Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)

1919-12-03 / 170. szám

, a lapok ezt a h­írt most azzal az állítással egészí­tik ki, hogy Magyarország Ausztria élelmezése fe­jeken visszaköveteli Nyugatmagyarországot. A bé­csi lapok szerint erre az entente azt felelte, hogy Nyugatmagyarország kérdése el van döntve. Nyu­gatmagyarország Ausztriáé lesz. Aki ismeri Magyarország élelmezési helyzetét, az egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy a magyar kormány ilyen ajánlatot sohasem tehetett. A ,,csereüzletről" szóló legújabb bécsi hír pedig teljesen megdönti a bécsi lapok híradását. Ami egyébként Nyugatmagyarországot illeti, az ottani lakosság oly világosan és félreérthetetle­nül nyilvánította meg akaratát, hogy el sem kép­zelhető, hogy Nyugatmagy­arországot el lehessen szikitana az anyaországtól. Horvátország unióba akar lépni Magyarországgal Pétről jelentik a Magyar Kurírnak: Zágrábi jejelentések szerint Horvátország- titkos szavazással­­megnyilvánult akarata az, hogy kiváljon a SHS-ból. A lakosság több mint­ négyötöde szavazott a Szer­biáva­ való unió ellen. A szavazás eredményét el­küldték Pak­sba is. Érdekes, hogy a horvátok bet­­örnék a teljes autonómiával is és ilyen feltételek mellett szívesen lépnének unióba Magyarországgal. "Készülődnek a választásokra Ballaffy Ödön belügyminiszter Szombathelyen k­s fog­ fellépni. A Keresztény Nemzeti Egyesülés­­ pártkörének igazgatója, Anka János vasárnap mondotta el pr­ogra­m­­be­szédét Ráckevén, ahol a keresztény pártok egyhangúlag jelölték. Túri Béla, a Nemzeti Újság főszerkesztője alkalmasint Zala-Vizsntgróton, dr. Vass József egyetemi tanár vagy Fejér megyében lép fel, vagy pedig valamelyik még le nem foglalt fővárosi kerületet kapja. A buda­pesti V. közigazgatási kerület dr. Ajtai­ Józsefet,­ a harmadik (hegyvidéki) kerület Wein Dezsővel szemben dr. Wirler László ügyvédet léptette fel. A főváros 16-ik választási kerületében Miklóssy Ist­ván középiskolai tanárt jelölték. A keresztény blokk részéről kérdést tettek gróf Andrássy Gyulá­hoz, hogy hajlandó volna-e Cegléd város kerületé­nek mandátumát vállalni, e táviratra azonban a gróf még nem válaszolt. Egy kiskunfélegyházi kül­döttség különben a Keresztény Nemzeti Egyesülés­iben tegnap bejelentette, hogy szintén Andrássy­­Gyulát kívánja fölléptetni. Polónyi vissz­a­vonul Az öreg harcosó, a magyar parlamenti élet egyik legkomperaimentusabb és legérdekesebb alakja, Polónyi­­Géza visszavonul a politikától. Ezit­a h­i­di­ete 11 en i­i­,h­­angzó hírt Géza bácsi tegnap kö­­zölte a Sas-kör vezető férfiaival. Elmondta, hogy betegeskedése miatt visszavonul a politikától, öreg­­ember már, fiatalabb erőkre van szükség. Maga helyett Friedrich Istvánt ajánlotta belvárosi kép­viselőjelöltnek. Polónyi visszavonultságában sem marad tétlen, meg fogja írni emlékiratait. Bizo­ny­ára pikáns és érdekes olvasmány lesz. 2 Szerda Ostromállapot Erdélyben Erdélyi románok a kormányzótanács ellen Szolnokról táviratozzák. A nagyszebeni puccs következtében a egész Erdélybe­n de facto ostrom­jábantt van, a sifn­t azonban nyíltan nem proklamál­nak a közvéleményre való tekintettel. A magyar megszállott területről és Besszarábia ha­tárától még mindig érkeznek katonavonatok Er­délybe. Désen és Marosvásárhelyen az erdélyi román katonaság fellázadt, mert nem l­ater részt­venni vérei üldözésében. Szegedről jelentik: Kolozsvári információk szerint a puccsot az erdélyi kormányzótanács ellen­­az erdélyi a­utonomista románság szervezte é­, vitte keresztül. Később csatlakoztak hozzájuk a szászok s végül az eddig minden mozgalomtól tar­tózkodó magyarok. A letartóztatottak legnagyobb része nagyszebeni román. Ujjabb szegedi jelentés szerint: A nagyszebeni­­kormányzótanács elkergetésének előzménye az, idoogy az autonómiát követelő erdélyi románság régóta rossz szemmel nézi a kormányzótanácsnak Bukarest felé való orientálódását. A kormányzó­tanács utóbb végképp Maniu befolyása alá került, akit mióta Bukarestben kormányelnökül szemel-­­ték ki árulónak tekintenek az erdélyi románok. * •» Az ismeretes puccs széleskörű és jól szervezett­­akciónak csupán egy fázisa, csak