Pesti Napló, 1920. január (71. évfolyam, 1–27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
Budapest, 1920 71 -ik évfolyam, 1 szám Csütörtök, január 1 Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályar udvarokon 80 fillér. PESTI NAPLÓ ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra 20 kor. — fUl. negyedévre 66 « — « Fél évre 110 « — « Egész évre 220 « — « Ugy képeljük, n^T évszázadok, múlva is, ha a tanító az igariffában erre az esztendőre, lill9-re fogja magyarázó szavát fordítani, hangja akadozik majd és szemét köny borítja el. Ezen az akadozó hangon azt fogja elmondani, hogy a magyar népnek ennél még szomorubb éve nem volt. Ebban az esztendőben darabolták fel végképpen az országot, ebben kerültek színmagyar vidékek idegen uralom alá, zárták be a magyar iskolákat százával, tettek földönfutóvá tízezrével magyar családokat, büntettek jó hazafiakat luóval és börtönnel, s sepertek el tiszta családi tűzhelyeket könyörtelenül. 1919-ben bombát végig az országon a bolsevizmus, magával sodorva emberi életet, lelki kincset, anyagi gadaságot Ekkor vált a világháború mérlege a mga élességébennyilvánvalóvá. Tudatba férkőzöl, mit vesztett a nemzet gyermekeiben és vagya tóban. A számok oly rettenetesek voltak, hogy csupán felidézésükre borzongás flt végig háton. Hát még átélni és leadni őket vérben is szenvedésben, valóban, keméven sújtott az Isten erre a nemzetre. Ebben az évben fogyott el a kenyér a magyar asztal, ebben az évben sírtak gyermekek, hogy élsek, s az édesanyjuk csak kétségbeesetten tudt két karját az ég felé emelni. Ebben az időben maradt a búza kicsépeletlenül, fagyott be burgonya a földbe és fonnyadt el a gerezdi szőlőtőn. 1919-ben lobbantották jogosan a mayar ember szemére, hogy nem akar dolgozni, háború és a forradalmi lelkiállapot kiszkasztotta belőle a munkakedvet. A faji cselekezeti gyűlölség lángjait szintén ez az é robbantotta ki méhéből. A pártoskodás, a rakodás, a megnemértés soha vadabbul nem abzott, mint akkor. Valóban, ez az esztendő magyar nemzet történetében fekete lapra vadokrva. Így érezzük mi is, aki most élünk, s akik minden percét és nyomorigát végig is éltük. "Ahogy utolsó napjaihoz énk, alkalmasint sok szemrehányás zokog fel, mindennek valóban így kellett történni, minthogy történt? Nem önthetett volna-e ki kelyhkből a Gondviselés néhány kortyot, fenékig lett-e kiinni egész tartalmát? Az emberi tetszet olyan, hogy önkéntelenül feltesz ilyen idéseket, nem törődve hiábavalóságukkal. A lepergett év arcain fannyit többé változtatni nem lehet, s ha ön volt, mint amilyen volt, magunkra kellünk, sem az eget, sem a poklot bűnbakul nem állíthatjuk. Ali készítettük el minden prcikáját, a mai generáció édes gyermeke el nem tagadhatja. Évtizedeken keresztül faragott rajta, vétkezett, mulasztott, lelki eretelenkedett, kevélykedett, tudatlankodott, végre megszülethetett ez az 1919. Ma már ez útszéli igazság van, de éppen, mert az, minduntalan elfele, s ezért jó, ha éppen ezen a napon igen nabetűkkel leirjuk. Mert ha már nem változtatunk ezen az éven, sőt még lelkiismeretüti sem könnyithetünk^azzal, hogy a sorsra irjuk a magunl$. n^' iW SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Budapest, Rákóczi-út 18. TELEFON: József 62—LO, 62—31, 62-32, 62-33, 62-34. Nyomda: 54-39. felelős szerkeszti: József 62—36. Igazgatóság: József 62—35.' s hibáját, annyit megtehetünk, hogy megfogad- folódik, amelynek