Pesti Napló, 1913. április (64. évfolyam, 77-102. szám)

1913-04-01 / 77. szám

A­UtÓFIZETÉS, ÁHAKj Eg*» ívre _ _ 28 kor. — SB. j?«*VW---------.14 . - . Megyedivre_ _ 7 . — Egy b6ia------# . 4C * Egytt tz&m _ _ _ _ 10 SB, '•(•k,-*,. r.-r'-t •) ," T«fi':’l^flHpiP^^Jpwjpäi". ?:'v5f''.'‘: '"' ■’0­f^’s’T’T-wtv^*j»h 64-ik évfolyam. 77. szám. NAPLÓ —r—.-='■■=■■■■ ■ i, ■:@ JLFRÖH2S&STESSK Egy«« ut 0 fillér, VMtefftftb bat&vél 10 Olléth Hirdetések milliméter szdmlii»s­sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1913. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicky­ utca 12. Kedd, április 1. A március hó végéra lejáró eS©?62@rés@ík©t kérjük idejekorán megállítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennaka­dás­a legyen. ....... — ..­­. . — ...1,1- l-1 .11— - — ■■ ■. Új véráldozatok. A politikai éjszakában újra felbukkant a létszámemelés zörgő csontú kisértete. Most már kevésbbé szemérmetes tartózko­dással jelenik meg, mint a múltkor, amikor egy-két cáfolat is elegendő volt arra, hogy el lehessen hessegetni. A kisértet itt van, halálos lebernyegének uszályát a munka­párt hordozza és már az sem titok, hogy a szörnyű rém mit és mennyit kiván. Katona kell neki, szám szerint ötvenezer, ami a két­éves katonai szolgálatot tekintve, évente huszonötezernyi újonctöbbletet jelent. Csi­nos szám, ugy­e? Még egy esztendő sem múlt el azóta, hogy Tisza ismeretes csínytevésével a par­lamentben keresztülhajszolta a véderő­reformot és újra a militarizmus kínoz minket. Nem akarunk nagyon messzire visz­­szamenni, csak Széll Kálmán miniszter­­elnökségének koráig. De az azóta elmúlt évtized is mindennél jobban bizonyítja, hogy a katonai kérdések és a katonai köve­telések azok, amelyek örökösen megakadá­lyozzák a magyar politika becsületes kifej­­tését. A Széll-kormány 1902-ben a három­éves szolgálatra bent tartott póttartaléko­sok miatt bukott meg. A Tisza-kom­ány­nak is katonai kérdésekkel volt baja és a végzetes házszabályrevíziót, a híres no­vember 18-ikát pedig szintén azért erőltet­ték Bécs és Tisza, hogy legyűrjék azt a parlamenti ellentállást, amelyik éppen az örökös katonai kérdések miatt támadt. Az 1905-iki januári választásokból győzedel­mesen kikerült koalíció is azért nem jutha­tott nyomban uralomra, mert katonai téren nem deferált az udvarnak és a közös mi­nisztereknek. A Fejérváry-kormány csúf létének egyetlen alapja a korona és a nem­zet között a katonai kérdésben fölmerült differenciák voltak. Amikor pedig a koalíció végre uralomra juthatott, akkor kormány­­programmban kellett a katonai kérdéseknek kikapcsolását kimondani. Bécs, természete­sen, ennek dacára is mihamarabb létszám­­emelési kísérletekkel környékezte meg a Wekerle-kormányt, amely, dicséretére le­gyen mondva, ebben a kérdésben különbül viselkedett, mint elődei. (Igaz, hogy utóbb éppen a katonai kérdésben kifejtett ez a ha­zafias ellentállása tette a koalíciós kormányt Bécsben időnap előtt imposszibilissé.) A ka­tonai követelések buktatták meg Khuen Károlyt és ugyancsak ezek a kérdések tü­zelték Tisza és Lukács erőszakos rosszasá­gát. .Június 