Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

2 Csütörtökk PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 16. Sréter és pesfinyi miniszterek válaszoltak Tangler interpellációjára Zajos jelenetek a nemzetgyűlésen A német gyűlés mai ülésén minden érdeklődés Sréteer és Tomcsányi miniszterek válaszát várta a minapi Fangler-interpellációra. Maga ajavasalt, amit tárgyaltak — az illetékemelésről szóló — nem keltett nagyobb érdeklődést, csak a tőzsdeadóra vonatkozó szakaszok körül támadt nagyobb vita. Gaál Gaszton és Sándor Pál fejtették ki ismert álláspontjukat. Fél egykor megszakították a vitát és sor került az interpellációs válaszokra. Sréter István honvédelmi miniszter beszélt előbb és — alább következő — nyilatkozatait mindvégig helyesléssel hallgatta a nagy többség, amelynek tüntető tetszése lenyomta a Friedrich-csoport helyenként nagyon heves ellentmondásait. Beszéde végével a többség melegen ünnepelte a honvédelmi minisztert. Utána Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter válaszolt a maga részéről az interpellációra. Mindez elég nyugodt hangulatban történt, izgalom csak akkor rázta meg a Házat, amikor Fangler Béla válaszolt a miniszterek nyilatkozataira. Már beszéde elején éles közbeszólások csattantak feléje a jobboldalról, de a baloldalról is s a közbeszólásoknak ez az egyre növekvő árja végigkísérte egész beszédét. A nyugtalanság és harag tetőpontjára hágott, amikor Fangler olyasmit mondott, hogy amikor tapsolni látja a jobboldalt, — a honvédelmi miniszter mellett tüntetett a lelkes taps — nem tudja, vájjon nem téved-e, ha azt mondja, hogy március 21-ike volt a legszomorúbb napja az országnak. Óriási zaj csapott föl erre, hasztalan rázta a csengőt az elnök, aki azután rendreutasította a szónokot. A miniszterek válaszát a nemzetgyűlés túlnyomó többsége tudomásul vette. Ereki Károlyt, aki azután személyes megtámadtatás címén akart felszólalni, meg sem akarták hallgatni, a kisgazdapárt kivonult a teremből. Rukovszky István elnök Will-kor nyitotta meg az ülést. Fölolvasták az interpellációs könyvet, azután Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter bejelenti, hogy az a képviselő, akinek a pénz kicserélésére vonatkozó táviratát tegnap felolvasta, úgy a miniszterelnök és Házelnök, mint ő előtte is igazolta eljárását. A táviratnak csak a fogalmazása volt szerencsétlen, egyébként az illető képviselő jóhiszeműsége kétségtelen. Azután folytatták az illetékjavaslat részletes tárgyalását. Nagyobb vita a 44. szakasznál volt, a tőzsdeadó felemelése körül. Gaál Gaszton és Sándor Pál felszólalása után Korányi pénzügyminiszter módosítást ajánlott a szakaszon, majd Rubinek Gyula védelmezte meg a tőzsdét. A nemzetgyűlés a szakaszt a pénzügyminiszter módosításával fogadta el s miután megállapították a holnapi ülés napirendjét, — ugyanaz, mint a mai. — következett Sréter István honvédelmi miniszter válasza Fangler Béla interpellációjára kijelenti, hogy Heltai Viktor szereplésével nem foglalkozik, csak a szökés körülményeivel. Heltai Viktor szökéséről „Az Ember'' című szennylapból értesült. Berendelte a szegedi vadászzászlóalj megemlített szereplőit, Próznay őrnagyot és Bauer alhadnagyot, akiket kihallgatott. Megállapította, hogy János Andor újságírót, aki Megállapította, hogy János Andor újságíró az ügyészség börtönében volt, ahol megjelent nála egy éjjel egy dr. Balksay nevű ügyvéd, aki dr. Polónyi Dezső irodatársa, azonkívül ott járt egy ügyész is és ezek előtt János beismerő vallomást