Pesti Napló, 1918. május (69. évfolyam, 103–128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
Budapest, 1918. 69-ik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egéss évre 38 kor, — fill. Fél évre 19 , — . Negyedévre 9 , 50 , Egy hóra 13 , 30 , Ügyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 16 fillér NAPLÓ SZERKESZTŐDIK KIADÓHIVATAL Budapest, Rákóczi-út II. TELEFON József 62—30,62—0, 62—32, 62—33, «2—3. Felelős szarkeszil: Wzsei 62—3». intőség: József 62—H. Pénteken: Harsány H ZsoltiAlfréd Velencében. Szombaton: Hevesi St&mdOPS Görögtűz cimű darabjáról. (Kritika.) Vasárnap : Csathó Kdínatán . Jt zöld vajdling. Irta: Szabó Dezső I. Lesznyák Tibor tanító urat Tolcsváról Lőcsére helyezték. Szegény Lesznyák Tibor hetvenhét nyomoruságával, beteg tüdejével, nyomorult kis batyujával felült a vonatra-Szomorú volt, hogy elhagyta sok szomorúsága vackát. Mikor az iglói állomásra érkezett a kis vézna testét kisodorta a kocsiból a batyuja svungja, egyszerre csak elébe szörnyetegült a Magas Tátra. Lesznyák Tibor levette a kalapját. Mintha óriási tanfelügyelők játszottak volna egy mitologikusan mérhetetlen bakfüttyöt a horizont mélyén. Sovány, csenevész kis húsában valami sunyi büszkeség melege ömlött el: egy megyében fog lakni a Magas Tátrával! Azután felült egy ici-pici kis vonat-utánzatra. A kis közlekedési karikatúra megállt, megállt és addig állt meg, mig egyszerre neki koppant a lőcsei hegy lábának. Lesznyák Tibortmegint kilódította a pakkja. A pakkot odaadta egy kis csibésznek, ő pedig neki lélegzett a Magas uccának. Egyszerre azután felérkezett a Ringre- És a szegény, megtaposott kis tanbogárkába úgy duzzadt bele a világ, mint egy roppant boldogság. Előtte volt Lőcse. A dombtetőn állott a tér, sötét, a házak hallgatag sora. A nap meghajlott s a boldog levegőben Augusztus sóhajtott a fekete házakra és végighúzta rajtuk haja aranyát. A szent Jakab-templomból ének nyúlt ki, mint egy kinyújtott tenyér: — Könyörögj érettünk! Könyörögj érettünk! — Mintha ez a domb az egész fájdalmas emberföld feldudorodása volna és az az ének az egész tépett emberiség felpattant kelevényéből szállna a tagolatlan időbe. Halál s örökre kötött végzet és mégis egy nagy mosolygás volt a vár. A csend olyan volt, mint egy jó foltot-és egy kisirt fájdalom. A téren egy picike sétatér göndör fái alatt fiatal kislányok, csodás szivárványai a hulló ember-zápornak, mosolyogtak és mosolygásuk mély hivása volt a tragikus életnek. Körül a sötét házakban, a roppant boltozatok alatt, föld felett és föld alatt, viz felett és szárazon, szobában, kamrában, pincében, háztetőkön kis zipszerkék spóroltak, spóroltak a századok összeromlásáig. És ötvennégy kiló Lesznyák Tiborból egy óriási ölelés fonódott a csendes város körül. Ez volt az a város, ez volt az a hely, mit időtlen időktől égő nostalgiával sejtett élete mélyén. Onnan merült ki az most a három irányú térbe, hogy ezen a földön Lesznyák Tibor is boldog legyen. És ajkára, felcsuklott a háta: — köszönöm. Lesznyák Tibor lőcsei polgár lett. Ideiglenesen — pénze fogytán — az egyik mellékucca vén kőhalmazában vett ki egy hátsó, fekete, vak skatulyát, mit kiadója burrinauli szobának tisztelt. Azután jelentkezett az iskolában és tanított, tanított. Piszkos, taknyos embercsirákat tanított orrtörlésre, himnuszra és az Alkonyodik már a napra. Egy pár ember féle mozgékonyság azt is észrevette, hogy van Lesznyák Tibor is a világon- Ezek aztán minden rosszat elmondtak róla. Mert ezek őt a magasabb, görcsösen felhúzott jobb válláról ítélték meg. Azt mondták, hogy henceg, hogy önző, hogy embergyűlölő és más efféle. Rengeteg sok rosszat tudtak mondani ötvennégy kiló emberről. Pedig Lesznyik Tibor lényegét a másik, a fáradtan lehullatott, az elfogadó, a lemondó váll mondta meg. Ez elmondta a befelé ijesztett szomorú gyermekséget, az éhesen tanulást, a kényes reggelit, szomorú ebédet, vacsorátlan egyazon napokat, a zárt szíveket, sok megalázást és visszalökött szeretetet. Nagyon, nagyon zsúfolt lázító világtörténet volt a Lesznyik Tibor bal válla. Mikor aztán kilépett az iskolából, a levetett pedagógusból kijött a gyermeknek maradt tétova ember. Álomrészeg léptekkel ténfergett a város uccáin s húgává ölelte minden szépségét. Néha kiült a kis sétatérre s szűzen maradt fehér életét csodás kislányok csicsergése ülte meg, mint napnak zárt ablakot a verébsereg: — Hedda, Hedda, láttam a kadétodat! — Micike, igazán haragban vagy a Pistával? — Hallottátok, hogy Fülöp szerelmes a Margitba? És mikor ez a nagy ember-tavasz hozzá dörzsölődött, élete rejtett mélységeiből kimerült egy meseország, ahol ő is szép, ő is áldott élet s nagy Mityszemek nézik szerelmesen. A mai , I Viharos jelenetek a porosz képviselőházban A konzervatívok a választójogi reform elhalasztását követelték Az egyenlő választói jog többsége nincsen