Pesti Napló, 1922. október (73. évfolyam, 223–248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 200 kor. Negyed évre — 560 kor. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pálya, udvarokon 10 kor. Ausztriában és Bécsben sz00.- osztr.K. Jugoszláviáim» 1 dinár a« 1 / V. ' lljj . évfolyam 223. szám október 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL: Erzsébeti körút 18. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-82 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Kiadóhivatal Wienben: I., Kohlmarkt 7. A földreform sorsa Az OMGE nagy tanácskozótermében ma fontos nyilatkozat hangzott el. A vármegyék gazdasági egyesületeinek országos értekezletében nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter politikai államtitkára kijelentette, hogy a kormány a földreformról szóló törvény végrehajtásához ragaszkodik és ezzel törvénnyel áll vagy bukik. Fontosnak mondottuk az államtitkár nyilatkozatát, mert belőle azt olvassuk ki, hogy a kormány el van tökélve ennek a rég vajúdó problémának végleges megoldására. De kiolvassuk belőle azt is, hogy a kormány nagy nehézségekbe ütközik, amikor a törvény írott betűjét élő valóságra akarja átváltani. Olyan nehézségekbe, hogy nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy elvérzik a törvény végrehajtásán. Áll vagy bukik. Csodálatos. Vagy legalább az eddigi alkotmányos gyakorlat értelmében nagyon különös. Mert azt már hallottuk nem egyszer, hogy a kormány valamely javaslattal áll vagy bukik; ha megkapja a javaslathoz, amelyhez reputációját, politikai létét kapcsolja, a kellő többséget, akkor megmarad. Na hívei megbízhatatlanoknak bizonyulnak, ha a parlament többsége ellene fordul, levonja a konzekvenciákat és elhagyja helyét. Ez természetes, ez rendben, ennek csak az ellenkezőjén lehene megütközni. De hogy egy kormány a már alkotmányosan megszavazott és szentesítelt törvény végrehajtását tekintse oly kétségesnek, hogy számolnia kelljen a végrehajtás esetleges lehetetlenségével ,s emiatt legyen kénytelen lemondani: erre még nem volt példa. És mégis, mit jelent az, hogy nem volt példa? Semmit. A latin poéta egy zűrzavaros kor hányattatásai közt keserű gúnnyal írta: minden megtörténhetik, aminek megtörténhetését eddig tagadóba vontam. De ha a kormányt a földreform törvényben biztosított sorsa mégis válságba sodorhatja, annak csak két oka lehet. Vagy oly gyenge a kormány, hogy nem képes az élő törvény akaratának érvényt szerezni. Vagy oly erős a földreform ellenzéke, hogy módjában van a törvény végrehajtását megakadályozni. Ámbátor nem lehetetlen az sem, hogy a két ok együttműködik a földreform késedelmének, talán meghiúsításának előidézésében. Annál rosszabb. Nemcsak a kormányra, hanem az országra nézve is, amelynek életbevágó érdeke, hogy ez a kérdés végre rendeztessék s a benne lappangó méreganyag a magyar közéletből kivonassák. Mert agrárállam lévén, nálunk ez és nem az ipari munkásság sorsa, jóléte vagy nyomorúsága a szociális kérdés tengelye. A földreformról intézkedő törvényt, amellyel a közvetetlenül érdekeltek csak nagyon nehezen békültek meg, hosszas huzavona, tárgyalások, alkukötések, kompromiszszumok előzték meg. Akiknek adniok kellett, sokalták, akik kapni fognak, keveselték a törvény intézkedéseit. De végre nagy kínek után a törvény meglett. Fogyatékosan, sok pontban átmenetileg, ideiglenesen, de mégis csak a törvény megszokott, megszentelt formájában. És most nem lehet végrehajtani? Nincs végrehajtó hatalom, amely rendelkezéseinek eleget tegyen? Ha a kormány nem tudja a törvényt végrehajtani, adja át helyét nálánál erősebb kormánynak. Ha nem akarja, ne játszadozzék a szavakkal. Ne mondja, hogy atörvény végrehajtásával áll vagy bukik. Már meg is bukott, ha nem is formailag, de tényleg az a kormány, amely csak ingadozik is, mikor a törvény végrehajtásáról van szó. Különösen olyan törvényéről, amelyből az ország milliónyi lakosának jóléte, sőt puszta ítás függ. A kormány húszas árfolyamon stabilizálni akarm a km*onát (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi napokban a drágaság kérdése az illetékes köröket ismételten arra késztette, hogy fokozott mértékben keressék a drágaság növekvésének megállító eszközeit. Ebbe a koncepcióba kapcsolódik bele a pénzügyminisztérium munkaterve is, melynek első állomása, az adójavaslatok törvénybe iktatása csak későbben érezteti hatását. Szükségesnek tartotta tehát a pénzügyminiszter, hogy a maga hatáskörében más oldalról is hozzányúljon ehez a kérdéshez s az erre irányuló törekvés leginkább a korona árfolyamának stabilizációjában nyilvánul meg. Jelentettük már, hogy a pénzügyminiszter a korona stabilizációját a bankjegyek itthoni elkészítésével s későbben a jegybank felállításával is szolgálni akarja. Ezzel és az ezekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott szombaton a parlamentnek a jegykibocsátást ellenőrző bizottsága, melyen Kállay Tibor pénzügyminiszter és Popovics Sándor, a jegyintézet elnöke ismertették a bankjegykibocsátásunk jelenlegi helyzetét. Részletesen feltárták azokat az okokat, amelyek a kormányt arra késztetik, hogy a bankjegyek zürichi előállítását fokozatosan megszüntess. A pénzügyminiszter rámutatott arra az európai jelenségű valutabetegségre, amely a korona árfolyamára sokszor teljesen indokolatlanul gyakorolt értékcsökkentő hatást. Kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a mai viszonyok között hosszabb ideig nem remélhető, hogy a korona tartósan magasabb kurzust érjen el, Jim egyben megállapította azt is, hogy lejebb sem igen fog szállani. Ezen a ponton tehát, amelyen a korona jelenleg ingadozik, stabilizálni lehet és kell a koronát. A pénzügyminiszter a korona körülbelül tírei árfolyamán való stabilizálásától azt reméli, hogy a drágaság folyamatára mérséklő hatást fog gyakorolni. ^^•^..•.ouum^*.. ••-r-v. V||—r»r mn.v»\r»Wj»jhivy M e angol alsóház tagjait fconotimfon hívta a kormány, hogy a palament gyors összeillésének ne legyen akadálya London, szeptember 80. Mr. Grigg, Lloyd George magántitkára, ma este fogadta a sajtó képviselőit és előttük egy nyilatkozatban körvonalazta Lloyd George és az angol kabinet álláspontját a közel keleti kérdésben. Az újságírók első kérdése az volt, vájjon Harrington tábornoknak az a jegyzéke, amelyet az angol minisztertanács határozata után küldött el Kemal basának, ultimátumot jelent-e, vagy sem? Mr. Grigg a következőket válaszolta: — A jegyzéket önök nevezhetik, amint akarják. A száraz tény az, hogy a jelenlegi helyzet már nem tarthat így tovább. A törököknek meg kell kezdeniök a visszavonulást. Mi nem elégedhetünk meg azzal, ha csak előnyomulásukat szüntetik be. Harrington tábornoknak egyébként jogában áll az is, hogy a törököknek saját hatáskörén belül ultimátumot küldjön, valamint az is, hogy Kemalt felszólítsa seregeinek visszavonására a semleges zónából. Hogy erre a tábornok rövid, vagy hosszú határidőt szab-e, az is teljesen az ő belátásától függ. — A törökök, úgy látszik, újabb engedményeket kivonnak tőlünk és ettől a feltételtől teszik függővé a békekonferencián való részvételüket. Ezzel szemben mi hivatkozunk arra, hogy Franciaország, Olaszország és Anglia közös jegyzékében már tettünk nem egy engedményt és ezzel egyúttal engedményeinket teljesen ki is merítettük. Több engedményre semmi körülmények között sem vagyunk hajlandók. Arról szó sem lehet, hogy mi Franciaországot felszánthassuk egy közös akcióban való részvételre. Ezzel szemben szuverén jogunknak tartjuk, hogy a semleges zónában bármely katonai intézkedést önállóan — és Franciaország megkérdezése nélkül is — megtehessünk. Nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ha Kemal basa nem teljesíti az angol felszólítást, vagy sem tartja be annak határidejét, akkor nemcsak katonai intézkedések következnek, hanem beáll az az eset, hogy a szövetségesek jegyzékében tett engedményeket visszavonják. Arra nézve nem történt intézkedés, hogy az angol parlament azonnal összeüljön. Az erről forgalomba került hírek nélkülöznek minden alapot. A parlament összehívására csak abban az esetben