Pesti Napló, 1921. szeptember (72. évfolyam, 193–217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

Budapest, 1921 « «ig. ELŐFIZETÉS! ARAK. Egyed szám­ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon — — 2 kor. PESTI Egy bóra — — 30 [negyed évre — 90 kor. fSl éne 1180 kor. Egész évre 360 kon tl fcrfirfyam 191. »ap.­sti Csütörtök, sz. Arvrrrt m ivcnv ^ JiAJtTiU­DÓ HIVAT­A­L:­rzsébet­ körut 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 02-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. A magyar kisebbség — a nép-, szövetség védelme alatt Bécs, augusztus 31. A Mene Freie Presse jelenti Genfből. A nép­szövetség tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a" Magyarországgal kö­tött békeszerződés 60. cikkelyét és a Romániával kötött szerződés 10. és 11. cikkelyét" a Békidisebbségek Védelméről a népszövetség garanciáját alá helyezi. Eltemették Era Bergert Berlin, augusztus 31.­­A Pesti Napló tudósítójától) s a népjögjzség részvéte mellett szerdán te­stették el Biehrfachban Erzberger Mátyást. A gyásznenet hisen húsz katolikus munkásegyesület haladt, soian következett három zenekar, a gyász­kocsi, amelyet díszőrség vett körül, a katolikus papság képviselői, az özvegy és az elhunyt többi rokona, Wirth birodalmi kancellár, a birodalmi gyűlés elnöke, sok más képviselő és kormányférfi. Különösen sok asszony követte a gyászmenetet. A sír előtt Wirth kancellár mondott beszédet,, am­elyben rámutatott arra, hogy­ Erzbergert különö­sen a proletariátus és az egész szegény nép gyá­szolja, keresztényszocialista és szocialista munkások egyaránt. Mialatt a halottat sírjába fektetjük, — mondotta a­ kancellár — egész Németországban a munkások százezrei gyülekeznek, akiket a véres gonosztett ismét fölriasztott. Ujabb mozgalom vo­nul végig egész Németországon és jaj annak, aki a csordultig telt pohárba m­ég egy csöppet öntene. Ujabb káosz támadna Németországban. Erzberger jóelőre megjósolta az összeomlást, de­ akkor kinem vették. Később vállalta azt a nehéz feladatot, hogy az ellenséggel megkösse a fegyverszünetet. Mint egyszerű katona engedelmeskedett, amikor a haza érdeke kívánj­a, hogy ezt a feladatot magára svállalja. A kancellár azután meghaló szavakkal vázolta Erzberger fáradhatatlan munkásságát a ném­et otta­­tel érdekében, beszéde végén pedig újból fölhívta az egész német nemzetet, hogy ezekben a nehéz időikben szüntesse meg a pártharcokat és dolgozzak egységesen az ország újjáépítésén. (II.)­­ •­ Baranyában szeptember 6-ig tart a bankjegykicserélés ÜK pénzügyminiszter az Osztrák-Magyar Bank­frók a szerb-horvát-szlovén megszállás alól most felszabadult területeken forgalomban lévő 10.000, 1000 és 100 koronáról szóló magyar fehilbélyegezésű, valamint felülbélyegzetlen és úgynevezett első jugoszláv felülbélyegésű bankjegyeinek kicserélé­sére megállapított­­j határidőt szeptember 6-ig bezá­rólag meghosszabibította.­­ • • Hollandig megtiltja 11. Vilmosnak a táviratozást London, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától) Vilmos tudvalevően az utóbbi időben több­et küldött németországi híveihez, amelyek­ében állást fogalt a németországi eseményekhez. Ezért most a hollandi kormány megintette a csá­szárt és az angol kormány is érintkezésbe lépett Hágával és azt az álláspontot fejtette ki a "hollandi kormány előtt, hogy 11. Vilmos­ ezekkel a távira­tokkal megszegte azokat a megállapodásokat, ame­lyek teljesítésétől tették függővé azt, hogy Hollein­diában tartózkodhassék. A holland efform­átív m­a­gáévá tette az angolok álláspontig és megtiltotta a­­császárnak a táviratozást. Cionista oiJ#g kongresszus Hajisbadban Prága, augusztus 31. (A Pesti Napló tudósítójától) ttsükörilffkön kezdődik Karlsbadbban a tizen­ik cionista világkongresszus. Ezt megelőzően cionista diákkongresszus volt és a zsidó úgynevezett népszocialisták is tanácskozást tar­tottak a cseh fővárosban. A cionista kongresszusra 5z egész világ sajtója küldött képviselőket. Így egyeden­ Németországból huszonegy nagy napilap tartózkodik Klarte­bgdban. (ffjú Bánk b oroszlánszaragja viharzott át szombaton a zágrábi Nemzeti Szinti nézőterén. A ke­­serü és örök magyar^ravamen, ime, most horvátra fordult. .