Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

Budapest, 1918. 69-ik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egéss évre 38 kor, — fill. Fél évre 19 , — . Negyedévre 9 , 50 , Egy hóra 1­3 , 30 , Ügyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és pályaudva­rokon 16 fillér NAPLÓ SZERKESZTŐDIK KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út II. TELEFON József 62—30,62—0, 62—32, 62—33, «2—3. Felelős szarkeszil: Wzsei 62—3». intőség: József 62—H. Pénteken: Harsány H Zsolt­i­­Alfréd Velencében. Szombaton: Hevesi St&mdOP­S Görögtűz cimű darab­­járól. (Kritika.) Vasárnap : Csat­hó Kdínatán . Jt zöld vajdling. Irta: Szabó Dezső I. Lesznyák Tibor tanító urat Tolcsváról Lőcsére helyezték. Szegény Lesznyák Tibor hetvenhét nyomoruságával, beteg tüdejével, nyomorult kis batyujával felült a vonatra-Szomorú volt, hogy elhagyta sok szomorú­sága vackát. Mikor az iglói állomásra érkezett a kis vézna testét kisodorta a kocsiból a batyuja svungja, egyszerre csak elébe szörnyetegült a Magas Tátra. Lesznyák Tibor levette a ka­lapját. Mintha óriási tanfelügyelők játszottak volna egy mitologikusan mérhetetlen bak­füttyöt a horizont mélyén. Sovány, csenevész kis húsában valami sunyi büszkeség melege ömlött el: egy megyében fog lakni a Magas Tátrával! Azután felült egy ici-pici kis vonat-után­zatra. A kis közlekedési karikatúra megállt, megállt és addig állt meg, mig egyszerre neki koppant a lőcsei hegy lábának. Lesznyák Ti­bort­­megint kilódította a pakkja. A pakkot odaadta egy kis csibésznek, ő pedig neki lé­legzett a Magas uccának. Egyszerre azután felérkezett a Ringre- És a szegény, megtapo­sott kis tanbogárkába úgy duzzadt bele a vi­lág, mint egy roppant boldogság. Előtte volt Lőcse. A dombtetőn állott a tér, sötét, a házak hallgatag sora. A nap meghajlott s a boldog levegőben Augusztus sóhajtott a fekete há­zakra és végighúzta rajtuk haja aranyát. A szent Jakab-templomból ének nyúlt ki, mint egy kinyújtott tenyér: — Könyörögj érettünk! Könyörögj érettünk! — Mintha ez a domb az egész fájdalmas emberföld feldudorodása volna és az az ének az egész tépett emberiség felpattant kelevényéből szállna a­­ tagolatlan időbe. Halál s örökre kötött végzet és mégis egy nagy mosolygás volt a vár.­ A csend olyan volt, mint egy jó folt­ot-és egy kisirt fájdalom. A téren egy picike sétatér göndör fái alatt fiatal kis­lányok, csodás szivárványai a hulló ember-zápornak, mosolyogtak és mo­solygásuk mély hivása volt a tragikus élet­nek. Körül a sötét házakban, a roppant bol­tozatok alatt, föld felett és f­öld alatt, viz fe­lett és szárazon, szobában, kamrában, pincé­ben, háztetőkön kis zipszerkék spóroltak, spó­roltak a századok összeromlásáig. És ötvennégy kiló Lesznyák Tiborból egy óriási ölelés fonódott a csendes város kö­rül. Ez volt az a város, ez volt az a hely, mit időtlen időktől égő nostalgiával sejtett élete mélyén. Onnan merült ki az most a há­rom irányú térbe, hogy ezen a földön Lesz­nyák Tibor is boldog legyen. És ajkára, fel­csuklott a háta: — köszönöm. Lesznyák Tibor lőcsei polgár lett. Ideig­lenesen — pénze fogytán — az egyik mellék­ucca vén kőhalmazában vett ki egy hátsó, fe­kete, vak skatulyát, mit kiadója burrinauli szobának tisztelt. Azután jelentkezett az is­kolában és