Pesti Napló, 1920. március (71. évfolyam, 53–78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
Péntek PESTI NAPLÓ 1920. március 26. N émetorszárusai ellenforradalom előtt — a szocialisták túlzott követelései — A német nemzetgyűlés többségi pártjai és s .szakszervezetek között létesített megegyezés alapján már-már megoldottnak látszott a némeit krízis és a Ruhrvidéken is kezdett helyreállni a rend, miután Wiesbert birodalmi miniszter megállapodásra jutott a komunista vezérekkel. megállapod® szerint a munkások ugyanolyan engedményeket kaptak, mint a berliniek. Viszont kötelezték magukat arra, hogy tíz napon belül minden fegyvert beszolgáltatnak, a munkát pedig a legközelebbi napokban teljes mértékben megkezdik. Ennek a megállapodásnak azonban egy hibája volt. A tárgyaló fél a kommunisták részéről a „vezérek" voltak, a fegyveres tömegek azonban egyáltalában nem viselkedtek úgy, mint aki le akarja tenni a fegyvert. Nem törődve fegyverszünettel és tárgyalással, a fegyveres bandák megtámadták Wesel várost, a Reichswehr-csapatok főhadiszállását és ultimátumban követelték a város átadását A Reichswehr parancsnoksága visszautasította a vörösök követelését és fölvette a harcot. A kommunisták teljesen körülzárták a várost Meghiúsult a kormány újjáalakítása BeHjubeij^ar"^flmitilvai helyzet, amikor a Jo megegyezés" papíron már csaknem teljesen megvolt, ismét rosszra fordult. Már megvolt az új miniszteri lista is, pénzügyminiszterré Cuno titkos tanácsost, centrumpárti képviselőt, birodalmi hadügyminiszterré dr. Gessler demokrata párti képviselőt nevezték volna ki. Gessler utóda az újjáépítés minisztériumában Silberschmidt szociáldemokrata képviselő lett volna. Az általános helyzetről pedig ma reggel már a következő megnyugtató bulletint adták ki. A kommimista izgatás teljesen megszűnt. A berlini helyőrség szilárd magatartása, megijesztette a kommiuista vezéreket és lemondtak a fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még némi nyugtalanság. Berlin egyébiént ismét a dolgozó város képét mutatja. A közlekedés megindult s a város középpontjában a vilalmosvilágitás is működik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. A javulás azonban csak külső látszat volt. A reakciós puccskísérlet letörése után a szocialisták túlságosan radikális követeléseket támasztottak, és azzal akarták a köztársaságot és a demokráciát „megmenteni", hogy még jobban balra orientálódtak, ahelyett, hogy a belső béke helyreállítása érdekében közeledtek volna a polgári pártokhoz, amelyek nagy része amiúgy is ,köztársasági eszméket vallott. Megkezdődött Berlinben az ellenforradalom hisztériája, minden nem-szocialista gyanús volt. Így a szocialisták a legutolsó órában kifogást emeltek Schiffer pénzügyminiszter ellen, mert Kappal tárgyalt A demokraták pedig amúgy is csak nehezen egyeztek bele a szocialisták egyéb követeléseibe és most, amikor egyik legjobb emberüket megtámadták, megeckülták a dolgot és határozottan kijelentik, hogy kilépnek a kormánykoalícióból, ha Schiffert lemondatják. Döntő órák semmi sem változott, még most is a katonák az urak. Az alkotmányos kormány ugyan visszajött Berlinbe, de hatalma nincs. A lap követeli, hogy azonnal szervezzék át a hadsereget, távolítsák el a reakciós tiszteket és bízzák a vezetést megbízható altisztekre Seed tábornokot is támadja a lap, mert nem távolította el a lázadó csapatokat Berlinből. A