4-től a házszabályrevizióig min­den a hadsereg miatt történt, évtizeden túl is a katonai kérdés a magyar politikának csontára, magva. A katonai kérdés és a ház­­szabályrevízió, de az utóbbi — legyünk ezzel tisztában — csupán a militarizmus okozta bajoknak csúnya nyúlványa. Ha az ember azt a felesleges fényűzést övé lesz a gyönyörű asszony, a kéteme­letes ház és az ötvenhatezer koronáról szóló takarékkönyv. S a virágzó üzlet­ öt segéd: méri a húst regg­eltől-estig, ezüsttel, bankó­val, aranynyal színültig a kassza, mert ügyes assz­ony az ő kis jegyese, okkal-móddal, sze­rencsével vezeti a s­zép, nagy üzletet! Egy szép asszony, aki, ha kell, hentesné, ha kell, előkelő dáma, és körülbelül kétszáz­ ezer korona vagyon! Igazán boldog volt Balázs, az irodatiszt. Mi az ő exisztenciája ehhez ké­pest? Igaz, azt mondják, hogy a férfi önma­gában tőkét képvisel, minek­ a kamata lan az összeg, mit a férfi évente keres. Neki van most eZernégyszláZ korona törzsfizetése, nyolc­­szláZ korona lakbére, s kétszáz korona, ez a drágasági pótlék, összesen­ kétezernégysz­áz korona, ami körülbelül ötvenezer korona tőke évi ötszázalékos kamatát jelenti! Lehet, hogy jól számított, lehet, hogy rosszul, mindegy, mert negyedrészét sem te­szi ki ez a nem létező ötvenezer korona tőke a szép asszony fix vagyonának! Pedig a házias­ság jogilag is: vagyonközösség. Mindegy! Ahogy van, úgy van. Az a fő, hogy három hó­nap múlva meglesz az esküvő, megszűnik az ő nyomorúsága és szegény, jó anyjának ha­vonta száz koronát is küldhet... Hideg volt. Szél is fujdogált. Be’ jó ilyen­­kor a prémes kabát! Egy nagy szabó­ cég csi­nálta hitelre. A jó parthie: biztos pénz. Mo­solygott és hirtelen megállt. Ma kedd van! Hetivásár. A­ szép asszony kint van a piacon. Úgy is a közelben vezet el az Útja. Odamegy és meglátogatja! Átvágott egy keskeny utcán, neki a Vá­sártérnek. Gyors, ruganyos léptekkel haladt, engedi meg magának, hogy emelkedettebb, európai szempontból tekintsen alá a mi par­lamenti életünk piciny bogárnyüzsgésére, kétségbe kell esnie. Amíg a szerencsés, gaz­dag és művelt külföldön a politikai élet a társadalmi erők egészséges mérkőzésének küzdőporondja, addig nálunk a katonai kér­dések útját állják az erők és a csoportok szabad kifejlődésének és a nemzetet a piciny hűbérországocskák örökös, mindent meg­­őrlő gravaminális politikájába szorítják bele. A hadsereg, amely nem nemzeti, amelynek ezredlobogói nem a nemzeti géniusz szellő­jében lengedeznek, hanem a lélektelen és eszmény nélküli nagyhatalmi politikától ko­­nyulnak alá, ez a hadsereg az oka annak, hogy a mi politikánk ma sokkal inkább ha­sonlít Finnországéhoz, nem, tovább me­gyünk: az elzász-lotharingiai birodalmi tar­tományéhoz, mint Angliáéhoz, vagy vala­mely más szabad államéhoz. És most ezer bajaink közepette újra a militarizmus kopogtat nyomorúságunk ka­marájának ajtaján. Megint több katona kell. A katonát pedig nem azért kérik, hogy puszta kézzel álljon a gyakorlatozó mező­nyön. Fegyvert akarnak a kezébe adni, vagy pedig az ágyú bronzcsöve mellé óhajtják őt állítani. Mindez pénzbe