedtében addig kapkodott a kard­jával az elegáns Korponaynak a nadrágja kö­­rül, amíg egyszer csak szerencsésen bele nem hasított a szépen kivasalt ruhadarabba. Amire Jenő vérbeborult arccal és ezzel a kiáltással hogy: — Nyomorult, hát te a nadrágomra pályá­zol? — olyan dühvel ugrott neki a boldogtalan­nak, hogy ha a vezető segéd a legválságosabb pillanatban közbe nem vág a kardjával, hát szent, hogy kettéhasította volna a koponyáját, így azonban csak laposvágást kapott a nadrág­metélő, hanem azt azután akkorát, hogy bele­szédült és végkimerülés címén meg kellett szün­tetni a páros viaskodást. A segédek holmi lova­­gias kibékülést próbáltak pengetni, hanem Kor­­ponay hallani sem akart róla. — Mit? — pattant fel öltözködés közben, mialatt suttyomban folytonosan a nadrágján járt a szeme, — ilyen fráterrel nem fogok kezet! S azt már magában, hogy senki ne hallja, fájdalmasan mondta: —­lyen gazember! Ahelyett, hogy (a gyáva) nekem jött volna, hát végighasítja a nadrágo­mat! S felöltözködvén, némán mutatott rá a se­besült nadrágszárnyra és elrobogott, még a lép­csőn, de még a kocsiban is, sőt még odahaza ,s egyre-másra ezt sziszegve, csaknem magán kí­vül, a foga között: —­ Gazember! Elszakítja a szép nadrá­gomat! A párbajnak hamarosan hire terjedt az is- 62-dik évfolyam. 128. szám. a Ei^rxxszTEax Asaki Egén évra------28 kor — Ikii Félévre______14 . — . Negyedévre— _ 1 . — . Egy bóra------1 , 40 . Egyes szám--------- _ 10 1111.PESTI NAPLÓ Budapest, 1911. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podranaicky-utca 12. —"-J-P­APSCHIXDETEREXAXAIi Egyu né­v fillér, TuUgsbk b.td­v.110 filér Hirdetések milliméter számí­tás­sal, díjszabás szerint Megjelenik hétfői kivételével naponkint ünnep után is. Csütörtök, június 1. Mai számunk 32 oldal.

Next