Pesti Napló, 1923. január (74. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 400 K Negyedévre . . . 1100 K Egyes szára ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya-­­udvarokon 20 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár 1 74. évfolyam 1.s szám 1­­ Szerda, január 3 A / NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGG, V KIADÓHIVATAL: V. Erzsébet körút ,8. szám. • 1/ TELEFON:­­ József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Nemzetközi konferencia bőségesen jutott az elmúlt esztendőre. Szá­muk azonban egyáltalában nem mérkőzhetik jelentőségükkel. A „sorsdöntő" jelzővel való­sággal dobálództak azok az államférfiak és publicisták, akik az ilyfajta nemzetközi so­kadalmakról nyilatkozni szoktak. Természetes, hogy ezek a nyilatkozatok mindig a konfe­renciák megnyitása előtt hangzottak el. Mert valahányszor az elnökök szépen cirkalmazott mondatokban berekesztették az ilyen politi­kai, diplomáciai és gazdasági összejövetele­ket, a legelnézőbb kritikusok előtt is nyilván­valóvá lett, hogy ezek a nagy garral és a po­litikai reklám minden mesterkedésével ren­dezett értekezletek semmiféle kérdést nem döntöttek el. Valósággal művészi technika fejlődött, ki abban az irányban, hogyan lehet az eldön­tésre parancsolóan váró kérdéseket egyik konferenciáról másik újabb konferenciára áttolni. A kérdések, ahelyett, hogy nem is végleges, de legalább ideiglenes válasz adó­dott volna reájuk, rendszerint u­jabb kérdé­sekkel megszaporodva, válaszolatlanul ke­rültek a­ halogatásnak egyre hosszabb útján a legközelebbi értekezletre. A német jóvátétel kérdése — kevés ku­szább, zavarosabb, rosszabbul elintézett kér­dés képzelhető el — szintén ama problémák közül való, amelyeknek megoldását újra meg újra prolongálják. Ez a kérdés végighúzódott a múlt esztendő valamennyi nemzetközi kon­ferenciáján, olyképpen, hogy örökül maradt erre az esztendőre. A legutóbbi londoni kon­ferenciáról, amely bezárta a tavalyi nemzet­i ,kv/.le ••··­­ Or.:'T, esete,"TlarsiP- '"•»› hirdették, hogy végérvényesen, maradéktala­nul, általános megnyugvásra megoldja a né­met jóvátétel kérdését. A londoni konferen­ciának második vagy harmadik napján azon­ban már kiderült, hogy megoldásról egy­általán szó sem lehet még. Természetes, hogy az új formulák kieszelésében nem nagyon ta­lálékony államférfiak újra csak a halogatás­nak eszközéhez folyamodtak. Áttolták az egész kérdést az új esztendőre. Valamilyen gyönge ürügy alatt hamarosan elbúcsúztak, azzal biztatva egymást, hogy január elejére kitűzött párizsi konferencián nyélbeütik mindazt, amit rendbehozni a londoni értekez­leten és ezt az értekezletet megelőző annyi konferencián elmulasztották. Párizsban állítólag optimizmussal néz­nek a ma délután megnyílt konferencia elé. Ezt az optimizmust azonban csak akkor gon­doljuk jogosultnak, ha az antant, jobban mondva a német jóvátétel kérdésében későbbr­­­ban érdekelt Franciaország elfogadja azt a hihetetlenül egyszerű, szinte elemi iskolások olvasókönyvébe való igazságot hogy semmi­féle hitelezőnek nem lehet­­ az érdeke, hogy agyonüsse adósát. Köve-tések behajtásának ez ugyanis a lehető "-Rosszabb módja. Bár­milyen hihetetlen látszik is, Franciaország eddig ennek,"A elemi iskolai bölcseségnek igen szeret magaslatára sem tudott fölelmel­kedni." "lelkin pedig a német jóvátétel kér­dés nem oldható, hacsak föl nem tesz­i hogy Franciaországnak ez a megoldás nem is fontos, mert Németország végle­ges leterítésére törekszik. Bizonyos azonban, hogy Németországnak gazdasági és ezzel együtt politikai kivégzése csak a franciák csillapíthatatlan bosszúvágyát elégítheti ki, gazdasági szempontból azonban Franciaor­szág számára a lehető legrosszabb üzletet jelenti. Ha ezt Párizsban ezúttal sem látják be, akkor a mostani konferencia is csak arra lesz jó, hogy megelőzzön egy másik konferenciát, amelyre ismét szőröstül-bőröstül, tehát meg­tedtü­l aréil, áttolják a német jóvátételnek egyre veszedelmesebbé kuszálódó