Pesti Napló, 1923. április (74. évfolyam, 74–97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 600 K Negyedévre ...1700. Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarok­on. 30 l1 Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában ÍVs dinár 74. évfolyaro Mjpa 4P kuponéi Vasárnap, április 1 SZERKESZTOSÉG, KIADÓHIVATAL: t Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 • Nyomdai telefon: József L., 71-15. Felelős szerkeszt« József 62-13. Szerkesztőség Bécsben: l. Kohlm­krk»­ 7. A magyar erény Mindama jelességek közül, amelyek­ át­tündöklenek ezeresztendős történelmünkön és tényezői voltak gyarapodá­sunknak, hala­dásunknak, nemzeti becsületünknek, a leg­szebb és legnemesebb erény a magyar türel­messég. Nélküle nem mehetett volna végbe véres rázkódások nélkül a nemzetnek a ke­resztény hitre térítése, mert a maga pogány­ságában megátalkodott tömeg kiirtotta volna térítőit és forradalomban támadt volna az első szent királyra. De nélküle a későbbi év­százak folyamán nem fejlődhetett volna orga­nikusan és egyenletesen idegen népfajok be­telepítésével és megbecsülésével, idegen vér fölszívásával. Ez a nemzet a középkor sötét babonáit már Könyves Kálmánnal kiiktat­tatta törvénykönyvéből. Ez nem ismerte a kútmérgezés, a pestisterjesztés, a vérvád gyil­kos meséit. Ez merész önérzettel korlátot írt még a keresztes vitézek portyázásai elé is és meg tudta védeni határain belül a békés la­kosságot a fanatizmus kicsapongásaitól. Beszéljük-e tovább is, mikép maradt a­­ türelmesség Krisztusi erénye viselkedésének vezérc­sillaga, magatartásának irányítója ? "Csak idéznünk kellene a szép szavakat, ame­lyekkel Macaulay, a nagy angol történetfilo­zófus jellemzi a magyar nemzet szerepét :a­ reformáció és az ellenreformáció viharaiban, a harmincéves háború borzalmai között. És idéznünk kellene Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc dicsősé­ges alakjait, e nagy hősökét és nagy embe­rekét, akik egyszerre küzdöttek a magyar nemzet és az emberi lelkiismeret szabadsá­gáért. És idéznünk kellene a Rendek fensé­ges, áldozatos lemondását előjogaikról egy modern, életképes, minde­n polgárát egyazon szeretettel átölelő Magyarország érd­ekében. Igaza volt Kállay Tibor pénzügyminisz­ternek nevezetes nyilatkozatában, mikor azt mondotta: akik a magyar toleranciát nem tudták elsajátítani, akik idegennek bélyegez­nek hasznos, derék, magyarul érző, magyarul gondolkodó, magyarul beszélő polgárokat: azok az idegenek. Nézzünk körül e leghan­gosabb hazafiak nem nagyon sűrű soraiban és név szerint is, gondolkodás szerint is kiütkö­zik belőlük az idegen. Róluk is eldöröghetné Berzsenyi, a romlásnak indult, hajdan erős magyar nemzet elbúsult költője: „Majd más magyar kar mennyköve villogott Árpád csa­táin..." Más volt a szív, a lélek, amely a valóban magyar államférfiak cselekedeteit mozgatta. Más az a tüzes nyelv, amelyen ők megszólaltak. És mások a tettek, amelyekkel beírták magukat évkönyveink aranylapjaira. Egy gyászban ülő törpe kor elsatnyult nemzedéke keresi önnön megváltásának, jobb­létre föl­támadásának módjait. A közel­jövő­től megriadva tekintete a m­essze múltat ke­resi. A nyomorúság romantikussá tett ben­nünket. És ebben a múltban mohón keressük azokat a virtusokat, amelyek naggyá tették eleinket és amelyek oly igen hiányoznak be­lőlünk. Köztük a legfájdalmasabban nélkü­lözött: a türelmesség. Nem volna még veszve minden, még megélemedhetnénk, meg is erő­södhetnénk, meg is gyarapodhatnánk, ha be­teg testünket nem rázná, rontaná, gyilkolná a türelmetlenség. Ha meg tudnók egymást találni a közös inség, a halálos veszedelem órájában, in articulo mortis, akkor még el is kerülhetnék a halált. Vagy legalább remél­hetnők a feltámadást. A türelmetlenséggel, a gyűlölködéssel, a fajtalan izgatással, az öngyilkos meghasonlással, mi magunk hen­gergetjük a mázsás követ a nemzet koporsó­jára. És hol a ctioda, amely ezt a követ onnan elu­tasítseál A­z ellenzék a di*cga$dgi­szélosít& szerdai ülésén a lakást*emiel@i akarta óvnt Vass miniszteri (Saját tudósítónktól.) A népjóléti miniszter la­kásügyi rendelete — amelynek néhány nagyon érde­kes s eddig ismeretlen részletéről lapunk m63 