Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 400 K Negyedévre . . . 1100 K Egyes szára ára: Budapesten, vidéken és a pálya-udvarokon 20 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár 1 74. évfolyam 1.s szám 1 Szerda, január 3 A / NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGG, V KIADÓHIVATAL: V. Erzsébet körút ,8. szám. • 1/ TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Nemzetközi konferencia bőségesen jutott az elmúlt esztendőre. Számuk azonban egyáltalában nem mérkőzhetik jelentőségükkel. A „sorsdöntő" jelzővel valósággal dobálództak azok az államférfiak és publicisták, akik az ilyfajta nemzetközi sokadalmakról nyilatkozni szoktak. Természetes, hogy ezek a nyilatkozatok mindig a konferenciák megnyitása előtt hangzottak el. Mert valahányszor az elnökök szépen cirkalmazott mondatokban berekesztették az ilyen politikai, diplomáciai és gazdasági összejöveteleket, a legelnézőbb kritikusok előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy ezek a nagy garral és a politikai reklám minden mesterkedésével rendezett értekezletek semmiféle kérdést nem döntöttek el. Valósággal művészi technika fejlődött, ki abban az irányban, hogyan lehet az eldöntésre parancsolóan váró kérdéseket egyik konferenciáról másik újabb konferenciára áttolni. A kérdések, ahelyett, hogy nem is végleges, de legalább ideiglenes válasz adódott volna reájuk, rendszerint ujabb kérdésekkel megszaporodva, válaszolatlanul kerültek a halogatásnak egyre hosszabb útján a legközelebbi értekezletre. A német jóvátétel kérdése — kevés kuszább, zavarosabb, rosszabbul elintézett kérdés képzelhető el — szintén ama problémák közül való, amelyeknek megoldását újra meg újra prolongálják. Ez a kérdés végighúzódott a múlt esztendő valamennyi nemzetközi konferenciáján, olyképpen, hogy örökül maradt erre az esztendőre. A legutóbbi londoni konferenciáról, amely bezárta a tavalyi nemzeti ,kv/.le ••·· Or.:'T, esete,"TlarsiP- '"•»› hirdették, hogy végérvényesen, maradéktalanul, általános megnyugvásra megoldja a német jóvátétel kérdését. A londoni konferenciának második vagy harmadik napján azonban már kiderült, hogy megoldásról egyáltalán szó sem lehet még. Természetes, hogy az új formulák kieszelésében nem nagyon találékony államférfiak újra csak a halogatásnak eszközéhez folyamodtak. Áttolták az egész kérdést az új esztendőre. Valamilyen gyönge ürügy alatt hamarosan elbúcsúztak, azzal biztatva egymást, hogy január elejére kitűzött párizsi konferencián nyélbeütik mindazt, amit rendbehozni a londoni értekezleten és ezt az értekezletet megelőző annyi konferencián elmulasztották. Párizsban állítólag optimizmussal néznek a ma délután megnyílt konferencia elé. Ezt az optimizmust azonban csak akkor gondoljuk jogosultnak, ha az antant, jobban mondva a német jóvátétel kérdésében későbbrban érdekelt Franciaország elfogadja azt a hihetetlenül egyszerű, szinte elemi iskolások olvasókönyvébe való igazságot hogy semmiféle hitelezőnek nem lehet az érdeke, hogy agyonüsse adósát. Köve-tések behajtásának ez ugyanis a lehető "-Rosszabb módja. Bármilyen hihetetlen látszik is, Franciaország eddig ennek,"A elemi iskolai bölcseségnek igen szeret magaslatára sem tudott fölelmelkedni." "lelkin pedig a német jóvátétel kérdés nem oldható, hacsak föl nem teszi hogy Franciaországnak ez a megoldás nem is fontos, mert Németország végleges leterítésére törekszik. Bizonyos azonban, hogy Németországnak gazdasági és ezzel együtt politikai kivégzése csak a franciák csillapíthatatlan bosszúvágyát elégítheti ki, gazdasági szempontból azonban Franciaország számára a lehető legrosszabb üzletet jelenti. Ha ezt Párizsban ezúttal sem látják be, akkor a mostani konferencia is csak arra lesz jó, hogy megelőzzön egy másik konferenciát, amelyre ismét szőröstül-bőröstül, tehát megtedtül aréil, áttolják a német jóvátételnek egyre veszedelmesebbé kuszálódó kérdését. Mnglia