Pesti Napló, 1922. február (73. évfolyam, 26–48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60 tor. negyed évre — 170 kor. Fél évre 340 kor-Egész évre 660 kor-Ügyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon& kor. Ausztriában és Bécsben _ 10— osztrá K.Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. 73. évfolyam 26. szám • •• t év 10/1 Szerda, február 1 SZERKESZTŐ SCO, KIADÓ HIVATAL: Erzsébet körút 18. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-33 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienbei: L. Kohlmarkt T. A Lakáshivatal tréfáig ezek a kegyetlen, idegtépő, vesébe szúró tréfák, már réges-régen kikívánkoztak az élclapok hasábjairól, ahol eleinte fanyar mulatságul közölték őket. Ezek a rettenetes tréfák legföljebb azokat mulattathatták, akik, valamilyen gonosz rontás kaján démonától, megszállva, elkövették őket, de a legsajgóbb keserűségét marták bele azokba a szerencsétlenekbe, akiknek ezt a pokoli élcelődést el kellett szenvedniök. A fővárosi lakosságnak amúgy is sok bajtól valósággal mélabússá ködösített lelkében a Lakáshivatal hovatovább valamilyen szörnyű mumussá sötétedett, amelynek minden egyes megmozdulását érv meglepetésként rettegte az a szárgalomraméltó halandó, akinek, attól kellett tartania, hogy ez arendkívül ártatlan nevű, de annál ártóbb hatáskörű intézmény feléje lendíti tönkretevő ölelésre kész polip karjait. Tévedések, súlyos hibák, elkeserítő zaklatások forrásává vált a Lakáshivatal nemcsak azokra a — nem protekciós — hajléktalanokra nézve, akiket lakáskereső végzetük feléje sodort, hanem még inkább azokra nézve, akiktől ez a hivatal lakást iparkodott elragadni. Mert hiszen ez az ijesztő nevű hivatal legtöbbször nem megüresedett lakásokkalpróbálta kielégíteni a lakásszükségletet, hanem olyképpen, hogy a jogosan lakott lakásokból jórészt találomra előkapott szerencsétlen áldozatokat kitelepítették. Kétségtelen, hogy mindenki megelégelte már azt a fájdalmas népboldogítást, amelyet iz a polgárság vesztére létesült hivatal véghezvitt. Magának a sokat ártó intézménynek jelenlegi legfőbb őre, Bernolák Nándor népjóléti miniszter is elismerte abban az eléggé Szinte válaszában, amelyet Bródy Ernő képviselőnek a nemzetgyűlés mai ülésén jogos faraggal elsziszegett interpellációjára adott, hogy ebben a hivatalban egyáltalában nincs meg az a rend, amelyet meg lehet követelni tőle. Eléggé nyersen elismerte a miniszter, hogy a hivatalban bizonyos visszaéléseknek volt kénytelen tudomására jutni. Fájdalom, miniszter mindabból, amit az interpelláló képviselő elébe terjesztett és mindabból, amire a maga kellemetlen tapasztalatai is rátanították, nem vonta le azt az egyedül logikus következtetést, hogy ezt a hivatalt, amely nagyon sok embernek okozott bajt és keserűséget, mennél előbb föl kell oszlatni. A mostani kurzus vezérei teljes joggal ráolvasták a proletárdiktatúra lidércnyomá-Bos korára, hogy egyik legszörnyűbb bűne az leott, hogy meggyalázta a családi otthon szentségét. A diktatúrának ezt a megbocsáthatatlan bűnét követte el a Lakáshivatal is, amely megfosztotta a polgárságot attól a biztos tudattól, hogy otthonában békésen élhet és nyugodtan hajthatja, le ezer gondtól szorongatott fejét pihenőre. Mindenkinek tehát, aki szentségnek vallja a családi otthont, hangosan és szüntelenül kell követelnie, hogy a Lakáshivatal csakhamar a múlt legkellemetlenebb emlékei közé kerüljön. Mindeni Lakáshivatalnál pedig jobban segíthetne, legalább pillanatnyilag, a lakásínségen, ha közhivatalaink, amelyek még mindig olyan keleti kényelemben és nábrobi bőségben terpeszkednek, mintha Nagymagyarországnak volnának hivatalai, ráeszmélnének arra a keserű és mód nélkül fájdalmas, de egyelőre letagadhatatlan igazságra, hogy a réginek harmadrészére sorvasztott Csonkamagyarországnak hivatalai bátran beérhetik épületeik és termeik harmadrészével is. Az ekként fölszabaduló kétharmadrészben aztán jóval több hajléktalant lehetne elhelyezni, mint azokban a lakásokban, amelyeket mostani tulajdonosaiktól tudna még elragadni a Lakáshivatali Nem tájékoztatják a nyilvánosságot a választójogi bizottság üléséről (Saját tudósítónktól.) A választójogi bizottság kedden este kezdte meg a kormány választójogi törvényjavaslatának tárgyalását. • Az ülés délután öt órától késő estig tartott. A sajtónak nincs módjában, hogy erről az országos jelentőségű alkotmányjogi kérdésről kötelességszerűen, híven tájékoztassa a közvéleményt, mert a bizottság minden eddigi gyakorlattal ellentétben, hivatalosan jelentést nem adott ki, sőt tagjainak a sajtótájékoztatását határozatával megtiltotta. A múltban Ugyanis minden bizottsági tárgyalásról hivatalos jelentést adtak ki,a legutóbbi választójogi javaslatnak bizottsági tárgyalásairól pedig 1918-ban a sajtó a legkimerítőbb, részletes és pontos hivatalos gyorsírói feljegyzések alapján készült jelentést kapott. A bizottságnak mai