Pesti Napló, 1919. február (70. évfolyam, 28–51. szám)

1919-02-01 / 28. szám

­ A makói front Mióta fegyverszünetet kötöttünk és béke van, az olvasó reggelenkint nem minden izga­lom nélkül nyitja ki az újságokat, hogy meg­tudja, mi történt azon a tenyérnyi területen, melyet ebben a pillanatban országunknak nevez­hetünk. Ma reggel a makói csatáról értesültünk. Véres összeütközés történt a tüzérek és a bakák között, s a parázs összecsapásnak nyolc halottja és több sebesültje van. Halottakhoz és sebesül­tekhez váltig hozzászokott tépázott idegrendsze­rünk. De a makói hadijelentés a potom veszte­ség­ listájával is mérhetetlenül felizgat mind­nyájunkat. A fegyverszünetet és a békét nem így képzeltük. Valaha túl az Opered­án, idegen föl­deken, a szent­eír körül véreztek a magyar ka­tonák, Jeruzsálemnél. Ma Makón „döng az ágyú és csattog a kard." Így találkozik a két város, mely a szólás szerint oly távol van egymástól. A makói harcnak vége. De nem tudjuk, hogy holnap vagy holnapután milyen új hadi­jelentéseket olvasunk majd és milyen városok­ban tör ki ilyen véres és izgalmas csete­paté. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a sete-suta állapo­toknak meg kell szűnniük. A forradalom, me­lyet tollünk és elszánt hitünk vitt diadalra, be­fejeződött Most már a forradalom sáfárainak, a kormány embereinek kötelessége, hogy meg­védjék az új világot, az ő feladatuk, hogy azt a lávafolyamot, mely garaboncás erővel végighöm­pölygött az egész országon, felpörzsölte a múlt rongyait és megtermékenyítette tüzével a rest ugart, valahogy csatornákba tereljék. Különben a revolució minden igaz barátja joggal féltheti a munkája eredményét. Hatalmat adtunk azok­nak a kezébe, kiket a forradalomban magasra emeltünk. Rajtuk a sor, hogy éreztessék is ezt a hatalmat a jónak a szolgálatában, a forrada­lom biztosítására. Ellenforradalmárokról be­szélnek? Egyetlen egy biztos fegyver van ellenük: a rend. Mert minden forradalom története azt bizonyítja, hogy a visszahatás emberei, a fehér gárdisták, a vér és sár mocskából születnek meg. Mi féltjük az otthonunkat­, a családunkat, a gyermekeinket, a könyvtárainkat, a századok óta összekuporgatott kis műveltségünket a fejet­lenségtől és féltjük mindenekelőtt a forradal­mat Ezért ideje már, hogy a népkormány erő­teljesen mutatkozzék meg. Eddig csak a tenye­rét láttuk, most a markát, az öklét is akarjuk látni azokkal szemben, kik a forradalom ellen törnek. Le kell törni azokat, kik az arisztokra­ták uralmát és a döglött kétfejű sast akarják új életre locsolni, el kell némítani minden zajka­varót és rendbontót. A forradalom, mely nem tudja magát meg­szilárdítani és formákba kényszeríteni, önön­magának a gyilkosa. Ne féljenek az erejüktől, melyet a nép milliói adtak át nekik. Az erő csak addig volt ellenszenves, míg az igaztalanságot védte. Most a rend az igazi forradalom és az igazi forradalmár — a rendőr." V" Budapest, T919 70-ik évfolyam, 28. szám. •Tf/ffi Szombat, február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRA Ki­egésí­tése 88 kor. — ffiL Fél évre ^ U « — « Negyedévre 8? • — c Egy 7 « 80 « Egyes szára ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 30 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL« Budapest, Rákóczi­ út 18. TELEFON: József 62—SO, 62—81, 62—32, 62—88, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—55. A