Pesti Napló, 1922. október (73. évfolyam, 223–248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Buda­pesten, vidéken és a pálya, udvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben sz00.- osztr.K. Jugoszláviá­im» 1 dinár­­ a«­ 1 / V. ' lljj . évfolyam 223. szám október 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébeti körút 18. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-82 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. A földreform sorsa Az OMGE nagy tanácskozótermében­ ma fontos nyilatkozat hangzott el. A vármegyék gazdasági egyesületeinek országos értekezle­tében nagyatádi Szabó István földmivelés­ü­gyi miniszter politikai államtitkára kijelen­tette, hogy a kormány a földreformról szóló törvény végrehajtásához ragaszkodik és ezzel­­ törvénnyel áll vagy bukik. Fontosnak mon­dottuk az államtitkár nyilatkozatát, mert belőle azt olvassuk ki, hogy a kormány el v­an tökélve ennek a rég vajúdó problémának végleges megoldására. De kiolvassuk belőle azt is, hogy a kormány nagy nehézségekbe ütközik, amikor a törvény írott betűjét élő valóságra akarja átváltani. Olyan nehézsé­gekbe, hogy nincs kizárva annak a lehe­tősége sem, hogy elvérzik a törvény végre­hajtásán. Áll vagy bukik. Csodálatos. Vagy legalább az eddigi al­kotmányos gyakorlat értelmében nagyon különös. Mert azt már hallottuk nem egyszer, hogy a kormány valamely javaslattal áll vagy bukik; ha megkapja a javaslathoz, amelyhez reputációját, politikai létét kap­csolja, a kellő többséget, akkor megmarad. N­a hívei megbízhatatlanoknak bizonyulnak, ha a parlament többsége ellene fordul, le­vonja a konzekvenciákat és elhagyja helyét. Ez természetes, ez rendben, ennek csak az ellenkezőjén lehene megütközni. De hogy egy kormány a már alkotmányosan­ megszava­zott és szentesítelt törvény végrehajtását te­kintse oly kétségesnek, hogy számolnia kell­jen a végrehajtás esetleges lehetetlenségével ,s emiatt legyen kénytelen lemondani: erre még nem volt példa. És mégis, mit jelent az, hogy nem volt példa? Semmit. A latin poéta egy zűrzavaros kor hányattatásai közt keserű gúnnyal írta: minden megtörténhetik, aminek megtörtén­hetését eddig tagadóba vontam. De ha a kor­mányt a földreform törvényben biztosított sorsa mégis válságba sodorhatja, annak csak két oka lehet. Vagy oly gyenge a kormány, hogy nem képes az élő törvény akaratának érvényt szerezni. Vagy oly erős a földreform ellenzéke, hogy módjában van a törvény vég­rehajtását megakadályozni. Ámbátor nem lehetetlen az sem, hogy a két ok együttműkö­dik a földreform késedelmének, talán meg­hiúsításának előidézésében. Annál rosszabb. Nemcsak a kormányra, hanem az országra nézve is, amelynek életbevágó érdeke, hogy ez a kérdés végre rendeztessék s a benne lappangó méreganyag a magyar közéletből kivonassák. Mert agrár­állam lévén, nálunk ez és nem az ipari mun­kásság sorsa, jóléte vagy nyomorúsága a szociális kérdés tengelye. A földreformról intézkedő törvényt, amellyel a közvetetlenül érdekeltek csak na­gyon nehezen békültek meg, hosszas huza­vona, tárgyalások, alkukötések, kompromisz­szumok előzték meg. Akiknek adniok kellett, sokalták, akik kapni fognak, keveselték a törvény intézkedéseit. De végre nagy kínek után a törvény meglett. Fogyatékosan, sok pontban átmenetileg, ideiglenesen, de mégis csak a törvény megszokott, megszentelt for­májában. És most nem lehet végrehajtani? Nincs végrehajtó hatalom, amely rendelkezé­seinek eleget tegyen? Ha a kormány nem tudja a törvényt végrehajtani, adja át helyét nálánál erősebb kormánynak. Ha nem akarja, ne játszadozzék a szavakkal. Ne mondja, hogy a­­törvény vég­rehajtásával áll vagy bukik. Már meg is bukott, ha nem is formailag, de tényleg az a kormány, amely csak ingadozik is, mikor a törvény végrehajtásáról van szó. Különösen olyan törvényéről, amelyből az ország millió­nyi lakosának jóléte, sőt puszta ítás függ. A kormány húszas árfolyamon stabilizálni akarm a km*onát (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban a drá­gaság kérdése az illetékes köröket