Pesti Napló, 1923. június (74. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-01 / 122. szám

Budapest, 1923 • 74. évfolyam 122. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 1000 K Negyedévre . . 2800 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ..... 50 K Vasárnap 70 K Egyen /Am ára Ausztriá­ba& hétköznap 1200, vasár­o&p 1500 osztrák korona-Mwa so foornov&a Szombat, június 2 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám, TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 71-15. Farclős szerkesztő: József 62-36 Szerkesztőség Bécsben: I.­ Kohlmand­f 7. 71 kisamiami nem tud memfoékáni az angol-d­esszjavaslattal a magikai* kölcsön üvegében Tii­ff fia és Olaszország gazetaszlgfi téren támogatják a­a­gyar­ors­zágot A cseh­ lapok ma is behatóan foglalkoznak gróf Bethlen István külföldi utazásával és általában a magyarországi viszonyokkal. A sajtó egyértelműleg azt hangoztatja, hogy egy békeszerető Magyaror­szágnak föltétlenül támogatására kell sietni. Külön­véleményt nyilvánít a Narodni Lista, amely párizsi levelet közöl gróf Bethlen Istvánnak a nyugati fő­városokban tett látogatásával kapcsolatban. Ebben többek között az alábbiakat írja: ,,A kisantant hajlandó Magyarország újjá­építését elősegíteni, de ragaszkodnia kell a jó­vátételi bizottság részéről gyakorlandó pénzügyi ellenőrzéshez, hogy az esetleges külföldi kölcsön akként használtassék föl, hogy Magyarország könnyebben tehessen eleget jóvátételi kötelezettségeinek. Az angol és az olasz álláspont abban különbözik a kis­antantétól, hogy nem szól a jóvátételekről és hogy a kölcsön hovafordításának ellenőrzése" a népszövetség pénzügyi bizottságára kí­vánja ruháztatni". A „párizsi" levél ezután a következő otromba kirohanást tartalmazza Magyarország ellen: „Semmi esetre sem szabad Magyarországot illetően ábrándokat táplálnunk, mert nem szűnik meg Csehország ellen áskálódni. (?) Ha másképpen nem megy, nem marad más hátra, mint betömni azt a krátert, amelyet a magyarok balkáni mintára a Tisza partján a közelmúltban létesítettek" (II.) Ez az újabb vádaskodás nem fogja megtéveszteni az európai közvéleményt, amely már tisztában van azzal, hogy a magyar, német és lengyel nemzeti ki­sebbségek elnyomásának balkáni rendszerét éppen a Moldva partjáról űzik. Új foafalmni csoj­or­tafi aiaszaStaafi Európá&am Prága, június 1-A Svehla miniszterelnökhöz közelálló Ven-TrOV, Foch tábornagy lengyel- és csehországi, Lerond tábornok belgrádi és az angol királyi pár római utazásából, valamint a jóvátételi bizottságnak a magyar kérdésben hozott hatá­rozatából azt a következtetést vonja le, hogy Európában az államoknak új hatalmi csopor­tokban való elhelyezkedése megy végbe. Az egyik csoportot Anglia és Olaszország, a má­sikat Franciaország és a kisantant alkotja­ A két hatalmi csoport közötti eltérés fő kritériuma az Ausztriával és Magyarországgal szemben való állásfoglalás. Ausztria ügyében elsősorban a Németországhoz való csatlakozás dolgában tér el a két csoport felfogása. Sem Párizs, sem Róma nem akarja ugyan Ausztria csatlakozá­sát megengedni, de míg Franciaország a kis­antanttal igyekszik meghiúsítani ezt a csatla­kozást, addig Olaszország azon fáradozik, hogy Ausztriát és Magyarországot gazdasági téren közvetlenül támogassa. Közép-Európa mai hely­zetéből különböző komplikációk és esetleg in­tervenció lehetősége adódik. Olaszországnak Közép-Európában az egyens­úly fentartásának politikáját kell folytatnia, még abban az eset­ben is, ha Franciaország a kisantantot támo­gatja. (A­) Pasics pagaszítodik Jugoszlávia jóvátételi felvadeléseit Stex Belgrád, június 1. A szkupstina mai ülésén Pasics miniszter­elnök kormánynyilatkozatot olvasott föl, amely­ben a parlament újból való megnyitása alkal­mából rámutatott azokra a belpolitikai mun­kálatokra, amelyeket a kormány végrehajtott, majd hosszasabban beszélt a jóvátételi kérdés­ről- Téves volna, jelentette ki Pasics, ha fel­tételeznék, hogy a legyőzött államok kibékül­tek volna a békeszerződések teremtette hely­zettel. Eddig egyetlenegy sem teljesítette lojá­lisan és kifogástalanul a vállalt kötelezettsé­geket, ürügyekkel kivonták magukat fizetési kötelezettségeik alól és