párisi tárgyalások nebtópi A külpolitikai helyzet — A német gyarmatok sorsa — Mit akar Japán? — Dalmácia és az Adria — Wilson és .Az amerikai magyarok Az amerikai sajtó az utóbbi napokban bi­zonyos pesszimizmussal emlékezett meg a pá­risi tárgyalásokról és az egész világhelyzetről. Newyorki szikratávirat szerint az United Press párisi jelentése felsorolja a nehézségeket s nyilván Wilsonra célozva utal arra, milyen világos fej és biztos kéz akadályozhatja csak meg, hogy egy szikra fel ne robbanthassa a puskaporos hordót, melyen a világ ma ül. Legnehezebbnek látszik a gyarmatok kér­dése. Míg Wilson és Lloyd George a volt német gyarmatok internacionalizálása mellett van­nak, Ausztrália és Japán részt szeretnének szerezni maguknak a gyarmatokból. Japán egész külön állásponton van és villámcsapás gyanánt hatott az a közlése, hogy a maga ré­széről a wilsoni pontokhoz nem is járult hozzá. Hughes, az ausztráliai delegátus vi­szont legfeljebb olyan megoldásba menne bele, mely angol vagy ausztráliai hatalom alá he­lyezné a gyarmatokat. Az ellentételv kiélezését legalább egyelőre kitolja az a Japán hozzájáru­lásával hozott csütörtöki megállapodás, amely­lyel ideiglenesen megegyeztek a német gyar­matok közigazgatása dolgában. Ugyanekkor megállapodtak a tárgyaló ha­talmak ázsiai Törökország meggsállott terüle­tének közigazgatására nézve is. Itt Angolország és Hedzsas között volt és nyilván van is ellen­tét, bár Anglia kész Damaszkuszt Hedzsasnak átengedni. * Olaszország hangulata egyre elkeseredet­tebb az adriai kérdés alakulása miatt; ennek ad kifejezést D'Annunzio is, az olasz imperia­lizmus költője legutóbb megjelent panaszos iratában. A párisi tanácskozásokon az olasz megbízottak mindent elkövettek, hogy Wilsont és Lloyd George-ot dalmáciai, fiumei és afri­kai igényeik elismerésére bírják. Egyelőre úgy látszik, hogy nem sok sikerrel. . Montenegró egyébként már a Jugoszlá­viába való bekebelezése ellen is tiltakozik. S a jugoszláv területen általában növekednek a zavarok. Sarajevóban állítólag negyvenhat polgárt tartóztattak le, mert összeesküvést ter­veztek Sándor szerb trónörökös ellen. Zágráb­ban cáfolják ezt a hírt. Sándor trónörökös Athénen keresztül Párisba utazott, de hangsú­lyozzák, hogy csak inkognitóban: nyilvánvaló, h­ogy a jugoszláv főhatalom elintézetlen kérdé­sei miatt nem jelenhetik meg még mindig Pá­­risban hivatalos minőségben. Az Amerikából érkező szikra táviratok sze­rint a lapok egyre terjedelmesebben foglalkoz­nak a megszálló új nemzeteknek Magyaror­szág területén elkövetett atrocitásaival, külö­nösen a magyar és a román ellentétekkel. Ezek a hírek az amerikai magyarok közöt is egyre nagyobb izgalmat keltenek és egy kopenhágai távirat szerint az amerikai magyar egyesüle­tek Wilson hazaérkezése­ alkalmával nagy tün­tetést fognak előtte rendezni. Wilson szakadatlanul rendkívüli munkát fejt ki az ellentétek elsimítása és a mértéktelen imperializmus leszerelése érdekében. Genfi távirat szerint egyebek között azzal a gondo­lattal foglalkozik, hogy Fiumét, Konstantiná­polyt és Danzigot a nemzetek ligája utján sza­bad kikötőkké nyilváníttatja s igy veszi elejét az erettük való versengésnek. Egy genfi táv­irat szerint a gibraltári kérdés elintézéséről is szó van olyanformán, hogy Anglia kiürítené Gibraltárt és a spanyolok megszállanák. Ez a hír még mindenesetre