Pesti Napló, 1919. december (70. évfolyam, 169–193. szám)

1919-12-03 / 170. szám

Szerda­ i tolódás következik, mert új koalíció alakul a polgári partból, az agrárius és a nemzeti szo­ccialista pártból,­­­ Garami Svájcba, utazott. Garami Ernő, a magyarországi szociáldemokraták vezére — a­int Bécsből jelentik — ma feleségével együtt hajón odaérkezett. A volt kereskedelmi miniszter kijelen­tette, hoffy hosszabb ideig nem szándékozik vissza­térni Magyarországba. — Kormányválság Ausztriáb­an. Bécsi tu­dósi tépse jelenti: Tegnap a szocialisták, szöve­t-eket komunistákkal, szétrobbantottak egy keresztényszocialista gyűlést, amelynek napi­­rendje az új hadsereg kérdése volt. A szocialis­ták a népőrséget is elhozták a gyűlésre, a ke­resztényszocialisták pedig a rendőrséget hívták segítségre. A népőrök szuronya­ikat hasz­nálták, ide végül a szocialistákkal és a kommunistákkal együtt m­égis kénytelenek voltak visszavonulni, stt az incidens könnyen felrobbanthatja a ke­resztényszocialisták és a szociáldemokraták 1.koalícióját, ami egyet jelentene a kormányvál­sággal és általános politikai válsággal. — Magyar-szerb csetepaté a Mura szigetén. jBelpa.ajJ3»Jpf táviratozzá­k. A jugoszláv hadsereg fő­­parancsnoksága jelenti: November 21­-én egy ma­gyar osztag, amelyhez több potszk­i személy is tar­tozott, a demarkációs vonalon a Muraszigeten levő h­atárőrségünket váratla­nul megtámadta és betört a demarkációs vonaltól hét kilométernyire fekevő Lendva községbe. Lendvai megszálló csapa­tunk nyomban felvette a harcot. A magyarokat­­visszavetettül, a demarkációs vonalon túl. A mi­­ veszteségeink csekélyek, a magyarok veszteségei ismeretlenek.­­— Gazdasági szövetség a nemzeti államok­­közöt, Jelentettük már, hogy Sir George Clerk jege­l bécsi újságíró előtt annak a nézetének tartott kifejezést, hogy úgy Ausztriáinak mint­­Magyarországnak gazdaságii újjáépítése csak í­gy képzelhető el, ha megszüntetik a vámhatárt ,és a két állam­ a szabadkereskedelem rendsze­rére tér át. Sir George Clearik — mint egy párisi stá­tirat jelenti — ilyen értetem­ben tett jelentést a legfőbb tanácsnak is. A párisi tátvirat szerint csalószínű, hogy a közeli jövőben gazdasági szö­vetség alakul Ausztria, Magyarország, a cseh­szlovák­ és a délszláv állam között. Ez az alaku­lás semmiféle politikai kérdéssel nincs össze­kötve. Könnyen meglehet, hogy Olaszország is csatlakozik hozzá. — Svájc a hadifoglyok hazabocsátásáért.­­Megemlékezzün­k már arról, hogy a svájci szövet­ségtanács felhívást intézett a háborúban résztvett összes nemzetekhez, amelyben az összes hadifog­lyok azonnali hazabocsátását kéri. A felhívás — mint most Bernből jelentik a budapesti rádio­állo­más útján — különösen a Szibériában, Franciaor­szágban és a Németországban lévő hadifoglyokra nyomít­kozik. A svájci szövet­ségtan­ács rámutat arra, hogy Svájc a há­ború alatt az összes nem­zetek hadifoglyainak helyzetén igyekezett könnyi­terat, s hozzáteszi, hogy nagy társad­almi veszedel­met rejt magában az, ha sok százezer katonát fog­iságban tartanaik. A hadifoglyok olyan állapotban fognak visszatérni otthonukba, hogy a társadalom Scande fenyegetései lesznek.­­— Bécsben százhat korona a hatósági zsír.­­Bécsi tudósítónk jelenti: Legközelebb fölemelik­­a sertészsír maximális árát 68 koronáról 106 ko­ronára, a fagyasztott húsét pedig 36 koronáról 83­­koronára és a kenyérlisztet 2.50 koronáról 11.50­0 koronára kilónkint. A nagy áremelkedés a valuta­ romlásának a következménye. — A hires szép pesti zsidó asszonyok ujabban Valamennyien a City Drogériában (Belváros, Eskü­vit 5., Klotild-palota) vásárolnak. — 200.000 korona az újsá­giró-özvegyeknek.