figyelmeztető, is amely után komolyabb lépések is várhatók az er­délyi románság részéről. - ( tudósítónktól) Napok óta sürgette a közvélemény, legyen teljes világosság a­ Tisza-ügy­ben, lakoljanak nemcsak a gyilkosok, hanem azok is, akik ennek a gonosz, aljas tettnek értelmi szer­zői voltak. A sajtó is követelte, tegyenek félre minden szempontot, minden tekintetet, akárki volt a bűnös, lakolnia kell. Megírtuk mi is és megír­ták a többi lapok, hogy a Tisza-gyilkosságba egy mostanában sokat emlegetett politikus neve is bele­keveredött, a rendőrségen súlyosan terhelő vallo­más hangzott el ellene, olyan vallomás, amely, ha igaznak bizonyul, a vádlottak padjára ültette volna a politikust. Nevet nem írtunk ki, nem is tettünk közelebbi célzást, mert nem akartunk alaptalanul vádolni és gyanúsítani. Pedig a városban már ek­kor nyílt titok volt, hogy a rendőrségen Hüttner százados vallott az említett politikus ellen és köz­szájon forgott Friedrich István volt miniszterelnök, jelenlegi hadügyminiszter neve. Ha tehát világossá­got követeltünk, akkor ez nem egy, Friedrich ellen indított puszttító hadjárat akart lenni,­­ amint Friedrich mai nyilatkozatában mondja — hanem egyedül Friedrich István érdekében, ő érette tör­tént. És ezt a tényt Friedrich úrnak meg kellene köszönnie az általa korbácsolt és nemzetellenesnek nevezett sajtónak, nem pedig azzal fenyegetődznie, hogy gondoskodni fog a megtorlásról. Egyébként a legjobban magára cáfolt Friedrich István nyilatkozatával, mert hiszen­ keddre ő maga is látta, hogy világosság kell a Tisza-ügyben, saját ma­gának és az igazságnak tet tehát szolgálatot, ami­kor odaállt a vizsgálóbíró elé és szemébe nézett a Hüttner által hangoztatott annak a vádnak, hogy ő is tudott a Tisza ellen elkövetett merénylet elő­­készületéről Sőt mi több, Friedrich egy hiteles rendőri jegyzőkönyvet is becsatolt, amelyből kide­rül, hogy Hüttner tévesen tette azt a közszájon forgó vallomást, mintha a hadügyminiszter tudott volna a merényletről Jegyzőkönyv Hüttner vallomásáról A jegyzőkönyvet november huszonegyedikén vették fel és a következőképpen hangzik: Előállított Hüttner Sándor, a­mint a szembesí­tésre igénybevett terembe belép, az ajtóval szem­ben lévő díványon ülő Friedrich István személyére tekint és az eljáró bíró azt a kérdést teszi fel hozzá, hogy ismeri-e a szemben ülő egyént Hütt­ner Sándor nyomban, gondolkodás nélkül, azt fe­leli, hogy Kéri Pál az illető, ak­i vele­ szemben ül. Hüttner Sándor folytatólag előadja a követ­kezőket: — Én október 25-ike után a személyek oly tö­megét ismertem meg, jobban avagy futólag, hogy most már arról egész határozottan nyilatkozni nem tudok, miszerint a tegnapi kihallgatás során említett és Friedrich István néven szerepeltetett egyén tulajdonképpen kicsoda. Kéri Pál alakja Friedrich István testalkatához hasonlít. Amint élést látom azonban, azt határozottan ál­t­tom, hogy az illetőnek vörös stuccolt bajusza volt, akit én mult év október körül Friedrich István név alatt ismertem. Én Kéri Pált mult év novemberé­nek első hete óta nem láttam és úgy emlék­szem, hogy Friedrich Istvánnal akkor beszéltem, mikor múlt év november közepe táján a hadügyminisz­tériumban jártam alkalmával édesapám, Hüttner József, alezredes reaktiválása iránt kérvényt nyúj­tottam be. Megemlíteni kívánom még, hogy az ál­talam Friedrich István néven ismert egyén feje elől kopaszodó és nem olyan dús hajzattal fedett, mint a most velem szembesített Friedrich István. Arról azonban nyilatkozni egész határozottan tu­dok, hogy a Friedrich István néven szerepeltetett egyén önálló, Kéri Páltól különböző egyén, akit azonban név szerint, vagy egyébként megnevezni nem tudok, aki az itt jelenlévő és velem szembe­­sített Friedrich Istvánnal s­em azonos. Mindazok, a kijelentések, amelyeket tegnapi kihallgatásom során a Friedrich István névvel kapcsolatban elő­adtam, illetve, vallottam, nem a velem most szem­besített Friedrich István személyével kapcsolato­sak, hanem azzal, akit én Friedrich Istvánnal té­vesztettem össze. Hogy én a múlt évi októberi ese­mények idejében a velem most szembesített Fried­rich Istvánnal találkoztam volna, nem emlékszem. Ez a jegyzőkönyv feltéllenült jóhízon.. .