Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)
1913-04-01 / 77. szám
AUtÓFIZETÉS, ÁHAKj Eg*» ívre _ _ 28 kor. — SB. j?«*VW---------.14 . - . Megyedivre_ _ 7 . — Egy b6ia------# . 4C * Egytt tz&m _ _ _ _ 10 SB, '•(•k,-*,. r.-r'-t •) ," T«fi':’l^flHpiP^^Jpwjpäi". ?:'v5f''.'‘: '"' ■’0f^’s’T’T-wtv^*j»h 64-ik évfolyam. 77. szám. NAPLÓ —r—.-='■■=■■■■ ■ i, ■:@ JLFRÖH2S&STESSK Egy«« ut 0 fillér, VMtefftftb bat&vél 10 Olléth Hirdetések milliméter szdmlii»ssal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1913. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicky utca 12. Kedd, április 1. A március hó végéra lejáró eS©?62@rés@ík©t kérjük idejekorán megállítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennakadása legyen. ....... — ... . — ...1,1- l-1 .11— - — ■■ ■. Új véráldozatok. A politikai éjszakában újra felbukkant a létszámemelés zörgő csontú kisértete. Most már kevésbbé szemérmetes tartózkodással jelenik meg, mint a múltkor, amikor egy-két cáfolat is elegendő volt arra, hogy el lehessen hessegetni. A kisértet itt van, halálos lebernyegének uszályát a munkapárt hordozza és már az sem titok, hogy a szörnyű rém mit és mennyit kiván. Katona kell neki, szám szerint ötvenezer, ami a kétéves katonai szolgálatot tekintve, évente huszonötezernyi újonctöbbletet jelent. Csinos szám, ugye? Még egy esztendő sem múlt el azóta, hogy Tisza ismeretes csínytevésével a parlamentben keresztülhajszolta a véderőreformot és újra a militarizmus kínoz minket. Nem akarunk nagyon messzire viszszamenni, csak Széll Kálmán miniszterelnökségének koráig. De az azóta elmúlt évtized is mindennél jobban bizonyítja, hogy a katonai kérdések és a katonai követelések azok, amelyek örökösen megakadályozzák a magyar politika becsületes kifejtését. A Széll-kormány 1902-ben a hároméves szolgálatra bent tartott póttartalékosok miatt bukott meg. A Tisza-kománynak is katonai kérdésekkel volt baja és a végzetes házszabályrevíziót, a híres november 18-ikát pedig szintén azért erőltették Bécs és Tisza, hogy legyűrjék azt a parlamenti ellentállást, amelyik éppen az örökös katonai kérdések miatt támadt. Az 1905-iki januári választásokból győzedelmesen kikerült koalíció is azért nem juthatott nyomban uralomra, mert katonai téren nem deferált az udvarnak és a közös minisztereknek. A Fejérváry-kormány csúf létének egyetlen alapja a korona és a nemzet között a katonai kérdésben fölmerült differenciák voltak. Amikor pedig a koalíció végre uralomra juthatott, akkor kormányprogrammban kellett a katonai kérdéseknek kikapcsolását kimondani. Bécs, természetesen, ennek dacára is mihamarabb létszámemelési kísérletekkel környékezte meg a Wekerle-kormányt, amely, dicséretére legyen mondva, ebben a kérdésben különbül viselkedett, mint elődei. (Igaz, hogy utóbb éppen a katonai kérdésben kifejtett ez a hazafias ellentállása tette a koalíciós kormányt Bécsben időnap előtt imposszibilissé.) A katonai követelések buktatták meg Khuen Károlyt és ugyancsak ezek a kérdések tüzelték Tisza és Lukács erőszakos rosszaságát. .Június 4-től a házszabályrevizióig minden a hadsereg miatt történt, évtizeden túl is a katonai kérdés a magyar politikának csontára, magva. A katonai kérdés és a házszabályrevízió, de az utóbbi — legyünk ezzel tisztában — csupán a militarizmus okozta bajoknak csúnya nyúlványa. Ha az ember azt a felesleges fényűzést övé lesz a gyönyörű asszony, a kétemeletes ház és az ötvenhatezer koronáról szóló takarékkönyv. S a virágzó üzlet öt segéd: méri a húst reggeltől-estig, ezüsttel, bankóval, aranynyal színültig a kassza, mert ügyes asszony az ő kis jegyese, okkal-móddal, szerencsével vezeti a szép, nagy üzletet! Egy szép asszony, aki, ha kell, hentesné, ha kell, előkelő dáma, és körülbelül kétszáz ezer korona vagyon! Igazán boldog volt Balázs, az irodatiszt. Mi az ő exisztenciája ehhez képest? Igaz, azt mondják, hogy a férfi önmagában tőkét képvisel, minek a kamata lan az összeg, mit a férfi évente keres. Neki van most eZernégyszláZ korona törzsfizetése, nyolcszláZ korona lakbére, s kétszáz korona, ez a drágasági pótlék, összesen kétezernégyszáz korona, ami körülbelül ötvenezer korona tőke évi ötszázalékos kamatát jelenti! Lehet, hogy jól számított, lehet, hogy rosszul, mindegy, mert negyedrészét sem teszi ki ez a nem létező ötvenezer korona tőke a szép asszony fix vagyonának! Pedig a háziasság jogilag is: vagyonközösség. Mindegy! Ahogy van, úgy van. Az a fő, hogy három hónap múlva meglesz az esküvő, megszűnik az ő nyomorúsága és szegény, jó anyjának havonta száz koronát is küldhet... Hideg