lenne szükség, ha Anglia és Törökország között már kitört volna a háború. Az alsóház tagjait mi csak óvatosságból kérettük fel Londonba, hogy a parlament gyors összehívásának semmi akadálya se legyen, ha arra netalán szükség lenne, e pillanatbanminden attól függ, várjon Kemal basa hajlandó-e eleget tenni az angol felfogásnak, vagy sem. Lloyd George ma elhagyta Londont, de holnap reggel újra viszszatér, mert részt fog venni a délelőtt tartandó minisztertanácson. (II.) Oroszország mindenben támogatni fogja Törökországot Páris, szeptember 30. A Petit Journal londoni táviratot közöl, mely szerint Szovjetoroszország nagyobb csapatokat von össze a román határon. Hivatalos orosz körökben erősen hangoztatják, hogy Oroszországnak nem célja a háború és minden igyekezetével azon van, hogy még az utolsó pillanatban békét teremtsen. Ha azonban ,a konfliktust békés úton elintézni nem sikerülne, Oroszország mindenben támogatni fogja Törökországot. RU. Berlin, szeptember 30. Litvinov orosz delegátus, akit kormánya mindig csak nagyjelentőségű ügyek elintézésére szokott kiküldeni, megérkezett Berlinbe. Litvinov beszélgetést folytatott a Vossische Zeitung egy munkatársával, akinek a következőket mondotta: — Oroszországnak nem érdeke a háború és éppen ezért minden eszközzel igyekezni fog, hogy ezt megakadályozza. Az azonban teljesen elképzelhetetlen, hogy egy olyan fontos kérdést, mint a Boszporusz kérdését, Oroszország megkérdezése nélkül lehessen elintézni, mert ez Oroszországot létérdekeiben sérti meg. Charkov Angóra és Moszkva között teljes az egyöntetűség. Meg vagyok arról győződve, hogy Kemal basa semmi körülmények között sem feledkezik meg az orosz-török egyezségről. (II.) Párisban elkefill dietettemmeh tartszí ki az angol-törött /tt&Bowiit Paris, szeptember 30. A szombati nap folyamán ideérkezett jelentések megerősítik azt a felfogást, hogy Anglia valóban meg akarja kockáztatni a fegyveres összeütközést a törökökkel. A legtöbb lap annak a véleménynek ad kifejezést, hogy a háború elkerülhetetlen. Alapok Lloyd George-ra hárítják a felelősséget az eseményekért. (II.) ' London, szeptember A Times vezércikkében ezt írja: Ha Nagybritanniát újabb háborúra kényszerítenék, az ország és a birodalom a háborút igen kedvetlenül és csak abban a reményben folytatná, hogy azzal nagyobb szerencsétlenséget kerül el. A kormány iránt való bizalmatlanság, amelynek politikája oly borzasztó dilettémát idézett elő, meggátolhatja a nemzeti és a birodalmi akciót. Kérdéses dolog, várjon azokra az emberekre, akik a közeli Kelet és Európa békeproblémáját oly rosszul fogták fel, háború esetén rá lehet-e bízni a nemzeti ügyek vezetését. Alap a parlamet összehívását követeli és végül ezt mondja: Ha ismét háborúra kerülne a sor, a nemzet kétségkívül támogatni fogja kormányát, különösen, ha oly kormánya lesz, amelyet bizalmára méltónak tart. Kemal nem vonja vissza csapatait London, szeptember 30. A Reuter-iroda jól beavatott helyen arról értesül, hogy Musztafa Kemal basa Pellet tábornokkal, a konstantinápolyi francia főmegbízottal, aki rövid idővel ezelőtt Szmirnában volt kiküldetésen, közölte, hogy nem szándékozik a török haderőket a semleges zónából visszavonni. London, szeptember 31 A Reuter-irodának tegnap este a minisztertanács után kiadott jelentése szerint teljes lehetetlenség a törököknek megengedni, hogy az angol drótsövények előtt maradjanak és az angol állásokat fényes nappal kikémleljék. Az iznadi kerületben a csapatokat már a város körül koncentrálták. A törökök magatartása egyenes kihívás a brit birodalommal szemben és a szövetségesek jegyzékével teljes ellentétben van. Tráciában megsoezt köszött a harc Athén, szeptember 30. A tráciai görög hadsereg főparancsnokának jelentése szerint a törökök a semleges zóna megsértésével benyomultak Sztvandiasz környékére, Szafalan falut megszállották és az ottani görög katonaság tizenegy emberét megölték. Görög ellentámadás a törököket ismét kivetette a faluból. Az üldözés közben a törökök közül csy tiszt és huszonöt ember elesett.