megerősítésre szorul. A felszabadítok munkában Egy nap pro­grammja Évtizedeken keresztül azzal izgattak ellenünk a magyarországi nemzetiségek vezérei, hogy ázsiai kegyetlenséggel nyomjuk el őket, nyelvüket, kultú­rájukat elnémítjuk s egyáltalán nemzetiségi mi­voltuk leghalványabb megnyilvánulását eltapossuk. Ez a sok panasz, jaj, sirám végre a nemzetközi szerződésekbe is beszivárgott Megígérték nekik a külügyminisztériumokban, csak üssön a leszámolás órája, bevezetik őket az ígéret földjére, ahol a barbár magyarság helyén a civilizáció és az európai műveltség ragyogó palotáját építhetik fel. Hát ütött az óra. A becsülettel letett magyar fegyverek testén át bevezették őket az ígéret föld­jére. Ott vannak, ahova tajtékzó szenvedelemmel oly régóta vágytak. Mikor betették oda lábukat nem tudták eléggé hangosan kiáltani, hogy ők a nyugati kultúra hozói, mélységes tisztelettel hajolnak meg más meggyőződése előtt az ő zászlójukra a legteljesebb gondolkozási szabadság van irva, mindenki abba a templomba járhat ahova akar, olyan nyelven beszélhet, amilyenen tetszik, abba az iskolába küld­heti gyermekeit, amelyikbe jól esik. Ha nem volna ez az infámis papirosinség, szó szerint idéznénk itt, miket üzent Massaryk ur, meg Ferdinánd ro­mán király úr, meg a szerb generaliusimtut ur — szabadságot, egyenlőséget és testvérséget hir­­detve mindenhol mindenkinek. Hány hete van ennek? Hat vagy nyolc. Ennyi idő elégséges volt ahhoz, hogy mindarról, amit hirdettek , megfeledkezzenek. Még­pedig alapo­san megfeledkezzenek. Nem múlik el nap ugyanis, hogy a megszállott területekről olyan hírek ne érkeznének, melyek minden jobbérzésű ember arcába kell hogy ker­gessék a pirosságot Itt hever előttem egy csomó távirat levél, információ, valamennyiből vér cse­peg, köny csurog. Magyarok vére magyarok kénye. Petrozsényban nem szabad a magyaroknak az utcán magyarul beszélniök. Ha rajta érnek vala­kit román katonák megbotozzák. Gyermeknek vagy asszonynak ugyanaz a büntetés járja. Lupény­ben Sebők álomásfőnököt napok óta minden nap megbotozzák, mert nem tud annyi vonatot indítani, amennyit a románok tőle követelnek. A Zsil völ­gyében a magyar bányászokat a tárnákba kerget­ték és amikor ott voltak, vizzel árasztották el a bányákat. A kicsapódó holttestek szanaszét hever­nek. Az államvasúti alkalmazottakat mindenütt bántalmazzák a románok, csak azért, mert magya­rok és mert hittek a fegyverszüneti szerződésben, amely a megszálló csapatoknak csak a vasutak ellenőrzését de nem tényleges birtoklását biztosítja. A megcsonkított és megkínzott vasutasokról most készíti a statisztikát az igazgatóság. Kolozsvár szín­magyar város színházában évtizedek óta magyarul játszanak. Tegnap ezt a színházat becsukatta a ro­mán tábornok. Magyarul nem szabad játszani. A hűségesküt megtagadó tisztviselőket csapatostul hajtják Romániába — nem a leggyengédebb mó­don s elképzelhető micsoda sors vár a boldog­talanokra. Szinte fotográfikus hűséggel játszódnak le ezek a jelenetek északon. Csakhogy ott nem román, ha­nem cseh katona tartja kezében a botot Csehek szakítják le a magyar kokárdát csehek zárják be a magyar iskolákat Eperjesen, csehek zsarolják Kassán a magyar lakosságot és csehek tiltják meg Besztercebányán a magyar szót A lapokban, ter­mészetesen, csak az jelenhetik meg, a­mit a cen­zúra megenged. Magyar gondolat, magyar vágy,

Next