kérdését. Mnglia semmiféle zálog­foglaláshoz nem járul hozzá Négy évi moratóriumot javasol Németország számára a Nemzetközi bizottság a németek és a semlegesek részvételével ellenőrizné Németországot Tunglia csak akkora összeget enged el szövetséges adósainak, amennyi német jóvátételt kap Párizs, január 2. Kedden délben két órakor a külügyminisztérium nagytermében megnyitották a jóvátétel rendezésére összehívott antantkonferenciát. A keddi ülés két és egynegyedóra hosszat tartott. Az elnöki székben Poincaré ült, mellette De Lastegrie pénzügyminiszter és Peretti, a külügyminisztérium politikai osztályá­nak igazgatója. A franciáktól jobbra az angol dele­gáció foglalt helyet. Bonar Lawtól jobbra Greane kereskedelmi miniszter és Crewe kincstári államtit­kár ült, majd az olasz delegáció következett: Deila Torretta és gróf Avezzano. A franciákkal szemben Theunis és Jaspar belga delegátusok foglaltak helyet. A szakértők a szomszéd teremben időztek, hogy szükség esetén a konferencia rendelkezésére álljanak. Miután Poincaré üdvözölte a konferencián részt­vevőket, kifejtette Franciaország jóvátételi terveze­tét, amely gazdasági és pénzügyi zálogokhoz köti a német moratóriumot. Poincaré azután közölte a de­legátusokkal Németországnak azt a kívánságát, hogy a konferencia hallgassa meg Bergmann államtitkárt, aki elő akarja terjeszteni a német kormány javas­latait. Poincaré után Bonar Law és Torretta fejtették ki kormánynak jóvátételi programját. A konferencia legközelebbi ülése csak szerdán délután lesz, hogy a szakértők addig tanulmányoz­hassák a benyújtott tervezeteket. A keddi ülésen csak egy határozatot hoztak. Egyhangúan kimondották, hogy Bergmann német államtitkár szóbeli előterjesztésének nem adnak he­fryt, 4» treatist*i-T^!tim­'1 5*,i3a w^Ttj­ ittudó 'M. + •• \izs. - > Poiu !-; i'ít mondta, hogy nem ellenzi a javaslat megvizsgálását. A konferencia köreiben remélik, hogy Bergmann készen elhozta a német javaslatokat írásban is és hogy még kedden este átnyújtják. Ebben az esetben a szövetségesek szakértői a német javaslatokat is áttanulmányoznák a szerdai nap folyamán és dél­utánra jelentést tennének a konferenciának. Nem le­hetetlen, hogy a konferencia azután Bergmannt még szóbeli kiegészítő közlések megtételére fogja felkér­ni. (II.) Bonar Law az angol tervezetről Párizs, január 2. Bonar Law angol miniszte­relnök a konferencia ülése után fogadta az angol újságírókat és közölte velük Anglia jóvátételi tervezetét, majd kommentá­rokat fűzött hozzá Anglia a jóvátétel rendezésére azt javasolja­, hogy Németországnak adjanak négy­évi —10,~-rfkrm­mot. A négy év letelte után Németor­szág négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizes­sen, további két éven át évi két és fél milliárd arany­­márkát, ezután pedig évente három és fél milliárdot, vagy ennél esetleg kisebb összeget, amely azonban nem lehet kevesebb, mint két és fél milliárd arany­márka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapítana meg. Bonar Law előadásában hangsúlyozta, h­ogy a jó­vátétel rendezése Németország hitelének helyreállítá­sától függ. A német hitelt pedig csak úgy lehet hely­reállítani, hogy a német jóvátételi összeget végkép­­pen megalapítják. A zálogot lefoglalását vagy biz­tosítását Németország minden körülmények között elutasítja, mert a zálogok rendszere megint csak ron­taná a német hitelt. Bonar Law hangsúlyozta to­vábbá, hogy Anglia a jóvátételi problémát tisztára gazdasági problémának tekinti és nem en­gedi, hogy ezt a kérdést a politikával összekeverjék. A garan­ciák tekintetében Anglia csak odáig hajlandó elmen­ni, hogy ellenőrző bizottságot szervezzenek, amely­ben azonban helyet foglalnának a semlegesek és Né­metország képviselői is. Anglia Franciaországgal együtt hajlandó szankciókat alkalmazni Németor­szággal sezomber­, ha a jóvátétel rendezése után is mulasztásokat­­követne el. A szövetségesközi adósságokra vonatkozóan azt mondta az angol miniszterelnök, h­ogy Anglia nem mondhat le