tanított, tanított. Piszkos, taknyos embercsirákat tanított orrtörlésre, himnuszra és az Alkonyodik már a nap­ra. Egy pár ember féle mozgékonyság azt is észrevette, hogy van­ Lesznyák Tibor is a világon- Ezek aztán minden rosszat elmond­tak róla. Mert ezek őt a magasabb, görcsösen felhúzott jobb válláról ítélték meg. Azt mond­ták, hogy henceg, hogy önző, hogy ember­gyűlölő és más efféle. Rengeteg sok rosszat tudtak mondani ötvennégy kiló emberről. Pedig Lesznyik Tibor lényegét a másik, a fáradtan lehullatott, az elfogadó, a lemondó váll mondta meg. Ez elmondta a befelé ijesz­tett szomorú gyermekséget, az éhesen tanulást, a kényes reggelit, szomorú ebédet, vacsorát­lan egyazon napokat, a zárt szíveket, sok meg­alázást és visszalökött szeretetet. Nagyon, na­gyon zsúfolt lázító világtörténet volt a Lesz­nyik Tibor bal válla. Mikor aztán kilépett az iskolából, a le­vetett pedagógusból kijött a gyermeknek ma­radt tétova em­ber. Álomrészeg léptekkel tén­fergett a város uccáin s húgává ölelte minden szépségét. Néha kiült a kis sétatérre s szűzen maradt fehér életét csodás kis­lányok csicser­gése ülte meg, mint napnak zárt ablakot a verébsereg: — Hedda, Hedda, láttam a kadétodat! — Micike, igazán haragban vagy a Pis­tával? — Hallottátok, hogy Fülöp szerelmes a Margitba? És mikor ez a nagy ember-tavasz hozzá dörzsölődött, élete rejtett mélységeiből kime­rült egy meseország, ahol ő is szép, ő is áldott élet s nagy Mityszemek nézik szerelmesen. A mai , I Viharos jelenetek a porosz képviselőházban A konzervatívok a választójogi reform elhalasztását követelték­­ Az egyenlő­­ választói jog többsége nincsen biztosítva — A Pesti N­apló tudósítójától — Berlin, április 30. A nemzeti szabadelvű párt vasárnap tar­tott országos konferenciája után bizonyosra vették, hogy a képviselőház ma vagy holnap a­­pluralitás eltén és az egyenlő választói jog mellett fogj denteni. Azonban már a hétfő este tartott megbeszélések folyamán kiderült, hogy a nemzeti szabadelvű párt képviselő-tagjai nem hajolnak meg az országos pártkonferencia ha­tározata előtt. Idáig a nemzeti szabadelvűek közül harmincnyolcan foglaltak állást a plu­ralitás és harmincnégyen az egyenlő választói jog mellett. Most megfordult az arány, ameny­nyiben a konferencia határozatának hatása alatt három-négy képviselő átpártol a plurali­tástól az egyenlő választói jog táborába. De legalább húsz nemzeti sza­badelvűpárti képvi­selőnek kellett volna megváltoztatnia állás­pontját, hogy a képviselőházban győzelemre jusson az egyenlő választói jog elve. És ez nem következett be, noha az országos konferencia impozáns többséggel mondta ki a választói jog egyenlősítésének halaszthatatlan sürgős­ségét. • • A helyzet bizonytalansága következtében nagy izgalom közepette kezdte meg ma a tár­gyalást a képviselőház. Az izgalmat még fo­kozta gróf Spee konzervatív képviselő, aki nyomban az ülés előtt azt indítványozta, hogy a képviselőház halassza el a választói jog kér­désének tárgyalását a háború utánra. A vá­laszt erre Hoff­mann szocialista képviselő ad­ta meg, aki azzal fenyegetőzött, hogy ebben az esetben a hadbavonult munkásokat vissza­hívja a frontról. A kormány részéről dr. Friedberg, a porosz államminisztérium he­lyettes elnöke, majd pedig — betegeskedése ellenére — Her­ting kancellár szólaltak fel és Hertling igen nyomatékosan figyelmeztette a képviselőházat arra, hogy a munkásosztály­nak módjában van kikényszerítenie az egyen­lő választói jogot, tehát elsőrendű állami ér­dek, hogy a képviselőház önként hajoljon meg a kényszerhelyzet előtt. Gróf Spee indítványát túlnyomóan nagy többséggel vetette el a képviselőház és még a konzervatív párt egy része is a halasztás ellen szavazott. A javaslat fölött pedig valószínűleg holnap fog szavazni a képviselőház. Alig két­séges, hogy a pluralitás hívei lesznek holnap többségben, de a politikai körökben sokan úgy vélekednek, hogy a harmadik olvasásig mer­­­­ változik a hangulat, kivált, ha Hertling még­­ nyomatékosabban megismétli fenyegetését (­­ a képviselőház feloszlatását abban az esetben­,­­ ha elbuknék az egyenlő választói japelve­ Berlin, április 30. A képviselőház zsúfolt teremben és nagy hallgatóság jelenlétében kezdte meg ma a vá­lasztójog reformjának második olvasását. Az első felszólaló gróf Spee centrum­párti képviselő volt, aki azt indítványozta, h­ogy a képviselőház vegye le a napirend­ről a választójog reformját és halassza el a békekötés utáni időre. Az indítvány, amelyet a jobbpárt viharos tetszései fogadott, nagy meglepetést keltett a Házban és hosszú, viharos házszabályvitára adott okot. Az indítványozó kijelentette, hogy indítványát a saját felelősségére terjeszti be és meg van győződve róla, hogy elfogadását meg­váltásnak tekintenék a fronton. Dr. Friedberg, az államminisztérium el­nöke kijelentette, hogy az indítvány elfoga­dása a legnagyobb mértékben érintené a nép belső békéjét. A kormány nem vállalhatná el ezért a felelősséget s az indítvány elfogadá­sára a legerősebb alkotmányos konzekven­ciákkal felelne. (Viharos tetszés a baloldalon.) A centrumpárt, a haladópártiak, a szo­ciáldemokraták és a nemzeti szabadelvűek az indítvány ellen foglaltak állást, mivel a beter­jesztett javaslatot nem lehet elhalasztani. Hoff­mann szociáldemokrata képvi­selő kijelentette, hogy a javaslat elfoga­dása esetén felszólítaná a fronton levő ka­tonákat, hogy hagyják abba a harcot. Ez a kijelentés nagy vihart támasztott a jobboldalon. Áruló! Hazaáruló! kiabálták a szónok felé, akit az elnök rendreutasított. Heidebrand konzervatív pártvezér indít­ványozta, hogy egy órára függesszék fel az­ ülést, hogy a párt, amelyet gróf Spee indít­ványa váratlanul ért, határozhasson állásfog­lalása felől. Indítványát "a konzervatívok, a szabad konzervatívok és a centrumpárt egy részének szavazatával elfogadták. Az elnök eután egy órára felfüggesztette az ülést. Az ülés újabb megnyitása után viharos vita tör ki egyrészt Lidicke és Von Heidebran konzervatív képviselő, másrészt dr. Friedberg, az államminisztérium alelnöke között A két konzervatív szónok szemére veti a kormány­nak, hogy a választójogi javaslat benyújtása folytán a kormány felelős a mostani viharos jelenetekért. Dr. Friedberg, az állam­miniszté­rium alelnöke a jobboldal folytonos kéz­be­szólása mellett azt válaszolja, hogy a vétkes­ség azokat terheli, akik éveken keresztül meg­akadályozták a választójogi reform létrejöttét. Ezután névszerinti szavazás történik Spee képviselő indítványa felett és az indítványt 233 szavazattal S6 ellenében elvetik.

Next