Pesti Napló, 1919. február (70. évfolyam, 28–51. szám)
1919-02-01 / 28. szám
A makói front Mióta fegyverszünetet kötöttünk és béke van, az olvasó reggelenkint nem minden izgalom nélkül nyitja ki az újságokat, hogy megtudja, mi történt azon a tenyérnyi területen, melyet ebben a pillanatban országunknak nevezhetünk. Ma reggel a makói csatáról értesültünk. Véres összeütközés történt a tüzérek és a bakák között, s a parázs összecsapásnak nyolc halottja és több sebesültje van. Halottakhoz és sebesültekhez váltig hozzászokott tépázott idegrendszerünk. De a makói hadijelentés a potom veszteség listájával is mérhetetlenül felizgat mindnyájunkat. A fegyverszünetet és a békét nem így képzeltük. Valaha túl az Operedán, idegen földeken, a szenteír körül véreztek a magyar katonák, Jeruzsálemnél. Ma Makón „döng az ágyú és csattog a kard." Így találkozik a két város, mely a szólás szerint oly távol van egymástól. A makói harcnak vége. De nem tudjuk, hogy holnap vagy holnapután milyen új hadijelentéseket olvasunk majd és milyen városokban tör ki ilyen véres és izgalmas csetepaté. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a sete-suta állapotoknak meg kell szűnniük. A forradalom, melyet tollünk és elszánt hitünk vitt diadalra, befejeződött Most már a forradalom sáfárainak, a kormány embereinek kötelessége, hogy megvédjék az új világot, az ő feladatuk, hogy azt a lávafolyamot, mely garaboncás erővel végighömpölygött az egész országon, felpörzsölte a múlt rongyait és megtermékenyítette tüzével a rest ugart, valahogy csatornákba tereljék. Különben a revolució minden igaz barátja joggal féltheti a munkája eredményét. Hatalmat adtunk azoknak a kezébe, kiket a forradalomban magasra emeltünk. Rajtuk a sor, hogy éreztessék is ezt a hatalmat a jónak a szolgálatában, a forradalom biztosítására. Ellenforradalmárokról beszélnek? Egyetlen egy biztos fegyver van ellenük: a rend. Mert minden forradalom története azt bizonyítja, hogy a visszahatás emberei, a fehér gárdisták, a vér és sár mocskából születnek meg. Mi féltjük az otthonunkat, a családunkat, a gyermekeinket, a könyvtárainkat, a századok óta összekuporgatott kis műveltségünket a fejetlenségtől és féltjük mindenekelőtt a forradalmat Ezért ideje már, hogy a népkormány erőteljesen mutatkozzék meg. Eddig csak a tenyerét láttuk, most a markát, az öklét is akarjuk látni azokkal szemben, kik a forradalom ellen törnek. Le kell törni azokat, kik az arisztokraták uralmát és a döglött kétfejű sast akarják új életre locsolni, el kell némítani minden zajkavarót és rendbontót. A forradalom, mely nem tudja magát megszilárdítani és formákba kényszeríteni, önönmagának a gyilkosa. Ne féljenek az erejüktől, melyet a nép milliói adtak át nekik. Az erő csak addig volt ellenszenves, míg az igaztalanságot védte. Most a rend az igazi forradalom és az igazi forradalmár — a rendőr." V" Budapest, T919 70-ik évfolyam, 28. szám. •Tf/ffi Szombat, február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRA Kiegésítése 88 kor. — ffiL Fél évre ^ U « — « Negyedévre 8? • — c Egy 7 « 80 « Egyes szára ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 30 fillér. