Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)

1915-09-01 / 243. szám

Budapest, 1915. 66-ik évfolyam. 243. szám. Szerda, szeptember 1 . . mpbó HIRDETÉSEK ARAI T­T?arrr XTA TIT A — - ^ - WkJB mm ^^^ S m lm­­­a a uL^jP • 3R n anc^k mmm«« «zimiu*. »to a PINTT NAPLÓ JL JLj§J JL JL JLjJClA U\J Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vilmos császár uz 55. oroszok veresége Lucknál Jt budapesti gyaloghadosztály hősies rohama —12 tisztet és több mint 1500 főnyi legénységet elfogtunk — Kobrintól északra Przuzanyig előre nyomultunk Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 augusztus 11-én.) Orosz hadszíntér : 'A Lucktól északra és északkeletre ellenálló orosz haderőt tegnap heves harcok között dél felé vetettük vissza. 12 tisztet, több mint 1500 főnyi legénységet fogtunk el, 5 gépfegy­vert, 5 mozdonyt, 2 vasúti vonatot és nagymennyiségű h­ac­iszert zsákmányoltunk. Csapa­taink Sviniucky, Gorochov, Radziechov és Turze mellett is kényszerítették az oroszokat, hogy ,a visszavonulást folytassák. Radziec­ovtól délre a budapesti császári és királyi gya­loghadosztály ezredei a szokott vitézséggel rohammal foglaltak el egy erősen elsáncolt védelmi vonalat. A Strypa mentén az átkelés kierőszakolásáért folyik a harc és az oroszok itt üldöző csapataink előnyomulását egyes helyeken kemény ellentámadásokkal gátolják. A Dnyeszter mellett és a besszarábiai határon nincs újság. Kobrintól északra küzdő had­erőnk a Muchaviec felső folyásánál fekvő Przuzany-ig nyomult elő. Visszaverjük az olasz előretöréseket Olasz hadszíntér : "A délnyugati harcvonalon tegnap sem voltak nagyobb jelentőségű harcok. San Mar­tinónál az ellenség két előretörését és azonkívül egy a tolmeini lúdfő déli része és egy Flitsch m­ellett a völgyet védő hadállásunk ellen intézett támadást vertünk vissza. Höfer, altábornagy­i vezérkar főnökének helyettese a felső Naweven MfonzeUMk 1 mz átkelést Nagy orosz ellentámadás a Strypa mentén "A német főhadiszállás jelenti: Berlin, augusztus 31. Nyugati hadszíntér: Jelentősebb esemény nem történt. Kele­ti h­adszíntér : Hindenburg tábornagy had­csoportja Friedrichstadttól délre a hídfőn a harc még tart. A Njementől keletre csapataink a Grodnotól Vilnába vezető vasúti vonal felé nyomul-­unk előre. "2600 foglyot ejtettek.­­ Grodno várának nyugati arcvonalán elértük Novy-Dvur és Kusnica vidékét. Grodeknél az ellenség támadásaink elől kiürítette állásait a bialistoki erdőség keleti szélén. Lipót bajor herceg tábornagy had­csoportja A felső Nareven helyenként már kiküzdöttük az átkelést. A hadcsoport balszárnya Pruzany felé nyomul előre. Mzdisztá'Bn tábornagy hadcsoportja Üldözés közben elértük a Muchavice-szakaszt. Ír ellenséges utóvédeket megvertük, 3700 oroszt elfogtunk. Dél/keleti hadszíntér :­i sírzozanytól északra az ellenséget áttört és azt üldöző német és osztrák-magyar csa­patokat nagyobb orosz erők ellentámadása a Strypa mentén h­elyenkint feltartóztatta. Legfelsőbb hadvezetőség­ ­ már nem lehet messze. . • London, augusztus 31. . .... Economist című­ pénzügyi lap feltűnő , cikke a hatalmak egyensúlyának elméletét fej-­­ legeli és azt mondja, hogy egy angol sem te­­­­kinth­eti az egyensúly fentartására irányuló politikának Ausztria és Magyarország szétzú­zását és szétdarabolását. Ha az egyensúlynak egyáltalában van értelme