tett. Amikor szabadlábra helyezték, sietett Bécsbe szökni. Heltai, aki mindenáron szintén Bécsbe akart menni, ahol a módszerben folyamodott, hogy felajánlkozott Lengyel és Ulain ügyvéd uraknak, hogy ő utána megy Jánosnak Bécsbe és János Andor vallomását írásba veszi és elhozza Pestre. Az ügyvédek Sztupka őrnagy tudtával megegyeztek vele, sőt Lengyel Zoltán 2500 koronát költségre is adott neki és egy hadnagy kíséretében János Bécsbe ment. Ott aztán megszökött a hadnagytól és leleplező cikket irt „Az Ember" című lapba. Az egész dolgot összefoglalva, annyit mondhatok, hogy az egész — bocsánat a kifejezésért egy zsidó-gyerek trükkje volt, amelybe a katonai hatóság is jóhiszeműen beugrott. A történtek után ő mint hovédelmi miniszter levelet írt Polónyi Dezsőnek, amelyben felszólítja, hogy mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek az ő véleménye szerint a hadbírósági tárgyaláson történtek, adja be nála írásban. Mihelyt ezt az írást megkapja, megindítja a vizsgálatot a hadbírósági tárgyalás első napjától kezdve. (Általános helyeslés.'' Bejelenti azonban azt is, hogy anélkül, hogy „Az Ember" című lapot bizonyító eszköznek fogadná el, megindítja a vizsgálatot mindazon vádak tekintetében is, amelyeket „Az Ember" hozott fel és az eljárást mindazon katonai személyek ellen, akiket „Az Ember" című szóntirat megnevezett. Megbeszélte ezenkívül a kormányzóval azt is, hogy ne történhessék meg a jövőben az, hogy arra illetéktelen egyének bárkinek is határátlépési engedélyt állítsanak ki. Kijelenti azonban, hogy amíg a vizsgálatot az egész vonalon le nem folytatta, hasonló tárgyú interpellációra érdemileg nem fog válaszolni. Ha a tett intézkedések, amelyeket most bejelentett, nem elégítik ki a nemzetgyűlést, akkor felveti a bizalmi kérdést. A Ház nagy többsége felemelkedik helyéről és percekig tapsolva ünnepli a honvédelmi minisztert. Sréter István honvédelmi miniszter befejezésül kijelenti, hogy ő nincs hozzáragadva semmiféle miniszteri székhez. Örömmel megy el, mert ha elmegy is, akkor is meg fogja találni a maga embereit, akikkel szöetkezni fog azok ellen, akik a mai nehéz időben, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, személyi hajszákat indítanak. Kéri a Házait, vegye tudomásául válaszát. (Hosszantartó taps.) Fangler Béla kéri a Házat, hogy a honvédelmi miniszter beszédére, majd az igazságügyminiszter válasza után reflektálhasson. A Ház az engedélyt megadja. Az igazságügyminiszter válasza az interpellációra Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter válaszolt ezután maga részéről az interpellációra. Jánosi elvan, mondta, egy Kassán megjelent s Magyarország ellen izgató röpirat miatt indult meg az eljárás. Nem lehetett a szerzőséget rábizonyítani, de minthogy magaviseletét az ügyészség veszedelmesnek tartotta, az eljáró ügyész előterjesztést tett az internálására. Az eljárást megszüntető végzésre ráírta, hogy a vizsgálóbíró az aktát juttassa vissza az ő kezedhez. Itt történt az a mulasztás, hogy a vizsgálóbírótól az akta nem az előadó ügyészhez, hanem annak rendje és módja szerint a soros ügyészhez került, aki, látván az ügyészség megszüntető végzését, azonnal elrendelte János szabadlábra helyezését. Amikor másnap az előadó ügyész megtudta, azt telefonálta a főkapitányságra, hogy intézkedjenek János Andor újabb letartóztatása iránt, ekkor már János túl volt árkon-bokron. Elismeri, hogy itt kis mulasztás vagy gondatlanság történt, ami azonban emberileg érthető és megmagyarázható, ami mindenkivel