a fizetendő összeg le­szállítását kérték- Ez a huzavona arra indította Franciaországot és Belgiumot, hogy Németor­szággal szemben a megszállás kényszeres.",közét alkalmazza. Ugyanúgy, mint Franciaországot és Bel­giumot, sőt talán még nagyobb mértékben, pusztította el az ellenség a háború során Szer­biát és ebből származik Jugoszláviának ötszá­zalékos részesedése a Németország által fize­tendő jóvátételből. Németország mintájára Magyarország és Bulgária is igyekszik fizeté­seit elodázni. Jugoszláviának e törekvésekkel szemben ragaszkodnia kell a megállapított jó­vátételi összegnek részére való megfizetéséhez és ezért állami létének biztosítása, valamint a szerződések megtartásának érdekében minden­esetre azokkal a hatalmakkal fog együtthalad­ni, amelyek ugyanolyan veszélyeknek vannak kitéve, mint Jugoszlávia. (U•) Hárommillió magyart szakított el Trianon London, június 1-A Daily Mail G. Ward, Price tollából Budapestről keltezett cikket közöl, amelyben a cikkíró kifejti, hogy Magyarország természeti kincsekben és kultú­rában gazdag ország, azonban a trianoni békeszerző­dés tönkretette. Politikai szempontból kétségtelen, hogy Magyarország saját maga okozta romlását, mert visszaélt az uralma alatt élő nemzetiségek jo­gaival. Ezért Magyarország most büntetésben része­sült, mert hárommillió magyar lakos került Jugo­szlávia, Csehszlovákia és Románia uralma alá. Ma­gyarország külföldi kölcsöneinek kérdésében az an­gol kormány barátságos magatartást tanúsított, mert angol érdekek is kívánják, hogy a kis és tehetséges magyar nemzet újra talpraálljon. Kállay Tibor pénzü­gyminiszter állást foglalt az indexrendszer ellen Keddre várják Göndösék helyzetének tisztázását (Saját tudósít­ónktól.) A politikában pénteken tel­jes csend volt. A figyelem az egységes párt szokásos keddi értekezletére irányul és ez az érdeklődés ugyanolyan fokú, mint a miniszterelnök és a pénz­ügyminiszter párizsi utazása előtt volt, amikor első ízben volt komolyan szó Gömbösék kiválásáról. Most az a helyzet, h­ogy a miniszterelnök a keddi párt­vacsorán felhívta mindazokat, ak­ik az ő politikájá­val nem értenek egyet, hogy mérlegeljék a helyzetet és vonják le a konzekvenciát. Ezt a nyílt felhívást azok vették magukra, akik mély szakadékot látnak a maguk és a miniszterelnök politikája között, így főleg Gömbös Gyula, aki ilyen értelemben már több ízben nyilatkozott is. A most, keddi pártvacsora után Gömbös Gyula kijelentette, hogy még mielőtt dön­tésre kerülne ez a kérdés, érintkezést fog keresni a miniszterelnökkel és részletesen meg fogja vele tár­gyalni a helyzetet. Kedd óta azonban négy nap telt el és péntek estig a miniszterelnök és Gömbös kö­zött semmiféle tárgyalás sem volt. Beavatott körök­ben úgy hiszik, hogy ilyenfajta tárgyalásokra már nem is kerül sor. A döntés a keddi pártértekezleten nyílt színen fog megtörténni és úgy látszik, hogy a jövő keddi mérkőzés eredménye már végleges lesz. Ezt bizonyítja, hogy Gömbösék igen erősen készü­lődnek erre a pártértekezletre és mindent elkövet­nek, hogy a helyzetet a saját javukra használják ki. Megpróbálták azt is, hogy az egész ügyet mellékvá­gányokra tereljék. Ilyen m mellékmomentuma főleg a földbirtoknovella kérdése, amelyet most politikai­ doppingcélokra szeretnének kihasználni, de a föld­birtokreform kérdésében az a helyzet, hogy nagy­atádi Szabó és a miniszterelnök között e kérdésben esetleg még fennálló differenciák eliminálására min­den valószínűség szerint minden intézkedés megtör­tént, úgyhogy a novella kérdése ezekben a döntő napokban politikai szerephez nem is juthat. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága péntek dél­­után ülést tartott, amelyen Kállay Tibor pénzügymi­niszter nyilatkozott a külföldi kölcsön felvételével kapcsolatos kérdésekről, és többek között a tisztvi­selőkérdés rendezéséről is. A pénzügyminiszter nyilat­kozatához többen hozzászóltak. Várnai Dániel szociál­demokrata képviselő felvilágosítást kért, hogy a tisztviselőkérdés rendezéséről szóló törvényjavaslat ki fog-e terjedni a kérdés egész komplexumára, vagy a miniszter csupán a fizetésrendezés tekintetében akar törvényes szabályozást. A kormány minden hvt.