­­Huszár K­rtszf miniszterelnek, az Otthon-kör vá­lasztmányi díszülésen bejelentette, hogy a kör­­egyik tagja 200.000 koronát bocsátott rendelkezé­s­ére, az újságíróözvegyek és árvák segítésére. A miniszterelnök a nemes adakozó nevét nem mon­­­dotta meg. Mi azonban tartozunk magunknak és az ujságirótársadalom ettje azzal, hogy mermond­­juk: az adományozó Magyar Miklós, az Uitantem vezérigazgatója, akinek ez nem az első nemes gesz­tusa és aki a háború alatt is sok könnyet szárí­tott fel titokban. Hetven esztendő Abban a hét évtizedben, amelyyen a PESTI NAPLÓ átlábolt, nem capéter kellett szemtöl-seülnünk az olvasóval és elmondani ami kikívánkozott a lélekből, amit tetőf ellen volt elhallgatni... A maihoz hasonló időket azonban nem élt m­­ég meg ez az újság. A K­ach-korszak, az osz­trák elnyomatás ideje, a nemzeti fellángolás napjai, a hatvanhetes kormányok se hideg, se meleg politikája, az egyh­ázpolitik­ai küzdelmek, a szociális mozgalmak kiélesedése, a Tisza-éra, a nagy háború, az októberi forradalom, a bolse­vizmus, s­e mozzanatok között nem­ egy gyö­keréig rázta meg nemzetünket titál­i erejével, vagy pokoli fondorlatával. Mindezekben a drá­mai órákban a PESTI NAPLÓ hallatta hang­ját, magyar hangját, vagy ha ez lehetetlen volt, hallgatóit. De akár beszédes volt, akár néma, az olvasók tábora mindig megérlelte és mindig követte, mert tudta, hogy a mi lámpásunk be­csületesen világítja meg a nemzeti utat. E tábor szeme rá most megint ránk figyel, s mi őszintén megmondjuk neki, hogy az az idő, amelynek küszöbére most rálépünk, komoly, válságos idő, az el­múút idők komolysága és vál­ságossága vele nem vetekedhetik. G­on­doljuk­ csak meg, országunk darabokra van szólítva, a lakosság tekintélyes része a szó szoros értelmé­ben éhezik és fázik, előttünk pedig az újjáépítés felhőkig magasodó munkája. Van­­ a PESTI NAPLÓ olvasói között csak enni is, aki ilyen szomorúságot és kietlenséget m­egélt volna? Merjük állítani, hogy nincsen­. Mi mégis azt­ mondjuk nekik, ne csüggedjenek, emeljék fel a fejüket és nézzenek merészen szembe a jöven­dővel. A magyar fajtát a Gondviselés ültette a Duna-Tisza mellé, akár az Alpokat Európába, vagy a Himaláját Ázsiába. Azé­rt, mert e hegy­ségekről lemállik néha egy-egy kőszál, azért ők, a felséges masszák­ tovább élnek és a lehullottat ismét kifejlesz­tik magukból. Éppen igy nem múlhat és nem enyészhet el itt a magyar sem. Pár évig, vagy akár évtizedig ugy tetszhetik, azántha egy­egy ága letört és elfonnyadt volna, — de ez csak látszat, mert azután az egész törzs, az egész fa annál hatalmiasabb és erőteljesebb virágzásnak indul. E természeti folyamatnak a PESTI NAPLÓ mindenkor jó kertésze volt, az lesz most is.­ Azoknak az olvasóknak, akik néhány hónapi kényszerített távollét után e lap köré állanak, vagy állani fognak, nem tudunk mást mondani, mint azoknak, akik végesvégig elkísértek ben­nünket utunkon,­­ a PESTI NAPLÓ nem vál­tozott meg. Ennek az újságnak a megindítói előtt erős, hatalmas, derűs, gazdag, kulturált Magyaror­szág lebegett, ahova, ha valaki belép, önkénte­lenül így kiált fel: mily szép és jó itt minden! Ahány szerkesztője és újságírója a PESTI NAPLÓ-nak hetven esztendő óta csak volt, az mind azzal a gondolattal ült le íróasztalához, h­a kitűzött célt el kell érnünk. Ma messzebb vagyunk e céltól, mint valaha, mégis azt mond­­juk az olvasónak, el k­ell érnünk, el fogjuk érni. Kezünkből nem egyszer húzták ki a tollat, meg­győződésünket nem egés­zer igyekeztek jobbra vagy balra hajlítani. Nem bírtak velünk. Itt vagyunk és megyünk a cél felé. A PESTI NAPLÓ olvasóit arra kérjük, bíráló szemmel olvassa el minden sorunkat és ítéljen maga arról, igaz-e, hogy ennek az újság­nak minden egyes száma küzdelmes erőfeszítés lesz mindnyájunk álmának megvalósításáért?! A rádió. Ismét megrezgett a levegő a csepeli rádió­állo­­áson. Most nem Lenin elv­társ hívta Kun Bélát a készü­lékh­ez, most Paris jelentkeesik-het, meghívja a ma­,var fc­.Ufc­delegátus'dkat a konferenciára. Akkor szenve­dést, pusztulást, halált hozott a rádió. Fehér arcú, halálosan szuno­n­, éhező cyberek járt*»« ebben a nagy­­emelőben, a vért szomjúhozó plakátoktól eltorzított utcákon, a kérésztéit bo!'