Pesti Napló, 1920. március (71. évfolyam, 53–78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

Péntek PESTI NAPLÓ 1920. március 26. N­ émetorszár­­­usai ellenforradalom előtt — a szocialisták túlzott követelései — A német nemzetgyűlés többségi pártjai és s .­szakszervezetek között létesített megegyezés alapján már-m­ár megoldottnak látszott a né­m­eit krízis és a Ruhrvidéken is kezdett helyre­állni a rend, miután Wiesbert birodalmi miniszter megállapo­dásra jutott a ko­­munista­ vezérekkel.­­ megállapod® szerint a m­unkások ugyan­olyan engedményeket kaptak, mint a berliniek. Viszont kötelezték magukat arra, hogy tíz na­pon belül minden fegyvert beszolgáltatnak, a munkát pedig a legközelebbi napokban teljes mértékben megkezdik. Ennek a megállapodás­nak azonban egy hibája volt. A tárgyaló fél a kommunisták részéről­ a „vezérek" voltak, a fegyveres tömegek azonban egyáltalában nem viselkedtek úgy, mint a­ki le akarja tenni a fegyvert. Nem törődve fegyverszünettel és tár­gyalással, a fegyveres bandák megtámadták Wesel várost, a Reichswehr-csapatok főhadiszál­lását és ultimátumban követelték a­ város átadását A Reichswehr parancsnoksága visszautasította a vörösök követelését és fölvette a harcot. A kommunisták teljesen körülzárták a várost Meghiúsult a korm­ány újjá­alakítása BeHju­beij^ar"^flmitilvai helyzet, amikor a Jo megegyezés" papíron már csaknem­ teljesen megvolt, ismét rosszra fordult. Már megvolt az új miniszteri lista is, pénzügyminiszterré Cuno titkos tanácsost, centrumpárti képviselőt, birodalmi hadügyminiszterré dr. Gessler de­mokrata párti képviselőt nevezték vol­na ki. Gessler utóda az újjáépítés minisztériumában Silberschmidt szociáldem­okrata képviselő lett volna. Az általános helyzetről pedig ma reggel már a következő megnyugtató bulletint ad­ták ki. A kommimista izgatás teljesen megszűnt. A berlini helyőrség szilárd magatartása, meg­ijesztette a kom­miu­ista vezéreket és lemondtak a fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még némi nyugtalanság. Berlin egyébi­ént ism­ét a dolgozó város képét mutatja. A közlekedés megindult s a vá­ros középpontjában a vilalmosvilá­gitás is mű­ködik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. A javulás azonban csak külső látszat volt. A rea­kciós puccskísérlet letörése után a szocialisták túlságosan radikális köve­teléseket támasztottak, és azzal akarták a köztársaságot és a demokráciát „megmenteni", hogy még jobban balra orientálódtak, ahelyett, hogy a be­lső béke helyreállítása érdekében közeledtek volna a polgári pártokhoz, amelyek nagy része amiúgy is ,köztársasági eszméket vallott. Megkezdődött Berlinben az ellenforradalom hisztériája, min­den nem-szocialista gyanús volt. Így a szocialisták a legutolsó órában kifogást emeltek Schiffer pénzügyminiszter ellen, mert Kappal tárgyalt A demokraták pedig amúgy is csak nehezen egyeztek bele a szocialisták egyéb követelé­seibe és most, amikor egyik legjobb emberü­ket megtámadták, megeckülták a dolgot és ha­tározottan kijelentik, hogy kilépnek a kor­m­ány­koalícióból, ha Schiffert lem­ond­atják. Döntő órák semmi sem változott, még most is a kato­nák az urak. Az alkotmányos kormány ugyan visszajött Berlinbe, de hatalma nincs. A lap követeli, hogy azonnal szervezzék át a hadsereget, távo­lítsák el a reakciós tiszteket és bízzák a veze­tést megbízható altisztekre Seed­ tábornokot is támadja a lap, mert nem távolította el a lázadó csapatokat Berlinből. A