határozata, amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik, annál feltűnőbb, mert előzetes intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel részletes gyorsírói jegyzetek alapján készült, hivatalos tudósítás adassék ki és az a sajtóval közöltessék. A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben az ügyben az Országgyűlési Tudósítók Szindikátusa szerdán délelőtt 11 órakor rendkívüli ülést tart. Vass miniszter a nők választójogáról „A javaslat nem tehet ugrásszerűen radikális(10 %) s A nőknek a politika harcaiba való bevonása nem kívánatos" (Saját tudósítónktól.) A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége gyűlést tartott ma délután, hogy meghallgassa a kormány képviselőjének információit a választójogi törvényjavaslatnak a női választójogra vonatkozó részéről. Ladik államtitkár a belügyminiszter üdvözletét tolmácsolva kijelentette, hogy a belügyminiszter csak "azért nem jöhetett el személyesen, mert a választójog bizottsági tárgyalása akadályozta őt a megjelenésben. Ezután áttért a választójogi javaslat ama részének ismertetésére, amely a nők választójogára vonatkozik. Felsorolta azokat a feltételeket, amelyekhez a kormány a nők választójogát kötni óhajtja. Kijelentette azt is, hogy a javaslat megtervezését az a vezérgondolat vezette, hogy a nőknek a jólica harcaiba való bevonása nem kívánatos. De mégis meg kell adni mindazoknak a nőknek a szavazati jogot, akik a férfiakkal egyenlő arányban veszik ki részüket az élet harcaiból. Slachta Margit szólalt fel elsőnek. Bár hálásak a nők a belügyminiszter iránt, hogy nem zárkózott el teljesen a nők választójogának megadása elől, de azért az ő javaslatának, is vannak pontjai, amelyek fájnak. Sérelmesnek tartja a magas korhatárt. A 21 éves nő sokkal meglettebb ember, mint a 21 éves férfi. A gyermekcenzus is sérelmes, mert sokan vannak a nők közül, akik nem tehetnek róla, hogy nincs két gyerekük. Azonkívül e javaslatnak ez utóbbi pontja azért is veszedelmes, mert kettős morál izó. A javaslatot egyébként is jellemzi, hogy erősen kidomborítja a férfi-szempontokat. Felvilágosítást kér afelől, hogy a nyolc osztály középiskolát végzett férfi felesége férje halála után is élvezi-e a választójogot. Kérdi, hogy a szerzett jogokat a Friedrich-féle választójogi tervezetre vonatkozóan is fentartják-e. Ladik államtitkár felvilágosításában kijelenti, hogy nem lehet szó szerzett jogok sérelméről a nőkkel szemben, mert eddig még semmiféle törvény nem adott a nőnek országgyűlési választásra vonatkozó szavazati jogot. A Friedrich-féle választójog rendeleti alapon készült és csak nemzetgyűlési választásokra vonatkozik. A nyolc középiskolát végzett férfi özvegyének is természetesen kijár a szavazati jog. Foss József kultuszminiszter bejelenti, hogy a miniszterelnök üdvözletét hozta el magával, aki őt bízta meg azzal, hogy a magyar asszonyok parlamentje előtt fejtse ki a kormány álláspontját a választójogra cyivatkozóan. Az ország szomorú gazdasági nyomorúságára ismutatva, kifejtette, hogy ennek hatása az emberek elágedetlentségében nyilvánul. Ma az országban elégedett ember nincs. Alig van olyan ember, aki éppen ebből az elégedetlenségből folyó keserűségtől mentes elfogulatlansággal és objektivitással tudná az ország dolgait mérlegelni. Amikor a kormány elkészítette a választójogi javaslatot, erre tekintettel kellett lennie. Mert arról van szó, hogy a kormány akar-e adni dolgokat vagy nem akar, hanem arról, hogy mire van az országnak szüksége. Két évvel ezelőtt idegen hatalmak diktálták az országra a legszélesebb választójogot és már csak azért is antipatikus neki a Friedrich-féle választójogi Belátja azt, hogy nem lehet múlt századbeli törvény alapján választatni, de a mostani javaslat sem lehet ugrásszerűen radikális. A kormánynak az volt az intenciója, hogy olyan választójogot adjon, amely fejlődésképes. Ami a női választójogot illeti, — jelentette ki öt miniszter — nem híve a széles női választójognak. Még a férfiak sincsenek ránevelve a választói jognak és a politikai jognak helyes gyakorlására, még kevésbé lehet a nők szélessége. A választói jognak a művelődési körestciens legyen az irányszabója. Abba semmiesetre sem egyezhetik bele a kormány, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő Cenzus alapján adjanak választójogot.A nők választójogának fontosságát abban látja, hogy a férfiak esetleges túltengéseit a nők mérséklete korrigálhatja. A javaslatnak esetleges enyhébb módosításai-ról lehet még beszélni. A miniszter beszédét számos közbeszólds szakította meg, beszéde után pedig a közbeszólások hosszú felszólalásokká szélesedtek, lyeknek mind az volt az alapgondolata, hogy a korhatárt lényegesen le kell szállítani, a gyermekcenzust lehetőleg meg kell szüntetni, vagy ha már ettől nem akar a kormány elállni, emelje fel azt három gyermekig. E felszólalások hangsúlyozták azt is, hogy a nők a férfiakénál sokkal jobban biztosítják a politika keeresztény és nemzeti irányzatát.