.redőnyök sorfala közt, szeméflüben csupa kétség, lelkükben örök remegés. „Világforrada­lom". Ezt a szót kaptuk Csepelről, a fantaszták és a gazemberek jelszavát és e szó nyomán már jött a varjak féktelen raja a n­egy temelcsi lako­mára. Most Páris hiv... Végtelenül hosszú esz­tendők álma válik valóra és szenvedő milliók vágya teljesül. Páris hiv... Békét akar velünk kötni. Mit ad? Mit kapunk? Ki tudná ezt meg­mondani? Meghozza-e a gondtalan, szép életet, a zavartalan, nyugodt éjszakáikat, amikor nem riaszt fel a bizonytalanság és remé­ny­telen,felf ijesztő fekete alakja? Adja-e a munkát, a ke­nyeret, az életbe. .vétek gyönyörűséges hitet, amelyet annyiszor ingatott meg a háború és a forradalom véres ökle? Ki tudná ezt megmon­dani ? Remélni kell és hinni és visszafojtott lé­legzettel lesni, mikor űzi újból a csepeli állo­más, hogy Páris ma ii akar valennt... —­ A Batthyány -palotában lesz az angol kö­vetség^A^Jsíkinwunista rémuralom alatt tudvale­vően Budapest legborzalmasabb helye volt a Te­réz-körúti Batthyány-palota, amelybe a terroristák fészkelték be magukat, elnevezték Kun -Vágó-lak­tanyának, a Lenin-fiuk otthonának. A tulajdonos, gróf Batthyány Lajos míg az első forradalom ide­jén már eladásra bocsátotta az ingatlant, de magas ára miatt vevőt nem talált. A kommunizmus meg­bukása után újból vevőt keres a palotára és evég­ből a gróf megbízottja az engente-missziók mind­egyikével tárgyalt. Most az angol misszió három­millió korona vételári alapon elővételi jogot bizto­sított magának. A terv az, hogy a béke ratifikálása után az angol követség foglalja el. —JA kiszabadított kommunistákat újból össze­fogdosták­ A hadügyminiszternek hidomássájfon ju­tott, hogy különböző fogházakból — eddig még ki­derítetlen okoknál fogva — mintegy hatszáz kom­munistát szélnek eresztettek, akiknek ügye nem is k­erült még tárgyalásra. A miniszter utasítására most újra összefogták ezeket a kommunistákat és mint gyanús és a közbiztonságra veszedelmes ele­meket az örkényi fogolytáborba szállították őket. . . Hír Szibériában lévő hadifoglyainkról. Szi­bérábnyi­es még mindig számos magyar hadifogoly van, akikről a kormány az ott lévő dán misszió útján gondoskodik, amennyire tud. Ezek felől s hadifoglyok felől legújabban a bécsi dán követség a Szibériában időző dán követi bizottságtól azt a hírt kapta, hogy véreink helyzete most már jobb, mint azelőtt volt. Csupán a ruházati kérdés meg­oldása okoz nagyobb nehézségeiket. Az amerikai hatóságokkal és az amerikai Vörös Kereszt szer­veivel folytatott tárgyalások azonban jó ered­ménnyel végződtek, úgy hogy Amerikából jelenté­keny segítség várható. --/'E­gy hétre megszűnik Franciaországban a vasúúti közlekedés. Parisból jelentik: Clemenceau a németek példáját akarja követni és egész­ Fran­ciaországban megszűnteti a vasúti közlekedést egvy hétre, mert csak ilyen módon lehet a teljesen meg­­zavart vasúti szolgálatot félig-meddig rendbehozni. /- Franciaországból megindul a posta ?­*a-IJ iic­iu.li HlBmi Parisból jelentik: Egy rend­elet sze­rint mostantól kezdve mindenféle postaküldemé­­y, levél és nyomtatvány egyszerűen és ajánlottan küld­hető Ausztriába, Magyarországba és a volt mon­arkiából keletkezett minden nemzeti államba és Törökországba is. Oroszországnak azokba a részei­be, amelyek nem állanak a szovjet kormány fennha­tósága alatt, elviszik az egyszerű levelek.'. y- A szocialistái­ veresége a Iranb­riirsz szözségi választásokon. Párisból táviratozzák: V­á­s­árral» ír­rtották Fransia­rszágban r 1:0? . választitokat, amelyek mindenütt megér.'.'?,Stetté', a képviselőválasztások eredmény'-t. A legtöbb város­ban a republikánusok iigyfélei győztek a szocia­lista listák felett. — A Kereskedelmi Bank kommunistái. Ami­kor kitört a proletárdiktatúra, a Kereskedelmi Bank tisztviselői közül Stössel Antal húsz éven és Deutsch Bertalan huszonhárom éve bankhivatalnok nyom­ban felcsaptak kommunistáknak. Az első napon a bank tisztviselőborát a pénztárterembe terelték és ott izgató és lázító beszédeket mondottak. Ugyan­ekkor nagyon hangos volt Pollák Margit tisztvi­selőnő is, aki a tulajdonjog intézményének a meg­ PESTI NAPLÓ 1919.decem­ber 3. 5

Next