s az angol politika szellemét és céljait jelenti­, akkor a béke nem lehet oly távol, vagy oly nehezen elérhető,­­ mint ahogy egyesek hiszik. Európa 1715-ben, vagy 1813-ban nem volt közelebb a kimerü­léshez, mint 1915-ben. Ha a mi szándékunk az, hogy az egyensúlyt az 1869-iki, vagy 1913-iki alapon helyreállítsuk oly változások­kal a keleten, amelyek kisebb­ nemzetek kí­vánságainak megfelelnek, a cél aránylag rövid idő múlva elérhető anélkül, hogy gyógyítható kimerültségből gyógyíthatatlan nyomorba és csődbe jutna. Lapunk mai száma 20 oldal Az uszító A Szentivánéji álom fodraiba kapasz­kodva, a bömbölő galambhoz hasonlítja ma­gát Georges Clemenceau. Csak annyira sza­bad bömbölnie, mint amennyire bömbölni t­ud egy galamb, különben brutalitásaival megfojtja őt a francia cen, amely, —­ érdekes — annál nagyobb győzelmeket arat a francia sajtó fölött, mentül több vesztesé­get kénytelen letagadni Joffre és a francia vezérkar. Bömbölő galamb — ez megjárja, példája szomorú és megindító, de egyben lak­kesitő is, egy ember, aki majd ha minde­n elmúlt, bátran előállhat és azt mondhatja: egy percig sem tagadtam meg magamat, mindig az maradtam, aki korábban is vol­tam.­­ Természeti és szóptani látványnak is egyaránt milyen förtelmes azonban a ga­lamb, akiből ölyv lesz. És ha Clemenceau a bömbölő galamb, akkor egykori tanítványa, Aristide Briand az ölyvvé lett galamb. Újab­ban, hogy a reménytelen harctéri helyzettel együtt megingott a Viviani-kormány állása, mind sűrűbben emlegetik a nevét Aristide Briandnak, aki elnöke lenne a nemzeti vé­delem, helyesebben mondva a nemzeti mé­szárlás kormányának. Az ölyvvé vedlett ga­lamb, Briand szocialista volt egykor ,barátja az emberi jogoknak és védelmezője az em­beri életnek, amelyet széppé, jóvá és ne­messé, főként azonban megvédetté akart tenni. Amikor azonban először miniszterel­nökké lett, egy mesteri renegátsággal szol­­gálatába állt annak a francia m­zsoratőkének, amely Angliával paktálván, Oroszországot felszerelvén, gondolatban és valóságban fel­­idézte a világháborút, ezt a legnagyobb sze­rencsétlenséget, mi az emberi nemet egyál­talán érhette. A külvárosi ügyvéd, a tribun nők hőse, az utcai szónok tehetsége folytán előre jutván, elárulta a vörös lobogót és szel­lemi szolgája lett azoknak, akiknek ügyeit vivén, akik helyett sáfárkodván, ő maga ha­talomban kormányozhatott. A nép egykori védelmezőjéből igy lett a nép üldözője és a renegát ügyvéd Franciaország nagy nem­zeti szerencsétlenségét most arra használja ki, hogy újra kormányra jusson. Az egykori oktatóból igy lesz most uszitó és aki fiatal korában kezében vitte a törvénykönyvet, lándzsahordozója lett egy Poincarénak, egy Vivianinak, egy Millerandnak. Nincs visszataszítóbb látvány az uszitó­nál. Míg ő szájjal hadakozik, addig beteg szólamai miatt, az ő telhetetlen hiúságvágyá­nak kielégítésére halnak meg a százezrek és lesznek nyomorékok és sebesültek a másik százezrek. Aki egykoron a nép életéért sza­valt az ügyvédi barreaun, az most a nép ha­lálát óhajtja a lapok hasábjain és a politi­kai gyülekezetek szószékein. Dicsőségtőkét gyűjt a mások halálából és szobrának talap­zatára Franciaország lemészárolt tizenhét­éves fiait szánta. A nép barátjából így lett a nép­ leggonoszabb ellensége, ügynöke a há­­borúnak, üzletszerzője a halálnak. Romlásba

Next