ismételten arra késztette, hogy fokozott mértékben keressék a drá­gaság növekvésének megállító eszközeit. Ebbe a kon­cepcióba kapcsolódik bele a pénzügyminisztérium munkaterve is, melynek első állomása, az adójavas­latok törvénybe iktatása csak későbben érezteti ha­tását. Szükségesnek tartotta tehát a pénzügyminisz­ter, hogy a maga hatáskörében más oldalról is hoz­zányúljon ehez a kérdéshez s az erre irányuló törek­vés leginkább a korona árfolyamának stabilizációjá­ban nyilvánul meg. Jelentettük már, hogy a pénzügyminiszter a ko­rona stabilizációját a bankjegyek itthoni elkészítésé­vel s későbben a jegybank felállításával is szolgálni akarja. Ezzel és az ezekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott szombaton a parlamentnek a jegykibo­csátást ellenőrző bizottsága, melyen Kállay Tibor pénzügyminiszter és Popovics Sándor, a jegyintézet elnöke ismertették a bankjegykibocsátásunk jelenlegi helyzetét. Részletesen feltárták azokat az okokat, amelyek a kormányt arra késztetik, hogy a bankje­gyek zürichi előállítását fokozatosan megszüntess. A pénzügyminiszter rámutatott arra az európai je­lenségű valutabetegségre, amely a korona árfolya­mára sokszor teljesen indokolatlanul gyakorolt ér­tékcsökkentő hatást. Kijelentette a pénzügy­miniszter, hogy a mai vi­szonyok között hosszabb ideig nem remélhető, hogy a korona tartósan magasabb kurzust érjen el, Jim egyben megállapította azt is, hogy lejebb sem igen fog szállani. Ezen a ponton tehát, amelyen a korona jelenleg ingadozik, stabilizálni lehet és kell a koro­nát. A pénzügyminiszter a korona körülbelül tírei árfolyamán való stabilizálásától azt reméli, hogy a drágaság folyamatára mérséklő hatást fog gya­korolni. ^^•^..•.ouum^*.­. ••-r-v. V||—r»r mn.v»\r»Wj»jh­ivy M e angol alsóház tagjait fconotimfon hívta a kormány, hogy a palament gyors összeillésének ne legyen akadálya London, szeptember 80. Mr. Grigg, Lloyd George magántitkára, ma este fogadta a sajtó képviselőit és előttük egy nyilatkozat­ban körvonalazta Lloyd George és az angol kabinet álláspontját a közel keleti kérdésben. Az újságírók első kérdése az volt, vájjon Har­rington tábornoknak az a jegyzéke, amelyet az angol minisztertanács határozata után küldött el Kemal basának, ultimátumot jelent-e, vagy sem? Mr. Grigg a következőket válaszolta: — A jegyzéket önök nevezhetik, amint ak­arják. A száraz tény az, hogy a jelenlegi helyzet már nem tarthat így tovább. A törököknek meg kell kezdeniök a visszavonulást. Mi nem elégedhetünk meg azzal, ha csak előnyomulásukat szüntetik be. Harrington tábor­noknak egyébként jogában áll az is, hogy a törökök­nek saj­át hatáskörén belül ultimátumot küldjön,­ vala­mint az is, hogy Kemalt felszólítsa seregeinek vissza­vonására a semleges zónából. Hogy erre a tábornok rövid, vagy hosszú határidőt szab-e, az is teljesen az ő belátásától függ. — A törökök, úgy látszik, újabb engedményeket kivonnak tőlünk és ettől a feltételtől teszik függővé a békekonferencián való részvételüket. Ezzel szem­ben mi hivatkozunk arra, hogy Franciaország, Olasz­ország és Anglia közös jegyzékében már tettünk nem egy engedményt és ezzel egyúttal engedményeinket teljesen ki is merítettük. Több engedményre semmi körülmények között sem vagyunk hajlandók.­­ Arról szó sem lehet, hogy mi Franciaországot felszánthassuk egy közös akcióban való részvételre. Ezzel szemben szuverén jogunknak tartjuk, hogy a semleges zónában bármely katonai intézkedést ön­állóan — és Franciaország megkérdezése nélkül is — megtehessünk. Nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ha Kemal basa nem teljesíti az angol felszólí­tást, vagy s­em tartja be annak határidejét, akkor nemcsak katonai intézkedések következnek, hanem beáll az az eset, hogy a szövetségesek jegyzékében tett engedményeket visszavonják.