Pesti Napló, 1913. január (64. évfolyam, 1–27. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Levél a munkapárt elnökségéhez* írta: Sándor Pál országgyűlési képviselő. Nagy méltóságú Elnök Úr! Nehéz szívvel és súlyos politikai felelősségem teljes tudatában vagyok bátor Nagyméltóságodnak bejelenteni, hogy a nemzeti munkapártból kilépek. Mikor a nemzeti munkapárthoz csatlakoztam, ezt abban a hitben tettem, hogy az a párt az egykori szabadelvű párt bukásának szomorú tapasztalatain okulva, a tiszta liberalizmus és az igazi demokrácia útján fogja keresni hazánk annyi súlyos sebének orvoslását. Annál inkább hittem ezt, mivel az akkori kormány minden kompetens tényezője nagy nyomatékkal hirdette, hogy a súlyos alkotmányjogi krízisből a kibontakozást egyedül az általános választói jogban látja. A lefolyt évek során azonban mély megdöbbenéssel tapasztaltam igen gyakran, hogy a pártban bizonyos oligarchikus befolyások érvényesülnek, melyek a többség liberális és demokratikus hajlandóságait elnyomják, vagy megnyirbálják. Így legutoljára az adótörvények kérdésében a munkapárt nagy többségében — ezt senki sem vonhatja kétségbe — megvolt a csaknem egyhangú akaratnyilvánítás arra nézve, hogy az adótörvények életbeléptetése egy évre feltétlenül elhalasztassék. Annál kínosabban lepett meg, hogy pár nappal később az említett politikai befolyások elég erősek voltak arra, hogy a párt egyhangú állásfoglalását megfordítsák. Tisztán láttam tehát, hogy a munkapártban nem a többségi elv, hanem egy hatalmas befolyással bíró — hogy úgy nevezzem — pártkamarilla akarata érvényesül. Mégis türelemmel vártam tovább, mert reméltem, hogy a választójognak valóban liberális és demokratikus megoldásával a kormány úgy a korona, mint a saját ismételt és megmegúyitott ígéreteit — hogy „a kormány javaslata demokratikusabb lesz, mint az egyesült ellenzéké“ — valóra fogja váltani. Az a törvényjavaslat azonban, melyet a kormány ma beterjesztett, nem hogy a demokrácia ügyét szolgálná, de állandósítja azokat az állapotokat, melyek hazánk gazdasági és kulturális haladásának legfőbb akadályai. Az a tetszés pedig, melyet a Ház mai ülésén a miniszterelnök úr előterjesztése kiváltott, megfosztott minden reménytől, melyet a párt demokratikus jövője tekintetében még tápláltam és széjjel foszlott minden hitem az iránt, hogy a munkapárt képes volna a választói jog kérdését liberális alapon megoldani. Nagyméltóságú Elnök Úr! Én sem doctrinák, sem utópiák rabja nem vagyok. Köztudomású, hogy a választójogi liga intranzigensei soraiból való kilépésre kényszerítettek, mivel nem voltam hajlandó politikai cselekvésemet az ő elméleteik alapján irányítani. Nem, én mindig a gyakorlat embere voltam és magatartásomban elsősorban a dolgozó polgárság érdekeit tartottam szem előtt. Ebből a szempontból az én választójogi politikámnak két sarkalatos alapelve van. Az egyik, hogy be kell engedni az alkotmány sáncaiba az ipari munkásság egyetemét, mint az ország egyik legfegyelmezettebb politikai faktorát; a másik, hogy a gazdaságilag gyenge, százféle függőségi viszonyban álló mindenféle befolyás által megfélemlített magyar polgári középosztálynak biztosítani kell lelkiismereti szabadságát, a titkos szavazást. Mély fájdalommal konstatálom, hogy a kormány javaslata ennek a két alapelvnek nyílt negációja, a munkásosztály kinullázása és a polgári közvélemény terrorizálásának további lehetősége. Ilyen körülmények között nem választhatom azt a kényelmes, de hipokrita álláspontot, hogy a munkapárt soraiban megmaradva, azt hirdessem: „Én belülről fogok igyekezni ezt a törvényjavaslatot megjavítani“. Ez nem volna sem őszinte, sem becsületes beszéd. Először azért, mert a kormány javaslata alapelvében annyira elhibázott, hogy részletes módosításokkal még nem javítható. De azért is, mert a munkapárt vezetőségének már említett oligarchikus tendenciái siningy-a nyilvánvalók és kímélet (1893.) Irta: Krúdy Gyula, Dombey. Húsz éve Dombey György az oxfordi algimnázium növendéke volt, rövid nadrágban járt, szerelmes volt, beteges, korai elhalálozásra elszánt ifjú volt éjjel a szívverését, gyönge tüdejét és sovány karjait