Pesti Napló, 1918. január (69. évfolyam, 1–26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Budapest, 1918 RLOFIZET3SI ARAK, Ecész év.­e . . . 38 kor. — Hi rd­ évre ... » „­­NfgycxKvrc. - 1 - -Egy bóra . . fíjjy«» ad ám íra: Hada­pesten, vidéken és rú'Urudvarok­on 1« WIPT 3 * 30 Szerkesztőségi és kiadóhivatal: VII., Rákóczi-ut 18. I IWI IMI * , januuár 1 VCRO HIRDETESEK AJUU Ejtycs azó 15 filler, vastagajifr lietii*el 29 fVUér , hpdetá*e£ lüméter stán­­iával, d'ismhás «eriot Megjelölik hétfő rávéttffvd nfereo nap.­­4- UJ párt - uj év ' (h előestéjén, el.»karom­ ejteni egy pillar u'-t» a suk kimos aktualitá­s fel szeretnék odasétál­, i aiherre a gondolataim Küsz, a vá­gyaim rUn El i­.kyrom.'fejejtemi Hogy ezek az agyongyüU)' i .emfoprek, hogy öH'4. gyilkoljak és sany­ar­gatták egymást s a gottosz fajta he­lyett iri'.•'•),'. •!«•»•/•... gyesek becsületes, ki­sírt '.lepárjába akarok nézni. Ifi, Ii-' «.ei '!­'! !« . Jívniost kérdezd meg Pétert, kérdezd nvg !:áli, m akar!;: a táborul? .Já­nos' nem­ akarj», Pé; V se­m akarta, Pál sem akarta. XülöndeiUön egy­ Niköjük sen akarta, de nlfckhvnnyian el üti m­ég­* csiik akarták. A tómé;: akarta, ilietve tösrW • •', u Ha, a sok­lember csiltál a. ara* egy emfcer sohse csinált, volna Teh­át, ha megkérdezik, ki z ell­ir­­i­­ed, azt felelem: mindenki. Az egész Világ, az csz­.,zes cD?berek. Előlük !•»•.! \ édnei» Vz • irhádat. Köztük kel! árva magadat kai raV ököllel, I'aggal, fegyverrel átverekedned. I mi^er 1 ' embere! 'íl, —­ egyén , félj a S vka^"1' sz. , .tséntől, esőd&léttől, a társaságiéi, páTtió]. drtijil,-r^tár striitikai. Nem szabad hozzájuk csatlakozno ; ein szabad az életet és minden v Jp'enséggit a pártember elfogult szén*, vrl »v'zncJ. ve a-i az.i m­on­danorl: ez egy Iko!- .1il •'TVrkk­i.nt, mmr. p ::*.._ a nvu.V-kapárl f­íai halottjának özvegye. Azt kell mon­dan­od: ••••­ egy szerencsétlen ember, s ez egy szépeiv, régen asszony. És nincs függel. h vekas szegénység, nincs néppárti be­tegség, csak szegénység van és betegség van­ N ük emberri gebeinek van egy-egy sóhaja s mindenféle nyomvasag vámáru, már most ez ünnepi általános reflexió után, n elvivel nekik­ezdtem,­­mégis • csak az ítkitugás felé evezik lassan. l'j párti alakul előttünk. S a magyar, ki! a leg«':­ almasab­b háborius külügynél is jobban érdekel a torzsalkodó belügy, /gatott szemmel fordul \\@kerre nagy apparátusos készülődése felé. A párt szimpatikusul­ indul, mert \\V­ kerlek­i miildenekelőtt régi pvulz pártkereteket akar s­zét robbantani s kiiV'm­ ki'dlön, minden egyes mberhez fordul, személy szerint, hogy a magi vé­lem­én­yének, vérének és hajlandó­sága­inal megfelelően mondja ki az uj párthoz való k' a':!-f'koz8.ját. Szóval nem pártokat terel eg. fe I '­ alá, hanem embervkel: a miniszter­eki,ak M.i emberek pártján dolgozik. Mit most csak az a kérdés, hogy micsoda emberikén? * 00'-'iCTom elfelejltíui Kossuti Lajosnak ..iagiUe ődött \, . . .. , , ... n jezmikkel, melyben leírja a pozson •, karok\ és rondtteremét. allo, nrm_ fenck lölg,,­ , hl.royilit}„kosainus kr(lveltjl,, a tar ko Kinváhi V­i .. 