Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 400 K Negyedévre ... 1100 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ..... 20 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár­­­i­g.—­•ÁTVETTI , évfolyam 48. szám Csütörtök, március 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 11-15. Felelős szerkesztő: József 62-86 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7 fc!frí3 MÁR A költségvetés Végre tehát, mégis csak megértük, hogy a kormány rendes, az alkotmányos követel­ményeknek megfelelő költségvetést terjesz­tett­ a törvényhozás elé. Költségvetés, zár­számadás minden üzleti vállalkozás tiszta menetének corolláriuma. A magánvállalko­zásé is. Hát még az állami sáfárkodásé, amelynek költségeit az állam polgárainak adógatasai szolgáltatják, amelynek objek­tuma a nemzeti közvagyon. Örvendünk, hogy a háború előtti gazdálkodás színvonaláig legalább is részben ismét fölvergődtünk és hogy a kormány nem fog többé rövid lejá­ratú kényszer-indemnitásokkal dolgozni." Ör­vendünk azon is, hogy a költségvetést a nem­zetgyűlés színe előtt Kállay Tibor képviseli, akinek jelleme, világfölfogása, szaktudása és szaklelkiismerete—­ mert ilyen is van — eleve kizárja azt, hogy az államkinccsel más mint tisztán tárgyi mérlegelés nyomán indulva gazdálkodjék. Kizárja azt, hogy a költség­vetés számoszlopaiba kártékony politikumot csempésszen be. Mert a politikai számvetés­ben a kétszerkettő néhanap három, nagyon gyakran öt, de sohasem négy. A pénzügyminiszter megállapítja, hogy költségvetésünk bevételi tétele 152,802,434.200 korona, kiadási tétele 193,455,324.700 korona.­­A deficit tehát több mint negyvenmilliárd. Elképesztő szám, különösen, ha egybevetjük azokkal az összegekkel, amelyekkel állam­kincstárunk a béke idejéb­en operált. A negy­venmilliárdos deficit súlyos tehertételt te­­r­r.­ MVM&m­pnlfC»* xvcnttlása. JtjjjjjiyAiYCU • a kormányzatot sürgősen ügyett­ézteti arra az axiómára, hogy mind a bevételek, mind a kiadások lehetőségének megvan a limen-e, amelyen túl nem ajánlatos menni, mert gaz­dasági egyensúlyunk fölbillenhet. Nem lehet fokozni a végtelenségig a bevételeket, mert az adózók nem bírják az adóterhet; mert egy bizonyos határon túl a dolgozók elvesz­tik munkakedvüket, ambíciójukat, ha kere­setük java elmegy adóba; mert az adómorál, amely nálunk különben sincs erősen kifej­lődve, teljesen megbukik, ha az adózás terhe a létfentartás ösztönével kerül összeütkö­zésbe. Viszont a kiadások csökkentését egy nyomós ok követeli: az egész világon ural­kodó gazdasági válság, hazánk területének éktelen megcsonkítása, legértékesebb javaink elvesztése. Ebbe a rovatba tartozik a kényes, sőt kínos tisztviselőprobléma is, amelyet egy­szer végre — minden jogos érdek sérelme nélkül — meg kell oldani. Az állam, a váro­sok tisztviselőinek számát hozzá kell mérni megváltozott viszonyaink méreteihez. Sokat veszít a deficit negyven milliárdja ijesztő voltából, ha tudomásul vesszük, hogy a rengeteg summa felét üdvös befektetések veszik igénybe. Erre a célra semmi sem lehet sok, sőt elég sem. Amit az állam ily módon ad ki, arra még adózni sem áldozat, mert az invesztíció a közjavak végső összegét gyara­pítja. Itt lehet szó lucrum cessans-ról, de soha damnum emergens-ről. Mennél nagyobb a befektetés, annál közelebb vagyunk a béke­beli gazdálkodáshoz. És valljuk meg csak őszintén: ez lebeg ideálként mindnyájunk szeme előtt. Dolgozni, mint a békében. Ter­melni, mint a békében. És békességben élni, mint a békében. A költségvetést úgy kö­szöntjük, mint szimbólumát a normális, munkás életnek. A lázmérőt kidobhat­juk az ablakon. Hőmérsékletünk nem super­­normális és nem subnormális. Nem égünk és nem didergünk. Nem vagyunk betegek, tu­dunk józanul gondolkodni, számolni, dol­gozni. Ebben a hitben üdvözöljük a költség­vetést és köszöntjük azt a csak az ügyre néző szakembert, aki benyújtotta. Aki a legfel­sőbbrendű