nemzeti munka a vezérlőjük, hogy 1919-nek nemcsak a naptárban, ha- I csillaga. Ha így lesz, akkor, amilyen kétségbenem a nemzet életében is vége van. Megfogad- s esetten nézünk ma visszafelé, olyan derűsen és jó, és meg is tartjuk, hogy holnap új élet kez- nyugodtan nézünk előre, Wekerlé programmot adott Vallás- ér lelkiismeretszabadság, gazdasági termelés, modern sás, meg kell menteni az ipart és kereskedelmet , újesztendei politikai felszólalások közül bizonyára magasan emelkedik ki. Wekerle Sándornak az a nagykoncepciója fejtegetése, amelyet alább közöl a Pesti Napló. A volt miniszterelnök levelet intézett belvárosi választóihoz s ebben az írásban ismét tanúságot tesz arról, hogy maradt az a friss, széles látókörű, emelkedett szellemű gazdaságpolitikus, aki volt. Wekerle neon a hangulatok embere, egy ilyen kivételes tehetség nem evezhet az áramlatokkal és ezt félreérthetlenül meg is írja választóinak. Ezek után mondja meg a Belváros, kit óhajt képviselőjének, Wekerle Sándort, vagy Friedrich Istvánt. A választások közül tovább folyik az elkeseredett harc. Akármerre lépünk, puskaporos a levegő. Közvetlenül az újévi ünnep után panaszt emel Peyer Károly a minisztertanácsban, hogy a párt részéről vidékre utazó vezetőségi tagokat, sőt egyes eseteiben magukat a jelölteket is feltartóztatják. A szocialista párt ebben a váltofás agitáció súlyos sérelmi látja és rá fog mutatni arra, hogy ilyen körülmények között szó sem lehet arról, mintha a hatóságok a választási előkészületek körül egyenlő elbánásban részesítenék a pártokat. Nagy érdeklődés kíséri azokat a paktumos tárgyalásokat is, amelyeket a választások dolgában a keresztény blokk és kisgazdapárt olyan nagy vehemenciával folytat. Wekerle levele a Belváros választóihoz A belvárosi Wekerle-párt elnöksége azzal a kéréssel fordult Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz, hogy január hó 11-én tartsa meg programmbeszédjét aVigadóban. Wekerle a következő levéllel válaszolt: Tisztelt Elnökség! Köszönettel felelek megabbeli kívánságuknak, hogy programmbal módemet e hónap 11-én tartsam meg. Szűk egy programmbeszéd kerete arra, hogy abban politikai teendőink részletes fejtegetésébe bocsátkozhatnám s azért csak a főbb elvek okadatolt ismertetésére fogok szorítkozni. Azt igyekszem kimutatni, hogy a ma annyit hangoztatott keresztény nemzeti politika hagyományos iránya volt mindig a magyar politikának. Nem új keletű, csak újjáébred a forradalom és a proletárdiktatúrának megsemmisítésünkre törő pusztításai után. De alattuk, különösen a keresztény jelszó alatt politikailag ma sem lehet mást érteni, mint a keresztény erkölcsnek az egész műveit, világ által magáévá tett érvényesülését. Nem szabad azt oly tág köpenynek tekinteni, amelybe belefér az antiszemitizmus, az osztályok vagy foglalkozások közötti különbség. Aki ily értelmet adna neki, a viszonyaink között annyira szükséges összetartás helyett a széthúzás elemét vinné be közéletünkbe. Azt igyekszem majd kimutatni, hogy a jelszavak csak a természetes feltételeket s azokat sem mind jelölik meg, programmot azonban még nem képezhetnek. A programmoknak közelebbről kell a politika útjait bevilágítani. Általános irányelvekként kívánom megjelölni a vallás- és lekiismeretszabadságnak, a valódi demokráciának, az egyéni jogoknak és közszabadságoknak biztosítékait s a korszellemnek megfelelően azokat a szociális és népjóléti intézményeket, amelyeket