Pesti Napló, 1921. június (72. évfolyam, 117–141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

Budapest, 1921 72. évfolyam 117. szám Szerda, junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 80 kor. Negyed évre _ 80 kor. Fél évre 180 kor. Egész évre_ _ 860 kor. Egyes szám Arat Budik­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon 2 kor. PESTI NAPO­ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébet-körút 18 szám TELEFON: József 82-30, 62-31, 62-31 Nyomdai telefon • József 71-15. Felelős szerkeszti: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. Román katonaszökevények a romániai állapotokról Szeged, május 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) A minap több román katonaszökevény érke­zett ide, akik sötét színekben festik a romániai viszonyokat és a román hadsereg állapotát. Az élelmezés a legszerényebb igényeket sem elégítheti ki. A legénység teljesen le van rongyolódva, a lo­vasság is bocskort visel, amelyre sarkantyú van ráerősítve. Az egyes határzónákban elrendelt ostromállapotot a katonaság és a polgári lakosság­­keseredett hangulata tette szükségessé. A román tisztek csak a legnagyobb embertelenséggel tudják fenntartani a fegyelmet a legénység között. A ro­mán és a nem román lakosságtól egyaránt nagy­mennyiségű élelmiszert és fehérneműt rekvirálnak, ami természetesen nem járul hozzá a lelkek meg­nyugtatásához. Az óromániai tisztek lenézik az er­délyi tiszteket. Az úgynevezett megbízhatatlanok, a magyar, szászok, erdélyi, bánsági románok és besszarábiai oroszok csak hadnagyi rangot visel­hetnek, akkor is, ha régebben nagyobb volt a rangjuk. A lengyelek elhurcoltak egy biro­dalmi gyűlési képviselőt Berlin, május 31. A birodalmi gyűlés a pünkösdi ünnepek után ma ismét összeült. Az elnök a napirend előtt a kö­v­etkező nyilatkozatot tette: Tegnap jelentés érke­zett ide, mely mindnyájunkban a legnagyobb fel­háborodást keltette. A felsősziléziai lengyel fek­­elök ennek a háznak egyik tagját, Ff­ort­mann német nemzeti párti képviselőt elfogták és ismeret­en helyre hurcolták. Rögtön érintkezésire léptem a külügyi hivatallal, hogy erről az erőszakos el­járásról értesítse a szövetségközi bizottságot és sérje meg, hogy Hartmann képviselő kiszabadítása érdekében azonnal tegye meg a kellő intézkedése­ket. Az ülés folyamán Malt Jahn követségi taná­csos a külügyminisztérium neveiben közölte a Ház­fal, hogy a birodalmi kormány jegyzéket intézett a szövetségközi bizottsághoz és a képviselő rög­töni kiszabadítását követelte. Gróf Praszna, a var­sói német képviselő, ezt a követelést élőszóval is megismételte. A szövetségközi bizottság válasza még nem érkezett meg. Eredménytelen Bulgária közele­­dése Szerbiához Belgrád, május 31. (A Pesti Napló tudósítójától) Pasics miniszterelnök tegnap este fogadta Di­mitrov bolgár belügyminisztert, aki Varsóból Prá­gán és Bécsen át tegnap ideérkezett. A két állam­férfiú hosszasan tanácskozott egymással. Politikai körökben kételkednek abban, hogy ez a találkozás Jugoszláviának Bulgáriához való viszonyában vál­tozást vonna maga után. A világháború után a két állam képviselői között ez az első politikai összejö­vetel, de nem hiszik, hogy alkalmas időben törté­nik. Itteni lapok rámutatnak arra, hogy Bulgária még nem teljesítette egészen a békeszerződésben reá hárított kötelességeket, a macedóniai zavarok még mindig nem értek véget, a bolgár bandák vi­selkedése még mindig sok okot ad kifogásokra. Mindezekből a bolgár belügyminiszter politikai missziójának eredménytelenségére következtetnek. Sokmilliós devizacsalás Bécsben Bécs, május 