értelemben való politikát csinált­a és kanál akkor, amikor nem csinál politikát. Anglia és Franciaország n®m tusdpik megegyezni a ruhrvidéki vasúti vonalak átengedés® ügyéb van Párizs, február 28. A kölni vasúti vonalaknak a franciák részére való átengedése ügyében ma este a francia külügy­minisztériumban kijelentették, hogy a kérdés meg­oldása nagy technikai nehézségekbe ütközik. Még abban az esetben is, ha­ az­ ezidő szerint Kölnben foly­tatott tárgyalások eredményre vezetnek, a megoldást a londoni kormány jóváhagyása elé kell terjeszteni, ami késlelteti a terveknek gyakorlati keresztülvite­lét. Félő, hogy a tárgyalások túlságosan hosszú időre nyúlnak el. (II.) London, február 28. Lord, Grey, a felsőházi szabadelvű ellenzék ve­zére Bristolban tartott beszédében kijelentette, hogy az angol nép többségének nézete szerint a jóvátételi kérdést­ a népszövetség oldhatja meg és más megol­dásra ne­m­ is kerü­l sor. Ehez azonban a francia kor­mány beleegyezése szükséges. Ebben a pillanatban a népszövetség közbenjárására irányuló kísérletei nem­csak kudarcot vallanának b­, hanem minden valószínű­ség szerint magát a népszövetséget is szétrobbanta­nák. Az angol kormány ki kell hogy jelentse Fran­ciaországnak, hogy a jóvátételi kérdés megoldása c­sak akkor érhető el, ha a francia kormány előzően kijelenti, hogy kész ezt­ a megoldá­st elfogadni. Amíg a francia kormány ezt meg nem teszi, Angolország nem interveniálhat és nem segíthet. Franciaországot minden alkalommal figyelmeztetni kell a jóvátételi kérdésnek a népszövetség által való megoldására. Franciaország két nagy gondját: a jóvátételi kérdés és biztonságának kérdését végle­gesen csak a hatalmas népszövetség oldhatja meg. Mivel az intervenció most lehetetlen, az angol kormánynak ki kell fejeznie Franciaorszá­ggal szem­ben azt a nézetét, hogy Franciaország akciója nem fogja a problémát megoldani. Angolország bizton­sága összefügg Franciaország biztonságával. Ha Anglia kikapcsolásával kontinentális blokk jönne létre, Angolország kényelmetlen és veszélyes hely­zetbe kerülne. Németország ezen a csoporton kívül vagy belül revánsra törekednék és új háborúra­rülne sor. A mostanihoz hasonló erőszakos akció ré­vén Németországtól nem lehet készpénzt szerezni és amz ilyen akció végül oda fog vezetni, hogy Anglia kénytelen lesz Oroszországgal szövetkezni. Párizs, február 28. Loucheur képviselő tegnap az ideiglenes költség­vetés tárgyalása során kijelentette, hogy a frank ár­folyamának javulásához szükséges, hogy a világ tu­domást szerezzen a franciáknak arról az elhatározá­sáról, hogy szilárdan állanak nemzetük zászlaja mel­lttt. Nem kívánja, hogy Franciaországban kijelent­sék, hogy a szén már holnap megérkezik, ezt nem tartja olyan fontosnak. A döntő körülmény, hogy a Ruhr-vidéken ezidőszerint két akaraterő ütközött ös­­ö­­e. Franciaország saját akaratának győzelmét akar­ja kivívni. Ezt az akaratot kell csupán kifejezésre juttatni s a francia váltóárfolyam emelkedni fog. Kilencvenmillió aranykoronának felel meg a költségvetés deficitté tikiirit infiásit(vKIUoL) .­A ejgrdun cow:Agr.ol: jíen­B-ü­gyi expozé, amelyet Karay Tibor pénz/igrmiHifszler a költségvetés beterjesztésének kapcsán mondott, jelentős esemény© a politikának, amely hosszú hóna­pokra bőséges anyaggal látta el a parlamentet és az ország közvéleményét. A pénzügyminiszteri expozé első hallásra is különböző benyomásokat, váltott ki a képviselőkből és körülbelül ezek a benyom­ások nagyjából már jelzik is a költségvetési vidbán el­hangzó bírálatok irányát. Egyben megegyeznek: a költségvetés benyújtásának tényét, örömmel fo­gadták, mint az alkotmányos élet helyreállításának jelentős bizonyságát. Helyeslik azt is, hogy az ex­pozé száraz és reális alapokon épült fel, helyeslik főleg azt, hogy az állami kiadások csökkentésére, kilátásba helyezte a tisztviselői létszám apasztását. Az ellenzéknek a költségvetéssel