biztosítva — A Pesti Napló tudósítójától — Berlin, április 30. A nemzeti szabadelvű párt vasárnap tartott országos konferenciája után bizonyosra vették, hogy a képviselőház ma vagy holnap apluralitás eltén és az egyenlő választói jog mellett fogj denteni. Azonban már a hétfő este tartott megbeszélések folyamán kiderült, hogy a nemzeti szabadelvű párt képviselő-tagjai nem hajolnak meg az országos pártkonferencia határozata előtt. Idáig a nemzeti szabadelvűek közül harmincnyolcan foglaltak állást a pluralitás és harmincnégyen az egyenlő választói jog mellett. Most megfordult az arány, amenynyiben a konferencia határozatának hatása alatt három-négy képviselő átpártol a pluralitástól az egyenlő választói jog táborába. De legalább húsz nemzeti szabadelvűpárti képviselőnek kellett volna megváltoztatnia álláspontját, hogy a képviselőházban győzelemre jusson az egyenlő választói jog elve. És ez nem következett be, noha az országos konferencia impozáns többséggel mondta ki a választói jog egyenlősítésének halaszthatatlan sürgősségét. • • A helyzet bizonytalansága következtében nagy izgalom közepette kezdte meg ma a tárgyalást a képviselőház. Az izgalmat még fokozta gróf Spee konzervatív képviselő, aki nyomban az ülés előtt azt indítványozta, hogy a képviselőház halassza el a választói jog kérdésének tárgyalását a háború utánra. A választ erre Hoffmann szocialista képviselő adta meg, aki azzal fenyegetőzött, hogy ebben az esetben a hadbavonult munkásokat visszahívja a frontról. A kormány részéről dr. Friedberg, a porosz államminisztérium helyettes elnöke, majd pedig — betegeskedése ellenére — Herting kancellár szólaltak fel és Hertling igen nyomatékosan figyelmeztette a képviselőházat arra, hogy a munkásosztálynak módjában van kikényszerítenie az egyenlő választói jogot, tehát elsőrendű állami érdek, hogy a képviselőház önként hajoljon meg a kényszerhelyzet előtt. Gróf Spee indítványát túlnyomóan nagy többséggel vetette el a képviselőház és még a konzervatív párt egy része is a halasztás ellen szavazott. A javaslat fölött pedig valószínűleg holnap fog szavazni a képviselőház. Alig kétséges, hogy a pluralitás hívei lesznek holnap többségben, de a politikai körökben sokan úgy vélekednek, hogy a harmadik olvasásig mer változik a hangulat, kivált, ha Hertling még nyomatékosabban megismétli fenyegetését ( a képviselőház feloszlatását abban az esetben, ha elbuknék az egyenlő választói japelve Berlin, április 30. A képviselőház zsúfolt teremben és nagy hallgatóság jelenlétében kezdte meg ma a választójog reformjának második olvasását. Az első felszólaló gróf Spee centrumpárti képviselő volt, aki azt indítványozta, hogy a képviselőház vegye le a napirendről a választójog reformját és halassza el a békekötés utáni időre. Az indítvány, amelyet a jobbpárt viharos tetszései fogadott, nagy meglepetést keltett a Házban és hosszú, viharos házszabályvitára adott okot. Az indítványozó kijelentette, hogy indítványát a saját felelősségére terjeszti be és meg van győződve róla, hogy elfogadását megváltásnak tekintenék a fronton. Dr. Friedberg, az államminisztérium elnöke kijelentette, hogy az indítvány elfogadása a legnagyobb mértékben érintené a nép belső békéjét. A kormány nem vállalhatná el ezért a felelősséget s az indítvány elfogadására a legerősebb alkotmányos konzekvenciákkal felelne. (Viharos tetszés a baloldalon.) A centrumpárt, a haladópártiak, a szociáldemokraták és a nemzeti szabadelvűek az indítvány ellen foglaltak állást, mivel a beterjesztett javaslatot nem lehet elhalasztani. Hoffmann szociáldemokrata képviselő kijelentette, hogy a javaslat elfogadása esetén felszólítaná a fronton levő katonákat, hogy hagyják abba a harcot. Ez a kijelentés nagy vihart támasztott a jobboldalon. Áruló! Hazaáruló! kiabálták a szónok felé, akit az elnök rendreutasított. Heidebrand konzervatív pártvezér indítványozta, hogy egy órára függesszék fel az ülést, hogy a párt, amelyet gróf Spee indítványa váratlanul ért, határozhasson állásfoglalása felől. Indítványát "a konzervatívok, a szabad konzervatívok és a centrumpárt egy részének szavazatával elfogadták. Az elnök eután egy órára felfüggesztette az ülést. Az ülés újabb megnyitása után viharos vita tör ki egyrészt Lidicke és Von Heidebran konzervatív képviselő, másrészt dr. Friedberg, az államminisztérium alelnöke között A két konzervatív szónok szemére veti a kormánynak, hogy a választójogi javaslat benyújtása folytán a kormány felelős a mostani viharos jelenetekért. Dr. Friedberg, az államminisztérium alelnöke a jobboldal folytonos kézbeszólása mellett azt válaszolja, hogy a vétkesség azokat terheli, akik éveken keresztül megakadályozták a választójogi reform létrejöttét. Ezután névszerinti szavazás történik Spee képviselő indítványa felett és az indítványt 233 szavazattal S6 ellenében elvetik.