­bár meg kell jegyeznünk, hogy helyenként teljesen ér­telmetlen és ellentmondásokkal van tele. Hüttnner­ egyébként nemcsak a rendőrségen, hanem a vizs­gálóbíró előtt is visszavonta a­­kompromittáló val­lomást. Friedrich tetemre hívja Hüttnert Friedrich István ma délelőtt féltizenegy óra tájban megjelent dr. Kov­ács Lajos vizsgálóbírónál, hogy ma­ga szorgalmazza a Tisza-féle bűnügyben kihallgatását és Hüttnerrel való szembesítését. A vizsgálóbíró ezt el is rendelte. Részt vett ezen a kihallgatáson és szembesítésnél az államügyészség képviseletében dr. Sópky János államügyész, to­vábbá d­r. Zsacskó Béla és dr. Kovács Miklós vizs­gálóforrák is. Úgy a kihallgatás, mint a szembesí­tés a perrendtartás értelmében zárt ajtók mögött folyt le. Délben egy óra után megjelent a vizsgáló­bírók előszobájában dr. Ulain Ferenc ügyvéd és lapszerkesztő, mint a Tisza család képviselője és jelentkezett a vizsgálóbírónál azzal, hogy­ részt ki­van venni ugy a kihallgatáson, mint szembesí­tésen. A vizsgálóbíró ennek a kérésnek eleget tett és ettől fogva dr. Ulain is részt vett a kihallga­táson. A kihallgatás és a szembesítés délután, fél­négy óráig tartott. Ennek végeztével Friedrich István hadügyminiszter a vizsgálóbíró előtt történ­tekről a következő nyilatkozatot tette: — Hüttnernek a vallomása tulajdonképpen néggy fő pontból áll. Az első pont szerint Hüttner azt vallotta, hogy október 25-én a Károlyi-párt helyiségében látott engem és velem együtt ott vol­tak Hock János, Kéri Pál, Fényes László és még több párttag. Ezen alkalommal Kéri Pál az én je­lenlétemben olyan nyilatkozatot tett, hogy Tisza­fa akadálya annak, hogy Károlyi Mihály miniszter,­elnök lehessen, az első tehát az, hogy Tiszát lehe­tetlenné kell tenni. Hüttner ezzel kapcsolatban kijelentette még, hogy azt nem tudja, várjon én Kérnnek ezt a nyilatkozatát hallotta­m-e vagy hall­hattam-e. — E tekintetben az én vallomásom az, hogy a szóbanforgó esetnél egyáltalán jelen sem voltam, tehát nem is hallhattam ezt a Kéri-féle nyilatko­zatot . A Hüttner-féle vallomásnak második pont­ja az, hogy ugyancsak október 25-én éjszaka ta­lálkozott velem a Károlyi-palotában akkor, ami­kor a Nemzeti Tanács megalakulását kikiáltották. Ebből azt következteti, hogy én a Nemzeti Ta­nács megalakulásáról és kikiáltásairól is tudok. D E részben megvallottam, hogy igaz, én ott voltam a Károlyi-palotában, sokáig, hossz­ú időn keresztül várakoztam, de a történteket nem tudtam bevárni, jóval korábban eltávoztam, még­pedig azért, mert nagyon éhes voltam. Haza mentem vacsorázni és többé nem tértem vissza. ” A harmadik része Hüttner vallomásának ez. Október 29-én a Károlyi-féle párth­elyis­égben Kéri Pál azt mondotta nekem: „Kérlek, Friedrich, én ezt a Dobót nem tudom meggyőzni annak az ügynek az igazságáról." Azt vallja Hüttner, hogy Ivérinek ezt a nyilatkozatát nem tudja, hogy mire vonatkozott, de mivel Kéri is és Dobó is bele vannak keverve a Tisza-féle gyilkossági ügybe, azt következteti, hogy hátha erről volt akkor is szó. Ugyanezen alkalommal Hüttner vallomása szerint én azt válaszoltam volna Kérinek: ,,Miért nem adtok neki pénzt?!'' Megkérdezték Hüttnert ennek a dolognak a részleteiről is, mire azt vála­szolta, hogy nem­ tudja, kiire és mire vonatkozott ez az én megjegyzésem. — A Hüttner ezen vallomására kijelentettem, hogy ez már azért is valótlan, mert hiszen a szó­banforgó napon október 29-én egyáltalán nem vol­tam Budapesten.­­ A negyedik pontja Hüttner zavaros vallo­másának az, hogy én a Károlyi-pártban azt mond­tam volna Kérinek, hogy Hüttner megbízható em­ber, rá lehet bízni az ügyet. Kéri Pál később el­küldötte őt — Hüttnert — valami dr. Ernst nevű ügyvédhez, a Tisza-gyilkosság ügyére vonatkozó kérdésben. A vallomás, további során kijelenti a­z­tán Hüttner, hogy nem tudja, vájjon én sejt­hettem-e azt, hogy Kéri milyen ügyben küldötte őt el. A szembesítés — A­­mi szembesités igy folyt le: Amikor be­hozták Hüttnert a vizsgálóbíró szobájába, kijelen­tspgxi Istvánt. fitmon­» a Tisza-ügyben ev százados visszavonta vallomását PESTI NAPI 1919. december 3.

Next