baltikum csapatok még most is a fővárosban tanyáznak, a fegyvereket is meghagyták nekik. Csütörtök délután a polgári pártok tanácskozásra ültek össze. Általános az a benyomás, hogy már a legközelebbi órák döntő eseményeket hozhatnak. A polgári pártok a szocialistákra hárítják a felelőséget, akik ma már alig különböznek a függetlenektől és a kommunistáktól Az új kormány tagjai A berlini Achtuhr Abendblatt szerint a birodalmi kabinet az átalakulás után a következőkből fog állni: Birodalmi kancellár: Bauer. Helyettes kancellár és igazságügyi miiniszter: Schiffer. Birodalmi hadügyminiszter: dr. Gessler. Birodalmi pénzügyminiszter: Cuno. Birodalmi kincstári miniszter: Bols. Újraépítési miniszter: Silberschmidt. Belügyminiszter: Koch. Közlekedésügyi miniszter: Bell. Postaügyi miniszter: Giesberls. • Külügyminiszter: Müller. Gazdasági miniszter: Schmidt. Ir irodalmi munkaügyi minisztr: Schlicke. Tárca nélküli miniszter: dr. David. Lemondott: a porosz kormány Hirsch porosz miniszterelnök átadta a porosz nemzetgyűlés elnökének a kormány lemondó könyéért Parlamenti körökben azt hiszik, hogy Noénak az új porosz kormányban fölall.Elette valamelyik tárcát Kétszázezer katonát tarthat Németország 4 ól Cramon tábornok Frigyes főherceg és Qodrád tábornagy elnapolásáról Cramon tábornok, akit az osztrákmagyar főhadiszállásra küldött ki a német hadvezetőség, mint teljhatalmú katonai megbízottját, most adta ki emlékiratait, amelyekben a mi hadvezetőségünk kulisszái mögé enged bepillantást. Nagyon érdekes, ámít a tábornok Frigyes főherceg és Conrad vezérkari főnök elbocsájtásáról mond el. — A fiatal császár trónrajutása után csakhamar végzetes hibát követett el, amelytől a környezete megóvhatta volna. Uralkodni akart és ezért nagyon sokoldalú foglalkozást űzött, a legkisebb dolgokkal is ő maga foglalkozott, úgy, hogy nem volt ideje és nyugalma a nagy kérdésekhez. Előre volt látható, hogy ez a mód olyan önálló egyéniséget, mint Conrad talwrnckot, nemérinthet kellemesen. Majdnem naponta voltak súrlódások, véleményeltérések egészen jelentéktelen dolgokról. A császár környezete — különösen Marterer tábornok, a katonai iroda főnöke — még azt is el tudták hitetni az uralkodóval, hogy ő, miint a fronton sokat járt katona, sokkal jobban érti a modern háborút, mint a főparancsnokság, amely távol él a fronttól. — Eisellek Frigyes főherceget kapcsolták le. Egy szép napon minden előzetes bejelentés nélkül megjelent nála egy udvari tiszt azzal az üzenettel, hogy mondjon le, illetve jelentse ki, hogy a császár rendelkezésére áll. A főherceg csakugyan nélkülözhetővé vált, azonban ez a ilyen körülmények között csak természe-' tes, hogy'' a német polgárság ellenakcióra készül. A katonai körök pedig, mint azt a szocialisták most bevallják, voltaképpen sohasem voltak „megbízhatók" a baloldal szempontjából. Szocialista fonásból a következő helyzetképet adják: Attól kell tartani, hogy a reakciósok megismétlik a puccsot. A katonaság magatartása egyáltalában nem biztató. Így megtörtént, hogy olyan helyeken, ahol katonai kordon igazoltatta az embereket, a tisztek kicsúfoltál lobi a nemzetgyűlési képviselőt, amikor megmutatták igazolványukat. Több tiszt pedig a hadügyminiszterrel szemben nagyon udvariatlanul viselkedett. A Vorwaerts riadót fúj és követeli, hogy baloldali kormány álljon az ország élére. Kapp és Lüttwitz bukásával voltaképpen formája az elbocsájtásnak