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL« Budapest, Rákóczi út 18. TELEFON: József 62—SO, 62—81, 62—32, 62—88, 62—34. Nyomda: 54—39. Felelős szerkesztő: József 62—36. Igazgatóság: József 62—55. A párisi tárgyalások nebtópi A külpolitikai helyzet — A német gyarmatok sorsa — Mit akar Japán? — Dalmácia és az Adria — Wilson és .Az amerikai magyarok Az amerikai sajtó az utóbbi napokban bizonyos pesszimizmussal emlékezett meg a párisi tárgyalásokról és az egész világhelyzetről. Newyorki szikratávirat szerint az United Press párisi jelentése felsorolja a nehézségeket s nyilván Wilsonra célozva utal arra, milyen világos fej és biztos kéz akadályozhatja csak meg, hogy egy szikra fel ne robbanthassa a puskaporos hordót, melyen a világ ma ül. Legnehezebbnek látszik a gyarmatok kérdése. Míg Wilson és Lloyd George a volt német gyarmatok internacionalizálása mellett vannak, Ausztrália és Japán részt szeretnének szerezni maguknak a gyarmatokból. Japán egész külön állásponton van és villámcsapás gyanánt hatott az a közlése, hogy a maga részéről a wilsoni pontokhoz nem is járult hozzá. Hughes, az ausztráliai delegátus viszont legfeljebb olyan megoldásba menne bele, mely angol vagy ausztráliai hatalom alá helyezné a gyarmatokat. Az ellentételv kiélezését legalább egyelőre kitolja az a Japán hozzájárulásával hozott csütörtöki megállapodás, amelylyel ideiglenesen megegyeztek a német gyarmatok közigazgatása dolgában. Ugyanekkor megállapodtak a tárgyaló hatalmak ázsiai Törökország meggsállott területének közigazgatására nézve is. Itt Angolország és Hedzsas között volt és nyilván van is ellentét, bár Anglia kész Damaszkuszt Hedzsasnak átengedni. * Olaszország hangulata egyre elkeseredettebb az adriai kérdés alakulása miatt; ennek ad kifejezést D'Annunzio is, az olasz imperializmus költője legutóbb megjelent panaszos iratában. A párisi tanácskozásokon az olasz megbízottak mindent elkövettek, hogy Wilsont és Lloyd George-ot dalmáciai, fiumei és afrikai igényeik elismerésére bírják. Egyelőre úgy látszik, hogy nem sok sikerrel. . Montenegró egyébként már a Jugoszláviába való bekebelezése ellen is tiltakozik. S a jugoszláv területen általában növekednek a zavarok. Sarajevóban állítólag negyvenhat polgárt tartóztattak le, mert összeesküvést terveztek Sándor szerb trónörökös ellen. Zágrábban cáfolják ezt a hírt. Sándor trónörökös Athénen keresztül Párisba utazott, de hangsúlyozzák, hogy csak inkognitóban: nyilvánvaló, hogy a jugoszláv főhatalom elintézetlen kérdései miatt nem jelenhetik meg még mindig Párisban hivatalos minőségben. Az Amerikából érkező szikra táviratok szerint a lapok egyre terjedelmesebben foglalkoznak a megszálló új nemzeteknek Magyarország területén elkövetett atrocitásaival, különösen a magyar és a román ellentétekkel. Ezek a hírek az amerikai magyarok közöt is egyre nagyobb izgalmat keltenek és egy kopenhágai távirat szerint az amerikai magyar egyesületek Wilson hazaérkezése alkalmával nagy tüntetést fognak előtte rendezni. Wilson szakadatlanul rendkívüli munkát fejt ki az ellentétek elsimítása és a mértéktelen imperializmus leszerelése érdekében. Genfi távirat szerint egyebek között azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Fiumét, Konstantinápolyt és Danzigot a nemzetek ligája utján szabad kikötőkké nyilváníttatja s igy veszi elejét az erettük való versengésnek. Egy genfi távirat szerint a gibraltári kérdés elintézéséről is szó van olyanformán, hogy Anglia kiürítené Gibraltárt és a spanyolok megszállanák. Ez a hír még