baltikum­ csapatok még most is a fővárosban tanyáznak, a fegyvereket is meghagyták nekik. Csütörtök délután a polgári pártok tanács­­kozásra ültek össze. Általános az a benyomás, hogy már a legközelebbi órák döntő eseménye­ket hozhatnak. A polgári pártok a szocialistákra hárítják a felelőséget, akik ma már alig különböznek a függetlenektől és a kommunistáktól Az új kormány tagjai A berlini Achtuhr Abendblatt szerint a bi­rodalmi kabinet az átalakulás után a követke­zőkből fog állni: Birodalmi kancellár: Bauer. Helyettes kancellár és igazságügyi miinisz­­ter: Schiffer. Birodalmi hadügyminiszter: dr. Gessler. Birodalmi pénzügyminiszter: Cuno. Birodalmi kincstári miniszter: Bols. Újraépítési miniszter: Silberschmidt. Belügyminiszter: Koch. Közlekedésügyi miniszter: Bell. Postaügyi miniszter: Giesberls. • Külügyminiszter: Müller. Gazdasági miniszter: Schmidt. Ir irod­a­lmi munkaügyi min­isztr: Schlicke. Tárca nél­küli miniszter: dr. David. Lemondott: a porosz kormány Hirsch porosz miniszterelnök átadta a po­­rosz nemzetgyűlés elnökének a kormány­ lemon­dó kön­yéért Parlamenti körökben azt hiszik, hogy Noénak az új porosz kormányban föl­a­ll.El­e­tte valamel­yik tárcát Kétszázezer katonát tarthat Németország 4­ ól Cramon táborn­ok Frigyes főherceg és Qod­rád tábornagy elnapolásáról Cramon tábornok, akit az osztrák­magyar főhadiszállásra küldött ki a német hadvezetőség, mint teljhatalmú katonai megbízottját, most adta ki eml­ékiratait, amelyekben a mi had­vezetőségünk kulisszái mögé enged bepillantást. Nagyon érdekes, ámít a tábornok Frigyes főherceg és Con­rad vezérkari főnök elbocsájtásáról mond el. — A fiatal császár trónrajutása után csak­hamar végzetes hibát követett el, amelytől a környezete megóvhatta volna. Uralkodni akart és ezért nagyon sokoldalú foglalkozást űzött, a legkisebb dolgokkal is ő maga foglalkozott, úgy, hogy nem volt ideje és nyugalma a nagy kérdésekhez. Előre volt látható, hogy ez a mód olyan önálló egyéniséget, mint Conrad talwr­nckot, nem­­érinthet kellemesen. Majdnem na­ponta voltak súrlódások, véleményeltérések egészen jelentéktelen dolgokról. A császár kör­nyezete — különösen Marterer tábornok, a katonai iroda főnöke — még azt is el tudták hitetni az uralkodóval, hogy ő, miint a fronton sokat járt katona, sokkal jobban érti a modern háborút, mint a főparancsnokság, amely távol­­ él a fronttól. — Eisellek Frigyes főherceget kapcsolták le. Egy szép napon minden előzetes bejelen­tés nélkül megjelent nála egy udvari tiszt azzal az üzenettel, hogy mondjon le, illetve jelentse ki, hogy a császár rendelkezésére áll. A főherceg csakugyan nélkülözhetővé vált, azonban ez a ilyen körülmények között csak természe-' tes, hogy­­'' a német polgárság ellenakcióra készül. A katonai körök pedig, mint azt a szocialisták most bevallják, voltaképpen sohasem voltak „megbízhatók" a baloldal szempontjából. Szocialista fonásból a következő helyzetké­pet adják: Attól kell tartani, hogy a reakciósok megis­métlik a puccsot. A katonaság magatartása egy­általában nem biztató. Így megtörtént, hogy olyan helyeken, ahol katonai kordon igazoltatta az embereket, a tisztek kicsúfoltál­ lobi a nemzet­gyűlési képviselőt, amikor megmutatták iga­zolványukat. Több tiszt pedig a hadügyminisz­terrel szemben nagyon udvariatlanul viselkedett. A Vorwaerts riadót fúj és követeli, hogy­ baloldali kormány álljon az ország élére. Kapp és Lüttwitz bukásával voltaképpen formája az elbocsájtásnak sértő