sértő volt. Marterer ő kegyelmessége később elmondotta nekem, hogy Zita császárnő játszotta ebben a főszerepet. Tudta ugyanis egész pontosan, hogy a főherceg, és a családja nem a legjobb véleménynyiai vannak felőle. Hízelgő emberek Frigyes főhercegből hadvezért csináltak, míg a gúnyolódók olyan Szerenisszimus féle alakot faragtak belőle,azonban ezek egyike sem volt. A megjelenése és az egyénisége erősen polgári színezetű, aki egyszerűen, mesterkélettenul tudott mozogni az emberek között, sokkal inkább, mint reprezentálni. Frigyes teljesen tudatiban volt annak,hogy ő azért lett főparancsnok, mert a királyi ház tagja és az öreg császár egy rokonát akarta látni ebben az állásban. Talán nem is lett volna feltűnő, ha a főparancsnok tehetségének határait fel nem ismerve, tanácsadóira nem hallgatva, a maga feje után próbálta volna a monarkia sorsát intézni. Azonban a főherceg nem volt ennyire gyenge és egész tudatosan mondott le olyan jogairól, amelyek a helyzettel nem egyeztek volna. És, ez volt az ő legnagyobb érdeme, hogy ezt a maga választott hatalomkorlátozást mindvégig be is tartotta. — „Na emeljenek az égig és ne csináljanak belőlem valami csodalényt, tudják, hogy én egy egyszerű és szerény ember vagyok" — mondotta egyszer a főherceg egy újságírónak. Ez nem volt mira póz, amely az ellenkezőt akarja elérni, hanem őszinte igazság. A főherceg nem volt egyáltalában hadvezér, ő derék katona volt. Azon a helyen, ahova a császár állította, legjobb tudása szerintakart használni, nem volt égretörő, mert tudta, hogy ez nem sikerülne neki. Ami az goWlite álláspontját illeti, ma — tizedszer?— jelentik Párisból, hogy a legfőbb tovább is „várakozó magatartást" fog tanúsítani. Egyébként fölhívják majd Németországot, hogy a spartacusokkal azonnal tisztázza . A főparancsnok után csakhamar következett a vezérkari főnök. Maga Károly császár jelentette ki nekem, katonai irodája főnökének jelenlétében, hogy feltétlenül meg akar szabadulni Conrádtól, aki csökönyös, mindig ellentmond és a stratégiai tudománya sem valami elsőrangú, a polgári hatóstgokkal nem tud együtt dolgozni és azután meg „a tescheni as-szonyuralom" szintén az ő bűne, szóval legjobb lennie véget vetni a dolgoknak. Arra kért, hogy tudassam ezt Vilmos császárral, nehogy valami más után tudja meg az uralkodóm. — Én a magam részéről állandóan azon a véleményen voltam, hogy Conrad, néhány hibájától eltekintve, a legalikailmtapajib férfiú volt a vezérkari főnöki állásra és hogy éppen a fiatal uralkodónak nem szabad lett volna őt elküldeni. Conrádleplezetlenül azigazságot mondta meg és az uralkodó előtt sem szégyelte magát és éppen ezért nagyon értékes volt. Azután meg elcsapatásánál nem tisztán katonai okok játszottak közre, hanem főkép személyiek. Az udvar hölgyei és a papság mint azegyház hűtlen fiát gyűlölték őt, aki még az uralkodó protekcióját is vissza tudta utasítani, ha azt károsnak tartotta. Útjában állt a fiatal császári főparancsnoknak, akivel hízelgő újságírók és udvari emberek elhitették, hogy hadvezérnek született; egyszóval nem illett már bele az öreg tábornok abba a keretbe, ahol egyre feltűnőbben asszonyok, pacifisták, klerikálisok és alázatos szolgák kezdtek mindjobban befolyáshoz jutni. Frigyes főherceg kapta a parancsot, hogy tudassa a tábornaggyal a császár elhatározását. Azonban Conradot az egyáltalában nem lepte meg. Ami Conradot, mint" katonát illeti, el