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Wiuppftl ezelőtt letartóztattak egy tiszt­viselőt, aki tizenhétmillió koronával károsította meg a devizaközpontot. A rendőrség megállapí­totta, hogy a letartóztatott tisztviselő tagja volt egy nagy csalóbandának, amely negyvenötmillió koronát szerzett magának bűnös manipulációi út­ján. Ezzel az üggyel kapcsolatban ma letartóztat­ták az Angol-Osztrák Banknak egyik prokuristáját és egy másik banknak egyik főhivatalnokát. A csalást a devizaközpont egyik tisztviselőjének se­gítségével követtük el. Kalandos hír keringett ma a Ház folyosóján. Esze­­rint a nemzetgyűlés feltámasztaná a régi főrendiházat, viszont önmagát kinevezné ötesztendős képviselőházzá. Ha valaha öt é­letre, úgy erre ráillik a német mondás: „Der­ Wunsch ist der Vater des Gedan­­kens." Mély vágyak lappanganak ez állí­­tólagos újság mögött. Nincs másról szó, minthogy egyes képviselő urak bizonyta­­lan időre szóló és csak fix munkakörre ter­­jedő mandátumukat fel akarnák cserélni egy ötesztendős országgyűlési képviselői megbízólevéllel, természetesen olyan ké­­nyelmes módon, hogy közben nem já­­rulnának választóik elé. Ha ez megtörté­­nik, akkor a világ, legerősebb parlamenti abszolutizmusával állunk szemközt. Mé­­lyen az alkotmányba ütközik ez a kis­bérlet. A mai nemzetgyűlésről inkább azt le­­het elmondani, hogy túlélte magát, sem, mint azt, hogy életét meg kell hosszabbí­­tani. Nemzetgyűlést választott valameny­­nyi ország, amelynek határait és régi al­­kotmányát a háború megbolygatta. Nem­­zetg­yűlést választottak egyformán a régi tönkrement birodalmak és az újonnan ki­­alakult, úgynevezett nemzeti államok, Ma­­gyarországon kívül a német birodalom, Ausztria, Csehország, Bulgária, Jugoszlá­­via és Lengyelország. Valamennyi ország már túlesett a nemzetgyűlés á­tmeneti lázas korszakán. Ma már mindenütt rendes parlamentek, egy» vagy kétkamarás" törvényhozási tes­­tületek vannak. Csak mi­­tartunk még min­­dig a nemzetgyűlésnél, amelyet már régen meg kellett volna haladnia a magyar tör­­ténelemnek. De ez természetes is. Nálunk a Károlyi-korszak kormány­diktatúráj­a, majd utóbb a szovjet zsarnoksága akad­á­­lyozta meg a nemzetgyűlési választások kiírását. Magával a választással késtünk több mint egy esztendőt. Ez az egyik. A másik, hogy míg a többi országok nemzet­­gyűlései szinte kivétel nélkül egy vagy másfél esztendő alatt tető alá hozták az új alkotmányt és átadták imperiumukat az új országgyűléseknek, addig nálunk a nemzeti­gyűlés éppen csak egy alkotmánytörvényt hozott, az államfői hatalom gyakorlására vonatkozót, egyébként azonban ülésszak­­ról ülésszakra halasztja az alkotmányre­­formot Mi egyáltalán nem vonjuk kétségbe a magyar nemzetgyűlés törvényességét, kis­­ujjal sem nyúlunk ennek az alkotmányos testületnek a tekintélyéhez. De tisztán ál­­lamjogi szempontból, az államjognak is csak tudományos nézőszögéből ítélve a dolgokat, mint tételt kell megállapítani, hogy minden nemzetgyűlés, még a legal­­kotmányosabb is (a magyart pedig annak tartjuk) rés önmagánál fogva, már puszta létével, a nevében is deklarált rendkívüli viszonyok hangoztatásával, rés az alkot­­mányfolytonosságban. Igazi munkát az a nemzetgyűlés végez, amely öngyilkos gyorsasággal tölti be történelmi tisztjét és vagy megreformálja az alkotmányt, vagy hoz utat, vagy teljes egészében hely­­reállítja a régit, de mindenesetre helyet te­­remt egy törvényhozásnak. Végül pedig emlékeztetőnek egyet. Az októberi forradalmat, ha akaratán kívül is, de nem csekély mértékben készítette elő az a tény, hogy az ország közönségét