volt. Marterer ő kegyelmessége később elmondotta nekem, hogy Zita császárnő játszotta ebben a főszere­pet. Tudta ugya­nis egész pontosan, hogy a főherceg, és a családja nem a legjobb véle­ménynyiai vannak felőle. Hízelgő emberek Frigyes főhercegből hadvezért csináltak, míg a gúnyolódók olyan Szerenisszi­­mus féle alakot faragtak belőle,­­azonban ezek egyike sem volt. A megjelenése és az egyéni­sége erősen polgári színezetű, aki egyszerűen, mesterkélettenul tudott mozogni az emberek között, sokkal inkább, mint reprezentálni. Fri­gyes teljesen tudat­iban volt annak,­­hogy ő azért lett főparancsnok, mert a­ királ­yi ház tagja és az öreg császár egy rokonát a­karta látni ebben az állásban. Talán nem is lett volna feltűnő, ha a főparancsnok tehetségének hatá­rait fel nem ismerve, tanácsadóira nem­ hall­gatva, a maga feje után próbálta volna a mon­arkia sorsát intézni. Azonban a főherceg nem volt ennyire gyenge és egész tudatosan mon­dott le olyan jogairól, amelyek a helyzettel nem egyeztek volna. És, ez volt az ő legnagyobb érdeme, hogy ezt a maga választott hatalom­korlátozást mindvégig be is tartotta. — „Na emeljenek az égig és ne csináljanak­ belőlem valami csodalényt, tudják, hogy én egy egyszerű és szerény ember vagyok" — mondotta egyszer a főherceg egy újságírónak. Ez nem volt m­ira póz, amely az ellenkezőt akarja elérni, hanem őszinte igazság. A főher­ceg nem volt egyáltalában hadvezér, ő derék katona volt. Azon a helyen, ahova a csá­szár állította, legjobb tudása szerint­­akart hasz­nálni, nem volt égretörő, mert tudta, hogy ez nem sikerülne neki. Ami az goWlite álláspontját illeti, ma — tizedszer­?­— jelentik Párisból, hogy a legfőbb tovább is „várakozó magatartást" fog tanúsítani. Egyébként fölhívják majd Németor­szágot, hogy a spartacusokkal azonnal tisztázza . A főparancsnok után csakhamar követ­kezett a vezérkari főnök. Maga Károly császár jelentette ki nekem­, katonai irodája főnökének jelenlétében, hogy feltétlenül meg akar szaba­dulni Conrádtól, aki csökönyös, mindig ellent­mond és a stratégiai tudománya sem valami elsőrangú, a polgári hatós­tgokka­l nem tud együtt dolgozni és azután meg „a tescheni as­-­­szonyuralom" szintén az ő bűne, szóval legjobb lennie véget vetni a dolgoknak. Arra kért, hogy tudassam ezt Vilmos császárral, nehogy va­lami más után tudja meg az uralkodóm. — Én a magam részéről állandóan azon a véleményen voltam, hogy Conrad, néhány hi­bájától eltekintve, a legalikailmtap­a­jib férfiú volt a vezérkari főnöki állásra és hogy éppen a fiatal uralkodónak nem szabad lett voln­a őt elküldeni. Conrád­­leplezetlenül az­­igazságot mondta meg és az uralkodó előtt sem szégyelte magát és éppen ezért nagyon értékes volt. Az­után meg elcsapatásánál nem­ tisztán katonai okok játszottak közre, hanem főkép szemé­lyiek. Az udvar hölgyei és a papság mint az­­egy­ház hűtlen fiát gyűlölték őt, aki még az uralkodó protekcióját is vissza tudta uta­sítani, ha azt károsnak tartotta. Útjában állt a fiatal császári főparancsnoknak, akivel hízelgő újságírók és udvari emberek el­hitették, hogy hadvezérnek született; egyszóval nem illett már bele az öreg tábornok abba a keretbe, ahol egyre feltűnőbben asszonyok, pacifisták, klerikálisok és alázatos szolgák kezdtek mindjobban befolyáshoz jutni. Fri­gyes főherceg kapta a parancsot, hogy tudassa a tábornaggyal a császár elhatározás­á­t. Azon­ban Conradot az egyálta­lában nem lepte m­eg. Ami Conradot, mint" katonát illeti, el

Next