Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre ...1700. Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 30 l1 Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában ÍVs dinár 74. évfolyaro Mjpa 4P kuponéi Vasárnap, április 1 SZERKESZTOSÉG, KIADÓHIVATAL: t Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 • Nyomdai telefon: József L., 71-15. Felelős szerkeszt« József 62-13. Szerkesztőség Bécsben: l. Kohlmkrk» 7. A magyar erény Mindama jelességek közül, amelyek áttündöklenek ezeresztendős történelmünkön és tényezői voltak gyarapodásunknak, haladásunknak, nemzeti becsületünknek, a legszebb és legnemesebb erény a magyar türelmesség. Nélküle nem mehetett volna végbe véres rázkódások nélkül a nemzetnek a keresztény hitre térítése, mert a maga pogányságában megátalkodott tömeg kiirtotta volna térítőit és forradalomban támadt volna az első szent királyra. De nélküle a későbbi évszázak folyamán nem fejlődhetett volna organikusan és egyenletesen idegen népfajok betelepítésével és megbecsülésével, idegen vér fölszívásával. Ez a nemzet a középkor sötét babonáit már Könyves Kálmánnal kiiktattatta törvénykönyvéből. Ez nem ismerte a kútmérgezés, a pestisterjesztés, a vérvád gyilkos meséit. Ez merész önérzettel korlátot írt még a keresztes vitézek portyázásai elé is és meg tudta védeni határain belül a békés lakosságot a fanatizmus kicsapongásaitól. Beszéljük-e tovább is, mikép maradt a türelmesség Krisztusi erénye viselkedésének vezércsillaga, magatartásának irányítója ? "Csak idéznünk kellene a szép szavakat, amelyekkel Macaulay, a nagy angol történetfilozófus jellemzi a magyar nemzet szerepét :a reformáció és az ellenreformáció viharaiban, a harmincéves háború borzalmai között. És idéznünk kellene Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc dicsőséges alakjait, e nagy hősökét és nagy emberekét, akik egyszerre küzdöttek a magyar nemzet és az emberi lelkiismeret szabadságáért. És idéznünk kellene a Rendek fenséges, áldozatos lemondását előjogaikról egy modern, életképes, minden polgárát egyazon szeretettel átölelő Magyarország érdekében. Igaza volt Kállay Tibor pénzügyminiszternek nevezetes nyilatkozatában, mikor azt mondotta: akik a magyar toleranciát nem tudták elsajátítani, akik idegennek bélyegeznek hasznos, derék, magyarul érző, magyarul gondolkodó, magyarul beszélő polgárokat: azok az idegenek. Nézzünk körül e leghangosabb hazafiak nem nagyon sűrű soraiban és név szerint is, gondolkodás szerint is kiütközik belőlük az idegen. Róluk is eldöröghetné Berzsenyi, a romlásnak indult, hajdan erős magyar nemzet elbúsult költője: „Majd más magyar kar mennyköve villogott Árpád csatáin..." Más volt a szív, a lélek, amely a valóban magyar államférfiak cselekedeteit mozgatta. Más az a tüzes nyelv, amelyen ők megszólaltak. És mások a tettek, amelyekkel beírták magukat évkönyveink aranylapjaira. Egy gyászban ülő törpe kor elsatnyult nemzedéke keresi önnön megváltásának, jobblétre föltámadásának módjait. A közeljövőtől megriadva tekintete a messze múltat keresi. A nyomorúság romantikussá tett bennünket. És ebben a múltban mohón keressük azokat a virtusokat, amelyek naggyá tették eleinket és amelyek oly igen hiányoznak belőlünk. Köztük a legfájdalmasabban nélkülözött: a türelmesség. Nem volna még veszve minden, még megélemedhetnénk, meg is erősödhetnénk, meg is gyarapodhatnánk, ha beteg testünket nem rázná, rontaná, gyilkolná a türelmetlenség. Ha meg tudnók egymást találni a közös inség, a halálos veszedelem órájában, in articulo mortis, akkor még el is kerülhetnék a halált. Vagy legalább remélhetnők a feltámadást. A türelmetlenséggel, a gyűlölködéssel, a fajtalan izgatással, az öngyilkos meghasonlással, mi magunk hengergetjük a mázsás követ a nemzet koporsójára. És hol a ctioda, amely ezt a követ onnan elutasítseál Az ellenzék a di*cga$dgiszélosít& szerdai ülésén a lakást*emiel@i akarta óvnt Vass miniszteri (Saját tudósítónktól.) A népjóléti miniszter lakásügyi rendelete — amelynek néhány nagyon érdekes s eddig ismeretlen részletéről lapunk m63 helyén számolunk be — közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt is erősen foglalkoztatta az ellenzéki politikusokat. Jelentettük, hogy az ellenzéki pártszövetség Budapesten időző tagjai csütörtökön sürgős megbeszélésre jöttek összeés elhatározták, hogy érintkezésbe lépnek Vass József népjóléti miniszterrel a cégből, hogy a rendeletet megjelenős előtt letárgyalhassa a drágasági bizottság. Időközben azonban a népjóléti miniszter a rendelettervezetet megküldötte a drágasági bizottság tagjainak, akik most már a hiteles szöveg alapján permanens tanácskozásokat kezdettek a rendelet fölött. Szombaton délelőtt ismételt megbeszélések folytak az ellenzéki pártszövetség polgári tagjai között is pontról-pontra megvitatták a rendelettervezetet. Szombaton délután a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának tagjai tanulmányozták a lakásügyi rendeletet s ebbe a megbeszélésbe bevonták Srredzs Ernőt is, aki részt vett a polgári ellenzéki politikusok tanácskozásain is. Döntés, vagy határozat egyik tanácskozáson sem történt, miután ezek célja kizárólag a rendelet tanulmányozására szorítkozott. A jövő hét szerdáján a süklmenti drágasági bizottság összeül s az értekezlet egyedüli tárgya a lakásrendelet lesz. Értesülésünk szerint az ellenszék rupdének miatt Azt az általános szempontot fogja megvitatni ezen az értekezleten, hogy van-e joga a népjóléti miniszternek iskolarendeletet kiadni a kivételes hatalom ciánján. Az ellenzék ugyanis azon az állásponton van, hogy a kormány köteles volt a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket, amelyeket érvényben akar tartani, törvényesíteni. Vass József népjóléti miniszer a Ház elé terjesztett ugyan egy törvényjavaslatot, amely a lafcsus'vicet ixillá'.voszt» votte, Vi azonban a i -Mizet; gyíilés nem t/lrgyulta le szi.rindnMio, amíg ez a javaslat törvényersíre nem emelkedik, az ellennék szerint a népjóléti miniszter iiy remidetet nem adhat ki, legfeljebb a régit tarthatja érvényben. Az általános jogi szemponton kívül komoly érveknek egész sorát vonultatják föl a lakásrendelet pontjaival szemben és mint, velünk közölték, mindent elkövetnek, hogy a népjóléti minisztert lényeges módosítások eszközlésére bírják. A parlament húsvéti vakációjában egymást érték azok a heves támadások, amelyeket az egységes párt szélsőjobboldali elemei intéztek az arany középút politikája ellen. A kormánypárt kezrén belül pillanatnyilag elintézettnek vélték ezeket, a támadásokat a komáromi és a bujai választások eredményével « a komoly szelektálás, jobben mondva a hi.Mam kérdésének fölvetését későbbre halasztották. Szombaton este a fester Lloydban Wild József egységespárti képviselő, akit a képviselők körében általában gróf Biethlen István miniszterelnök bizalmni-,s embereként ismernek, érdekes nyiti. le,velőt írt Itrimbös Gyulához, amelyet föntartás nélkül tekinthetünk a kormánypárt többségi véleményeképpen. V.is József figyelmezteti a tömböst, hogy a reakciós elemeket nem szabad vezetéshez juttatni,mert ezek csak a megújhodás kerékkötői lehetnek. Magyarország jövő szerepére vielen haausiUijossa. l op./ Magyam. szög fürtlen ennen lakójával együtt. kell megteremteni az egység frontját. A mi feladatunk — írja Wild — a 'név egyesítésére irényuljan, aki tehát esni.- ti fajtui,gyumogol stiköli, szabadatlanul, avcsiscsak a belső egységes frontot temeli el, hanem azt is, amely bennünket a határainkon túl is összeköt elszakított testvéreinkkel. Kem szabad elfelejtened, hogy sokat markoló emberek a legjobb akarat mellett egy egész nép jövőjét hetek alatt eljárt szhatják. Levelének további részében arra figyelmeztek Wild József -Vömpös-Cimját, hogy a régi értekemben vett politika az egész világon háttérbelaorni beír " lép reinc'lfizdaság. Hop-kij.agrárázza (Unnesnek, no iy Magyi-ror.-záoo.i is kr.hy'tvá.'Kö vétik minden olyan politika alánnyiteknit"* erős gyulasági alapja. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy Európa többi államaival harmonikusan együtt dolgozhassunk. EJT & FrarcsIsorsaSg aesK atea? néimet íeraiaSakeí anätaMSü»! Pfriz?, március 31. [ Essen, március 31. A franciák ma délelőtt, hogy a Knupp-műveknél egy fenyegető csoportosulásnak véget vcshack. sortüzet adtak. A sortűznek nitole halottja, Imhon egy súlyos,és harminckét könnyű sebesültje ma. A legtöbb sebesülés úgy történt, hogy amikor a francia katonák a tömeget szétoszlatták, a löv.'.-n ek eldördülésekor sokan a földre vetették a magukat és mások átgázoltak rajtuk. A ruhrvidéki pápai delegátus az AV"»«Jóff-kórházban meglátogatta a sebesülteket. Ma délután négy órakor egy francia sziázad két páncélos automobillal megjelent a Krupp-művekben és letartóztatt a fynaszi tzoltófelügyelőt. A véres incidens alkalmából a Krupp-müvek a francia hadosztályparancsnokhoz tiltakozó iratot intézett, amelynek befejezése így szól: „Ezért az embertelen vérontásért, amelynek a mai derék, békeszerető milukásaink áldozatul estek, kizárólag azokat terheli a felelősség, akik jegeil üresen, bevonultak telepeikre." Az üzemi tanács tagjai a benyomuláskor érintkezésbe léptek a francia katonai osztag parancsnokával és fölkínálták szolgálatukat, hogy a katonai osztag bántatlanul elhagyhassa a telepet. Ezt az ajánlkozást azonban a parancsnok elutasította. ¡U. , Berlin, március 31. A Wolf-iroda jelenti: Poincaré miniszterelnök a francia kamarában nyilatkozatot tett, amely a liuhr-vidék kiürítésére vonatkozóan ezt mondja: „A liuhr-vidékről csak az elért fizetések arányában fogunk, visszavonulni át a fizetéseknek a károk öszszességéhez kell alkalmazkodnia.' Pomenté miniszterelnök ezzel esik a brüsszeli kommüniké tartalmát ism vétli meg, amellyel szemben a birodalmi kancellár müncheni beszédében állást foglalt. A birodalmi kancellár akkor ezt mondta: „A mostani konfliktus befejezésére vonatkozó minden megbeszélésnek a betörési terület feltétlen kiürítéséből kell kiindulnia. Amíg az erőszak és jogtalanság uralmát végleg meg nem szüntetik, a szerződésszerű teljesítések rendszere elképzelhetetlen. Ezért a brüsszeli kommünikében semmiféle haladást sem kötok." Swafmi okunk arra, hogy Poincaré beszéde után máskép ítéljük meg a helyzetet, amiből az következik, hogy a kormány változatlanul tovább folytatja a bevált védelmi politikát. A figaró nagy feltűnést keltő, névaláírás nélküli cikket közöl, amelynek szeriője állítólag maga Painvaré miniszterelnök. A cikk élesen szembefordul az angol politikával és kimutatni igyekszik, hogy Anglia az oka az antant meglazulásának. Az auszol bönlajjstrom fölsorolása ui fán a szerző arra a végső következtetésre jut, "hogy Anglia szította mindenkor a német eventállást és ma már szó sem lehet arról, hogy a brit szövetséges jóindulatú semlegességet tanúért. A Stuhr-kéréés a cikk szerint abban a pillanatban meg volna oldva, amelyben Anglia minden kétértelműséget kizáró nyilatkozatot tenne a francia jogokról, hgyhogy Németország nem számíthatna többé az angol támogatásra. (II.) A Daily Mail jelentése szerint Poineary miniszterelnök kihallgattuson fogadta az angol szállítómunkások titkárát és Macdonald, Kenderson és Thomas munkáspárti képviselőket, akik a jóvátételi kérdés megoldásának alapelveit tartalmazó javaslatot terjesztettek eléje. Az angol küldöttek megkérdezték I'oincarét, várjon Franciaország annektálni akarja-e a Ruhr-vidéket és a Rajga-larbomdnyt, avagy ezeket, a területeket politikai és gazdasági leigázottságban kívánja tartani, továbbá, hogy kizárja-e Franciaország Annilát a megindítandó fráneia-német tárgyalásokból s végül, hogy alkalmaznak-e majd színes csapatokat a megszállás során. Foincaré válaszában kiemelte Franciaország követeléseinek jogosságát és mérsékelt voltát s kijelentette arra való készségét, hogy az angol kiküldötteknek minden kívánt, adatot rendelkezisare bocsát, majd hozzátette, hogy a frncia kormánynak az a célja, hogy összetérítse Stinnest, Thyssent és hasonló rondelladású nagyiparostársaikat. A miniszterelnök a leghatározottabban megcáfolta a francia annektálási tervekről szóló híreket és kijelentette, hogy Anglia az összes konferenciákon részt vehet, színes csapatok alkalmazására pedig nem is gondol a francia kormány. (L, London, március 31.