-­ik második minisztertanácsán automatikusan foglalk­o­zik a tisztviselőkérdéssel és ha a viszonyok úgy kí­vánják, megfelelő intézkedéseket fog tenni a tisztvi­selők illetményeinek emelésére. A szocialisták vélemé­nye szerint a kormánynak ez az elhatározása lénye­gében más, mint az indexrendszer alkalmazása a köz­alkalmazottak fizetésének rendezésénél. Éppen ezért felveti a kérdést, a kormány hajlandó-e ennek az el­határozásnak továbbmenő konzekvenciáit levonni és hajlandó-e a munkásság és a magánalkalmazottak bé­rének rendezésére is az indexrendszer általános beve­zetését elrendelni. Kállay pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kormány fizetést fog megállapítani a tisztviselők ré­szére, ezt pedig minden hónapban a viszonyok mér­legelésével kívánja rendezni, de ezt az intézkedést nem lehet indexrendszernek tekinteni. Neki az index­rendszerről nincs jó véleménye, az index nem mutatja pontosan a drágaság arányait, és a kormány nem is kívánja az indexrendszer bevezetését. Kijelentette azonban, hogy semmi akadálya sincs annak, h­ogy magánintézmények is foglalkozzanak alkalmazottaik fizetésének, illetve bérének rendezésével, megismételte, hogy külföldi tapasztalatai alapján a kormány nincs abban a helyzetben, hogy hozzájárulhasson az index­rendszer bevezetéséhez. A pénzügyi bizottság ezután letárgyalta a napi­renden lévő törvényjavaslatot. ik Bibi és Horváth János elítélő nyilatkozata a villamos tarifa emeléséről és az igazgatóság, valamint a végrehajtó­ bizottság külön illetményeiről (Saját tudósítónktól.) A főváros közlekedésügyi bizottságában legutóbb tárgyalták a Budapest Szé­kesfővárosi Közlekedési Rt. előterjesztését az új jegy­rendszerről és­­viteldíjszabály­zattól. Az ülésen felszó­lalt Bibiti Horváth János törvényhatósági bizottsági tag is, aki szigorúan bírálta a javaslatot. Bibiti Hor­váth János a villamosvasút igazgatóságának előter­jesztéséről a következőket mondotta munkatársunk­nak: — Az előterjesztésnél az érthetetlenségig fontos­kodóbb írást nem olvastam soha. Az előterjesztés megszerkesztője, úgy látszik, azt ambicionálta, hogy csak ő értse meg, amit megírt. A részvénytársaság nem elégedett meg azzal, hogy a közönséget a közle­kedési adó erejéig megsarcolja, hanem megragadta az alkalmat egy kiadósabb tarifaemelés keresztülvite­lére is. Úgy tett, mint az árdrágító kereskedő, aki ha a házbérét harminc százalékkal lemelik, a portéka árát nyomban ötven százalékkal srófolja fel, úgy­hogy a házbéremelésből még húsz százalék haszna is van.­­ A mostani fizetésemelés h­úsz-negyvenöt száza­lékig terjedőleg emelte a fizetéseket olyképpen, hogy legtöbbet kapta a forgalmi személyzet, viszont a­­ műhelyi és kocsiszemélyzet sokkal­­kevesebbet kapott.­­ Természetes, hogy a tisztviselőkkel is sokkal mosto­hábban bántak el, mint a kalauzokkal. Ezek az intéz­kedések csak arra jók, hogy a személyzet körében a leg­nagyobb fokú elégedetlenséget keltsék és az igaz­gatóságot rövid időn belül az intézkedés megváltoz­tatására kényszerítsék. — Arról is van tudomásom, hogy az igazgatóság néhány héttel ezelőtt az ideiglenes alkalmazottak kö­zül a zsidókat, körülbelül öt­-hatot, elbocsátott. Tette pedig ezt létszámcsökkentés jelszava és ürügye alatt. Hogy mennyire komoly volt ez az ürügy, arra ekla­táns bizonyíték, hogy tudomásom szerint már nagy­ban készülődnek egy egész sereg új hivatalnok és hivatalnoknő felvételére, úgyhogy minden elbocsátot­tat legalább is háromszorosan fognak pótolni. Ezt ne­vezik takarékosságnak akkor, amikor a tisztviselői létszám amúgy is sokkal nagyobb, mint kellene. Ter­mészetes, hogy ilyenkor minden igazgatósági tagnak akad egynéhány protezséje, ezeket mindenáron el akarja helyezni. Így fest tehát a takarékosság és a létszámcsökkentés a villamosnál. Úgy vagyok érte­sülve, hogy az igazgatóság és a végrehajtó­ bizottság tagjainak külön dotálására, havonként több mint egy­millió koronát fordítanak. Ha ebből az összegből a vezérigazgató négyszázezer koronát kap, akkor is százezer korona jut a többiekre fejenként és havon­ként Amennyiben ezeket a számszerű adatokat az igazgatóság tagadná, ismételten indítványt teszek, hogy az idevonatkozó számadásokat legközelebb ma­

Next