követeléseinek teljes összegéről. Csak ak­kora összegről mondhat le, amekkorát Németország­tól kapni fog. Azok a zálogok, amelyeket Poincaré javasolt, nem pozitív jellegű zálogok. Ez a tény azon­ban nem döntő, mert egyáltalán semmit­­sem szabad tenni, ami még rosszabbítaná Németország helyzetét. Olaszország közeledett Franciaország­hoz Della Torretta márki olasz delegátus is nyilatko­zott hazájának újságírói előtt. Közölte velü­k, hogy az olasz jóvátételi tervezetet haladéktalanul közölni fogja­ a nyilvánossággal, de nem akart nyilatkozni a konferencia­ előrelátható kimenetelére vonatkozóan. Az olasz jóvátételi tervezethez D'Ameglio, Olasz­ország második delegátusa a jóvátételi bizottságban adott kommentárt az újságíróknak. Azt mondotta, hogy az eltérés az angol és a francia tervezet között meglepően nagy. Az egész vonalon veszedelmes ellen­tétek mutatkoznak. Az olasz tervezet közelebb áll a franciához, sőt egyes pontjaiban egyezik ezzel. Franciaország csalódott Tingliffban Francia részről Poincaré és De Lasteyrie adtak felvilágosításokat az újságíróknak. Poincaré arra szo­rítkozott, hogy a francia tervezetet ismertette az új­ságírók előtt. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek leszállítását, amelyeket Németország a statútum értelmében teljesíteni tar­tozik. A leszállításról csak akkor lehetne szó, ha egyet szövetesítetünk Németországaid iwoibep fswn­állo' fdi'»~ •¡";• -y - ti.: rs." ;•' • ••.. » ',t­tásA'Vj.M való les,;/ *..,&« i - M elpusztított ruie­tek ti­j.ju Piusen-V tl-jLj 1 . .... Angolország kijelentette, hogy bizonyos körülmé­nyek közt, amelyek a szövetségközi tartozások kér­désére vonatkoznak, hajlandó a Németországgal szem­ben fennálló követeléseiről lemondani vagy azokat leszállítani. A francia kormány hangsúlyozza, hogy a szövetségközi adósságok megelőzik a jóvátételi kö­veteléseket. A francia kormány ezeknek az adóssá­goknak sem­ tőkéjét, sem kamatait meg nem fizet­heti, amíg a német fizetésekkel vész talál fedezetet az elpusztított terü­letek újjáépítésére már tett és teendő kiadásokra és ezek a kiad­­­sok hozzávetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú h­itellezvények fran­cia részének­. De Lastegrie az angol tervezetről azt mondotta, hogy az nagy csalódást okozott Franciaországnak. A keddi­­übtje részleteiről a francia kormány megtaga­dott minden felvilágosítást. A konferenciát megelőzően a francia kormány Millerand elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, amelyen Poincaré előadta a konferencia számára ké­szített expozéját. Millerand mindenben helyeselte Poincaré terveit. A minisztertanács után az angol delegáció és az olasz delegáció hosszasan tanácskoztak. (II.) Franciaország „formai hibák" miatt utasította el Németország harmincéves békepaktum­át Bornin, január 2. Curi kancellár hamburgi beszédében Francia­országnak újabb békeszerződést ajánlott föl, amely harminc évre biztosította volna a békét minden kök­­rülmények között és magában foglalta volna azt is, hogy harminc év után is csak népszavazás útján le­hetne háborút szezdeni. Cuno beszédével kapcsolatban h­eves sajtópolémia indult meg Németország és Fran­ciaország között, mely­nek során a francia félhivata­los kőnyomatos azt állította, hogy a ném­­t javasla­tot az amerikai kormány nem is továbbította Pá­rizsba, mert azt hiányosnak találta. Ezze­l szemben német részről most megállapítják, hogy a német ja­vaslatot Németország washingtoni nagykövete át­adta az amerikai kormánynak, amely azt ejre har­madik állam közvetítésével eljuttatta Jus­ser and washingtoni francia nagykövethez. A francia Nagy­követ pedig a javaslatot továbbította Párizsba. A francia kormány azonban kijelentette, hogy a német ajánlatot formai hibák miatt nem tárgyalhatja. A javaslat ugyanis, francia felfogás szerint, ellentét­b­en áll a francia alkotmánnyal, amely a meglevő al­kotmányos tényezőkre bízza a döntést háború és béka fölött és ilyen kérdésben nem ismeri a népszava­zást, si­.)

Next