1 4 • ivorcsev­­­erene lel szemeben !,Z S ~mind*\ "««'» és jó-e bánata tükrö­-S eW,l'n * \diszes «viilekez'/tben ültek Ivók** ' akik leié. m,,t * * monu,.­, /riA,.,, hon/i a­­­uitH, r- tttitek-t „»««tf religio jával K ' ívelünk mi" Kii Alkjait,,i,k nk^ *"f»i"':%««ioth KcHcse;-' ..hogy IvilTc szfr­z-:i|^AS)to«-pifhtus ihleltjeként rezeg végig a • - i'! v.-niji ój, . * hisz \au köztök, ha i'in is jsuk, de legalább néhány tisz­• •'••'homoít­ó, kínűinő -úriember, akinek múltja b- ••• 1 1 •• b­elén nincs folt. Par­limentünk grófi vezérei eben nem eshe­tik erkölcsi kifogás. De ez­en a jogon min­den tisztes polgár kiesküvetetheti, hogy hajol­junk meg elötte. A legnagyobb emle­ri csoda, amely előtt térdre kell borulnunk, a leg­­­a­gyobb erő, melynek ellenállni nem iehet, a genie csodája és ereje, mely Kossuth homlo­kán tündökölt, Széchenyi ideges arcjátékában vonaglott. Deák busa szemöldei mögött bújt meg, mintha hiányoznék ebből az­ uri naria­menntből. Megilletődés nélkül néz a karzati néző a padsorok sivár ábrázaataira. Pedig »•­ egyikről' tudom, hogy éjszakákat 'virraszt­ál tudós kutatásban, a másiknak impozáns gége­munkáját kénytelen vagyok elismerni s a har­madikat ha nem is uj eszmék termelőjének, de legalább ivgy ismerem, mint a kor legesz­m­ényibb gondolatainak magábaszivóját Pe­dig ezek a királyok és vezérek, mint a szi ipa­rokon irják. Hát még a kar, hát még a népi ' Kitűnő alsós- és r­­idgejátékosok vannak köztük. jeles vadászok fess m­egjelenésél rohadt panani'f­iák. '• ügyes ikonokishordók, Uram-öcsém, Al­ám-bátyám­, van köztük minden, csak az nincs, akit a szem keres, a lelek megáhít: embernyi ember, igaz ember, valaki. No, nem nisyl.-in­ Wekerlél, lurgy ebben a társaságban kaiylilefi ártgatni. Vmk­ár, akik a miniszterelnököt jól i­llik i­ m, i n­, azt mondják róla, h'egy gyakorTa) ^zakém. ki az embereket ah­ugy m­a* , éiwcV^ valami , ..,-áiis -««dj*».. .Sjceval .ö ii^'jaK:i\­-| % kikkel lódás. kikkel fontos "akár társa­, a | itt van dolga, őt nem érheti e ffr^i Neki, úgy valósítja az ember. Cl*-' látszik,­­s^nm­i köze, hogy meg terveii neki ;i­lt-i­­a •pár» csak eszköz. Szerdiín • . istvem : Válatok. Csütörtökön : Szamts.Juízy István : Expresszvonat.­­Regényt ginteiVen : Matveiny Kapós: Feleségek felesége. Szax­b­aton : névesz­­téin: Két Mentschikoff-kabolt. Vasárnap : Kosztolányi Rezső: Ezüstbot. WWVW. Irja • Korbák Jenő Hónapok óta nem láttak asszonyt.­­ •Hetek óta hánykolódtak a kórházi ágyo­n, az ágyuk zakatolva dolgozott, m­egpattanásig feszült k­ügeik nappallá tették az éjszakájukat. Nem­ tudták elhinni, "hogy a halál elkerülte őket, nem értették a kórház csendjét, az­ or­vosokat, az ápolók nyugodt arcát. A civilek látása felháborította őket, mert gondtalansá­got láttak a szemekben. Az ajtó halk csatto­an­ás­a ugy­­vágott az agyukba, mint a gránát­robbanás, egy hangosabbjin kiejtett szó a ro­hamra indító tiszt vezényszavát juttatta az eszül­be s elszántan, csillogó szemmel felfittek az ágyukban. » » Az­ ablakon besütő halvány téli napsugár szelíden simogatta a rab­olt homlokokat, őszülő haltjntékiikat. Nyolcan feküdtek a szobában. Itt­ találkoztak. Nem ismerték egymást Az­gBSjI'­iiiai•iaTJ.XIiái»''-iF'iTriffii'~T«iiii.iii--BfiiriM»."TTi » előtt a • Is , nap ,'i . Ts­­meretettel, mely azelőtt s«.na nem érzett n­evéttel érdeklődtek egymás sorsa iránt. Tréfáéi , katonás humor­ral időikeztek beszélni, mialatt a szivük vo-Jiagi.41 a fájd­atomr­ól. •.