Pesti Napló, 1922. február (73. évfolyam, 26–48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60 tor. negyed évre — 170 kor. Fél évre 340 k­or-Egész évre 660 kor-Ügyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya­udvarokon­­& kor. Ausztriában és Bécsben _ 10— osztrá K.Jugoszláviá­ban 3 jugoszláv korona. 73. évfolyam 26. szám • ••­ t év 1­0/1 Szerda, február 1 SZERKESZTŐ SCO, KI­A­DÓ HIVATAL: Erzsébet­ körút 18. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-33 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienbei: L. Kohlmarkt T. A Lakáshivatal tréfáig ezek a kegyetlen, idegtépő, vesébe szúró tré­fák, már réges-régen kikívánkoztak az élc­lapok hasábjairól, ahol eleinte fanyar mulat­ságul közölték őket. Ezek a rettenetes tréfák legföljebb azokat mulattathatták, akik, vala­milyen gonosz rontás kaján démonától, meg­szállva, elkövették őket, de a legs­ajgóbb ke­serűségét marták bele azokba a szerencsétle­nekbe, akiknek ezt a pokoli élcelődést el kel­lett szenvedniök. A fővárosi lakosságnak amúgy is sok bajtól valósággal mélabússá ködösített lelkében a Lakáshivatal hova­tovább valamilyen szörnyű mumussá sötéte­dett, amelynek minden egyes megmozdulását érv meglepetésként rettegte az a szárgalomra­méltó halandó, akinek, attól kellett tartania, hogy ez a­­rendkívül ártatlan nevű, de annál ártóbb hatáskörű intézmény feléje lendíti tönkretevő ölelésre kész polip­ karjait. Tévedések, súlyos hibák, elkeserítő zakla­tások forrásává vált a Lakáshivatal nemcsak azokra a — nem protekciós — hajléktala­nokra nézve, akiket lakáskereső végzetük fe­léje sodort, hanem még inkább azokra nézve, akiktől ez a hivatal lakást iparkodott elra­gadni. Mert hiszen ez az ijesztő nevű hivatal­­ legtöbbször nem megüresedett lakásokkal­próbálta kielégíteni a­ lakásszükségletet, ha­nem olyképpen, hogy a jogosan lakott laká­sokból jórészt találomra előkapott szerencsét­len áldozatokat kitelepítették. Kétségtelen, hogy mindenki megelégelte már azt a fájdalmas népboldogítást, amelyet iz a polgárság vesztére létesült hivatal vég­hezvitt. Magának a sokat ártó intézménynek jelenlegi legfőbb őre, Bernolák Nándor nép­jóléti miniszter is elismerte abban az eléggé S­zinte válaszában, amelyet Bródy Ernő kép­viselőnek a nemzetgyűlés mai ülésén jogos faraggal elsziszegett interpellációjára adott, hogy ebben a hivatalban egyáltalában nincs m­eg az a rend, amelyet meg lehet követelni tőle. Eléggé nyersen elismerte a miniszter, hogy a hivatalban bizonyos visszaéléseknek volt kénytelen tudomására jutni. Fájdalom,­­ miniszter mindabból, amit az interpelláló képviselő elébe terjesztett és mindabból, amire a maga kellemetlen tapasztalatai is rá­tanították, nem vonta le azt az egyedül logikus következtetést, hogy ezt a hivatalt, amely nagyon sok embernek okozott bajt és keserűséget, mennél előbb föl kell oszlatni. A mostani kurzus vezérei teljes joggal ráolvasták a proletárdiktatúra lidércnyomá-Bos korára, hogy egyik legszörnyűbb bűne az leott, hogy meggyalázta a családi otthon szentségét. A diktatúrának ezt a megbocsát­hatatlan bűnét követte el a Lakáshivatal is, amely megfosztotta a polgárságot attól a biztos tudattól, hogy otthonában békésen él­het és nyugodtan hajthatja, le ezer gondtól szorongatott fejét pihenőre. Mindenkinek te­hát, aki szentségnek vallja a családi otthont, hangosan