^t nemcsak a fordító tolla alatt, ha neki a 3»fii ennél sokkal többet je­­lent­ az idők gyors változásában. Tomboló tapsorkán zúgott fel Petur békétlen, lázadó és lázító szavai nyomán 15 az elégedetlen, sajgó szívek tüzesen dob­­bantak vissza Tiborc panaszára, az idegen udvar és „lézengő ritterek" ellen kicsapó harag nemes pátoszára. Az ősi magyar sérelem, bánat, dac, indulat és igazság, ami eddig süketen és árván enyészett el a megnem értés szörnyű pusztájában, Zág­­rábban, ime, hangos ekhót vert, mert most már ott is sérelemnek és bánatnak érzik a mi évszázados tragikumunkat s a maguk fájdalmára ismernek az eltaposott magyar igazságban. Alig három éve, hogy Jugo­­szlávia határait, megvonták Európa térkés­zén s máris itt van a históriai tanulság: Belgrád ellen, Budapest felé szól és száll a taps a zágrábi színházból. De hát lehet-e másképpen? Mikor Szent István koronájának ezeresztendős egységét széttördelték, mikor a drága ki­­rályi palástról lehasították a Kárpátok ham­vas hermelinjét s a Bánát aranyos selye­mét, hogy tudtak igérni, hogy ki tudták színezni a boldogságot, amely a jövőben ezután tótnak, románnak, horvátnak lesz osztályrésze. Teljes autonómiával, demok­­ratikus szabadsággal kecsegtették a Felvi* dék tótsagát, gesztenyének hazudta nekik még a kuimplit is a cseh politika. A romá­­noknak aranypatkót üzentek a bocskorra­l Bukarestből, a horvátoknak pedig nem­­zeti önállóságot, a personál­unió minden gyönyörét ígérték — Belgrádból. S nem voltak fukarok a csalogató, hízelgő és biz­­tató szóban, amíg a tettek ideje el nem ér­­kezett. De akik hittek, mégsem üdvözültek. A megígért aranykor elmaradt. Elmaradt a Felvidéken, ahol a „magyar iga" alól,fels­­zabadítottak lázadozva csörgetik a Prágá­­ban készült bilincset s Jurigáék haragja visteregve forr — a „felszabadító" csehek ellen. Elmaradt Erdélyben, ahol még azt a kis gyulafejérvári önállóságot is vissza­­szivták s egyszerűen bekebelezték az egész álom­sországot Nagyromániába. És elmaradt Jugoszláviában, ahol a fejlettebb kulturájú horvátok a sze­rbek békéit nyör­gik é­s vágyó sóvárgással fordulnak vissza, Magyarország felé. Bánk bán vérző sebe, amelynek fáj­­dalma most horvát szívekben ég, keserű elégtétel nekünk. Azoknak pedig, akik újabb csonkításra ítélték ezt az országot, intő, figyelmeztető példa. Hazugság és erő­­szak árán szerzett jusson nincsen áldás, nem terem békesség. Nyugatmagyaror­­szág jövendője sem lesz különb, — ha Bécsből irányítják sorsát, — mint a többi, elszakított magyar vármegyéé. Elolthatat­­lanul fog izzani ott is az irredenta parazsa, fel fog robbani ott is a lefojtott keserűség lángja, amit a csalódás és kiábrándulás szele szit magasra. És egy nap, késő száza­­dok mélyéből, a soproni végeken is fel* morajlik majd a békételen Petur fenye* gető hangja s Bánk bán dacos haragjának ütemére dobbannak meg a szelid poncich* tersszinek. Ha ezt akarja az entente, ám rajta, de előbb azt nézze, hogyan adja át Isztriának — a tombolán nyert orosz* int. A kisgazdapárt a ' / jr — (Saját tudósitónfotóW^^politikai világ figyelm­e egyre fokozódó mértékben fordul a nyugatmagyar­­országi események felé.." A keresztény