•.«,•• káromkodások­kal vigasztalták egy ív isi m­alatt lel­ voltak keresztény szeretetül­­ .' .lelen kétségbeesés­sel az emberiség sorsa miatt. A lengyel volt­­ hím .zédesebb köztük. +-- Testvérek n.i­.dijf igy szólították egymást — igy sz.'i •.. li hajn. Ion — ma megint a barátomról áhndiltam, akit a csa­ládjával együtt fához kötöztek a kozákok s halálra kinéztedt. De­­..bosszút álltam értek. Mindegyikért tiz kozákod akaszttattam föl. Hm­, hogy lógtak! De fáradt vagyok! A gróf aki hajnali őrjáratát tartotta az ágyán, az ágy fejétől a lábáig, szabályos megállással, prém, katonás megfordulással, aztán megint elölről így szólt elgondolkozva. — Én megint agyonlőttem a tüzér liftemet, aki miatt ide kerültem a kőnnny frolot­dok közé. Csinos fi­u­­volt, de há, tehetek én ráto'.' Mért nem menttette fel magát. Kü­­­lönben ki akartam békülni vele, de ő lőtt rám először. Miért paccolt el! A pap, aki az akasztásoknál való asszisz­tálást nem tűrte, csöndesen motyogta: Békét, testvérek! Békét!" Az önkéntes, akit gránát vágott a föld­höz s m­ég nem tudott beszélni, csöndet na­rancsolt a kefével s megszólalt. j—r- Vvvv/zijjúúú. Bumm. pffíT. buram. .Mindnyájan nevetlek, a gróf tapsolva kiáljzodta. ' I— Dt füstöt is csinálj! Füstöt!­­ Popp,­ prpp, pröpöpő... szólalt meg egy nyélv hang a sarokágyból, a ..Vad­er' h­elyé­? y%'m?'imfi ! i . t i.«^ . i.iw ről, aki a kárpáti of'enzivából került ide s csodálatosan tudta utánozni a gránátrobbanás után visszahulló rögök lármáját. Testvérek, fölk­ünk egy jótékony e­sté­lyen — kiáltotta a lengyel — hadd hallják a civilek is a háború zaját. Ők u­gy se hallanak ilyet. Die Sauhorde. Nevettek. Aztán órákhosszal szótlanul feküdtek. "A kályhában halk ropogással égett a tű­z, az ab­lakon szelíd vibrálással besütött a nap, a,­ ápolók nesztelen léptekkel, lábujjhegyen jár­tak köztük. Néha meggörnyedt hátó katonái, vonul­tak el az ablak alatt hordágyat cipelve. — Berukkolt egy új testvér. — mondta valamelyikük halkan, aztán ismét csönd bo­rult a­­nyolcas szobára. Fáradtan kinyújtották lesoványkodott testüket, hallgatva ügyelték a város messziről ideszi­remlő zaját, a békésően élő emberek vidám zsongását s lázas erőlkö­déssel igyekeztek visszatérni amonnan m­es­­szi­xít ide az életbe, amelytől elszakadtak, s most vágyakozva, sóvárogva kívántak. Ekkor jelent meg közöttü­k az asszony. A haja aranyszínű,­­kissé sárgás árnya­lati­s volt, az arca elefántcsontszínű, a szeme kék és jelentéktelen, de friss és vidám, a szája kicsi,­­halványpiros és a fehér ápolónői ruha puha redőkben omlott a termetére, mint lágy selyempihe egy madár testére. A terem közepén megállok­ s igy sz.ól: Mától f­ogva én ápolom az urakat. Mind a nyolcan felálltak az ágyukbban. Nézték meghatottan, mint egy­ látományt. Az arcuk gyerekesen ellágyult, szomjasan s mégis szelíden, s örömtől ragyogó szemmel nézték • v ' * •S»*1 •• '.'... I' .t­­­eriimoL

Next