szemben támasz­tott kifogásai közül a legsúlyosabb az, hogy az ex­pozé nem jelöli meg azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a negyvenmilliárdos deficit kiküszöbölése elérhető volna. Ez a főkifogás, amely mellé legelső­sorban sorakozik az, hogy az államháztartás főleg a fogyasztási adókra van hatírozva, amely adónak még fokozását helyezte kilátásba Kállay és amely nincs arányban egyéb adókkal. Kifogásolják m­ég azt is, hogy a pénzügyminiszter nem adott átfogó progra­mot a termelés megindításáról, hogy szociális és kul­turális célokra kevés az előirányzott összeg. A javaslatnak főbb tételei már nyilvánosságra kerültek. Az 1922—23. évi költségvetés­ tételei szerint az állami bevétel­igif102.131.106 koronát, az állami összes kiadások pedig 133,115,3H.700 koronát tesznek rá, a deficit tehát 10,10,­ZS90­0 korona. Ennek a negyvenmilliárdos deficitnek, — amely­ről Kállay pénzügyminiszter azt mondotta, hogy ez kilencvenmillió aranykoronának felel meg — ennek a deficitnek az árnyékában tallóztunk ma a tíz vas­kos fü­zetnyi költségvetésben és a következő érdekes­ségeket kötjük csokorba: A jóvátétellel kapcsolatos költségek 4,705.000.000 koronát tesznek ki. A miniszterelnök fizetése családi és egyéb pótlé­kokkal 314.400 korona. Két budapesti kikötő építésére 792,000.000 korona. A diplomáciai költségek érdekességei közül meg­említjük a külföldi konferenciák költségeit, ame­lyekre 40,000.000 koronát irányoztak elő, a személyi járandóságok között utazási és tiszteletdíjakra 179,000.000 koronát. A kormányzó tisz­teltitiliröl 8.000.1­00 koronáró­­l.« .iaiWr l-i öt kewlodelejr «_V»00.000 koronar*. irá­nyozták elő, amely független a kormáányzóság költ­ségeitől és amelyet így indokol meg a javaslat: „A megállapított 3.000.000 korona tiszteletdíj az általános drágaságnak azóta bekövetkezett nagy­arányú fokozódása miatt az államfői méltóságból folyó kiadások fedezésére immár elégtelen. Méltá­nyos és indokolt ennélfogva, hogy a tiszteletdíj évi összege a jelenlegi viszonyokhoz képest évi 12.000.000­­-ban állapíttassék meg." A belügyi tárca költségvetési tételei közül érde­kes, hogy nyomozási költségekre 300.000 K-t, „meg­figyelési" költségekre 11,000.000 K-t a eseti leszerelő és az internálótáborra pedig a belügyi tárcára eső részre 48,000.000 K-t irányoztak elő. A csendőrség összes kiadásai 2,214,127.100 koronát érnek el. A Kereskedelmi Minisztérium bevételei között ta­láltuk­ a zálogházat­ rovatát, amelyben árverésekből és aukciókból 81,100.000 K bevételt mutat ki a ja­vaslat. A népszámlálás költségei 14,940.000 K-ra rúgnak. A kultusztárca költségvetéséből megtudjuk, hogy vallási célok támogatására és egyházak javadalma­zása címén a római katoliikus egyház állami járandó­sága 70,249.000 K, a görög-katolikus 6,858.000, evan­gélikus 39,401.000 K, református 92,511.000, görög-ke­leti 2,311.000 K, unitárius 956.000 K, izraelita vallás­felekezeté pedig 15,956.000 K-ra rúg. Az egyetemektől kezdve egészen a kisdedóvákig összesen 6.249.766.000 K-t fordít a kultuszminiszté­rium,­ ebből művészeti tanintézetekre 96,378.000 K-t, állami elemi népiskolákra 587,315.000 K-t, nem állami elemi népiskolák segélyezésére 1.108,223.000 K­t. Az igazságügyi tárca a büntetések végrehajtása címén 575,461.000 korona, a fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés címén pedig 250,735.000 korona kiadást mutat ki. A fenti számokat a költségvetés rubrika, tétel és számtengeréből szorongó érzéssel halásztuk ki, ujjaink között kiengedve sok nagy tételt. Kiadás, bevétel, gyors egymásutánban váltakoznak egymás talán a költségvetés lapjain, épúgy, mint egy keres­kedő ember főkönyvében. A legutolsó költségvetéstől, a Nagy-Magyarország gazdasági életének főkönyvé­től nagy az út a­ mostani költségvetésig, ezen a nagy úton az ország bevételi rovata nem bírta azt a léleg­zetállító iramot, amelyet a kiadások diktáltak.

Next