nemzeti egyesülés pártjában szer­dán este megállapították, hogy Nyugatmagyarország népének megmozdulása egyáltalán nem érinti a kormány helyzetét és semmi ok sincsen a kormány lemondására. A pártkörben megjelent Haller Ist­ván, aki román megszállott területről érkezett haza és közölte tapasztalatait a képviselőkkel. A kisgazdapárt szerdán este mintegy huszonöt képviselő jelenlétéiben bizalmas megbeszélést tar­tott. Az elnöklő, Mag­or János államtitkár jelentést tett arról a támadásról­, amely­ a pártot és a nem­zetgyűlést a vármegyei értekezleten érte. Giái Ünchip megállapítja, hogy a vármegyék » belügyminisz­ter hatáskörébe­ tartoznak és egyenesen gróf Háday Gedeon belügyminisztert teszi felelőssé azért, hogy irányító befolyását nem­­ érvényesítette a vármegyei értekezlet akciójával szemben. Csontos Imre, Dö­mötör Mihály, Firiczek Géza, Temesváry Imre és Rubinek Gyula felszólalása után Hencz Károly megállapítja, hogy a nemzetgyűlést és öz kisgazda­pártot sorozatos támadások érik különösen a ki­rálykérdés és a közigazgatási reform miatt. Olyan jelenségek merülnek fel minduntalan, amelyeket a kormánynak nem volna szabad tűrnie, mert e jelenségek ellenkeznek a kormány progranm­jával. A vármegyék támadása veszélyezteti a nem­zetgyűlés létét. A vármegyék a mindenkori kor­mányok szol­s­ támogatói voltak, mindig politi­záltak és most régi hatalmukat szeretnék vissza­szerezni. A kisgazdapárt állandóan koncessziókat tesz saját program­j­jának megvalósítása helyett, tért engedett a gazdasági kérdések megoldásának, azonban nem tűrheti tovább, hogy a megoldatlan közjogi problémák körül is engedmé­nyekre szo­rítsák. Az értekezlet ezután a vármegyék támadását a legerélyesebben visszavitasítja és követeli, hogy a kormány a támadást a legrövidebb időn belül torolja meg, mert ellenkező esetben maga a párt fog gondoskodni a kellő megtorlásról. Az értekez­­let végéin nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter informálta­ a képviselőket a nyugatma­gyarországi helyzetről. Szerdán délután öt óraikor a miniszterelnök­ségen ankét volt a drágaság leküzdését célzó in­tézkedések megbeszélésére. Az ankéten gróf Beth­len István miniszterelnökön kívül jelen volta­k Hegyeshalmi­ Lajos, nagyatádi Szabó István, Sror­nolák Nándor és Vass Jószef miniszterek. A fővá­­rost Sipőcz Jenő polgármester, Vajna Ede és Ber­czel Jenő tanácsnokok képviselték, a munkássá­got Farkas István, a szociáldemokrata­ párt titkára. Megjelentek azon­kívül a különböző érdekképvise­letek képviselői. A miniszterelnök megnyitó be­­széde után csaknem valamennyi jelen volt felszólalt és kifejtette véleményét azokról az intézkedésekről, amelyekkel a drágaságot legalább korlátozni le­hetne. A legterjedelmesebben Vajna Ede tanács­nok beszélt, aki előterjesztette a főváros memo­randumát. A felszólalóik legnagyobb része köve­telte a kiviteli engedélyek megszüntetését és a be­hozatal megkönnyítését. A miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kormány az elhangzott felszólalá­sokat és előterjesztéseiket figyelembe veszi. Nagy­atádi Szabó István föl­dm­ű­ve­lésügy­i miniszter érint­kezésbe fog lépni a fővárossal­­ és el fogja készí­­teni tervezetét, amelyet minisztertanács elé ter­jeszt. Az értekezlet után nagyatádi Szabó István föl­dm­űvelésü­gyi miniszter az élelmiszerellátás ne­hézségeiről a következőképpen nyilatkozott munka­társunk előtt: " A kiviteli engedélyek megszüntetése leg­nagyobbrészt megtörtént már, ez azonban egymagá­ban véve nem fogja útját állni a drágaságnak, mert hiszen ez európai jelenség. A kormány legföljebb enyhítheti a drágaságot­, de sokat ezen A técen nem vármegyék ellen két a drágaság ügyében

Next