és szüntelenül kell követelnie, hogy a Lakáshivatal csakhamar a múlt legkelle­metlenebb emlékei közé kerüljön. Mindeni Lakáshivatalnál pedig jobban segíthetne, leg­alább pillanatnyilag, a lakásínségen, ha köz­hivatalaink, amelyek még mindig olyan ke­leti kényelemben és nábrobi bőségben terpesz­kednek, mintha Nagymagyarországnak vol­nának hivatalai, ráeszmélnének arra a keserű és mód nélkül fájdalmas, de egyelőre letagad­hatatlan igazságra, hogy a réginek harmad­részére sorvasztott Csonkamagyarországnak hivatalai bátran beérhetik épületeik és ter­­meik harmadrészével is. Az ekként fölszaba­duló kétharmadrészben aztán jóval több haj­­­léktalant lehetne elhelyezni, mint azokban a lakásokban, amelyeket mostani tulajdono­saiktól tudna még elragadni a Lakáshivatali Nem tájékoztatják a nyilvánosságot a választójogi bizottság üléséről (Saját tudósítónktól.) A választójogi bizott­ság kedden este­ kezdte meg a kormány válasz­tójogi törvényjavaslatának tárgyalását. • Az ülés délután öt órától késő estig tartott. A sajtónak nincs módjában, hogy erről az országos jelentőségű alkotmányjogi kérdésről kötelességszerűen, híven tájékoztassa a közvéle­ményt, mert a­ bizottság minden eddigi gyakor­lattal ellentétben, hivatalosan jelentést nem adott ki, sőt tagjainak a sajtó­tájékoztatá­sát határozatával megtiltotta. A múltban Ugyanis minden bizottsági tár­gyalásról hivatalos jelentést adtak ki,­a leg­utóbbi választójogi javaslatnak bizottsági tár­gyalásairól pedig 1918-ban a sajtó a legkimerí­tőbb, részletes és pontos hivatalos gyorsírói fel­­jegyzések alapján készült jelentést kapott. A bizottságnak mai határozata, amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik, annál feltűnőbb, mert előzetes intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel rész­letes gyorsírói jegyzetek alapján ké­szült, hivatalos tudósítás adassék ki és az a sajtóval közöltessék. A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben az ügyben az Országgyűlési Tu­­dósítók Szindikátusa szerdán délelőtt 11 órakor rendkívüli ülést tart. Vass miniszter a nők választójogáról „A javaslat nem­ tehet ugrásszerűen radikális(1­0 %) s A nőknek a poli­­tika harcaiba való bevonása nem kívánatos" (Saját tudósítónktól.) A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége gyűlést tartott ma délután, hogy meghallgassa a kormány képviselőjének információit a választójogi törvényjavaslatnak a női választójogra vonatkozó részéről. Ladik államtitkár a belügyminiszter üdvöz­letét tolmácsolva kijelentette, hogy a belügymi­niszter csak "azért nem jöhetett el személyesen, mert a választójog bizottsági tárgyalása aka­dályozta őt a megjelenésben. Ezután áttért a választójogi javaslat ama részének ismerteté­sére, amely a nők választójogára vonatkozik. Felsorolta azokat a feltételeket, amelyekhez a kormány a nők választójogát kötni óhajtja. Ki­jelentette azt is, hogy a javaslat megtervezését az a vezérgondolat vezette, hogy a nőknek a j­óli­ca h­arcaiba való bevonása nem kívána­­tos. De mégis meg kell adni mindazoknak a nőknek a szavazati jogot, akik a férfiakkal egyenlő arányban veszik ki részüket az élet harcaiból. Slachta Margit szólalt fel elsőnek. Bár há­lásak a nők a belügyminiszter iránt, hogy nem zárkózott el teljesen a nők választójogának megadása elől, de azért az ő javaslatának, is vannak