helyén számolunk be — közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt is erősen foglalkoztatta az ellenzéki politikusokat. Jelentettük, hogy az ellenzéki pártszövetség Buda­pesten időző tagjai csü­törtök­­ön sürgős megbeszélésre jöttek össze­­és elhatározták, h­ogy érintkezésbe lép­nek Vass József népjóléti miniszterrel a cégből, hogy a rendeletet megjelenős­ előtt letárgyalhassa a drá­gasági bizottság. Időközben azonban a népjóléti mi­niszter a rendelettervezetet megküldötte a drágasági bizottság tagjainak, akik most már a hiteles szöveg alapján permanens tanácskozá­sokat kezdettek a ren­delet fölött. Szombaton délelőtt ismételt megbeszélé­sek folytak az ellenzéki pártszövetség polgári tagjai között is pontról-pontra megvitatták a rendeletter­­­vezetet. Szombaton délután a szociáldemokrata párt par­lamenti frakciójának tagjai tanulmányozták a lakás­ügyi rendeletet s ebbe a megbeszélésbe bevonták Srredzs Ernőt is, aki részt vett a polgári ellenzéki poli­tikusok tanácskozásain is. Döntés, vagy határozat egyik tanácskozáson sem történt, miután ezek célja kizárólag a rendelet tanulmányoz­á­sára szorítkozott. A jövő hét szerdáján a sük­l­m­enti drágasági bizott­ság összeül s az értekezlet egyedüli tárgya a lakás­­rendelet lesz. Értesülésünk szerint az ellenszék ru­­pdének m­iatt Azt az általános szempontot fogja megvitatni ezen az értekezleten, hogy van-e joga a népjóléti miniszternek iskolarendelet­et­ kiadni a kivételes hatalom ciánján. Az ellenzék ugyanis azon az állásponton van, hogy a kormány köteles volt­ a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket, amelyeket érvényben akar tartani, tör­vényesíteni. Vass József népjóléti miniszer a­ Ház elé terjesztett ugyan egy törvényjavaslatot, am­e­ly a la­fc­sus'vicet ixillá'.voszt» votte, Vi azonban a i -Mizet; gyíilés nem t/lrgyulta le s­zi.rindnMio, amíg ez a ja­vaslat törvényersíre nem emelkedik, az ellennék sze­rint a népjóléti miniszter iiy remid­etet nem adhat ki, legfeljebb a régit tarthatja érvényben. Az általános jogi szemponton kívül komoly érveknek egész sorát vonultatják föl a lakásrendelet pontjaival szemben és mint, velünk közölték, mindent elkövetnek, hogy a népjóléti minisztert lényeges módosítások eszközlésére bírják. A parlament húsvéti vakációjában egymást ér­ték azok a heves támadások, amelyeket az egységes párt szélsőjobboldali elemei intéztek az arany kö­zépút politikája ellen. A kormánypárt ke­zrén be­lül pillanatnyilag­ elintézettnek vélték ezeket, a tá­madásokat a komáromi és a bujai választások ered­ményével « a komoly szelektálás, jobben mondva a hi.Mam kérdésének fölvetését későbbre halasztot­ták. Szombaton este a fester Lloydban Wild József egységespárti képviselő, akit a képviselők körében általában gróf Biethlen István miniszterelnök bizal­m­ni-,s embereként ismernek, érdekes nyiti. le,velőt írt Itrimbös Gyulához, amelyet föntartás nélkül tekint­hetünk a kormánypárt többségi véleményeképpen. V.­is József figyelmezteti a tömböst, hogy a reakciós elemeket nem szabad vezetéshez juttatni,­­mert ezek csak­ a­ megújhodás kerékkötői lehetnek. Magyar­ország jövő szerepére vielen haausiUijossa. l op./ M­agyam. szög fü­rtlen ennen lakójával egy­ütt. kell megteremteni az egység frontját. A mi feladatunk — írja Wild — a 'név egyesítésére irényuljan, aki tehát esni.- ti fajtui,gyumogol sti­k­öli, szabadatlanul, av­csiscsak a belső egységes frontot tem­eli el, ha­nem azt is, amely bennünket a határainkon túl is összeköt elszakított testvéreinkkel. Kem­ szabad el­felejtened, hogy sokat markoló emberek a legjobb akarat­ mellett egy egész nép jövőjét hetek alatt el­járt szhatják. Levelének további részében arra figyelmeztek­ Wild József -Vömpös-Cimját, hogy a régi értekemben vett politika az egész világon háttérbe­­laorni be­ír " lép re­inc'lfi­­zdaság. Hop-kij.agrá­rázza (Un­nesnek, no iy Magyi-ror.-záoo.i is kr.h­y'tvá.'Kö vétik minden olyan politika alánnyitek­nit"­* erős g­yula­sági alapja. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy Európa­ többi államaival harmonikusan együtt dol­gozhassu­nk. EJT & FrarcsIsorsaSg aesK atea? néimet íeraiaSakeí anätaMSü»! Pfriz?, március 31. [ Essen, március 31. A franciák ma délelőtt, hogy a Knupp-műveknél­­ egy fenyegető csoportosulásnak véget vcsh­ack. sor­tüzet adtak. A sortű­znek nitole halottja, Imhon egy súlyos,és harminckét könnyű sebesültje ma. A leg­több sebesülés úgy történt, h­ogy amikor a francia katonák a tömeget szétoszlatták, a löv.'­.-n ek eldördü­lésekor sokan a földre vetették a magukat és má­sok át­gázoltak rajtuk. A ruhrvidéki pápai delegátus az AV"»«Jóff-kór­házban meglátogatta a sebesülteket. Ma délután négy órakor egy francia sziázad két páncélos­ automobillal megjelent a Krupp-művekben és letartózta­tt a fynaszi­ t­­­zoltófelügyelőt. A véres incidens alkalmából a Krupp-müvek a francia hadosztályparancsnokhoz tiltakozó iratot in­tézett, amelynek befejezése így szól: „Ezért az embertelen vérontásért, amelynek a mai derék, békeszerető milukásaink­ á­ldozatu­l estek, kizá­rólag azokat terheli a­ felelősség, akik jege­il üresen, be­vonultak telepe­ikre." Az üzemi tanács tagjai a be­nyomuláskor érintkezésbe léptek a francia katonai osztag parancsnokával és fölkínálták szolgálatukat, hogy a­ katonai osztag bántatlanul elhagyhassa a tele­pet. Ezt az ajánlkozást azonban a parancsnok eluta­sította. ¡U. , Berlin, március 31. A Wolf-iroda jelenti: Poincaré miniszterelnök a francia kamarában nyilatkozatot tett, amely a liuhr-vidék kiürítésére vonatkozóan ezt mondja: „A liuhr-vidékről csak az elért fizetések arányában fo­gunk, visszavonulni át a fizetéseknek a károk ösz­szességéhez kell alkalmazkodnia.­' Pom­enté miniszterelnök ezzel es­ik a brüsszeli kommüniké tartalmát ism vétli meg, amellyel szemben a birodalmi kancellár müncheni beszédében állást foglalt. A birodalmi kancellár akkor ezt mondta: „A mostani konfliktus befejezésére vonatkozó minden megbeszélésnek a betörési terület feltétlen kiüríté­séből kell kiindulnia. Amíg az erőszak és jogtalan­ság uralmát végleg meg nem szüntetik, a szerződés­­szerű teljesítések rendszere elképzelhetetlen. Ezért a brüsszeli kommünikében semmiféle haladást sem k­ö­tok." Swafm­i okunk arra, hogy Poincaré beszéde után máskép ítéljü­k meg a helyzetet, amiből az követke­zik, hogy a kormány változatlanul tovább folytatja a bevált védelmi politikát. A f­igaró nagy feltűnést keltő, névaláírás nél­küli cikket közöl, amelynek szer­iője állítólag maga Painvaré miniszterelnök. A cikk élesen szembefordul az angol politikával és kimutatni igyekszik, hogy Anglia az oka az­ antant meglazulásának. Az auszol bönlajjstrom fölsorolása ui fán a szerző arra a végső következtetésre jut, "hogy Anglia szította mindenkor a német eventállást és ma már szó sem lehet arról, hogy a brit szövetséges jóindulatú semlegességet tanúért. A Stuhr-kéréés a cikk szerint abban a pilla­natban meg volna oldva, amelyben Anglia minden kétértelműséget kizáró nyilatkozatot tenne a francia jogokról, h­gyh­og­y Németország nem szám­íthatna többé az angol támogatásra. (II.) A Daily Mail jelentése szerint Poineary minisz­terelnök kihallgattu­son fogadta az angol szállító­munkások titkárát és Macdonald, Kenderson és Thomas munkáspárti képviselőket, akik a jóvátételi kérdés megoldásának alapelveit tartalmazó javas­latot terjesztettek­ eléje. Az angol küldöttek megkér­dezték I'oincarét, várjon Franciaország annektálni akarja-e a Ruhr-vidéket és a Rajga-larbom­dnyt, avagy ezeket, a területeket politikai és gazdasági leigázottságban kívánja tartani, továbbá, hogy ki­zárja-e Franciaország Annilát a megindítandó fráneia-német tárgyalásokból s végül, hogy alkal­maznak-e majd színes csapatokat a megszállás során. Foincaré válaszában kiemelte Franciaország követeléseinek jogosságát és mérsékelt voltát s ki­jelentette arr­a való készségét­, hogy az angol kikül­dötteknek minden kívánt, ad­atot rendelkezisare bo­csát, majd hozzátette, h­ogy a frncia kormánynak az a célja, hogy összetérítse Stinnest, Thyssent és hasonló rondelladású nagyiparostár­saikat. A mi­niszterelnök a leghatározottabba­n megcáfolta a francia annektálási tervekről szóló híreket és kije­lentette, hogy Anglia az­­ összes konferenciákon részt vehet, színes csapatok alkalmazására pedig nem is gondol a francia kormány. (L­,­ London, március 31.

Next