semmiféle zálogfoglaláshoz nem járul hozzá Négy évi moratóriumot javasol Németország számára a Nemzetközi bizottság a németek és a semlegesek részvételével ellenőrizné Németországot Tunglia csak akkora összeget enged el szövetséges adósainak, amennyi német jóvátételt kap Párizs, január 2. Kedden délben két órakor a külügyminisztérium nagytermében megnyitották a jóvátétel rendezésére összehívott antantkonferenciát. A keddi ülés két és egynegyedóra hosszat tartott. Az elnöki székben Poincaré ült, mellette De Lastegrie pénzügyminiszter és Peretti, a külügyminisztérium politikai osztályának igazgatója. A franciáktól jobbra az angol delegáció foglalt helyet. Bonar Lawtól jobbra Greane kereskedelmi miniszter és Crewe kincstári államtitkár ült, majd az olasz delegáció következett: Deila Torretta és gróf Avezzano. A franciákkal szemben Theunis és Jaspar belga delegátusok foglaltak helyet. A szakértők a szomszéd teremben időztek, hogy szükség esetén a konferencia rendelkezésére álljanak. Miután Poincaré üdvözölte a konferencián résztvevőket, kifejtette Franciaország jóvátételi tervezetét, amely gazdasági és pénzügyi zálogokhoz köti a német moratóriumot. Poincaré azután közölte a delegátusokkal Németországnak azt a kívánságát, hogy a konferencia hallgassa meg Bergmann államtitkárt, aki elő akarja terjeszteni a német kormány javaslatait. Poincaré után Bonar Law és Torretta fejtették ki kormánynak jóvátételi programját. A konferencia legközelebbi ülése csak szerdán délután lesz, hogy a szakértők addig tanulmányozhassák a benyújtott tervezeteket. A keddi ülésen csak egy határozatot hoztak. Egyhangúan kimondották, hogy Bergmann német államtitkár szóbeli előterjesztésének nem adnak hefryt, 4» treatist*i-T^!tim'1 5*,i3a w^Ttj ittudó 'M. + •• \izs. - > Poiu !-; i'ít mondta, hogy nem ellenzi a javaslat megvizsgálását. A konferencia köreiben remélik, hogy Bergmann készen elhozta a német javaslatokat írásban is és hogy még kedden este átnyújtják. Ebben az esetben a szövetségesek szakértői a német javaslatokat is áttanulmányoznák a szerdai nap folyamán és délutánra jelentést tennének a konferenciának. Nem lehetetlen, hogy a konferencia azután Bergmannt még szóbeli kiegészítő közlések megtételére fogja felkérni. (II.) Bonar Law az angol tervezetről Párizs, január 2. Bonar Law angol miniszterelnök a konferencia ülése után fogadta az angol újságírókat és közölte velük Anglia jóvátételi tervezetét, majd kommentárokat fűzött hozzá Anglia a jóvátétel rendezésére azt javasolja, hogy Németországnak adjanak négyévi —10,~-rfkrmmot. A négy év letelte után Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen, további két éven át évi két és fél milliárd aranymárkát, ezután pedig évente három és fél milliárdot, vagy ennél esetleg kisebb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb, mint két és fél milliárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapítana meg. Bonar Law előadásában hangsúlyozta, hogy a jóvátétel rendezése Németország hitelének helyreállításától függ. A német hitelt pedig csak úgy lehet helyreállítani, hogy a német jóvátételi összeget végképpen megalapítják. A zálogot lefoglalását vagy biztosítását Németország minden körülmények között elutasítja, mert a zálogok rendszere megint csak rontaná a német hitelt. Bonar Law hangsúlyozta továbbá, hogy Anglia a jóvátételi problémát tisztára gazdasági problémának tekinti és nem engedi, hogy ezt a kérdést a politikával összekeverjék. A garanciák tekintetében Anglia csak odáig hajlandó elmenni, hogy ellenőrző bizottságot szervezzenek, amelyben azonban helyet foglalnának a semlegesek és Németország képviselői is. Anglia Franciaországgal együtt hajlandó szankciókat alkalmazni Németországgal sezomber, ha a jóvátétel rendezése után is mulasztásokatkövetne el. A szövetségesközi adósságokra vonatkozóan azt mondta az angol miniszterelnök, hogy Anglia nem mondhat le követeléseinek