volt. Szél is fujdogált. Be’ jó ilyenkor a prémes kabát! Egy nagy szabó cég csinálta hitelre. A jó parthie: biztos pénz. Mosolygott és hirtelen megállt. Ma kedd van! Hetivásár. A szép asszony kint van a piacon. Úgy is a közelben vezet el az Útja. Odamegy és meglátogatja! Átvágott egy keskeny utcán, neki a Vásártérnek. Gyors, ruganyos léptekkel haladt, engedi meg magának, hogy emelkedettebb, európai szempontból tekintsen alá a mi parlamenti életünk piciny bogárnyüzsgésére, kétségbe kell esnie. Amíg a szerencsés, gazdag és művelt külföldön a politikai élet a társadalmi erők egészséges mérkőzésének küzdőporondja, addig nálunk a katonai kérdések útját állják az erők és a csoportok szabad kifejlődésének és a nemzetet a piciny hűbérországocskák örökös, mindent megőrlő gravaminális politikájába szorítják bele. A hadsereg, amely nem nemzeti, amelynek ezredlobogói nem a nemzeti géniusz szellőjében lengedeznek, hanem a lélektelen és eszmény nélküli nagyhatalmi politikától konyulnak alá, ez a hadsereg az oka annak, hogy a mi politikánk ma sokkal inkább hasonlít Finnországéhoz, nem, tovább megyünk: az elzász-lotharingiai birodalmi tartományéhoz, mint Angliáéhoz, vagy valamely más szabad államéhoz. És most ezer bajaink közepette újra a militarizmus kopogtat nyomorúságunk kamarájának ajtaján. Megint több katona kell. A katonát pedig nem azért kérik, hogy puszta kézzel álljon a gyakorlatozó mezőnyön. Fegyvert akarnak a kezébe adni, vagy pedig az ágyú bronzcsöve mellé óhajtják őt állítani. Mindez pénzbe kerül A több katona több puskát, több ágyút, több egyenruhát, több lovat jelent, a több felszerelés pedig több pénzt. Mértani arányban növekszik itt az éhség, a mohóság, a követelőzés és minden egyes századoj katona súlyos megterhelést jelent a nemzet amúgy is lerongyolt gazdasági élete számára. Fehér angyalok fekete táskával. Irta: Lázár István. Az aktacsomót beletette a sárga bőrtáskába, fölvette prémgalléros kabátját és elindult a központi igazgatósághoz. Dudorás Éva szökdécselt le a lépcsőn, s mikor kiment a kapun, Úgyérezte, mintha börtönből szabadult volna. Visszapillantott a nagy, sárga házra, hol az államnak tíz esztendő óta robotol. Oly jól esik délelőtt egy kis szabad levegő! No, de már nem sokáig tart azt ő rabsága! Még csak egyetlenegy esztendőt szolgál, akkor fölmondja a hivatalát és Végkielégítteti magát... Hófelhők lógtak azi égről. A csillagos pelyhek csendesen szállingóztak lefelé. A nap nem látszott, mégis fény rengett az ember arczán, mint mikor valaki árnyékban van s a falombok közül egy marknyi sugár a fejére tűz. Mosolygott Balázs, az irodatiszt, a jegyesére gondolt. Nem királyleány az ő jegyese, nem is grófnő, nem is bárt ő, nem is valami nagy családból való. Hentes és mészáros volt az Ura; fiatalon özvegyen maradt, s ha a hentesek és mészárosok meghalnak, mindig marad Utánuk egy-két ház; tisztes név és jó csomó ezzüst is... Gazdag és igen Szép asszony. Alig mult huszonhatévés. Véletlenül megismerkedtek a korcsolya-egylet bálján, házakig ért?, beleszeretett, az asszony is, és három hónap múlva már lakodalmat ülnek!! Meg fog állni a hasmérő-sátor mögött s valami tréfát csinál... öt perczig ott marad, azzal megy az igazgatósághoz. A szíve bizsergett. Szerette az asszonyt. Ha szegény volna, tán akkor is feleségül venné. Igaz, hogy akkor nyomorogniok kellene, de hát az ember szívesen szenved azért a nőért, kit szív szerint szeret... Czipője alatt vinnyogott a hó. A boldog ember sohasem fázik. Kipirult, nevető arccal olvadt a piac forgatagába. A szalagkereskedők sátrai mellett és a narancsos kofák kosarai között végigment. Ott a sátor! Szinte futva ment feléje. Hátul került és megállt. Pillanatnyi szégyenkezést érzett. Az ő menyasszonya hasmérő sátorban!... Ott volt. Háttal állt feléje, de látta a Szép, finom profilját. Milyen szép és milyen kedves abban a szürke hárászkábiátban! A szive dobogni kezdett. __ Odarohanjon-e ? Megcsókolja-e? Nem lehet. Adott és nézte szerelmes, boldog szemmel. Gondolkozott. Megtréfálja. Most visszaad egy huszkoronásból... Táskája csak úgy duzzad az ezüsttől! Istenem, ha tudná, hogy neki csak egy forintja van, egyetlenegy forintja ebédre s vacsorára! Közelebb ment. Szemét az asszony kívánatos, gömbölyű vállára vetette. Majd lekerül a hárászkablát róla. He megesküsznek, nem engedi, hogy a piacra kijárjon! Ébenfekete haja kikandikált a Csinos főkötő alól. Micsoda haj! Olyan szép és olyan puha, hogy, tán meg is lehetne enni! A szerelmes ember, a szivével nézi a kiválasztott asszonyt. És az asszonyok úgy meg- Mai számunk 32 oldal.