a nép széles rétegeire kiterjedőleg kell megvalósítanunk, vagy legalább is előkészítenünk. De határozottan ellene szólok minden osztályuralmi, minden szétválasztó törekvésnek. A politikai érvényesülésnek egyedül a mindenkinek egyformán hozzáférhető fegyvereit , egyedül általános küzdőterét ismerhetem el. Egyforma mértéket kívánok alkalmazni a gazdasági termelés minden ágára nézve. Ha elismerem, hogy a legsürgősebb fejlesztés — miután előfeltételei mind megvannak — a mezőgazdaságba esik, sőt, hogy ennek terén helyes és okszerű birtokpolitikával különlegesen is keresnünk kell széles néprétegek megerősödésének s a nemzeti termelés fokozásának biztosítékait, mégis elhibázott és meg nem engedhető politikának tartanám, azt, amely nem teljesen egyenértékű súlyt vet iparunknak megmentésére, minden iányú fejlesztésére s annak a kereskedelemnek védelmére és megalapozására, amely azt a biztosítékot szolgáltatja, hogy elősegítve az áruk értékesítését és helyes megosztását, közelebb hozza a termelőt a fogyasztóhoz, s a nemzetközi forgalomban azt a nagy közvetítő feladatot tölti be, melyre helyzetünknél fogva, hivatva vagyunk. Messze vezetne, ha én most modern adózást, általában pénzügyi politikánknak fejtegetésébe bocsátkoznám, avagy azt helyezném kilátásba, hogy erről közelebb nyilatkozhatom, annyira összefüggnek ezek területi viszonyainkkal s a béke által megállapítandó terhekkel és gazdasági keretekkel, hogy csakis az elodázhatatlan szükségnek s egyes általános elveknek hangoztatására szorítkozhatom. Megemlékezve hadiikészültségünkről a külviszonyainkról, tüzetesebben csakis arról a mesterségesen felkeltett ellentétről kívánok szólni, mely a városoknak s a fővárosnak, másfelől a falunak viszonyára s az állítólag túlhajtott koncentrációra vonatkozik.Változatlanul fentartom azt az álláspontom,, hogy a főváros érdeke nem helyi, hanem országos érdek és egy nagy emporium nélkül nemzeti fejlődés nem képzelhető. Mindezek előadása k körülbell fiator a negyedórai felszólalásomat tenné kívánatossá. Szívélyes üdvözléssel és köszönettel tisztelő klinikta Dr. Wekerle Sándori A politika újéve X a kormányt támogató keresztény blokk tagjai délben Huszár Károly miniszterelnököt keresik fel, akit dr. Szilassy Zoltán és mások üdvözölnek. A miniszterelnök hosszabb beszédben válaszol az üdvözlésre és tájékoztatni fogja a közvéleményt az összes aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről. Előzőleg a Keresztény Nemzeti Egyesülés Friedrich István hadügyminisztert, a párt elnökét keresi fel, akit Anka János üdvözöl. Ugyanekkor tisztelegnek a pártelnökségük előtt az Országos Kisgazdapárt tagjai. Az üdvözlő beszédet Meskó Pál tartja, mire Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István és Mayer János fog válaszolni. Nagyatádi Szabó István nincs Budapesten. A függetlenségi "'18-as párt tagjai Lovászi Mártont és Ábrahám Dezsőt keresik fel az újév alkalmával. A Nemzeti Középpárt elnökénél, báró Kürthly Lajosnál és Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszternél tiszteleg. A keresztény blokk és a kisgazdák alkudozásai a kerületekről Azokról a paktumtárgyalásokról, amelyeket a keresztény blokk és a kisgazdapárt folytat a kerületek felett, illetékes helyen a következő tájékoztatást adják: A két testvérpárt közös nyolcas bizottsága eddig már 35 kerület jelöltjében állapodott meg.A kisgazdapárt képviselőit, felvetették, hogy,. Kim-t