megtörténhetik. A vizsgálatot azonban ebben az irányban is megindította és ha valami szándékosság derülne ki, a szigorú megtorlás nem fog elmaradni. Ha Paksy ellen olyan adatok merülnének fel, amelyek az ő letartóztatását indokolttá tennék, ez is meg fog történni. És ha szükséges, megindul az eljárás dr. Ulain ellen is. Viharos jelenetek Fangler Béla beszélt most. Hosszasan elmondta Heltai forradalmi tetteit. Azután — a nagy többség folytonos és heves tilalkozása közt — a honvédelmi minisztert támadta. — A legsúlyosabb — mondotta — az egész Heltai-ügyben, hogy az a zsidógyerek az orránál fogva tudta vezetni az egész nyomozást és kiszöke magát katonai segédlettel Ausztriába azon r címen, hogy elcsípi Göndört és Pogányt és haza?... Paksy detektiv hamis tanuzásra való rábírására van bizonyíték. Megállapítom — úgymond — hogy interpellációm indokolt és helyes volt. Heltai hatóságok közbenjöttével kiszabadult a fogságból, azután pedig különös katonai védelem alatt állott egy, jogrendünkben ismeretlen különítmény révén. Ezért a honvédelmi minisztert óriási felelősség terheli. (Folytonos nagy zaj.) A múltkor azt mondotta, hogy március 21-ike volt az ország legszégyenletesebb napja. Most, amikor látja a képviselőházban ezeket ajeleneteket, azt kérdezi, hogy nem tévedt-e, amikor március 21-ikét jelezte a legszégyenletesebb napnak és nem a mait? Óriási vihar támadt erre, sokan felugráltak, a jobboldali képviselők a padot verdesik, követelik Fangler rendreutasítását, ami meg is történt. A nagy lármából kihallatszott Ereki Károly hangja, aki azt kiáltotta a jobboldal felé: — Szégyeljék magukat! Fangler azután röviden befejezte beszédét — nem fogadta el a miniszterek válaszát. Azután Berky Gyula utasította vissza a többség zajos helyeslése mellett Ereki közbeszólását. A nemzetgyűlés óriási többséggel tudomásul vette az interpellációra adott választ és lelkesen tüntetett Sréter honvédelmi miniszter mellett. Friwirth Mátyás a szén- és faellátás dolgában interpellált. Szóvátette, hogy a kiskereskedőknél már ma sem lehet főzési célokra fát kapni, de a nagykereskedők raktárai teli vannak fával. Nagy Pál a pénzlebélyegzésnél elvett 3000 koronán aluli összegek visszafizetéséről, Jávos Antal a falusi ellátatlanok gabonaellátásáról interpellált. Az interpellációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Fostsházy—Rényi—Buzáti Alpolgármester-választás a főváros közgyűlésén (Saját tudósítónktól.) A főváros ifjú és bohó törvényhatósági bizottsága szerdán folytatta a zsidókérdés intézményes megoldását. Aki véletlenül és járatlanul betévedt a közgyűlés termébe, hirtetésében nem tudta volna megmondani, várjon a városatyák Budavári László tökéletes indítványát tárgyalják-e a zsidókérdésről, vagy pedig az alpolgármesterek választása van napirenden. Mint sűrű esőcseppek, úgy hullottak a közgyűlési terem parkettjére ezek az ismert szavak: zsidó, zsidó, Palesztina, Palesztina . . . Amikor Sipőcz Jenő polgármester megnyitotta az ülést, még viszonylagos csend honolt a teremben. A polgármester javasolta, hogy a közgyűlés ejtse be az alpolgármester-választást. De feláll Pető Sándor a demokrata padsorokból és ráolvasta a kijelölő választmányra, hogy minden törvényes rendelkezéssel és minden hagyományos szokással szembehelyezte magát, amikor még csak nem is jelölte Déri Ferencet, aki negyedszázadon keresztül szorgalommal, becsülettel, tehetséggel szolgálta a fővárost. A kijelölő választmány ezzel megsértette a közgyűlés szuverenitását és autonómiáját, mert