teljes összegéről. Csak akkora összegről mondhat le, amekkorát Németországtól kapni fog. Azok a zálogok, amelyeket Poincaré javasolt, nem pozitív jellegű zálogok. Ez a tény azonban nem döntő, mert egyáltalán semmitsem szabad tenni, ami még rosszabbítaná Németország helyzetét. Olaszország közeledett Franciaországhoz Della Torretta márki olasz delegátus is nyilatkozott hazájának újságírói előtt. Közölte velük, hogy az olasz jóvátételi tervezetet haladéktalanul közölni fogja a nyilvánossággal, de nem akart nyilatkozni a konferencia előrelátható kimenetelére vonatkozóan. Az olasz jóvátételi tervezethez D'Ameglio, Olaszország második delegátusa a jóvátételi bizottságban adott kommentárt az újságíróknak. Azt mondotta, hogy az eltérés az angol és a francia tervezet között meglepően nagy. Az egész vonalon veszedelmes ellentétek mutatkoznak. Az olasz tervezet közelebb áll a franciához, sőt egyes pontjaiban egyezik ezzel. Franciaország csalódott Tingliffban Francia részről Poincaré és De Lasteyrie adtak felvilágosításokat az újságíróknak. Poincaré arra szorítkozott, hogy a francia tervezetet ismertette az újságírók előtt. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek leszállítását, amelyeket Németország a statútum értelmében teljesíteni tartozik. A leszállításról csak akkor lehetne szó, ha egyet szövetesítetünk Németországaid iwoibep fswnállo' fdi'»~ •¡";• -y - ti.: rs." ;•' • ••.. » ',ttásA'Vj.M való les,;/ *..,&« i - M elpusztított ruietek tij.ju Piusen-V tl-jLj 1 . .... Angolország kijelentette, hogy bizonyos körülmények közt, amelyek a szövetségközi tartozások kérdésére vonatkoznak, hajlandó a Németországgal szemben fennálló követeléseiről lemondani vagy azokat leszállítani. A francia kormány hangsúlyozza, hogy a szövetségközi adósságok megelőzik a jóvátételi követeléseket. A francia kormány ezeknek az adósságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizetheti, amíg a német fizetésekkel vész talál fedezetet az elpusztított területek újjáépítésére már tett és teendő kiadásokra és ezek a kiadsok hozzávetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú hitellezvények francia részének. De Lastegrie az angol tervezetről azt mondotta, hogy az nagy csalódást okozott Franciaországnak. A keddiübtje részleteiről a francia kormány megtagadott minden felvilágosítást. A konferenciát megelőzően a francia kormány Millerand elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, amelyen Poincaré előadta a konferencia számára készített expozéját. Millerand mindenben helyeselte Poincaré terveit. A minisztertanács után az angol delegáció és az olasz delegáció hosszasan tanácskoztak. (II.) Franciaország „formai hibák" miatt utasította el Németország harmincéves békepaktumát Bornin, január 2. Curi kancellár hamburgi beszédében Franciaországnak újabb békeszerződést ajánlott föl, amely harminc évre biztosította volna a békét minden kökrülmények között és magában foglalta volna azt is, hogy harminc év után is csak népszavazás útján lehetne háborút szezdeni. Cuno beszédével kapcsolatban heves sajtópolémia indult meg Németország és Franciaország között, melynek során a francia félhivatalos kőnyomatos azt állította, hogy a némt javaslatot az amerikai kormány nem is továbbította Párizsba, mert azt hiányosnak találta. Ezzel szemben német részről most megállapítják, hogy a német javaslatot Németország washingtoni nagykövete átadta az amerikai kormánynak, amely azt ejre harmadik állam közvetítésével eljuttatta Jusser and washingtoni francia nagykövethez. A francia Nagykövet pedig a javaslatot továbbította Párizsba. A francia kormány azonban kijelentette, hogy a német ajánlatot formai hibák miatt nem tárgyalhatja. A javaslat ugyanis, francia felfogás szerint, ellentétben áll a francia alkotmánnyal, amely a meglevő alkotmányos tényezőkre bízza a döntést háború és béka fölött és ilyen kérdésben nem ismeri a népszavazást, si.)