akkor nem kérdezték meg már nyolcadik esztendeje. Az utolsó képviselőház, az úgynevezett, hosszú parlament, végre is összetételében mélységes ellentétbe jutott a nemzeti közgondolkozással. Ez terem­­tette nemcsak a forradalmat, de a forra­­dalmat megelőző parlamentárisan ugyan­­csak lehetetlen helyzetet is, hogy egy nagy guvernementális többséggel szemben kisebbségi kormányokkal, így Esterházy és Wekerle kabinetjeivel kellett dolgozni. A hosszú parlament lehetetlenné tette egészséges pártviszonyok kialakulását, ugyanezt tehet elmondani az idején túl terjedő nemzetgyűlésről is. Okuljunk a múltból, még akkor is, ha azt tegnapnak hívják. Andrássy Károlyb­ól és Tiszáról Kik kaptak kiviteli engedélyeket? — Fizetésemelést kérnek a képviselők (Sajtig tudósítónktól.) ") élénken foglalás tatja gróff Andrássy Gyulának a nemzetgyűlésben elhangzott beszéde, " amely válasz volt Sándor Pál " élesihangú felszólalására. Gróf Andrássy ebben a nyilatkozatában először terjesz­kedett ki részletesebben az októberi forradalomra és gróf Károlyi Mihály személyére. A volt külügy­miniszter, miután konstatálta, hogy­ Vázsonyi Vil­mos eleve látta ama veszedelmeiket, amelyeket Ká­rolyi Mihály politikai szereplése okozhat, nagyon kemény szavakkal bánt el Károlyival. Elmondta, hogy bár mindig látta, hogy Károlyi óriási hibákat követett el, fentartotta vele az érintkezést, mert az volt a meggyőződése, hogy a hazaárulás bűnét képtelen volna elkövetni. Kijelentette azt is, hogy az volt a meggyőződése, hogy Károlyiból le­tartóztatása esetén — annak idején — mártírt, vagy hőst csináltak volna. Szélesen okolta meg Andrássy, hogy miért vállalta a külügyminiszter­séget, miért tette meg a különbéke-ajánlatot és miért támadta egész politikai pályafutása milatt gróf Tisza Istvánt. — Éppen azért, — úgymond, — mert nagy erőnek tartottam Tiszát és mert az országra nézve politikáját károsnak véltem, támadtam őt következetesen. A képviselők nem fojthatták el mosolyukat, amikor ezt mondta: — Talán nincs senki, akit politikai pályafu­tása alatt kevésbé vezetett volna az érvényesülési vágy, mint engemet... Mialatt az ülésteremben folyt a háborúskodás, egy csoport képvislőja toltotétt vitatkozott. Arról volt szó, hogy a képviselők százkoronás napidíjaik­k­ból nem tudnak megélni, fizetésemelési akciót kel­lene indítani. Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke kijelentette, hogy a­ napidíj fölemelését maga is megokoltnak tartja, kész az akció veze­­tését elvállalni s hajlandó magára vállalni az égési akció ódiumát. Értesülésünk szerint a költségvetési vita fo­­lyamán érdekes indítvány kerül a Ház elé. A kis­gazdapárti old­atról azt fogják javasolni: utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, ter­jessze elő azoknak a listáját, akik bár­miféle kiviteli engedélyt kaptak. Sokan azt hiszik, ha napvilágra kerül ez a jegyzék, sokan kellemetlenül fogják érezni magu­kat, éppen úgy, mint amilyen kellemetlen volt a hadseregszállítók és a képviselők névsorának pub­likálása. A Ház tagjai egyébként nagy érdeklődései vár­ják gróf Bethlen István miniszterelnök beszédét, amelyről azt híresztelik, hogy „harcias és lelep­lező" lesz. A költségvetés tárgyalását — egészen meddő vitáról és túlhaladott költségvetési tételek­ről van szó — kedden este már majdnem befejez­ték. Több feliratkozott szónok ugyanis nem volt jelen s ha csak egy képviselő is véletlenül nem ra­gaszkodott volna a szóhoz, általánosságban már meg is szavazták volna a javaslatot, így még napokig eltart a vita. Szerdán a többi között Rassay Ká­roly beszél. • ---"•-

Next