megfosztotta a bizottsági tagokat annak a lehetőségétől, hogy a jelöltek között a legalkalmasabbat kiválasszák. Jogi szempontból kifogást emelt Pető Antony Béla jelölése ellen, mert az esztergomi polgármesternek előbb korengedélyt kellett volna kérnie. Mindez így elolvasva kissé unalmasan hat, azonban az új városatyák gondoskodtak arról hogy Pető beszéde tarkítva és élénkítve legyen. Állandó közbekiáltások zavarták és a közbekiáltások között szellemességi díjat nyert a következő: — Menjen Déli Palesztinába polgármesternek, Wolff Károly válaszolt Petőnek. Előkelő hanyagsággal jelentette ki, hogy a kijelölő választmány azt teszi, amit akar. Még Gácír Vilmos csatlakozott a liberálisok nevében Pető deklarációjához, azután a polgármester elrendelte a szavazást az alpolgármesteri állásokra. Miközben a szavazás a jobboldali társalgóban megkezdődött, a közgyűlés áttért az indítványok tárgyalására. Gál Jenő hosszabb beszéd kíséretében javasolta, hogy a közgyűlés foglaljon állást a Duna-bizottság székhelyének kérdésében és közölje a Párisban ülésező nemzetközi konferenciával azokat az érveket, amelyek Budapest mellett szólnak. Gál Jenőt sűrűn zavarták a többségi oldalról. A sok közbekiáltás közül csak egyet lehetett a nagy zsivajban megérteni. Valamelyik új keresztény nemzeti bizottsági tag azzal a szemrehányással illette a szónokot, hogy népbiztosokat véd. Mire Gál Jenő így válaszolt: önt is védeni fogom, ha szüksége lesz rá. Vsetty Ferenc a többségi párt nevében azt indítványozta, hogy Gál indítványa fölött térjen napirendre a közgyűlés. A demokraták erre zajongani kezdtek, különösen Pakots József, Fábián Béla és Feleki Béla folytattak izgatott szócsatát a szembenálló többséggel. Olyan szenvedéllyel szidták egymást, hogy Avarfy Elek városatya, nőorvos és nemzetgyűlési képviselő kiadta a jelszót: — Dobjuk ki innen a zsidókat. Miután senki sem mozdult, a zsidók egyelőre benttmaradtak a teremben, ahol Sipőcz Jenő polgármester Gál indítványának a tanácshoz való utalását ajánlotta és ezt nyomban határozatképpen is kimondotta. Usetty egyet nyert, azután az mondta, hogy fentartja indítványát, de már akkor késő volt, az elnök lecsöngette a vitát. Kovács Andor azt indítványozta, hogy az aprópénzhiányra való tekintettel bocsásson ki a főváros szükségipénzt. A polgármester bejelentette, hogy ebben az irányban már felerjesztést intézett a tanács a kormányhoz. Egyhangúlag fogadta el a közgyűlés Baránszky Gyula indítványát, hogy a jövőben a plébános választásoknál csak a katolikus városatyák szavazhassanak. Az indítványhoz való csatlakozást a reformátusok nevében Itazay László jelentette be, a zsidók nevében Gál Jenő. Este hat órakor hirdette ki a polgármester a választás eredményét. Összesen leadtak 188 szavazatot, ebből Rényi Dezső kapott 187, Folkusházy Lajos 140, Antony Béla 49 szavazatot, a közgyűlés tehát Folkusházyt és Rényit választotta meg alpolgármestereknek. A harmadik alpolgármesteri állásra az egyedüli jelölt Buzáth János 186 szavazatot kapott. A megválasztott alpolgármesterekért küldöttség ment Csilléry András vezetésével. Az eskü letétele után a polgármiétter üdvözölte a megválasztottakat, akiknek nevcében Folkusházy Lajos válaszolt. Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést bezárta, a sok tanácsnok és egyéb jelölt pedig megrohanta a városatyákat. A jelöltek közül élénk agitációt fejtett ki a maga érdekében Kirchknopf Ferenc, aki ma még csak tiszti alügyész, de két hé múlva már árvaszéki elnök akar kint