­­ Arra nézve nem történt intézkedés, hogy az angol parlament azonnal összeüljön. Az erről forga­lomba került hírek nélkülöznek minden alapot. A parlament összehívására csak abban az esetben lenne szükség, ha Anglia és Törökország között már kitört volna a háború. Az alsóház tagjait mi csak óvatos­ságból kérettük fel Londonba, hogy a parlament gyors összehívásának semmi akadálya se legyen, ha arra netalán szükség lenne, e pillanatban­­minden attól függ, várjon Kemal basa hajlandó-e eleget tenni az angol felfogásnak, vagy sem. Lloyd George ma elhagyta Londont, de holnap reggel újra visz­szatér, mert részt fog venni a délelőtt tartandó mi­nisztertanácson. (II.) Oroszország mindenben támogatni fogja Törökországot Páris, szeptember 30. A Petit Journal londoni táviratot közöl, mely szerint Szovjetoroszország nagyobb csapatokat von össze a román határon. Hivatalos orosz körökben erősen hangoztatják, hogy Oroszországnak nem célja a háború és minden igyekezetével azon van, hogy még az utolsó pillanatban békét teremtsen. Ha azon­ban ,a konfliktust békés úton elintézni nem sikerülne, Oroszország mindenben támogatni fogja Törökorszá­got. RU.­ Berlin, szeptember 30. Litvinov orosz delegátus, akit kormánya mindig csak nagyjelentőségű ügyek elintézésére szokott ki­küldeni, megérkezett Berlinbe. Litvinov beszélgetést folytatott a Vossische Zeitung egy munkatársával, akinek a következőket mondotta: — Oroszországnak nem érdeke a háború és éppen ezért minden eszközzel igyekezni fog, hogy ezt meg­akadályozza. Az azonban teljesen elképzelhetetlen, hogy egy olyan fontos kérdést, mint a Boszporusz kérdését, Oroszország megkérdezése nélkül lehessen elintézni, mert ez Oroszországot létérdekeiben sérti meg. Charkov Angóra és Moszkva között teljes az egyöntetűség. Meg vagyok arról győződve, hogy Kemal basa semmi körülmények között sem feled­kezik meg az orosz-török egyezségről. (II.) Párisban elkefill dietettemmeh tartszí ki az­ angol-törött /tt&Bowiit Paris, szeptember 30. A szombati nap folyamán ideérkezett jelentések megerősítik azt a felfogást, hogy Anglia valóban meg akarja kockáztatni a fegyveres összeütközést a törökökkel. A legtöbb lap annak a véleménynek ad kifejezést, hogy a háború elkerülhetetlen. A­­lapok Lloyd George-ra hárítják a felelősséget az esemé­nyekért. (II.)­­ ' London, szeptember A Times vezércikkében ezt írja: Ha Nagybritan­niát újabb háborúra kényszerítenék, az ország és a bi­rodalom a háborút igen kedvetlenül és csak abban a reményben folytatná, hogy azzal nagyobb szeren­csétlenséget kerül el. A kormány iránt való bizal­matlanság, amelynek politikája oly borzasztó diletté­mát idézett elő, meggátolhatja a nemzeti és a biro­dalmi akciót. Kérdéses dolog, várjon azokra az em­berekre, akik a közeli Kelet és Európa békeproblé­máját oly rosszul fogták fel, háború esetén rá lehet-e bízni a nemzeti ügyek vezetését. A­­lap a parlame­­t összehívását követeli és végül ezt mondja: Ha ismét háborúra kerülne a sor, a nemzet kétségkívül támo­gatni fogja kormányát, különösen, ha oly kormánya lesz, amelyet bizalmára méltónak tart. Kemal nem vonja vissza csapatait London, szeptember 30. A Reuter-iroda jól beavatott helyen arról értesül, hogy Musztafa Kemal basa Pellet tábornokkal, a konstantinápolyi francia főmegbízottal, aki rövid idő­vel ezelőtt Szmirnában volt kiküldetésen, közölte, hogy nem szándékozik a török haderőket a semleges zóná­ból visszavonni. London, szeptember 3­1 A Reuter-irodának tegnap este a minisztertanács után kiadott jelentése szerint teljes lehetetlenség a törököknek megengedni, hogy az angol drótsövények előtt maradjanak és az angol állásokat fényes nappal kikémleljék. Az iznadi kerületben a csapatokat már a város körül koncentrálták. A törökök magatartása egyenes kihívás a brit birodalommal szemben és a szövetségesek jegyzékével teljes ellentétben van. Tráciában megsoezt köszött a har­c Athén, szeptember 30. A tráciai görög hadsereg főparancsnokának je­lentése szerint a törökök a semleges zóna megsérté­sével benyomultak Sztvandiasz környékére, Szafalan falut megszállották és az ottani görög katonaság ti­zenegy emberét megölték. Görög ellentámadás a tö­rököket ismét kivetette a faluból. Az üldözés közben­­ a törökök közül csy tiszt és huszonöt ember elesett.

Next