kerül A több katona több puskát, több ágyút, több egyenruhát, több lovat jelent, a több felsze­relés pedig több pénzt. Mértani arányban növekszik itt az éhség, a mohóság, a köve­telőzés és minden egyes század­oj katona súlyos megterhelést jelent a nemzet amúgy is lerongyolt gazdasági élete számára. Fehér angyalok fekete táskával. Irta: Lázár István. Az aktacsomót beletette a sárga bőrtás­kába, fölvette prémgalléros kabátját és elin­dult a központi igazgatósághoz. Dudorás Éva szökdécselt le a lépcsőn, s mikor kiment a kapun, Úgy­­érezte, mintha börtönből szabadult­ volna. Visszapillantott a nagy, sárga házra, hol az államnak tíz esztendő óta robotol. Oly jól esik délelőtt egy kis szabad levegő! No, de már nem sokáig tart azt ő rabsága! Még csak egyetlenegy esztendőt szolgál, akkor fölmondja a hivatalát és Végkielégítteti­ magát... Hófelhők lógtak­ azi égről. A csillagos pely­­hek csendesen szállingóztak lefelé. A nap nem látszott, mégis fény rengett az ember arczán, mint mikor valaki árnyékban van s a falom­bok köz­ül egy ma­rknyi sugár a fejére tűz. Mosolygott Balázs, az irodatiszt, a jegyesére gondolt. Nem királyleány az ő jegyese, nem­ is grófnő, nem is bárt ő, nem is valami nagy családból való. Hentes és mészáros volt az Ura; fiatalon özvegyen maradt, s ha a hen­tesek és mészárosok meghalnak, mindig ma­rad Utánuk egy-két ház; tisztes név és jó csomó ezzüst is... Gazdag és igen Szép asszony. Alig m­ult huszonhaté­vés. Véletlenül megismerkedtek a korcsolya-egylet bálján, házakig ért?, belesze­retett, az asszony is, és három hónap múlva már lakodalmat ülnek!! Meg fog állni a hasmérő-sátor mögött s va­lami tréfát csinál... öt perczig ott marad, az­zal megy az igazgatósághoz. A szíve bizsergett. Szerette az asszonyt. Ha szegény volna, tán akkor is feleségül venné. Igaz, hogy akkor nyomorogniok kel­lene, de hát az ember szívesen szenved azért a nőért, kit szív szerint szeret... Czipője alatt vinnyogott a hó. A boldog ember sohasem fázik. Kipirult, nevető arccal olvadt a piac forgatagába. A szalagkereskedők sátrai mellett­ és a narancsos kofák kosarai között végigment. Ott a sátor! Szinte futva ment feléje. Hátul került és megállt. Pillanatnyi szé­gyenkezést érzett. Az ő menyasszonya has­­mérő­ sátorban!... Ott volt. Háttal állt feléje, de látta a Szép, finom profilját. Milyen szép és milyen kedves abban a szürke hárászkábiátban! A szive dobogni kezdett. __ Odarohanjon-e ? Megcsókolja-e? Nem lehet. Adott és nézte szerelmes, boldog szemmel. Gondolkozott­. Megtréfálja. Most visszaad egy huszkoronásból... Táskája csak úgy duz­zad az ezüsttől! Istenem, ha tudná, hogy neki csak egy forintja van, egyetlenegy forintja ebédre s vacsorára! Közelebb ment. Szemét az asszony kívá­natos, gömbölyű vállára vetette. Majd lekerül a hárászkablát róla. He megesküsznek, nem engedi, hogy a piac­ra kijárjon! Ébenfekete haja kikandikált a Csinos fő­­kötő alól. Micsoda haj! Olyan szép és olyan puha, hogy, tán meg is lehetne enni! A szerelmes ember, a szivével nézi a ki­választott asszonyt. És az­ asszonyok úgy meg- Mai számunk 32 oldal.

Next