pontjai, amelyek fájnak. Sérelmesnek tartja a magas korhatárt. A 21 éves nő sokkal meglettebb ember, mint a 21 éves férfi. A gyermekcenzus is sérelmes, mert sokan vannak a nők közül, akik nem tehetnek r­óla, hogy nincs két gyerekük. Azonkívül e javaslatnak ez utóbbi pontja azért is veszedelmes, mert kettős­ morál izó. A javas­latot egyébként is jellemzi, hogy erősen kidom­borítja a férfi-szempontokat. Felvilágosítást kér­ afelől, hogy a nyolc osztály középiskolát végzett férfi felesége férje halála után is él­vezi-e a választójogot. Kérdi, hogy a szerzett jogokat a Friedrich-féle választójogi tervezetre vonatkozóan is fentartják-e. Ladik államtitkár felvilágosításában kije­lenti, hogy nem lehet szó szerzett jogok sérel­méről a nőkkel szemben, mert eddig még sem­miféle törvény nem adott a nőnek országgyűlési választásra vonatkozó szavazati jogot. A Fried­rich-féle választójog rendeleti alapon készült és csak nemzetgyűlési választásokra­ vonatkozik. A nyolc középiskolát végzett férfi özvegyének is természetesen kijár a szavazati jog. Foss József kultuszminiszter bejelenti, hogy a miniszterelnök üdvözletét hozta el magával, aki őt bízta­ meg azzal, hogy a magyar asszo­nyok parlamentje előtt fejtse ki a kormány álláspontját a választójogra cyivatkozóan. Az ország szomorú gazdasági nyomorúságára is­­mutatva, kifejtette, h­ogy ennek hatása az em­berek elág­edetlentségében nyilvánul. Ma az or­­szágban elégedett ember nincs. Alig van olyan ember, aki éppen ebből az elégedetlenségből folyó keserűségtől mentes elfogulatlansággal és objektivi­tással tudná az ország dolgait mérle­gelni. Amikor a kormány elkészítette a választójogi javaslatot, erre tekintettel kellett lennie. M­ert arról van szó, hogy a kormány akar-e adni dol­gokat vagy nem akar, hanem arról, hogy mire van az országnak szüksége. Két évvel ezelőtt idegen hatalmak diktálták az országra a leg­­szélesebb választójogot és már csak­ azért is antipatikus neki a Friedrich-féle választójogi Belátja azt, hogy nem lehet múlt századbeli törvény alap­ján választatni, de a mostani javaslat sem lehet ugrásszerűen radikális. A kormánynak az volt az intenciója, hogy­ olyan választójogot adjon, amely fejlődésképes. Ami a női választójogot illeti, — jelentette ki öt miniszter — nem híve a széles női választójog­­nak. Még a férfiak sincsenek ránevelve a vá­­lasztói jognak és a politikai jognak helyes gya­­korlására, még kevésbé lehet a nők széles­sége. A választói jognak a művelődési körest­­ciens legyen az irányszabója. Abba semmiesetre sem egyezhetik bele a kormány, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő Cenzus alapján adjanak választójogot.­­A nők választójogának fontosságát ab­­ban látja, hogy a férfiak esetleges túl­tengéseit a nők mérséklete korrigál­hatja. A javaslatnak esetleges enyhébb módosításai-­­ról lehet még beszélni. A miniszter beszédét számos közbeszólds szakította meg, beszéde után pedig a közbeszó­lások hosszú felszólalásokká szélesedtek, lyeknek mind az volt az alapgondolata, hogy­ a korhatárt lényegesen le kell szállítani, a gyermekcenzust lehetőleg meg kell szüntetni, vagy ha már ettől nem akar­ a kormány elállni, emelje fel azt három gyermekig. E felszólalá­­sok hangsúlyozták azt is, hogy a nők a férfiaké­nál sokkal jobban biztosítják a politika ke­e­resztény és nemzeti irányzatát.

Next