mindenesetre megerősítésre szorul. A felszabadítok munkában Egy nap programmja Évtizedeken keresztül azzal izgattak ellenünk a magyarországi nemzetiségek vezérei, hogy ázsiai kegyetlenséggel nyomjuk el őket, nyelvüket, kultúrájukat elnémítjuk s egyáltalán nemzetiségi mivoltuk leghalványabb megnyilvánulását eltapossuk. Ez a sok panasz, jaj, sirám végre a nemzetközi szerződésekbe is beszivárgott Megígérték nekik a külügyminisztériumokban, csak üssön a leszámolás órája, bevezetik őket az ígéret földjére, ahol a barbár magyarság helyén a civilizáció és az európai műveltség ragyogó palotáját építhetik fel. Hát ütött az óra. A becsülettel letett magyar fegyverek testén át bevezették őket az ígéret földjére. Ott vannak, ahova tajtékzó szenvedelemmel oly régóta vágytak. Mikor betették oda lábukat nem tudták eléggé hangosan kiáltani, hogy ők a nyugati kultúra hozói, mélységes tisztelettel hajolnak meg más meggyőződése előtt az ő zászlójukra a legteljesebb gondolkozási szabadság van irva, mindenki abba a templomba járhat ahova akar, olyan nyelven beszélhet, amilyenen tetszik, abba az iskolába küldheti gyermekeit, amelyikbe jól esik. Ha nem volna ez az infámis papirosinség, szó szerint idéznénk itt, miket üzent Massaryk ur, meg Ferdinánd román király úr, meg a szerb generaliusimtut ur — szabadságot, egyenlőséget és testvérséget hirdetve mindenhol mindenkinek. Hány hete van ennek? Hat vagy nyolc. Ennyi idő elégséges volt ahhoz, hogy mindarról, amit hirdettek , megfeledkezzenek. Mégpedig alaposan megfeledkezzenek. Nem múlik el nap ugyanis, hogy a megszállott területekről olyan hírek ne érkeznének, melyek minden jobbérzésű ember arcába kell hogy kergessék a pirosságot Itt hever előttem egy csomó távirat levél, információ, valamennyiből vér csepeg, köny csurog. Magyarok vére magyarok kénye. Petrozsényban nem szabad a magyaroknak az utcán magyarul beszélniök. Ha rajta érnek valakit román katonák megbotozzák. Gyermeknek vagy asszonynak ugyanaz a büntetés járja. Lupényben Sebők álomásfőnököt napok óta minden nap megbotozzák, mert nem tud annyi vonatot indítani, amennyit a románok tőle követelnek. A Zsil völgyében a magyar bányászokat a tárnákba kergették és amikor ott voltak, vizzel árasztották el a bányákat. A kicsapódó holttestek szanaszét hevernek. Az államvasúti alkalmazottakat mindenütt bántalmazzák a románok, csak azért, mert magyarok és mert hittek a fegyverszüneti szerződésben, amely a megszálló csapatoknak csak a vasutak ellenőrzését de nem tényleges birtoklását biztosítja. A megcsonkított és megkínzott vasutasokról most készíti a statisztikát az igazgatóság. Kolozsvár színmagyar város színházában évtizedek óta magyarul játszanak. Tegnap ezt a színházat becsukatta a román tábornok. Magyarul nem szabad játszani. A hűségesküt megtagadó tisztviselőket csapatostul hajtják Romániába — nem a leggyengédebb módon s elképzelhető micsoda sors vár a boldogtalanokra. Szinte fotográfikus hűséggel játszódnak le ezek a jelenetek északon. Csakhogy ott nem román, hanem cseh katona tartja kezében a botot Csehek szakítják le a magyar kokárdát csehek zárják be a magyar iskolákat Eperjesen, csehek zsarolják Kassán a magyar lakosságot és csehek tiltják meg Besztercebányán a magyar szót A lapokban, természetesen, csak az jelenhetik meg, amit a cenzúra megenged. Magyar gondolat, magyar vágy,