leste, valamint a nagy fák zúgását, amelyek a régi kis algimnázium környékén álldogáltak, beszélgettek és úgy viselkedtek mintha személyes ismerősei volnának Dombey Györgynek. (Mindazok megnyugtatására, akik idáig gyanakodva, összeráncolt homlokkal követték az írót, kijelentem, hogy Dombey György csupán álnév volt kölcsönbe Boz úrtól, akinek műveit ál-Dombey a valóságos életben egy szilaj, középkori rablóktól származott uraság és egy enyhe, csupán elszegényedett grófkisasszonyokhoz méltó finomságú, lágy, ábrándos, merengő és szívjájós nevelőnő szerelem-gyermeke volt. Ugyanezért nem tölthette gyermekkorát abban a városban, hol atyja a középkori zsarnok uralkodott, parasztot nyúzott, urakat dölyfösen lenézett s az esperessel hamis keresztlevelet állíttatott ki fia számára, hogy ne kelljen annak „törvénytelensége“ miatt az idegen városokban szégyenkezni. Pedig sok-sok esztendő múlott el, amíg a kispatakhoz hasonló csendességű, régi pianinóból ködös tavaszi éjjelen elhangzott szerenádra emlékeztető mosolygása és ábrándjaiban az ólomkatonák vagy a valóságos császárok körül borongó hölgy, az elszegényedett akkoriban kezdte olvasgatni egy gimnaziálisfiucska „La belle Izabella, donna Bella, Arabelle von Macskaházy és „Dombey és Fia“, regény, négy kötetben, „Niklas Nickleby“, ugyancsak négy kötésben! Istenem, mily boldog-boldogtalan gyermek vagyok! ■=_ sóhajtotta az ifjú éjszaka, midőn senki sem hallotta, csupán a nagy fák, az algimnázium körül, esetleg a vadludak, amelyek a csillagsugáros éjszakában nagy magasságban repültek napkelet felé. S ezzel már el is ment volna mellette minden, amit életnek, viszontagságoknak, kalandoknak, élményeknek szoktak későbbi korban nevezni az emberek. Az grófi dáma jó magaviseletével kiérdemelte, hogy László (más néven „a kis Dombey“), a valóságban is nevet, címet, rangot és esetleg vagyont kapjon, amelyet majd gondtalan kézzel tesz fel a szerencseszámra. Midőn az algimnázium körül a vén nyárfák, iharok s jószagu ecetfák zúgtak, a későbbi gróf Leicester Diamant még csupán Dombey névre hallgatott. „Kis Dombey“ — mondta magának éjjel, mikor bekövetkezendő haláláról, elhagyatottságáról és édesanyjáról, a lágy tavaszi szélről gondolkozott, akit néha olyan messzire érzett magától, mintha Dombey úrnő példáját követte volna.) Tél volt s a nyárfák szépséges levelei miután cigaretta-pajpiros módjára összesodródtak, elmentek a folyó vagy a föld temetőjébe, a vadludak éji kiáltása régen elhangzott a tájról, mint a vándor kuruckatona éneke, aki egykor e határcsárdában dalolt, a hópelyhek oly vigasztaló némasággal szálldostak alá messzi állomásaikról, mint megannyi gyermekálmok a karácsonyi kedvvel lobogó kandalló előtt a medvebőrön, olykor felcsilingelt a szánka csengője a kis diák szobájába és rézvörös-arcu hegyvidéki urak mentek farkasra vadászni az erdőbe. A favágó meseszerű kopogása helyett, mint riasztó riadalom dördült végig az erdőn a puskalövés. Tél volt. Dombey megírta végrendeletét, a párnája alatt tartogatta, gyászjelentést pingás tussal, cinóberes családi címerrel, amely így kezdődött: „Álomi Ábránd grófleány, mint édesanya és La Belle de Matskaházy, mint jegyes jelentik, hogy . . .“ S a végért rondizással e jellemző szavak: „Drága halottunk tetemét odatemetjük, hová a tél temeti az elpusztult kis madarakat!“ La Belle nevelő-kisasszony volt a főszolgabíró leányánál s gyakran cserélt regényt Dombeyvel a promenádon, ahol a kisasszonyokat sétáltatta s ugyanakkor csúf grimace-t vágott az aranyzsinóros blúzban sétálgató postáskisasszony után, amint a pap-tanárok udvarlását fogadta. Matskaházy egy göndörhajú, barna és igen kicsinyszájú urhölgy volt, atyja megitta az eszét. 64-ik évfolyam. 1. szám. ELÖFIZETETI ÁRAK: Egész évre _ _ 28 köt. — fill. Félévre ...___14 . — s Negyedévre— _ 1 . — Egy hóra — — 2 . ,40 t Egyes szám — — — — 10 fü. Budapest, 1913. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicky-utca 12. /t APRÓHIRDETÉSEK ÁRAJt Egry.s ssO 6 QUéi vastagabb b.tflv.l 10 fillér. Hirdetések milliméter számítás*sal, díjszabás szerint Megjelenik hétfő Kivétel évéi naponkint, ünnep után is. Szerda, január 1. Mai számunk 36 oldal